sheet 1 CyanMa - ombkenet.hu

��

� �� " $��%��&��'&(�)*('*��"+$ -./01�� "3� ��3� 5 6��&7�� $ �+�� &�(� �$��:&��&('��6 -./0� /=>? A7B�� D-./0E ��"��'A$�

GH JKLHMNJL OGNPGK QMRPMLHGST UL VJWMLHGST XNPXLYZXS Z G[\GGZ G[]SJSSG [U^W GRSGZ _`a`bQGR

cd fghihjkflmn

opqrstuvwxyz{|}~��~� ��

��

sheet_1 CyanMa

��

�� ! ��"#�� %�&�'��()*" � �#�,� �� & ��&� (��2�(��3 ��56789:�#3 56<=9:�#3 56<89:�#3 ��*� 56@89:�# B8C3 @<3@C3 <C ,*�G *��,� "� �K��"L!�� O"#��,&#��%�&�# �� #3 *�� ,&Q�,&#�� %�&�#S�K&�#:�#T %,&LV� , *"&L!� L��#��, V��3 (��&, �V�&�3 L�� !�� "�!� ��KL"#3 ^ àbcdef ^ i^jef ^ mnoepqdre *�� ^t ^`^dnvwxyiox ��"��)�" � ,& ��,:�# �V� ,9�� #�,�� , �� ! L!� �� #�T

%,&V#� ��# �# ,&�#��3 (�� pq`�caj ��ecmL��#��# ��*,�:�# *�� 9��9�# � �� ! ��"#�� %�&�#T L� �� #�*,�3 ��,&(��Q ,�,�B��)�3 ��'�# �"�3 �9�� )�G3 ��*� �� "::� �)�&��V� L� �� *��,#�� ',#��" ��"�3 � �� *"#�:�#��L��#��#� �)*"#� &�*� �� ,��&�L�"� B��¨��!�� 79� �� 3 � �� *"#� ��&�"�� &L� �� G, �� &�: ��*"#��,K��T

³´µ¶·¸¹´ »¼½¾¿¾À ³ÁµÂÃ¶´ ÅÆ¸Ç¿ÈÇ·ÀÉÊ½´ ÌÃÍÎÏ¶ÉÊ´ Ñ´ÒÃ¿Ã¸ÓÔÕÔ ³´µ¶·¸¹×»¼½¾¿¾ÀÒÉÍ·µØ¾¸¾Ù·ÊÚ ÜÓÝÞßÝÞÔÝÔàáÔÕÅÃâÚ ÜÓÝÞßÝÞÔÝÓàßÝÔ¾àÀÃ´¸Ú ÀÙ¶å´ÒæÈÊ´àÀ´µ¶·¸¹çåÈÑÈÇÉ¶ éÒÃ å´ÒÃ¿Ã¸Ò¾Â¾¿ë

ìíîïðñòóô ö÷øùúûüý ÿ��ø�øûøùô��

�� øûôÿ��û�ö��ô�� !� ��#$�� &��$�&�&�' $��

)*+,-.$� ��012� �4�#�1��$#5 6� +8-$ ��#4��0�2�-�� 0�� $� ?@��&�� B$�2$@ D&�2&��$�� 0� G�H&��$��2��!1�� 1�1�0� ��L

NOPQRS UVWQVXYSVUZ \]W^ àbcdefY àbhi OkX VmnefkVoopdrsSS]P Xr kpoVrrwpS Vw bz Sfmkfw|OY^fwfUUQOYfS Vw

~�� L

� .��125 �� 1��@.$� H$�2��&�2$�� &¢�1&�&@$ 0�$@@$ �¥4&� 6� ��@#¥�$��' H��2 �26�#¥ $� �$��&@�$�� 0� $��2��&� ��12$�$��$� ��$¢H$��&� $ D&�2&��$�� 0�G�H&��$�� µ$¢��$�L

G��H$�� 2��!1��!�� 2 �&��$�H$� &�' H$ $�$#5.�4$11&�� ½��$�.$� �$1&1H$�5

¿�ÀÁ�µG�ÂÃ ÀÅÆµ�ÇG?Â�Ç� D�ÉÆÂ�Ç�ÇÇ �ÁË +Í+ ÏÂÐÂ�µÑGÐ¿Ëµ

�2��$�4&�2 $1�5 @0��0� $ ��4��0¢¢ ��1�� ØÙ ÛÜÝÞÜßàáâãÜßÜää æÝçèßéàæê

ë í ï ë ò í ë ö ø ö ø ü ë�1��@��6� $#5.�4$11&� ��0.�� $ �� 1 &@&�� 0@��-

1��@�� 0@ !� ��4��LG0@ !�' H��2 $ &�1 &� ��@��' �6��$�&@�$��$�'

.$@&�$��$� ��' H��2 $#5.�4$11&�6�.$� $� ?BDG�-� �1�1 0�� #4��0�2��L

�w ��N� kpoVrwU|pY^V

sheet_1 CyanMa

TARTALOM

DR. KONCZ ISTVÁN: A nagylengyeli nehézolaj triász eredeténekbizonyítékai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2Evidences of Triassic origin of heavy crude oil from Nagylengyel

DR. HAVASI ISTVÁN: Cséti Ottó, a magyar bányamérés ismert professzora . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6Ottó Cséti, an eminent professor of Hungarian mine surveying

BALOGH CSABA: A Magyar Általános Kõszénbányák Részvény-társulat tevékenysége Tatabányán 1901-1929 . . . . . . . . . . . . . . . . .11Activity of Hungarian Coal-mines Corporation at Tatabánya in 1901-1929

