5772. Elul - XV. évf . 4 . szám - אלול חודש תשע"ב

ה ז א ה ' ג ע ר י ' נ ב ת י ד ו ה י ה ה ל י ה ק ה ן ו ת ע – a N y í r e g y h á z i Z s i d ó H i t k ö z s é g l a p j a

2012. 08. 28.

בב""הה

Ros HásánáRos Há’sáná jelentése: az év feje, tar-

tal ma szerint a megtérés, a bűnbánat, asó fárfúvás ünnepe. Ezeken a napokon– tisri hónap elsején-másodikán – mégaz is eljön a templomba, aki egész év -ben nem járt. Eljön, hogy meghallgassaa sófárfúvást, számba vegye az elmúltév eseményeit, hisz ez a számadás mára megtérés kezdete.

Bölcseink szerint Ros Há’sáná-kor azé gi bíróságon három nagy könyvet nyit -nak meg. Az egyikbe az igazak iratnak

be, hosszú és jó életre. A másikba azok,akik ennek épp az ellenkezői. Végül aharmadikba a közepesek kerülnek, aki -ket se ide, se oda nem lehet besorolni.Ezekkel – írja a Talmud – Jom Kipurigvár az égi bíróság, és ha érdemesnek ta -lál tatnak arra, hogy elfogadják meg té -ré süket, akkor beíratnak ők is az elsőkönyvbe.

Bölcseink kétfajta bűnt különböztet-nek meg egymástól. Az egyik, amit azember Isten ellen követ el azzal, hogynem tartja meg a Tóra parancsolatait, amásik pedig az, amit embertársaink

ellen követünk el. A Talmud pedig elő -írja, hogy az embertársaink ellen elkö -ve tett gonosz cselekedetekért csakak kor lehet bűnbocsánatot nyerni, ha e -lőt te a megbántottól közvetlenül bocsá -natot kérünk. Amennyiben erre nemvagyunk hajlandók, akkor megtérésünknem érvényes.

Ros Há’sáná előtti héten úgynevezettbűnbánó imákat (Szlichot) mondunk.Ezeket az imákat Mózes adta át a nép-nek, ő pedig az Örökkévalótól kapta.

A nap fő micvája a sófárfúvás. A sófárhangja megremegteti a szívet és meg té -rés re készteti a gyarló embert; megnyíl -nak az ég kapui, és az imák közvetlenülszállnak az Örökkévalóhoz. Mindenzsi dó embernek meg kell hallgatnia asófár hangját.

A első nap délutánján (ha csak nemesik szombatra) egy folyó vagy valami -

AZ ŐSZI ÜNNEPEK

Sófár2

lyen vízforrás mellet elvégezzük a Tás-lich szertartást, melynek szimbolikusjelentése, hogy a tenger mélyére dobjaaz Örökkévaló vétkeinket.

Ros Há’sánákor szokás kimenni aszentéletű emberek (cádikim) sírjaihoz,hogy kérjük közbenjárásukat érde künk -ben. A zsinagógában szokás a nős fér-fiak részéről fehér halotti köntöst (kitli)ölteni és abban imádkozni. A fehér atisztaság jelképe: „Ha vétkeitek bí bor -vörösek is volnának, e napon hófehérréválnak” (Jesája 1,18).

Ros Há’sánákor a bárhesz kerekrefont és nem hosszúkás, mint az év nagyrészében. Most nem sóba mártjuk azelső falatot, mint máskor, hanem méz -be, és az áldás elmondása után így fo-gyaszt juk el az édes, kerek és gazdagélet reményében. Szokás még vala-milyen ételt (pl. halat) fejével együtt fo-gyasztani, utalva a tórai ígéretre, mi -sze rint „…és tesz téged az Örökkévalófejnek és nem faroknak” (Mózes5.28.13).

Napjainkban szokásos köszöntés, jó -kí vánság: Le’sáná tová tikatévu ve’ té-c há tému! (Jó évre legyetek beírva ésbepecsételve!)

Jom KipurTisri hónap tizedikén van Jom Kipur

(az engesztelés napja). A Tóra szom-batok szombatjaként (sábát sábáton)említi. Ezen a napon tórai előírásböjtölni: „szent gyülekezés legyen eznektek és sanyargassátok lelketeket”(M.3.23.27) Nevezzük szent napnak(Jom Há’kádos), mert az évben ez anap a legfontosabb, ekkor dönt az Ö -rök kévaló minden halandó jövendőjefelől. Nevezzük pecsételés napjának(Jom Chátimá) is, mert a Ros Há’sánánap jaiban hozott ítéletet ekkor „írja alá,pe csételi meg” az Örökkévaló, ekkorlesz végleges az emberek sorsáról ho-zott ítélet. Nevezzük hosszú napnak(jom ároch) is, mert 25 órán át kellböjtölni és ezen idő java részét a zsina -gó gában eltölteni.

A tisztaságot, a bűntől való men te sí -tést szolgálja a kápárá szertartás is. Afér fiak általában egy fehér kakast, a nőkegy fehér tyúkot forgatnak néhányszora fejük felett és egy erre az alkalomraösszeállított szöveget mondanak.

E szertatás a jeruzsálemi szentélybenbemutatott áldozatot is jelképezheti,más vélemény szerint az állat az embertönmagát is helyettesíti, az ő bűnei,vétkei mintegy „átszállnak” a szár nyas -ra. Jom Kipur bejövetelének estéjét akezdő imáról Kol Nidrének (mindenfogadalom feloldásának) nevezzük.Min den zsidó előrebocsájtja és az íté -lőszék tudomására hozza, hogy még haszavakkal vagy akár viselkedéséveltenne tanúságot, ami nem egyeztethető

össze istenfélő zsidó ember szavaivalvagy tetteivel, akkor is tudni kell, hogyez csak külsőség: a szavakat csak a szájmondja, a tetteket csak külső társa dal -mi nyomás alatt követi el. Igazi tuda tá -ban szívében és legbelsejében továbbrais ragaszkodik Istenéhez és a Tórához.A Kol Nidré elmondása előtt kinyitjáka Tóraszekrényt és a közösség két tagjakét Tóratekercset vesz ki, majd körbe-járják vele a zsinagógát és az előimád-kozó mellé állnak, aki elmondja a KolNidrét háromszor hagyományos dalla-mon.

Először halkan, majd mind erősebbhangon. A Kol Nidré szövege – és va ló -szí nűleg a dallama is – a spanyolországiinkvizíció idejéből származik, az anu -szim (az erőszakkal megkeresztelt zsi -dók) korszakából.

Jom Kipurkor megemlékezünk halot-tainkról a zsinagógában, mécseseketgyúj tunk emlékükre.

A Jom Kipuri befejező ima, a Neilaután, amikor már feljönnek a csillagok,megfújják a sófárt és ezt mondjuk:„Jövőre az újjáépült Jeruzsálemben”

(Le’sáná há’báá b’irusálájim!)Az esti ima után általában a Hold meg -

szentelése következik (kidus leváná) ésa sátor építésének megkezdése a kö zel -gő sátoros ünnepre (szukot) készülve.

Szukot (sátoros ünnep)

Tisri hónap tizenötödikétől hét naponát ünnepeljük a sátrak ünnepét. Azünnep megtartását a Tóra rendeli el. Asátor (szuká) az egyik fő szimbóluma azünnepnek; ez emlékeztet az egyiptomikivonulás utáni időkre, mikor 40 évigsátrakban laktak elődeink, mielőtt be vo -nultak Kánaán földjére. Bölcseink sze -rint e sátrak felhők voltak, melyekmeg óvták a vándorló zsidó törzseket, ésutat mutattak nekik a sivatagban. E hét„dicsfelhő” (ánáné kávod) emlékére ün-nepeljük szukot hét napját. A szukotegyike a három zarándokünnepnek,mikor a szentély fennállásának idejébenJeruzsálembe kellett mennie a népnekés ott a Tóra által előírt áldozatát bemu-tatnia. A szukotot még a betakarítás ün-nepének (hág há’ászif) is nevezi a Tóra.Más elnevezés is az ünnep jellegéreutal, ugyanis a szukot örömünk ideje(zmán szimháténu) néven is ismertes. Aszukot ünnepéhez jelentős történelmiesemények is kötődnek. A Salamonkirály építette első szentély felavatásaebben az időben hét napig tartott, ésvele együtt egész Izrael az oltár fel-szentelését hét napon át végezte(Krónikák 2.7.8-9). Az ünnepek alatttartották a vízmerítés örömünnepét(szimhát bét há’soéva), mert a hagyo -mány szerint az Örökkévaló ekkor

mond ítéletet a csapadék felett. Aszukot ünnepének legfontosabb előírásaa sátorban lakás, ott kell étkezni, inni,aludni. A másik fontos előírása aszukotnak az ünnepi csokor használata.„És vegyetek magatoknak az elsőnapon díszes gyümölcsöt (etrog), pál-maágakat (luláv) és sűrűlombú fának(hádász, azaz mirtusz) meg fűzfának agalyát (árává), és örvendezzetek azÖrökkévaló a ti Istenetek színe előtt hétnapon át” (Mózes 3.23.40.).

