BEVEZETÉS ÉS ÖSSZEFOGLALÓ · 2007-02-20 · KONVERGENCIAJELENTÉS 2006. DECEMBER Az EKB 2006....

K O N V E R G E N C I A J E L E N T É S 2 0 0 6 . D E C E M B E R

ISSN 1725940-1

9 7 7 1 7 2 5 9 4 0 0 0 1 HU

B E V E Z E T É S É S Ö S S Z E F O G L A L Ó

K O N V E R G E N C I A J E L E N T É S2 0 0 6 . D E C E M B E R

Az EKB 2006. évi kiadványain

a 5 eurós bankjegy képe látható.

B E V E Z E T É S É S V E Z E T Ő I Ö S S Z E F O G L A L Ó

convergence_06_HU.qxd:convergence_06_HU 19.01.2007 17:42 Uhr Seite 1

© Európai Központi Bank (2006)

Cím:Kaiserstrasse 2960311 Frankfurt am MainNémetország

Postacím:Postfach 16 03 1960066 Frankfurt am MainNémetország

Telefon:+49 69 1344 0

Honlap:http://www.ecb.int

Fax:+49 69 1344 6000

Telex:411 144 ecb d

Valamennyi jog fenntartva. A kiadvány kizárólagoktatási és nem kereskedelmi célból, a forrásfeltüntetésével sokszorosítható.

Jelen kiadvány a 2006. évi EKB Konvergenciaje-lentés „Bevezetés és vezetői összefoglaló”fejezetének magyar fordítását tartalmazza. A teljes (angol nyelvű) jelentés megtekintéséhez,kérjük, látogasson el a http://www.ecb.intoldalra.

A statisztikai adatgyűjtés lezárásának időpontjae kiadvány esetében: 2006. november 17.

ISSN 1725-9401 (nyomtatott formában)ISSN 1725-9614 (elektronikus formában)


3EKB

Konvergenciajelentés2006. december

TARTALOMT A R T A L O MBEVEZETÉS ÉS VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ

BEVEZETÉS 6

1 A GAZDASÁGI KONVERGENCIA VIZSGÁLATA 71.1 Az elemzés keretei 71.2 A gazdasági konvergencia

helyzete 14Áttekintő táblázat: Gazdasági konvergenciamutatók 20

2 A NEMZETI JOGSZABÁLYOK SZERZŐDÉSSELVALÓ ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉGE 212.1 Bevezetés 212.2 A jogi alkalmazkodás mértéke 222.3 Az NKB-k függetlensége 232.4 A monetáris finanszírozás és a

kiváltságos hozzáférés tilalma 292.5 Az euro egységes írásmódja 312.6 Az NKB-k eurorendszerbe történő

jogi integrálódása 32

3 ORSZÁGONKÉNTI ÖSSZEFOGLALÓK 35


4EKBKonvergenciajelentés2006. december

ORSZÁGOKBE Belgium LU LuxemburgCZ Cseh Köztársaság HU MagyarországDK Dánia MT MáltaDE Németország NL HollandiaEE Észtország AT AusztriaGR Görögország PL LengyelországES Spanyolország PT PortugáliaFR Franciaország SI SzlovéniaIE Írország SK SzlovákiaIT Olaszország FI FinnországCY Ciprus SE SvédországLV Lettország UK Egyesült KirályságLT Litvánia

R Ö V I D Í T É S E K J E G Y Z É K E

EGYÉBBIS Nemzetközi Fizetések Bankja b.o.p. fizetési mérleg BPM5 IMF fizetési mérleg kézikönyv (5. kiadás)CD letéti igazolásCPI fogyasztóiár-index EDP túlzott hiány esetén követendő eljárás EER effektív árfolyam EKB Európai Központi BankEMI Európai Monetáris IntézetERM árfolyam-mechanizmusESA 95 A nemzeti számlák európai rendszere (ESA 1995) EU Európai UnióEUR euroGDP bruttó hazai termék GMU Gazdasági és Monetáris UnióHICP harmonizált fogyasztóiár-index ILO Nemzetközi Munkaügyi Szervezet IMF Nemzetközi Valutaalap KBER Központi Bankok Európai RendszereMPI monetáris pénzügyi intézmény NKB nemzeti központi bankOECD Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet PPI termelői árindex ULCM feldolgozóipar fajlagos munkaerőköltsége ULCT nemzetgazdaság fajlagos munkaerőköltsége

A közösségi gyakorlatnak megfelelően a jelentés az uniós tagországok neveinek felso-rolásánál a nemzeti nyelvek szerinti országnevek ábécé-sorrendjét követi.


B E V E Z E T É S É S V E Z E T Ő I

ÖS S Z E F O G L A L Ó


Az eurót 1999. január 1-jén vezették be 11 tag-államban, majd 2001. január 1-jén Görögország-ban. Az Európai Unió (EU) tíz új tagállammalvaló 2004. május 1-jei bővítése után 2006-ban13 tagállam nem vett részt teljesen a Gazdaságiés Monetáris Unióban (GMU). A jelentés elké-szítése során az EKB figyelembe vette az Euró-pai Közösséget létrehozó szerződés (a további-akban Szerződés) 122. cikke (2) bekezdését és121. cikke (1) bekezdését, amelyek szerint leg-alább kétévente egyszer, illetve valamely elté-réssel rendelkező tagállam kérelmére jelentéstkell tenni az Európai Unió Tanácsának (EUTanácsa) arról, hogy „milyen előrehaladást tet-tek a tagállamok kötelezettségeik teljesítésébena Gazdasági és Monetáris Unió megvalósításaterén”. Az Európai Bizottság ugyanezt a megbí-zatást kapta; a két jelentést párhuzamosan nyúj-tották be az EU Tanácsának.

2006 májusában az Európai Központi Bank(EKB) és az Európai Bizottság két tagállamról,nevezetesen Litvániáról és Szlovéniáról készí-tett Konvergenciajelentéseket, miután utóbbiakmaguk kérték a vizsgálatot. Ezeket a jelentése -ket figyelembe véve és a Bizottság javaslataalapján az EU gazdasági és pénzügyminisztere-iből álló Tanácsa (ECOFIN Tanács) 2006. július11-én úgy határozott, hogy megszünteti Szlové-nia derogációját, és lehetővé teszi számára azeuro 2007. január 1-jén történő bevezetését.Ugyanakkor Litvánia eltéréssel rendelkezőország státusza változatlan marad. Tekintve,hogy Litvánia vizsgálata már 2006 májusábanmegtörtént, rá ez a jelentés nem terjed ki. Ezen-kívül két másik, nem teljes GMU-résztvevőnek,nevezetesen Dániának és az Egyesült Királyság-nak, különleges státusza van. Korábban ezek azországok jelezték, hogy nem fognak részt vennia GMU harmadik szakaszában. Következéskép-pen e két országról csak azok ilyen irányú kéré-sére kell Konvergenciajelentést készíteni.Tekintve, hogy ilyen kérésre nem került sor, eKonvergenciajelentés nem terjed ki erre a kétországra, és így a következő kilenc országotvizsgálja: Cseh Köztársaság, Észtország, Cip-rus, Lettország, Magyarország, Málta, Lengyel-

ország, Szlovákia és Svédország. Ezen országo-kat legutóbb a 2004. évi Konvergenciajelentésvizsgálta, azaz vizsgálatuk a rendszeres, kétévesciklusban történik.

Az Európai Központi Bank az Európai Monetá-ris Intézettel (EMI) közösen kidolgozott és azelőző Konvergenciajelentésekben alkalmazottszerkezetben vizsgálja, hogy a kilenc érintettország elérte-e a magas fokú fenntartható kon-vergenciát, ezzel biztosítja a nemzeti jogszabá-lyoknak a Szerződéssel való összeegyeztet-hetőségét, továbbá így méri fel, hogy a nemzetiközponti bankok (NKB-k) milyen mértékbenfelelnek meg az eurorendszerbeli integráció fel-tételét képező jogszabályi követelményeknek.

A gazdasági konvergenciafolyamat vizsgálatanagyban függ az alapvető statisztikai adatokminőségétől és megbízhatóságától. Politikaimegfontolások nem befolyásolhatják a statiszti-kák összeállítását és az adatszolgáltatást, külö-nösen az államháztartási statisztikák esetében. Atagállamoknak kiemelt ügyként kell kezelniük astatisztikai adatok minőségét és megbízhatósá-gát, megfelelő ellenőrzőrendszert kell működ-tetniük az adatok összeállítása során, és mini-mumszabályokat kell alkalmazniuk a statisztikákterületén. A szabályok célja, hogy megszilárdít-sák a nemzeti statisztikai intézetek függetlensé-gét, integritását és beszámoltathatóságát, vala-mint, hogy erősítsék a költségvetési statisztikákminőségébe vetett bizalmat (lásd az 1. fejezet-hez fűzött statisztikai mellékletet).

A jelen Bevezetés és vezetői összefoglaló akövetkezőkben áttekinti a gazdasági és jogi kon-vergencia vizsgálatának főbb szempontjait éseredményeit. Az 1. és 2. fejezetekben részlete-sebb elemzés található. Az 1. fejezet a kilencvizsgált tagállam gazdasági konvergenciájánakhelyzetét értékeli. A 2. fejezet azt vizsgálja, hogye tagállamok nemzeti jogszabályai, köztük NKB-ik statútumai, összeegyeztethetőek-e a Szerződés108. és 109. cikkével és a KBER Alapokmányá-val.


B E V E Z E T É S


1.1 AZ ELEMZÉS KERE TEI

Az EKB azonos elemzési keretben tárgyalja avizsgált kilenc tagállam gazdasági konvergenci-ájának helyzetét. A közös szerkezet egyrészt aSzerződés rendelkezésein alapul, ezeket alkal-mazza az EKB az árak alakulása, a költségvetésiegyenleg és a GDP-arányos államadósság, azárfolyamok és a hosszú távú kamatlábak, vala-mint más releváns tényezők vizsgálatában. Azelemzési keret tartalmaz még több, a fenntart-ható konvergencia részletesebb vizsgálatáraalkalmasnak tartott visszatekintő és a jövőrevonatkozó gazdasági mutatót. Az alábbi 1–4. keretes írások röviden idézik a Szerződésrendelkezéseit, és bemutatják azokat a módszer-tani részleteket, amelyek alapján az EKB azemlített rendelkezéseket alkalmazza.

A folyamatosság és az egyenlő elbánás biztosí-tása érdekében e jelentés az EMI és az EKBkorábbi jelentéseiben megfogalmazott elvekreépül. Kiemelendő az EKB-nak a konvergencia -kritériumok alkalmazásakor használt néhányirányelve. Először, az egyes kritériumokat szi-gorúan értelmezik és alkalmazzák, hiszen a kri-tériumok elsősorban arra irányulnak, hogy csakaz árstabilitás és az euroövezet koherenciájánakfenntartását elősegítő gazdasági feltételekkelbíró tagállamok vegyenek részt az euroövezet-ben. Másodszor, a konvergenciakritériumokösszefüggő, egységes csomagot képeznek, ésvalamennyit teljesíteni kell; a Szerződésegyenlő alapon sorolja fel a kritériumokat, ésnem rangsorolja azokat. Harmadszor, a konver-genciakritériumokat a tényleges adatok alapjánkell teljesíteni. Negyedszer, a konvergenciakri-tériumok alkalmazásában következetesen, átlát-hatóan és egyszerűen kell eljárni. Ismét hangsú-

lyozzuk azt is, hogy a konvergenciát tartósankell elérni, és nem csak egy bizonyos időpont-ban. Következésképpen az országvizsgálatokrészletesen foglalkoznak a konvergencia fenn-tarthatóságával.

Ebben a vonatkozásban az érintett országok gaz-daságának alakulását elvileg az elmúlt tíz évesidőszakra visszatekintve vizsgáljuk. Így jobbanmeghatározható, hogy a jelenlegi eredményekmilyen mértékben erednek valódi strukturálisátalakításokból, és biztosabban meg lehet ítélnia gazdasági konvergencia fenntarthatóságát.Ugyanakkor megfelelően figyelembe kell venni,hogy az új tagállamok múltbeli adatait nagybanbefolyásolhatja az ott lezajlott piacgazdasággátörténő átalakulás. Ráadásul, a megfelelő mér-tékben előretekintő perspektívát alkalmaztunk.Ebben az összefüggésben különös figyelmetszentelünk annak, hogy a kedvező gazdaságifolyamatok fenntarthatósága elsősorban azonmúlik, sikerül-e megfelelő és tartós gazdaságpo-litikai válaszokat adni a jelenlegi és jövőbelikihívásokra. Végig hangsúlyt kap, hogy a gaz-dasági konvergencia fenntarthatóságának bizto-sítása egyaránt függ egy kedvező kiinduló hely-zet elérésétől és az euro bevezetése utánfolytatott politikától.

Az ezt követő részben a jelentés egyenként, deegységes szerkezetben vizsgálja a kilenc tagál-lamot. Az egyes tagállamok teljesítményéreösszpontosító országvizsgálatokat külön-különkell figyelembe venni, összhangban a Szerződés121. cikkében foglaltakkal.

Az 1. keretes írás a Szerződésnek az árak alaku-lására vonatkozó rendelkezéseit és az EKB általialkalmazásukat ismerteti.

7EKB


1 A G A Z D A S Á G I K O N V E R G E N C I A V I Z S G Á L A T A BEVEZETÉS ÉS VEZETŐI

ÖSSZEFOGLALÓ



1 . k e r e t e s í r á s

AZ ÁRAK ALAKULÁSA

1. A Szerződés rendelkezései

A Szerződés 121. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése előírja:

„az árstabilitás magas fokának elérését; ez olyan inflációs ráta esetén áll fenn, amely közel esikaz árstabilitás tekintetében legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállaméhoz”.

A Szerződés 121. cikke (1) bekezdésében említett, a konvergenciakritériumokról szólójegyzőkönyv 1. cikkében ez áll:

„Az e Szerződés 121. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdésében említett árstabilitásikritérium azt jelenti, hogy egy tagállam fenntartható árstabilitással és a vizsgálatot megelőző egyéves időszakon keresztül az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató legfeljebb háromtagállam átlagos inflációs rátáját legfeljebb 11/2 százalékponttal meghaladó inflációs rátávalrendelkezett. Az inflációt a fogyasztóiár-index segítségével összehasonlítható alapon, atagállami fogalommeghatározások közötti eltérések figyelembevételével kell meghatározni.”

2. A Szerződés rendelkezéseinek alkalmazása

E jelentés tekintetében az EKB az alábbiak szerint alkalmazza a Szerződés rendelkezéseit:

– Először, „a vizsgálatot megelőző egy éves időszakon keresztül megfigyelt inflációs ráta”kiszámítása során azt nézzük meg, hogy a harmonizált fogyasztóiár-index (HICP) legutóbbi12 havi átlaga mennyit változott az előző 12 havi átlaghoz képest. Következésképpen, azinflációs ráta tekintetében e jelentésben figyelembe vett referencia-időszak 2005novemberétől 2006 októberéig tart.

– Másodszor, a referenciaérték meghatározásához használt „az árstabilitást illetően legjobberedményt felmutató legfeljebb három tagállam” elve azt jelenti, hogy a következő három,legalacsonyabb inflációs rátájú EU-tagország inflációjának súlyozatlan számtani átlagátvettük: Lengyelország (1,2%), Finnország (1,2%), és Svédország (1,5%). Így az átlagosinflációs ráta 1,3%, és 11/2 százalékpont hozzáadásával a referenciaérték 2,8%.

Az infláció mérése a harmonizált fogyasztóiár-index (HICP) alapján történt, amelynekkidolgozására azért került sor, hogy árstabilitás szempontjából összehasonlítható alapon tudjákértékelni a konvergenciát (lásd az 1. fejezet statisztikai mellékletét). Az átlagos euroövezetiinflációs rátát tájékoztatásul közli e jelentés statisztikai része.


Az árak fenntarthatóságának részletesebb vizs-gálata érdekében a 2005 novembere és 2006októbere közötti 12 hónapos referencia-időszakátlagos HICP inflációs rátáját annak tükrébentekintettük át, hogyan teljesítettek a tagállamokgazdaságai az elmúlt tíz évben árstabilitás szem-pontjából. Ebben a vonatkozásban a monetárispolitika orientációjára fordítottunk figyelmet,különösen arra, hogy a monetáris hatóságokelsősorban az árstabilitás elérésére és fenntartá-sára koncentrálnak-e, valamint azt is néztük,hogy a gazdaságpolitika más területei hogyanjárulnak hozzá e cél megvalósításához. Figye-lembe vettük azt is, hogyan hat a makrogazda-sági környezet az árstabilitás elérésére. Az árakalakulását a keresleti és kínálati feltételekfényében vizsgáltuk, többek között a fajlagosmunkaerőköltségeket és az importárakat befo-lyásoló tényezőkre koncentrálva. Végül figye-

lembe vettük az egyéb vonatkozó árindexek(úgymint a feldolgozott élelmiszereket és azenergiát nem tartalmazó HICP, az országosfogyasztóiár-index, a nettó közvetett adózás vál-tozásait nem tartalmazó fogyasztóiár-index, amagánfogyasztási deflátor, a GDP-deflátor és atermelői árak) trendjeit. Előretekintve képetadunk az elkövetkező évek várható inflációskilátásairól, beleértve jelentős nemzetközi szer-vezetek és piaci szereplők előrejelzéseit. Ezen-kívül olyan strukturális szempontok is megtár-gyalásra kerülnek, amelyek lényegesek azárstabilitást elősegítő környezetnek az eurobevezetése utáni fenntartása szempontjából.

A 2. keretes írás ismerteti a Szerződésnek a fis-kális folyamatokra vonatkozó rendelkezéseit ésazok EKB általi alkalmazását, eljárási kérdések-kel együtt.

9EKB


BEVEZETÉS ÉS VEZETŐI

ÖSSZEFOGLALÓ


FISKÁLIS FOLYAMATOK


A Szerződés 121. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdése előírja:

„az állam pénzügyi helyzetének fenntarthatóságát; ezt olyan költségvetési egyenleg elérésemutatja, amely nem rendelkezik a 104. cikk (6) bekezdése értelmében vett túlzott hiánnyal”.

A Szerződés 121. cikkében említett, a konvergenciakritériumokról szóló jegyzőkönyv 2. cikkeúgy rendelkezik, hogy ez a kritérium:

„azt jelenti, hogy a vizsgálat időpontjában a tagállam nem áll a Tanács által a túlzott hiányfennállásáról e Szerződés 104. cikke (6) bekezdésének értelmében hozott határozat hatályaalatt”.

A 104. cikk határozza meg a túlzott hiány esetén követendő eljárást. A 104. cikk (2) és (3)bekezdéseinek értelmében az Európai Bizottság jelentést készít, ha egy tagállam nem felel mega költségvetési fegyelem követelményeinek, különösen, ha:

(a) a tervezett vagy tényleges államháztartási hiánynak a GDP-hez viszonyított aránya túllépegy meghatározott referenciaértéket (amelyet a túlzott hiány esetén követendő eljárásrólszóló jegyzőkönyv a GDP 3%-ában szab meg), kivéve, ha:


A 2005-ös referenciaév eredményeinek azállami pénzügyek fenntarthatósága szerinti érté-kelése a tagállamok elmúlt tízévi teljesítményé-nek fényében történik. Kiindulópontnak azállamadósság-GDP mutató ezen időszakbeli ala-kulását és az azt megalapozó tényezőket tekint-jük, azaz a nominál-GDP növekedésének és a

kamatlábaknak a különbségét, az elsődlegesegyenleget és a hiány-adósság kölcsönhatást. Eza perspektíva további információt nyújthat arról,hogy a makrogazdasági környezet – különösen anövekedés és a kamatlábak együttesen – milyenmértékben befolyásolta az adósság dinamikáját.Ugyancsak több információ nyerhető ily módon


– az arány jelentős mértékben és folyamatosan csökkent, és elért egy, a referenciaértékhezközeli szintet; vagy

– a referenciaérték túllépése csak kivételes és átmeneti, és az arány közel marad areferenciaértékhez;

(b) az államadósságnak a GDP-hez viszonyított aránya túllép egy meghatározottreferenciaértéket (amelyet a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv aGDP 60%-ában szab meg), kivéve, ha az arány elegendő mértékben csökken, és kielégítőütemben közelít a referenciaértékhez.

Ezen túlmenően a Bizottság köteles figyelembe venni a jelentésében, hogy a költségvetési hiánymeghaladja-e az állam beruházási kiadásait, valamint minden egyéb érdemleges tényezőt,beleértve a tagállam középtávú gazdasági és költségvetési helyzetét. A Bizottság készíthetjelentést akkor is, ha a kritériumokkal kapcsolatos követelmények teljesítésétől függetlenül azona véleményen van, hogy egy tagállamban túlzott hiány kialakulásának veszélye áll fenn. ABizottság jelentését a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményezi. Végül, a 104. cikk (6)bekezdésével összhangban az EU-Tanács a Bizottság ajánlása alapján és az érintett tagállamesetleges észrevételeit figyelembe véve, egy összefoglaló értékelést követően minősítetttöbbséggel határoz arról, hogy fennáll-e a túlzott hiány az adott tagállamban.


Az EKB a konvergencia vizsgálatának céljából véleményt mond a költségvetési folyamatokról.Megvizsgálja fenntarthatóság szempontjából az 1996 és 2005 közötti időszak legfontosabbköltségvetési mutatóit, áttekinti az államháztartás kilátásait és feladatait, kitüntetett figyelmetszentelve a hiány és az adósság alakulása közötti összefüggésnek.

Ami a 104. cikket illeti, az EKB-nak a Bizottsággal ellentétben nincs hivatalos szerepe a túlzotthiány esetén követendő eljárásban. Az EKB jelentése csupán azt fejti ki, hogy az ország a túlzotthiány esetén követendő eljárás hatálya alá esik-e vagy sem.

A Szerződés azon rendelkezésével kapcsolatban, hogy a GDP 60%-át meghaladóállamadósságnak „elegendő mértékben csökkennie és kielégítő mértékben közelítenie kell areferenciaértékhez”, az EKB az adósságráta múltbeli és jövőbeli trendjeit vizsgálja.

A költségvetési folyamatok vizsgálata a nemzeti számlák európai rendszere 1995-összabályainak megfelelően előállított adatokon alapul (lásd az 1. fejezet statisztikai mellékletét).Ebben a jelentésben zömmel a Bizottság 2006. októberi adatai szerepelnek; ezek tartalmazzák az1996 és 2005 közötti államháztartási pozíciókat, valamint a Bizottság 2006-ra vonatkozóelőrejelzéseit.


a fiskális konszolidációs törekvésekről az elsőd-leges egyenleg tükrében, valamint a különlegestényezők szerepéről a hiány-adósság kölcsönha-tásban. Ráadásul figyelembe vesszük az állam-adósság szerkezetét, különös tekintettel a rövidlejáratú és devizaadósságok arányára, valamintazok alakulására. Összevetve ezen arányokat azadósságráta jelenlegi szintjével rámutatunk,mennyire érzékenyek a költségvetési egyensú-lyok az árfolyamok és a kamatlábak változása-ira.

Egy következő lépésben a GDP-arányos állam-háztartási hiány alakulásának vizsgálatára kerülsor. Ebben az összefüggésben hasznos szemelőtt tartani, hogy egy ország éves deficitrátájá-nak változását különféle erők befolyásolják.Ezeket a hatásokat gyakran osztják fel egyrészt„ciklikus hatásokra”, amelyek azt tükrözik,hogyan reagálnak a hiányok a gazdasági ciklusváltozásaira, másrészt pedig „nem ciklikus hatá-sokra”, amelyek gyakran a fiskális politikáhozvaló szerkezeti vagy állandó kiigazításokat tük-rözik. Ugyanakkor az ilyen nem ciklikus hatá-sok – amelyeket e jelentés számszerűsít – nemtükrözik szükségszerűen és teljesen a fiskálishelyzetek szerkezeti változását, mert magukbanfoglalják a költségvetési egyensúlyra csak ide-

iglenes befolyással bíró intézkedések és külön-leges tényezők hatását. Ugyancsak részleteseb-ben tekintjük át az állami kiadások és bevételekmúltbeli trendjeit, és felvázoljuk a jövőbeli kon-szolidáció főbb területeit.

A jövőbeli folyamatok tárgyalása során vissza-tekintünk a nemzeti költségvetési tervekre és azEurópai Bizottság 2006-ra vonatkozó legutóbbielőrejelzéseire, továbbá megvizsgáljuk a közép-távú fiskális stratégiát a konvergenciaprogramtükrében. Ez magában foglalja a Stabilitási ésnövekedési paktumban előirányzott középtávúcél jövőbeli elérésének, valamint a jelenlegi fis-kális politikák alapján az adósságrátára vonat-kozó kilátásoknak az értékelését. Hangsúlyoz-zuk továbbá a költségvetési pozíciókfenntarthatóságának hosszú távú kihívásait,különösen a nem alapszerű állami nyugdíjrend-szerek tekintetében, figyelembe véve a demo -gráfiai változást és a kormány által adott garan-ciákat.

A 3. keretes írás ismerteti a Szerződésnek azárfolyamok alakulására vonatkozó rendelkezé-seit és EKB általi alkalmazásukat.

11EKB



ÖSSZEFOGLALÓ


AZ ÁRFOLYAMOK ALAKULASA


A Szerződés 121. cikke (1) bekezdésének harmadik francia bekezdése előírja:

„az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusa által előírt normál ingadozási sávokbetartását legalább két évig anélkül, hogy egy másik tagállam valutájával szemben leértékelésrekerülne sor”.

A Szerződés 121. cikke (1) bekezdésében említett, a konvergenciakritériumokról szólójegyzőkönyv 3. cikkében ez áll:

„Az e Szerződés 121. cikke (1) bekezdésének harmadik francia bekezdésében említett, azEurópai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusában történő részvételre vonatkozókritérium azt jelenti, hogy egy tagállam a vizsgálatot megelőző legalább két éven keresztül


A mostani jelentésben vizsgált tagállamok közüljelenleg öt vesz részt az ERM-II-ben. Egyikük –Észtország – 2004. június 28. óta az ERM-IIrésztvevője. Három tagállam – nevezetesen Cip-rus, Lettország és Málta – 2005. május 2-ánlépett be a mechanizmusba. Végül, egy tagállam– Szlovákia – 2005. november 28. óta vesz résztaz ERM-II-ben. Valutáik euróval szembeni tel-jesítményét a 2004. november 1. és 2006. októ-ber 31. közötti időszakra vonatkozóan mutatjukbe. ERM-II középárfolyam híján a 2004 novem-bere utáni időszak árfolyam-alakulását szemlél-tetési célra használjuk. Ez a korábbi jelentések-ben elfogadott konvenciót követi, és nem tükrözsemmilyen véleményt az árfolyam megfelelőszintjére vonatkozóan.

