Jayne Ann Krentz - River Road

download Jayne Ann Krentz - River Road

of 379

Transcript of Jayne Ann Krentz - River Road

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    1/378

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    2/378

    E U R Ó P A

    K Ö N Y V K I A D Ó

    B U D A P E S T , 2 0 1 5

     Lucy Sheridan tizenhárom év múltán visszatér tinédzserkora

    vakációinak színhelyére, Sara nagynénje házába. Annak idején

    váratlanul kellett távoznia a kisvárosból, miután egy helyi srác,

     Mason Flecher egy drogos, vad buliról hazarángatta…Sok minden történt azóta, Lucy gyönyörű nővé érett, most

    családfakutatóként dolgozik, míg Mason egy biztonsági céget vezet – a

    szakmájukban mindketten sikeresek, de az igazi szerelmet nem

    találták meg. A város is megváltozott, az álmos kis porfészek idő-közben a kaliforniai borvidék pezsgő életű, vonzó központjává vált.

     A kisváros felbolydul a lány visszaérkezésének hírére, ki irigységgel

    vegyes haraggal, ki sunyi gyanakvással, ki hiú várakozással tekint

     Lucyra, lesi minden lépését. Ugyanis nem csupán egy helyi borászaticég sorsát eldöntő részvényeket örökölt, hanem még a Sara néni

    kandallójába befalazott Strigulás Gyilkos tetemét is.

    Szerencsére őrangyala, a komoly, sármos Mason Flecher, aki még

    mindig felelősséget érez Lucy iránt, most is mellette áll, hogy segítsenkideríteni, kinek az érdeke, hogy gyújtogatással, gyilkossággal

    nyomokat tüntessen el, s netán őt is, mint a hippi nagynénit, eltegye

    láb alól…

    Csakhogy a lány nem akarja, hogy megmentse, úgy érzi, ez most máraz ő játszmája…

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    3/378

    Jayne Ann Krentz: River RoadG. P. Putnam’s Sons, New York, 2014

    Copyright © 2014 by Jayne Ann KrentzHungarian translation © Palkó Katalin, 2015

    Fordította

    Palkó Katalin

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    4/378

    Csodálatos sógornőmnek, Wendy Bornnak, hálával a háttérinfóért.

    Többé már nem tudok ugyanúgynézni egy gravensteini almára.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    5/378

     

    6

    1

     – Ki nevezett ki téged az őrangyalommá? – kérdezte LucySheridan.Dühös volt, nagyon, nagyon dühös. Ugyanakkor rémült is.

    Egyedül volt Mason Fletcherrel, egy szűk, holdvilágos útonhaladtak lefelé. Ez lehetett volna Lucy legromantikusabbéjszakája – olyan, amilyenről egy tinédzser csak álmodozik.De Mason mindent elrontott azzal, hogy úgy kezeli, mint egy

    gyereket, akinek annyi esze sincs, hogy tető alá húzódjon,amikor esik az eső.

    Hátradőlt a kisteher utasülésében, egyik tornacipős lábát aműszerfalnak támasztotta, karját szorosan összefonta amellén.

     – Senkinek az őrangyala nem vagyok – mondta Mason.

    Szemét le nem vette az útról. – Ma este szívességet teszekneked. – Akár akarom, akár nem. Most azt várod, hogy hálás

    legyek? – Brinker kis bulija nem fog jól végződni. Ital, drog, meg

    egy rakás kiskorú kölyök. Nem akarsz ott lenni, ugye, amikora zsaruk véget vetnek a mulatságnak?

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    6/378

     

    7

    Mason nyugodt, jéghideg bizonyossága dühítő volt. Azember nem is hinné, hogy csak tizenkilenc éves, épp háromévvel idősebb nálam, gondolta Lucy. Persze a tizenéves kor

    velejárói teremtették ezt az áthidalhatatlan szakadékot.Masonnek a lány, Sara néni szavával élve, csábos kis bigevolt, olyasféle, aki börtönbe juttatja az embert.

    De ez még annál is rosszabb volt. Mason nem egyszerűentizenkilenc éves volt, hanem egy tizenkilenc évesbe bújtharmincas. Sara néni azt mondta róla, hogy öreg a tekintete.

    Az igaz, hogy Sara gyakran jellemezte fura módon az

    embereket. Ő és az üzlettársa, Mary nagyon belegabalyodtakebbe a meditáció, megvilágosodás, meg élj a pillanatnakdologba. De Lucynak azt el kellett ismernie, hogy volt abbanvalami, amit Sara Masonről mondott. Mason már most olyanférfi volt, amilyen a ma esti bulin részt vevő srácok egyikesem lesz soha, gondolta a lány. Mellette a többiek általános

    iskolásoknak tűntek.Az járt a fejében, hogy Mason felnőttebb, mint az általaismert felnőttek bármelyike, beleértve a saját szüleit is.Amikor a szülei három éve szétmentek, mindenki gratuláltnekik, hogy milyen civilizáltan váltak el. De az ismerőseikközül egyik sem tudta, mi zajlott valójában. Egyikük sem voltaz a tizenhárom éves gyerek, aki elbújt a szobájában, míg az

    a két úgynevezett felnőtt vádakkal teli verbális gránátokathajigált egymásra, s a szarkazmus nyilai csontig hatoltak. Haaz ezt követő válást a civilizált viselkedés példájánaktartották, akkor a civilizált  szót újra kell definiálni.

    Mason azonban mindig is igazi felnőttnek tűnt – talántúlságosan is. Ő meg a nagybátyja és az öccse két évvel

    azelőtt költöztek Folyófalvára. Mason teljes munkaidőben ahelyi szerszámüzletben dolgozott, és amellett egy régi házat

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    7/378

     

    8

    renovált. Ezen a nyáron egyedül nevelte az öccsét, mert anagybátyjuk oda volt valahol háborúzni. Egyvalami világosvolt, mint a nap: Mason Nagyon Komolyan vette az életet.

    Lucy azon tűnődött, ugyan mit csinálhat, amikor szórakozik –már ha szórakozik egyáltalán –, feltételezve, hogy felmerül benne ilyesmi.

    Még úgy is vezet, mint egy felnőtt, gondolta morcosan alány, vagy legalábbis úgy, ahogy azt egy felnőttől elvárják.Ahogy a nagybátyja öreg pick-upját vezette, az mindentelmondott róla. A sebességváltót finoman, hozzáértően

    kezelte. Nem taposott bele a gázba az egyenes útszakaszon, akanyarokat komótosan vette be, és nem lépte túl amegengedett sebességet. Ez idegesítő is lehetett volna. Denem volt az. Ettől Lucy úgy érezte magát, hogy jó és biztoskezekben van.

     – Semmi szükség rá, hogy megments – mondta. – Tudok

    vigyázni magamra. Remek. Ez aztán tényleg nagyon gyerekesen hangzott. – Nem a neked való társaságban voltál – mondta Mason. – Hagyjál már lógva. Rendben voltam. Még ha

    megjelennek is a zsaruk a régi Harper-ranchon, mindkettentudjuk, hogy senkit sem tartóztatnak le. Hobbs seriff nem vágsittre olyan srácokat, mint Tristan Brinker és Quinn Colfax.

    Hallottam, amikor Sara néni azt mondta, hogy a seriff nemmerne olyasmit tenni, amivel feldühítené az apjukat.

     – Aha, a bácsikám is mondja, hogy Brinkernek megColfaxnak a zsebében van a seriff meg az egész istenvertevárosi tanács. De ez nem jelenti azt, hogy Hobbs nem fogelkapni pár másik kölyköt, csak hogy mutassa, rendesen

    végzi a munkáját.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    8/378

     

    9

     – És akkor mi van? Kapnak egy figyelmeztetést, és annyi.A legrosszabb forgatókönyv szerint is max felhívná anagynénémet, hogy menjen értem, és vigyen haza.

     – Te tényleg azt hiszed, hogy ez a legrosszabbforgatókönyv? – Aha. – A legszívesebben a fogát csikorgatta volna. – Jobb lenne, ha ez ügyben inkább bennem bíznál, Lucy –

    mondta Mason. – Neked semmi keresnivalód nem voltBrinker buliján ma este.

     – Ugye, tudod, hogy holnap reggel mindenki, aki ma este

    ott van a ranchon, ki fog röhögni a hátam mögött?Mason nem felelt. A lány rápillantott. A műszerfal gyér

    fényében úgy tűnt, mintha az állát kőből faragták volna ki.Most először kíváncsiság támadt Lucyban.

     – Van valami, amit nem mondasz el nekem, igaz? –kérdezte.

     – Hagyjuk – mondta Mason. – Na, persze, hagyjuk. Honnan tudtad, hogy ma esteBrinker buliján leszek?

     – Számít ez? – Igenis számít – vágta rá a lány. – Hallottam a szóbeszédet, hogy talán ott leszel. Felhívtam

    a nagynénédet. De nem volt otthon.

     – Elment Maryvel San Franciscóba. Bevásárlókörútonvannak egy régiségvásárban. Hagytam üzenetet a nagynénémrögzítőjén, no, nem mintha közöd lenne hozzá.

    Mason ezt elengedte a füle mellett. – Amikor rájöttem, hogy a nagynénéd elutazott, úgy

    döntöttem, körülnézek a ranchon, ott vagy-e. Gondoltam, rád

    kukkantok. – Mert én nem tartozom a krémhez?

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    9/378

     

    10

     – Túl fiatal vagy ahhoz, hogy Brinkerrel és Colfaxszal lógj. – Jillian Benson csak egy évvel idősebb nálam. És nagyon

    kérlek, bármit csinálsz is, ne oktass ki arról, hogy ne ugorjak

    le a szikláról, csak mert a barátaim leugranak. – Jillian nem a barátod. – Történetesen ő volt az egyik, aki meghívott. – Tényleg? – Mason elgondolkodónak tűnt. – Mit

    mondjak, ez érdekes. – Valamikor kora este hívott, és mondta, hogy Brinker

     partijára megy, és kérdezte, van-e kedvem elmenni. Ez nem

    olyan buli, mint amilyenek ebben a városban szoktak lenni. – Tehát megragadtad az alkalmat. – Nem egészen. Először nemet mondtam. Én csak a nyárra

     jöttem ide. Alig pár helyi srácot ismerek csak. Jillian aztmondta, ez jó alkalom lenne, hogy emberekkel ismerkedjem.Mondtam, hogy nincs kocsim. Felajánlotta, hogy felvesz a

    nagynéném házánál. – Igazán kedves tőle, nem igaz? – mondta Mason. – Ezzel meg mit akarsz mondani? – Ittál valamit azelőtt, hogy odamentem? – Csak ásványvizet, amit magammal vittem. Egyébként

     pedig nem tartozom neked magyarázattal. – Nem ittál azokból a címkétlen üvegekből, amik a

     jégágyban voltak? – Azok valamiféle energiaitalok, Jillian azt mondta. Azt is

    mondta, hogy Brinker minden bulin ilyet ad. Meg valamispéci dolog van benne.

     – De nem ittál egyikből se? – Nem éreztem, hogy berúgtam vagy feldobott lettem

    volna, oké?

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    10/378

     

    11

    Azt azonban semmi pénzért el nem ismerte volna, hogy afurcsa színű italoknak már a látványa is megrémisztette. Aszomorú igazság az volt, hogy ő már jóval Mason érkezése

    előtt rájött, hogy az este kudarcba fulladt. Nemegyensúlyozott a szakadék szélén, nem lépte át a határt, nemtévedt át a sötét oldalra. Mindenki azt mondta róla, hogymegfontolt és felelősségteljes, nem az a fajta, aki bajbakeveredik. De persze voltak, akik azt mondták rá, hogyunalmas meg túlságosan óvatos. Már épp kezdte aztgondolni, hogy arra van ítélve, hogy örökre kívül maradjon

    egy láthatatlan üvegházon, és csak nézheti azokat, akikmernek kockáztatni, és valóban élik az életüket.