E négyfajta növényből kell összeállí-tani a csokrot, és ezt kell „lengetni” anégy égtáj irányában, valamint felfeléés lefelé az áldásmondás közben. AMidrás e négy növényt a zsidó néphezhasonlítja, jelképezi a zsidók tulajdon-ságait egy csokorba fogva, kiegészítikegymást, és engesztelést nyernek egy -más vétkeiért.

Szukot hetedik napja hosáná rábá, anagy segítségkérés napja, ekkor ér vé -get a sátorban élés és a luláv len ge té -sének parancsa. Ez a nap nemcsak aszu kot utolsó napja, hanem a hagyo-mány szerint az ítélet utolsó napja is,melyet Ros Há’sánákor kiszabott ésJom Kipurkor jóváhagyott az égi tör -vényszék. Majd következnek a kör me -netek (hákáfot), melyek a szentélyfenn állásának idejére emlékeztetnek,mikor is annak idején hétszer jártákkörül az oltárt. Most hétszer járjukkörül lulávval a kézben és hozsánnákat(hosá-ná ) mondva a Tóraolvasó e mel -vényt (bimá) nyitott frigyszekrénynél,miközben az összes Tóra a fehér te rí -tőjű bimán van. Ezek után végleg le -tesszük a lulávot és egy fűzfaágakból(öt ágból) készített csokrot veszünk fel,elmondunk néhány zsoltárt, majd ötszöra földhöz verjük a gallyakat. E szer-tartás a sájnesz.

A nyolcadik napi záróünnep a sminiáceret, avagy a gyülekezés nyolcadikjaa diaszpórában (nyolcadik és kilencediknapja) valójában nem a szukothoz tar-tozik, hanem tőle független nap. Asmini áceret második napja szimchátTóra, a Tóra örömünnepe. A szimchátTóra az év legvidámabb ünnepe, ilyen -kor ér véget az ötvennégy részre felosz-tott Tóra felolvasása, hétszer visszükkörbe a Tóratekercset a zsinagógában,és akit csak lehet, megtisztelünk azzal,hogy a Tórát viheti.

A szimchát Tórai körmenettel, illetvevidám ünneppel érnek véget tisri hónapünnepei.

Felhasznált irodalom:Mózes öt könyve

Oláh János: Judaisztika I.Meir Lau: A zsidó élet törvényei

Chayim Halevy Donin: Zsidónak lenni

Írta és szerkesztette:Nagy Ferenc és Balogh Marcell

Sófár 3

Anyám, akivel népdalokat énekeltem abban a félórában,amit hetente vele töltök, kilencvenkét éves. (Tudom, nemtisztességes heti félórát tölteni azzal, akit talán a jövő hétmár nem talál köztünk, de… Nincs de!) Anyám fekszik, kar-jában cső, felette zacskók, a csőben folyadék: naponta többliternek a testébe kell szivárognia. Különben – azt mondja –jól van, bár egyedül felülni,menni már nem tud, csakolvasni és énekelni. Igaz,ének közben időnként rájöna fuldokló köhögés, és akkorköp és köp, előtte stócban álla papír zsebkendő, az uno-kák nem akarják megláto-gatni.

Apám halála után néhányhónapig lélegeztető gépenvolt, szót sem tudott szólni,nemhogy énekelni, az orvosazt javasolta, vegyük le a gép -ről, hagyjuk elaludni, ne kimár jobb lesz, de nem enged -tük, mert nekünk ros szabb lett volna. Sok gyerek önző. Azótaeltelt hat év.

Egyszóval énekelünk anyámmal, azazhogy ő nem énekeligazán, inkább csak mondja a szöveget, halvány a dallam, depontos a ritmus. (Bizonyítékom a youtube-on látható énekesunokájával.) Arca rögtön kivirul, ha felismeri a dalt, várja,várja a pillanatot, figyelmesen hallgatja a nótákat sorban.Én pedig sorolom, mondom, éneklem, ami a nagy daloskönyvünkben szerepel, s amit azokból ismerek. (Magam ismeglepődtem, mennyit szív magába egy magyar ember hat-vanöt év alatt. Kodály?) Egyszóval énekeljük a kilencvenkétévessel a népdalokat, a műdalokat, s bár az agysejtjeinek

már elenyészően kis részével rendelkezik, még mindig tudhúszat-harmincat, s ha mást nem is, a refrént. (Hatvannyolcéve, ama pünkösdöt* követően, amikor családostól társasu-tazásra vitték Lengyelországba, a barakkban két húgával isnépdalokat énekeltek mintegy lelki megerősítésül, ami – jótudni! – segíti a túlélést. Túl is élték, már ha ez életnek volt

nevezhető utána. Tény: né -hány szor ők is találkoztakMengelével az appellplatzon,de anyám vaskézzel fegyel -mezve megmentette kéttestvérét a gáztól. „Korom-mal kifested a szemöl dö kö -det, kihúzod magad, melleketelőre!” Nem hiába neveztéklány korában csendőrnek ott-hon.)

Nos, szóval énekelünkmin denfélét a kilencvenkétéves, lélegeztető gépről levettanyámmal, de főleg a Kos-suth Lajos azt üzente kezdetű

dalt kell folyton ismételgetni, amelynek refrénjét tisztán éspontosan ritmizálja, úgy mint: Éljen a magyar szabadság, /Éljen a haza!

Mit mondhatok még? Éljen!*Pünkösdi királyné – a falu leányai közül évenként választott fi-

atal, aki elsősorban erényessége (szelídsége, szerénysége,szemérmessége, szorgossága) miatt nyerte el a kitüntető címet –Sávuot a zsidó pünkösd. A hagyomány szerint ekkor veszi át Mózesa Mindenhatótól a Tórát, Mózes öt könyvét, s ekkor hirdeti ki aTízparancsolatot.

Nógrádi Gábor

Narancsliget Adománybolt a megújult Síp utcábanHa Budapest belvárosában sétál, feltétlenül látogasson el Adomány-boltunkba, ismerkedjen meg munkánkkal, böngésszen a régi, kedvestárgyak között, biztosan kincsre talál!Európa talán legszebb zsinagógájától, a Dohány utcai zsinagógátólpár lépésnyire, az ódon hangulatú kerületben, régi házak között nyi-totta meg kapuit az a kis bolt, melyet a Joint Magyarország / MAZSAlapítvány hozott létre.A Narancsliget árukészlete olyan adományok sokszínű tárháza, ame-lyek magánszemélyektől, kortárs művészektől, illetve cégektől érkezőfelajánlásokból származnak. Az adományozott tárgyak értéke sí té sé bőlbefolyt összeget a JAFFE Családsegítő által támogatott rászorulógyer mekek és családjaik megsegítésére fordítjuk. A polcokra kerültmeg unt vagy feleslegessé vált tárgyak között sok hasznos és értékesdarab is található, amelyek az adományboltban új életre kelnek, újraörömet szereznek azoknak, akik megvásárolják őket.Az Adományboltban örömmel fogadunk olyan új, illetve jó állapotú,eladható használati, ajándék- és dísztárgyakat, amelyek más számáramég hasznosak és használhatóak lehetnek. Az adományozás folya-matáról honlapunkon vagy munkatársainknál tájékozódhat alábbi elérhetőségeinken.

Cím: 1075 Budapest, Síp utca 14. • Nyitva tartás: hétköznap 10–től 18 óráigTelefonszám: (1) 888-9444 * E-mail: info@narancs-liget.hu * Honlap: http://www.narancs-liget.hu

PÜNKÖSDI KIRÁLYNÉM

Bár micva a Nógrádi családnál (Archiv fel vétel)

Sófár4

1944-ben Kisvárda városban a zsidólakosság számaránya az összlakosságközel 1/3-át tette ki. Ma már csupán párzsidó ember él itt, olyanok, pedig akik aholocaustot túlélték, csupán hárman,kö zü lük a legfiatalabb a 81 éves MolnárLászló, akinek a története következik.