Az euróhoz mért nominális árfolyam alakulásántúlmenően röviden áttekintjük a jelenlegi árfo-lyam fenntarthatóságára utaló bizonyítékokat.Mindezek a bilaterális reálárfolyamok és reálef-fektív árfolyamok, a fizetési mérleg folyó fizetési,tőke- és pénzügyi mérlegeinek és az ország hosz-szú távú nettó nemzetközi befektetési pozíciójá-nak alakulásából adódnak. A piacok integrációjátilletően ugyancsak vizsgáljuk az euroövezetrészesedését az ország teljes külkereskedelmében.

A 4. keretes írás a Szerződésnek a hosszú távúkamatlábak alakulására vonatkozó rendelkezé-seit és az EKB általi alkalmazásukat ismerteti.


komoly feszültségek nélkül az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusa által előírtnormál ingadozási sávokon belül maradt. Így különösen azt, hogy ugyanezen időszak alatt atagállam saját kezdeményezésére nem értékelte le valutájának bilaterális középárfolyamátvalamely más tagállam valutájával szemben.”


Az árfolyam stabilitását illetően az EKB azt vizsgálja, hogy az adott ország akonvergenciavizsgálatot megelőzően legalább két évig komoly feszültségektől mentesen – éskülönösen az euróval szembeni leértékelés nélkül – vett-e részt az ERM-II-ben (amely 1999januárjában váltotta fel az ERM-et). Olyan esetekben, amikor rövidebb volt a részvételi időszak,az árfolyam alakulásának vizsgálata egy kétéves referencia-időszakban került leírásra, akárcsaka korábbi jelentésekben.

Összhangban a korábbi megközelítéssel, az euróval szembeni árfolyam-stabilitás vizsgálata arraösszpontosít, hogy az árfolyam mennyire marad közel az ERM-II-beli középárfolyamhoz,figyelembe véve közben azokat a tényezőket, amelyek felértékelődéshez vezethettek. Az ERM-II ingadozási sávjának szélessége ebből a szempontból nem befolyásolja hátrányosan azárfolyam-stabilitási kritérium vizsgálatát.

Ezenkívül a „komoly feszültségektől” való mentesség kérdését általában az alábbi módokonközelítik meg: i) annak vizsgálata, milyen mértékben térnek el az ERM-II-beli árfolyamok azeuróval szembeni középárfolyamoktól; ii) olyan mutatók alkalmazása, mint például az euróvalszembeni árfolyam-volatilitás és annak trendje, valamint az euroövezettel szembeni rövidlejáratú kamatláb-különbözetek nagysága illetve alakulása; iii) devizapiaci intervenciókszerepének figyelembe vétele.

A 2004 novemberétől 2006 októberéig terjedő referencia-időszakban megfigyelt mindenkétoldalú árfolyam hivatalos EKB referencia-árfolyam (lásd az 1. fejezet statisztikaimellékletét).


13EKB



ÖSSZEFOGLALÓ4 . k e r e t e s í r á s

A HOSSZÚ TÁVÚ KAMATLÁBAK ALAKULÁSA


A Szerződés 121. cikke (1) bekezdésének negyedik francia bekezdése előírja:

„a tagállam által elért konvergenciának és a tagállamnak az Európai Monetáris Rendszerárfolyam-mechanizmusában való részvételének tartósságát, ami a hosszú távú kamatszintbentükröződik”.

A Szerződés 121. cikke (1) bekezdésében említett, a konvergenciakritériumokról szólójegyzőkönyv 4. cikke a következő kikötést tartalmazza:

„Az e Szerződés 121. cikke (1) bekezdésének negyedik francia bekezdésében említett kamatokravonatkozó konvergenciakritérium azt jelenti, hogy egy tagállam a vizsgálatot megelőző egy évesidőszakon keresztül az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató legfeljebb háromtagállam átlagos nominális hosszú távú kamatát legfeljebb 2 százalékponttal meghaladó kamattalrendelkezett. A kamatokat a hosszú lejáratú államkötvények vagy összehasonlítható értékpapírokalapján, a tagállami fogalommeghatározások közötti eltérések figyelembevételével kellmeghatározni.”


E jelentés tekintetében az EKB az alábbiak szerint alkalmazza a Szerződés rendelkezéseit:

– Egyrészt, „a vizsgálatot megelőző egyéves időszakon keresztül” megfigyelt „átlagosnominális hosszú távú kamatot” annak a legutóbbi 12 havi időszaknak a számtani átlagakéntszámítottuk, amelyre rendelkezésre álltak HICP-adatok. Ebben a jelentésben a 2005novembere és 2006 októbere közötti időszakot vettük referencia-időszaknak.

– Másrészt, a referenciaérték meghatározásában alkalmazott, „az árstabilitást illetően legjobberedményt felmutató legfeljebb három tagállam” elv azt jelenti, hogy ugyanazon háromlegalacsonyabb inflációs rátával rendelkező ország hosszú távú kamatlábainak súlyozatlanszámtani átlagát vettük, amely országokat az árstabilitási kritérium referenciaértékénekszámításakor is figyelembe vettünk (lásd 1. keretes írás). A jelentésben figyelembe vettreferencia-időszakban e három ország hosszú távú kamatlábai a következők voltak: 3,7%(Svédország), 3,7% (Finnország) és 5,2% (Lengyelország); az átlag így 4,2%, amelyhez 2 százalékpontot hozzáadva 6,2%-os referenciaértéket kapunk.

A kamatlábakat a rendelkezésre álló és a konvergencia értékelésének céljából kifejlesztett hosszúlejáratú harmonizált kamatlábak alapján mértük (lásd az 1. fejezet statisztikai mellékletét).

Azon országok esetében, ahol nem állnak rendelkezésre hosszú lejáratú harmonizált kamatlábak,a pénzügyi piacok lehető legszélesebb körű vizsgálatára kerül sor, figyelembe véve azállamadósság szintjét és más releváns mutatókat, felmérendő a tagállam által elért konvergenciaés ERM-II-beli részvétel tartósságát.


Amint fentebb említésre került, a Szerződéskifejezetten hivatkozik a „konvergencia tar-tósságára”, amely a hosszú távú kamatszintbentükröződik, ezért a 2005 novembere és 2006októbere közötti referencia-időszak fejlemé-nyeit az elmúlt tíz év (vagy azon időszak,amelyre vonatkozóan az adatok rendelkezésreálltak) hosszú távú kamatlábainak alakulásátfigyelembe véve tekintjük át, megvizsgálva azeuroövezet jellemző átlagos hosszú távúkamatlábához viszonyított különbözetek főokait.

Végül, a Szerződés 121. cikke (1) bekezdéseelőírja, hogy e jelentés számos más tényezőt isvegyen figyelembe, úgymint „az ECU alakulá-sát, a piacok integrációjának eredményeit, afolyó fizetési mérlegek helyzetét és alakulását,továbbá a fajlagos bérköltségek alakulását és azegyéb árindexeket is”. Ezeket a tényezőket akövetkező fejezetben, a fentebb felsorolt kritéri-umok tárgyalása során tekintjük át. Tekintettelaz euro 1999. január 1-jei bevezetésére, az ECUalakulását már nem tárgyaljuk.

A konvergenciakritériumok alkalmazásához fel-használt statisztikai adatokat az Európai Bizott-ság szolgáltatta (lásd még az 1. fejezet statiszti-kai mellékletét, valamint a táblázatokat ésábrákat is), a hosszú lejáratú kamatlábak eseté-ben az EKB-val együttműködve. Az árak éshosszú lejáratú kamatok konvergenciájánakadatait 2006 októberéig mutatjuk be; ez volt alegutolsó hónap, amelyre vonatkozóan rendel-kezésre álltak HICP-adatok. Az árfolyamoktekintetében a jelentésünkben figyelembe vettidőszak 2006. október 31-ével végződik. A fis-kális pozíciók adatai a 2005-ig terjedő időszakotfedik le. Ugyancsak számításba vettük különféleforrásokból származó előrejelzésekkel együtt atagállamok legfrissebb konvergenciaprogram-jait és más olyan információkat, amelyek relevánsnak tekinthetőek a konvergencia fenn-tarthatóságára vonatkozó előretekintés szem-pontjából.

A jelen Konvergenciajelentésbe foglalt statiszti-kák lezárásának napja 2006. november 17. volt.

1.2 A GAZDA SÁG I KONVERG ENCIA HELYZE TE

A Konvergenciajelentésben vizsgált mind a 9 ország eltéréssel rendelkezik, a GMU harmadikszakaszát illetően azonban – ellentétben Dániávalés az Egyesült Királysággal – nincs különlegesstátusza. Ezért a Szerződés alapján ezen országokelkötelezték magukat az euro bevezetése mellett,ami azt jelenti, hogy törekedniük kell az összeskonvergenciakritérium teljesítésére.

A 2004-ben készített Konvergenciajelentésbenleírt helyzethez képest a vizsgált országok közülsokan léptek előre a gazdasági konvergenciaterén, de néhány országban visszaesések is vol-tak. Az árstabilitási kritériumot illetően, az ejelentésben vizsgált országok közül négynek a12 havi átlagos inflációs rátája van a referencia-érték alatt, ugyanannyinak, mint a 2004-esjelentés idején, amely 11 országot vizsgált.Ugyanakkor néhány olyan országban, ahol azinfláció meghaladta a referenciaértéket, azutóbbi években az infláció jelentős növekedésétregisztrálták. A vizsgált kilenc tagállam költség-vetési teljesítményét tekintve, jelenleg öt országvan a túlzott hiány állapotában, szemben a 2004.évi Konvergenciajelentés idejének hat ilyenországával. Miközben a 2004. évi Konvergen-ciajelentés idején a most vizsgált országokközül csak három országban volt költségvetésitöbblet vagy a GDP-arányos költségvetési hiánya Szerződésben meghatározott 3%-os referen-ciaérték alatt, e jelentésben öt ilyen ország sze-repel (úgy, hogy Lengyelország és Svédországesetén az államháztartásba beletartoznak a köte-lező tőkefedezeti nyugdíjrendszerek). Mindazo-náltal a legtöbb vizsgált országban további fis-kális konszolidációra van szükség. Hatracsökkent azon országok száma, ahol az állam-adósság GDP-hez viszonyított aránya a 60%-osreferenciaérték alatt volt. Az árfolyam-kritériumtekintetében a mostani jelentésben vizsgáltvaluták közül öt vesz részt az ERM-II-ben. Ahosszú lejáratú kamatlábak terén is sikerültnémi haladást elérni; most hét ország van a refe-renciaérték alatt, szemben az e csoportból a2004. évi Konvergenciajelentés idején kikerülőhattal.



A konvergenciakritériumok teljesítésének vizs-gálatakor kulcsfontosságú a fenntarthatóság. Akonvergenciát tartósan kell elérni, nem csak egyadott időpontban. Az érintett országokbanlényegesen fokozni kell azokat az erőfeszítése-ket, amelyek a fenntartható konvergencia magasszinten tartását célozzák. Ez elsősorban ésleginkább annak a szükségességére vonatkozik,hogy az euróval szemben rögzített árfolyamokmellett kell elérni és fenntartani az árstabilitástés a szilárd államháztartást. A tartós gazdaság-politikai kiigazítások szükségessége a követke-zőkből fakadó együttes terhek eredménye: (i) viszonylag nagy állami szektorok, amint aztaz állami kiadások magas aránya jelzi a hasonlószintű egy főre jutó jövedelemmel bíró orszá-gokhoz képest; (ii) várható gyors és jelentősdemográfiai változások; (iii) számos országbanmagas feltételes pénzügyi kötelezettségek; (iv) néhány országban magas munkanélküliségiés alacsony foglalkoztatási ráta, ami a legtöbbelemzés szerint strukturális természetű helyzet,miközben más országokban munkaerőhiány vankialakulóban; (v) jelentős folyófizetésimérleg-hiányok, amelyeket több vizsgált országbancsak részben fedeznek a beáramló közvetlenkülfölditőke-befektetések. Ez a fenntarthatókülső pozíciók megerősítésének szükségessé-gére utal. Ráadásul, az EU-hoz 2004 májusábancsatlakozott több tagállamban további felfeléirányuló nyomást gyakorolhatnak az árakravagy a nominálárfolyamra a piacgazdasággá tör-ténő átalakulás még meglévő problémái, úgy-mint a termékpiacok liberalizációja és a szabá-lyozott árak további hozzáigazítása a piac általmeghatározott szintekhez, valamint a jövede-lemszintek konvergenciája.

AZ ÁRSTABILITÁSI KRITÉRIUM

A 2005 novembere és 2006 októbere közötti 12 hónapos referencia-időszakban az árstabilitásikritérium referenciaértéke 2,8% volt. Ennekkiszámítása úgy történt, hogy hozzáadtunk 1,5 százalékpontot az említett 12 hónapban Len-gyelországban (1,2%), Finnországban (1,2%),és Svédországban (1,5%) mért HICP-inflációsúlyozatlan számtani átlagához. Az egyes orszá-gok referencia-időszakbeli teljesítményeit vizs-

gálva megállapítható, hogy a kilenc vizsgált tag-állam közül négy (Cseh Köztársaság, Ciprus,Lengyelország és Svédország) átlagos HICP-inflációja a referenciaérték alatt volt. Ezzelszemben a másik öt országban a HICP-inflációmeghaladta a referenciaértéket; a legnagyobbeltérést Észtország, Lettország és Szlovákia ese-tében figyelték meg (lásd: Áttekintő táblázat).

Az elmúlt tíz esztendőre visszatekintve az lát-ható, hogy sok vizsgált országban – különösenaz EU-hoz 2004 májusában csatlakozott közép-és kelet-európai országokban – az infláció foko-zatosan csökkent a viszonylag magas kezdetiszintről. Más országokban, különösen Svédor-szágban, és kisebb mértékben Cipruson és Mál-tán, ezen időszak nagy részében az infláció (bárCipruson időnként megugrott) viszonylag mér-sékelt volt.

Az inflációnak ez a hosszabb távú alakulásaviszonylag dinamikus gazdasági feltételek mel-lett következett be, különösen a közép- és kelet-európai országokban, ahol számos tényező járulthozzá a kibocsátás növekedésének erősségéhez.Először is, az 1990-es években elért makrogaz-dasági stabilizáció és a szerkezeti reformok elő-segítették a kibocsátás növekedését, méghozzánemcsak közvetlenül, hanem tekintélyes közvet-len külfölditőke-befektetések beáramlása révénis, ami a vizsgált országok legtöbbjére jellemző;ily módon új technológiák érkeztek, és lehetővévált a termelékenység viszonylag erőteljesnövekedése. Ráadásul, az alacsonyabb kamatlá-bak és a könnyebb hitelhez jutás támogatták abelföldi keresletet. Az EU-csatlakozás ugyan-csak segítette a felzárkózási folyamatot. Ugyan-akkor időnként ezen országok kibocsátásánaknövekedését is számos negatív külső sokk befo-lyásolta, például az 1998-as orosz válság vagy a2001-es és 2002-es globális gazdasági lelassu-lás.

Az utóbbi idők trendjeire összpontosítva megál-lapítható, hogy a 2004-ben kiadott Konvergen-ciajelentés óta a legtöbb országban nőtt az inflá-ció. Ez a trend tükrözi az energiaárak globálisemelkedését, amely néhány országban a szabá-lyozott és a piaci árak korrekcióján keresztül

15EKB



ÖSSZEFOGLALÓ


hatással volt és van a fogyasztói árakra. Ráadá-sul néhány országban az infláció utóbbi időbelialakulására hatott az élelmiszerárak emelke-dése, amely a 2005. év igen mérsékelt növeke-déseit vagy csökkenéseit követően 2006-banfelgyorsult. Sok vizsgált országban az inflációsnyomást erősítette a lakossági fogyasztásbabegyűrűző erős reáljövedelem- és hitelnöveke-dés által támogatott belföldi kereslet gyorsnövekedésének, valamint a közvetett adók ésszabályozott árak EU-csatlakozással kapcsola-tos emelkedésének együttes hatása. Néhánygyorsan növekvő gazdaságban a fajlagos mun-kaerőköltség emelkedése ugyancsak hozzájárultaz inflációhoz. Ezzel szemben a kereskedelmiforgalomban értékesíthető cikkek (például ruha-neműk és lábbelik) árának utóbbi időbeli csökkenése arra utal, hogy az import alacsonyköltségű országok felé fordulásának infláció-csökkentő hatása van.

A jövőbeli inflációs kilátásokat leginkább a leg-több országban a belső és külső kereslet folyta-tódó erőteljes növekedésének várakozása ala-kítja, amely a beszűkülő munkaerő-piacifeltételekkel együtt felfelé irányuló nyomástgyakorolhat az árakra. Ez különösen vonatko-zik az olyan gazdaságokra, ahol kínálati oldalikorlátok vannak, és ahol a monetáris politika, aköltségvetési politika és/vagy a bérek alakulásanem nyújtanak kellő támogatást az árstabilitás-nak. Ez a helyzet ugyancsak hozzájárul annak akockázatához, hogy az új EU-tagállamokbantúlzott növekedés következik be a hitel- és esz-közpiacokon. Ezen túlmenően, a szabályozottárak változásai és a közvetett adók kiigazításai(amelyek részben a 2004-es csatlakozási megál-lapodásokkal kapcsolatosak) valószínűlegtovábbra is olyan jelentős tényezők maradnak,amelyek sok országban felfelé irányuló nyo-mást gyakorolnak az inflációra az elkövetkezőévekben. Gyorsan növekvő gazdaságokban azilyen áremelkedések másodlagos hatásokat iskiválthatnak, ami valószínűleg jelentősebb éshosszabb ideig tartó inflációs nyomást eredmé-nyez.

Hosszabb időtávlatokban valószínűleg a felzár-kózási folyamat is összefüggésben van az infláció -

val, vagy a nominálárfolyammal, különösen ott,ahol az egy főre jutó GDP és az árszínvonal mégmindig lényegesen alacsonyabb, mint az euro-övezetben. Ugyanakkor az e folyamatból eredőhatás pontos mértékét nehéz megbecsülni.

A mostani jelentésben tárgyalt országokban afenntartható árstabilitást elősegítő környezetmegteremtése megbízható fiskális politikát ésmérsékelt béremeléseket kíván. A legtöbb eset-ben az árstabilitást előmozdító környezet fenn-tartásához, megerősítéséhez vagy létrehozásá-hoz további fiskális politikai erőfeszítésekre vanszükség, különösen a hiteles konszolidációspályák megvalósításában. Nem szabad, hogy abéremelések meghaladják a munka termelé-kenységének növekedését, és a béremeléseknélfigyelembe kell venni a munkaerő-piaci feltéte-leket, valamint a konkurens országokban bekö-vetkező fejleményeket. Ezen túlmenően szükségvan a termék- és munkaerőpiacok reformjárairányuló erőfeszítések folytatására a rugalmas-ság növelése, valamint a gazdaság bővülése és afoglalkoztatás növekedése kedvező feltételeinekfenntartása érdekében. Végül, az árstabilitásfelé mutató tartós konvergencia elérése érdeké-ben minden országban döntő fontosságú, hogymegfelelő monetáris politikát folytassanak.

A KÖLT SÉGVE TÉSI HELYZE TRE VONATKOZÓKRITÉRIUMA vizsgált kilenc tagállam költségvetési teljesít-ményét tekintve jelenleg öt ország (Cseh Köz-társaság, Magyarország, Málta, Lengyelországés Szlovákia) van a túlzott hiány állapotában.2005-ben három országban (Észtország, Lettor-szág és Svédország) volt költségvetési többlet,és hat országban költségvetési hiány. E hatország közül kettő (Ciprus és Lengyelország)regisztrált a Szerződésben megállapított 3%-osreferenciaérték alatti deficitrátát. Négy ország-ban (Cseh Köztársaság, Magyarország, Málta ésSzlovákia) a hiány meghaladta a GDP 3%-át. AzEurópai Bizottság 2006-ra vonatkozó előrejel-zése szerint Észtországban és Svédországbantovábbra is költségvetési többlet várható. Csök-kenő hiányokat jeleznek a Cseh Köztársaságra,Ciprusra, Máltára és Lengyelországra vonatko-zóan, míg Lettország költségvetése az előrejel-



zés szerint többletből hiányba fordul át.Magyarországon és Szlovákiában a deficitrátaemelkedése várható. Az előrejelzések alapjánebben a két országban és a Cseh Köztársaságbana deficitráta a 3%-os referenciaérték felettmarad (lásd: Áttekintő táblázat). Összhangbanaz Eurostat 2004. március 2-i döntésével, Len-gyelország és Svédország hiány- és adósságada-tai az államháztartási szektorban tartalmazzák akötelező tőkefedezeti nyugdíjrendszereket. Ezaz eljárás 2007 áprilisában, a következő túlzotthiány esetén követendő eljárásról szóló értesí-téssel szűnik meg. Amennyiben a kötelező tőke-fedezeti nyugdíjrendszert kivesszük az állam-háztartási szektorból, Lengyelország esetén a2005-ös és 2006-os deficitráták meghaladják a3%-os referenciaértéket.

Ami az államadósságot illeti, három ország(Ciprus, Magyarország és Málta) adósságrátájahaladta meg a GDP 60%-ának megfelelő refe-renciaértéket. Cipruson és Máltán az adósság-ráta csökkenése volt megfigyelhető: Ciprusonaz adósságráta 69,2%-ot tett ki, amely 1,1 száza-lékponttal alacsonyabb, mint 2004-ben, mígMáltán 74,2%-ot, ami 0,7 százalékpontos csök-kenést jelent a 2004-es szinthez képest. Magyar-ország adósságrátája 2005-ben a GDP 61,7%-ával volt egyenlő, azaz 2,3 százalékponttalemelkedett az előző évhez viszonyítva. A többiországban az adósságráta a GDP 50%-a körül(Svédország) vagy az alatt alakult.

Visszatekintve az 1996 és 2005 közötti idő-szakra, a GDP-hez viszonyított adósság lénye-gesen, 18, 19 illetve 36 százalékponttal növeke-dett a Cseh Köztársaságban, Cipruson ésMáltán. Ezzel szemben Észtországban, Magyar-országon és Svédországban 2005-ben az adós-ságráta tisztán a kezdőév értéke alatt volt,miközben az időszak során bekövetkezett bizo-nyos ingadozások ellenére csekély változástregisztráltak Lettországban, Lengyelországbanés Szlovákiában. Az adósságráták emelkedésénekfő okait a jelentős elsődleges hiányok és a tekin-télyes hiány-adósság kölcsönhatások képezték.Úgy tűnik, az utóbbi években a legtöbb ország-ban az adósságráta stabilizálódott vagy csök-kent, ami elsősorban alacsonyabb elsődleges

hiányokat tükröz. Az adósságráta csak Magyar-országon kezdett egy emelkedő trendet 2002-ben, részben megfordítva a vizsgált időszak ele-jén elért csökkenéseket.

Az előrejelzések szerint 2006-ban a legtöbbországban csökken az adósságráta; Cipruson ésMáltán várhatóan csökken, de a 60%-os referen-ciaérték felett marad (lásd: Áttekintő táblázat).Magyarországon várhatóan folytatódik az adós-ságráta emelkedése.

A legtöbb vizsgált országban további fiskáliskonszolidáció szükséges, különösen a még min-dig a túlzott hiány állapotában levő országokban.Ahol a deficit a GDP 3%-ának megfelelő referen-ciaérték felett van, ott a lehető leghamarabb és avállalt határidőn belül a referenciaérték alá kellazt csökkenteni. Ugyanakkor kellően ambiciózuskonszolidációra van szükség azokban az orszá-gokban is, ahol a költségvetési hiány a referen-ciaérték alatt van, és – amint azt a Stabilitási ésnövekedési paktum megköveteli – tartósan meg-feleljenek középtávú céljaiknak, és foglalkozza-nak a népesség elöregedéséből eredő költségve-tési kihívásokkal.

Az állami pénzügyek fenntarthatóságának bizto-sítása érdekében a legtöbb országban konszoli-dációra van szükség. Cipruson hiány-adósságkiigazítások híján a teljes és elsődleges egyenle-gek arányának a jelenlegi szinten tartása azadósságrátának csak egy nagyon fokozatoscsökkenését eredményezné. Ilyen politika Mál-tán nem lenne elégséges az adósságráta csök-kentéséhez, míg Magyarországon az adósság-ráta gyors növekedését eredményezné. A CsehKöztársaságban és Lengyelországban az ilyenpolitika oda vezetne, hogy egy tízéves előrejel-zési időszakban az adósságráta közelítene areferenciaértékhez, és – Lengyelország esetében– meghaladná azt, míg Szlovákiában az adós-ságráta emelkedne, de a referenciaérték alattmaradna. A többi országban az adósságráta a tel-jes előrejelzési időszakban jóval a GDP 60%-aalatt maradna. Ráadásul, az előrejelzések szerinta lakosság elöregedése – néhány esetben jelen-tős – plusz költségvetési terhet róna a legtöbbországra.

17EKB



ÖSSZEFOGLALÓ


AZ ÁRFOLYAM-KRITÉRIUMSvédország kivételével az e jelentésben vizsgáltországok 2004. május 1-jén csatlakoztak az EU-hoz. Mint eltéréssel rendelkező EU-tagállam-nak, minden egyes országnak közös érdekkörbetartozó ügyként kell kezelnie az árfolyam-politi-kát, és megvan a lehetősége, hogy bármikorkérje felvételét az ERM-II-be. A mostani Kon-vergenciajelentésben vizsgált országok közülcsak Észtország vett részt legalább két évig azERM-II-ben a konvergencia vizsgálata előtt,amint azt a Szerződés 121. cikke előírja. Ciprus,Lettország és Málta 2005. május 2. óta veszrészt az ERM-II-ben, vagyis a kétéves referen-cia-időszakból körülbelül 18 hónapja, míg Szlo-vákia 2005. november 28. óta, azaz a kétévesreferencia-időszakból kevesebb, mint egy éve.Ebben az időszakban négy ország, nevezetesen aCseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelor-szág és Svédország tartotta kívül nemzeti valu-táját az árfolyam-mechanizmuson.