CSATH BÉLA: A fúrótelepi irodáktól a Nagykanizsa Vár u. 8. sz. alatti irodaházig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .14Early activities of EOROGASCO and MAORT in Hungary –Explorations and offices

LIVO LÁSZLÓ: Életünk az energia - A villamos autózásról . . . . . . . .17Energy – our life – Electric automobilism

Egyesületi ügyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .22Köszöntjük Tagtársainkat születésnapjukon . . . . . . . . . . . . . . . . . . .32Köszöntjük jubileumi diplomával kitüntetett Tagtársainkat . . . . . . .35Bányásznap 2016 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .55Hazai hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .10, 54, 66Gyászjelentés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .61Makrai László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .61Tóth Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .62Benyõcs Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .62Placskó József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .63Podhorányi László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .64Götz Tibor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .65Személyi hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .65, 76Külföldi hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .72Helyreigazítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .10Nyelvmûvelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .60A 149. évfolyam (2016) tartalomjegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .73

A kiadvány az OMBKE Bányászati Szakosztály pártoló jogi tagjai, valamint aMOL Nyrt. támogatásával jelenik meg.

Megjelent 2016. november 30.

Bányászati és Kohászati Lapok – BÁNYÁSZAT – KÕOLAJ ÉS FÖLDGÁZ 149. évfolyam, 5-6. szám 1

A szerkesztõség címe:Postacím: Tapolca – Pf. 17 – 8301

BányászatPodányi Tibor felelõs szerkesztõ

tel.: +36-30-2955-718e-mail: [email protected]

dr. Csaba József (olvasó szerkesztõ)Kovács Béla (szerkesztõ)

A szerkesztõ bizottság tagjai:Bagdy István, Bariczáné Szabó Szilvia,

Bircher Erzsébet, dr. Biró József,dr. Dovrtel Gusztáv, Erdélyi Attila,dr. Földessy János, dr. Gagyi Pálffy

András, Gyõrfi Géza, dr. Horn János,Jankovics Bálint, Kárpáty Erika,

dr. Ladányi Gábor, Livo László, LoisLászló, Mara Márta-Éva, dr. Mizser

János, Sóki Imre, dr. Szabó Imre,dr. Vojuczki Péter

Kõolaj és FöldgázDallos Ferencné felelõs szerkesztõ

tel: +36-70-385-1149e-mail: [email protected]

A szerkesztõ bizottság tagjai:Chován Péter, Csath Béla, Fisch István,

Horváth Csaba, Kõrösi Tamás,Molnár Zsolt, dr. Szabó Tibor,

dr. Szunyogh István, dr. Turzó Zoltán,id. Õsz Árpád

Kiadja:Országos Magyar Bányászati

és Kohászati Egyesület1051 Budapest, Október 6. u. 7.

Telefon/fax: 1-201-7337www.ombkenet.hu

Felelõs kiadó: dr. Nagy Lajos

Nyomdai elõkészítés: Tóth Imréné

Nyomda: Press+Print Nyomda,

Kiskunlacháza

Bányászati és Kohászati Lapok

Belsõ tájékoztatásra, kereskedelmiforgalomba nem kerül

A BKL lapszámok az OMBKE honlapján– www.ombkenet.hu – elérhetõek.

HU ISSN 2498-8332

„Lektorált lap” – MTA Magyar Tudományos Mûvek TáraKõolaj és Földgáz

2 Bányászati és Kohászati Lapok – BÁNYÁSZAT – KÕOLAJ ÉS FÖLDGÁZ 149. évfolyam, 5-6. szám

Bevezetés

A nagylengyeli olajmezõ felfedezésének történetenem csak érdekes, hanem számos tanulsággal szolgál-hat a szénhidrogén-kutatásban tevékenykedõ újabbnemzedékeknek. Az 1937-41 idõszakban végrehajtotttorziós és graviméteres (felszíni) mérések a Németfalu-Salomvár-Kustánszeg-Barlahida-Szentmihályfa általbehatárolt területen nagy kiterjedésû, mélyben lévõszerkezetet mutattak ki [1]. A szerkezet tetõpontja Sa-lomvár környékén volt. A szerkezet déli része keletiirányban részanomáliával rendelkezett Nagylengyel tér-ségében. 1943-ban mélyítették le a Salomvár-1 jelû ku-tatófúrást. A miocén mészkõ átfúrásakor az iszapbangáz- és olajnyomokat észleltek. A fúrás az „idõs” (me-zozóos) mészkövet 2208 m mélységben érte el. 1946-ban a Salomvár-2, 1947-ben a Salomvár-3 fúrás lemélyí-tésére került sor. Az utóbbi már jóval kisebb mélység-ben (1998 m) érte el az idõs mészkövet, amelybõl vízbe-áramlást kaptak. A Salomvár jelû fúrások idõs mészkö-vét triász korúnak tekintették. Innen származott az afeltevés, hogy a késõbbi nagylengyeli fúrások miocénképzõdményei alatt közvetlenül triász mészkõ van. Ezakkor változott meg, amikor Nyírõ Réka geológus1953-ban megállapította, hogy Nagylengyelben a mio-cén alatt közvetlenül nem triász, hanem felsõkrétamészkõ van.