1931.szeptember 7-én születtem Zsur -kon. Édesanyám Róthfeld Ilona, édesa -pám Moskovitz József. Testvérem nemvolt.Édesapám 1938-ig Zsurkon volt szesz-

gyárvezető, az első zsidótörvény be ve ze -tésével menesztették, ekkor köl töztünk beKisvárdába. Itt édesapám a Káin félefatelepen dolgozott mint alkalmazott, ésmellette gazdálkodtunk,te heneket tartottunk.6 elemit végeztem és jár-

tam a zsidó iskolába is. Acsa ládunk nem volt kü lö -nö sebben vallásos, de azünnepeket megtartottuk. Akisvárdai nagyzsina gó gá -ban névre szóló székünkvolt, ami akkoriban a csa -lád státuszát szimbolizálta.Asszimilált, modern zsi -dók voltunk.

Kisvárdán a gettó zás1944. április 8-án kez -dődött. A gettó a HorthyMiklós út (ma Mártírokutca) bal oldalán kez -dődött, a Bessenyei út baloldala, a Deák Ferenc út(ma Csillag utca) s a Petőfi utca mindkétoldalával zárult. Az úttestek és a város-részek korláttal voltak lezárva. A vidékitelepülésekről beszállított családokat kétfatelepen és a templom udvarán he lyez -ték el. 7000 embert gyűjtöttek össze a kör -

nyező településekről, Baktalóránt há -záról, Ramocsaházáról és Kisvárdavá rosból. Mi a Mandel féle házba ke -rültünk. Rettenetes körülmények közöttösszezsúfolva éltek az emberek a get-tóban másfél-két hónapig. Nekünk sze -rencsénk volt, ugyanis volt egy bérlőnk,Hanuscsák János cipészmester, aki koc -káztatva az életét, veszélyeztetve a csa -ládját rendszeresen élelmet dobott bene künk a kerítésen. Nagyon rendesember volt.

A gettóból két transzporttal szállítottákel az embereket, mi a második transz-portba kerültünk. A Stern féle fatelepresínpár vezetett be, itt szuszakoltak bebennünket a vagonokba. Egy-egy 17

négyzetméteres vagonba 70 emberkerült, két vödörrel; az egyikben vízvolt, a másikba a szükségünket vé gez -hettük. Ülni alig lehetett, szinte víz nél -kül vészeltük át a három napot a nyárimelegben, amíg az út tartott. Kassáigcsendőrök kísérték a vonatot, ott átvet-ték a németek.

Megérkeztünk Birkenau állomására,Birkenauban működött a megsemmisítőtábor. Itt történt a transzportok fogadásaa szelektálás. Két transzport érkezettakkor, amikor mi. Nagy volt a forgalomakkor Magyarországról, velünk a má té -szalkaiak érkeztek. Lengyel zsidókbólálló kommandó zavart ki bennünket a

vagonokból, minden még meglévő kiscsomagot ott kellett hagyni. Csináltakegy gyors szétválasztást, külön vették aférfiakat és a nőket. Én édesapámmalálltam nagyon sokáig, mikor ránk kerülta sor.Mengele szelektált, a hüvelykujját

moz gatta jobbra vagy balra, ennyin múltegy ember élete.Én nagytermetű voltam és erős, az

iskolában tornaórán mindig én tartottama gúlát. Bár még nem töltöttem be a 13.életévemet, otthon nehéz fizikai munkátvégeztem, s ez meglátszott az izmai-mon. Így a szelekciónál édesapám és énis munkára kerültünk.

Először a kiválasztás után egy nagy,hatalmas terembe mentünk be. Le kelletvetkőzni, a ruhánkat ott kellett hagyni, acipőt, szemüveget és sérvkötőt lehetettvinni. Szőrtelenítettek, kopaszra bo rot -váltak mindenkit, majd a fürdés, fer-tőtlenítés után kiosztották a csíkosfogolyruhát.

Felsorakoztunk a kapunál, majd csinál-tak egy újabb válogatást, és a hozzámhasonló fiatalokat kiszedték. Különbarakkba kerültem, édesapámtól el vá -lasztottak. Itt úgy éltünk, mint a bar -mok, nappal sem mehettünk ki. Aba rakk egyik sarkában volt egy kübli,ami egy malteros ládára hasonlított, odavégezte mindenki a dolgát. Itt rövidideig voltam csak, mert észrevettem asorakozónál egy ismerőst, aki a felnőttekbarakkjában volt. Üzentem vele édes-apámnak, hogy jöjjön arra. Így istörtént, a következő sorakozónál beug -rottam az édesapám csoportjába.Abban a barakkban, ahova kerültünk,

holland vagy dán cigányok voltak ablockeltesték. Egyik alkalommal a ba -rakktól távol nézelődtem, láttam ugyan-is, hogy távolabb ott voltak a cigányokcsaládtagjai. A cigány blockelteste ész -revette, és hordóabronccsal annyiramegvert, hogy elvesztettem az esz mé -

letemet, úgy húztak be a töb-biek, mint a dögöt, másnapreggel tértem csak magam-hoz.

Minden nap hajnalban mégsötétben mentünk a sora ko -zóra, ahol újabb és újabb sze -lektálás volt. Lábujjhegyreálltam,hogy még magasabb-nak látszódjak.Az egyik napon kiválasztot-

tak egy 1500 fős transzportba.Itt már „könnyebb” volt ahelyzet, mert csak 50-en ke -rültünk egy vagonba, ahol há -rom katona kísért bennünket.A minket kísérő Wehrmachtkatonák közül kettő egye -temistaként vonult be, két

szép szál fiatalember. Nagy szerencsénkvolt velük, ugyanis az állomásokon anémet sebesült katonákat szállító vona-tokban lévő vöröskeresztes nővérektőlélelmet szereztek nekünk. Münchenigkísértek bennünket, innen 500-anDachauba, 1000-en pedig Mühldorfbakerültünk.Dachauban mi voltunk az első magyar

szállítmány. Ott Magyarországról szár-mazó szászok, svábok voltak az őrök,ütötték-verték a foglyokat, magyarulmeg nem szólaltak volna.A legyengült foglyokkal húzatták a

teherautó pótkocsikat, ha nem bírtákelég gyorsan húzni, kutyákat uszítottakrájuk.Dachauban bombatölcsérek bete me té -

sén dolgoztunk, csillével kellett a földetmozgatni. Többször megtapasztaltam anémet polgári lakosság szolidaritását amunkavégzés során. Mint fiatal gye -reket megsajnáltak és ennivalót tettek lea közelembe, jelezve, hogy nekem szán-ták. Az őrök is elnézték, ugyanis fiatal

VANNAK MÉG TANÚK XIV.VANNAK MÉG TANÚK XIV.

A kisvárdai zsinagóga

Sófár 5

korom ellenére nagyon keményen dol-goztam, és ezt méltányolták.Dachauból aztán átkerültem a hozzá

tartozó külső táborba, Allachba, ahon-nan a BMW gyárba jártak a foglyokkényszer munkára. Ebben a táborbanegy mástól elválasztva orosz hadifo-golytábor, keresztény politikai foglyoktábora és a zsidók tábora működött. ABMW a háború alatt repülőgépmo-torokat gyártott.A BMW-nél egy-egy műszakban há -

rom-négyezer ember dolgozott. Ezen amunkahelyen a zsidók két hétnél továbbnem maradtak életben.Már a munkába menet megpróbáltatás

volt; a keskeny út két oldalát drótkerítésövezte, amin kívül kutyás őrök álltak.Mindig a zsidók mentek leghátul, ekkoraembertömeg mozgására jellemző, hogyha az eleje sétál is, a vége már csak fu -tás sal tud lépést tartani.Így futólépésben mentek a legyengült

foglyok, cipelve az ételes kondért, a mi -ből az étel javát a katonák a kutyáknakkiszedték. Ha nem haladt a menet végeelég gyorsan, az őrök a foglyokra uszí-tották a kutyákat. Édesapám két hónapot,én vagy két-három napot dol goztam itt.Újból szerencsém volt, mert beosztottaka táborparancsnok lakosztályának és alágergondnok lakásának a takarítására.Ez könnyebb munka volt. Mint fiatalgye rek, ügyes, élelmes voltam, jártamkrumplit lopni. Kivágtam a kabátomnaka zsebét, a szövet és a bélés között vit-tem be, amit szereztem. Egyszer elkap-tak. Úgy volt, hogy 25-öt vernek rám,már fel is állították az asztalt, amire rákellett feküdni, de végül az SS katonamegkegyelmezett, megúsztam.

A lopott krumplit megsütöttem és min-den este vittem édesapámnak. Szereztemszámára cigarettát is, mert szenvedélyesdohányos volt, összeszedtem neki acsikkeket.Igen ám, de megbetegedtem, elkaptam

a flekktífuszt, 40 fokos lázam, hasme -nésem volt.Bekerültem a kórházbarakkba, ahol a

nagyváradi zsidó kórház orvosai voltak,nem volt persze semmi gyógyszerük.Élni akarásom, szívósságom miatt párnap alatt kihevertem a szörnyű be teg -séget. A barakkorvosok annyit tudtaksegíteni, hogy egész télen benntartottak,ott takarítottam, segédkeztem. Jött azon-ban a szomorú hír, hogy édesapám meg -halt. Nem volt fizikai, lelki támogatásrészemről, anélkül pedig nem bírta amegpróbáltatásokat.