Az ERM-II-ben való részvételről szóló megál-lapodások az illetékes hatóságok számos gaz-daságpolitikai elkötelezettségén alapulnak,amelyek – többek között – a következőkrevonatkoznak: szilárd alapokon nyugvó fiskálispolitika vitele, a bérmérséklés elősegítése, ahitelállomány növekedésének féken tartása,valamint további strukturális reformok megva-lósítása. Néhány esetben az ERM-II-be történőbelépés az érintett országok egyoldalú kötele-zettségvállalásával járt a keskenyebb ingado-zási sávok fenntartása tekintetében. Ezek azegyoldalú vállalások semmilyen plusz kötele-zettséget nem róttak az EKB-ra. Az is elfoga-dásra került, hogy Észtország a meglévő valutatanácsi rendszere megmaradásával csat-lakozzon az ERM-II-höz. A máltai hatóságokkijelentették, hogy fenntartják a máltai líraárfolyamát annak euróval szembeni középárfo-lyamán, és a lett hatóságok kinyilvánították,hogy a lat árfolyamát annak euróval szembeniközépárfolyamához képest ±1%-os ingadozásisávval tartják fenn.

Az ERM-II-n belül, az áttekintett időszakban az ejelentésben vizsgált egyik valuta középárfolya-mát sem értékelték le, és a legtöbb valuta a közép -

árfolyamán vagy ahhoz közel maradt. Az észtkorona és a máltai líra nem tért el középárfolya-mától, míg a ciprusi fontot és a lett latot a stan-dard ERM-II ingadozási sáv erős oldalán igen kisingadozás mellett jegyezték. Ugyanakkor a szlo-vák korona a középárfolyama alatti -0,2% ésfeletti 5,0% értékek közötti tartományban moz-gott (napi árfolyamok tíznapos mozgó átlagaalapján). Árfolyamstabilitás-orientált politikájukkövetkeztében ezek az országok rendszeresenaktívak voltak a devizapiacokon. Szlovákiábanaz árfolyam-volatilitás viszonylag jelentősmaradt. Az ERM-II-be való belépést követően akorona adásvétele gyakran jóval az euróval szem-beni középárfolyama felett zajlott, az ingadozásisáv erős oldalán. 2006 második negyedévébenviszont a korona átmenetileg egy viszonylag erőslefelé irányuló nyomás alá került, ami elsősorbanaz újonnan választott kormány jövőbeli fiskálispolitikájának irányultságával kapcsolatos piaciaggodalmakkal, valamint a feltörekvő piacokiránt megnyilvánuló globális kockázatkerülésselköthető össze. Ez oda vezetett, hogy a szlovákvalutát 2006 júliusában egy ideig valamivelERM-II középárfolyama alatt jegyezték. A koro-nát támogatva és az árfolyam-volatilitás ellenőr-zés alatt tartása érdekében a Národná banka Slo-venska erősen beavatkozott a devizapiacokon,majd emelte az irányadó kamatlábakat is, inflá-ciós előrejelzései felfelé módosítását követően.Ennek eredményeképpen a rövid lejáratú kamat-láb-különbözet a három hónapos EURIBOR-ralszemben ismét 1,6 százalékpontra nőtt a 2006októberével végződött három hónapos időszak-ban. Ezt követően a korona ismét magára talált,és október 31-én magasan a középárfolyam felettjegyezték.

Az ERM-II-n kívül maradó valuták közül a csehkorona és a lengyel zloty a 2004 novembere és2006 októbere közötti időszakban erősödött azeuróhoz képest. 2006 októberében a svéd koronátkicsit gyengébb szinteken jegyezték, mint 2004novemberében. Ugyanakkor a magyar forint a2004. novemberi átlagos szinthez képest viszony-lag erősen leértékelődött, és 2006 áprilisa ótavolatilitása is fokozódott, ami ezen országviszonylag gyenge gazdasági fundamentumaittükrözte, ami megmutatkozott a tekintélyes költ-



ségvetési deficitben, valamint a folyó fizetésimérleg viszonylag jelentős hiányában is.

2006. november 1. és 2006. november 17. (aJelentés adatai lezárásának időpontja) közöttnem volt jelentős ingadozás a devizapiacokon.

A HOSSZÚ TÁVÚ KAMATLÁBAK KRITÉRIUMAA 2005 novemberétől 2006 októberéig tartó 12 hónapos referencia-időszak referenciaértékea hosszú távú kamatlábak vonatkozásában 6,2%volt. Ezt az értéket úgy kaptuk meg, hogy az ár -stabilitás kritériumának meghatározásához is ala-pul vett három ország, azaz Svédország (3,7%)Finnország (3,7%) és Lengyelország (5,2%), éshosszú távú kamatlábainak súlyozatlan számtaniátlagához 2 százalékpontot hozzáadtunk.

A referencia-időszakban a vizsgált tagállamokközül hétnek (Cseh Köztársaság, Ciprus, Lettor-szág, Málta, Lengyelország, Szlovákia és Svéd-ország) a referenciaérték alatt volt az átlagoshosszú távú kamatlába (lásd: Áttekintő táblá-zat). Az euroövezeti átlaghoz viszonyítva ahosszú távú kamatláb-különbözetek ezen orszá-gok többségének átlagában viszonylag kicsikvoltak. 2006 októberében az euroövezethezképest a kamatláb-különbözetek nagyobbak vol-tak Szlovákiában és Lettországban, ahol 54illetve 67 bázispontot tettek ki.

A referencia-időszakban Lengyelországbanviszonylag jelentős, átlagosan körülbelül 146 bázispontot kitevő volt a kamatláb-külön-

bözet. Magyarországon a referencia-időszaksorán a hosszú távú kamatlábak (7,1%) megha-ladták a referenciaértéket, és a tízéves kamatláb-különbözet az euroövezethez képest átlagosan331 bázispontot ért el. Ezekben az országokbana fiskális problémák illetve a külső egyensúlyhi-ányok a hosszú lejáratú kötvénykülönbözeteketáltalában magasan tartották.

Észtországban a fejlett észtkorona-kötvénypiachiánya miatt, tükrözve az államadósság ala-csony szintjét, nem áll rendelkezésre harmoni-zált hosszú távú kamatláb. Az euro használatá-nak igen magas részaránya az észt pénzügyirendszerben bonyolítja az euro bevezetése előttikonvergencia értékelésének folyamatát. Ugyan-akkor, figyelembe véve az államadósság ala-csony szintjét, valamint a pénzügyi piacok szé-leskörű elemzése alapján jelenleg semmilyen jelnem sugall negatív értékelést.

EGYÉB TÉNYE ZŐKA fent említett konvergenciakritériumokonkívül a Konvergenciajelentés figyelembe veszegy sor más tényezőt is, amelyekre a Szerződés121. cikke (1) bekezdése kifejezetten utal: a pia-cok integrációjának eredményei, a folyó fizetésimérlegek helyzete és alakulása, valamint a fajla-gos munkaerőköltségek és egyéb árindexekvizsgálata. Ezeket a tényezőket az egyes orszá-gokra vonatkozó fejezetek a fent felsorolt egyeskritériumok címszavai alatt tartalmazzák.Tekintettel az euro 1999. január 1-jei bevezeté-sére, az ECU alakulását már nem tárgyaljuk.

19EKB



ÖSSZEFOGLALÓ



Áttekintő táblázat: Gazdasági konvergenciamutatók

(árfolyam-kritérium nélkül)

Források: EKB, Eurostat és Európai Bizottság.1) Átlagos éves változás, százalék. A 2006. évi adatok a 2005 novembere és 2006 októbere közötti id szakra vonatkoznak.2) Százalék, éves átlag. A 2006. évi adatok a 2005 novembere és 2006 októbere közötti id szakra vonatkoznak.3) A GDP százalékában. Az Európai Bizottság el rejelzései 2006-ra.4) A referenciaérték a HICP-infláció és a hosszú távú kamatlábak esetében a 2005 novembere és 2006 októbere között eltelt id szakra, az államháztartási hiány és adósság tekintetében pedig a 2005. esztend re vonatkozik.

HICP- Hosszú távú Államháztartási Államháztartás bruttó infláció1) kamatláb2) többlet (+) vagy adóssága3)

deficit (-)3)

Cseh Köztársaság 2004 2,6 4,8 -2,9 30,7 2005 1,6 3,5 -3,6 30,4 2006 2,2 3,8 -3,5 30,9

Észtország 2004 3,0 - 2,3 5,2 2005 4,1 - 2,3 4,5 2006 4,3 - 2,5 4,0

Ciprus 2004 1,9 5,8 -4,1 70,3 2005 2,0 5,2 -2,3 69,2 2006 2,3 4,1 -1,9 64,8

Lettország 2004 6,2 4,9 -0,9 14,5 2005 6,9 3,9 0,1 12,1 2006 6,7 3,9 -1,0 11,1

Magyarország 2004 6,8 8,2 -6,5 59,5 2005 3,5 6,6 -7,8 61,7 2006 3,5 7,1 -10,1 67,6

Málta 2004 2,7 4,7 -5,0 74,9 2005 2,5 4,6 -3,2 74,2 2006 3,2 4,3 -2,9 69,6

Lengyelország 2004 3,6 6,9 -3,9 41,8 2005 2,2 5,2 -2,5 42,0 2006 1,2 5,2 -2,2 42,4

Szlovákia 2004 7,5 5,0 -3,0 41,6 2005 2,8 3,5 -3,1 34,5 2006 4,3 4,3 -3,4 33,0

Svédország 2004 1,0 4,4 1,8 50,5 2005 0,8 3,4 3,0 50,4 2006 1,5 3,7 2,8 46,7

Referenciaérték4) 2,8% 6,2% -3% 60%


2.1 BE VE ZE TÉS

2.1.1 ÁLTALÁNOS MEGÁLLAPÍTÁSOK

A Szerződés 122. cikkének (2) bekezdése arrakötelezi az EKB-t (és a Bizottságot) , hogy leg-alább két évenként egyszer – illetve valamelyeltéréssel rendelkező tagállam kérésére – a 121.cikk (1) bekezdésében meghatározott eljárásszerint jelentést tegyen az EU Tanácsa részére.Minden ilyen jelentésnek tartalmaznia kell azegyes eltéréssel rendelkező tagállamok nemzetijogszabályainak (beleértve azok NKB-inak sta-tútumát) a Szerződés 108. és 109. cikkeivel,illetve a Központi Bankok Európai Rendszere ésaz Európai Központi Bank alapokmányával (atovábbiakban: Alapokmány) való összeegyez-tethetőségének vizsgálatát. E Szerződésbőlfakadó és az eltéréssel rendelkező tagállamokravonatkozó kötelezettséget „jogi konvergenciá-nak” is nevezzük. A jogi konvergencia vizsgá-lata során az EKB tevékenysége nem korlátozó-dik a nemzeti jogszabályok betűjének formaivizsgálatára, hanem mérlegelheti azt is, hogy avonatkozó rendelkezések végrehajtása összhang-ban áll-e a Szerződés és az Alapokmány szelle-mével. Az EKB különösen amiatt ad hangotaggodalmának, hogy az utóbbi időben egyre többjel mutat arra, hogy növekszik a nyomás néhánytagállam NKB-inak döntéshozó szerveire, amelyellentétes a Szerződés központi bankok függet-lenségét illető szellemével. Erre való tekintettelaz EKB élénk figyelemmel kísér minden fejle-ményt, mielőtt végleges pozitív értékelést adna,és azt a következtetést vonná le, hogy valamelytagállam nemzeti jogszabályai összeegyeztet-hetők a Szerződéssel és az Alapokmánnyal.

AZ ELTÉRÉSSEL RENDELKE ZŐ TAGÁLLAMOK ÉS A JOG I KONVERG ENCIAAz EKB megvizsgálta a Cseh Köztársaság,Észtország, Ciprus, Lettország, Magyarország,Málta, Lengyelország, Szlovákia és Svédországjogi konvergenciaszintjét, valamint az ezen célelérése érdekében általuk meghozott vagy meg-tenni szükséges jogi intézkedéseket. Ezek a tag-államok eltéréssel rendelkező tagállamok, azazmég nem vezették be az eurót. Svédország azEU Tanácsának 1988 májusi határozatával sze-

rezte meg az eltéréssel rendelkező tagállami stá-tuszt. Ami a többi tagállamot illeti, a csatlakozásfeltételeiről szóló okmány 4. cikke1 kimondja,hogy: „A csatlakozás időpontjától kezdődően,az EK-Szerződés 122. cikke értelmében eltérés-sel rendelkező tagállamként valamennyi új tag-állam részt vesz a Gazdasági és Monetáris Uni-óban”. Szlovénia eltérését 2007. január 1-jeihatállyal megszüntették, ezért ezzel az ország-gal nem foglalkozunk ebben a jelentésben. Szlo-véniához hasonlóan Litvániát is értékeltük azEKB 2006. májusi konvergenciajelentésében,ezért ebben a jelentésben ezzel az országgal semfoglalkozunk. Dánia és az Egyesült Királyságesetét külön tárgyaljuk (lásd lentebb a 2.1.2.pontot).

A jogi konvergencia vizsgálatának célja, hogymegkönnyítse az EU Tanácsának arra vonatkozódöntését, hogy mely tagállamok „teljesítik azegységes valuta bevezetéséhez szükséges felté-teleket”. Jogi téren ezek a feltételek különösen aközponti bankok függetlenségének elérésére ésaz NKB-knak az eurorendszerbe való jogi inte -grálódására vonatkoznak.

A JOG I ÉRTÉKELÉS SZERKE ZE TEA jogi értékelés összességében az EKB és azEMI jogi konvergenciáról szóló, korábbi jelen-téseinek, különösen az EKB 2006. májusi (Litvániáról és Szlovéniáról), 2004. évi (a CsehKöztársaságról, Észtországról, Ciprusról, Lettországról, Litvániáról, Magyarországról,Máltáról, Lengyelországról, Szlovéniáról, Szlo-vákiáról és Svédországról), 2002. évi konver-genciajelentésének (Svédországról) és 2000. évi(Görögországról és Svédországról szóló) kon-vergenciajelentésének , illetve az EMI 1998. évikonvergenciajelentésének keretét követi. Anemzeti jogszabályok összeegyeztethetőségeszintén elemzésre kerül a 2006. november 17.előtt elfogadott jogszabályi módosítások fényé-ben.

21EKB


2 A N E M Z E T I J O G S Z A B Á LY O K S Z E R Z Ő D É S S E LV A L Ó Ö S S Z E E G Y E Z T E T H E T Ő S É G E


ÖSSZEFOGLALÓ

1 A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a CiprusiKöztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, aMagyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a LengyelKöztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaságcsatlakozási feltételeiről és az Európai Uniót létrehozóSzerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 2003. évi L 236,23.9 szám., 33. o.).


2.1.2 DÁNIA ÉS AZ EGYESÜLT K IRÁLYSÁG

Ez a jelentés nem terjed ki Dániára és az Egye-sült Királyságra, az olyan különleges státusszalrendelkező tagállamokra, amelyek még nemvezették be az eurót.

A Szerződés mellékletét képező, Dániára vonat-kozó egyes rendelkezésekről szóló jegyzőkönyvelőírja, hogy a dán kormány köteles értesíteni azEU Tanácsát a GMU harmadik szakaszában valórészétellel kapcsolatos álláspontjáról, mielőtt aTanács elvégzi a Szerződés 121. cikke (2)bekezdése szerinti vizsgálatát. Dánia márelküldte értesítését arról, hogy nem kíván résztvenni a GMU harmadik szakaszában. Ajegyzőkönyv 2. cikke értelmében ez azt jelenti,hogy Dániát eltéréssel rendelkező tagállamnaktekintik. A Dániára vonatkozó elképzeléseket az1992. december 11-én és 12-én tartott edin-burghi csúcstalálkozón az államfők vagy kor-mányfők által hozott határozatban rögzítették.Ez a határozat megállapítja, hogy Dánia fenn-tartja nemzeti törvényei és rendelkezéseinekmegfelelő jelenlegi hatásköreit a pénzpolitikaterületén, így a Danmarks Nationalbank hatás-köreit a monetáris politika területén. Amint azt aSzerződés 108. cikke Dániára vonatkozóankimondja, a Danmarks Nationalbank köteles tel-jesíteni a központi banki függetlenség követel-ményeit. Az EMI 1998. évi konvergenciajelen-tése arra a következtetésre jutott, hogy ez akövetelmény teljesült. Dánia különleges státu-sza következtében Dánia konvergenciáját 1998óta nem vizsgálták. Mivel mindaddig, amígDánia nem értesíti arról az EU Tanácsát, hogy bekívánja vezetni az eurót, a Danmarks National-banknak nem szükséges jogilag integrálódnia azeurorendszerbe, és dániai szabályokat sem kellbevezetni.

A Szerződés mellékletét képező, a Nagy-Britan-nia és Észak-Írország Egyesült Királysággal kap-csolatos egyes rendelkezésekről szólójegyzőkönyv értelmében az Egyesült Királyságnem köteles átlépni a GMU harmadik szaka-szába, hacsak nem értesíti az EU Tanácsát arról,hogy ezt kívánja tenni. 1997. október 30-án azEgyesült Királyság értesítette a Tanácsot, hogy

1999. január 1-jén nem kívánja bevezetni azeurót, és ez a helyzet azóta sem változott. Ezenértesítés alapján a Szerződés egyes rendelkezései(így a 108. és 109. cikk) és az Alapszabály egyesrendelkezései nem vonatkoznak az EgyesültKirályságra. Ennek megfelelően jelenleg nem állfenn a jogi előírás annak biztosítására, hogy anemzeti jogszabályok (beleértve a Bank of Eng-land statútumait is) összeegyeztethetők legyeneka Szerződéssel és az Alapokmánnyal.

2.2 A JOG I ALKALMAZÁS MÉRTÉKE

2.2.1 A JOG I ALKALMAZÁS TERÜLE TEI

Azon területek azonosítása érdekében, aholnemzeti jogszabályokat kell alkalmazni, akövetkező kérdéseket vizsgáljuk:

– a Szerződés (108. cikkének) és azAlapokmány (7. és 14.2. cikkének) az NKB-k függetlenségéről szóló rendelkezéseivel,valamint a titkosságról szóló ren -delkezésekkel (az Alapokmány 38. cikke)való összeegyeztethetetőséget;

– a költségvetési finanszírozás (Szerződés101. cikke) és a kiváltságos hozzáféréstilalmával való összeegyeztethetőséget,valamint az euro közösségi jog által előírtegységes írásmódjának megfelelőségét;valamint

– az NKB-k jogi integrációját azeurorendszerbe (különösen az Alapokmány12.1. és 14.3. cikke tekintetében).

2.2.2 „ÖSSZEEGYE Z TE THE TŐSÉG” VAGY„HARMONIZÁCIÓ”

A Szerződés 109. cikke megköveteli, hogy anemzeti jogszabályok „összeegyeztethetőek”legyenek a Szerződéssel és az Alapokmánnyal,ezért bármilyen összeegyeztethetetlenséget megkell szüntetni. Sem a Szerződés és az Alapok-mány nemzeti jogszabályok felettisége, sem azösszeegyeztethetetlenség természete nem befo-lyásolja ezt a kötelezettséget.



A nemzeti jogszabályok „összeegyeztethetősé-gének” követelménye nem jelenti azt, hogy aSzerződés megkövetelné az NKB-k statútumai-nak egymással vagy az Alapokmánnyal való„harmonizációját”. Nemzeti sajátosságoktovábbra is létezhetnek, amennyiben nem sértika közösségnek a monetáris ügyek területén fenn-álló kizárólagos hatáskörét. Az Alapokmány14.4. cikke például lehetővé teszi az NKB-k szá-mára, hogy az Alapokmányban meghatározottfeladatokon kívül más feladatokat is betöltse-nek, amíg azok nem akadályozzák a KBER cél-jait és feladatait. Az NKB-k statútumaiban azilyen, további feladatokat lehetővé tevő rendel-kezések világos példaként szolgálnak azonkörülményekre, amikor a különbségek megma-radhatnak. Az „összeegyeztethető” szó inkábbazt mutatja, hogy a nemzeti jogszabályokat és azNKB-k statútumait módosítani szükséges annakérdekében, hogy kiküszöböljék a Szerződésselés az Alapokmánnyal szemben fennálló követ-kezetlenségeket, és hogy biztosítsák az NKB-kKBER-be való integrálódásának szükséges mér-tékét. Különösen azokat a rendelkezéseket kellmódosítani, amelyek egy NKB-nak a Szerződés-ben meghatározott függetlenségét és a KBERszerves részét képező szerepét sértik. Ennekelérése érdekében nem elegendő kizárólag arra akitételre támaszkodni, hogy a közösségi jogelsőbbséget élvez a nemzeti jogszabályokkalszemben.

A Szerződés 109. cikkében szereplő kötelezett-ség csak a Szerződés és az Alapokmány rendel-kezéseivel való összeegyeztethetetlenségekreterjed ki. Ugyanakkor a másodlagos közösségijoggal nem összeegyeztethető nemzeti jogsza-bályokat összhangba kell hozni a megfelelőmásodlagos jogszabályokkal. A közösségi jogelsőbbsége nem zárja ki a nemzeti jogszabályokmódosításának szükségességét. Ez az általánoskövetelmény nem csupán a Szerződés 109. cik-kéből, hanem az Európai Közösségek Bíróságá-nak esetjogából2 is származik.

A Szerződés és az Alapokmány nem írja elő,milyen módon kell a nemzeti jogszabályokatmódosítani. Ez végrehajtható a Szerződésre ésaz Alapokmányra való hivatkozással, vagy azok

rendelkezéseinek beillesztésével az idézett jog-szabály feltüntetése mellett, vagy az össze-egyeztethetetlen szabályok hatályon kívülhelyezésével, illetve e módszerek kombinálásá-val.

A fentieken túlmenően, többek között azért,hogy elérjék és fenntartsák a nemzeti jogszabá-lyoknak a Szerződéssel és az Alapokmánnyalvaló összeegyeztethetőségét, a közösségi intéz-mények és a tagállamok kötelesek konzultálniaz EKB-val az annak hatáskörébe tartozó jog-szabálytervezetekről a Szerződés 105. cikke (4)bekezdése és az Alapokmány 4. cikke alapján. Anemzeti hatóságoknak az Európai KözpontiBankkal a jogszabálytervezetekről folytatottkonzultációjáról szóló, 1998. június 29-i98/415/EK tanácsi határozat3 kifejezetten előírjaa tagállamok számára azt, hogy hozzák meg aszükséges intézkedéseket e követelmények tel-jesítésének biztosítására.

2.3 AZ NKB-K FÜGG E TLENSÉG E

A központi banki függetlenséget és a titoktartásikérdéseket illetően az EU-hoz 2004-ben csatla-kozott tagállamok nemzeti jogszabályait úgykellett módosítani, hogy összhangban legyeneka Szerződés és az Alapokmány vonatkozó ren-delkezéseivel, és 2004. május 1-jén már hatá-lyosak legyenek. Svédország köteles volt aszükséges változtatásokat a KBER 1998. június1-jei létrehozásának idejére életbe léptetni.

2.3.1 KÖZPONTI BANK I FÜGG E TLENSÉG

Az EMI 1997-ben listát állított össze a központibanki függetlenség ismérveiről (amelyeketkésőbb az 1998. évi konvergenciajelentés írt lerészletesen), amelyek akkor a tagállamok nem-zeti jogszabályai vizsgálatának alapját képez-ték, különös tekintettel az NKB-k statútumaira.A központi banki függetlenség fogalma több-féle, külön értékelendő elemet foglal magába,

23EKB



ÖSSZEFOGLALÓ

2 Lásd – többek között – a 167/73 sz. esetet, Európai KözösségekBizottsága kontra Francia Köztársaság [1974] EBHT 359.(„Code du Travail Maritime”).

3 HL L 189, 1998. július 3., 42. o.


nevezetesen a működési, intézményi, személyiés pénzügyi függetlenséget. Az elmúlt néhányévben a központi banki függetlenség e szem-pontjainak elemzése tovább finomodott az EKBáltal elfogadott véleményekben. Ezen szempon-tok alapján kerül értékelésre az, hogy az eltérés-sel rendelkező tagállamok nemzeti jogszabályaimilyen mértékben egyeztethetők össze aSzerződéssel és az Alapokmánnyal.

MŰKÖDÉSI FÜGG E TLENSÉGA központi banki függetlenség önmagában nemvégcél, hanem eszköz egy olyan cél eléréséhez,amelyet világosan meg kell határozni, és amely-nek minden más célkitűzés felett kell állnia. Aműködési függetlenség megkívánja azt, hogyminden egyes NKB elsődleges célkitűzése vilá-gosan és jogilag egyértelműen meghatározottmódon legyen kifejtve, valamint azt, hogy aSzerződésben lefektetett elsődleges célkitűzés-sel, az árstabilitással teljes összhangban legyen.Ezt úgy lehet szolgálni, hogy NKB-kat ellátjákminden szükséges erőforrással és eszközzel ecélkitűzés elérése érdekében, függetlenül bár-mely más hatóságtól. A Szerződésnek a központibanki függetlenségre vonatkozó követelményeazt az általános nézetet tükrözi, hogy az árstabi-litás elsődleges célkitűzését legjobban egy telje-sen független, pontosan megfogalmazott felha-talmazással bíró intézmény szolgálja. Aközponti banki függetlenségnek teljes mérték-ben megfelel az, hogy az NKB-k döntéseikértfelelősségre vonhatóak, ami egy fontos szem-pont a független státusukba vetett bizalomelősegítéséhez. Ez együtt jár az átláthatósággalés a harmadik felekkel folytatott párbeszéddel.

Ami az időzítést illeti, a Szerződés következetlenabban a tekintetben, hogy az eltéréssel rendel-kező tagállamok NKB-i mikor voltak kötelesekmegfelelni a Szerződés 105. cikke (1) bekezdé-sében és az Alapokmány 2. cikkében meghatáro -zott, elsődleges árstabilitási célnak. Svédországesetében a kérdés az volt, hogy ez a kötelezett-ség a KBER megalakulásának vagy az eurobevezetésének időpontjától áll-e fenn. Az EU-hoz 2004. május 1-jén csatlakozott tagállamokesetében a kérdés az volt, hogy ez a kötelezett-ség a csatlakozás vagy az euro bevezetésének

időpontjától áll-e fenn. Jóllehet a Szerződés105. cikke (1) bekezdése nem vonatkozik azeltéréssel rendelkező tagállamokra (lásd aSzerződés 122. cikkének (3) bekezdését), azAlapokmány 2. cikke viszont igen (lásd az Ala-pokmány 43.1. cikkét). Az EKB álláspontja az,hogy az NKB-k azon kötelezettsége, hogy azárstabilitást elsődleges célkitűzésként kezeljék,1998. június 1-jétől áll fenn Svédország eseté-ben, illetve 2004. május 1-jétől az azon a naponcsatlakozott tagállamok esetében. Ennek alapjaaz a tény, hogy a közösség egyik irányadó elve,nevezetesen az árstabilitás (a Szerződés 4. cik-kének (3) bekezdése) az eltéréssel rendelkezőtagállamokban is érvényes. Ezen álláspontnakugyancsak alapját képezi a Szerződés azon cél-kitűzése, hogy minden tagállam köteles töre-kedni a makrogazdasági konvergenciára, bele-értve az árstabilitást; ezzel a szándékkalkészülnek az EKB és a Bizottság e rendszeresjelentései. Ez a következtetés a központi bankifüggetlenség megteremtése mögött húzódó oko-kon is alapul, amely csak akkor valósulhat meg,ha az árstabilitás – mint mindenek felett álló cél– elsőbbséget élvez.