1947-50 idõszakban a területen szünetelt a fúrásoskutatás. Ez idõ alatt kiegészítõ graviméteres méréseketvégeztek, és ezek eredményei alapján megállapították,hogy a Salomvár-Kustánszeg maximumtól Nagylengyelfelé haladva egy geomorfológiai nyereg van, és Nagy-lengyel körül a salomvárival közel azonos nagyságú ki-emelkedés lehet.

Az elõbbiek ismeretében a kutatás irányítói 1950-ben telepítették a Nl-1 kutatófúrást, amely 1916 mmélységben olajnyomos miocén glaukonitos zöldho-mokkövet harántolt. 1932,5 m mélységben teljes iszap-veszteség lépett fel. Minden valószínûség szerint ez amélység megfelelhetett az idõs mészkõ tetõzónájának.Az idõs mészkõ váratlan megjelenése annak következ-ménye lehetett, hogy – mint késõbb kiderült – az idõsmészkõ Nagylengyelben magasabban helyezkedik el,mint a Salomvár-3 fúrás idõs mészköve. A Nl-1 fúrás ígymûszakilag befejezhetetlenné vált, elszerencsétlene-

dett. Okulva ebbõl a tapasztalatból, a soron következõfúrásokat nem engedték az iszapelnyelõ zónáig mélyíte-ni, és az elgondolás az volt, hogy a miocén zöldhomok-kõbõl történõ reménybeli olajtermelés biztosítására azöldhomokkõ alatti miocén márgáig fúrnak, és ezt kö-vetõen béléscsöveznek.

A Nl-2 fúrást a Nl-1 fúrásban mutatkozott olajnyo-mos miocén miatt úgy tervezték kezdetben, hogy csak amiocén zöldhomokkövet tárják fel. A továbbiakban kö-zöltekhez a Dedinszky Jánossal, Buda Ernõvel és SzankaIstvánnal készített ipartörténeti riportokat [2], CsathBéla visszaemlékezését [3] és személyes közléseit hasz-náltam fel. A salomvári fúrásokban tapasztaltak alapjánsenki sem bízott abban, hogy az idõs mészkõben olaj le-het. Ez érthetõ, természetes volt, és ebben az játszhatottszerepet, hogy a kutatási sikereket addig a homokkõ-tá-rolókban érték el (Budafa, Lovászi). Azt senki sem sej-tette, hogy Nagylengyelben egy idõs (mezozóos) mész-kõbõl álló rög van, és abban olaj is található. A Nl-2 fú-rásban 1951 márciusában a zöldhomokkõbõl dugaty-tyúzható könnyû olajat kaptak, ami nagyon különbözötta késõbbi fúrásokban megjelent sûrû, igen viszkózusolajtól. A zöldhomokkõ 12-15 m3/nap olajtermeléstbiztosított, aminek akkoriban az volt az óriási jelentõsé-ge, hogy a II. világháború után újra találtak olajat Ma-gyarországon. A Nl-2 fúrásban a zöldhomokkõ felettvolt lecsövezve a kút, a zöldhomokkõ tároló csövezet-len, nyitott szakaszban volt. A zöldhomokkõ szakaszt akövetkezõ évben kísérelték meg kiképezni a miocénmárgáig történõ tovább mélyítéssel és az azt követõ bé-léscsövezéssel. A Nl-2 fúróberendezése leszerelt, és aNl-3 fúrást kezdte mélyíteni.

A nagylengyeli olajmezõre jellemzõ sûrû, viszkózusún. nehézolaj elsõ ízben a Nl-3 fúrásban 1951. június vé-gén, július elején jelent meg a 3. rétegvizsgálat során1966,5-1968 m mélységbõl. A kút savazás után felszállóolajtermelésû lett. Kezdetben azt gondolták, hogy azolaj a miocén mészkõbõl került felszínre. Késõbb máraz olajat adó mészkövet – Salomvár analógiájára – tri-ász korúnak vélték. Csak késõbb, 1953-ban derítette kiNyírõ Réka geológus, hogy az olajtároló mészkõ felsõ-kréta korú. (A Nl-35 fúrás volt az elsõ, amelyik elérte afelsõkréta képzõdmények alatt a triászt.)

A Nl-2 fúrás tovább mélyítésére 1952 májusában ke-rült sor az elõzõleg említett célból. A fúró azonban a

A szerzõ szándéka ezzel a cikkel az, hogy lerója tiszteletét azok elõtt, akik a nagylengyeliolajmezõ felfedezésében és feltárásában részt vettek. A felfedezés történetének felidézésén túl-menõen a szerzõ ismerteti a nagylengyeli nehézolaj tulajdonságait és azokat az elképzelése-ket, amelyek az olaj eredetét próbálták tisztázni. A késõbbi idõszak kis anyagigényû analiti-kai módszerei lehetõvé tették az olaj szénhidrogénjei tulajdonságainak összehasonlítását afeltételezhetõ anyakõzetekéivel, az olajanyakõzet korrelációt. Ennek eredményeként bizonyí-tottnak tekinthetõ, hogy a nagylengyeli nehézolaj a felsõtriász anyakõzetekben képzõdött.