     – Minek kellett elmenni Brinker bulijába, ha nem akartál berúgni vagy betépni? – kérdezte Mason.

    Lucy még mélyebben süppedt az ülésbe. – Csak táncolni akartam. Jól érezni magam. Hagyj már

     békén. – De amikor odaértem, nem táncoltál.A lány sóhajtott. – Mert senki sem kért föl. Meghívtak Brinker bulijába, de

    végül kiderült, hogy senki nem akar foglalkozni velem.Igazad volt, hülye voltam, rossz társasággal lógtam, bla, bla, bla, és tutira szerencse, hogy értem jöttél. Ennyi. Most

    elégedett vagy?Mason nem válaszolt, talán azért nem, mert éppen

    ráfordult a szűk ösvényre, amely, átszelve egy öregalmáskertet, Sara barátságos kis házához vezetett. Aházikóban égtek a lámpák. Egy rozzant furgon, oldalán Folyófalvi Antikvitás  felirattal, a szokott helyén parkolt a

    felhajtón.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    11/378

     

    12

     – Úgy látszik, itthon van a nagynénéd – jegyezte megMason. Leállította a kistehert.

     – Korán megjött. – Lucy kikapcsolta a biztonsági övét, és

    kivágta a kocsiajtót. – Általában éjfél után szoktak hazaérni a bevásárlókörútjukról.Mason a bejárati ajtót nézte. – Ez jó.Lucy már félig kiszállt, de most visszafordult. – Mi a jó? – Nem leszel egyedül ma este. – Ne má, Mason! Nincs szükségem bébicsőszre. Ami azt

    illeti, én szoktam csőszködni mások gyerekei mellett. Nagyonnépszerű bébicsősznek tartanak, mert roppant megfontolt és felelősségteljes satöbbi ember vagyok.

     – Tudom – mondta a fiú. – Ne haragudj. – Ó, csak ne kérj bocsánatot. Nem illik hozzád.Lucy kipattant az autóból, és indult volna a ház felé.

     – Bocs a mai estéért is – tette hozzá a fiú kemény hangon. – Nem állt szándékomban kellemetlen helyzetbe hozni téged. – Ühüm. – Lucy visszanézett rá a nyitott ajtóból. –Tudod,

    mit? Néhány év múlva, amikor már teljes jogú felnőtt leszek,emlékeztess rá, hogy megköszönjem, amiért tök feleslegesenmegmentettél ma este. Talán harminc vagy negyvenéveskoromban már képes leszek értékelni nemes szándékaidat.

    Vagy nem. Ismered a mondást: jótett helyébe jót ne várj. – Aham. Hallottam már. A francba. Ekkora erővel elmondhatja neki a többit is. – Hiszed vagy sem, ma este csak az idődet vesztegetted –

    mondta. – Amikor értem jöttél, már épp készültemhazamenni.

     – Elég béna terv volt. Jó hosszú az út.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    12/378

     

    13

     – Semmi bajom nem lett volna. Nálam van a mobilom. Ezamúgy is Folyófalva, nem a nagyváros. A nagynéném aztmondja, időtlen idők óta nem történt itt gyilkosság.

     – Rossz dolgok itt éppúgy előfordulnak, mint bárholmásutt – mondta Mason. – Hülyeség. Most következik a leckéztetés, hogy sötétedés

    után nem lófrálunk egyedül?Visszatartotta a lélegzetét, mert Mason arckifejezése előre

     jelezte, mi fog történni. Elmosolyodott. – Nem bírsz magaddal, ugye? – mondta. – Arra születtél,

    hogy védj és szolgálj. Talán jogi vagy rendőri pályára kellenelépned.

     – Úgy hallom, az ingatlanbizniszben több pénz van –mondta Mason, anélkül hogy kiesett volna a ritmusból.

     – Komolyan beszélek.Mason ezt elengedte a füle mellett.

     – Miért akartál hazamenni? – Mert Jillian kezdett berúgni, ha az igazságra vagykíváncsi. Tudtam, hogy nem akar még hazamenni. SzerinteBrinker jó arc. Minden lány ezt gondolja, sőt néhány srác is.Szóval, féltem volna, ha Jillian visz haza. Hát, tessék, íme, asztorim az én vad éjszakai kiruccanásomról. Igazad volt. Nemkellett volna elmennem a ranchra, még ha a fél város kölyke

    ott volt is. Megvolt a napi jó cselekedeted. Tedd már túlmagad rajta.

     Nyílt a bejárati ajtó. Sara jelent meg a küszöbön. A tornáclámpájának fénye megcsillant őszbe hajló barna haján. ASheridan család nő tagjaihoz hasonlóan ő sem volt éppenamazon típus, ám százhatvankét centis termete és törékeny

    alkata megtévesztő volt. A sok évtizedes jógázás meg a

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    13/378

     

    14

    méretes kandallóba becipelt számtalan ölnyi tűzifa megtette amagáét: a tartása egyenes volt, a válla erős.

    A korláthoz lépett, és integetett.

     – Szia, Mason – mondta. – Köszönöm, hogy hazahoztadLucyt. Már épp fel akartam hívni, hogy érte menjek-e. – Semmiség, asszonyom – felelte Mason. – Épp arra

     jártam.Lucy felhorkantott. – Épp arra jártál. Francokat. – Már csukta volna be a

    kisteher ajtaját, de valami megállásra késztette. – Ami ezt az

    őrangyal dolgot illeti, megy ez neked. – Már mondtam, hogy nem vagyok őrangyal.Most először érződött a hangjában némi kis érzelem.

    Ingerültnek tűnt. – Sara néni a karma cuccban menő – jegyezte meg Lucy. –

    Tudod, örök körforgás meg ilyenek.

     – Tudom, mi az a karma – mondta Mason. A hangja kissétúlságosan is tompán csengett.Lucy rájött, hogy meg akarta sérteni a fiút azzal, hogy

    talán nem ismeri a szó jelentését. Jóllehet Mason módfelettzavarba ejtő módon cipelte el őt a buliról, Lucykényelmetlenül érezte magát. Mindenki tudta, hogy Mason aközépiskola befejezése óta keményen dolgozik. Nemigen volt

    lehetősége a továbbtanulásra. Sara néni mesélte, hogy azöccsét, Aaront szánták egyetemre. Azt is mondta, hogyAaront fel is vették egy nagyon jó hírű és rendkívül drágaegyetemre. És hogy Mason és a nagybátyja minden tőlüktelhetőt megtesznek azért, hogy Aaron ne hatalmasadóssággal végezze el az iskolát.

     – Tegyük fel, csak a vita kedvéért, hogy a nagynénémnekigaza van a karmát illetően – mondta a lány. – Ha ez igaz,

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    14/378

     

    15

    akkor előbb vagy utóbb eljön az a nap, amikor neked leszszükséged rá, hogy megmentsenek.

     – Igen?

     – Felmerül a kérdés, hogy ki menti meg a hivatásosőrangyalt, amikor bajba keveredik?Mielőtt Mason válaszolhatott volna, a lány becsapta a

    kisteher ajtaját, és felszaladt a tornácra Sarához. Ennyit életelegromantikusabbnak ígérkező estéjéről.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    15/378

     

    16

    2

    Mason figyelte, ahogy Lucy üdvözli a nagynénjét, és bemegya viharvert, öreg házba. Megvárta, míg becsukódik mögöttükaz ajtó, aztán sebességbe tette a kocsit, és elhajtott azalmáskerten átvezető úton.

     Felmerül a kérdés, hogy ki menti meg a hivatásosőrangyalt, amikor bajba keveredik? 

    Lucy téved. Ő nem őrangyal. Csak azt tette, amit tennie

    kellett, amikor ma este elráncigálta a lányt Brinker bulijáról.Minthogy a nagynénje a városon kívül volt, senki nemmaradt, aki Lucy után nézhetett volna. Lucy túlságosan naivés túlságosan ártatlan, hogy felismerje a gonoszt, amikor azálruhát ölt. Ha igazak a pletykák, Brinker egy hamisítatlan pokolfajzat.

    Mason gondolatban feljegyezte, hogy másnap reggel beszélnie kell Sara Sheridannel. Sarának tudnia kell, mitörtént kis híján ma este.

    Jó lenne, ha Deke bácsi a városban lenne. Dekeelmagyarázhatná Sarának a helyzetet. És Sara hallgatna rá.Az emberek mindig hallgatnak Deke-re. De Deke-et megint beszippantotta a sereg, és még jó néhány hónap eltelik, mire

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    16/378

     

    17

    hazatér. Ami azt jelenti, hogy Masonnek kell megejtenie a beszélgetést Sarával. Ők ketten majd megvédik a naiv Lucyt.

    Amikor rákanyarodott a főútra, visszahajtott a buli

    helyszínére. A régi Harper-ranchot évek óta sorsára hagyták.A legelőt, ahol egykor a jószágot legeltették, visszahódítottaa természet. Évtizedek óta lakatlanul állt a roskadozó ház.Tristan Brinker birtokba vette a pajta épületét a nyári házibulicéljára. A helyi kölykök úgy dongták körül, mint lepkék alámpát. És az oldalán mindig ott feszített Quinn Colfax. Őkketten uralkodtak Folyófalva ifjúsága felett.

    A buli még tartott, de Brinker méregdrága sportkocsijanem állt ott a pajta körül parkoló autók között. Ahogy QuinnColfax legújabb szériás SUV-ja sem. Elég okosak voltakahhoz, hogy könnyen azonosítható járgányukat ne hagyjákszem előtt, hogy bárki felismerhesse, aki a ranch felé autózik.Az is igaz, hogy kőgazdag apjuk letenné értük az óvadékot,

    ha netán letartóztatnák őket. De Warner Colfax és JeffreyBrinker igencsak feldühödne, ha a fiaik olyan ostobáklennének, hogy hagyják magukat elkapni.

    Tristan és Quinn új volt a városban, de máris csúcson lévőrocksztárokként kezelték őket. Az apák befektetési alapbanvoltak üzlettársak. A főhadiszállásuk a Szilíciumvölgybenvolt, de, mint oly sok sikeres vállalkozó, ők is szívesen

    töltötték a hétvégéket a borvidéken. Az olyan eszesüzletemberek, mint ők, előre látták, hogy Folyófalva igazi borvidékké fogja kinőni magát.

    A borüzlet feltartóztathatatlan hulláma immár több mintszáz éve betört Észak-Kaliforniába. Az utóbbi évtizedbenfelgyorsulva elmosta az útjába kerülő régi gyümölcsösöket,

    tehenészeteket, tanyákat. Most Folyófalván volt a sor. Azelső szőlészeteket a városon kívül, a hegyek lábánál

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    17/378

     

    18

    telepítették. Nem kerül sok időbe, hogy gombamódszaporodjanak keresztül-kasul a völgyben.

     Néhány éven belül az álmos Folyófalva valószínűleg igen

    felkapott település lesz, Healdsburghöz, Sebastopolhoz, Napához és a régió más kisvárosaihoz hasonlóan. Azingatlanárak máris egyre feljebb kúsztak. Mason erreszámított akkor, amikor rábeszélte Deke-et, hogy vágjon belea felújításba annak érdekében, hogy könnyebbenfinanszírozhassa a költséges oktatást az Aaron által vágyottegyetemen. Amikor befejeződött a felújítás, az ingatlan közel

    kétszer annyit ért, mint amennyiért megvásárolták.Mason elhajtott a pajtához vezető leágazás mellett, és

    inkább egy jelöletlen, burkolat nélküli utat választott, amely afolyót követte.

     Nem tartott sokáig, míg megtalálta a két járművet. A fákközött parkoltak. Eltarthat egy ideig, míg Brinker és Colfax

    visszatér, de Mason kész volt várni, ameddig kell.A kistehert a sportkocsi és a SUV mögött állította le,elvágva az útra vezető ösvényt. Kiszállt, és lesétált avízpartra. Onnan, ahol állt, nem láthatta a pajtát, de a beszélgetés moraját és a harsogó zenét hallotta.