E jelentés országértékelései e következtetésekenalapulnak az eltéréssel rendelkező tagállamokNKB-inak arra vonatkozó kötelezettségénekkezdő időpontja tekintetében, hogy az árstabili-tást elsődleges célkitűzésként kezeljék.

INTÉZMÉNYI FÜGG E TLENSÉGAz intézményi függetlenség elvére kifejezettenhivatkozik a Szerződés 108. cikke és az Alapok-mány 7. cikke. E két cikk megtiltja, hogy azNKB-k és döntéshozó szerveik tagjai utasításo-kat kérjenek vagy fogadjanak el közösségiintézményektől vagy testületektől, bármely tag-állam kormányától vagy bármely más testü-lettől. Ugyancsak tiltott, hogy közösségi intéz-mények és testületek, valamint a tagállamokkormányai megpróbálják befolyásolni az NKB-k azon döntéshozó szerveinek tagjait,akiknek döntései hatással lehetnek az NKB-kKBER-rel kapcsolatos feladatainak elvégzésére.

Amennyiben az NKB-t állami tulajdonú szerv-ként, különleges közjogi intézményként vagy



egyszerűen részvénytársaságként alapítják,fennáll annak a kockázata, hogy tulajdonosa –tulajdonosi jogcímen – befolyást gyakorol adöntéshozatalra a KBER-rel kapcsolatos felada-tok tekintetében. Ez a befolyás, függetlenülattól, hogy részvénytulajdonosi jogokon keresz-tül vagy más módon gyakorolják, kihatássallehet az NKB függetlenségére, és ezért azt jog-szabály útján korlátozni kell.

Ut asításadási t i la lomA KBER-rel kapcsolatos feladatok tekintetébenharmadik személyek azon jogai, hogy utasításo-kat adjanak NKB-knek, azok döntéshozó szer-veinek vagy azok tagjainak, nem egyeztethetőkössze a Szerződéssel és az Alapokmánnyal.

Döntések jóváhagyására , fe l függesztésére,semmisnek nyi l vánítására vagy késle ltetésérevonatkozó t i la lom A KBER-rel kapcsolatos feladatok tekintetébenharmadik személyek olyan jogai, hogy NKB-kdöntéseit jóváhagyják, felfüggesszék, semmis-nek nyilvánítsák vagy késleltessék, nem egyez-tethetők össze a Szerződéssel és az Alapok-mánnyal.

Döntések jogi alapon tör ténő cenzúrázásánakti lalma Nem egyeztethető össze a Szerződéssel és azAlapokmánnyal testületek (kivéve a függetlenbíróságokat) azon joga, hogy jogi alapon cenzú-rázzák a KBER-rel kapcsolatos feladatok végre-hajtásával kapcsolatos döntéseket, mivel e fel-adatok teljesítését nem lehet a politika szintjénújból megfontolni. Amennyiben az NKB elnökeolyan joggal rendelkezik, amely alapján jogialapon felfüggesztheti a KBER vagy az NKBdöntéshozó testületei döntéseinek végrehajtását,hogy benyújtsa azokat végleges döntésre politi-kai testületeknek ezt követően, az olyan, minthaharmadik felektől kérne utasítást.

Az NKB-k döntéshozó szer veiben sz avaz atijoggal való részvéte l t i la lma Nem egyeztethető össze a Szerződéssel és azAlapokmánnyal, ha harmadik felek képviselőiszavazati joggal vehetnek részt egy NKB dön-téshozó szervében az NKB KBER-rel kapcsola-

tos feladatainak gyakorlását érintő ügyekben,még akkor sem, ha ez a szavazat nem döntő.

Az NKB-k döntése e lőtt i konzultáció t i la lma Amennyiben egy jogszabályi rendelkezés azNKB számára olyan kifejezett kötelezettségethatároz meg, hogy a döntés meghozatala előttharmadik felekkel konzultálnia kell, az formálismechanizmus keretében biztosítja e harmadikfelek számára a végleges döntés befolyásolását,és ezért az nem egyeztethető össze a Szerződés-sel és az Alapokmánnyal.

Ugyanakkor az NKB-k és harmadik felekközötti párbeszéd az alábbi esetekben mégakkor is összhangban van a központi banki füg-getlenség követelményével, ha az információ-adás és véleménycsere jogszabályi kötelezettsé-geken alapul:

– ez nem eredményez beavatkozást az NKB-kdöntéshozó szervei tagjainak független -ségébe;

– az elnök különleges státusát az EKBÁltalános Tanácsa tagjának minőségébenteljes mértékben tiszteletben tartják; és

– betartják az Alapokmányból fakadó titok -tartási követelményeket.

Az NKB-k döntéshozó testület i t agjainakmentesítése fe ladat aik alólAzon jogszabályi rendelkezéseknek, amelyekalapján harmadik felek (például kormányok)mentesíthetik az NKB-k döntéshozó szerveinektagjait feladataik (pl. pénzügyi beszámolók)tekintetében, megfelelő biztosítékokat kell tar-talmazniuk arra nézve, hogy ez a jogkör nemkorlátozza az adott NKB-tag azon képességét,hogy a KBER-rel kapcsolatos feladatok ügyé-ben független döntéseket hozzon (vagy végre-hajtsa a KBER szintjén hozott döntéseket). Errevonatkozóan ajánlott az, hogy kifejezett rendel-kezést foglaljanak az NKB-k statútumaiba.

SZEMÉLYI FÜGG E TLENSÉGAz Alapokmánynak az a rendelkezése, amely azNKB-k döntéshozó testületi tagjai hivatali ide-jének biztonságára vonatkozik, hozzájárul aközponti banki függetlenség biztosításához. Az

25EKB



ÖSSZEFOGLALÓ


NKB-k elnökei az EKB Általános Tanácsánaktagjai. Az Alapokmány 14.2. cikke különösenmegköveteli azt, hogy az NKB-k statútumaibanaz elnök hivatali ideje legalább öt év legyen. Ezvédelmet biztosít az elnökök önkényes felmen-tésével szemben is, elrendelve, hogy egy elnö-köt csak akkor lehet hivatalából felmenteni, hamár nem felel meg a feladatai ellátásához szük-séges feltételeknek, vagy súlyos kötelezettség-szegést követett el, de ekkor is lehetőség van azEurópai Közösségek Bíróságához fordulni. AzNKB-k statútumainak az alábbiak szerint kellmegfelelniük e rendelkezésnek.

Az e lnökök minimális hi vat al i idejeAz Alapokmány 14.2. cikkével összhangban azNKB-k statútumaiban az elnök hivatali ideje-ként legalább öt évnek kell szerepelni. Ez nemzár ki hosszabb hivatali időt, illetve határozatlanhivatali idő esetén sem szükséges módosítani astatútumokat, amennyiben az elnök felmentésé-nek jogcímei összhangban állnak az Alapok-mány 14.2. cikkével. Amikor egy NKB statútu-mát módosítják, a módosító jogszabálynakszavatolnia kell az elnök és a döntéshozó szer-vek egyéb olyan tagjai hivatali idejének bizton-ságát, akiknek esetleg helyettesíteni kell azelnököt.

Az e lnökök fe lmentésének jogcímei Az NKB-k statútumainak biztosítaniuk kell,hogy az elnököket csak az Alapokmány 14.2.cikkében említett okok miatt lehessen felmen-teni. E követelmény célja, hogy az elnökökkinevezésében érintett hatóságok – különösen akormány vagy a parlament – ne menthessék felaz elnököket hivatalukból saját önkényes dönté-sükkel. Az NKB-k statútumainak vagy az Alap -okmány cikkével összhangban levő felmentésiokokat kell tartalmazniuk, vagy nem kell sem-milyen felmentési okot említeniük (mivel a14.2. cikk közvetlenül alkalmazandó).

Az NKB-k azon döntéshozó testület i t agjaihi vat al i idejének biztonsága és e lbocsátásánakindokai, akik nem elnökök , de részt vesznek a KBER-re l kapcsolatos fe ladatokvégrehajtásában A személyes függetlenség veszélybe kerülne,amennyiben az elnökök hivatali idejének biz-tonságára és a felmentés indokaira vonatkozóannem azonos szabályokat alkalmaznának azNKB-k döntéshozatali szerveinek, a KBER-relkapcsolatos feladatok végrehajtásában érintettegyéb tagjaira.4 A Szerződés és az Alapokmánykülönböző rendelkezései hasonló biztonságotkövetelnek meg a hivatali idő tekintetében. AzAlapokmány 14.2. cikke nem korlátozza a hiva-tali idő biztonságát az elnökökre, míg aSzerződés 108. cikke és az Alapokmány 7. cikkeinkább az NKB-k „döntéshozó szervei tagjaira”hivatkozik, mintsem kifejezetten csak az elnö-kökre. Ez különösen ott érvényes, ahol az elnökaz első az egyenlők között az egyenlő szavazatijoggal rendelkező kollégák között, vagy ahol azegyéb ilyen tagoknak esetleg helyettesíteni kellaz elnököt.

Bírói fe lül v izsgálathoz való jogAnnak érdekében, hogy korlátozzák a politikaiszempontok lehetőségét a felmentés okainakmeghatározásakor, az NKB-k döntéshozó szer-veinek tagjai részére biztosítani kell azt a jogot,hogy a felmentésükről szóló bármilyen döntéstfüggetlen bíróság előtt támadhassanak meg.

Az Alapokmány 14.2. cikke kiköti, hogy a hiva-talából felmentett NKB-elnökök az EurópaiKözösségek Bírósága előtt megtámadhatják adöntést. A nemzeti jogszabálynak vagy az Alap -okmányra kell hivatkoznia, vagy hallgatnia kellaz Európai Közösségek Bíróságához fordulásjogáról (mivel az Alapokmány 14.2. cikke közvetlenül alkalmazandó).


4 Lásd az EKB 2005. augusztus 4-i CON/2005/26 véleményének8. bekezdését a Národna banka Slovenska Národna bankSlovenskáról szóló módosított 566/1992 Coll. törvénytmódosító jogszabálytervezetre vonatkozó kérésévelkapcsolatban, valamint az EKB 2006. augusztus 25-ivéleményének 3.3 bekezdését a Banka d’Italia Banca d’Italiamódosított statútumára vonatkozó kérésével kapcsolatban.


A nemzeti jogszabálynak ugyancsak rendelkez-nie kell arról, hogy a nemzeti bíróságok felül-vizsgálhatnak bármely olyan döntést, amely azNKB döntéshozó szervei olyan egyéb tagjainakfelmentéséről szól, akik részt vesznek a KBER-rel kapcsolatos feladatok végrehajtásában. Ejogról intézkedhet általános jogszabály vagykonkrét rendelkezés. Bár ki lehet jelenteni, hogyezeket a jogokat az általános jogszabályok bizto-sítják, a jogbiztonság érdekében célszerű volnakonkrétan biztosítani az ilyen felülvizsgálatravonatkozó jogot.

Összefér hetetlenséggel szembeni biztosítékokA személyi függetlenség annak szavatolását isjelenti, hogy nem alakul ki összeférhetetlenségaz NKB-k döntéshozó szervei tagjainak a sajátNKB-jukkal (illetve az NKB elnökeinek azEKB-val) szemben fennálló kötelezettségei,illetve azon egyéb funkcióik között, amelyeket adöntéshozó szerveknek a KBER-rel kapcsolatosfeladatok teljesítésében részt vevő ezen tagjaibetölthetnek, és amelyek veszélyeztethetik sze-mélyi függetlenségüket. Alapelv, hogy a KBER-rel kapcsolatos feladatok ellátásában részt vevődöntéshozó szervek tagjai nem tölthetnek beolyan egyéb funkciókat, amelyek összeférhetet-lenség kialakulásához vezethetnek. Különösenfontos, hogy az ilyen döntéshozó szervek tagjaine viselhessenek olyan hivatalt, vagy ne lehes-sen olyan érdekeltségük, amely befolyásolhatjatevékenységüket akár az állam végrehajtó vagytörvényhozó ágában vagy a regionális vagyhelyi önkormányzatokban betöltött hivataluk,akár gazdasági társaságban meglévő érdekeltsé-gük révén. Külön figyelmet kell fordítani arra,hogy a döntéshozó szervek nem vezető beosz-tású tagjai részéről se alakuljon ki összeférhetet-lenség.

PÉNZÜGYI FÜGG E TLENSÉGAmennyiben egy NKB képtelen autonómmódon a feladatai (azaz a Szerződésben vagy azAlapokmányban rögzített, KBER-rel kapcsola-tos tennivalói) ellátásához szükséges pénzügyiforrásokhoz hozzájutni, még akkor is veszélybekerül az átfogó értelemben vett függetlensége,ha egyébként működési, intézményi és személyi

szempontból teljesen független (azaz mindeztszavatolja az NKB statútuma).

A tagállamok nem hozhatják NKB-jukat olyanhelyzetbe, hogy azoknak ne álljon rendelkezé-sükre elegendő pénzügyi forrás a KBER-relvagy az eurorendszerrel kapcsolatos feladataikellátásához. Megjegyzendő, hogy az Alapok-mány 28.1. és 30.4. cikke további felhívásokatintéz az NKB-khoz, miszerint járuljanak hozzáaz EKB tőkéjéhez, és utaljanak át további devi-zatartalékokat.5 Ezen túlmenően az Alapokmány33.2. cikke6 kimondja, hogy ha az EKB olyanmértékű veszteséget szenved, amelyet az általá-nos tartalékalapból nem tud teljesen pótolni, azEKB Kormányzótanácsa dönthet úgy, hogy afennmaradó veszteséget az adott pénzügyi évmonetáris jövedelme terhére írja jóvá, az NKB-kközött felosztott összegek arányában és mérté-kéig. A pénzügyi függetlenség elve megköve-teli, hogy a fenti előírások betartása ne akadályozza az NKB-t feladatainak zavartalanvégrehajtásában.

A pénzügyi függetlenség elve azt is feltételezi,hogy az NKB ne csak a KBER-rel kapcsolatosfeladatai végrehajtásához, hanem saját nemzetifeladatai ellátásához (például szervezetének ésműködésének finanszírozásához) is rendelkez-zen elegendő eszközzel.

A pénzügyi függetlenség fogalmát ezért annakfényében kell értékelnünk, hogy van-e olyanharmadik fél, amely – közvetlenül vagy köz-vetve – nem csupán az NKB feladatainak ellátá-sát befolyásolja, hanem azt is, hogy az NKBképes-e megbízatásának eleget tenni (azaz ren-delkezik-e működési szempontból megfelelőemberi erőforrással, illetve pénzügyi szempont-ból elegendő pénzügyi forrással). A pénzügyifüggetlenség alábbiakban bemutatott négyszempontja különös jelentőséggel bír e tekintet-ben, és közülük néhányat a közelmúltban tovább

27EKB



ÖSSZEFOGLALÓ

5 Az Alapokmány 30.4. cikke csak az eurorendszeren belülalkalmazandó.

6 Az Alapokmány 33.2. cikke csak az eurorendszeren belülalkalmazandó.


finomítottak7. A pénzügyi függetlenségnek ezekazok a területei, ahol az NKB-k a leginkább kivannak téve a külső befolyás veszélyének.

A költség vetés meghatározásaHa egy harmadik fél hatáskörrel rendelkezikarra vonatkozóan, hogy meghatározza vagybefolyásolja az NKB költségvetését, ez össze-egyeztethetetlen a pénzügyi függetlenséggel,kivéve, ha a jogszabályok megfelelő biztosíté-kot nyújtanak arra, hogy ez a hatáskör nemveszélyezteti az NKB KBER-rel kapcsolatosfeladatainak ellátásához szükséges pénzügyieszközöket.

Számvite l i sz abál yokA beszámolókat vagy az általános számviteliszabályok vagy az NKB döntéshozó szerveiáltal meghatározott szabályok szerint kell össze-állítani. Ha ezeket a szabályokat harmadik félhatározza meg, a szabályoknak legalább figye-lembe kell venniük az NKB döntéshozó szervei -nek javaslatát.

Az éves beszámolókat az NKB döntéshozó szer-veinek kell elfogadniuk független könyvvizsgá-lók segítségét is igénybe véve, amelyhez harma-dik felek (pl. a kormány, parlament) utólagosjóváhagyása szükséges. Ami a nyereséget illeti,az NKB döntéshozó szerveinek képesnek kelllenniük arra, hogy önállóan és szakszerűendöntsenek annak kiszámításáról.

Ha az NKB működését az állami számvevőszékvagy valamilyen egyéb, a közpénzek felhaszná-lásának ellenőrzésével megbízott testületellenőrzi, az Alapokmány 27.1. cikke alapján ajogi kereteknek pontosan meg kell határozniukennek az ellenőrzési hatáskörnek a pontos terje-delmét oly módon, hogy az ne korlátozza azNKB független külső könyvvizsgálójának tevé-kenységét. Az állami könyvvizsgálatot politikaibefolyástól mentesen, függetlenül és tisztánszakmai alapon kell végrehajtani.

A nyereség fe losztása , az NKB-k tőkéje és apénzügyi t ar t alékokA nyereség felosztása tekintetében az NKB sta-tútuma előírhatja, hogyan osszák fel a nyeresé-

get. Ilyen előírások hiányában a nyereség felosz-tásáról szakmai alapon kell határoznia az NKBdöntéshozó szervének; az nem lehet semmilyenharmadik fél mérlegelésének függvénye, kivéve,ha egyértelmű rendelkezés biztosítja, hogy ez amérlegelés nem korlátozza az NKB-k KBER-relkapcsolatos feladatainak ellátásához szükségespénzügyi eszközöket.

A tagállamok nem csökkenthetik az NKB-k tőké-jét az NKB-k döntéshozó szerveinek előzetesegyetértése nélkül, amely annak biztosításátcélozza, hogy elegendő pénzügyi eszközükmaradjon ahhoz, hogy a KBER tagjaiként elegettegyenek a Szerződés 105. cikke (2) bekezdésé-ben és az Alapokmányban meghatározott felada-taiknak. Ami a pénzügyi tartalékokat illeti, bizto-sítani kell azt, hogy az NKB-k önállóan hozhassáklétre a tőkéjük és eszközeik reálértékénekmegőrzéséhez szükséges pénzügyi tartalékokat.

A fe lügyeleti hatóságokkal szembeni pénzügyife le lősségNéhány tagállamban a pénzügyi felügyeletihatóságok az NKB keretei között működnek. Haaz NKB független döntéshozatala ezekre a ható-ságokra is vonatkozik, nem adódik probléma.Ha viszont a jogszabályok előírják, hogy a fel-ügyeleti hatóságoknak különálló döntéshozótestületeket kell létrehozniuk, biztosítani kellazt, hogy az általuk hozott döntések ne veszé-lyeztessék az NKB egészének pénzügyi helyze-tét. Ezekben az esetekben a nemzeti jogszabá-lyoknak garantálniuk kell, hogy az NKB-kvégső soron felülbírálhatják a felügyeleti ható-ságok azon döntéseit, amelyek – különösen


7 Az EKB e területen irányadó véleményei az alábbiak: – CON/2002/16 (2002. június 5.) vélemény az írpénzügyminisztérium kérésére a központi bankról és apénzügyi felügyeletről szóló 2002-es ír törvénytervezetről; – CON/2003/22 (2003. október 15.) vélemény a finnpénzügyminisztérium kérésére a Suomen Pankki törvény ésegyes vonatkozó törvények módosítására vonatkozókormányjavaslatról; – CON/2003/27 (2003. december 2.) vélemény az osztrákszövetségi pénzügyminisztérium kérésére a Nemzeti Kutatási,Technológiai és Fejlesztési Alapítványról szóló szövetségitörvénytervezetről; és – CON/2004/1 (2004. január 20.) vélemény a finn parlamentgazdasági bizottságának kérésére a Suomen Pankki törvény ésegyes vonatkozó törvények módosítására vonatkozókormányjavaslatról.


pénzügyi szempontból – befolyásolhatják azNKB függetlenségét.

2.3.2 TITOK TARTÁS

A szakmai titoktartás követelménye, amelyet azEKB és az NKB-k munkatársaival szemben azAlapokmány 38. cikke határoz meg, az NKB-kstatútumaiban vagy a tagállamok jogszabályaibanhasonló rendelkezésekhez vezethet. A közösségijog és az ez alapján elfogadott szabályozáselsődlegessége azt is maga után vonja, hogy a har-madik fél dokumentumokhoz való hozzáférésétszabályozó nemzeti jogszabályok nem sérthetik aKBER titoktartási szabályozását.

2.4 A MONE TÁRIS FINANSZÍROZÁS ÉS AK IVÁLT SÁGOS HOZ ZÁFÉRÉS TILALMA

2.4.1 A MONE TÁRIS FINANSZÍROZÁS TILALMA

A monetáris finanszírozás tilalmát a Szerződés101. cikkének (1) bekezdése határozza meg,amely megtiltja az EKB vagy a tagállamokNKB-jai számára azt, hogy folyószámlahiteltvagy bármely más hitelt nyújtsanak a közösségiintézmények vagy szervek, a tagállamok köz-ponti kormányzata, regionális vagy helyi köz-igazgatási szervei, közjogi testületei, egyéb köz-intézményei vagy közvállalkozásai részére;továbbá ezektől közvetlenül nem vásárolhatnakadósságinstrumentumokat. A Szerződés a tila-lom alól egy esetben ad mentesítést: nem alkal-mazható a köztulajdonban lévő hitelintézetekre,amelyeket a jegybanki pénzkínálat vonatkozásá-ban a magántulajdonban lévő hitelintézetekkelazonos elbánásban kell részesíteniük (aSzerződés 101. cikkének (2) bekezdése).Továbbá az EKB és az NKB-k fiskális megbí-zottként tevékenykedhetnek a fent meghatáro-zott intézmények részére (az Alapokmány 21.2.cikke). A monetáris finanszírozás tilalmánakpontos hatályát tovább részletezi a Szerződés104. cikkében és a 104b. cikke (1) bekezdésébenemlített tilalmak alkalmazásához szükségesfogalmak meghatározásáról szóló, 1993. decem-ber 13-i 3603/93/EK tanácsi rendelet8 (jelenleg a 101. cikk és a 103. cikk (1) bekezdése), amelyvilágossá teszi, hogy a tilalom magában foglalja

a közszektor harmadik személyekkel szembenikötelezettségeinek finanszírozását.

A monetáris finanszírozás tilalma alapvető fon-tossággal bír annak biztosítására, hogy a mone-táris politika elsődleges célkitűzése (nevezete-sen az árstabilitás fenntartása) ne sérüljön. Aközszféra központi bank által való finanszíro-zása csökkenti továbbá a fiskális fegyelem irá-nyába ható nyomást. Ezért a tilalmat kiter-jesztően kell értelmezni szigorú alkalmazásánakbiztosítása érdekében, kizárólag a Szerződés101. cikkének (2) bekezdésében és a 3603/93/EK rendeletben meghatározott egyes korlá-tozott kivételek figyelembevételével. Az EKBáltalános álláspontja a nemzeti jogszabályoknaka tilalommal való összeegyeztethetősége tekin-tetében elsősorban az EKB-nak a nemzeti jogszabálytervezetekről a tagállamokkal a Szerződés 105. cikke (4) bekezdése9 alapjánfolytatott konzultációi során alakult ki.

29EKB



ÖSSZEFOGLALÓ

8 HL L 332, 1993.december 31., 1. o.9 Az EMI/EKB e területen irányadó, egyes véleményei az

alábbiak:– CON/97/16 (1997. augusztus 27.) az osztrák szövetségipénzügyminisztériummal az Európai Közösséget létrehozószerződés (a „Szerződés”) 109. cikkének f) pontja és az EMIalapokmányának 5.3. cikke alapján, az 1993. november 22-i93/717/EK tanácsi határozatban (a „határozat”) meghatározotteljárás szerinti konzultációról Ausztriának a NemzetköziValutaalaptól való hitelfelvételről szóló új megállapodásban valórészvételéről szóló szövetségi törvénytervezettel kapcsolatban; – CON/2001/32 (2001. október 11.) a portugál pénzügy -minisztérium kérésére a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozá -sok jogi keretszabályozását módosító rendelettervezetről; – CON/2003/27 (2003. december 2.) vélemény az osztrákszövetségi pénzügyminisztérium kérésére a Nemzeti Kutatási,Technológiai és Fejlesztési Alapítványról szóló szövetségitörvénytervezetről; – CON/2005/1 (2005. február 3.) az olasz gazdasági éspénzügy minisztérium kérésre Olaszországnak a NemzetköziValutaalap tagállamai súlyos gazdasági válságai esetén valóbeavatkozásaiban való részvételéről szóló, 1999. január 25-i 7. számú rendeletről (amely az 1999. március 25-i 74. számútörvénnyé vált); – CON/2005/24 (2005. július 15.) a Cseh Köztársaság kérésérea pénzügyi piacok felügyeleteinek összevonásáról szólótörvénytervezetről; – CON/2005/29 (2005. augusztus 11.) az osztrák szövetségipénzügyminisztérium kérésére Ausztriának a természetikatasztrófákkal érintett, alacsony jövedelmű, fejlődő országokatsegítő, a Nemzetközi Valutaalap által vezetett alaphoz valóhozzájárulása fizetéséről szóló szövetségi törvénytervezetről; és– CON/2005/60 (2005. december 30.) a Lietuvos bankas kérésérea Lietuvos bankas-ról szóló törvény módosításáról.