A nagylengyeli nehézolaj triász eredetének bizonyítékaiDr. KONCZ ISTVÁN okl. vegyészmérnök, a földtudományok kandidátusa


tervezettnél mélyebbre haladt, és 1963 m mélységben,az idõs mészkõben állt meg, miközben teljes iszapvesz-teség lépett fel. Az iszapelnyelést követõen az idõs (fel-sõkréta) mészkõbõl felszálló termeléssel napi 95-100 m3

nehézolaj jött felszínre.A nagylengyeli nehézolaj a felsõtriász (nóri) fõdolo-

mit és a felsõkréta (rudistás) mészkõ repedezett zónái-ban és a karsztos kioldások következtében létrejött üre-geiben képezett telepeket. Az említett karsztos üregekarra utalnak, hogy a fõdolomit és a felsõkréta mészkõföldtani fejlõdéstörténete során kiemelkedett, és szára-zulattá vált oly módon, ahogyan jelenleg a Bakonymészkõ-felszíneit és karsztos barlangjait látjuk. A triász-szal kezdõdõ és az alsókrétával záródó idõszakban (250-100 millió év tartományban) 3000 métert meghaladóvastagságú üledéktömeg alakult ki [4]. A triász idõszakiüledékgyûjtõ medence õsföldrajzi helye az akkori õs-óceán (Tethys) északnyugati részén, Lombardia szom-szédságában a Déli és az Északi Alpok között volt [5]. ABakony tömege Lombardiától tolódott el keleti irány-ban a Balaton-vonalban végzõdõ hosszú törésvonal men-tén. Az ausztriainak nevezett hegységképzõ mozgás(orogén fázis) során (100 millió éve) a medence kiemel-kedett, egyes részei szárazulattá váltak, és az alsókréta-jura üledékek nagy része eróziót szenvedett, a felsõtri-ász üledékek egy része is megsemmisült. Ebben az idõ-szakban alakultak ki a felsõtriász (nóri) fõdolomitkarsztos üregei. A medence megmaradt része újból süly-lyedt, és vízzel borítottá vált a felsõkréta idõszakban(100-66 millió éve), aminek folyamán képzõdött a nagy-lengyeli nehézolaj másik tárolókõzete, a felsõkréta ru-distás mészkõ. Egy újabb hegységképzõ mozgás, a lara-mi orogén fázis a medence peremeken a rudistás szintteljes erózióját hozta magával. Egy rövid idõszakban, azeocénben (57-36 millió éve) újabb üledékképzõdésment végbe, amelyet a pireneusi orogén fázis szakítottmeg. Ennek során történt az idõs mészkõképzõdmé-nyek blokkokra tagolódása és a megmaradt rudistásmészkõ karsztos üregeinek kialakulása. Az üledék-képzõdés a középsõ miocéntõl, 15 millió évtõl kezdõ-dõen indult újra olyan finomszemcsés üledékkel,márgával, ami meggátolta a nehézolaj eljutását a mi-océn tároló-kõzetbe, a glaukonitos zöldhomokkõbe.

A nagylengyeli nehézolaj tulajdonságai

A nagylengyeli olaj 0,9 t/m3 feletti sûrûségû, igenviszkózus nehézolaj. Igen kevés könnyû, benzin részttartalmaz. Atmoszférikus desztillációs maradékanagy, 80-90% közötti. Az olaj 50-65%-a nem szénhid-rogén, hanem kén, oxigén és nitrogén atomokat tar-talmazó gyanta és aszfaltén. A nagylengyeli olaj kén-tartalma nagy, 2 és 6% közötti, ami arra utal, hogy azolaj karbonátokban gazdag kõzetekben képzõdött. Akarbonátos üledékek képzõdése folyamán a szulfát-redukáló mikroorganizmusok kénhidrogént termel-nek, ami a fémekben szegény karbonátos üledékek-ben nem tud megkötõdni fém-szulfidok, például piritformájában. Így a kénhidrogénbõl a kén a karbonátos

üledékek szerves anyagába épül be. Ez a kénben gazdagszerves anyag az üledékek folyamatos lerakódása soránegyre mélyebbre kerül, hõmérséklete egyre nagyobblesz. Hõbomlása következtében kénben gazdag olaj ke-letkezik. A nagylengyeli olaj feltûnõen dús nyomele-mekben, különösen vanádiumban és nikkelben. Ezek afémek a porfirinekhez kötõdnek [6]. (Porfirin szerkeze-tet tartalmaz a klorofill és a hemoglobin, amelyekbenmagnézium illetve vas szerepel. Ezek a fémek cserélõd-nek le az üledékképzõdés és a szerves anyag átalakulásfolyamán vanádiumra és nikkelre.)

A Nagylengyel jelû fúrásokon kívül a Barabásszeg,Pusztaapáti és Szilvágy jelûek között voltak olyanok,amelyekbõl a nagylengyelihez hasonló nehézolaj kerültfelszínre. Érdemes megjegyezni, hogy az említett terü-letek fúrásaiban a nagylengyeli nehézolajtól lényegeseneltérõek is mutatkoztak. Gráf [7] a dunántúli olajokdesztillációjából származó frakciók, párlatok tulajdon-ságai alapján két olajtípust mutatott ki: 1. a gyakoribb,fõleg idõs (mezozóos) tárolókõzetekben felhalmozó-dott, párlataiban parafin jellegû kõolajokat; 2. a ritkább,fõleg miocén tárolókõzetekben akkumulálódott inter-medier, nafténesbe hajlókat. Ez a párlatok tulajdonsá-gai alapján végzett olaj-olaj korreláció arra utalt, hogyaz olajok két, egymástól eltérõ tulajdonságokkal rendel-kezõ képzõdményben jöttek létre. A jelenlegi állapotszerint (1. ábra) a nagylengyeli nehézolajat képviselõparafin jellegû csoporton kívül még két olajcsoport mu-tatkozik: a Gráf által már jelzett intermedier típuson kí-vül egy kifejezetten naftén jellegû csoport. Az elsõkulcsfrakció (250-275°C) korrelációs indexe (CI) és sû-rûsége (D) azt mutatja, hogy a nagylengyeli nehézolajgyûrûs (cikloalkán, aromás) szénhidrogénekben sze-gény, a naftén jellegû olajok pedig ugyanezen szénhid-rogénekben rendkívül dúsak. A kimutatott három olaj-csoport azt jelenti, hogy az olajokat három, tulajdonsá-gaikban egymástól eltérõ szerves anyagú kõzetek hoz-

1. ábra: Párlatok tulajdonságai

ták létre. Érdemes hangsúlyozni, hogy a nagylengyelinehézolaj a másik két olajcsoporttól teljesen elkülönül.