    Elgyönyörködött a víz tükrén táncoló telihold képében. Afolyó felszíne, úgy tűnt, lustán mozog, ám az enyhe

    fodrozódás megtévesztő volt. A Nyár folyó helyenként mélyvolt, az áramlatok pedig erősek. Minden évben olvashatták ahírekben, hogy valaki belegázolt a vízbe, aztán elragadta asodrás. Pár hónapja egy autóbalesetet szenvedett a Folyóúton, átbucskázott a szirten a Kilátónál, bele a sebesenörvénylő vízbe. A sofőr nem élte túl.

    Talán jogi vagy rendőri pályára kellene lépned. 

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    18/378

     

    19

    Mason elmélázott ezen. Igazság szerint nem sokatelmélkedett a jövőjén. A szülei halála óta túlságosanlefoglalta a lépésenként való előrehaladás, hogy teljesítse,

    amit az apja kért tőle a halálos ágyán. Vigyázz az öcsédre.Össze kell tartanotok. De Aaron hamarosan egyetemre megy, ez az útja a fényes

     jövőhöz. És akkor nem marad senki, akire vigyázhatna,gondolta Mason. Talán itt az ideje, hogy végre azongondolkodjon, mi a fenét akar kezdeni az életével.

    Ám legelőször is vigyáznia kell Lucyra.

    Az első jelzés arra, hogy Brinker bulija véget ért, az volt,hogy egyszer csak megszakadt a zene. Nyilván valaki a régiranch felé járt, és bejelentette a rendőrségnek. Hobbsfőnöknek így ki kellett küldenie pár rendőrt, hogy berekesszea mulatságot. Lucynak igaza volt, kevéssé valószínű, hogymindenkit őrizetbe vesznek. A srácok amúgy is

    szétspriccelnének. A lassúbbak közül párat felírnának, ésezzel vége is lenne.Léptek zaja szakította meg Mason gondolatait. Megfordult,

    és két imbolygó zseblámpafényt látott. Egy pillanat múlvaTristan Brinker és Quinn Colfax robbant ki a fák közül atisztásra.

    Az autóikhoz rohantak, zihálva vették a levegőt, és alig

     bírták visszatartani a röhögést. Egy nagy polisztirolhűtődoboz fogantyúját markolták.

     – Láttad, milyen pofát vágott a zsaru, amikor az az idiótaszőke csaj egy üveg cuccal kínálta? – nevetett Brinker. –Aszittem, mindjárt felrobban.

     – Szerinted meglátott minket? – kérdezte feszengve Quinn.

     – Ki a francot érdekel? Tudja, hogy ott voltunk, de úgysemtudja bizonyítani, hogy drog is volt. – Brinker lassított, és

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    19/378

     

     20

    előhalászta a zsebéből a kulcsait. – Nem fog próbálkoznisemmivel. Tette a dolgát. Berekesztette a bulit. Kíváncsivagyok, ki tehetett panaszt.

     – Biztos egy farmer, aki épp arra hajtott – mondta Quinn. – Amit igazán tudni szeretnék, az az, honnan a francbóltudta meg Fletcher, hogy Lucy Sheridan ott lesz a bulin –vetette fel Brinker.

     – Számít ez? – kérdezte Quinn. – Aha – felelte Brinker. – Számít. Nem csípem a

    gondolatát sem, hogy az a fattyú belerondít a bizniszembe.

     – Hagyd a fenébe – tanácsolta Quinn. – Nem kéneösszerúgni a port Mason Fletcherrel.

     – Már miért ne? Hisz csak egy csóka, aki aszerszámboltban melózik.

     – Figyu, a bulinak vége. Menjünk haza, és hagyjuk afrancba Mason Fletchert.

    Mason feltette a napszemüvegét, és kilépett az árnyékból.Lazán nekitámaszkodott a csillogó sportkocsinak. – Előbb beszéljünk Lucyról – mondta.Quinn megtorpant. – Fletcher, te meg mit keresel itt?Brinker is megállt, és Masonre irányította a zseblámpáját.

    A napszemüveg betöltötte a feladatát. Tompította az erősfényt.

     – Húzz el a kocsimtól – horkantott Brinker. – Egyedi afényezése. Még megkarcolod.

    Mason ezt elengedte a füle mellett. – Ha még egyszer rászálltok Lucy Sheridanre, nem mentek

    vissza a fősuliba az őszi szemeszterre. – Gőzöm sincs, miről hadoválsz itt – mondta Brinker. –

    Most pedig húzzál el a kocsimtól.Quinn láthatóan ideges volt. – Most fenyegetsz minket?

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    20/378

     

     21

     – Valami olyasmi – mondta Mason. – Kitől tudod? – kérdezte Brinker. A hangjából áradt a

    düh.

     – Az lényegtelen – felelte Mason. – Legyen elég annyi,hogy pontosan tudom, mit terveztél.Quinn egyre zavarodottabbnak tűnt. – Mi folyik itt? – Kitől tudod?  – ordította Brinker. Láthatóan nagy

    erőfeszítésébe került, hogy uralkodjon magán. – De nem isszámít. Úgyis megtudom, és akkor…

     – És akkor mit fogsz csinálni? – kérdezte Mason.

     – Tűnj el az utamból – szűrte dühösen a szót Brinker. – Nagyon megbánod még, hogy idedugtad a pofádat ma este.Fogtad?

     – Hallom, mit mondasz – mondta nyugodtan Mason. –Most pedig te hallgass ide. Ne merj még egyszer LucySheridan közelébe menni. Ha bármi történik vele, tudni

    fogom, hogy te vagy a felelős. Megértettél, Brinker?Brinker agyát elöntötte a vörös köd. Elengedte a hűtőládafogantyúját, felkapta a legközelebb lévő tárgyat – egyszikladarabot –, és leszegte a fejét, hogy támadásbalendüljön.

     – Hé! – kiáltott rá Quinn. – Megőrültél, Tristan? Necsináld!

    Mason az utolsó pillanatig meg sem mozdult, aztánvillámgyorsan arrébb lépett. Brinker telibe találta az autót.Éles, fémes csikorgás hallatszott, ahogy a szikladarabvégigkaristolta az autó egyedi dukkózását. MeglepetésébenTristan hátratántorodott.

    Mason elment mellette, majd megfordult, és visszanézett

    rá. – Tartsd magad távol Lucy Sheridantől – mondta.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    21/378

     

     22

    Azzal továbbment, otthagyva Brinkert és Quinnt. Sajnosegyikük sem kapta be a csalit.

    Odaért a kisteherjéhez, kinyitotta az ajtaját, beszállt, ráadta

    a gyújtást, és hazament a folyóhoz közeli öreg házba.Aaront a kereveten találta, ott nyomta el az álom. Améregdrága új számítógép, amit Masontől és Deke-től kapotta születésnapjára, még ott villódzott. A képernyőn számtalantitokzatos kód sorakozott.

    Mason bezárta az ajtót, és ellenőrizte az ablakokat. Mindenesti rituálé volt ez, amelyet az óta az este óta csinált, amikor

    egy rendőrtiszt megmondta neki, hogy a szülei autóbalesetetszenvedtek.

    Egy pléddel betakarta Aaront, és felment az emeletre aszobájába. Bekapcsolta a számítógépét, amelyet egy onlineaukciós oldalon vásárolt használtan.

    Végigcsinálta a másik esti rituálét – ellenőrizte, hogy a

    család bankszámláján nem lépték túl a keretet, és hogy nincs befizetendő számla. Elégedetten, hogy a villany- és atelefonszámla rendben volt a következő hónapra, írt egy e-mailt a nagybátyjának, amelyben röviden összefoglalta azeste történteket. Megírta Deke-nek, hogy úgy véli, jól kezeltea helyzetet.

    Alsónadrágra vetkőzött, a mobiltelefonját az

    éjjeliszekrényre tette, leoltotta a lámpát, és bebújt az ágyába.Karját összefonta a feje alatt, és az ablakon besütő holdat bámulta.

    Azt írta Deke-nek, hogy jól kezeli a helyzetet, de az volt azigazság, hogy még nem volt kész terve. Pedig ma estevilágossá vált, hogy bizony szüksége van rá. Tristan Brinker

    nem csupán egy elkényeztetett, gazdag kis köcsög volt.Hanem egy vérbeli pszichopata. Előbb vagy utóbb ez ki fog

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    22/378

     

     23

    törni belőle. Mason nemigen volt jártas a pszichológiában,ám könnyedén felismerte az emberi ragadozót, ha találkozottvele. Ösztönösen azt is megérezte, hogy fontos volt eltéríteni

    Brinkert az eredeti célpontjától. Eléggé biztos volt benne,hogy sikerrel járt, legalábbis időlegesen, de ez nem jelentetteazt, hogy Lucy és a többi lány Folyófalván biztonságban lettvolna.

    Reggel első dolga lesz, hogy beszéljen Lucy nagynénjével,és elmagyarázza neki, mennyire veszélyes a helyzet. Azsigereiben érezte, hogy mielőbb el kell távolítani Lucyt a

    városból – és Brinker közeléből.Aztán majd kiötli, hogyan intézze el Brinkert. Mert abban

     biztos volt, hogy az a szemétláda nem fog leállni.

    Másnap reggel látták Brinkert, amint az apjától kapottcsillogó, új sportkocsiban elhagyja a várost. Soha többé nem

    látták. Napokig keringett a pletyka, hogy egy rosszulvégződött kábítószeres ügylet áldozatává vált.A holtteste soha nem került elő.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    23/378

     

     24

    3

    Tizenhárom, évvel későbbVantage Harbor, Kalifornia 

    Lucy már készült belekortyolni az olyannyira áhítottfehérborba, amikor észrevette, hogy a Gyászoló Özvegyközeledik.

    Alicia Gatley könnyedén átvágott a hivatali dolgozók zajostömegén, amely a bár körül tömörült ezen az akciós órán.Olyan nő volt, aki után megfordulnak a fejek – nőké, férfiakéegyaránt –, amint belép egy helyiségbe. A tűsarkú cipőjétőlaz elegáns ruháján át a manikűrözött körméig és a divatoskontyáig maga volt a klasszikus Alfred Hitchcock-i szőke nő.A méregdrága mellnagyobbítás nem ártott neki, sőt, gondolta

    Lucy. De ma este a barrakuda a ragyogó külső mögött televolt feszültséggel. – Ó, egek – suttogta Hannah Carter. – Ebből semmi jó nem

    sül ki. – Épp erre van szükségünk, hogy befejezzünk egy amúgy

    is tökéletesen pocsék napot – tette hozzá Ella Merrick. – Érted jött, Lucy – figyelmeztette Hannah. – Téged okol

    amiatt, ami a bíróságon történt.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    24/378

     

     25

     – Ne már! – mondta Lucy.Ella együtt érző pillantást vetett rá. – Te csak a hírnök

    voltál.

     – Tudjuk jól, mi történik a hírnökökkel. – Lucy ivottgyorsan egy korty bort, hogy erőt merítsen belőle. –Megmondtam a főnöknek, hogy ebből baj lesz.

     – Úgy tűnik, igazad lett – mondta Hannah. – Bevallom, azt reméltem, hogy sikerül biztonságban

    kijutnom a városból, mielőtt rájön, hogy csakis én vagyok afelelős az őt ért pénzügyi katasztrófáért – mondta Lucy.

     Nem örült neki, hogy másnap reggel el kell mennieFolyófalvára, de ebben a pillanatban – tekintve alehetőségeket – szívesebben lett volna ott, mint itt, csapdábazárva ebben a bokszban, ahonnan nincs menekvés. Delegalább nem vagyok egyedül, gondolta. Hannah és Ella alegjobb barátnői voltak. Ők nem fogják cserbenhagyni.

    Hannah tűnődő arccal figyelte Aliciát. – Kíváncsi vagyok,honnan tudta meg, hogy te derítetted ki, hogy a drágaelhunytnak volt egy másik családja is Kanadában.