A MONE TÁRIS FINANSZÍROZÁS TILALMÁTÁTÜLTE TŐ NEMZE TI JOGSZ ABÁLYOKÁltalánosságban szükségtelen a Szerződés 101.cikkének és a 3603/93/EK rendeletnek az átülte-tése a nemzeti jogszabályokba, mivel mindkettőközvetlenül alkalmazandó. Amennyiben azon-ban a nemzeti jogszabályi rendelkezések tükrö-zik e közvetlenül alkalmazandó közösségi ren-delkezéseket, azok nem korlátozhatják amonetáris finanszírozás tilalmának hatályát,vagy terjeszthetik ki a közösségi jog szerintimentesítéseket. Összeegyeztethetetlen például amonetáris finanszírozás tilalmával az olyannemzeti jogszabály, amely egy adott tagállam (a3603/93/EK rendelet alapján az IMF-en kívüli)nemzetközi pénzügyi intézmények vagy harma-dik országok irányában fennálló pénzügyi köte-lezettségvállalásainak NKB általi finanszírozá-sáról rendelkezik.

A KÖZ SZEK TOR VAGY A KÖZ SZEK TOR HARMADIKSZEMÉLYEKKEL SZEMBENI KÖTELE ZE T T SÉG EINEKFINANSZÍROZÁSAA nemzeti jogszabályok nem írhatják elő egyNKB számára azt, hogy más, közszektorba tar-tozó szervek tevékenységét vagy a közszektorharmadik személyekkel szembeni kötelezettsé-geit finanszírozza. Összeegyeztethetetlen amonetáris finanszírozás tilalmával az olyannemzeti jogszabály például, amely egy adotttagállam (a 3603/93/EK rendelet alapján azIMF-en kívüli) nemzetközi pénzügyi intézmé-nyek vagy harmadik országok irányában fenn-álló pénzügyi kötelezettségvállalásainak NKBáltali finanszírozásáról rendelkezik.

A KÖZ SZEK TOR KÖTELE ZE T T SÉG EINEKÁT VÁLLALÁSAÖsszeegyeztethetetlenek a monetáris finanszíro-zás tilalmával az olyan nemzeti jogszabályok,amelyek előírják egy NKB számára, hogy egyesfeladatok nemzeti reorganizációja eredménye-képpen (például olyan esetben, amikor az NKB-ra ruháznak át egyes olyan felügyeleti feladato-kat, melyeket korábban az állam, illetvefüggetlen hatóságok vagy államháztartási szer-vek végeztek) anélkül vállalja át egy korábbanfüggetlen, államháztartási szerv kötelezettsé-geit, hogy mentesítenék az NKB-t a többi fel-

ügyeleti szerv korábbi tevékenységeiből szár-mazó pénzügyi kötelezettségektől.

HITELINTÉZE TEKNEK , ILLE T VE PÉNZÜGYIINTÉZMÉNYEKNEK NYÚJTOT T PÉNZÜGYITÁMOGATÁSÖsszeegyeztethetetlenek a monetáris finanszíro-zás tilalmával az olyan nemzeti jogszabályok,amelyek hitelintézetek a központi banki felada-tokkal kapcsolatos eseteken (mint például amonetáris politika, fizetési rendszerek vagyátmeneti likviditástámogatási műveletek) kívül –különösen a fizetésképtelen hitelintézetek és/vagy egyéb pénzügyi intézmények támogatásacéljából történő – NKB-k általi finanszírozásárólrendelkeznek.

A BE TÉTBIZ TOSÍTÁSI ÉSBEFEK TE TŐKÁRTALANÍTÁSI RENDSZEREKPÉNZÜGYI TÁMOGATÁSAA betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv10

és a befektetőkártalanítási rendszerekről szólóirányelv11 szerint a betétbiztosítási rendszerek ésa befektetőkártalanítási rendszerek finanszíro-zása magukat a hitelintézeteket, illetve a befek-tetési vállalkozásokat terheli. Összeegyeztethe-tetlenek lennének a monetáris finanszírozástilalmával az olyan nemzeti jogszabályok, amelyek a közszektor nemzeti hitelintézetibetétbiztosítási rendszerének vagy befektetésivállalkozások nemzeti befektetőkártalanításirendszerének NKB-k általi finanszírozásárólrendelkeznek, amennyiben azok nem rövidtávúak, nem vészhelyzetre szólnak, a rendszerstabilitása nem forog veszélyben, és a döntéseknem maradnak az NKB hatáskörében.

2.4.2 A K IVÁLT SÁGOS HOZ ZÁFÉRÉS TILALMA

Az NKB-k állami hatóságként nem hozhatnak aközszektornak a pénzügyi szervezetekhezkiváltságos hozzáférést biztosító intézkedéseket,amennyiben az ilyen intézkedések nem pruden-


10 Az Európai Parlament és a Tanács betétbiztosításirendszerekről szóló, 1994. május 30-i 94/19/EK irányelvének(HL L 135., 1994.május 31., 5. o.) (23) preambulumbekezdése.

11 Az Európai Parlament és a Tanács befektetőkártalanításirendszerekről szóló, 1997. március 3-i 97/9/EK irányelvének(HL 84., 1997.március 26., 22. o.) (23) preambulumbekezdése.


ciális megfontoláson alapulnak. A nemzeti köz-ponti bankok által kibocsátott adósságinstru-mentumok mobilizációjára vagy elzálogosítá-sára vonatkozó szabályok nem szolgálhatnaktovábbá arra, hogy kijátsszák a kiváltságos hoz-záférés tilalmát.12 A tagállamok jogszabályai etéren nem hozhatnak létre ilyen kiváltságos hoz-záférést.

E jelentés középpontjában az NKB-k által elfo-gadott, nemzeti jogszabályoknak és az NKB-kstatútumainak a Szerződés kiváltságos hozzáfé-rés tilalmáról szóló rendelkezéseivel való össze-egyeztethetősége áll. Ez a jelentés azonban nemjár az olyan értékelések sérelmével, hogy a tag-államok törvényi, rendeleti vagy közigazgatásirendelkezéseivel, a prudenciális megfontolá-sokra hivatkozva nem kerülik-e meg a kiváltsá-gos hozzáférés tilalmát. Az ilyen értékelésekrenem terjed ki e jelentés hatálya.

2.5 AZ EURO EGYSÉG ES ÍRÁSMÓDJA

Az euro az azt bevezetett tagállamok közösvalutája. Az egységesség nyilvánvalóvá tételérea közösségi jog előírja az „euro” szó egységesírásmódját egyes szám alanyesetben valamennyiközösségi és nemzeti jogi rendelkezésben,figyelembe véve a létező különböző ábécéket.

Az Európai Tanács 1995. december 15-én és 16-án megtartott madridi ülésén úgy határozott,hogy „az európai valutának adott név az eurolesz”, hogy „az egységes valuta nevének azEurópai Unió minden hivatalos nyelvén azonos-nak kell lennie, figyelembe véve a különbözőábécéket”, és hogy „a Szerződésben használtECU általános kifejezés helyett az euro nevetfogják használni az európai valutaegységrehivatkozáskor”. Végül, az Európai Tanács úgyhatározott, hogy: „A tizenöt tagállam kormányaarra a közös megállapodásra jutott, hogy ez ahatározat a Szerződés adott rendelkezéseinekelfogadott és végleges értelmezése.” A tagálla-mok állam- és kormányfőinek ezen egyértelműés végleges megállapodása megerősítést nyertvalamennyi, az euróra hivatkozó közösségi jogiaktusban, amelyek valamennyi hivatalos közös-

ségi nyelven mindig egységes írásmódot hasz-nálnak. Különös fontossággal bír az a tény, hogyaz euro tagállamok által elfogadott egységesírásmódját a közösségi monetáris jogszabályokis alkalmazták.13 A legutolsó, az euro bevezeté-séről szóló 974/98 rendelet módosításáról szóló2005. december 21-i 2169/2005 tanácsi rende-let14 megerősíti az egységes valuta megfelelőhelyesírását. Először: a 974/98/EK rendeletminden nyelvi változatban megállapítja, hogy„az európai valutának adott név az ‚euro’”.Másodszor: a 2169/2005/EK rendelet valameny-nyi nyelvi változata az „euróra” hivatkozik.

2003-ban valamennyi tagállam ratifikálta aKözponti Bankok Európai Rendszere és azEurópai Központi Bank alapokmánya 10.2. cik-kének módosításáról szóló, 2003. március 21-iaz állam- és kormányfői összetételben ülésezőtanácsi határozatot15, ahol még egyszer – ebbenaz esetben elsődleges joganyagra vonatkozójogi aktusban – megerősítették, hogy az egysé-ges valuta nevének írásmódja valamennyi nyelviváltozatban azonos.

A tagállamok ezen egyértelmű és végleges állás-pontja az eltéréssel rendelkező tagállamokranézve is kötelező. A csatlakozási szerződés 5. cikkének (3) bekezdése szerint „az új tagálla-mok helyzete megegyezik a jelenlegi tagállamo-kéval az Európai Tanács és a Tanács által tettnyilatkozatok és állásfoglalások, illetve egyébálláspontok tekintetében, és azoknak az egyébnyilatkozatoknak, állásfoglalásoknak és állás-pontoknak a tekintetében, amelyeket a közös-

31EKB



ÖSSZEFOGLALÓ

12 Lásd a Szerződés 104a. [jelenleg 102.] cikkében említettkiváltságos hozzáférés tilalmának alkalmazásához szükségesfogalmak meghatározásáról szóló, 1993. december 13-i3604/93/EK tanácsi rendelet (HL L 332., 1993.december 31., 4. o.) 3. cikkének (2) bekezdését és (10) preambulumbekezdését.

13 Lásd az euro bevezetésével kapcsolatos egyes rendelkezésekrőlszóló 1997. június 17-i 1103/97/EK tanácsi rendeletet (HL L 162., 1997.június 19., 1. o.), az euro bevezetéséről szóló1998. május 3-i 974/98/EK tanácsi rendeletet (HL L 139.,1998.május 11., 1. o.), valamint az euro és az eurót bevezetőtagállamok valutái közötti átváltási árfolyamokról szóló 1998.december 31-i 2866/98/EK tanácsi rendeletet, 2000-ben, azeuro görögországi bevezetése alkalmával mindhárom rendeletetmódosították; lásd még a Közösség által az euro pénzérmékkelkapcsolatban elfogadott jogi aktusokat.

14 HL L 346., 2005.december 29., 1. o.15 HL L 83., 2003.április 1., 66. o.


ségre vagy az unióra vonatkozóan a tagállamokközös megállapodással elfogadtak; az új tagálla-mok ennek megfelelően tiszteletben tartják azilyen nyilatkozatokból, állásfoglalásokból vagyegyéb álláspontokból eredő alapelveket ésiránymutatásokat, és megteszik az ezek végre-hajtásához szükséges intézkedéseket”.

A fenti megfontolások alapján és a közösség azegységes valuta nevének meghatározására irá-nyuló kizárólagos hatáskörére tekintettel, az eszabálytól való bármely eltérés összeegyeztet-hetetlen a Szerződéssel és megszüntetendő. Mígez az alapelv vonatkozik a nemzeti jogszabályokvalamennyi típusára, az országfejezetek értéke-lésének középpontjában az NKB-k statútumai ésaz euroátállásról szóló jogszabályok állnak.

2.6 AZ NKB-K EURORENDSZERBE TÖRTÉNŐJOG I INTEG RÁLÓDÁSA

A nemzeti jogszabályok (különösen az NKB sta-tútumok és egyéb jogszabályok) azon előírásai,amelyek megakadályoznák az eurorendszerrelkapcsolatos feladatok végrehajtását vagy azEKB-határozatok betartását, abban a pillanatbanösszeegyeztethetetlenné válnak az eurorendszerhatékony működésével, amint az illető tagállambevezette az eurót. Módosítani kell tehát a nem-zeti jogszabályokat, hogy az eurorendszerrelkapcsolatos feladatok tekintetében összhangbahozzák őket a Szerződéssel és az Alapokmány-nyal. A Szerződés 109. cikkével való összhangmegteremtése érdekében a nemzeti jogszabályo-kat a KBER létrehozásának időpontjáig (Svéd-ország esetében), illetve 2004. május 1-jéig (azEU-hoz azon a napon csatlakozott tagállamokesetében) módosítani kellett. Azoknak a jogsza-bályi követelményeknek azonban, amelyek azNKB eurorendszerbe történő teljes jogi integrá-ciójára vonatkoznak, csak abban a pillanatbankell érvénybe lépniük, amikor a teljes integrációmegvalósul, azaz azon a napon, amikor az elté-réssel rendelkező tagállam bevezeti az eurót.

Az e jelentésben megvizsgált fő területek azok,ahol jogszabályi rendelkezések akadályozhatják,hogy az NKB megfeleljen az eurorendszer köve-

telményeinek. Ide tartoznak azok a rendelkezé-sek, amelyek megakadályozhatják, hogy az NKBrészt vegyen az EKB döntéshozó szervei általmeghatározott, egységes monetáris politika vég-rehajtásában, vagy az NKB elnöke teljesítse azEKB Kormányzótanácsának tagjaként rá hárulófeladatokat, illetve amelyek nem tartják tisztelet-ben az EKB előjogait. A következő szemponto-kat különböztetjük meg: gazdaságpolitikai cél-kitűzések; feladatok; pénzügyi rendelkezések;árfolyampolitika; valamint nemzetköziegyüttműködés. Végezetül azokat az egyéb terü-leteket soroljuk fel, ahol módosításra szorulhatvalamely NKB statútuma.

2.6.1 GAZDA SÁGPOLITIKAI CÉLK ITŰZÉSEK

Valamely NKB eurorendszerbe való teljes integ-rációja megköveteli azt, hogy jogszabályban fog-lalt célkitűzései összeegyeztethetőek legyenek aKBER-nek az Alapokmány 2. cikkében meghatá-rozott célkitűzéseivel. Ez többek között aztjelenti, hogy a „nemzeti színezetű” jogszabályicélkitűzések – például amikor a jogszabályi ren-delkezések olyan kötelezettséget írnak elő, hogya monetáris politikát az érintett tagállam általá-nos gazdaságpolitikai keretén belül kell folytatni– módosításra szorulnak.

2.6.2 FELADATOK

Egy eurót bevezetett tagállam NKB-jának fel-adatait túlnyomórészt a Szerződés és az Alapok-mány határozza meg, tekintettel az NKB euro-rendszer szerves részeként elfoglalt helyére.Ezért a Szerződés 109. cikkében előírtak betar-tása érdekében, az NKB-k statútumaiban foglaltfeladatokra vonatkozó rendelkezéseket összekell vetni a Szerződés és az Alapokmány vonat-kozó rendelkezéseivel, és az esetleg meglevőösszeegyeztethetetlen elemeket hatályon kívülkell helyezni.16 Ez minden olyan rendelkezésrevonatkozik, amely az euro bevezetését és azeurorendszerbe történő integrációt követőengátját képezheti a KBER-hez kapcsolódó felada-tok végrehajtásának, illetve különösen azokra a


16 Lásd különösen a Szerződés 105. és 106. cikkét, valamint azAlapokmány 3–6. és 16. cikkét.


rendelkezésekre, amelyek nem tartják tisztelet-ben a KBER-nek az Alapokmány IV. fejezetébenmeghatározott hatásköreit.

A monetáris politikára vonatkozó bármely nem-zeti jogszabályi rendelkezésnek el kell ismernie,hogy a közösségi monetáris politika olyan fel-adat, amelynek ellátása az eurorendszerenkeresztül történik.17 Az NKB-k statútumai tartal-mazhatnak a monetáris politikai eszköztárravonatkozó rendelkezéseket. A Szerződés 109.cikkében előírtak betartása érdekében az ilyenrendelkezéseket össze kell vetni a Szerződés ésaz Alapokmány vonatkozó rendelkezéseivel, ésaz esetleg meglevő összeegyeztethetetlen ele-meket hatályon kívül kell helyezni.

Azon nemzeti jogszabályi rendelkezéseknek,amelyek a bankjegykibocsátás kizárólagos jogátaz NKB-kra ruházzák, el kell ismerniük, hogyaz euro bevezetését követően az EKB Kormány-zótanácsának kizárólagos joga az, hogy aSzerződés 106. cikke (1) bekezdésében és azAlapokmány 16. cikkében előírtak szerint azeurobankjegyek kibocsátását engedélyezze.Azokat a nemzeti jogszabályi rendelkezéseket,amelyek az eurobankjegyek címleteivel, előállí-tásával, mennyiségével és forgalomból történőkivonásával kapcsolatos kérdésekben befolyástbiztosítanak a kormányok számára, ugyancsakhatályon kívül kell helyezni, vagy – az adotthelyzethez igazodva – el kell ismerni bennük azEKB-nak az eurobankjegyekkel kapcsolatos, aSzerződés és az Alapokmány fent említett ren-delkezéseiben meghatározott jogosultságait. AzNKB-k és a kormányok között az euroérmékkelkapcsolatos hatáskörmegosztásra való tekintetnélkül az euro bevezetését követően a vonat-kozó jogszabályokban el kell ismerni az EKB-nak az euroérmék kibocsátásra kerülő mennyi-ségével kapcsolatban gyakorolt engedélyezésihatáskörét.

Ami a devizatartalékok kezelését18 illeti, azoneurót bevezetett tagállamok, amelyek nem adjákát hivatalos devizatartalékaikat19 NKB-juknak,megszegik a Szerződés rendelkezéseit. Emellettvalamely harmadik félnek – például kormány-nak vagy parlamentnek – az a joga, amely

lehetővé teszi, hogy befolyásolja az NKB-nak ahivatalos devizatartalékkal való gazdálkodásravonatkozó döntéseit, nem felel meg a Szerződés105. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében foglaltaknak. Továbbá, az EKBjegyzett tőkéjében való részesedésük arányábanaz NKB-knak hozzá kell járulniuk az EKB devi-zatartalékokat megtestesítő eszközeihez. Ígynem lehet jogi akadálya annak, hogy az NKB-kdevizatartalékokat megtestesítő eszközöketadjanak át az EKB-nak.

2.6.3 PÉNZÜGYI RENDELKE ZÉSEK

Az Alapszabály pénzügyi rendelkezései a pénz-ügyi mérlegekkel20, a könyvvizsgálattal21, atőkejegyzéssel22, a devizatartalékot megtestesítőeszközök átadásával23 és a monetáris jövedelemfelosztásával24 kapcsolatos szabályokat foglaljákmagukban. Az NKB-knak meg kell tudniukfelelni e rendelkezésekben meghatározott köte-lezettségeiknek, ezért minden ezekkel összenem egyeztethető nemzeti jogszabályi rendelke-zést hatályon kívül kell helyezni.

2.6.4 ÁRFOLYAM-POLITIKA

Az eltéréssel rendelkező tagállam nemzeti jog-szabályai rendelkezhetnek úgy, hogy a kormányfeleljen a tagállam árfolyam-politikájáért, azNKB pedig tanácsadói, illetve végrehajtói sze-repet kapjon. Azonban, amikor a tagállam beve-zeti az eurót, az ilyen jogszabályi rendelkezé-seknek a Szerződés 111. cikkének megfelelőentükrözniük kell azt a tényt, hogy az euroövezetárfolyam-politikájával kapcsolatos feladatokközösségi szintre emelkedtek. A 111. cikk azárfolyam-politika irányításának feladatát az EU

33EKB



ÖSSZEFOGLALÓ

17 A Szerződés 105. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése.

18 A Szerződés 105. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése.

19 Kivéve a tagállamok kormányai által a Szerződés 105. cikke (3)bekezdése szerint devizában tartható technikai egyenlegeket.

20 Az Alapokmány 26. cikke.21 Az Alapokmány 27. cikke.22 Az Alapokmány 28. cikke.23 Az Alapokmány 30. cikke.24 Az Alapokmány 32. cikke.


Tanácsára ruházza át, amely szoros együttműkö-dést folytat az EKB-val.

2.6.5 NEMZE TKÖZI EGYÜT TMŰKÖDÉS

Az euro bevezetésének feltétele, hogy a nemzetijogszabályok összeegyeztethetők legyenek azAlapokmány 6.1. cikkével, amely szerint azeurorendszer feladatkörébe tartozó nemzetköziegyüttműködés területén az EKB határozza mega KBER képviseletének formáját. A nemzetijogszabályoknak ezen kívül lehetővé kell ten-niük, hogy az NKB-k az EKB jóváhagyásávalrészt vehessenek nemzetközi monetáris intéz-ményekben (az Alapokmány 6.2. cikke).

2.6.6 VEGYES RENDELKE ZÉSEK

A fenti kérdések mellett bizonyos tagállamokesetében vannak egyéb témakörök is, ahol szük-séges a nemzeti rendelkezések módosítása (pél-dául az elszámolási és fizetési rendszerek, vala-mint az információcsere terén).



3.1 CSEH KÖZ TÁRSA SÁG

A referencia-időszakban a Cseh Köztársaság2,2%-os 12 havi átlagos HICP-inflációt ért el,amely a Szerződésben meghatározott 2,8%-osreferenciaérték alatt van. Ugyanakkor a legfris-sebb információ alapján a 12 havi átlagos HICP-inflációs ráta a következő hónapokban várha-tóan nagyjából stabilan alakul.

Hosszabb időszakra visszatekintve, a fogyasztóiárakon számított infláció a Cseh Köztársaságban1998 óta lényegében csökkenő, ha nem is folya-matos trendet követ. Ez a középtávú inflációs tel-jesítmény számos fontos gazdaságpolitikaiválasztást tükröz, különösképpen a monetárispolitika orientációját az árstabilitás elérésénekirányába. Az egy főre jutó bér növekedése csak-nem a 2005-ig tartó tízéves időszak egészébenmeghaladta a munkatermelékenység növekedé-sét. 2003 óta viszont a fajlagos munkaerőköltségnövekedése érzékelhetően lelassult, amihez hoz-zájárult a termelékenység erőteljes növekedése ésa mérséklődő nominálbér-emelkedés, segítve az etrenddel szembeni ellenállást 2005-ben. A 2001és 2005 közötti időszak nagy részében csökkenőimportárak alakulása jelentős mértékben tükrözteaz effektív árfolyam felértékelődését és a feltö-rekvő piacokról érkező import növekedését. Azinflációs ráták az elmúlt tíz évben az élelmiszerá-rak, valamint a közvetett adók és a szabályozottárak változásai miatt meglehetősen volatilisekvoltak. A legutóbbi fejleményeket tekintve, aHICP-infláció 2006 jó részében nagyjából emel-kedő trendet követ, és októberben 0,8%-ra las-sult. Ebben leginkább a szabályozott árak szá-mottevő emelkedése és a volatilis energiaáraktürköződnek.

A jelentősebb nemzetközi intézetektől rendelke-zésre álló legfrissebb inflációs előrejelzések2007-re vonatkozóan 2,7% és 3,7% közöttmozognak, míg 2008-ra 2,9% és 3,0% közöttiértéket prognosztizálnak. Előre láthatólag szá-mos tényező fog felfelé irányuló nyomást gya-korolni a fogyasztói árakon számított inflációraa Cseh Köztársaságban. A Česká národní bankaszerint a szabályozott árak emelkedése és a köz-vetett adók változásai (pl. a dohányáruk jöve-

déki adóinak harmonizálása) körülbelül 1,9 szá-zalékponttal fogja növelni az inflációt 2006 és2007 végén egyaránt. Az infláció valószínűleg amagasabb élelmiszer- és olajárak miatt is emel-kedni fog. A kibocsátás élénk növekedése és amunkaerőpiacon kialakuló szűk keresztmetsze-tek azzal a kockázattal járhatnak, hogy a fajla-gos munkaerőköltségek és általában a belföldiárak tovább emelkednek. Az energiaárak, köz-vetett adók és szabályozott árak előre láthatóemelkedései várhatóan csak egyszeri ársokkokatfognak eredményezni. Ugyanakkor egy igenélénk növekedéssel és beszűkülő munkaerő-piaci feltételekkel jellemzett környezetben azilyen ársokkok másodlagos hatások kockázatai-val járnak, amiből jelentősebb és hosszabbantartó infláció alakulhat ki. A még távolabbi jövőttekintve, az elkövetkező években a felzárkózásifolyamat is hatással lehet az inflációra vagy anominálárfolyamra, bár a hatás pontos mértékétnehéz megbecsülni.

A Cseh Köztársaság túlzott hiányos helyzetbenvan. A 2005-ös referenciaévben a Cseh Köztársa-ságban a GDP 3,6%-ának megfelelő, azaz a refe-renciaérték feletti költségvetési hiányt könyvel-tek el. Az Európai Bizottság 2006-ra vonatkozóelőrejelzése szerint ez a mutató a GDP 3,5%-árafog csökkenni. Az államháztartás GDP-arányosadósságrátája 2005-ben 30,4%-ra csökkent, és azelőrejelzés alapján 2006-ban 30,9%-ra növek-szik, vagyis jóval a 60%-os referenciaérték alattmarad. Tekintettel a 2006-os prognózisra,további konszolidáció szükséges, amennyiben aCseh Köztársaság vissza akarja vinni a hiányt aGDP 3%-ának megfelelő referenciaérték alá, ésmeg kíván felelni a Stabilitási és növekedési paktumban meghatározott középtávú célnak,amelyet a 2005. novemberi konvergenciaprog-ramban a GDP 1%-a körüli, ideiglenes intézkedé-sektől megtisztított, ciklikusan kiigazított költ-ségvetési hiányként számszerűsítettek. Az egyébfiskális tényezőket illetően, 2004-ben és 2005-ben a deficitráta nem haladta meg az állami beru-házások GDP-hez viszonyított arányát.

Az EU Gazdaságpolitikai Bizottsága és azEurópai Bizottság legfrissebb prognózisai sze-rint 2050-ig a Cseh Köztársaságban várhatóan

35EKB


3 O R S Z Á G O N K É N T I Ö S S Z E F O G L A L Ó KBEVEZETÉS ÉS VEZETŐI

ÖSSZEFOGLALÓ



számottevően nőni fognak, és a GDP 7,1 szá-zalékpontját teszik majd ki az életkorral kap-csolatos közkiadások. Könnyebb lesz ezzel ateherrel megbirkózni, ha az állami pénzügyek-ben elegendő mozgásteret hoznak létre mégazon időszak előtt, amikorra a demográfiaihelyzet rosszabbodását prognosztizálják.