A nagylengyeli nehézolaj eredetére vonatkozófeltételezések

Akkoriban már általánosan elfogadott volt, hogy aföldkéreg kõzeteiben felfedezett kõolaj- és földgáztele-pek szénhidrogénjei az üledékekben lévõ szerves (élõszervezetekbõl származó) anyagból képzõdtek. A kõze-tekbe zárt szerves anyag egy része a vízzel borított felszí-neken lévõ, vagy a tenger- illetve tófenékre hulló, továb-bá az ott élõ parányi szervezetekbõl, fito- és zoo-plank-tonokból, algákból áll. Másik részét a devon idõszaktólkezdõdõen a szárazföldi növényzetbõl származó, a fo-lyóvizek által szállított szerves anyag képezi. A finom-szemcsés kõzetek, így például a márgák, mészmárgáktöbb szerves anyagot tartalmaznak, mint a például a tá-roló típusú homokkövek. A szerves anyagban dúsabbkõzeteket anyakõzeteknek nevezik azért, mert szervesanyaguk hõbomlása során a kõolaj- és gázszénhidrogé-nek döntõ többsége belõlük keletkezik, amely képes ar-ra, hogy koncentrálódva a szerkezetekben telepekethozzanak létre. A márgák, mészmárgák jelenléte, koraés elhelyezkedése alapján következtetnek arra, hogy re-mélhetõ-e kõolaj- vagy gáztelep, illetve a felfedezett te-lepek szénhidrogénjei mely kõzetekben képzõdtek. Mi-vel a telepek tárolótérrel rendelkezõ kõzetei nem dúsakszerves anyagban, nem tekinthetõk anyakõzeteknek, aszénhidrogéneknek más, nem-tároló típusú kõzetekbõl,ahol képzõdtek, el kell vándorolni (migrálni) a szerke-zetek tárolóiba. Az anyakõzet és az annak szénhidro-génjeit tartalmazó tárolókõzet kora, szintje a legtöbbesetben nem azonos. Például egy felsõkréta korútárolókõzetben felhalmozódott olajról nem állíthatjukbizonyosan, hogy anyakõzete is felsõkréta idõszaki. Le-het, hogy anyakõzete idõsebb, triász korú. Az olyan jel-legû vizsgálatok eredményei hiányában, mint amilye-nekrõl a továbbiakban szó lesz, csak földtani megfonto-lásokon alapuló feltételezésekre, sejtésekre voltak utal-va. Abban az idõszakban, amikor a nagylengyeli olajme-zõt felfedezték, nem álltak rendelkezésre azok az anali-tikai eljárások, mûszerek, amelyeknek vizsgálati ered-ményei perdöntõek lehettek volna annak megítélésé-ben, hogy a felfedezett kõolajtelepek szénhidrogénjeimely anyakõzetekbõl származnak.

Földtani megfontolások alapján Dubay [4] feltéte-lezte, hogy a párlataiban parafin jellegû nagylengyeli ne-hézolaj a triász anyakõzetekbõl származtatható. Elkép-zelése szerint a triász anyakõzetekben képzõdött olaj-szénhidrogének elõször a triász dolomitok karsztos tá-rolótereiben halmozódhattak fel telepekké az alsókrétaidõszaki ausztriai hegységképzõ folyamatot (orogén fá-zist) követõen. Ezek az ún. elsõdleges telepek vertikálismigráció révén másodlagos, immár végleges telepekethoztak létre a felsõkréta rudistás mészkõ karsztos üre-geiben az eocén idõszak végén végbement pireneusiorogén fázist követõen.

Kertai [8] kifejtette, hogy Porfirjevnek az az állítása,

hogy a kõolajtelepek mindenütt csak a harmadkorbankeletkeztek, az újabb mezozóos olajelõfordulások, sõtéppen a Magyarországon (Nagylengyel) valószínûmezozóos anyakõzet lehetõségével dõl meg.

Bodzay [9] szerint a nagylengyeli (és a hahóti) kõ-olajtelepek kõolajának közös anyakõzete az õrségimélyzóna neogén üledéktömegében kereshetõ, ahon-nan a dolomitban másodlagosan migrálva jutott maicsapdáiba.

Az elõzõekbõl az látszik, hogy az egy és ugyanazonmedencében felfedezett kõolajtelepek eredetére vonat-kozóan eléggé szélsõséges magyarázatok születtek aföldtani megfontolások alapján, amelyek nélkülöznivoltak kénytelenek a továbbiakban részletezett geoké-miai vizsgálatok eredményeit.