     – Ki tudja? – mondta Lucy. – Gondolom, valaki azirodából szivárogtatta ki. Végül is ez még a Brookhouse-nálsem minősül hadititoknak.

     – A GYÖ valószínűleg megrezegtette a műszempilláit az

    egyik férfi nyomozónak a stábból, aki ettől nyomban elalélt,és mindent elmondott, amit GYÖ tudni akart – mondta Ella.

     – Nagyon is lehetséges – hagyta helyben Lucy.Lucy volt az, aki a második Mrs. Gatleynek a Gyászoló

    Özvegy becenevet adta. Ez Alicia nyilvánvalóhatékonyságának és tettrekészségének az elismerése volt. A

    név rajta ragadt. A Brookhouse törvényszéki genealógiai

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    25/378

     

     26

    részlegénél most már mindenki csak GYÖ-ként emlegette anőt.

    Alicia sebesen közeledett. Gondosan sminkelt arcán

    vöröslő foltokban ütközött ki a harag. Tűsarkúja olyan élesenkopogott a fapadlón, hogy Lucy azon csodálkozott, hogyhogynem ver szikrákat.

     – Acélozzátok meg magatokat – mondta. – Ne felejtsétekel, hogy profik vagyunk.

     – Ez azt jelenti, hogy nem ütjük le, ha mindennek lehordtéged, és az arcodba löttyinti a bort? – kérdezte Hannah. –

    Csak érdeklődöm. – Igen, pontosan ezt jelenti – felelte Lucy. – Mi a

    Brookhouse Irodát képviseljük. A viselkedésünk a cégettükrözi.

     – Persze. Hozzuk ki az estéből, amit lehet – jegyezte megElla.

     – Nem lesz olyan vészes – mondta Lucy. – Most dühös,elmondhat mindennek, de nem fog pofán önteni a borral.Azzal tönkretenné a hűvös Grace Kelly-s külsőt, amelybenoly szívesen pózol.

     – Neked legyen mondva. – Ella le nem vette a szemét aGYÖ-ről. – Már nem hasonlít Grace Kellyre. Sokkal inkább afekete lagúna szörnyére. Mielőtt ideér, kötnék egy kis

    fogadást. Öt dolcsim van rá, hogy annyira dühös, hogymegpróbálja majd leütni Lucyt.

     – Szerintem inkább leönti borral – mondta Hannah. –Azsokkal drámaibb.

     – Na, akkor figyelj – mondta Ella. – Hagyjátok abba – szólt rájuk Lucy. – Nem fog hülyét

    csinálni magából ennyi ember előtt.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    26/378

     

     27

    Alicia odaért a bokszhoz, és démoni tekintetével szintefelnyársalta Lucyt.

     – A maga hibája, hogy rosszul végződött – fröcsögte. –

     Nem volt joga belemászni a magánéletembe, maga ribanc.Mit gondol, ki maga? – Csak a munkámat végeztem, Mrs. Gatley – mondta

    Lucy. – Biztos vagyok benne, hogy ön is tisztában van azzal,hogy a Brookhouse Irodát az ön férjének a hagyatékát kezelőügyvédek bízták meg. A hagyatékot letétbe helyezték Mr.Gatley gyerekei számára.

     – Bernie sohasem említett gyerekeket. Meggyőződésem,hogy nem voltak gyerekei. Maga kerített pár lecsúszottembert Kanadában, és megkente őket, hogy azt hazudják, őkBernie rég elveszett kölkei. Ismerje el, hogy így volt.

     – Sajnálom, Mrs. Gatley. Bemard Gatleynek háromgyermeke van egy másik nőtől, két lány és egy fiú. Ők Mr.

    Gatley hagyatékának elsődleges örökösei. – Hogyha azok az úgynevezett örökösök léteznek, amit énnagyon kétlek, akkor is törvénytelenek.

     – A jog nem tesz különbséget – mondta türelmesen Lucy. –Egy férfi gyerekei attól függetlenül a leszármazottai, hogyfeleségül vette-e az anyjukat vagy sem. De ebben az esetbenmég ez sem áll fönn, mert Mr. Gatley valóban feleségül vette

    a három örököse anyját, akik már felnőtt emberek, s nekikmaguknak is vannak gyerekeik.

     – Nem tudja bizonyítani – mondta Alicia feszes hangon. – Épp erről van szó, Mrs. Gatley, hogy a Brookhouse Iroda

    meggyőző bizonyítékokkal alá tudja támasztani, hogy az önférjének a leszármazottai kétséget kizáróan jogosultak az

    apjuk hagyatékából őket illető részre.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    27/378

     

     28

     – Részre? – Alicia hangja egyre emelkedett, már-márrikácsolt. – Nekik jutnának a legjobb ingatlanok, meg azösszes részvény és kötvény.

     – Asszonyom, hallotta, mit mondtak a hagyatékitárgyaláson, s mit mondott a bíró. Mr. Gatley másik családjateljes mértékben jogosult a hagyatékból ráeső részre.

    Ella rosszmájúan mosolygott. – No, nem mintha ön nem jutott volna egy igazán szép nagy falathoz.

    Alicia odafordult hozzá. – Én csak egy kis részt kapokabból, amire számítottam. Bernie megígérte nekem, hogy

    mindent rám hagy. Mi a fenét gondolnak, mi másért mentemhozzá?

    Rövid, súlyos szünet állt be. Lucy ráébredt, hogy a bárrasíri csend telepedett.

     – Nem hiszem, hogy ilyen személyes ügyeket épp ittkívánna megbeszélni – mondta diszkréten.

     – Ne merészelj elhallgattatni, te ribanc! – rikácsolta Alicia. – Ha Bernie-nek tényleg vannak gyerekei, miért nem jöttek ela temetésére?

     – Az a három ember, akit Kanadában megtaláltam, mégkisgyerek volt, amikor a szüleik szétmentek – magyaráztaLucy. – Sok-sok éve elvesztették az apjuk nyomát. Az azigazság, hogy Mr. Gatley egyszer csak elhagyta a családját,

    és soha nem törődött velük. Azt hitték, meghalt. – Mint ahogy meg is halt – szúrta közbe vidáman Ella. – Két évet áldoztam az életemből erre a vén kecskére! És

    most mit kapok? Nyamvadt pár ezer dollárt.  És ez a magahibája! 

    Látva, hogy Lucy, Ella és Hannah szorosan markolják a

     borospoharukat, Alicia megpördült. A szomszédos asztalról

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    28/378

     

     29

    felkapott egy színükig töltött söröskorsót, és a tartalmát Lucyarcába zúdította.

    Mielőtt bárki mozdulhatott volna, Alicia az elképedt

    vendégek között átviharzott a helyiségen, kivágta azüvegajtót, és eltűnt a késő délutáni napfényben.Lucy felsóhajtott, és fogott egy koktélszalvétát az asztalról,

    hogy megtörölje az arcát. Ella és Hannah is felajánlotta aszalvétáját e célra.

    A férfi, akinek a söre szerepet kapott a drámaivégkifejletben, bocsánatkérő pillantást vetett Lucyra.

     – Nagyon sajnálom – mondta. – Fel sem foghattam, mirekészül, és már meg is történt a baj.

     – Nem a maga hibája – nyugtatta meg Lucy. – Egy elégedetlen ügyfél? – kérdezte. – Egyébként Carl

    vagyok. – Nem, ő nem ügyfél – felelte Ella.

     – Csak egy dühös vesztes – magyarázta Hannah. – Nem haragszanak, ha megkérdezem, mivel keresik akenyerüket? – kérdezte Carl.

     – Egy magánnyomozó cég munkatársai vagyunk – adtameg a választ Lucy. – A Brookhouse Irodáé.

     – Hűha! Magánkopó hölgyek? – Carlban élénk érdeklődéstámadt. – Fegyverük is van?

     – Nincs – mondta határozottan Lucy. – Mr. és Mrs.Brookhouse a hivatásos nyomozó a cégnél. Mi a genealógiairészlegnél dolgozunk.

    Carl láthatóan csalódott, bár ezt igyekezett leplezni. – Ésmiféle kutatást végez a genealógiai részleg?

     – Általában a hagyatékot kezelő ügyvédektől jön a legtöbb

    megbízás – mondta Hannah. – Felkutatjuk az eltűnt vagyismeretlen örökösöket, és értesítjük őket az örökségükről.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    29/378

     

    30

     – Vagy olykor fordítva – tette hozzá Ella. – Olyan emberekkeresnek meg bennünket, akik örökösöknek hiszik magukat,és felkérnek minket, hogy ezt bizonyítsuk be.

     – Értem. – A férfi csettintett. – Szóval magukörökösvadászok. – A munkaköri leírásunk számtalan területet érint –

    mondta Lucy.A hangja hűvös volt és szakszerű, óvatosan fogalmazott,

    mert nem tudta, hogyan fog reagálni Carl. Sokan azt semtudták, hogy az örökösök felkutatása egyben üzlet is. Azok

    meg, akik tudták ezt, gyakran a magánnyomozószakmaszégyenletes ágának tartották.

    Tagadhatatlan, hogy voltak árnyoldalai atevékenységüknek. A szakma perifériáján működtek, nagynyereséget remélve, amikor olykor kinyomozták egy-egy sokmillió dolláros hagyaték örökösét, aki nem tudott róla, hogy

    mekkora vagyon várományosa. Az örökösvadász célja, hogymeggyőzze az örököst, írja alá a megállapodást, miszerint anyomozót százalék illeti az örökségből annak fejében, hogyfelkutatja a vagyon eredetét. De a Brookhouse Iroda büszkevolt arra, hogy soha nem lépte át a tisztesség határát.

     – Úgy tűnik, én nyertem meg a fogadást – jelentette kiHannah.

     – Miért gondolod? – kérdezte Ella. – A Gyászoló Özvegy pont úgy támadt Lucyra, ahogy én megjósoltam.

     – Igen, de nem ütötte le – vetette ellen Hannah. – De nem is bort löttyintett az arcába – érvelt Ella. –

    Hanem sört a szomszédos asztalról. – Ez csak technikai kérdés – mondta Hannah.

    Ella győzedelmesen mosolygott. – Mint azt mi, agenealógiai részlegről, mindnyájan jól tudjuk, a pusztán

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    30/378

     

    31

    technikai részletekben rejlik gyakran a lényeg. – Tenyérrelfelfelé kinyújtotta a kezét. – Lógsz nekem egy ötössel.

     – Bocs, lányok – mondta Lucy –, míg ti itt elvitatkozgattok

    a fogadásról, én hazamegyek, és befejezem a csomagolást.A pincér jelent meg egy tiszta törülközővel. – Az igazgató üzeni, hogy a ház állja a számlát – mondta. – Köszönjük. – Lucy elvette a törülközőt, és igyekezett

    felszárogatni a sörfoltokat a kosztümkabátjáról. – Azt hiszem,a tisztítószámlát elszámoltatom költségként.

     – Nagyon helyes – mondta Ella.

    Hannah bólintott. – Még szép.A pincér közelebb hajolt, és lehalkította a hangját. – 

    Megkérdezhetem, mivel sikerült ennyire magára haragítania ahölgyet?

     – Attól tartok, ez bizalmas adat – felelte Lucy.A pincér sokat sejtően bólintott. – Azt hitte, hogy lenyúlta

    a pasiját, mi?Lucy megütközve abbahagyta a kosztümkabátja ujjának atisztogatását. – Ez nevetséges. Ugyan miért esne egymásnakkét intelligens nő egy férfi miatt?

     – Ez annyira múlt századi – mondta Hannah. – Ami pár perccel ezelőtt történt, az ennél sokkal

    komolyabb ügy volt – magyarázta Ella.

     – Értem. – A pincér ábrázata felderült. – Tehát pénzről voltszó.

     – Rengeteg  pénzről – mondta Lucy.Carl nevetett. – Megengedhetek egy kissé vad felvetést?