2004 novembere és 2006 októbere között a csehkorona nem vett részt az ERM-II-ben. Ebben azidőszakban, 2006 elejéig a korona fokozatosanfelértékelődött az euróval szemben, majd eztkövetően lényegében stabil maradt. Összességé-ben a cseh valutát csaknem egyenletesen sokkalmagasabb szinten jegyezték az euróhoz képest,mint 2004 novemberében. A vizsgált időszaknagyobbik részében a korona euróval szembeniárfolyama viszonylag nagy fokú volatilitástmutatott. A vizsgált időszak elején a rövid távúkamatláb-különbözetek a háromhavi EURI-BOR-hoz képest kicsik és mérsékelten negatí-vak voltak (a 2006 októberével végződő három-hónapos időszakban -0,9 százalékpont). Mind azeuróval szemben kétoldalúan, mind effektívmódon, a cseh korona reálárfolyama jóval meg-haladta az 1996 januárja óta számított törté-nelmi átlagokat, és valamivel az euro 1999-esbevezetését követő átlaga felett volt. Más külsőfejleményeket illetően, a Cseh Köztársaságfolyamatosan a folyó fizetési és tőkemérlegek –időnként jelentős – együttes hiányát jelentette.2004-ben a hiány a GDP 6,5%-át tette ki, mielőtt2005-ben a GDP 1,9%-ára csökkent. Az elmúlttíz esztendőben a Cseh Köztársaság sikeresenvonzotta a közvetlen külföldi befektetéseket. Anettó beáramló tőke több mint fedezte az együt-tes folyófizetési- és tőkemérleghiányt, korlá-tozva ezzel az ország adóssággal kapcsolatosfinanszírozási szükségleteit.

2005 novembere és 2006 októbere között a hosz-szú távú kamatlábak átlagos szintje 3,7% volt,vagyis jóval alatta maradt a kamatláb-kritérium6,2%-os referenciaértékének. Jóllehet az állam-kötvényhozamok a Cseh Köztársaságban a refe-rencia-időszak nagyobbik részében növekedtek,ezek a mozgások az euroövezetre vonatkozóhasonló értékek alakulását tükrözték.

Mindent egybevetve, a fenntartható konvergenciamagas szintjének elérése érdekében fontos lesz aCseh Köztársaság számára, hogy fenntartható éshiteles fiskális konszolidációs intézkedéseketvalósítson meg, és kézzelfoghatóan javítsa fiská-lis teljesítményét. A munkaerőpiac rugalmassá-gának fokozása érdekében a munkaerőpiacműködésén is javítani kell. Ugyancsak fontoslesz annak a biztosítása, hogy a béremelések tük-rözzék a munkatermelékenység növekedését és amunkaerőpiac helyzetét, miközben figyelembeveszik a konkurens országokban zajló fejlemé-nyeket. Ezen túlmenően, elengedhetetlen lesz atermékpiaci verseny erősítése, és meg kell kez-deni a szabályozott szektorok liberalizálását.Megfelelő monetáris politikával párosulva azilyen intézkedések segíteni fognak egy árstabili-táshoz vezető környezet elérésében, valaminthozzájárulnak a versenyképesség és a foglalkoz-tatás növeléséhez.

A cseh jog, és különösen a Česká národní banká-ról szóló törvény nem felel meg minden feltétel-nek, amelyet a Česká národní banka független-sége és eurorendszerbe történő jogi integrációjaérdekében teljesíteni kell. A Cseh Köztársaságeltéréssel rendelkező tagállam, ezért alkalmaz-kodnia kell a Szerződés 109. cikke valamennyiadaptációs követelményéhez.

3.2 ÉSZ TORSZÁG

A referencia-időszakban Észtország 4,3%-os 12 havi átlagos HICP-inflációt ért el, amelyjóval a Szerződésben meghatározott 2,8%-osreferenciaérték felett van. A legfrissebb infor-máció alapján a 12 havi átlagos HICP-inflációsráta a következő hónapokban várhatóan nagyjá-ból stabilan alakul.

Hosszabb időszakra visszatekintve, a fogyasztóiárakon számított infláció Észtországban 2003-iglényegében csökkenő trendet követett, de azutóbbi időben ismét emelkedni kezdett. A dezin f -lációs folyamat számos fontos gazdaságpolitikaiválasztást tükrözött, különösképpen a monetárispolitika orientációját az árstabilitás elérésénekirányába, ami a jegybanktörvény szerint a mone-


táris politika elsődleges célja. Ezt más politikákis támogatták, különösen Észtország általábanszilárd fiskális politikája, a piacgazdasággá tör-ténő átalakulás, valamint a termék- és pénzügyipiacok liberalizálása óta.

A dezinfláció folytatódott mind az élénk reál-GDP-növekedés időszakaiban, mind pedigazokban az időkben, amikor a reál-GDP-növe-kedés kifejezetten lelassult. Az utóbbi idők fej-leményeit tekintve, 2006 elején az éves HICP-inflációs ráta emelkedett, és 2006 során jobbára4% felett volt. 2006 szeptemberében és októbe-rében 3,8%-ra lassult. 2006-ban az inflációhozleginkább a szolgáltatások és az energia járultakhozzá. A jelenlegi inflációt egy különösen erősgazdasági konjunktúrát figyelembe véve kellvizsgálni, amikor a reál-GDP éves növekedésirátája 2006 második negyedévében 11,7%-ottett ki. Ez a kitartóan erőteljes növekedés nem-régiben számos szektorban kapacitáskorlátokkialakulásához és a munkaerőpiac szűkülésénekjeleihez vezetett, ami ár- és bérnyomást eredmé-nyezett. Tekintve, hogy a gyorsabb nominálbér-emelkedést nem illesztették teljesen a termelé-kenység növekedéséhez, ez a fajlagos munka -erőköltség tartós emelkedését okozta.

A legtöbb jelentős nemzetközi intézettől ren-delkezésre álló legfrissebb inflációs előrejelzé-sek 2007-re vonatkozóan 3,5% és 4,2% közöttmozognak, míg 2008-ra 4,6%-ot prognosztizál-nak. Észtországban az infláció dinamikájáravárhatóan olyan tényezők gyakorolnak felfeléirányuló nyomást, mint például a gáztarifákkiigazításának tervezett folytatása az elkövet-kező esztendőkben. Ezenkívül nem fejeződöttmég be az üzemanyag, dohány és alkohol jöve-déki adóinak EU-s szintekkel való harmonizá-lása. Különösen a dohányáruk jövedéki adójá-nak harmonizálása – amelyet 2010. január1-jéig kell megvalósítani – gyakorolhat jelen-tős, halmozott felfelé irányuló hatást az infláci-óra a következő néhány évben. Az inflációs elő-rejelzések kockázatai nyilvánvalóan felfeléirányulóak, és a munkaerőpiac beszűkülésébőleredően az előirányzottnál nagyobb bérnöveke-déssel, valamint a vártnál magasabb energia-,élelmiszer- és szabályozottár-emelésekkel kap-

csolatosak. A még távolabbi jövőt tekintve, azelkövetkező években a felzárkózási folyamat ishatással lehet az inflációra, bár a hatás pontosmértékét nehéz megbecsülni.

Észtország nincs a túlzott hiány állapotában. A2005-ös referenciaévben Észtország a GDP2,3%-ának megfelelő költségvetési többletetért el, vagyis kényelmesen teljesítette ahiányra vonatkozó referenciaértéket. 2006-raaz Európai Bizottság e mutató enyhe növeke-dését prognosztizálja, a GDP 2,5%-ára. Azállamháztartás GDP-arányos adóssága 2005-ben 4,5%-ra csökkent, és az előrejelzések sze-rint 2006-ban tovább csökken, 4,0%-ra, vagyismessze alatta marad a 60%-os referenciaérték-nek. A Stabilitási és növekedési paktumbanmeghatározott középtávú célt a 2005. novem-beri konvergenciaprogramban kiegyensúlyo-zott költségvetésként számszerűsítették, cikli-kusan kiigazítva és ideiglenes intézkedéseknélkül.

Az EU Gazdaságpolitikai Bizottsága és az Euró-pai Bizottság legfrissebb prognózisai szerint2050-ig Észtországban az életkorral kapcsolatoskiadások terén mérsékelt csökkenés várható. Ezrészben a múltban megvalósított nyugdíjreformo-kat tükrözi. Ugyanakkor továbbra is ébernek kelllenni, mert előfordulhat, hogy a ténylegesdemográfiai, gazdasági és pénzügyi fejleményeka prognózisokban feltételezetteknél kedvezőtle-nebbnek bizonyulnak.

Az EKB általi vizsgálatot megelőzően az észtkorona már több, mint két éve részt vett az ERM-II-ben. Észtország a meglévő valutatanácsirendszerével, egyoldalú kötelezettségvállalássalcsatlakozott az ERM-II-höz, így semmilyenplusz kötelezettséget nem rótt az EKB-ra. AzERM-II-ben való részvételről szóló megállapo-dás a gazdaságpolitika különböző területein azészt hatóságok által vállalt szilárd elkötelezettsé-geken alapult. 2004 novembere és 2006 októbereközött a korona stabilan tartotta magát középár-folyamához. Jóllehet a valutatanácsi rendszerlényegénél fogva azzal járt, hogy az Eesti Pankrendszeresen aktív volt a devizapiacokon, alefolytatott devizatranzakciók volumene nettó

37EKB



ÖSSZEFOGLALÓ


alapon kicsi volt. Ugyancsak jelentéktelenekvoltak a rövid távú kamatláb-különbözetek aháromhavi EURIBOR-hoz viszonyítva. Mind azeuróval szemben kétoldalúan, mind effektívmódon, az észt korona reálárfolyama közel voltaz euro 1999-es bevezetése óta számított törté-nelmi átlagokhoz, és valamivel meghaladta az1999 januárja óta számított átlagát. Az egyébkülső fejleményeket illetően, Észtország folya-matosan a folyó fizetési és tőkemérlegek leg-többször jelentős (2005-ben a GDP 9,5%-ánakmegfelelő) együttes hiányát jelentette. A közvet-len befektetések nettó beáramlása hozzájárultÉsztország fizetésimérleg-hiánya nagy részénekfinanszírozásához, bár az utóbbi tíz évben ezen atéren mutatkozott bizonyos volatilitás.

Észtországban a fejlett észtkorona-kötvénypiachiánya miatt, tükrözve az államadósság ala-csony szintjét, nem áll rendelkezésre harmoni-zált hosszú távú kamatláb. Az euro rendkívülmagas részaránya az észt pénzügyi rendszerbenbonyolítja az euro bevezetése előtti konvergen-cia értékelésének folyamatát. Ugyanakkor,figyelembe véve az államadósság alacsonyszintjét, valamint a pénzügyi piacok széleskörűelemzése alapján jelenleg semmilyen jel nemsugall negatív értékelést.

Mindent egybevetve, a fenntartható konvergenciamagas szintjének elérése érdekében fontos leszÉsztország számára, hogy megfelelően szigorúfiskális politikát valósítson meg, amely segítellensúlyozni a kereslet által gerjesztett inflá-ciós nyomást. Ezen túlmenően, a lakosságifogyasztást tápláló jelenlegi erőteljes hitelállo-mány-növekedés és a jelentős folyó fizetésimér-leg-hiány szoros figyelése szükséges, mert ezeka túlfűtöttség kockázatait jelezhetik. A hitelállo-mány erőteljes növekedése a pénzügyi stabili-tásra nézve is kockázatokkal járhat. Ráadásul,fontos gazdaságpolitikai célként kell meghatá-rozni a kielégítő mértékű munkaerő-piaci rugal-masság fenntartását és a munkaerő képzettségé-nek javítását. Különösen szükség van az oktatásiberuházások növelésére, hogy ezzel hozzájárul-janak Észtország termelési szerkezetének maga-sabb hozzáadott értékű termékekre és szolgálta-tásokra való átállításához. Az előrelépés e

területeken segítheti a munkatermelékenységiszintek konvergenciáját, és növelheti Észtországpotenciális növekedési rátáját. A béremeléseknekösszhangban kell lenniük a munkatermelékenységnövekedésével, figyelembe véve a munkanélkü-liséget, valamint a konkurens országokbanbekövetkező fejleményeket. Megfelelő monetá-ris politikával párosulva az ilyen intézkedéseksegíteni fognak egy árstabilitáshoz vezető kör-nyezet elérésében, valamint hozzájárulnak aversenyképesség és a foglalkoztatás növelésé-hez.

Az észt jog, és különösen a devizákról valamintaz észt korona biztonságáról szóló törvény nemfelel meg minden feltételnek, amelyet az EestiPank eurorendszerbe történő jogi integrációjaérdekében teljesíteni kell. Észtország eltérésselrendelkező tagállam, ezért alkalmazkodnia kella Szerződés 109. cikke valamennyi adaptációskövetelményéhez.

3.3 CIPRUS

A referencia-időszakban Cipruson a 12 haviátlagos HICP-inflációs ráta 2,3%-ot tett ki,amely a Szerződés által meghatározott 2,8%-osérték alatt van. A legfrissebb információ alapjána 12 havi átlagos HICP-inflációs ráta az elkövet-kező hónapokban várhatóan nagyjából stabilmarad.

Hosszabb időszakra visszatekintve, a HICP in f -láció Cipruson visszafogott volt, és csak egyesidőszakokban érzékeltek viszonylag magas inf-lációt. 1997 és 2005 között többnyire 2–3%között ingadozott, de 2000-ben és 2003-ban4,9%-ra illetve 4,0%-ra ugrott, ami nagybantükrözte az energia- és élelmiszerárak erőteljesemelkedését, valamint az energia jövedéki adói-nak fokozatos, EU-val kapcsolatos harmonizálá-sát, továbbá az áfakulcs 10%-ról 15%-ra emelkedését a 2002–2003-as időszakban. Ez azinflációs teljesítmény számos fontos gazdaság-politikai választást tükröz, leginkább a rögzítettárfolyamrendszer 1960-ig visszanyúló, régótafennálló hagyományát. 1992-től a ciprusi fontotaz ECU-hoz, majd később az euróhoz rögzítet-



ték, és 2005. május 2-án Ciprus ±15%-os stan-dard ingadozási sávval csatlakozott az ERM-II-höz. A viszonylag mérsékelt inflációs szintekettámogatta a termékpiacok és a hálózati iparágakliberalizálása. Ezzel ellentétben viszont a fiská-lis politika 1996 óta nem mindig támogatta tel-jes mértékben az árstabilitást. Az 1998 és 2001közötti viszonylag visszafogott inflációt a szi-lárd, többnyire 5% körüli gazdasági növekedés-sel együtt kell értékelni. A reál-GDP-növekedés2002-ben és 2003-ban 2% körülire mérséklő-dött, de 2004-ben és 2005-ben ismét csaknem4%-ra emelkedett. 2000 óta a munkanélküliségiráta meglehetősen alacsony, és a ciprusi munka-erőpiac viszonylag rugalmas. A 2002-es és2003-as igen magas bérnövekedést követően,amely különösen az állami szektorra volt jel-lemző, a következő két évben a bérnyomásjelentősen csökkent, aminek következtében afajlagos munkaerőköltség csak szerényen emel-kedett. Az importárak időnként volatilisek vol-tak, és 2003 óta a magasabb olajárak következ-tében némileg emelkednek. A legutóbbifejleményeket tekintve, 2006-ban a HICP-inflá-ció fokozatosan nőtt, és augusztusban 2,7%-otért el, mielőtt októberben 1,7%-ra lassult. Azinflációra nehezedő felfelé irányuló nyomás főoka a szolgáltatások és a feldolgozott élelmisze-rek árának emelkedése volt, miközben az ener-giaárak, melyek a legnagyobb mértékben járul-tak hozzá az inflációhoz augusztusban,szeptemberben és októberben jelentősen mér-séklődtek.

A jelentősebb nemzetközi intézetektől rendelke-zésre álló legfrissebb inflációs előrejelzések2007-re vonatkozóan 2,0% és 2,5% közöttmozognak, míg 2008-ra 2,2% és 2,4% közöttiértéket prognosztizálnak. Az egyes szektorok(például hírközlés és energia) liberalizációjánakés az állami szektorbeli bérek visszafogásánakfolytatódó hatásai várhatóan inflációcsökkentőtényezők lesznek. Ezen túlmenően, a munkaerőmegnövekvő beáramlása várhatóan továbbra islefelé irányuló nyomást gyakorol majd a bérekemelkedésére. Ugyanakkor legkésőbb 2008-rabizonyos termékek és szolgáltatások alacso-nyabb áfakulcsának a tervezett harmonizációáltal indukált emelése várhatóan magasabb inf-

lációhoz vezet. Az inflációs előrejelzések koc-kázatai nagyjából kiegyenlítettek. A felfelé irá-nyuló kockázatok főként az utóbbi idők olajár-sokkjainak, az olajárak jövőbeli alakulásának ésa bérek alakulásának másodlagos hatásaivalkapcsolatosak, miközben gyorsan bővül a kibo-csátás és a hitelállomány. Bármely továbbilefelé, az euroövezeti szint felé irányuló kamat-láb-konvergencia az infláció növekedésénektovábbi felfelé irányuló kockázatát jelenti. Azilyen fejleményeket a fiskális politikával kel-lene ellensúlyozni, hogy csökkentsék a kisebbreálkamatlábaknak a belföldi keresletre gyako-rolt expanziós hatását. A lefelé irányuló kocká-zat főként a nemzetközi kereslet esetleges gyen-gülésével és annak az idegenforgalmi kivitelregyakorolt hatásával függ össze.

Ciprus nincs a túlzott hiány állapotában. A2005-ös referenciaévben Ciprus költségvetésihiánya a GDP 2,3%-át tette ki, vagyis a referen-ciaérték alatt volt. 2006-ra az Európai Bizottsága GDP 1,9%-ára történő csökkenést prognoszti-zál. A GDP-arányos államadósság 2005-ben69,2%-ra csökkent, és az előrejelzések szerint2006-ban tovább csökken, 64,8%-ra, azaz a60%-os referenciaérték felett marad. Továbbikonszolidáció szükséges, amennyiben Cipruseleget kíván tenni a Stabilitási és növekedésipaktumban meghatározott középtávú célnak,amelyet a 2005 decemberi konvergenciapro g -ramban ciklikusan kiigazított, ideiglenes intéz-kedésektől megtisztított hiányként a GDP0,5%-aként számszerűsítettek. Ami az egyébfiskális tényezőket illeti, 2004-ben és 2005-bena deficitráta nem haladta meg az állami beruhá-zások GDP-hez viszonyított arányát.

Az EU Gazdaságpolitikai Bizottsága és az Euró-pai Bizottság legfrissebb prognózisai szerint a2050-ig terjedő években Cipruson várhatóanlényegesen növekedni fognak, és a GDP 11,8 százalékpontját teszik majd ki az életkorralkapcsolatos állami kiadások. Könnyebb leszezzel a teherrel megbirkózni, ha az állami pénz-ügyekben elegendő mozgásteret hoznak létremég azon időszak előtt, amikorra a demográfiaihelyzet rosszabbodását prognosztizálják.

39EKB



ÖSSZEFOGLALÓ


A ciprusi font 2005. május 2-a óta vesz részt azERM-II-ben, azaz az EKB általi vizsgálatotmegelőzően kevesebb, mint két éve. A ciprusivaluta középárfolyamát 0,585274 font/euroszinten állapították meg – ez az az árfolyam,amellyel a fontot 1999 elején egyoldalúan azeuróhoz kötötték –, ±15%-os standard ingado-zási sávval. Az ERM-II-ben történő részvételrőlszóló megállapodás azon alapult, hogy a ciprusihatóságok a gazdaságpolitika különböző terüle-tein szilárd kötelezettségeket vállaltak. 2004novemberétől 2006 októberéig Ciprus kötöttárfolyam-politikát folytatott az euróval szem-ben. Az ERM-II-ben való részvételét megelő-zően a ciprusi font közel volt a későbbi, ERM-II-beli, euróval szembeni középárfolya-mához. A mechanizmuson belül a fontottovábbra is a középárfolyam közelében jegyez-ték, a standard ingadozási sáv erős oldalán, és afont igen csekély volatilitást mutatott. Ugyanak-kor a rövid távú kamatláb-különbözetek a vizs-gált időszak végére fokozatosan közelítettek aháromhavi EURIBOR-hoz. Mind az euróvalszemben kétoldalúan, mind effektív módon, aciprusi font reálárfolyama közel volt az 1996januárja óta, valamint az euro 1999-es beveze-tése óta számított történelmi átlagokhoz. Azegyéb külső fejlemények tekintetében, Ciprusmajdnem folyamatosan a folyó fizetési és tőke-mérlegek – időnként jelentős – együttes hiányátjelentette. Az utóbbi években ezek a hiányok aGDP 2003-ban regisztrált 2,0%-áról 2005-re a GDP 5,1%-ára emelkedtek. Ugyanakkor e hiá-nyok finanszírozásának nagy része a közvetlenbefektetések nettó beáramlásából és az „egyébbefektetések” formájában beérkező tőkéből tör-tént, amelyek főként nem rezidens betétek rezi-dens bankoknál való elhelyezéséből és – kisebbmértékben – kölcsönökből álltak.

A referencia-időszakban a hosszú távú kamatlá-bak szintje 4,1% volt, azaz a kamatláb-kritériumjóval a 6,2%-os referenciaérték alatt maradt.Cipruson a hosszú távú kamatlábak és azokkülönbözete az euroövezetbeli államkötvényho-zamokhoz képest az utóbbi években általábancsökkent.

Mindent egybevetve, a fenntartható konvergenciamagas szintjének elérése érdekében fontos leszCiprus számára, hogy tovább haladjon egy struk-turális intézkedéseken alapuló fenntartható éshiteles fiskális konszolidációs pályán, valamint,hogy magas adósságrátájának kézzelfoghatócsökkentésével javítsa fiskális teljesítményét.Utóbbi abban is segíteni fog, hogy csökkenjen afolyó fizetési mérlegre nehezedő nyomás emelke-désének kockázata. Ugyancsak fontos lesz, külö-nösen az állami szektorban, hogy mérsékelt, amunkatermelékenység növekedését, a munkaerő-piaci helyzetet és a konkurens országokban bekövetkező fejleményeket tükröző mérsékeltbérfejlesztéseket hajtsanak végre. Ezenkívül elen-gedhetetlen lesz a termék- és munkaerő-piacstrukturális reformjainak megkezdése. Például afizetések és bizonyos társadalmi (megélhetésiköltségekkel kapcsolatos) juttatások indexálásimechanizmusát alaposan át kell vizsgálni, hogycsökkentsék az inflációs tehetetlenséghez kötődőkockázatokat. Az ilyen strukturális reformoknemcsak rugalmasabbá teszik a gazdaságot a sok-kokkal szemben, hanem – megfelelő monetárispolitika vitele esetén – a legjobb feltételeketteremtik a gazdaság fenntartható bővülése és afoglalkoztatás növekedése számára is.

A ciprusi jog, és különösen a Central Bank ofCyprusról szóló törvény nem felel meg mindenfeltételnek, amelyet a Central Bank of Cyprusfüggetlensége érdekében teljesíteni kell. Ciprusegy eltéréssel rendelkező tagállam, ezért alkal-mazkodnia kell a Szerződés 109. cikke vala-mennyi adaptációs követelményéhez.

3.4 LE T TORSZÁG

A referencia-időszakban Lettország 6,7%-os 12 havi átlagos HICP-inflációt ért el, amelyjelentősen meghaladja a Szerződésben meghatá-rozott 2,8%-os referenciaértéket. Ugyanakkor alegfrissebb információ alapján a 12 havi átlagosHICP-inflációs ráta a következő hónapokbanvárhatóan némileg csökkenni fog.

Az 1996 és 2006 közötti időszakban a fogyasztóiárakon számított infláció 2002-ig Lettországban



egy általános csökkenő trendet követett. E trend2003-ban megfordult, kezdetben főként az impor-tárak növekedése következtében, amelynek oka alat euróval szembeni leértékelődése, a szabályo-zott árak kiigazítása, valamint az EU-csatlakozás-sal kapcsolatos egyszeri tényezők kombinációjavolt. A dezinflációnak ez a kezdeti folyamata szá-mos fontos gazdaságpolitikai döntést tükrözött,leginkább a monetáris politika orientációját azárstabilitás elsődleges céljának elérése irányábaaz 1994-ben elfogadott szorosan rögzített árfo-lyamrendszeren keresztül. Az infláció csökkené-sét erős reál-GDP-növekedéssel párhuzamosanérték el, amely az EU-csatlakozást követő munka-erő-kivándorlással együtt hozzájárult a munkanél-küliségi ráta fokozatos csökkenéséhez. A fajlagosmunkaerőköltségek növekedése 1996-tól kezdő-dően erősen lelassult. A fajlagos munkaerőköltsé-gek csökkenő trendje 2003-ban megfordult,ahogy az egy főre jutó bér számottevően megnőtt,jelentősen meghaladva a termelékenység javulá-sának ütemét. Ez elsősorban a szolgáltatási szek-tor alakulását tükrözte. Az utóbbi idők fejlemé-nyeit tekintve, az éves átlagos HICP-inflációs rátaa teljes 2006-os év folyamán magas szinten inga-dozott, és októberben 5,6%-ot ért el.

A legtöbb jelentős nemzetközi intézettől rendel-kezésre álló legfrissebb inflációs előrejelzések2007-re vonatkozóan 4,4% és 6,3% közöttmozognak, míg 2008-ra 5,4% és 5,8% közöttiértéket prognosztizálnak. Az elkövetkező évekrevonatkozó inflációs előrejelzéseket tekintve Lett-országban számos felfelé irányuló kockázat van.Először, a gáztarifák tervezett kiigazításai azelkövetkező években valószínűleg felfelé irá-nyuló nyomást gyakorolnak az infláció dinami-kájára. Másodszor, még nem fejeződött be a fűtő-anyagok, a dohány és az alkohol jövedékiadójának EU-s szintekkel való harmonizációja.Különösen a dohányárukra kivetett jövedéki adóharmonizációja – amelyet 2010. január 1-jére bekell fejezni – járhat jelentős kumulált inflációnö-velő hatással az elkövetkező néhány évben. Har-madszor, az erőteljes hitelállomány-növekedésáltal fűtött igen robusztus kibocsátásnövekedésés a munkaerőpiacon kialakuló szűk keresztmet-szetek a fajlagos munkaerőköltségek továbbinövekedésének kockázatát hordozzák, ami

begyűrűzhet a belföldi árakba. Végül, bár azenergiaárak, közvetett adók és szabályozott árakelőre jelzett emelkedése önmagában várhatóancsak egy egyszeri ársokkot eredményez, az ilyenársokkok kombinációja egy igen élénk növeke-déssel és a munkaerő-piaci feltételek beszűkülé-sével jellemzett környezetben másodlagos hatá-sok kockázataival jár, ami jelentősebb éshosszabb ideig tartó inflációnövekedést eredmé-nyezhet. Ráadásul, a felzárkózási folyamat azelkövetkező években valószínűleg az inflációra ishatni fog, jóllehet a hatás pontos mértékét nehézmegbecsülni.