A nagylengyeli nehézolaj triász eredeténekbizonyítékai

Ahhoz, hogy egzakt módon meg lehessen állapítaniaz olaj eredetét, össze kell hasonlítani az olaj és a felté-telezhetõ anyakõzetek szénhidrogénjeinek az eredetszempontjából mérvadó tulajdonságait. Ezt a módszertolaj-anyakõzet korrelációnak nevezik. Az anyakõzetekszénhidrogénjeit a vizsgált kõzetbõl ki kell nyerni, hogyelemezhetõ legyen. A kinyerést szerves oldószerekkelvégzik az oldószer forráspontjának megfelelõ hõmér-sékleten. A bepárlással történõ oldószer-mentesítéseredménye az ún. extraktum, amelybõl folyadék-kro-matográfiás módszerrel állítják elõ az ún. telített frakci-ót. Ez a frakció aromás szénhidrogéneket, gyantákat ésaszfalténeket nem tartalmaz, csak alkánokat és cikloal-kánokat, azaz telített szénhidrogéneket. Eléggé sok(100-200 g) kõzetet kell extrahálni ahhoz, hogy a szük-séges, kb. 50 mg tömegû extraktumot elõ lehessen állí-tani. Érthetõ, hogy az 1950-70 idõszakban még olyanelemzéseket nem végezhettek, amelyekhez ilyen kevésanyag is elegendõ lett volna. Az extraktumok említetttelített frakciója nagyobb molekulatömegû szénhidro-gént tartalmaz, így a párlatoknak megfelelõ, jóval ki-sebb molekulatömegû szénhidrogének eleve nem anali-zálhatók. Az összehasonlítás igénye miatt az olajok nagymolekulatömegû, ún. nehéz részét kell vizsgálni.

Az olaj-anyakõzet korreláció eredményeit elõzete-sen már publikáltam [10, 11]. Remélem, hogy a korrelá-ció eredményei a Bányászati és Kohászati Lapok jóvol-tából szélesebb körben ismertekké válhatnak. A korre-lációban felhasznált egyik tulajdonság az oleanán-tar-talom (OL), amelyet gázkromatográfiás-tömegspektro-metriás (GC-MS) módszerrel mérnek. Az oleanán kor-jelzõ szénhidrogén, mert csak a zárvatermõ szárazföldinövényekben fordul elõ, amelyek a felsõkréta idõszak-tól kezdõdõen léteznek. Ha egy olajban az oleanán bi-zonyossággal kimutatható, akkor annak anyakõzete fel-sõkréta vagy annál fiatalabb. Ebbõl következik, hogy atriász anyakõzetekben és a bennük képzõdött olajbanoleanán nem fordulhat elõ. Sajnos, csak az oleanán je-lenlétébõl lehet egyértelmûen következtetni az anyakõ-zet korára. Ha oleanán nem mutatható ki az olajban,



akkor anyakõzete lehet a felsõkrétánál idõsebb, de le-het felsõkréta és annál fiatalabb is. Ugyanis, ha az utób-biaknak megfelelõ anyakõzet szerves anyaga nem tar-talmaz szárazföldi eredetû részt, akkor extraktuma semtartalmazhat oleanánt. Ezért egy másik tulajdonság, atelített frakció szénizotóparánya (SAT) is szükséges azegyértelmû eredménnyel kecsegtetõ korrelációhoz. Aszénizotóparány a szén két stabil (nem radioaktív) izo-tópjának, a 13 tömegszámú, nehezebb C13-nak és a 12tömegszámú, könnyebb C12-nek az aránya, amelyet egykalibráló anyag (PDB standard) szénizotóparányátólmért eltérés ezrelékében adnak meg. A mérésttömegspektrométerrel végzik. Minél nagyobb negatívértékû a szénizotóparány, a vizsgált anyag izotóposanannál könnyebb.

A 2. ábra „a” része mutatja az összetartozó SAT ésOL értékeket a kõzet-extraktumokban, és ugyanennekaz ábrának a „b” része ábrázolja az olajok összetartozóSAT és OL értékeit. Látható, hogy a nagylengyeli olajés a felsõtriász anyakõzetek extraktumai hasonló tulaj-donságokkal rendelkeznek: oleanánt nem tartalmaz-nak és izotóposan könnyebbek. A nagylengyelitõl elté-rõ olajok és a felsõtriásznál fiatalabb felsõkréta és mio-cén anyakõzetek extraktumai izotóposan nehezebbek,és rendelkeznek oleanán-tartalommal. Azonban elõ-fordulnak oleanán-hiányosak is annak következménye-ként, hogy az anyakõzetek szerves anyagából hiányzotta szárazföldi eredetû rész, és ennél fogva nem is tartal-mazhatott oleanánt, ugyanakkor izotóposan egyöntetû-en nehezebbek. Az ismertetett olaj-anyakõzet korrelá-cióval bizonyítottnak tekinthetõ, hogy a párlataiban pa-rafin jellegû nagylengyeli nehézolaj felsõtriász eredetû.