    Maguk hárman nem éppen azok a romantikus típusok, igaz? – A munkánk hajlamos kissé cinikussá tenni minket –

    mondta Lucy. – Egy idő után az ember rájön, hogymindenkinek van fontossági sorrendje. A legtöbb ember

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    31/378

     

    32

    listájának az élén, mit ad isten, rendszerint két lehetséges prioritás van.

     – Éspedig? – Carl várakozón nézett rá. – Melyek azok?

     – A pénz és a bosszú – mondta Lucy. – Elképesztő, hogyez a kettő milyen gyakran jár párban. – Hű. – Carl megilletődött ennyi éleslátástól. – Ez nem

    könnyű, tényleg nem könnyű. – Nem – mondta Lucy. – Ez az emberi természet. –

    Kicsusszant a bokszból. – Most pedig, ha megbocsátotok,hazamegyek.

     – Hogy egy újabb elveszett örököst találjon? – szólt utánaCarl.

     – Ami azt illeti, igen – felelte Lucy. A vállára akasztotta aridiküljét. – Magamat.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    32/378

     

    33

    4

    Mason Fletcher a pultra támaszkodott, egy csillogócsavarkulcsot tartva a kezében. Némi hűvös rosszallássalvegyes érdeklődéssel szemlélte Lucyt. A lány bosszantónakés kissé ijesztőnek találta ezt a kombinációt.

    Ám az igazi probléma az volt, hogy Mason még jobbannézett ki, mint tizenhárom évvel ezelőtt, amikor a fiú olyanerőteljesen jelent meg az ő lázas tinédzserálmaiban. Mason

    első reakciója, amikor ő belépett a Fletcher Szerszámboltajtaján, nyers volt és egyszerűen lélegzetelállító. Tégedkerestelek. 

    A farkas méretű kutya, amely előbaktatott a pult mögül,hogy szemrevételezze, a Masonéhez figyelemre méltóanhasonló tekintettel méregette. Az állat nem csak méretében

    tűnt farkasnak – az is volt. Egy korosodó farkaskutya,állapította meg magában. A pofáján már őszült a szőre. Aszeme nem a fajtájára oly jellemző, megszokott sötétbarnavolt, hanem zavarba ejtően aranyos árnyalatú mogyorószín,és meghökkentően hasonlatos Mason szeme színéhez.

     – Ő Joe – mondta Mason az eb felé biccentve.Lucy lenézett Joe-ra, és kinyújtotta a kezét. – Helló, Joe.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    33/378

     

    34

    Joe hosszan nézett rá, állhatatos tekintettel. Láthatóan arraa következtetésre jutott, hogy a lány nem jelent fenyegetést,de nem is préda, és megszaglászta az ujjait. Az eredménnyel

    elégedetten leült. Lucy óvatosan megvakargatta a füle tövét.Joe dörmögött kicsit, majd megnyalta a kezét. – Tetszel neki – mondta Mason. – Többnyire nem kedveli

    az idegeneket. – Én is félek persze, hogy nem akarja-e átharapni a

    torkomat – mondta Lucy. – Legalább egy hete nem ugrott neki senki torkának. –

    Mason feldobta a csillogó csavarkulcsot a levegőbe, majd egyszinte követhetetlen csuklómozdulattal elkapta. – Hallottam,hogy visszajöttél a városba, hogy kitakarítsd, aztán a piacradobd a nagynénéd házát.

     – Ez a tervem. – Lucy abbahagyta Joe fülének avakargatását, és felegyenesedett.

    Elhatározta, hogy ugyanolyan hűvösen viselkedik, mintMason. Nem volt könnyű. Egyre igyekezett túljutni amegrázkódtatáson, hogy szemtől szemben áll a férfival.Amikor belépett a szerszámboltba, arra számított, hogyMason nagybátyját találja a pult mögött.

    A lehetőség, hogy összefut Masonnel, míg Folyófalvánidőzik, ugyan megfordult a fejében, de elhessegette a

    gondolatot mint kevéssé valószínűt. A Sarától kapott utolsó,legalább féléves hírek szerint Mason Washingtonban élt, aholaz öccsével egy nagyon drága, nagyon nem reklámozott,nagyon speciális magán biztonsági tanácsadó cégetműködtetett.

     – Meddig maradsz? – kérdezte Mason.

    A lány elmosolyodott. Nem tehetett róla. Látványosan azórájára pillantott.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    34/378

     

    35

     – Alig három perce beszélgetünk, és máris olyan, mint egykihallgatás. Így visszatekintve talán hibáztam, amikor sok-sok évvel ezelőtt azt tanácsoltam neked, hogy jogi vagy

    rendőri pályára kellene menned. – Te csak ötletet adtál. A döntést én hoztam meg.Ez meg mi a csudát akar jelenteni?, morfondírozott a lány.

    Hirtelen az a halovány benyomása támadt, ugyanaz a finommegérzés kapta el, mint amikor közel járt egy eltűntörököshöz. Valami rossz történt Mason Fletcherrel. Nagyösszegben mert volna fogadni rá, hogy ez összefüggésben

    van a pályaválasztásával. És, lévén Mason Fletcher, teljesfelelősséget vállal a döntéséért, amely erre az útra vezette.Mason semmit sem változott, állapította meg magában a lány.Az a fajta ember volt, aki mindig teljes mértékben vállalja afelelősséget – még olyasmiért is, amiért, technikaiértelemben, nem is felelős.

    Semleges témára váltott. – Örülök, hogy a szerszámbolt megmaradt – mondta. –Mikor vette meg a nagybátyád?

     – Pár hónappal azután, hogy nyugdíjba ment. – Ez az utolsó bolt ebben a tömbben, ami akkor is megvolt,

    amikor Sara néninél töltöttem a vakációkat. Tényleg nagyonmegváltozott a város.

    A legtöbb régi vágású bolt a Fő utcán csicsás üzletté megdivatos falatozóvá alakult át. A Fletcher Szerszámbolt –egyik oldalról egy borszaküzlettől, a másikról egy művészetigalériától közrefogva – maga volt a megátalkodottanakronizmus.

    A lány meglepetésére Mason fanyarul elmosolyodott.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    35/378

     

    36

     – Isten hozott Folyófalva új, a borvidék köntösébe bújt,üzletekkel teli városában. De ha keresnéd, azért a régiFolyófalva megvan még a felszín alatt.

     – És ez mit jelent? – Azt, hogy azért ez még mindig egy kisváros. Gyorsanterjednek a hírek.

    Lucy bólintott. – Ez megmagyarázza, honnan tudod, hogyitt vagyok.

     – Nagyon sokan tudják, hogy itt vagy, Lucy – mondta aférfi.

    Lucy udvarias érdeklődéssel felvonta a szemöldökét. – Ezmost figyelmeztetés?

     – Talán. Az a tény, hogy te vagy Sara egyedüli örököse,kissé felkavarta az állóvizet.

     – Igen, tudom.Már több mint egy hónapja folyamatosan elhárította az

    ügyvédek és ingatlanosok telefonhívásait, amíg át nemgondolja, mihez kezd az örökségével. – Ezért kérdeztem, mi a terved, meddig maradsz itt –

    mondta Mason. – A válasz a kérdésedre az, hogy még nem tudom, meddig

    maradok a városban. – Elhatározta, hogy nem hagyja magátMasontől megfélemlíteni. – Pár hétig, gondolom. Össze kell

     pakolnom, intézkednem kell a nagynéném ingóságainak azelszállításáról, aztán rendbe kell tennem a házat, hogymeghirdethessem.

     – Hamar el fog kelni – mondta Mason. – Igazán szép példája a Craftsman stílusnak, és az egyetlen dolog, ami miattFolyófalva izgalmassá vált, az az egekbe szökő ingatlanárak.

    Az emberek, akik hétvégi házat keresnek a borvidéken,imádják ezt a fajta építészetet. Ám az igazi érték, az a telek.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    36/378

     

    37

     – Az öreg almáskert? – Elsőrangú termőföld a szőlőnek. Egy rakat pénzt ér ezen

    a piacon. Minden szilícium-völgyi újgazdag milliárdos saját

     pincészetet akar, meg hogy a neve ott virítson a címkén. Ez alegújabb státusszimbólum. – Észrevettem, hogy a legtöbb gyümölcsös meg farm

    eltűnt. – Igen, az évek során eltünedeztek. Meglep, hogy nem

    tudtál erről. Bár miután tizenhárom évvel ezelőtt elmentél,soha többé nem látogattad meg Sarát, igaz?

    A megjegyzés, amely szigorú rosszallásként hangzott, úgyérte Lucyt, mint egy vödör jeges víz. Fellobbant benne aharag.

     – Oké, ez rögtön választ ad egy kérdésre – mondta. – Melyikre? – Tudtam, hogy a város megváltozott, de amikor beléptem

    ide, azon tűnődtem, hogy vajon te  megváltoztál-e. A válaszegyértelmű: nem. Megmaradt az a jó szokásod, hogy egybőllevonod a konklúziót, a legrosszabbat feltételezve, s rögtön kiis oktatod az embert.

    Mason eltöprengett ezen egy pillanatig, aztán kisséelőrehajtotta a fejét.

     – Tudod, mit? Igazad van. Lehet, hogy elhamarkodtam a

    konklúziót. Szóval, miért nem jöttél el meglátogatni anagynénédet az elmúlt tizenhárom évben?

     – Miért vagy annyira biztos benne, hogy nem jártam ittazóta?

     – Deke említette, hogy sosem tértél vissza. – A nagybátyád arra célzott ezzel, hogy ez alatt az idő alatt

    nem törődtem a nagynénémmel?

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    37/378

     

    38

     – Csak annyit jegyzett meg, hogy többé nem jöttél vissza,ez minden. – Mason ismét feldobta a csavarkulcsot, majd egylaza mozdulattal elkapta. – Azt mondta, hogy az után a nyár

    után, amikor elrángattalak téged a Harper parki buliról, nem jártál itt.Lucy meghökkent. – A régi Harper-ranchból mostanra

     park lett? – Néhány éve a város a kezelésébe vette. Pázsit,

     piknikasztalok, focipálya, játszótér, kutyasétáltató, ilyesmik.Rá sem ismernél.

     – Értem. Nos, ami azt illeti, a nagybátyádnak igaza van.Most először jöttem vissza Folyófalvára az óta az este óta.

     – Miért?Egy derűs menj-a-fenébe pillantás volt a válasz. – Ez már

    tényleg nem tartozik rád, vagy igen? – Nem, persze. Csak kíváncsi vagyok.

    Tizenhárom évvel ezelőtt mindenki azt mondta, hogy nemszabad Mason Fletcherrel kezdeni. Semmi nem változott, aztkivéve, hogy most az a férfi volt, akiről Lucy már annakidején tudta, ilyenné fog válni. S valóban. Mintha tűzbenedzették volna, mint egy ősi kard pengéjét. Mindenkeményebb, erősebb, hajlíthatatlanabb lett benne.Arcvonásai, a szögletes álla, mind markánsabbá vált. Az idő

    teltével még izmosabb lett, s az olyan ember magabiztosságátárasztotta, aki tudja, mit akar, mi az, amit tolerálni képes, éshol húzza meg a határokat.

    De az évek során még valamivel gyarapodott – azzal aritka, láthatatlan aurával, belső erővel, amely annak a férfinaka sajátja, aki teljességgel ura önmagának.

    Azonban többnyire mindenütt a rosszabb lehetőséggelszámolt. Lucynak az volt az érzése, hogy Mason fájdalmas

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    38/378

     

    39

    tapasztalatok révén megtanulta, amit valószínűleg mindenvérbeli őrangyalnak meg kell tanulnia – hogy nem menthetmeg mindenkit. Egy ilyen eltökélt és hajlíthatatlan férfi

    számára, mint Mason, ez nagyon kemény lecke lehetett.Bosszúsága ellenére Lucy érezte, hogy ellágyul. Nehézvolt haragudni egy olyan férfira, aki arra született, hogymindig helyesen cselekedjen a nehéz helyzetekben. Ő ilyen,és erről nem tehet, gondolta a lány. És valószínűleg nincs azaz erő a föld kerekén, amely ezen változtathatna.