Lettország nincs a túlzott hiány állapotában. A2005-ös referenciaévben Lettország a GDP 0,1%-ának megfelelő költségvetési többletet ért el,vagyis kényelmesen teljesítette a hiányra vonat-kozó referenciaértéket. 2006-ra az EurópaiBizottság a GDP 1,0%-át kitevő hiányt prognosz-tizál. A GDP-arányos államadósság 2005-ben aGDP 12,1%-ára csökkent, és az előrejelzések sze-rint 2006-ban tovább mérséklődik, 11,1%-ra,vagyis messze a 60%-os referenciaérték alattmarad. A Stabilitási és növekedési paktumbanmeghatározott középtávú célt a 2005 novemberikonvergenciaprogramban a GDP 1%-a körüli,ideiglenes intézkedésektől megtisztított, cikliku-san kiigazított költségvetési hiányként számsze-rűsítették. Az egyéb fiskális tényezőket illetően,2004-ben és 2005-ben a deficitráta nem haladtameg az állami beruházások GDP-hez viszonyítottarányát.

Az EU Gazdaságpolitikai Bizottsága és az Euró-pai Bizottság legfrissebb prognózisai szerint a2050-ig terjedő években Lettországban várha-tóan mérsékelten csökkennek az életkorral kap-csolatos állami kiadások. Ez részben a múltbanmegvalósított nyugdíjreformokat tükrözi.Ugyanakkor továbbra is ébernek kell lenni, mertelőfordulhat, hogy a tényleges demográfiai,gazdasági és pénzügyi fejlemények a prognózi-sokban feltételezetteknél kedvezőtlenebbnekbizonyulnak.

A lett lat 2005. május 2. óta vesz részt az ERM-II-ben, azaz az EKB általi vizsgálatot megelő-zően kevesebb, mint két éve. A lett valuta közép -

41EKB



ÖSSZEFOGLALÓ


árfolyamát ±15%-os standard ingadozási sávval0,702804 lat/euro szinten állapították meg; ezazonos a 2005 eleje óta a lett hatóságok általalkalmazott árfolyammal, miután az SDR-valutakosárhoz való egyoldalú rögzítésről áttértek az euróhoz történő rögzítésre. A letthatóságok deklarálták, hogy egyoldalú kötelezettségként a lat euróval szembeni közép -árfolyamát ±1%-os ingadozási sávval fenntart-ják, ami az EKB-ra nézve semmilyen további kötelezettséggel nem jár. Az ERM-II-ben valórészvételről szóló megállapodás a gazdaságpoli-tika különböző területein a lett hatóságok általvállalt szilárd elkötelezettségeken alapult. AzERM-II-ben való részvételét megelőzően a lettlat euróval szembeni alakulása főleg az eurónakaz SDR-kosár főbb valutáival szembeni mozgá-sait tükrözte 2004 végéig. Az árfolyamrezsim2005. januári megváltoztatását követően azLVL/EUR árfolyam jegyzése folyamatosan a±1%-os egyoldalúan vállalt ingadozási sáv erősszélén történt. Az ERM-II-höz történt csatlako-zás óta a lat folytatta ezt a trendet, és ezzelERM-II-beli középárfolyamához is közelmaradt. Az euróval szembeni árfolyam-volatili-tás lényegesen csökkent, és 2005 eleje óta igenalacsony maradt. A háromhavi EURIBOR-ralszembeni rövid távú kamatláb-különbözetek2005 folyamán csökkentek, de 2006-ban nőttek,tükrözve a Latvijas Bankának az infláció vissza-tartására irányuló törekvéseit, és a 2006 októbe-rével végződő három hónapos időszakban 1,6százalékpontot tettek ki. Mind az euróval szem-ben kétoldalúan, mind effektív módon, a lett latreálárfolyama közel volt az 1996 januárja és azeuro 1999-es bevezetése óta számított törté-nelmi átlagokhoz. Más külső fejleményeket ille-tően, Lettország rendre a folyó fizetési és tőke-mérlegek tekintélyes együttes hiányát jelentette.2005-ben a deficit a GDP 11,4%-át tette ki,amely a vizsgált országok között a legnagyobbhiány. Az utóbbi tíz évben a nettó közvetlentőkebeáramlás valamivel több, mint a felétfedezte az együttes folyó fizetési- és tőkemérleghiánynak. Az elsősorbanbankhitelek formájában megjelenő „egyébbefektetésekbe” történő erőteljes beáramlásokeredményeképpen Lettország külső eladósodott-sága növekedett.

A referencia-időszakban a hosszú távú kamatlá-bak szintje 3,9% volt, vagyis jóval alatta maradta kamatláb-kritérium 6,2%-os referenciaértéké-nek. Lettországban az euroövezetbeli államköt-vény-hozamokhoz képest a különbözet kicsi.

Mindent egybevetve, a fenntartható konvergen-cia magas szintjének elérése érdekében Lettor-szág számára fontos lesz, hogy megfelelően szi-gorított fiskális politikát valósítson meg, amely,a fiskális konszolidáció elősegítése mellett,segít ellensúlyozni a kereslet által gerjesztettinflációs nyomást. Ráadásul, a jelenlegi erőtel-jes hitelállomány-növekedést és a jelentős folyó fizetésimérleg-hiányt szorosan figyelem-mel kell kísérni, mert azok túlfűtöttségi kocká-zatokat jelezhetnek. A hitelállomány erős növe-kedése szintén kockázatokkal járhat a pénzügyistabilitásra nézve. Ugyancsak fontos lesz a ver-seny további ösztönzése a termékpiacokon, aszabályozott szektorok liberalizációjának foly-tatása, a termelékenység növekedését, a munka-erő-piaci viszonyokat és a konkurens országok-ban zajló eseményeket tükröző megfelelőbérpolitika megvalósítása, valamint a munkae-rőpiacok működésének további javítása. Megfe-lelő monetáris politikával párosulva az ilyenintézkedések segíteni fognak egy árstabilitáshozvezető környezet elérésében, valamint hozzájá-rulnak a versenyképesség és a foglalkoztatásnöveléséhez.

A lett jog, és különösen a Latvijas Bankárólszóló törvény nem felel meg minden feltételnek,amelyet a Latvijas Banka függetlensége és euro-rendszerbe történő jogi integrációja érdekébenteljesíteni kell. Lettország eltéréssel rendelkezőtagállam, ezért alkalmazkodnia kell a Szerződés109. cikke valamennyi adaptációs követelmé-nyéhez.

3.5 MAGYARORSZÁG

A referencia-időszakban Magyarország 3,5%-os12 havi átlagos HICP-inflációt ért el, amelyjóval a Szerződésben meghatározott 2,8%-osreferenciaérték felett van. A legfrissebb infor-máció alapján a 12 havi átlagos HICP-inflációs



ráta a következő hónapokban várhatóan emel-kedni fog.

Hosszabb időszakra visszatekintve, a fogyasztóiárakon számított infláció egyértelműen csökkenőtrendet követett. 1996-tól kezdődően a dezinflá-ció folyamata számos fontos gazdaságpolitikaiválasztást tükrözött, különösképpen a monetárispolitika orientációját az árstabilitás elérésénekirányába, amit a jegybanktörvény is magábanfoglal. 2001-ben az árfolyamsáv ±2,5%-ról±15%-ra szélesítésével, a tőkeszámla teljes libe-ralizációjával és a nemzeti valuta csúszóleértéke-lésének megszüntetésével megváltozott a mone-táris politika keretrendszere, és bevezetésrekerült egy inflációs célkövetési rendszer. 2000-iga fiskális konszolidáció nagyban támogatta adezinflációt, de 2001-től kezdődően expanzióssávált. Kezdetben az infláció mérséklődését a bér-politika is erősítette. A 2005 előtti években az inf-láció csökkenése erőteljes gazdasági növekedésmellett ment végbe. A legfrissebb fejleményeketvizsgálva, az éves átlagos HICP-inflációs ráta2006 januárjában 2,5%-ra csökkent, de azótaemelkedik, és októberben 6,3%-ot ért el. 2006-ban az inflációhoz leginkább a szolgáltatások ésaz élelmiszerek árai járultak hozzá, amelyeket azenergiaárak követtek. A 2006. januári áfacsök-kentés hatására az infláció átmenetileg csökkent,de később az év folyamán a közvetett és közvet-len adók emelkedése (a szabályozott árak növe-kedésével együtt) az infláció felfutását váltottaki. Az infláció jelenlegi képét dinamikus, bárfokozatosan lehűlő gazdasági feltételek hátteré-ben kell szemlélni.

A jelentősebb nemzetközi intézetektől rendelke-zésre álló legfrissebb inflációs előrejelzések2007-re vonatkozóan 2,9% és 6,8% közöttmozognak, míg 2008-ra 3,9% és 4,4% közöttiértéket prognosztizálnak. A várakozások szerinta már megvalósított és tervezett további közve-tettadó- és szabályozottár-emelések és aforint/euro árfolyam 2006-os korábbi gyengülé-sének késleltetett hatása következtében a HICP-infláció 2007-ben jelentősen megugrik. A mégtávolabbi jövőt tekintve, az elkövetkező évek-ben a felzárkózási folyamat is hatással lehet az

inflációra vagy a nominálárfolyamra, bár a hatáspontos mértékét nehéz megbecsülni.

Magyarország a túlzott hiány állapotában van. A2005-ös referenciaévben Magyarország költség-vetési hiánya a GDP 7,8%-ának felelt meg,vagyis jóval meghaladta a referenciaértéket. AzEurópai Bizottság 2006-ra vonatkozó előrejel-zése szerint a hiány a GDP 10,1%-ára fog nőni.A GDP-arányos adósságállomány 2005-ben61,7%-ot tett ki, és az előrejelzés szerint 2006-ban 67,6%-ra emelkedik, azaz továbbra is meg-haladja a 60%-os referenciaértéket. Továbbikonszolidáció szükséges, amennyiben Magyar-ország a GDP 3%-ának megfelelő referenciaér-ték alá kívánja vinni a hiányt, és meg akarfelelni a Stabilitási és növekedési paktumbanmeghatározott középtávú célnak, amelyet a2006. szeptemberi konvergenciaprogramban aGDP 0,5–1%-a körüli, ideiglenes intézkedések-től megtisztított, ciklikusan kiigazított hiány-ként számszerűsítettek. Az egyéb fiskális ténye-zőket illetően, 2004-ben és 2005-ben adeficitráta meghaladta az állami beruházásokGDP-hez viszonyított arányát.

Az EU Gazdaságpolitikai Bizottsága és az Euró-pai Bizottság legfrissebb prognózisai szerint2050-ig Magyarországon várhatóan számotte-vően nőni fognak, és – a múltban megvalósítottstrukturális nyugdíjreformok ellenére – a GDP7,0 százalékpontját teszik majd ki az életkorralkapcsolatos közkiadások. Könnyebb lesz ezzel ateherrel megbirkózni, ha az állami pénzügyek-ben elegendő mozgásteret hoznak létre mégazon időszak előtt, amikorra a demográfiai hely-zet rosszabbodását prognosztizálják.

2004 novembere és 2006 októbere között amagyar forint nem vett részt az ERM-II-ben, deegy egyoldalúan megállapított középárfolyamkörüli ±15%-os ingadozási sávon belül jegyez-ték. Ezen időszak kezdetén a forint viszonylagstabil volt, majd többször is leértékelődési nyo-más alá került, így 2006 elejétől a magyar valutaeuróval szembeni árfolyama jobbára folyamato-san gyengébb szinten volt, mint 2004 novembe-rében. A vizsgált időszak nagyobbik részében aforint/euro árfolyam viszonylag nagy volatili-

43EKB



ÖSSZEFOGLALÓ


tást mutatott, amely 2006 első negyedévét köve-tően tovább fokozódott, de enyhén mérséklődötta 2006 októberével végződő három hónapos idő-szakban. Ugyanakkor a háromhavi EURIBOR-ral szemben a rövid távú kamatláb-különbözetekmagasak voltak, bár a vizsgált időszak nagyob-bik részében csökkentek. 2006 második felébenviszont ismét emelkedtek, és a 2006 októberévelvégződő három hónapos időszakban 4,4 száza-lékponton álltak. Mind az euróval szemben két-oldalúan, mind effektív módon, a magyar forintreálárfolyama 2006 októberében valamivelmeghaladta az 1996 januárja óta számított törté-nelmi átlagokat, és az euróval szembeni bilate-rális árfolyama közel volt az euro 1999-es beve-zetését követő átlagához. Más külsőfejleményeket illetően, 1998 óta Magyarországfolyamatosan a folyó fizetési és tőkemérlegeksúlyos együttes hiányát jelentette, amely 2004-ben a GDP 8,1%-ával érte el a csúcsot, mielőtt2005-ben a GDP 5,9%-ára csökkent. A folyófizetésimérleg-hiány 2001 óta tartó emelkedéselegalábbis részben a fiskális politika lazításávalés az abból következő igen magas költségvetésihiányokkal van összefüggésben. Finanszírozásiszempontból Magyarország a közvetlen befekte-tések nettó befogadója volt, ami nagyban hozzá-járult az együttes folyó fizetési- és tőkemérleg-hiány finanszírozásához (2003 kivételével).

A referencia-időszakban a hosszú távú kamatlá-bak szintje 7,1% volt, és így a kamatláb-kritérium6,2%-os referenciaértéke felett alakult. A magyarhosszú távú kamatlábak általában emelkedtek,csakúgy, mint különbözetük az euroövezetbelikötvényhozamokhoz képest. Ez a fiskális politi-kával és az inflációval kapcsolatban fennállókockázati megítélést jelzi.

Mindent egybevetve, a fenntartható konvergen-cia magas szintjének elérése érdekében Magyar-ország számára döntő lesz, hogy ambiciózus éshiteles fiskális konszolidációs intézkedéseketvalósítson meg, különös tekintettel a kiadásokfenntartható csökkentésére és a fiskális teljesít-mény kézzelfogható javítására. Ez ugyancsaksegítene a kereslet által gerjesztett inflációs nyo-más ellensúlyozásában. Ezen túlmenően fontos ahálózati iparágak liberalizációjának befejezése,

és intézkedéseket kell tenni Magyarországviszonylag alacsony foglalkoztatási rátájánaknövelése érdekében, például a munkaerő magasadóterhének csökkentésével, a munkaerő mobili-tásának növelésével, valamint azzal, hogy azoktatás jobban feleljen meg a piac igényeinek.Ez hozzájárulna a potenciális növekedés emelé-séhez és a bérnyomás féken tartásához. A bér-emeléseknek összhangban kellene lenniük amunka termelékenységének növekedésével,figyelembe véve a munkanélküliségi rátát és akonkurens országokban zajló eseményeket.Megfelelő monetáris politikával párosulva azilyen intézkedések segíteni fognak egy árstabili-táshoz vezető környezet elérésében, valaminthozzájárulnak a versenyképesség és a foglalkoz-tatás növeléséhez.

A magyar jog, és különösen a 2001. évi LVIII. törvény a Magyar Nemzeti Bankról nemfelel meg minden feltételnek, amelyet aMagyar Nemzeti Bank függetlensége és euro-rendszerbe történő jogi integrációja érdekébenteljesíteni kell. Magyarország eltéréssel ren-delkező tagállam, ezért alkalmazkodnia kell aSzerződés 109. cikke valamennyi adaptációskövetelményéhez.

3.6 MÁLTA

A referencia-időszakban Málta 3,1%-os 12 haviátlagos HICP-inflációt ért el, amely a Szerző-désben meghatározott 2,8%-os referenciaértékfelett van. A legfrissebb információ alapján a12 havi átlagos HICP-inflációs ráta a követ-kező hónapokban várhatóan enyhén mérséklő-dik.

Hosszabb időszakra visszatekintve, a HICP-in f -láció Máltán viszonylag stabil volt, és az 1999és 2005 közötti években többnyire 2% és 3%között ingadozott. A tény, hogy az inflációviszonylag hosszú ideig stabil maradt, számosfontos gazdaságpolitikai választást tükröz,leginkább azt a döntést, hogy a Málta 1964-esfüggetlenné válását követő időszak nagy részé-ben egy valutakosárhoz rögzített árfolyam rend-szerét tartották fenn. 2005 májusa óta a máltai



líra tagja az ERM II-nek. Az utóbbi idők fejle-ményeit tekintve, az éves HICP-inflációs ráta2006 első felében általában emelkedő trendetkövetett, bár az további részében csökkent. 2006áprilisában az infláció 3,5%-ra ugrott, ésaugusztusig – amikor 3,0%-ra esett – e szintkörül mozgott. Októberben az éves HICP-inflá-ciós ráta tovább csökkent 1,7%-ra. Az inflációingadozásaiban elsődleges tényező az energia-árak alakulása volt. Az 1990-es évek erős gazda-sági növekedésének időszakát követően a kibo-csátás növekedése 2001-től kezdődőenátlagosan lassú maradt, és azóta három évben isa kibocsátás csökkenését regisztrálták. Ez a gaz-dasági stagnálás a Málta exportpiacain megfi-gyelhető növekvő versennyel részben kapcsola-tos külső gyengeség, valamint belfölditényezők, úgymint a feldolgozóipari szektorbanvégrehajtott átstrukturálási műveletek ideigle-nes hatásának kombinációját tükrözte.

A jelentősebb nemzetközi intézetektől rendelke-zésre álló legfrissebb inflációs előrejelzések2007-re vonatkozóan 2,6% és 2,8% közöttmozognak, míg 2008-ra 2,4% és 2,6% közöttiértéket prognosztizálnak. Az inflációs kilátásokfelfelé irányuló kockázatai elsősorban a leg-utóbbi olajársokk esetleges közvetett és másod-lagos hatásaihoz kötődnek. Ezen túlmenően, bárnem annyira erőteljes, mint néhány, kevésbé fej-lett pénzügyi piacokkal rendelkező országban, a(különösen az építőiparba áramló) hitelállo-mány folytatódó gyors növekedése gondos meg-figyelést igényel, mivel fennáll a lehetőség,hogy belföldi árnyomást generál. Az inflációselőrejelzések lefelé irányuló kockázatai a termékpiacok liberalizációjának hatásaival,valamint az állami szektor szabályozási ésadminisztratív eljárásainak korszerűsítésére irá-nyuló, folyamatban levő törekvésekkel kapcso-latosak. A még távolabbi jövőt tekintve, a felzár-kózási folyamat is hatással lehet az inflációra,bár a hatás pontos mértékét nehéz megbecsülni.

Málta jelenleg a túlzott hiány állapotában van.2005-ben Málta költségvetési hiánya a GDP3,2%-át tette ki, tehát meghaladta a referenciaér-téket. 2006-ra az Európai Bizottság a GDP 2,9%-ára történő csökkenést prognosztizál. A GDP-

arányos államadósság 2005-ben 74,2%-ra csök-kent, míg a 2006-os előrejelzés 69,6%, azaztovábbra is a 60%-os referenciaérték felettmarad. További konszolidáció szükséges,amennyiben Málta eleget kíván tenni a Stabili-tási és növekedési paktumban meghatározottközéptávú célnak, amelyet a 2005. decemberikonvergenciaprogramban ciklikusan kiigazítva,ideiglenes intézkedésektől megtisztítva kiegyen-súlyozott költségvetésként számszerűsítettek.Ami az egyéb fiskális tényezőket illeti, 2004-bena deficitráta meghaladta az állami beruházásokGDP-hez viszonyított arányát, de 2005-ben nem.

Az EU Gazdaságpolitikai Bizottsága és azEurópai Bizottság legfrissebb prognózisai sze-rint a 2020-ig elkövetkező években Máltán azéletkorral kapcsolatos állami kiadások a GDP2,2 százalékpontjának megfelelő növekedéstérnek el, majd 2050-re ez a növekedés 0,3 szá-zalékpontra esik, ami részben tükrözi a nem-zeti nyugdíjrendszer jellemzőit. Ugyanakkortovábbra is ébernek kell lenni, mert előfordul-hat, hogy a tényleges demográfiai, gazdasági éspénzügyi fejlemények a prognózisokban felté-telezetteknél kedvezőtlenebbnek bizonyulnak.

A máltai líra 2005. május 2. óta vesz részt azERM-II-ben, vagyis az EKB általi vizsgálatotmegelőzően kevesebb, mint két éve. A máltaivaluta középárfolyamát 0,429300 líra/euro szin-ten állapították meg – amely a belépéskori piaciárfolyam volt –, ±15%-os standard ingadozásisávval. A belépéskor a máltai lírát a korábbi kosárhelyett (amelyben az euro, az angol font és azamerikai dollár szerepelt) az euróhoz rögzítették.Ezenkívül a máltai hatóságok deklarálták, hogy amáltai líra árfolyamát az euróval szembeni közé-párfolyamon tartják. Ez egy egyoldalú vállalás,amely így az EKB-ra nem ró plusz kötelezettsé-geket. Az ERM-II-ben való részvételről szólómegállapodás a gazdaságpolitika különböző terü-letein a máltai hatóságok által vállalt szilárd elkö-telezettségeken alapult. A vizsgált időszakban,mielőtt a líra csatlakozott az ERM-II-höz, a mál-tai valuta lényegében stabil volt az euróhozképest. Az ERM-II-höz történt csatlakozás óta alíra nem tért el központi árfolyamától. A három-havi EURIBOR-ral szembeni rövid távú kamat-

45EKB



ÖSSZEFOGLALÓ


láb-különbözetek 2006-ban csökkentek, és a2006 októberével végződött három hónapos idő-szakban 0,3 százalékpontot tettek ki. Mind azeuróval szemben kétoldalúan, mind effektívmódon, a máltai líra reálárfolyama közel volt az1996 januárja óta és az euro 1999-es bevezetéseóta számított történelmi átlagokhoz. Az egyébkülső fejleményeket illetően, Málta 1996 óta afolyó fizetési és tőkemérlegek legtöbbször jelen-tős (2005-ben a GDP 7,1%-ának megfelelő)együttes hiányát jelentette. Finanszírozási szem-pontból vizsgálva, 2003 óta a közvetlentőke- ésportfólióbefektetések együttes egyenlege erősnettó kiáramlást mutatott, miközben a beérkezőtőke javarészt az „egyéb befektetések” kategóriá-jába tartozott.

A referencia-időszakban a hosszú távú kamatlá-bak szintje 4,3% volt, és így a kamatláb-krité-rium 6,2%-os referenciaértéke alatt maradt. Azutóbbi években a máltai hosszú távú kamatlá-bak és azok különbözete az euroövezetbeli köt-vényhozamokhoz képest általában csökkent.

Mindent egybevetve, a fenntartható konvergenciamagas szintjének elérése érdekében Málta szá-mára fontos lesz, hogy tovább haladjon egy fenn-tartható és hiteles fiskális konszolidáció útján ésfiskális teljesítménye javuljon, beleértve a magasadósságráta csökkentését. A béremeléseket össz-hangban kell tartani a munka termelékenységé-nek növekedésével, miközben figyelembe veszika munkaerő-piaci feltételeket és a konkurensországokban bekövetkező fejleményeket. Ugyan-csak összpontosítani kell a gazdasági növekedésés a munkahelyteremtés szerkezeti akadályainakleküzdésére. Ebben a tekintetben kulcsfontos-ságú a termékpiaci verseny erősítése és a munka-erőpiac működésének javítása. Az ilyen intézke-dések hozzájárulnak e piacok rugalmasabbátételéhez, és ezáltal elősegítik az esetlegesország- vagy iparág-specifikus sokkokhoz valóalkalmazkodást. Megfelelő monetáris politikafolytatásával párosulva ezek az intézkedéseksegíteni fognak egy árstabilitáshoz vezető kör-nyezet elérésében, valamint hozzájárulnak a ver-senyképesség és a foglalkoztatás növeléséhez.

A máltai jog, és különösen a Central Bank ofMaltáról szóló törvény nem felel meg mindenfeltételnek, amelyet a Central Bank of Maltafüggetlensége és eurorendszerbe történő jogiintegrációja érdekében teljesíteni kell. Máltaeltéréssel rendelkező tagállam, ezért alkalmaz-kodnia kell a Szerződés 109. cikke valamennyiadaptációs követelményéhez.

3.7 LENGYELORSZÁG

A referencia-időszakban Lengyelország 1,2%-os 12 havi átlagos HICP-inflációt ért el, amelyjóval a Szerződésben meghatározott 2,8%-osreferenciaérték alatt van. Ugyanakkor a legfris-sebb információ alapján a 12 havi átlagos HICP-inflációs ráta a következő hónapokban várha-tóan fokozatosan emelkedni fog.

Hosszabb időszakra visszatekintve, Lengyelor-szágban a fogyasztói árakon számított infláció1997 óta lényegében csökkenő, bár nem folya-matos trendet követett, amikor a HICP-inflációidőnként igen alacsony szintekre esett. A dezin f -láció folyamatát támogatta a monetáris politikaorientációjának váltása az árstabilitás elérésé-nek irányába, amelyet egy inflációs célkövetőrendszer alkalmazásával vittek véghez. Az inflá-ció csökkenését az 1990-es évek végénekviszonylag erőteljes reál-GDP-növekedése elle-nére érték el. 2000 végén a gazdasági növekedésjelentősen lelassult, de 2002 végén fokozatosangyorsulni kezdett, ami 2004-ben igen tekinté-lyes növekedési rátákat és magasabb inflációteredményezett. Az elmúlt években a fajlagosmunkaerőköltségek növekedése negatív volt.Ugyanakkor 2005-ben a munkatermelékenységnövekedése a foglalkoztatás jelentős emelke-dése és az alacsonyabb gazdasági növekedéskövetkeztében számottevően visszaesett. Azutóbbi idők fejleményeit tekintve, az évesHICP-inflációs ráta 2006 elején emelkedni kez-dett, mielőtt októberben 1,1%-ra esett vissza.

A jelentősebb nemzetközi intézetektől rendelke-zésre álló legfrissebb inflációs előrejelzések2007-re vonatkozóan 1,7% és 2,5% közöttmozognak, míg 2008-ra 2,3% és 2,8% közötti



értéket prognosztizálnak. Ezek az előrejelzésekfolytatódó gazdasági fellendülést, növekvő mun-kaerőhiányt és a magasabb energiaárak késlelte-tett begyűrűzését feltételezik. Az inflációs előre-jelzések felfelé irányuló kockázatai főként afajlagos munkaerőköltségek vártnál erősebb ala-kulásával, valamint a lengyel zloty esetleges leér-tékelődésével kapcsolatosak. A még távolabbijövőt tekintve, az elkövetkező években a felzár-kózási folyamat is hatással lehet az inflációravagy a nominálárfolyamra, bár a hatás pontosmértékét nehéz megbecsülni.