Tavasszal újból beosztottak munkára,bombatölcséreket kellett betemetni, il-letve egy helybeli parasztember földjérehordtam a trágyát, és tettem azt rendbe.

1945 áprilisára teljes fejetlenség alakultki a táborban. Rendszeresen hoztak máslágerekből szörnyű állapotban lévő fog -lyokat, akik közül érkezésük után nyom -ban sokan meghaltak. Ha éjjel ér keztek,reggel teherautó számra hord ták el aholt testeket.Másokat hoztak, minket meg elvittek.

Bevagoníroztak, de zárt vagon már nemvolt, hanem szúrós dróthálóval fedték lea nyitott vagonokat, úgy szállítottak oda-vissza.A szövetségesek ekkor már rendszere-

sen bombáztak, de érdekes módon aBMW gyár egyetlen találatot sem kapottaz egész háború alatt. A nyitott vagonbanhárom napig álltunk Carlsfeld állomá-son. Mint a háború után megtudtuk,Himmler kiadta a parancsot, hogy a kon-centrációs táborok foglyai nem marad-hatnak életben. Ezt a parancsot sokhe lyen végrehajtották, de volt, ahol nem,ilyen volt a mi táborunk is, szerencsénkvolt.

A nagy zűrzavarban végül 1945-ben azamerikaiak szabadítottak fel bennünket.Rögtön kaptunk vöröskeresztes élelmi-szer csomagokat. Sok fogolytársamnakez lett a veszte, az evéstől haltak meg,mert a legyengült szervezet nem tudtafeldolgozni a hírtelen behabzsolt élelmet.Felszabadulásunk után Csehországon

keresztül jöttem haza.Utunk során megtapasztaltam az orosz

és az amerikai katonák ellátásánakkülönbségét. Az orosz katonák csak egykis vékony gimnasztyorkában jártak,élelmük alig volt, míg az amerikaiakelegáns, vasalt egyenruhát-nyakkendőtviseltek. El voltak látva mindennel,amire szükségük volt, csak autóval köz-lekedtek, a benzin az út mentén voltlerakva, annyit vételeztek amennyireszük ségük volt, feltették a tele kannát ésott hagyták az üreset.

Én Gyulaházára jöttem haza, addigrakét nagybátyám, anyám két testvére visz-szajött a munkaszolgálatból. Gaz dál -kodni kezdtünk 100 hold földön. Perszekulákok lettünk, így végül 1949-ben fel -ajánlottuk a földet az államnak. Nagy kőesett le a szívünkről, hogy elfogadták,be vetve adtuk át.Utána fuvaros voltam vagy két évig,

majd bevonultam katonának. Itt kitüntetés-sel végeztem el a tiszthelyettesi is ko látszakaszparancsnok lettem, 1953-ban sze -reltem le.Leszerelésemet követően dolgoztam a

húsiparnál, majd Debrecenben az ÁllamiFuvarozóhoz elmentem kocsisnak, ottnégy évet húztam le. Naponta több százmázsát kellett megmozgatni, le–felrakni.Nagyon jól kerestem a nehéz munkával,így minden évben Hajdúszoboszlónnyaraltam, ami akkor nagy szó volt.

1958. januárban visszajöttem Kis vár -dára, és a Húsipari Vállalatnál he lyez -kedtem el, ott dolgoztam 35 évet.1991.decemberben onnan mentem nyugdíjba.Munka mellett elvégeztem a nyolc osz-tályt, hiszen előtte csak hat elemim volt,majd mezőgazdasági technikumba jár-tam, végül elvégeztem az Agráregye -temet,1971-ben agrármérnök lettem.Ugyanebben az évben kötöttem házassá-got Berecz Erzsébettel, ő keresztény re-formátus, elvált asszony volt.

1972.november 21-én született a fiúnk,József, aki itt ügyvéd Kisvárdán. Kétaranyos kislány unokám van: a hat évesJudit és a négy éves Dóra.

2010-ben özvegyen maradtam, a fe-leségem hosszú betegeskedés utánmeghalt.Ma is dolgozom: a fiammal több, mint

100 hektár földön gazdálkodunk, gaz-daságunk gépesített, de emellett is soktennivaló van.

Történetem végére kellett hagynom azt,hogy mi történt az édesanyámmal. Ha azelején szólok róla, a többi dolgot nemtudtam volna elmondani, a sírás, a szo -morúság ebben megakadályozott volna.1944-ben édesanyám 34 éves fiatalasz-

szony volt, 1910-ben született. A birke-naui rámpán láttam őt utoljára, a lá geréletalatt sem hallottam róla semmit. Aztán afelszabadulás után találkoztam kisvárdaiasszonyokkal, akik elmondták, mi történtvele. Őt is munkára választották, Birke-nau után valamelyik melléktáborba ke -rült dolgozni. Ő sem tudott rólamsem mit, élek-halok, mi van velem. Aztánkésőbb a lágerlakók között is ismerttévált, hogy a gyerekeket, öregeket, mun -kára alkalmatlanokat a szelektálás utángázkamrában megölték, krematóriumbanelégették. Mivel nem tudott rólam sem-mit, arra gondolt, hogy én is erre a sorsrajutottam, hiszen csak 13 éves voltam.Gyermeke vélt elvesztését nem tudtaelfogadni, nem akart így élni, és szán dé -kosan nekiment a láger villanydrótkerítésének. Így halt meg.

Édesanyám irántam érzett szeretete e -rősebb volt az élni akarásánál. Ezzel a tu-dattal élem az életem, ami nem könnyű.Ha ott a láger nyomorúságában tudunkegymásról, kis szerencsével mindhármantúlélhettük volna a borzalmakat. Nemígy történt.

Klein Éva

K É T S É G E K K Ö Z T ZSIDÓ ÖNTUDAT ÉS INTEGRÁCIÓ NYÍREGYHÁZÁN I.

Sófár6

„Az emberek általában nem szeretik a zsidókat. Nem baj. Van, aki szeret minket. Ő nem ember.”

(S. G.)

2005-ben a nyíregyházi zsidó fiatalok körében készítetteminterjús szociológiai vizsgálatot, melyben arra voltam kí ván -csi, hogy a zsidó identitás milyen formában és mértékben je-le nik meg a helyi zsidó fiatalok mindennapjaiban.

A ta nulmány több folyóiratban megjelent, de a legnagyobbmegtiszteltetés, hogy a Sófár is közli.

Közel hét évvel ezelőtt az eredmények igen bíztatóak vol tak,akkor úgy tűnt, hogy amegújult zsidó önazonos-sággal sike resebben tudköze led ni a zsidó fél a nemzsi dók hoz. Soha nem gon-doltam, hogy ilyen rövid időalatt ilyen (rossz) változásme het végbe a két fél viszo -nyában. Mára a szél sőségekfelerősödtek Ma gya r or szá-gon – bár azt pon tosan nemtudom, hogy a nyír egyhá-ziak mennyire fogadják el aradikalizmust –, mely ve -szélyezteti az elért sike re -ket. Most, újra ol vas va acik ket, követ kez te tés eim-mel több helyen nem értekegyet, a társa dalmi-politikaifolyamatok felülírták vára -kozásaimat.

A továbbiakban az elem -zés rövidített változata ol -vas ható (dőlt betűvel azin terjúrészletek olva s ha tók).

אAz 1867-es kiegyezést kö -

vetően a magyar zsidók ésnem zsidók egyaránt nagyre ményeket fűztek a köztük informálisan meg kötött „asszi -milációs tár sa dalmi szerződés”-hez, mely nek lényege, hogy akonzervatív és liberális nem zsidó nemesség bizo nyos része –politikai ha tal mát megtartva – meg engedi a zsidóság tagjainak,hogy teljes mértékben beta go zód janak a magyar társa da lomszerkezetébe. A zsidó fél ezért cserébe vállalta, hogy el-sajátítja a magyar nyelvet, a magyar nemzet iránti hűségétkinyilvánítja, valamint a hazai gazdaságot modernizálja. Azsidóság tartotta magát a „szer ződésben” foglaltakhoz,melyre egyértelmű bizonyíték volt a XIX. század másodikfelében végbement iparosodás, technológiai modernizáció, abankrendszer kiépülése, valamint a kereskedelem kiszé le se -

dé se. Az asszimiláció folyamata elkezdődött, ami be il lesz -kedést, összeolvadást jelent. Itt nem egy társadalmi je len-ségről, hanem egy térben és időben lejátszódó, több sze replőstársadalomtörténeti folyamatról van szó.