     – Ó, az istenért – mondta. – Csak hogy tisztázzuk: az után

    a nyár után Sara néni nem akarta, hogy idejöjjek. Sőtigazából azt akarta, hogy a családból senki ne látogassa megitt, Folyófalván. Tiszteletben tartottuk a kívánságát. És jóllehet nem tartozom neked magyarázattal, biztosíthatlak,hogy sokszor találkoztam vele. Évente többször is együttvoltunk, Sara, Mary és én. Miután eladták a régiségboltot,

    gyakran velük tartottam az utazásaikon. Megnyugtathatlak,hogy soha nem hanyagoltam el Sarát. – Mély lélegzetet vett. – Szerettem. És Maryt is szerettem, mert szerette Sarát, ésSara szerette őt. Ennyi. Most már elégedett vagy?

    Masonben volt annyi jóérzés, hogy bocsánatot kérjen. –Eszemben sem volt arra célozni, hogy elhanyagoltad anagynénédet.

    Lucy ádáz mosolyt villantott rá. – Persze hogy arracéloztál.

    A férfi álla megfeszült. – Értem én, hogy a családiviszonylatok bonyolultak tudnak lenni.

     – Na ne viccelj! Különösen, ha kívülről nézi az ember.Mason lassan fújta ki a levegőt. – Oké, legyen neked

    igazad. Én kedveltem Sarát. Maryt is. Nagyon elszomorított ahaláluk.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    39/378

     

    40

     – Köszönöm – mondta Lucy. Tétovázott, azon tűnődve,vajon nem túl korai-e a kérdezősködés.

     – Gondolom, hallottad, hogy autóbalesetben haltak meg –

    mondta. – Igen. Ez mindig nagy megrázkódtatás. Aaron és énautóbalesetben vesztettük el a szüleinket.

     – Tudom. Nagyon sajnálom. – Régen történt – mondta a férfi. – Ez nem jelenti azt, hogy nem történt meg, és nem hagyott

    mély sebeket. Ha szerencsés az ember, a sebek

     begyógyulnak, de a hegek örökre megmaradnak.Ügy tűnt, mintha ez az egyszerű észrevétel kizökkentette

    volna a férfit. Lucynak az volt az érzése, hogy nem tudja, mitválaszoljon.

     – Igen – mondta végül Mason. – Ez nem jelenti azt, hogynem maradnak hegek.

    Lucy szorosabban markolta a vállára vetett fekete táskaszíját. – Itt voltál a városban, amikor a nagynéném és Mary… – Nem, csak pár hete érkeztem. Szabadságoltam magam a

    munkából. – Hirtelen támadt kíváncsisággal, élesen nézett alányra. – Miért?

     – Csak úgy kérdeztem. – Lucy kis csalódottságot érzett. Ha

    Mason a városban lett volna, amikor a baleset történt,valószínűleg feltett volna néhány kérdést, amit fel kell tenni.Végül is zsaru volt. De nem volt Folyófalván, amikor Sara ésMary meghalt. Így ő sem tud többet nála. – Sara mesélte,hogy az öcséddel biztonsági tanácsadó cégetek vanWashingtonban.

    Mason először meglepődött, de aztán felderült. – Sara beszámolt neked róla, hol, merre járok?

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    40/378

     

    41

     – Időnként hallottam, mit mesélt Sarának a nagybátyád,hogy mi van veled meg az öcséddel. – Elmosolyodott. – Saramondta, hogy a nagybátyád nagyon büszke rátok.

     – Deke meg én mindig is tudtuk, hogy Aaron olyasmit fogcsinálni, ami megváltoztatja a világot – mondta Mason. –Matematikából és informatikából doktorált.

     – Lenyűgöző. Tulajdonképpen mit csináltok Aaronnal minttanácsadók?

    Mason kétségkívül a legelbűvölőbb tanácsadói mosolyátvetette rá. – Tanácsot adunk.

     – Na, igen, én is így gondoltam. És, csak a jegyzőkönyvkedvéért, a tanácsadóként-azért-vagyok-itt-hogy-segítsekmosolyon azért még lenne mit javítani.

    Mason abbahagyta a mosolygást. – Majd dolgozom rajta. – Komolyan kérdezem – mondta a lány. – Kinek adtok

    tanácsot?

     – Régi, lezárt ügyekre specializálódtunk. Az ügyfeleinkfőként kisvárosi rendőrkapitányságok, amelyek híján vannakszakértelemnek, technológiának és munkaerőnek, hogy régi,kihűlt bűnügyekkel foglalkozzanak.

     – Kint a terepen nyomoztok? – Néha. De a legfőbb kincsünk egy saját számítógépes

     program, amit Alice-nek neveztünk el. Aaron írta a

     programot, hogy segítsen azonosítani a mintákat egy régiügyben. Ha megvan a minta, próbálunk segíteni a zsaruknak,hogy kinyomozzák az elkövetőket.

     – Izgalmasan hangzik. – De már nem zsaru vagyok, hanem tanácsadó – mondta

    hűvösen. – Nem sok akciót látok.

    Valószínűleg nem hazudik, gondolta a lány. De az biztos,hogy nem mondta el a teljes igazságot.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    41/378

     

    42

     – És most miben segíthetek neked? – kérdezte Mason. –Felteszem, azért jöttél, hogy beszerezz pár szükséges dolgot,hogy piackész állapotba hozd a nagynénéd házát.

     Nocsak. Kifáradt a beszélgetés?,  gondolta Lucy. Masonnyilvánvalóan másra akarja terelni a szót. – Tulajdonképpen azért ugrottam be, hogy tanácsot kérjek

    a nagybátyádtól a helyi mesterembereket illetően. Nemtudom, ki mást kérdezhetnék. Tudom, hogy Sara megbízottDeke-ben az ilyen dolgokban.

     – Kérhetek tőle pár nevet, amikor visszajön. De miféle

    munkákról lenne szó? – A legnagyobb falat a konyha. Eléggé lepukkant. Apa azt

    mondja, rendbe kéne hozni, az pár ezerrel növelné a házértékét.

     – Igaza van – mondta Mason. – Apád még mindig tanít? – Igen. A szociológia tanszéket vezeti.

     – És édesanyád? – Pszichológiát tanít változatlanul.Mason a pultra tette a csavarkulcsot. – Mindkét szülőd

    újraházasodott, ugye? – Igen – hangzott a kurta felelet. – Ami a mesterembereket

    illeti, korlátozott a költségkeretem. – Értem. – Mason egy írótömbért nyúlt. Maga elé húzta, és

    fogott egy tollat. – Oké, tehát olyan embert keresel, akifelújítja a konyhát, anélkül hogy egy vagyont kérne érte. Ésmég?

     – Kívülről is le kellene festeni a házat. – Ez szintén nagy munka. – Mason lejegyzett valamit,

    majd felnézett. – Te itt most nagy pénzekről beszélsz. Az

    igazat megvallva nem vagyok meggyőződve róla, hogymegéri belefeccölni.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    42/378

     

    43

     – De mindenki azt mondja, hogy ezek a felújítások növelika ház értékét.

     – Ez így van, de valójában a telek az, ami igazán nagy

    értéket képvisel. Bár ezek a régi Craftsman stílusú házakegész szép pénzért kelnek el, és mindig vannak olyanok, akikhétvégi házak keresnek. Mégis azt mondom, hogy nemérdemes túl sokat költeni a felújításra.

     – Van valami, amit szeretnék megcsináltatni, és szerintemsokat javítana a nappali képén.

     – És mi lenne az?

     – Szeretném helyreállíttatni a kandallót az eredetiállapotába. Az tényleg nagyon szép darab.

     – Emlékszem rá – mondta Mason. – Annak idején nagyonszép kőművesmunkákat csináltak. Azóta sem találni ilyengondos iparosmestereket.

     – Sara néni sajnos csempével befalazta a kandallónyílást.

     – Ejha! Vajon miért? – Gőzöm sincs. Sosem említette, és amikor tegnap beléptem a házba, meglepetten láttam, mit művelt.Emlékszem, hogy néha panaszkodott miatta. Hogy a kandallómajdnem annyi meleget elszív, mint amennyit ad. Deesténként szeretett a tűz előtt üldögélni és olvasni.

     – Talán már fárasztó volt neki a tűzifa behordása – mondta

    Mason. – Nem csodálkoznék rajta. – Nem hiszem. Mindenesetre jobb lett volna, ha nem

    falazza be. Az eredeti kandalló kifejezetten vonzó leheteladási szempontból. Most épp ellenkezőleg. Ez az első, amita házba lépve megpillant az ember, és egyszerűen ronda.Valószínűleg saját kezűleg csinálta.

     – Tipikus csináld-magad barmolás, mi?

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    43/378

     

    44

     – Igen, és ráadásul bizonytalan vagyok. Egy véső és egykalapács segítségével én is leverhetném, de félek, hogytönkretenném alatta az eredeti faragást.

     – Bízzunk benne, hogy a nagynénéd nem bántotta azeredetit. Mit szólnál, ha munka után beugranék hozzád, ésvetnék rá egy pillantást? Viszek magammal szerszámokat is.Talán le tudom szedni azokat a csempéket ma este, ésmegspórolok neked pár dolcsit.

    Az ajánlat váratlanul érte a lányt, a szája is tátva maradt acsodálkozástól, aztán valami megmagyarázhatatlan okból,

    felgyorsult a pulzusa. Beletelt néhány másodpercbe, mígösszeszedte magát.

     – Ez nagyon kedves tőled – mondta hirtelen támadtóvatossággal.

     – Szóra sem érdemes. Amúgy sincs mit csinálnom ma este. – Értem. – Fagyos mosolyt vetett rá. Jó, ha tudja az ember

    lánya, hol áll egy férfi fontossági sorrendjének a listáján.Mason nem vette észre a lány mosolyában a jeges élt. –Mit szólnál, ha fél hat körül beugranák? Jó az neked?

     Koktélidő. Ez érdekes.  Lucy sikertelenül igyekezettelnyomni magában az előérzetet, ami átcikázott rajta.

     – Az remek lesz – felelte kedvesen. – Nekem sincskülönösebb dolgom ma estére.

     – Jaj! Azt hiszem, nem épp a legdiplomatikusabban adtamelő az ajánlatomat.

     – Amennyire emlékszem, mindig nagyon keresetlen volt astílusod – jegyezte meg a lány.

     – Ühüm, a volt feleségem panaszkodott is miatta eleget.Lucy érezte, hogy vörös rózsák nyílnak az arcán. – Sara

    említette, hogy nem sikerült a házasságod. – Így van.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    44/378

     

    45

    Egy újabb seb, állapította meg magában Lucy. Nem egyhatalmas csapás, de azért határozottan megsebezte Masont.Valószínűleg magát hibáztatta a házassága kudarcáért.

    Jellemző rá. De legalább volt benne annyi bátorság, hogymegpróbálja. Lucy habozott, nem akart a részletekbe belemenni.

     – Sajnálom – mondta ismét. – Hallottam, hogy nemrég felbomlott a jegyességed. – Igen. – Hát, ez sajnálatos.

    A lány elmosolyodott. – Mintha kissé sokat sajnálkoznánkitt kölcsönösen.

     – Nézd a jó oldalát. Az én felbomlott házasságom és a tefelbomlott jegyességed – legalább van bennünk valamiközös.

     – Két tönkrement kapcsolat jó dolognak nevezhető?

     – Ismersz, én mindig is amolyan félig-telt-pohár típusúsrác voltam. – Jé! Én nem egészen így emlékszem rád. Mindig úgy

    tartottam, hogy te olyan srác vagy, aki a legrosszabbraszámít.

    Kifürkészhetetlen kifejezés csillant Mason szemében. – Énmeg mindig is álmodozónak tartottalak téged.