IRODALOM

[1] Bérczes Sándor, Németh Géza, Péter Richárd: A nagylen-gyeli olajmezõ feltárásának és termelési múltjának tör-ténete. „40 éves a nagylengyeli kõolajtermelés” c. szak-mai nap elõadásai, p. 5-36. (1991)

[2] Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylen-gyel (ipartörténeti riportok), Magyar Olajipari Múze-um Közleményei 7. Zalaegerszeg. (1996)

[3] Csath Béla: A nagylengyeli olajmezõ hõskora. (1991)[4] Dubay László: Az észak-zalai medence fejlõdéstörténete a

kõolajkutatások tükrében. Földtani Közlöny, 92 (1), p.15-30. (1962)

[5] Haas, J., Budai, T.: Upper Permian-Triassic facies zones inthe Transdanubian Range. Riv. It. Paleont. Strat., v.101, n. 3, p. 249-266. (1995)

[6] Kerényi Ervin: Geoporfirinek. A kémia újabb eredményei,Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 11-140. (1996)

[7] Gráf László: A dunántúli terület olajainak összetétele és ke-letkezésük (orosz nyelven), Geologija Nefti i Gaza, No.2, Moszkva. (1961)

[8] Kertai György: A kõolaj és a földgáz vegyi összetétele és ke-letkezése, Akadémiai Kiadó, Budapest. (1972)

[9] Bodzay István: A nagylengyeli kõolajmezõ folyadék-földta-ni viszonyai (kandidátusi értekezés) (1973)[10] KonczIstván: Nagylengyel és környéke kõolaj-elõfordulásai-nak eredete. Általános Földtani Szemle, 25, p. 55-82.(1990)

[11] Clayton, J. L., Koncz, I.: Petroleum Geochemistry of theZala Basin, Hungary. AAPG Bulletin, v. 78, No. 1, p.1-22. (1994)

Dr. Koncz István a Budapesti Mûszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán diplomázott 1963-ban. A Magyar TudományosAkadémiától kandidátusi fokozatot kapott 1984-ben. Az OGKT és jogutódja, a MOL Nyrt. nagykanizsai laboratóri-umában dolgozott a 2001. évben bekövetkezett nyugdíjazásáig. Kutatási területe a szénhidrogének szerves geokémiája,amellyel a MOL Nyrt. megbízásából független szakértõként jelenleg is foglalkozik.

2. ábra: Olaj-anyakõzet korreláció: a. kõzet-extraktum, b. olaj

Bányászati gyûjtemény Komlón

2016. október 7-én a Városi Múzeumban Polics József polgármester megnyitotta a helyi szénbányászat történetét bemutatókülöntermet. A teremben gondos elrendezésben a látogatók a bányászkodás eszközeivel és múltjával kapcsolatos tárgyakkal ésképekkel ismerkedhetnek meg. A megnyitás alkalmával bejelentették, hogy a múzeum bányászatot bemutató anyagának továb-bi bõvítését tervezik. Tóth Árpád


Cséti Ottó (Chrismár 1884-ig) 1836-ban Budán szü-letett. Elemi és középiskolai tanulmányait Budapestenvégezte. Francia szülei eredetileg kereskedõnek szán-ták, de õt inkább a mûszaki pálya vonzotta. A tehetsé-ges gyermek sajnos korán árvaságra jutott, ezért már fi-atalon dolgoznia kellett. Ahhoz, hogy tanulmányai foly-tatásához a szükséges anyagiakat megteremtse, a GanzGépgyárban vállalt munkát, majd 1856-1858 között abécsi mûegyetem hallgatója lett. 1858-tól 1862-ig a sel-mecbányai akadémián tanult, és kitûnõ eredménnyel,26 évesen, elvégezte a bányászati-kohászati szakot.

Ezután egy évig ideiglenes tanársegéd volt, majd pe-dig kincstári szolgálatba lépett, és az akadémia alkal-mazta mint gyakornokot, 75 krajcár napidíjjal. 1863-1867-ben különbözõ beosztásokban, Szélaknán, Govos-dián, Gyaláron (gyakornok, 1864-1865), Kapnik-bá-nyán, Oláhláposbányán, Podorujon (tisztjelölt, 1 forint50 krajcár napidíj, 1865-1867) dolgozott. 1867-tõl 1872-ig a diósgyõri vasgyár kincstári mérnöke, majd másod-osztályú kohótisztje lett (1000 forint fizetéssel). Ott azüzem építésének mûszaki vezetése volt a feladata.1872-ben visszatért Selmecbányára, ahol az akkor meg-alakult Bányaméréstan-Geodézia Tanszéken 30 évigoktatott, a híres akadémiának kezdetben helyettes, majdrendkívüli (fizetése: 1200 forint), 1878-tól pedig II. osz-tályú rendes tanára volt. 1889-ben bányatanácsosi, 1894-ben pedig fõbányatanácsosi címet kapott, és I. osztályúrendes tanárrá is kinevezték [2], [4], [5], [6], [7], [9].

Tudós tanító volt, õtekinthetõ a magyarbányamérési és föld-mérési szakirodalomegyik megteremtõjé-nek. Ehhez kötõdõenszemélyérõl az [1]szakirodalomban a kö-vetkezõ olvasható:„Nemcsak élõ szóvaloktatott, hanem mara-dandó formában anyomtatott betû segít-ségével is.”