Ebben a kontinuitásban az érintett csoportok kezdetbenéletmódjukban, kul túrájukban, világértelmezésükben, vallá-sukban és ha gyományaikban teljesen különböznek egy más -tól, majd idővel ez a distancia egyre csökken. Nem szűnikmeg, csak egyre mérséklődik. A zsidó és nem zsidó csopor-tok között az átjárhatóság egyre gyakoribbá és könnyebbéválik, de köztük csak részleges egybeolvadás figyelhető

meg, mert egymás mellett pár -huzamosan fu tó, mindig kö ze -ledő, de soha össze nem érőmoz gásról van szó. Az asszi -miláció fogalma azt a fo lyama-tot írja le, melyben az érintettkö zös sé gek tökéletes eggyé vá -lásának sohasem lehetünk ta núi.

A nyíregyházi zsidók éle -tében a dualizmus évtizedei azintenzív asszi miláció jegyébenteltek el, vagyis, anya nyelv -ként sajátították el a magyarnyelvet, általánosan elfoga -dottá vált a névmagya rosítás, avalláselhagyás, a kitérés, nőtt avegyes házasságok száma, agaz dagabb zsidók körébenegy re gyakoribb lett a bá ró -sítás, illetve a neme sí tés.

A nyelvi asszi milációról pon-tos statisztikai adatokkal isrendelkezünk: 1880-ban a vá -rosban la kó zsidók 93,1 száza-léka vallotta a magyar nyelvetanyanyelvének, 1910-ben ezaz arány már 97,5 százalékranőtt. A hazai zsidóság nyelviasszimilációja ugyanezekbenaz időpontokban kedve zőt le -nebb volt a nyíregyhá ziakéhoz

képest:

1880-ban az országban élő zsidók 56,3 százaléka, 1910-ben pedig 76,9 százaléka vallotta a magyar nyelvet anya -nyelvének. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le,hogy a nyíregy házi zsidóság nyelvi asszimilációja sokkalmagasabb fokú volt, mint az országos átlag, szigorúan tar-tották ma gukat az „informális asszimilációs szerződés”-hez.

A XX. század első harmadára nyilvánvaló lett, hogy azsidók asszimilálódtak mindenben, amiben csak lehetett, ámez mégsem oldotta meg konfliktusokkal terhelt helyzetüketa magyar társadalmon belül. Továbbra sem tűntek el azok a

Jóna György

Sófár 7

sztereotíp, irracionális világértelmezések, melyek arra moti -válták a többségi társadalom tagjait, hogy a zsidóságot vo-n at koztatási csoportként kezeljék, értékeljék. Ez vezetett el –többek között – a holocausthoz, amely a nyíregyházi zsidóságkörében drámai következményekkel járt. Nyíregyházárólnéhány hónap alatt deportálták azt a közel 5.000 helyi zsidót,akiknek a hivatalos adatok szerint 80-85 százalékát meggyil -kolták Auschwitz II. Birkenauban.

Ezután egyértelművé vált a helyzet: az asszimiláció stra -tégiája nem folytatható tovább, hiszen zsákutcába jutott, deszükség volt egy újabb konstruktív integrációs stratégiára,melynek belső mechanizmusai, sajátosságai akkor még nemalakultak ki. Ezt a szituációt tovább bonyolította az, hogy aholocaust után megváltozott a hazai zsidóság társadalmiösszetétele: a népirtás főként a vidéki izraeliták körébőlszedte áldozatát, akik bár bekapcsolódtak az asszimilációba,de korántsem olyan intenzitással, mint a budapesti, polgá ro -sodott zsidók. Azok pedig, akik a holocaust után életbenmaradtak és meg akarták őrizni vallásukat, hagyományaikat,szokásaikat (országos szinten ez kb. 40-42.000 főt jelentett),1957 végére emigráltak. Így itthon maradtak azok a zsidók,akik az – ekkor még bizonytalan tartalmú – betagozódást vá -lasztották. Mint említettem, a tradicionális beilleszkedés„híveinek” aránya gyakorlatilag a nullára redukálódott, hi -szen az „asszimilációs társadalmi szerződés”-t végérvénye-sen hiteltelennek, feleslegesnek és teljesíthetetlenneknyil vánították, az életben maradt magyar zsidóság másikrésze pedig szekularizálódott, elhagyta vallását. A kollektívönazonosság problematikája ezért még bonyolultabbá váltszámukra, hiszen egy vallásos attitűddel rendelkező zsidóembernek nem jelent gondot pontosan meghatározni sajátidentitását. Azonban ebben a nagymértékben szekularizált ésteljesen asszimilálódott zsidó közösségben, a sorozatos ku-darcok ellenére, mégsem mérséklődött a betagolódás és a tel-jes integráció iránti igény. A kérdés csak az volt, milyenmó don, milyen keretek között bontakozhat ki identitásuk.

A Kádár-rendszer ideológiája azt a látszatmegoldást adta,hogy csatlakozzanak mindnyájan egy új emberideálhoz, aholnincs zsidó és nem zsidó: vagyis, a nemzetközi szocialistaembertípushoz. A zsidóság jelentős hányada ebben a totálisanhomogenizáló, internacionalista összeolvadásban vélte fel fe -dez ni a harmonikus együttéléshez vezető utat, épp ezért volta zsidóság elég széles körében elfogadott a marxista vi lág -szemlélet. A kádári kényszerintegráció térhódítása kö vet kez -té ben a hazai zsidóknak is megnyílt az út a korábbanel ér hetetlennek vélt pozíciók felé, megkezdődött köreikben akompenzatorikus mobilitás.

Ma már tudjuk: a paternalista politikai ideológia sem hoztael a zsidóság számára a megoldást, sokkal inkább elodáztaazt, sőt, a zsidó identitás nyílt vállalását – annak minden vo -nat kozásával együtt – a nacionalista-cionista szervezkedésselazonosították (tévesen), így azt elfogadhatatlannak tartották.

A magyarországi zsidó fiatalok szülei elfojtották magukbanzsidó identitásukkal szervesen összekapcsolódó habitusukat,értékeiket, preferenciáikat, helyettük reaktív, bizonytalan ésképlékeny formájú önazonosságot interiorizáltak, amivelgyermekeik már szakítani akarnak – vagyis rálépnek az et-nicitás útjára. A zsidó etnikai csoportazonosság kereteinek

kialakulása tehát a zsidó fiatalok generációjában figyelhetőmeg leginkább – pontosan ezért vontam a nyíregyházi zsidóifjúság csoportját vizsgálat alá. Az etnikai identitást az alábbiszempontok szerint vizsgáltam az interjúk során: „a különösmagyar-zsidó történelem, a sorsközösség tudata, az ül döz -tetés emléke, a zsidó családokban megfigyelhető speciális,szocializációs mechanizmusok, a zsidó-polgári életviteli stra -tégiák, kulturális preferenciák és szokások, a zsidó államhozfűződő különleges érzelmi viszony.” (Kovács 1992: 290).Fontos, hogy nem csak azok kerültek be a kutatásba, akikvallásosak voltak, hanem azok is, akik zsidónak tartjákmagukat, ám nem gyakorolják hitüket. Ez utóbbiak felül-reprezentáltak voltak a felmérésben. Most nézzük meg, mi-lyen eredményeket kaptam.

בA válaszadók döntő többsége úgy vélte, gyermeke nevelése

során sokkal nagyobb hangsúlyt fog fektetni a zsidó tradí-ciók, szokások, gondolkodásmód, mentalitás, kultúra, eset-leg még a vallás bemutatására, illetve átörökítésére is, mintahogy azt az ő szüleik tették velük. Minden egyes meg kér de -zett úgy gondolta, hogy gyermeke előtt nem fogja titkolnizsidó származását, mely mechanizmus az etnikai identitásegyik kardinális eleme. Csaknem mindenki úgy nyilatkozott,hogy gyermekét, nemétől függetlenül, taníttatni fogja a hébervagy a jiddis nyelvre a többi világnyelv mellett.