Lengyelország a túlzott hiány állapotában van. A 2005-ös referenciaévben Lengyelországban aGDP 2,5%-ának megfelelő, azaz a referenciaér-ték alatti költségvetési hiányt regisztráltak.2006-ra az Európai Bizottság a GDP 2,2%-áratörténő csökkenést prognosztizál. 2005-ben aGDP-arányos államadósság 42,0% volt, amelyaz előrejelzések szerint 2006-ban 42,4%-ra nő,és így a 60%-os referenciaérték alatt marad.További konszolidáció szükséges, amennyibenLengyelország (a kötelező tőkefedezeti nyugdíj-rendszert figyelmen kívül hagyva) a GDP 3%-ának megfelelő referenciaérték alá kívánja csök-kenteni a hiányt, és meg akar felelni a Stabilitásiés növekedési paktumban meghatározott közép-távú célnak, amelyet a 2006 januári konvergen-ciaprogramban a GDP 1%-ának megfelelő, ide-iglenes intézkedésektől megtisztított, ciklikusankiigazított hiányként számszerűsítettek. Ami azegyéb fiskális tényezőket illeti, 2004-ben a defi-citráta meghaladta az állami beruházások GDP-hez viszonyított arányát, de 2005-ben nem. Len-gyelország hiány- és adósságadatai azállamháztartási szektorban 2007-ig tartalmazzáka kötelező tőkefedezeti nyugdíjrendszert. Ez azeljárás 2007 áprilisában, a következő túlzotthiány esetén követendő eljárásról szóló értesítés-sel szűnik meg. Becslések szerint, a nyugdíj-rendszert nem számítva, a költségvetési deficit-ráta 2004-ben 1,8 százalékponttal, 2005-ben 1,9 százalékponttal és 2006-ban 2,0 százalék-ponttal magasabb lett volna, míg a GDP-arányosállamadósság 2004-ben 4,0 százalékponttal,2005-ben 5,3 százalékponttal és 2006-ban 6,9 százalékponttal lett volna magasabb.

Az EU Gazdaságpolitikai Bizottsága és azEurópai Bizottság legfrissebb prognózisai szerint 2050-ig Lengyelországban várhatóancsökkenni fognak, és a GDP 6,7 százalékpont-ját teszik majd ki az életkorral kapcsolatos közkiadások. Ez részben a múltban megvalósí-tott nyugdíjreformokat tükrözi. Ugyanakkortovábbra is ébernek kell lenni, mert előfordul-hat, hogy a tényleges demográfiai, gazdasági éspénzügyi fejlemények a prognózisokban feltéte-lezetteknél kedvezőtlenebbnek bizonyulnak.

2004 novembere és 2006 októbere között a len-gyel zloty nem vett részt az ERM-II-ben; adás-vétele egy lebegőárfolyam-rendszerben történt.Ebben az időszakban a zlotyt az euróval szem-ben csaknem folyamatosan sokkal magasabbszinten jegyezték, mint 2004 novemberében, éstöbbnyire magas fokú volatilitást mutatott.Ugyanakkor a háromhavi EURIBOR-ral szem-beni rövid távú kamatláb-különbözetek viszony-lag nagyok voltak, és bár a vizsgált időszakbanfokozatosan csökkentek, és 0,8 százalékpontotmutattak 2006 októberével végződő háromhóna-pos időszakban. Mind az euróval szemben kétol-dalúan, mind effektív módon, a lengyel zlotyreálárfolyama 2006 októberében közel volt azeuro 1999-es bevezetése óta számított átlagá-hoz, de effektív módon némileg meghaladta az1996 januárjától számított történelmi átlagát. Azegyéb külső fejleményeket illetően, Lengyelor-szág az utóbbi tíz évben folyamatosan a folyófizetési és tőkemérlegek – időnként jelentős –együttes hiányát jelentette. 2000 óta ez határo-zottan csökken, és 2005-ben a GDP 1,4%-ánakfelelt meg. Az elmúlt tíz esztendőben abeáramló közvetlen tőkebefektetések nagybanhozzájárultak az együttes folyó fizetési- és tőke-mérleghiány finanszírozásához.

A referencia-időszakban a hosszú távú kamatlá-bak szintje 5,2% volt, és így a kamatláb-krité-rium 6,2%-os referenciaértéke alatt maradt. Azutóbbi években a lengyel hosszú távú kamatlá-bak és azok különbözete az euroövezetbeli köt-vényhozamokhoz képest általában csökkent.

Mindent egybevetve, a fenntartható konvergen-cia magas szintjének elérése érdekében Lengyel-

47EKB



ÖSSZEFOGLALÓ


ország számára fontos lesz, hogy fenntartható éshiteles fiskális konszolidációs pályát valósítsonmeg. Ez segítené az árfolyam-volatilitás magasfokának mérséklését is. Ugyanilyen fontos lesz agazdaság átalakításának folytatása, a privatizá-ciós folyamat felgyorsítása (különösen a szén- ésenergiaszektorokban), valamint a termékpiaciverseny további fokozása. Ráadásul, a szilárdnövekedési teljesítmény és az árstabilitás érde-kében kulcsfontosságúak a munkaerőpiacokműködését javító és az alacsony részvételi rátanövelését célzó intézkedések. Kiemelendő, hogya munkaerő-piaci reformoknak a differenciáltbérezés fokozását, az adóékek csökkentését, azigényeknek megfelelő szakképzettség biztosítá-sát és a szociális juttatások jobb elosztását kellcélozniuk. A béremeléseknek tükrözniük kellenea munka termelékenységének növekedését, amunkaerő-piaci helyzetet, valamint a konkurensországokban bekövetkező fejleményeket. Meg-felelő monetáris politika folytatásával párosulvaaz ilyen intézkedések segíteni fognak egy ársta-bilitáshoz vezető környezet elérésében, valaminthozzájárulnak a versenyképesség és a foglalkoz-tatás növeléséhez.

A lengyel jog, és különösen a Narodowy BankPolskiról szóló törvény nem felel meg mindenfeltételnek, amelyet a Narodowy Bank Polskifüggetlensége és eurorendszerbe történő jogiintegrációja érdekében teljesíteni kell. Lengyel-ország eltéréssel rendelkező tagállam, ezértalkalmazkodnia kell a Szerződés 109. cikkevalamennyi adaptációs követelményéhez.

3.8 SZLOVÁK IA

A referencia-időszakban Szlovákia 4,3%-os 12 havi átlagos HICP-inflációt ért el, amelyjóval a Szerződésben meghatározott 2,8%-osreferenciaérték felett van. A legfrissebb infor-máció alapján a 12 havi átlagos HICP-inflációsráta a következő hónapokban várhatóan enyhénmérséklődik.

Visszatekintve az 1996-tól kezdődő időszakra,Szlovákiában a fogyasztói árakon számított inf-láció átlaga 7% volt, anélkül, hogy egy világos

trendet követett volna. Amióta 1998-ban elhagy-ták a valutakosárhoz történő árfolyamrögzítést,az infláció egy inflációs cél elérését előirányzómonetáris politika alapján alakult, miközbenfigyelembe vették az árfolyamok alakulását is,különös tekintettel az euróra. Az infláció alaku-lását jelentősen befolyásolták a szabályozottárak felfelé, a költségszintekre történő kiigazítá-sai, valamint a közvetett adók változásai. A vizs-gált időszak nagyobbik részében az infláció alakulásának hátterében erőteljes reál-GDP-növekedés állt. A korábbi szerkezeti reformok-kal együttvéve a dinamikus keresleti feltételekbefolyásolni kezdték a munkaerő-piacot, így2004-től a foglalkoztatás élénken nőtt, a munka-nélküliség pedig fokozatosan csökkent. Az egyfőre jutó bér növekedési rátája idővel jelentősenváltozott, de folyamatosan meghaladta a munkatermelékenységének növekedési ütemét, ami afajlagos munkaerőköltségek viszonylag magasátlagos növekedési rátáját eredményezte. 2004-ben és 2005-ben viszont a fajlagos munkaerő-költségek növekedése lelassult. Az utóbbi időkfejleménye, hogy az éves HICP-inflációs ráta2005 októberében emelkedni kezdett, és 2006közepére fokozatosan körülbelül 5%-ra nőtt,mielőtt 2006 októberében 3,1%-ra csökkent.

A jelentősebb nemzetközi intézetektől rendelke-zésre álló legfrissebb inflációs előrejelzések2007-re vonatkozóan 2,2% és 3,6% közöttmozognak, míg 2008-ra 2,4% és 2,5% közöttiértéket prognosztizálnak. Az ezen előrejelzése-ket körülvevő felfelé irányuló kockázatokfőként az olajárak jövőbeli alakulásával ésannak a belföldi árakra gyakorolt esetleges hatá-sával függnek össze. Jóllehet az energiaárakemelkedése várhatóan csak egy egyszeri ársok-kot eredményez, egy nagyon élénk keresletnö-vekedést tapasztaló és csaknem teljes kapacitás-sal működő gazdaságra egy ilyen ársokk hatásaközvetett és másodlagos hatások kockázatávaljár, ami jelentősebb és hosszabb ideig tartó inf-lációnövekedést eredményezhet. Ebben a vonat-kozásban a bérek jövőbeli alakulása különösfigyelmet kíván. A még távolabbi jövőt tekintve,az elkövetkező években a felzárkózási folyamatis hatással lehet az inflációra vagy a nominálár-



folyamra, bár a hatás pontos mértékét nehézmegbecsülni.

Szlovákia a túlzott hiány állapotában van. A2005-ös referenciaévben Szlovákia a GDP 3,1%-ának megfelelő költségvetési hiányt ért el, tehátéppenhogy meghaladta a referenciaértéket.2006-ra az Európai Bizottság a GDP 3,4%-áratörténő hiánynövekedést prognosztizál. 2005-ben az államadósság a GDP 34,5%-ára csökkent,és az előrejelzések szerint 2006-ban 33,0%-raesik, vagyis jóval a 60%-os referenciaérték alattmarad. További konszolidáció szükséges,amennyiben Szlovákia eleget kíván tenni a Sta-bilitási és növekedési paktumban meghatározottközéptávú célnak, amelyet a 2005. decemberikonvergenciaprogramban ciklikusan kiigazított,ideiglenes intézkedésektől megtisztított hiány-ként a GDP 0,9%-aként számszerűsítettek. Amiaz egyéb fiskális tényezőket illeti, 2004-ben és2005-ben a deficitráta meghaladta az államiberuházások GDP-hez viszonyított arányát.

Az EU Gazdaságpolitikai Bizottsága és az Euró-pai Bizottság legfrissebb prognózisai szerint2050-ig Szlovákiában várhatóan csak mérsékel-ten fognak növekedni, és a GDP 2,9 százalék-pontját teszik majd ki az életkorral kapcsolatoskiadások. Ez részben a múltban megvalósítottnyugdíjreformokat tükrözi. Ugyanakkor továbbrais ébernek kell lenni, mert előfordulhat, hogy atényleges demográfiai, gazdasági és pénzügyifejlemények a prognózisokban feltételezetteknélkedvezőtlenebbnek bizonyulnak.

A szlovák korona 2005. november 28. óta veszrészt az ERM-II-ben, vagyis az EKB általi vizs-gálatot megelőzően kevesebb, mint két eszten-deje. A szlovák valuta ERM-II-beli középárfo-lyamát 38,4550 korona/euro szinten állapítottákmeg – amely a belépéskori piaci árfolyam volt –,±15%-os standard ingadozási sávval. Az ERM-II-ben való részvételről szóló megállapo-dás a gazdaságpolitika különböző területein aszlovák hatóságok által vállalt szilárd elkötele-zettségeken alapult. Mielőtt a szlovák koronacsatlakozott az ERM-II-höz, a szlovák valutaárfolyamának alakulását kezdetben egy felérté-kelődési trend jellemezte. 2005 első negyedévé-

ben a korona némileg gyengült, majd egy vilá-gos trend nélküli fluktuációs időszak követke-zett. Az ERM-II-höz történt csatlakozáskor akorona először 1,8%-kal felértékelődött az euró-val szemben, majd általában a középárfolyam-nál sokkal magasabban jegyezték, az ingadozásisáv erős oldalán. 2006 második negyedévébenviszont a korona átmenetileg egy viszonylagerős lefelé irányuló nyomás alá került, ami első-sorban az újonnan választott kormány jövőbelifiskális politikájának irányultságával kapcsola-tos piaci aggodalmakkal, valamint a feltörekvőpiacok iránt megnyilvánuló globális kockázat-kerüléssel köthető össze. A szlovák koronatámogatása és az árfolyam-volatilitás visszafo-gása érdekében a Národná banka Slovenska erő-teljesen beavatkozott a devizapiacokon. Eztkövetően, az inflációs előrejelzés felfelé módo-sítása tán, emelte az irányadó kamatokat is. Akorona felértékelődött, október 31-én magasan aközépárfolyama felett jegyezték. A vizsgált idő-szak során a korona euróval szembeni árfolya-mának volatilitása folyamatosan viszonylagjelentős volt. A háromhavi EURIBOR-ral szem-beni rövid távú kamatláb-különbözetek 2005áprilisában mérsékelt szintekre csökkentek,mielőtt ismét a tekintélyes 1,6 százalékpontranőtt az eltérés a 2006 októberével végződőhárom hónapos időszakban. Mind az euróvalszemben kétoldalúan, mind effektív módon, aszlovák korona reálárfolyama jóval meghaladtaaz 1996 januárja és az euro 1999-es bevezetéseóta számított történelmi átlagokat. Más külsőfejleményeket illetően, Szlovákia folyamatosana folyó fizetési és tőkemérlegek – legtöbbszörtekintélyes – együttes hiányát jelentette. Miután2003-ban a hiány egyensúlyközeli pozíciórazsugorodott, ismét tartósan növekedett, és 2005-ben a GDP 8,6%-át tette ki. Finanszírozásiszempontból a közvetlen befektetések nettóbeáramlása jelentősen hozzájárult az elkönyveltegyüttes folyó fizetési- és tőkemérleghiányfedezéséhez.

A referencia-időszakban a hosszú távú kamatlá-bak átlagos szintje 4,3% volt, és így a kamatláb-kritérium 6,2%-os referenciaértéke alatt maradt.2006-ban a szlovák hosszú távú kamatlábakcsökkenő trendje megfordult, és jelenleg a hosz-

49EKB



ÖSSZEFOGLALÓ


szú távú kamatlábak valamivel az euroövezet-ben jellemző szint felett vannak.

Mindent egybevetve, a fenntartható konvergenciamagas szintjének elérése érdekében Szlovákiaszámára fontos lesz, hogy megfelelően szigorúfiskális politikát valósítson meg, amely segítellensúlyozni a kereslet által gerjesztett inflációsés folyó fizetésimérleg-nyomás kockázatánakkialakulását. Ezen túlmenően, további szerkezetireformok megvalósítása szükséges. Különösenfontos lesz a munkaerőpiac működésének javí-tása, amelyet a rendelkezésre álló és a keresettszakmák közötti eltérések, valamint a munkaerőelégtelen mobilitása jellemez. Továbbá a béreme-léseket összhangban kellene tartani a munka ter-melékenységének növekedésével, figyelembevéve a munkaerő-piaci feltételeket és a konku-rens országokban bekövetkező fejleményeket.Ugyanilyen fontos lesz a gazdaság liberalizáció-jának folytatása, valamint a termékpiaci versenytovábbi fokozása. Megfelelő monetáris politikafolytatásával párosulva az ilyen intézkedéseksegíteni fognak egy árstabilitáshoz vezető kör-nyezet elérésében, valamint hozzájárulnak a ver-senyképesség és a foglalkoztatás növeléséhez.

A szlovák jog, és különösen a Národná bankaSlovenskáról szóló törvény nem felel meg min-den feltételnek, amelyet a Národná banka Slo-venska függetlensége és eurorendszerbe tör-ténő jogi integrációja érdekében teljesítenikell. Szlovákia eltéréssel rendelkező tagállam,ezért alkalmazkodnia kell a Szerződés 109.cikke valamennyi adaptációs követelményé-hez.

3.9 SVÉDORSZÁG

A referencia-időszakban Svédország 1,5%-os 12 havi átlagos HICP-inflációt ért el, amelyjóval a Szerződésben meghatározott 2,8%-osreferenciaérték alatt van. Ugyanakkor a legfris-sebb információ alapján a 12 havi átlagos HICP-inflációs ráta a következő hónapokban várha-tóan fokozatosan emelkedni fog.

Hosszabb időszakra visszatekintve, Svédország-ban a HICP-infláció általában alacsony volt,miközben időnként átmeneti tényezők hatottakrá. Az infláció középtávú alakulása számos fon-tos gazdaságpolitikai választást tükröz, különö-sen a monetáris politika orientációját az árstabi-litás elérésének irányába. 1993 óta a monetárispolitika célját explicit inflációs célként fejezikki, és 1995 óta a fogyasztóiár-index (CPI) 2%-osnövekedéseként számszerűsítik, ±1 százalék-pontos tűréshatárral. Ráadásul, 1998 óta a fiská-lis politika nagyban támogatja az árstabilitást,és az 1990-es évek vége óta a nagyobb termék-piaci verseny is szerepet játszik. 1996 és 2000között Svédországban mind a CPI, mind aHICP-infláció gyakran volt 1% alatt, ami főkénta csökkentett közvetett adókat és támogatáso-kat, a liberalizáció hatásait, valamint a (csak aCPI-t befolyásoló) mérséklődő jelzálog-kamat-lábakat tükrözte. 2001 és 2003 között az inflációtöbbnyire 2% felett volt, de 2004 óta általában2% alatt maradt, amit a mérsékelt bérnövekedé-sek, a magas munkatermelékenység-növekedésés az importárak alacsony növekedési rátái ala-poztak meg. Az infláció alakulását egy igen erő-teljes átlagos reál-GDP-növekedéssel a háttér-ben kell szemlélni. Mindazonáltal a munkaerő-piaci feltételek viszonylag gyengék maradtak,ami mérsékelt bérnövekedéseket eredménye-zett. A munka termelékenységének erős növeke-désével együtt, 2002 óta a fajlagos munkaerő-költségek gyengén emelkednek. Az utóbbi időkfejleményeit tekintve, az éves HICP-inflációsráta 2006 tavaszán nőtt, tükrözve a legtöbbalkomponens növekedését. Azt követően nagy-jából stabil maradt, mielőtt a mérséklődő ener-giaárakkal összhangban októberben 1,2%-ra las-sult.

A jelentősebb nemzetközi intézetektől rendelke-zésre álló legfrissebb inflációs előrejelzések2007-re vonatkozóan 1,6% és 2,1% közöttmozognak, míg 2008-ra 1,8% és 2,0% közöttiértéket prognosztizálnak. A 2% felé történőfokozatos elmozdulással kapcsolatos várakozáselsősorban a növekvő kapacitáskorlátokból és afoglalkoztatás növekedésének (amely mérsé-kelni fogja a munka termelékenységének növe-kedését) várt fellendüléséből fakad. Némi



bérekre nehezedő, felfelé irányuló nyomás iskialakulhat. A várakozások szerint az importá-rak alacsonyak maradnak, tükrözve a folytatódónemzetközi verseny nyomását, miközben azenergiaárak általi nyomás 2007-ben várhatóancsökkenni fog. Az inflációs kilátások kockázatailényegében kiegyensúlyozottak. A felfelé irá-nyuló kockázatok főként a további olajár-emel-kedésekhez, valamint az árak és bérek jövőbelialakulásához kötődnek, miközben gyorsan nő akibocsátás, és erősen emelkedik a hitelállományés a házárak. A lefelé irányuló kockázatok anemzetközi kereslet esetleges mérséklődésével,a folytatódó magas munkatermelékenység-növekedéssel és a gyenge munkaerő-kereslettelkapcsolatosak. A még távolabbi jövőt tekintveaz a tény, hogy Svédországban az árszintek mégmindig viszonylag magasak, azt sugallja, hogytovábbi kereskedelmi integráció és a versenylefelé irányuló hatással lehet az árakra.

Svédország nincs a túlzott hiány állapotában. A2005-ös referenciaévben Svédországban a GDP3,0%-ának megfelelő költségvetési többletetkönyveltek el, vagyis kényelmesen teljesítettéka hiányra vonatkozó referenciaértéket. 2006-raaz Európai Bizottság a GDP 2,8%-ára csökkenőtöbbletet prognosztizál. A GDP-arányos állam-adósság 2005-ben 50,4%-ra csökkent, és 2006-ra további csökkenést jeleznek előre, 46,7%-ra,így az államadósság a 60%-os referenciaértékalatt marad. A Stabilitási és növekedési pak -tumban meghatározott középtávú célt a 2005novemberi konvergenciaprogramban a GDP2%-ának megfelelő, ideiglenes intézkedésektőlmegtisztított, ciklikusan kiigazított többletkéntszámszerűsítették. A Svédország költségvetésiegyenlegére és adósságára vonatkozó adatok azállamháztartási szektorban 2007-ig tartalmaz-zák a kötelező tőkefedezeti nyugdíjrendszert. Ezaz eljárás 2007 áprilisában, a következő túlzotthiány esetén követendő eljárásról szóló értesí-téssel szűnik meg. Becslések szerint a nyugdíj-rendszer nélkül a költségvetési többlet 2004-benés 2005-ben 1,0 százalékponttal alacsonyabblett volna, illetve 2006-ban 1,1 százalékponttalalacsonyabb lett volna, míg az államadósság2004-ben és 2005-ben 0,6 százalékponttal

magasabb lett volna, illetve 2006-ban 0,7 száza-lékponttal magasabb lett volna

Az EU Gazdaságpolitikai Bizottsága és az Euró-pai Bizottság legfrissebb prognózisai szerint2050-ig Svédországban várhatóan mérsékeltennövekedni fognak, és a GDP 2,2 százalékpontjátteszik majd ki az életkorral kapcsolatos közkia-dások. Ez részben a múltban megvalósított nyug-díjreformokat tükrözi. Ugyanakkor továbbra isébernek kell lenni, mert előfordulhat, hogy atényleges demográfiai, gazdasági és pénzügyifejlemények a prognózisokban feltételezetteknélkedvezőtlenebbnek bizonyulnak.

2004 novembere és 2006 októbere között a svédkorona nem vett részt az ERM-II-ben, hanemegy lebegőárfolyam-rendszerben folyt az adás-vétele. A vizsgált időszakban 2005 novemberéiga korona leértékelődési nyomás alatt volt, majdtöbbnyire felértékelődési trendet követett. Min-dent egybevetve, a svéd valutát csaknem folya-matosan gyengébb szinten jegyezték az euróvalszemben, mint 2004 novemberében. A vizsgáltidőszak nagyobbik részében a korona euróvalszembeni árfolyama viszonylag nagy fokú vola-tilitást mutatott. A vizsgált időszak elején arövid távú kamatláb-különbözetek a háromhaviEURIBOR-hoz képest jelentéktelenek voltak, és2005 májusa után mérsékelten negatívvá váltak.Mind az euróval szemben kétoldalúan, mindeffektív módon, a svéd korona reálárfolyamaközel volt az 1996 januárjától és az euro 1999-es bevezetése óta számított történelmi átlagai-hoz. Az egyéb külső fejleményeket illetően,Svédország tekintélyes többletet tartott fenn afolyó fizetési- és tőkemérleg együttes egyenle-gében, amely a GDP 7,3%-ával 2003-ban érte ela csúcsot, majd magas szinten maradt.

A hosszú távú kamatlábak átlaga a referencia-időszakban 3,7%-ot tett ki, és így jóval a kamat-láb-kritérium 6,2%-os referenciaértéke alattmaradt. A referencia-időszak nagyobbik részé-ben a svéd hosszú távú kamatlábak és az euro-övezetbeli államkötvény-hozamok különbözetestabil és enyhén negatív, -0,1 százalékpontkörüli szinten volt.

51EKB



ÖSSZEFOGLALÓ


Mindent egybevetve, bár Svédország elérte afenntartható konvergencia magas fokát, fontoslesz a fiskális stratégia szigorú végrehajtása,amely a gazdasági ciklusban a GDP 2%-ánakmegfelelő költségvetési többletet irányoz elő.Mind a monetáris, mind a fiskális politikát ille-tően, Svédországnak jól működő intézményikeretrendszere van. A gazdaság rugalmasabbátétele érdekében szükség van a termék- és mun-kaerőpiacok működésének javítását célzó nem-zeti politikákra. Miközben a gazdaságot a sok-kokkal szemben rugalmasabbá teszik, megfelelőmonetáris politika folytatásával párosulva astrukturális reformintézkedések (különösen amunkaerőpiacon) segíteni fognak egy árstabili-táshoz vezető környezet fenntartásában, vala-mint támogatják a versenyképességet és hozzá-járulnak a foglalkoztatás növeléséhez. Szükséglesz a szociális partnerek e célokhoz való hozzá-járulására azáltal, hogy a béremelések tükrözzéka munkatermelékenység növekedését, a munka-erő-piaci viszonyokat, valamint a konkurensországokban bekövetkező fejleményeket.

A svéd jog, és különösen a Sveriges Riksbankrólszóló törvény nem felel meg minden feltételnek,amelyet a Sveriges Riksbank függetlensége éseurorendszerbe történő jogi integrációja érdeké-ben teljesíteni kell. Svédország eltéréssel ren-delkező tagállam, ezért alkalmazkodnia kell aSzerződés 109. cikke valamennyi adaptációskövetelményéhez. Az EKB megjegyzi, hogy aSzerződés 1998. június 1-je óta arra kötelezteSvédországot, hogy fogadjon el jogszabályokataz eurorendszerbe történő integrációról; és azévek során a svéd hatóságok nem tettek jogsza-bályalkotó lépéseket az ebben és a korábbijelentésekben megfogalmazott összeférhetetlen-ségek orvoslására.



K O N V E R G E N C I A J E L E N T É S 2 0 0 6 . D E C E M B E R

ISSN 1725940-1

9 7 7 1 7 2 5 9 4 0 0 0 1 HU

B E V E Z E T É S É S Ö S S Z E F O G L A L Ó

BEVEZETÉS ÉS ÖSSZEFOGLALÓ · 2007-02-20 · KONVERGENCIAJELENTÉS 2006. DECEMBER Az EKB 2006....

Documents

Transcript of BEVEZETÉS ÉS ÖSSZEFOGLALÓ · 2007-02-20 · KONVERGENCIAJELENTÉS 2006. DECEMBER Az EKB 2006....