    Lucy elfintorodott. – Ne emlékeztess rá. Te meg voltálgyőződve róla, hogy nekem szükségem van valakire, akivigyáz rám, és biztosítja, hogy ne keveredjek bajba.

    Mason habozott, láthatóan csapdát sejtett. – Nem egészen. – De igen. – Jól van, na, a fenébe, tudtam, hogy visszatérünk arra az

    estére, amikor elrángattalak arról a buliról, ott, a ranchon. Teaztán tudod, hogyan tartsd fenn a haragot, hölgyem.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    45/378

     

    46

     – Ugyan már – horkant fel a lány. – Én nem tartok haragot. – De bizony, hogy. Sosem jutott eszedbe, hogy

    megköszönd, amit érted tettem azon az estén, vagy igen?

     – Valószínűleg nem. – Sarkon fordult, és elindult az ajtófelé. – Most már megyek. Mivel a házban maradok, be kellvásárolnom pár dolgot a közértben.

     – Akkor viszlát fél hatkor – szólt utána Mason.Lucy megtorpant az ajtóban. – Majd’ elfelejtettem.

    Szükségem van pár villanykörtére. Sokra. A mennyezeti mega falilámpák fele kiégett.

     – Kitűnő választékunk van villanykörtéből.Energiatakarékosat akarsz?

     – Amit igazán akarok, azok jól világító körték. Komolyanmondom, az az öreg ház olyan sötét, mint egy barlang.

     – Ez úgy hangzik, hogy legalább a csillárokbahalogénizzók kellenek. – Előjött a pult mögül, és a

    villanykörtés polchoz ment. – Majd viszek magammal valamiharapnivalót este.Koktélidőben akar menni, most meg azt mondja, hogy

    vacsorát is hoz, gondolta Lucy. Ez a kis javítás-szerelésegyszer csak átcsapott valami randifélébe Mason Fletcherrel.

    Ettől a „vadveszély” érzéstől hirtelen nagyon nyugodt lett.Alig tizenöt percet töltöttek együtt, és Mason máris átvette az

    irányítást.Másrészt pedig el kellett ismernie, tetszik neki az ötlet,

    hogy néhány órára társasága lesz estére. A múlt este – az elsőestéjén Sara házában – rájött, hogy nem szeret egyedül lennia házban. Volt valami a légkörben, ami zavarta, bár meg nemtudta volna mondani, miért. Talán a túl sok emlék Saráról,

    vagy csak az, hogy olyan sötét volt a házban, köszönhetően akiégett villanykörtéknek.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    46/378

     

    47

    De mindegy is, semmiképpen nem hagyhatja, hogy Masonuralja teljes mértékben a helyzetet. Jót akar persze, de visszakell fogni. Az ő érdekében, természetesen.

     – Hagyd csak a harapnivalót – mondta. – Már elterveztem,mi lesz vacsorára. – Tényleg? – Kissé elsötétedett Mason tekintete. – Tényleg – mosolygott Lucy. – Otthon eszem, és mivel

    olyan kedves vagy, hogy leszeded a csempét a kandallóról akedvemért, annyi lazacot veszek, hogy elég legyenkettőnknek.

     – Ez jól hangzik – vágta rá Mason. – Köszönöm.Láthatóan örül, állapította meg a lány. Kifejezetten örül.

    Mintha most nyert volna a lottón. Lucy furcsán feldobottnakérezte magát. Mi a fenét művelek?, gondolta.

     – Oké – mondta. – Viszlát fél hatkor. Hozd aszerszámaidat.

     – Sosem megyek el nélkülük.Lucy tétovázott, aztán azt tette, amit kell. Elvégre Masonszívességet tesz neki. Az a minimum, hogy kedvesenviselkedik vele.

     – Köszönöm – mondta.Meglepetésére Mason huncut mosolyt vetett rá. – Azért,

    mert felajánlottam, hogy leszedem a csempét a kandallóról,

    vagy mert tizenhárom évvel ezelőtt elmenekítettelek arról a buliról a Harper-ranchról?

    Lucy kissé zavartan, de udvariasan nézett vissza rá. –Természetesen a kandalló miatt. Én nem úgy emlékszem,hogy megmentettél volna a buliról. Én inkább megalázónakéreztem, nem szabadításnak. De hagyjuk, hisz rengeteg víz

    lefolyt már a Nyár folyón. Réges-rég megbocsátottam neked,

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    47/378

     

    48

    mert már akkor is tudtam, hogy nem tehetsz róla. A magaddarabos módján engem igyekeztél védelmezni.

     – Darabos módon? Csak nem azt akarod ily módon a

    tudtomra adni, hogy nehezen kommunikálok? – Nem, csak azt akarom a tudtodra adni, hogy tégednyilvánvalóan nem ráz meg, hogy irányításkényszeres vagy.De semmi baj, mert én meg a magam módján képes vagyokátvenni az irányítást. Most pedig, ha nem bánod, kérem avillanykörtéimet, és megyek. Rengeteg a tennivaló a házban.

     – Milyenek kellenek?

    Lucy elővette a listáját, és végigment rajta. Mikor befejezte, Mason összeszedte a különböző erősségű és méretűkörtéket, és visszament a pulthoz. A lány követte.

    Mason beütötte a gépbe a vásárlást, lehúzta a lányhitelkártyáját, majd átnyújtotta neki a zacskónyivillanykörtét.

     – Köszönöm – mondta Lucy. – Akkor később találkozunk.Ismét elindult az ajtó felé. – Ott ne cserélj körtét, ahol létrára kell mászni – szólt

    utána Mason. – Addig ne, míg oda nem érek. Veszélyesdolog. Az emberek hajlamosak leesni a létráról. Majd én estekicserélem azokat a körtéket.

    A lány mosolygott, megrázta a fejét, de nem állt meg. Ez

    az ember csak nem hagyja abba.A keze már a kilincsen volt, de visszanézett. – Gondolom,

    tudod, hogy nem csak a házat meg a földet örököltem Saranéni után.

     – Igen, hallottam. Sara és Mary végrendelete szerintmegörökölted Mary részvényeit is az öccse cégéből. Az egész

    város tudja.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    48/378

     

    49

     – Gondoltam, hogy így lehet – mondta a lány. – Nehéznem észrevenni a kíváncsi tekinteteket.

     – Én nem vagyok egy pénzügyi guru, de annyit

    mondhatok, hogy jobban jársz, ha mielőbb eladod azokat arészvényeket a Colfax családnak. – A szüleim is ezt tanácsolták. De kiderült, hogy ez nem is

    olyan egyszerű. Két ügyvédtől is, akik a Colfax családkülönböző tagjait képviselik, kaptam e-maileket éstelefonüzeneteket a múlt hónapban.

     – A Colfax Rt. az egyike annak a néhány dolognak, ami

    nem változott az elmúlt tizenhárom évben – mondta Mason. –Még mindig ugyanolyan szigorúan kézben tartott, családitulajdonú cég, és Deke szerint jelenleg kőkemény perpatvarzajlik éppen. Valami fúziós ajánlattal kapcsolatos.

     – Igen, értesültem róla az ügyvédek leveleiből. – Nem hiszem, hogy bele akarsz ebbe keveredni, Lucy.

    Tudod, mit mondanak a családi viszálykodásokról. – Persze – mondta Lucy. – Hogy nincs annál rosszabb.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    49/378

     

    50

    5

    A lány hűvös hangjából és szép vállának feszes tartásábólMason nyomban megállapította, hogy Lucynak esze ágábansincs megfogadni a pénzügyi tanácsait. A kérdés csak az,vajon miért nem? Nyilvánvaló, hogy a szülei is ugyanezttanácsolták. Egy vagyont keresne rajta, ha eladná arészvényeit a Colfax családnak.

    De nem szándékozik ezt tenni – legalábbis most nem.

    Mason megvárta, míg becsukódik az ajtó a lány mögött,majd odament az utcára néző nagy kirakathoz. Joe utána baktatott, és leült a hátsó lábára. Együtt figyelték, amint Lucyfelteszi a napszemüvegét, és fürge léptekkel egy kicsi,ezüstszürke autóhoz megy, amely a járda mellett parkolt.

    Mason mély lélegzetet vett, és lassan kiengedte. Valami a

     bensejében, ami az elmúlt hónapokban mintha kómában lettvolna, egyszerre magához tért abban a pillanatban, amikorLucy kinyitotta a bolt ajtaját.

     – Na, mi a véleményed? – szólt Joe-hoz. – Felnőtt. Igazán jól néz ki, ugye?

    Joe néhányszor ide-oda csapott a farkával, és mindenfigyelmét két varjú kötötte le, amint elugráltak a járművek

    elől.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    50/378

     

    51

    Lucy még annál is jobban néz ki, gondolta Mason.Pontosan úgy néz ki, mint akire – bár mostanáig nem is tudta – szüksége van.

    Az volt a furcsa, hogy még csak észre sem vette, hogy aGilbert Porter-ügy óta olyan volt, mint egy alvajáró,mindaddig, míg Lucy fel nem tűnt a színen. Emlékeztettemagát, hogy van egy kifejezés az ilyesfajta hirtelenmegrázkódtatásra. Úgy hívják, szexuális vágy, és ez éppolyantermészeti erő, mint a villámcsapás vagy a futótűz – éséppolyan veszélyes is.

    Akárhogy is, nem tudott visszaemlékezni, mikor támadt fel benne utoljára ilyen erős érzés. Csupán annyit tudott, hogykét lehetőség van, amikor az ember szembekerül a természeterőivel. Vagy elmenekül, és fedezékbe bújik, vagy egyenestszembemegy a viharral, akár a poklot is kockáztatva.

    Márpedig ő nem volt az a menekülős fajta.

    Odakinn az utcán a varjak megunták az autók közöttugrálós játékot, és felröppentek, újfajta szórakozás utánnézve. Joe ásított, felállt, és visszaporoszkált kedvenckuckójába a pult mögött.

    Mason le nem vette a szemét Lucyról. Nem is akartalevenni a szemét róla. Tegnap, amikor meghallotta, hogy alány visszajött a városba, azon kapta magát, hogy hirtelen

    kíváncsi lett, mivé vált. De nem volt felkészülve arra asokkoló izgalomra, ami a lány megpillantásakor elfogta.

    Meglepte a lányból áradó hűvös magabiztosság és akifinomult ízlés. Az ember azt feltételezte volna, hogy anagynénje nyomdokaiba lép, és felnőttként is virággyermekmarad, aki bioételeket eszik, rendszeresen meditál és jógázik.

    Ehelyett minden azt sugallta Lucyról, hogy amiótaelhagyta Folyófalvát, kapott néhány kemény leckét. Már nem

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    51/378

     

    52

    volt az az édes, magányos, mindenkiben megbízó tinilány,akit könnyedén rászed egy olyan, még kiforratlan pszichopata, mint Brinker. Ez a felnőtt Lucy már karmokat

    növesztett.Karmai vannak, és láthatóan van elég pénze finom ruhákraés diszkrét, ám drágának tűnő kiegészítőkre. A szürke pulóver, a fekete nadrág és a lapos sarkú bőrcipő sem kétfillérbe kerülhetett, akárcsak a nagy bőrtáska és az apróaranygomb a fülében. Divatosan félhosszúra vágott,sötétbarna frizura keretezte kifejező arcát és beszédes zöld

    szemét.Mason figyelte, ahogy kinyitja a kis kocsi ajtaját, és

     becsusszan a volán mögé. Elegáns mozdulataiból könnyedségés elegancia áradt. Lehet, hogy jógával tartja formábanmagát?

    Észrevette, hogy nem csak ő nézi Lucyt. A szemközti

     Napfelkelte Kávézó előtti asztaloknál ücsörgő vendégekközül is néhánynak felkeltette a figyelmét. Kettőt fel isismert, még a régi időkből – Nolan Kellyt, a KellyIngatlanügynökség tulajdonosát, és Jillian Bensont, aki mamár Mrs. Jillian Colfax.