„Családunkban a zsidó származásunkról sosem beszéltünk,olyan téma volt ez, amiről nem beszéltem se az anyámmal,se az apámmal. Valahogy éreztem, hogy ezt nem szabad fel-hozni. Úgymond, ez nyílt titok volt a családunkban... Azsidóságomhoz nem mindig kötődtem, de ahogy az emberfelnő, mármint én, egyre inkább kezdtem kötődni a zsidóidentitásomhoz. Olyan 20 éves korom óta kezdtem fog lal kozniazzal, hogy zsidó vagyok, mióta dolgozom, mióta a va ló élet-ben benne vagyok. Mivel a nagyszüleim nagyon vallásosak amai napig, és velük a kapcsolatom egyre jobb, úgy érzem, anagyszüleim által visszataláltam zsidóságomhoz. Korábbanez nem volt fontos a számomra, de ma már az… Gyer-mekeimnek el fogom mondani, hogy zsidó vagyok, de ezt azidentitást nem fogom rájuk erőltetni. Ha akarnak, csatlakoz-nak a valláshoz, de igen, el fogom mondani, hogy zsidó szár-mazásúak. Amit tudok, át fogom adni nekik. A zsidóhagyományokat nem fogom rájuk erőltetni, ha felnőttkéntkövetni akarják, hát tegyék, de gyerekkorukban nem fogomrájuk erőltetni. A zsinagógába majd egyszer elviszem őket,de nekik kell eldönteni, mit akarnak majd. De arra nagyonfogom őket gyerekkoruktól fogva bátorítani, hogy zsidó szár-mazásukat nyíltan, bátran vállalják, ezt nem kell restellnivagy titkolni. Például az én zsidó származásomról a munka-helyemen is mindenki tud, ez persze látszik is rajtam, elégzsidós vonásaim vannak. Egyszer hoztak egy beteget, akineka kezén volt egy Auschwitzból maradt tetoválás, és akkormondtam neki, hogy én is zsidó vagyok. Ezt hallotta mindenkollégám, de én ezt nem is szégyellem vagy titkolom előttük.Engem a munkámról ítéljenek meg, ne erről.”

Jóna Györgygyorgy.jona@gmail.com

Folytatás a következő számban.

Sófár8

András, Bandi, Doktor úr, Apuka,Apa. És még sorolhatnánk a becene -veket, amiket 65 éve alatt sikerült ma -gára szednie. Legnagyobb közhelynektűnhet, ha azt állítom róla, hogy a világlegtisztességesebb, legbecsületesebbem berével lettünk szegé nyebbek. Pedigez az állítás megállja a he lyét. Munkájátolyan szeretettel és oda adással végezte,hogy példaértékűnek tekin tettük mi is, alányai és egyértelmű volt, hogy valami -lyen úton, de a nyom dokaiba lépjünk.Ehhez ő teremtett meg számunkra min-dent, hálánkat, kö szö netünket, ha még65 évig élhetne, se tud nánk kifejezni.

Édesanyánk mellett mindig ott volt.Akármilyen pillanatot idézek fel, Ő ve -lünk volt, a család együtt volt. Együttvoltunk jóban-rosszban, beteg ségben-egészségben.

Sok-sok köszönettel tartozunk. Szülei,testvérei mellett mindig kiállt. Össze-tartotta a családot apróbb-nagyobbdolgok kal, a mik most kezdenek csakfel ér tékelődni.

Köszönjük Apuci, hogy Anyánakolyan férje, olyan támasza voltál, hogynő magának jobbat nem képzelhet el.

Köszönjük, hogy egy olyan értékren-det kaptunk tőled, ami ebben a világbanna gyon ritka, s mi mégis ezzel élhe -tünk.

Szerető családod köszöni a törődést,meg értést, kitartást, azt, hogy amit em -ber meg kaphat a másiktól, mi még attólis többet kaptunk.

Tiszteletünket már réges-régen kivív-tad, de utolsó évedben, betegségedkezdetén, amikor azt hittük, már min-dent tudunk rólad, Te egy olyan küzdel-met és példamutatást vittél vég hez,amire talán egyikőnk se gondolt.

Köszönjük, hogy harcoltál, s hogy ezttetted ilyen hévvel és odaadással. Orvoslévén tudta, hogy mire és mikor szá -míthat. Ő mégis harcolt. Harcolt Édes -anyánk miatt, harcolt gyermekei,har colt testvérei, s a teljes család miatt.

Köszönjük, hogy miattunk megtettélmindent.

Nem lehet őt pár mondatban jellemezni,nem lehet róla egy egyoldalas anekdotátfogalmazni, mé gis úgy éreztük, hogy tu-datnunk kell mindenkivel, miként lát -juk mi őt és éljük meg hiányát. Detitkon talán leg jobban azt reméljük,hogy hall és lát most is minket, ésmérges ránk, amiért ennyit sí runk, ésfőleg Anyucira, amiért a 33. há zas ságiévfordulójukat éle tében először sírással,a gyásszal töltötte.

Hallom, ahogy mondja: Emlékezzél Iduskám, hogy milyen

boldogok voltunk 33 évvel ezelőtt. És ezta bol dogságot csak fokozni lehet a kétcso dá latos lányunkkal, akiket imádnijobban már nem is lehet. Vigyázzatokegymásra. Én is vigyázok rátok, óvomminden lépéseteket, csak sajnos márnagyon távolról.

Lányaid: Csilla és Zsuzsa

D R . S Z E P E S I A N D R Á S z ” l

Dr. Szepesi András

T E M E T Ő I N Y I T V AT A R T Á SOktóber 15-ig:hétfőtől csütörtökig 9-től 16-ig,vasárnap 9-től 12-ig.Október 16-tól március 31-ig: vasárnaptól csütörtökig 9-től 12-ig.

Pénteken és szombaton, valamintállami és zsidó ünnepeken zárva.

Telefon: 06-30-490-0084

Sófár 9

K É T V I L Á G ?Jeruzsálemben az egyik közelünkben lakó család vallásos

iraki-jemeni házaspár volt négy gyerekkel. Tomer, a legkisebbhamar összebarátkozott a fiammal. Talán harmadszor voltnálunk, mikor utána jött az anyja, félrevont. A szokásos „hogyvagytok, mi újság” után – szefárd zsidóknál ilyenkor percekenát tart az oda-visszakérdezés és a „hála Istennek” kezdetű vála-szok – kertelés nélkül rátért látogatása okára. Nagyon örülök,hogy megbarátkoztak a gyerekek – mondta –, de szépen kérlek,ne etessétek Tomert. Nyugodtan küldd haza, ha éhes, jöjjön velea fiad is, szívesen látjuk. Sejtettem, miről van szó, mégismegkérdeztem: talán beteg a gyerek és nem ehet bármit?

Egészséges, Istennek hála – felelte (itt hosszú előadás kö vet ke -zett az egész család egészségi állapotáról) –, de mi kó sert e-szünk. Lehet, hogy ti is, de mi biztosan.

Aztán a férjével is megismerkedtem. Pocsék gyerekkorom voltJemenben, mesélte. Nagyon szegények voltunk, gyakranéheztünk. Orvos alig volt a környéken, két testvérem halt megvalami ismeretlen betegségben. Látod ezeket a sebeket? – húztafel az ingujját. Tele van vele a testem. Kiütések leptek el, tüzesvassal égette ki egyenként a nagybátyám, lehet, hogy nekiköszönhetően maradtam életben. Néhány dologra azért szívesenemlékszem – folytatta. Néha egy rokonunk hozott nekünksáskát. Megpirítva kívül olyan, mint a legfinomabb mogyoró,belül porhanyós. Kóstold meg egyszer, ha alkalmad lesz rá…Sáskát? – hitetlenkedtem. Azt mondtad, vallásos volt a csalá-dod. Most ő lepődött meg: nem ismered a Tórát? Azonnal fel-lapozta és elém tette, mondanom sem kell, igaza volt (ahogynekem is, aki maradtam a mogyorónál)…

„Izraeliesen” kifejezve: a kérdés nem egyszerű, de legalábbbonyolult. A zsidók, akik joggal kérik számon másokon a tole-ranciát, furcsa módon sokszor egymással szemben nem tole -ránsak. Vagy nem is lehetnek?

Az ultraortodox zsidók katonai szolgálatával kapcsolatban szá-mos pro és kontra vélemény hangzott el. Nem beszélve a tün-tetésekről, amelyek két pólusa jellemzően Jeruzsálemben, avallás fellegvárában és Tel Avivban, a szórakozás központjábanvolt. Az előbbiben ultraortodox gyerekek egymáshoz bilincselvetiltakoztak a bevonultatás ellen, az utóbbiban nem-vallásos tün-tetők követelték a terhek egyenlő elosztását.

Valóban, miért is nem teljesítenek katonai szolgálatot az ult -raortodoxok, legalábbis túlnyomó részük, hiszen állampol-gárként kötelességük lenne bevonulni? Arról nincs szó, hogyfelmentést kapnának a szolgálat alól, de halasztást igen, még-pedig tanulmányaikra hivatkozva. Az pedig (remélhetőleg)köztudott, hogy az egész életen át tartó tanulás nem a lifelonglearning fogalom héberre fordításával került be a zsidó szó tár -ba…

Annak idején David Ben Gurion, Izrael első miniszterelnökevolt az, aki jóváhagyta a katonai szolgálat akár többszöri elha-lasztását a vallásos pártokkal kötött, azóta többször bírált kom pro-misszumként.

Ugyanakkor pártatlannak tűnő vélemények is elhangzottak akérdésről. Nem biz tos, hogy egyáltalán összeegyeztethető a kétéletforma, hiszen a civil életben is egyre több probléma mu-tatkozik akár csak egy utcában (hát még egy házban!) élő val-lásosok és nem vallásosok között. Egyszerű példa: az utóbbitelvileg nem zavarná, ha kizárólag kóser terméket kellene fo-gyasztania (gyakorlatilag azért hevesen tiltakozik, vallás -kényszert emlegetve), az előbbi viszont hite szerint nemto lerálhatja, hogy megszegjék a sabati tilalmakat, vagy a bolt-ban tréfli árut tartsanak. Kiterjednek az előírások természetesenaz egész konyhafelszerelésre, a tejes-húsos edények és evő esz -kö zök különválasztására. Persze a katonaságnál mindig is gon-do san ügyeltek a kóser étkezés szabályaira, hiszen mindigvol tak-vannak vallásos és hagyományőrző katonák. Figyelem:egy ultraortodox számára azonban az is fontos, melyik rabbi -ná tus állította ki a kósersági bizonyítványt.

Nem fordulhatna elő az sem, hogy ultraortodox újoncokkiképzésénél katonalányok segédkezzenek (akik mellesleg férfimódra megállják a helyüket), vagy akár az adminisztrációnálkerüljenek a közelükbe.

Az sem biztos a -zonban, hogy a nem-vallásosok jól érzikmagukat az előírá-sokat szigorúan be-tartó hittestvéreikkö zött. Egy Ame ri -ká ból bevándorolt,Je ruzsálemben élőhölgyismerősöm me -sélte, hogy ki segí-tő óvónőnek jelentke -zett egy val lá sos(nem ortodox) helyre.

Tudta, hogy nemmehet nadrágban,ezért nem csak afelvétel napján, de akövetkező hetekbenis szoknyában jelentmeg a munkahelyén.Aztán egy reggel si-etett, és automatiku-

san a kedvenc farmernadrágjába bújt bele. Mint rövidesenkiderült, szerencsétlen időzítés volt, mert éppen aznap el-lenőrzést tartottak az óvodában. El nem tudod képzelni –panaszolta –, milyen szörnyű volt: a többi szoknyás-ruhás nőmegbotránkozó tekintetének kereszttüzében én akkor ott afarmerben egyszerűen meztelennek éreztem magam!...

Somos Péter

Sófár10

Zsinagógánkban elkészült a te tő fe l -újítás és a beázások okozta vakolathul-lás miatt szükségessé vált rész legesfestés. Kis mértékben túlléptük a ren-delkezésre álló keretet, de reméljük,hosszú távon megoldódott ez a régótafennálló, egyre súlyosbodó probléma.

*Hitközségünkhöz a szervezők által

személyesen eljuttatott meghívót kap-tunk az orosi emlékpark július 15-éntartandó felavatására. Az Orosért Kö z é -leti Egyesület kitartó, időt, fáradságot

nem kímélő munkájának eredmé nye -ként magvalósult igazán szép és mél tó -ságteljes létesítmény a XX. század orosiáldozatainak állít emléket. A két vi lág -háború, a tanácsköztársaság és a holo -kauszt áldozatainak nevei a történelmiesemények szerint csoportosítva különemléktáblákon vannak meg -örökítve.Az ünnepi rendezvény ke -

retében elhangzottak, a ko-szorúzás, az áldozatokneveinek felolvasása hűentükrözték az emlékpark jel-legét, célját, hangulatát, az-az amit képvisel. Az első világháborúban ele-

settek nevei között is fellel-hetők a holokauszt áldozatokemléktábláin meg örökítet-tek hez hasonló jellegzetesenzsidó nevek.

A Dr. Tirpák György önkormányzatiképviselő által rendkívül szuggesztíven

elő adott szavalatok so rában egymást ki -e gészítve, mondanivalót illetően teljesegységet képviseltek Wass Albert ésRad nóti Miklós itt elhangzott versei.Talán mert a napjainkban újra erősödni

látszó ellentétek szítása helyett célra -vezetőbb lehet a közös pontok keresése?Hitközségünk szerény lehetőségeihez

képest támogatni kívánja a valóban ne -mes értékeket képviselő emlékpark mű -ködését, fejlesztését.

*Augusztus 2-án hitközségünk képvise-

letében Nagy Ferenc és unokája he lyez tékaz emlékezés koszorúját a ro maho lo -kauszt emlékműnél a történelmi tragé-dia évfordulója alkalmából rendezettmegemlékezésen.

*Augusztus 12-én Pécsett volt az aktu -

ális elnöki értekezlet. A rendezvény azországos viszonylatban csak a miénkhezmérhetően ápolt, mél tó ságteljes temetőbenkez dő dött, ahol meg tekintettünk több ko-moly, egyebek mellett művészi ér té kek -kel bíró, közöttük egy eo zint tartalmazósír emléket, mely összetevő az alapja aZsolnay porcelán e gye diségének is. Havalaki Pécsett jár, feltétlenül meg kell te-

Koszorúzás Oroson

A holokauszt orosi áldozatai

Ivritül tanulunk

H I T KÖ Z S É G I H Í R A D Ó

E L N E M H A N G Z O T T B E S Z É LG ET É S

Vörös volt, szeplős, kampós orrú, savóskék szemű, és mindig harcolt az igazáért.Az anyja és a nagyanyja csitítgatták: ezzela külsővel inkább szerénynek, visszafo-gottnak kellene lenned – intették. Egyedüljól vágó agya és kombinációs készségemiatt gondolták, hogy a jég hátán is megfog élni. Azon mesterkedtek, hogy hozzá-való lányt keressenek számára. Ez vidé -ken szinte kizárt dolog volt, mert akikéltek – kevesen –, zártak a külvilág felé,vagy igyekeztek olyan partnert keresni,akiről fel sem merült, hogy kevés zsidóvér csörgedezik az ereiben. Pesti sem ke -rül hetett szóba, mert az egy másik világ,más hagyományokkal, anyagi fel té te lek -kel, elvárásokkal. Az egyik rokon felve -tette, hogy Izraelből kellene nősülni agye reknek. Neki van egy szemrevaló ha-jadon rokona. Igen ám, de a fiú semmitsem tud és tudott a zsidó családfáról. Ke-veset beszéltek róla, ő maga sem szerettea zsidókat, ha olvasott, hallott róluk, meg-volt a különbejáratú véleménye.

A szervezkedés eredményt hozott. Né -hány hét múlva megjelent a leányzó kisségörbe lábakkal, lobogó vörös hajjal. Egykukkot sem tudott magyarul, a hébert ésaz angolt beszélte. Gábor semmit nem ér -tett az egészből, hiszen nem volt beavatva,csak érezte, hogy valami fondorlat van azügyben. Kevés angol szókincsével próbálteligazodni.

Egyik délután az anyja leültette. Ap ró sü -teménnyel és kávéval kínálta, ami szokat-lan volt, és belevágott a közepébe. Többmint tíz, de akár húsz évet is késett a mon -dó kával. Gábor lábai önkéntelenül táncol -ni kezdtek, kiverte a veríték. Ránézett azanyjára, kezére. Valami félelmet és biz-tonságot érzett egyszerre, és megszólalt:szóval zsidó vagyok?...

Dolinay Tamás

kin tenie a töb bi zsidó vonatkozású látni -valókkal együtt, melyekről részletes lista afaliújságunkon meg tekinthető. Az értekezlet a zsidóságot érintő aktuális

politikai, gazdasági kérdések, tennivalókmegvitatása mellett hang súlyozottan avidéki hit köz- sé gek helyzetéről szólt, arésztvevők egy hangú megítélése szerint amegszokottnál jóval tartalmasabb, ő-szintébb, ezáltal előrevivőbb módon.

*Beindult a héber nyelvtanfolyam. Az

egyre bővülő érdeklődés a szükségességmellett igazolja az oktatás színvonalátis….