    Jillian nem sokat változott az óta a nyár óta, amikor TristanBrinker a bűvkörébe vonta a helyi ifjúságot. Pontosan annak

    tűnt, aki valójában volt: egykori vezérszurkoló pomponlány,aki rájött, hogy ha pénzért megy férjhez az ember, annaknagy ára van. A Colfax-klánba bekerülve megtapasztalta,hogy az élet jóval nehezebb, mint gondolta.

    De ő legalább még mindig együtt van Quinn Colfaxszal,emlékeztette magát. Nem az ő házasságuk ment tönkre,

    hanem az enyém, gondolta.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    52/378

     

    53

    Jillian integetett, hogy magára vonja Lucy figyelmét,szélesen mosolygott, és odakiáltott neki. A csukott ajtó miattMason nem hallotta, mit, de valami ilyesmi lehetett: „Lucy!

    Lucy Sheridan! Én vagyok az, Jillian! Hallottam, hogyvisszajöttél a városba. Gyere, igyál meg velünk egy latté-t!”Lucy nem adta jelét, hogy látta vagy hallotta Jilliant, bár a

    kávézó közel volt, az utca túloldalán. Becsapta a kocsiajtót,és elhajtott.

     – Szép volt, Lucy – mondta ki hangosan Mason. – Ténylegsok mindent tanultál.

    Átcikázott rajta a közelgő este miatti jóleső várakozás.Figyelte a fürge kis autót, amint befordult a sarkon, majdeltűnt a szeme elől.

    Egy ideig még a kirakatnál ácsorgott, az este kilátásaitlatolgatva. Aztán eszébe jutott a befalazott kandalló, ésgondolatban összeállította a listát, milyen szerszámokra lesz

    szüksége. Nolan Kelly megitta a latté- ját, és felállt. Átvágott azúttesten, és benyitott a Fletcher Szerszámboltba.

     – Hahó, Mason! – villantott rá egy könnyed, melegmosolyt. – Hogy s mint?

     Nolanről már tizenhárom évvel ezelőtt lerítt, hogy az útja akereskedelem felé fog vezetni. Vörös hajú, kék szemű,

     barátságos és energiával teli fiú volt már akkor is, komoly, becsületes légkört árasztott, és emiatt a szülők megbíztak benne, amikor a gyerekeik üdítőt vásároltak tőle. Azóta csakegyetlen dolog változott – Nolan most ingatlanokat adott el.

    Joe felállt, és kibaktatott a pult mögül, hogy szemügyrevegye Nolant. Nyilvánvalóan nem nyűgözte le a látvány,

    mert unottan visszament a kuckójába. – Megvagyok, kösz – mondta Mason. – Miben segíthetek?

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    53/378

     

    54

     – Csak nem Lucy Sheridan ment ki innen az előbb?Hallottam, hogy itt van a városban.

     – És?

     – Felismertem. Pedig igencsak megváltozott. Ki gondoltavolna, hogy ilyen szépen kinövi magát? Itt volt azon anyáron, amikor Brinker eltűnt, emlékszel?

    Mason nem szólt semmit. Már régen rájött arra, hogy a jól bevált zsarutrükk, vagyis ha az ember nem szól, nemválaszol, az remekül beválik a való életben. Érdekes voltmegfigyelni, milyen buzgón próbálják kitölteni az emberek

    az így beállt szüneteket, különösen az olyanok, mint Kelly,akinek alkatilag lételeme volt a beszéd.

     – Megörökölte a nagynénje házát, ugye, tudod – folytatta Nolan. – Szeretnék beszélni vele az eladás mikéntjéről. Egyrakás e-mailt küldtem neki, többször hívtam telefonon, denem válaszolt.

    Lucy nem válaszolt Kelly e-mailjeire, és pár perccel ezelőttúgy tett, mintha nem vette volna észre, jóllehet Kelly ott ültaz utca túloldalán. Nem kell Sherlock Holmesnak lenni, hogyaz ember rájöjjön, Lucy nem akar Kellyvel beszélni.Legalábbis most még nem.

    Mason visszament a pulthoz. – Szerintem még mindiggyászol.

     – Persze, persze, ez érthető. A házra ráfér némi javítás, deamúgy igen helyre kis ingatlan, az öreg almáskert megaranyat ér. Nagyon jó áron el tudnám adni. – Nolan az ajtófelé fordult. – Kimegyek hozzá, hátha el tudom csípni.

     – Ne fáradj vele. Említette, hogy elmegy bevásárolni. – Akkor majd később beugrom hozzá, úgy estefelé –

    mondta Nolan. – Azt mondta, ma estére programja van.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    54/378

     

    55

     – Hogyhogy programja van? – Nolan elfintorodott. – Hiszcsak tegnap érkezett a városba.

     – Valami személyes ügy lehet. Nem hiszem, hogy örülne,

    ha egy ingatlanügynök kopogtatna az ajtaján ma este. Én ahelyedben várnék holnapig, hogy beszélhessek vele. Nolan tiszta kék szemében töprengő kifejezés jelent meg. –

    És mit keresett itt? – Ez egy szerszámbolt – mondta Mason. – Villanykörtéket

    vett. Miért, mit gondoltál? Nolan álla megfeszült, de aztán nyilván rájött, hogy ennél

    több információt nem kaphat. – Akkor viszlát – mondta. Nem csapta be maga után az ajtót, de a mód, ahogy

     becsukta, világossá tette, hogy a legszívesebben becsaptavolna.

    Mason figyelte, amint átvág az úttesten, hogy csatlakozzon

    Jillian Colfaxhoz. Nolan leült az asztalhoz, és kurtán mondottvalamit Jilliannek. A nő nem tűnt túl boldognak. Ez érdekes, gondolta Mason.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    55/378

     

    56

    6

    Mi van ebben a szép, régi házban, amitől kényelmetlenül érzimagát benne? Nem a mindent beborító homály, gondoltaLucy. Hamarosan eltűnik, amint a Fletcher Szerszámboltbanvásárolt villanykörték a helyükre kerülnek.

    Letette az élelmiszerekkel megpakolt szatyrot, a hatoskarton sört és a zacskónyi villanykörtét az ősöreg,összekaristolt faasztalra, amely a konyha közepén

    terpeszkedett. Aztán csak állt, és körülnézett, ugyan mizavarhatja annyira. Úgy emlékezett a házra, mint egy meleg,hívogató otthonra, ám most ridegnek érezte. Az igaz, hogymár jócskán a délután vége felé járt, de a ház sötétebbnektűnt, mint ahogy az emlékeiben élt.

    A faburkolatú falak, a megfakult függönyök, a hajópadló, a

    rusztikus bútorok mindig meghittséget árasztottak. Mostazonban a kétszintes házat árnyak borították. Nem volt benne biztos, hogy az újonnan vásárolt villanykörték valóban javítanak majd a hangulaton.

    Valószínűleg az volt a probléma, hogy amíg Sara élt, a házvisszatükrözte az ő nyitott, derűs, sugárzó személyiségét.Most, hogy elment, az öreg ház nem volt több, mint egy öreg

    ház. Hiányolja a tulajdonosát, gondolta Lucy.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    56/378

     

    57

     – Nekem is hiányzik – mondta a néma háznak.Ciripelni kezdett a telefonja. Kivette a készüléket a

    szatyorból, és megnézte a kijelzőt. A rendkívül drága online

    társkereső szolgálat, amelynél regisztrált, újabb találatot jelzett. Csak annyit kell tennie, hogy bejelentkezik, hogytöbbet is megtudjon. Mr. Majdnem Tökéletes ott vár valahola cybertérben.

    Kitörölte az üzenetet, a telefont meg visszaejtette aszatyorba.

    Betette a régi típusú hűtőszekrénybe a zsenge kínai kelt, a

    friss lazacot, a fehérbort és pár egyéb dolgot, köztük egy jókora darab ínycsiklandó sajtot, amit egy helyi kézművessajtkészítőtől vásárolt. Tizenhárom évvel ezelőtt asajtválaszték Folyófalván arra korlátozódott, amit a Fő utcaiszupermarketben lehetett kapni. Ezen a délutánon kétszaküzletbe is benézett, ahol roskadoztak a polcok a

    káprázatosan elrendezett, egzotikus nevű sajtok alatt,amelyek legtöbbjét ezen a vidéken készítették.A pultra tette a ropogós francia kenyeret, aztán szemügyre

    vette a hatos karton sört. A barna üvegeken míves címkevirított, de ez sem leplezhette el a tényt, hogy a bennük lévőital sör. Mégis mi a fenét gondolt? Hiszen ő nem is iszik sört! Nem tudta, hogy Mason szereti-e a sört, de valami azt súgta

    neki, hogy inkább sörivó, nem pedig borivó. A macsó férfiakszeretik a sört, nemdebár? Vagy esetleg még a whiskyt. Nemvolt benne biztos, mert nem sok macsó férfit ismert. Azok aharminc-egynéhány éves srácok, akiket ismert, mégnövőfélben levő fiúk voltak.

    Talán a sör helyett inkább egy üveg whiskyt kellett volna

    vennie.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    57/378

     

    58

     – Hülye vagy, Lucy. Valószínűleg nem túl jó ötlet belegabalyodni bármibe is Mason Fletcherrel.

    De hát esze ágában sincs bármibe is belegabalyodni vele.

    Igen nagylelkű gesztus tőle, hogy felajánlotta, megnézi, mitlehet tenni a befalazott kandallóval. Az a legkevesebb, hogymegkínálja egy pohár itallal meg némi étellel. Ettől ez mégnem egy randi. Az igazi randi az egy kávé vagy egy ital volt alehetséges jelöltekkel, akiket a randivonal az utóbbi háromhónapban kidobott neki.

     – Szép dolog a racionalizálás – mondta. – Ez úgy hangzik,

    mint egy valódi elkötelezettségfóbia. Dr. Preston igazán büszke lenne.

    Hat hét kognitív terápia rengeteg mindent megtanít egynőnek önmagáról.

    Sietve nekiállt kicsomagolni a villanykörtéket.

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    58/378

     

    59

    7

     – Mi a fene? Csak nem randizol? – kérdezte Deke. – Sokszor próbáltalak rávenni, hogy szerezz magadnak egy nőt – bármilyen nőt –, mióta két héttel ezelőtt megjelentél aküszöbömön. Mindig azt mondtad erre, hogy nincs hozzáhangulatod. Arra gondoltam, hogy biztos depressziós vagy,vagy ilyesmi.

     – Vagy ilyesmi – dünnyögte Mason, és megállás nélkül

    tovább pakolta a vezetéktekercseket egy polcra. – Most meg hirtelen bejelented, hogy randid van? – Nyugi, Deke. Ne spilázd túl a dolgot. Valahogy csak

    megbirkózol vele.Deke horkantott. – Ne légy ebben annyira biztos. Úgy ért,

    mint derült égből villámcsapás, mondhatom.

     Nem kétséges, hogy az apokalipszis nem okozott volnaekkora megrázkódtatást Deke Fletchernek, gondolta Mason.De ha valaki képes volt megbirkózni a nehéz helyzetekkel, aza nagybátyja volt. És ilyen helyzetekből fene sok jutott nekiélete során.

    Deke Fletcher három feleség után végleg felhagyott aházasodással. A váláskor mindhárom feleség áthidalhatatlan

    különbözőségekre hivatkozott. Mason gyanította, hogy ez a

  • 8/18/2019 Jayne Ann Krentz - River Road

    59/378

     

    60

    kifejezés csak a valódi okok udvarias megfogalmazása volt –egyik asszony sem bírta sokáig elviselni a katonafeleségeklemondásokkal teli életét, amikor is a férjük mindig előnyben

    részesítette a szolgálatot a családdal szemben.Mason és Aaron nem túl gyakran találkoztak Deke-kelgyerekkorukban. Homályosan tisztában voltak vele, hogy anagybátyjuk sokat van külföldön, és távoli helyekenháborúzik. Élénk képzeletükben szuperhősként élt, ésrendkívül büszkék voltak rá. Bár amit tudtak ró