Sárosi György elnök

Sófár 11

Ismét diktátor állEgyiptom élén

Másfél év anarchia-szerű állapotot kö -ve tően Egyiptomot újra egyetlen ember,Mohamed Morsi irányítja.Ma már az új elnök a végrehajtói ha-

talom feje, ő nevezi ki és oszlatja fel akormá nyo kat a Nílus menti országban.A parlament távollétében ő képviseli atörvényhozási ha talmat is, melyneksorán bármilyen törvényt életbe tudléptetni. Irányítása alatt áll többek kö -zött a kül- és belpolitika, a gazdaság, va la -

mint a biztonságpolitika is. Az elnökvég legesíti a nemzetközi szerződéseket,ér tel mezi az alkotmányt, és kinevez egycsoportot, amelynek feladata egy új a l -kotmány létrehozása.Még azon fiatal forradalmárok, akik

kiálltak a demokrácia és a véleménnyil-vánítás szabadsága mellett, sem vettékészre Morsi hatalomátvételét, mert le -kötötte őket a katonai vezetők elbocsá -tásának eredmé nye kép pen kialakultlel kesedésük. Nincs semmi összefüggésa jelenlegi autokrácia és akö zött, amitEgyiptom akart.

Az elmúlt másfél hónap alatt Morsielfojtotta a katonaságot, a politikai pár-tokat, és legfőképpen a sajtót. Az őt tá-

B Ö N G É S Z É S A V I L Á G H Á LÓ Nmogató Muszlim Testvériséggel együttépp most váltják le a főszerkesztőket ésa többi újságírót, és helyettesítik őketiszlamista képviselőkkel, emellett az újutasítások alapján tilos kritizálni a Test -vériséget vagy az elnököt.A magántulajdonban lévő sajtót, ami

nemrégiben kezdett az országban gyö-keret verni, elnémították. Az al-Dustour(„Alkotmány”, mily ironikus) nevűújság próbálta kritizálni az elnököt,válaszként levették az üzletek polcairól.Ilyeneket még Mubarak elnöklete alattsem tettek. Egy magántelevíziót azértállítottak le, mert Izrael mellett szólóhírt mert leadni. Bárkit, aki a füg getlen-ségről „túlzott” mértékben ad le híreket,bíróság elé állítanak „a forradalom be -teljesedése” címszóval.Izraelnek egész hosszú listája van ar -

ról, hogyan csalódott Egyiptomban. Azelmúlt néhány évtized alatt az arabország minden olyan kísérletet visszau-tasított, melynek célja a kapcsolatokszorosabbá tétele vagy a gazdaságiegyütt működés fellendítése volt, mert a„kapcsolatok normalizálódását” Izrael-lel tiltják, mintha a két ország sosem írtvolna alá békeszerződést.Az elutasítás oka, hogy Egyiptom éves

GDP termelése egy főre levetítve 3.000dollár, szemben az izraeli 30.000-el.Most, hogy a Nílus partján újra autok -

rácia van, Izrael részéről nincsenek el vá -rások, leszámítva a minimális sta bilitásta határ mentén. Ez van. Erecben sen-kinek nincs illú ziója a gazdaságiegyüttműködés felől, a miből egyébkéntmindkét fél hasznot húz hatna. Csak aztkívánhatja, hogy Egyiptom sikeres leszazon az úton, amelyet korábban válasz-tott magának.

SvédcsavarZsidó és nem-zsidó embereket vártak

augusztus 18-án Stockholmba, hogyrészt vegyenek a malmői zsidóságértmegrendezett szolidaritási kipás fel -vonuláson.„A gondolat az, hogy megmutassuk

magunknak és másoknak is, hogy nemfélünk, és nem rejtegetjük zsidósá-gunkat” – mond ta Fredrik Sierdzki, aMalmői Zsidó Kö zös ség kommuniká-cióért felelős igazgatója. Hozzátette,hogy legalább 100 felvonulót várnak.

Korábban egy rabbit fizikailag bántal-maztak Malmőben.

2010-ben Malmő polgármestere, IlmarReepalu úgy nyilatkozott, hogy a bé -késnek indult, de később erőszakbatorkollott, az Izraelt támogatásáról biz-tosító malmői zsidó csoport elleni svédmuszlim támadásról maguk a zsidóktehetnek, mert nem ha tárolódtak el Iz -ra eltől és annak 2008 -2009-ben meg -vívott egy hónapos Gázai öve zetbelihá borújától.Az első felvonulás Malmőben január-

ban volt, a helyi zsinagóga tagjainakszer ve zé sé ben. A facebook-on befutójelentések kö vet keztében nagyobb fi-gyelmet kapott. A 18-án, szombatonmegrendezésre került fel vonulás a ne-gyedik ilyen jellegű esemény Mal -mőben, ahol körülbelül 1800 zsidó él.

Most fordul elő azonban először, hogykipás felvonulást szerveznek Stock-holmban is, ahol egy jóval népesebbzsidó közösség található.A Sydsvenskan nevű újság egy nappal

korábbi számában Brigitta Olson, Svéd -ország Európai Ügyekért felelős mi-nisztere méltatta az eseményt.A közösség tagjait rendszeresen zak-

latják, főleg, de nem kizárólag Malmömuszlim, illetve közel-keleti lakosságá-nak fiatal tagjai. A kinézetük alapjánzsidóként azo no -sít ható embereket napirendszerességgel zak latnak.

Lena Posner-Korosi, a Svéd Zsidó Kö -zös ségek Tanácsa elnöke szerint az azállítás, hogy zsidók szabadon és félelemnélkül járkálhatnak Malmö utcáin, je-lenleg nem helytálló. Sok zsidó emberfél kimutatni hovatartozását. Stock-holmban szolidaritási felvonulást szer-veznek, de magukért is teszik. Azüzenet a következő: „Itt vagyunk, nembántunk titeket, így ti se bántsatok min-ket.”

A malmői antiszemitizmus először2009-ben keltett figyelmet, amikor lá-zongás tört ki a városban izraeliteniszjátékosok jelenléte miatt.

A jta.org honlapon 2012. augusztus17-én megtalálható tartalmak,

valamint Guy Becho a www.ynet-news.com oldalon

2012. augusztus 18-án fellelhetőírása alapján az oldalt szerkesztette:

Sugár Károly

Mohamed Morsi

Sófár12

S Ó F Á R A Nyíregyházi Zsidó Hitközség folyóirata Postacím: 4400 Nyíregyháza, Mártírok tere 6., e-mail: sofarujsag@gmail.com,

tel./fax: (36)-42-417-939 Web: www.sofar-ujsag.hu Számlaszám: OTP 11744003-20331427Szerkesztők: Dr. Klein Éva és Sárosi György. Főszerkesztő: Somos Péter. Felelős kiadó a Nyíregyházi Zsidó Hitközség.

Typográfiai munkák: Kalenda Szerkesztősége (4400 Nyíregyháza, Zrínyi I. u. 3-5)Készült a Gprint Iroda digitális nyomdájában (4400 Nyíregyháza, Szabolcs u. 7/A)

A folyóirat ingyenes!

Ü N N E P I I M A R E N DSzlichot: szeptember 9. vasárnap, 07.30Ros ha’shana:

Erev Ros ha’sana: szeptember 16. vasárnap, 18.30Ros ha’sana I. reggel: szeptember 17. hétfő, 8.30 Ros ha’sana I. este: szeptember 17. hétfő, 18.30Ros ha’sana II. reggel: szeptember 18. kedd, 08.30Ros ha’sana II. este: szeptember 18. kedd, 18.30

Sabat suva: szeptember 22. szombat, 08.30Jom kipur:

Kol nidré: szeptember 25. kedd, 18.00Jom kipur: szeptember 26. szerda: 08.30:

sachrit-muszáf-MÁZKIRNeilá: szeptember 26. szerda, 17.00

Böjt vége: 19.18Szukot:

Erev szukot: szeptember 30. vasárnap, 18.00Szukot I. reggel: október 1. hétfő, 08.30Szukot I. este: október 1. hétfő, 18.00Szukot II. reggel: október 2. hétfő, 08.30Szukot II. este: október 2. hétfő, 18.00Hosana raba: október 7. vasárnap, 08.30Erev Smini aceret: október 7. vasárnap, 18.00Smini aceret: október 8. hétfő, 08.30 – MÁZKIRErev Szimchat Tora: október 8. hétfő, 18.00Szimchat Tora: október 9. kedd, 08.30

Ü N N E P I T U D N I VA LÓ K

A Nyíregyházi Zsidó Hitközség azeddigi szokásoknak megfelelőencsaládonként két darab ünnepibarcheszt biztosít az ünnepekre.Ros Ha’sana előtt a barcheszekátvehetők szeptember 14-én, pén-teken 08-tól 15 óráig, Jom Kipurelőtt szeptember 24-én, hétfőn 08-tól 15 óráig a Hitközség irodájában.Jom Kipur napján olajmécseseketgyújtunk elhunyt szeretteink emlé -kére. A korábbi gyakorlatnak meg -felelően a mécsesekről a Hitközséggondoskodik.