Ez tükrözõdik visz-sza igen sokszínû szak-irodalmi tevékenysé-gébõl is. A jelentõsebb,és többségében hiány-pótló, publikációs mun-

káiból (12 + 3 db) – a teljesség igénye nélkül – említ-sünk meg néhányat. Ezek a következõk [5], [8], [10]: – Erdészeti földmértan, Budapest, 1888, 1900, Selmec-

bánya, 1911, (468 oldal, 401 fametszet, 100 arany ju-talom, Országos Erdészeti Egyesület),

– Az út, híd és erdészeti vasutak építésérõl, Selmecbá-nya, 1889,

– Bányaméréstan és felsõ földméréstan a bányamér-nök, országmérõ, és vasúti mérnök használatára, ké-zikönyv, Selmecbánya, 1894, 419 oldal (2. ábra),

– Magyar bányászati szintmérõmûszer, Selmecbánya,1895, Joerges nyomda, 8 o.,

– Általános földméréstan, Selmecbánya, 1900, 468 o., a2. javított kiadás, 1912, 524 o.,

– Magyar erdészeti buszola mûszer, magyar erdészetimérõasztal, Bp. 1900, Pátria, 14 o.,

– Bányatelepek tervezése, 1904, 188 o.+atl. (OMBKE,Teleki Géza alap, 2000 korona jutalom),

– A legcélszerûbb vezetékcsõ megválasztása, Bp. 1905,Pallas, 80 o. Számos cikke jelent meg a Bányászati és Kohászati

Lapokban (28 db), az Erdészeti Lapokban (5 db), éskülföldi (9 db, fõleg porosz bányászati) szakmai folyó-iratokban [11]. Tanulmányaiban például foglalkozott a

1. ábra: A selmeci diák, Cséti Ottó grubenes fényképe(Forrás: Központi Bányászati Múzeum, Sopron)

2. ábra: Cséti OttóBányaméréstan és FelsõFöldméréstan tankönyve(Forrás: ifj. Szabó László)

A selmecbányai akadémián a Bányászati-Bányaméréstani Tanszék szétválása (1866-1872)eredményeképpen a bányaméréstani oktatás önállóvá vált. Az újonnan létrehozott Bánya-méréstan-Geodézia Tanszék vezetésével 1872-ben Cséti Ottót bízták meg. Cséti professzoréletútja, munkássága mostani részletes áttekintésének az oka egyrészt a személyére való vissza-emlékezés, másrészt a bányamérés területén végzett magas színvonalú tevékenységének megis-mertetése az utódokkal és a BKL olvasóival. Vele kapcsolatban még az is kiemelendõ, hogy Õvolt az alapító professzora a több mint 140 éves miskolci Geodéziai és Bányaméréstani Tan-széknek.

Cséti Ottó, a magyar bányamérés professzora180 éve született és 110 éve halt meg Cséti Ottó, az OMBKE elsõ titkára, a Geodéziai és Bányaméréstani Tanszék alapítója

DR. HAVASI ISTVÁN okl. bányamérnök, tszv. egyetemi docens (Miskolci Egyetem Geodéziai ésBányaméréstani Tanszék)

függélyes aknák mérésével,a kör új beosztásával, a lejt-mérés új mûszerével, aWágner-féle zsebszintezõ-vel, a területek felosztásával,a magyar mérõasztallal, abányamérési célú új teodo-litállvánnyal, az aknabeliszállítás új jelzõkészüléké-vel, a Bositz-féle új bányá-szati mérõmûszerrel, a víz-emelõ gépek szakszerû meg-választásával, a selmeci

rendszálmérõvel (3. ábra), a logaritmus rendszálmérõ-vel, a bányászati távmérés új eszközével és a nagy és ma-gas föld alatti üregek felmérésével.

A Bányászati is Kohászati Lapokban az alábbi pub-likációi találhatók meg:– Bécsi közkiállítás. Kohógépészet. A Seller-féle gõzve-

rõ, 1874/6 (45-46),– Új bányamérnöki mûszer az összrendezõk meghatá-

rozására, 1874/8 (65-68),– Függélyes aknák mérése, 1875/14 (107-108),– A Schneider és Kraft-féle szabadalmazott kettes füg-

gõszer I-II, 1876/ 7-8, (57-61 és 67-68),– Új mérõmûszer bányamérnökök számára, 1876/9

(77-78),– A Westpháliai kõszénbányászat I-IV, 1877/12-15 (89-

91, 97-100, 105-107 és 113-114),– Új lejtmérõ mûszer, 1877/16-17 (125)– Új függõkészülék bányamérési czélokra, 1880/4 (30)– Új theodolitállvány bányamérési czélokra, 1880/8 (57-59),– A Szt. Gotthard-alag áttörése, 1881/2 (12-13),– Adatok a vízemelõ gõzgépek rendszerének megvá-

lasztásához, 1882/1 (6-7),– A Borschitz-féle új bányászati mérõmûszer (Tachy-

graphometer) bírálata, 1882/16 (121-123),– Nagy és magas föld alatti üregek fölmérése, 1884/21

(179-180),– Új mérõfeszke föld alatti theodolit-mérésekhez I-II,

(195-196, 208-209),– A kör új beosztása, 1885/1 (6-7),– Az elektromos fény a bányamérnök czéljaira alkal-

mazva I-II, 1886/9-10 (71-72, 79-81),– Beköszöntõ, 1892/13 (104),– Olcsó bányavasút, 1892/16 (166-167),– Üdvözlet egyesületünk mélyen tisztelt tagjainak!

1893/12 (192-194),– A selmeczi rendszálmérõ, 1893/12 (192-194),– Cséti Ottó bányászakadémiai tanárnak utazási jelen-

tései I-II, 1898/11 (195-200, 216-222),– Magyar mérõasztal, 1899/5 (62-63),– Új bányászati távolságmérõ, 1901/3 (52-53),

Cséti Ottó érdeme – az elõzõ gazdag szakirodalmimunkássága mellett – az érintett szakterületek magyarszaknyelvének kialakítása is [8].

Tanári pályájának kezdete 1872-ben egybeesett aFõiskolán a magyar nemzeti mûvelõdés idõszakával,ugyanis az addig használt német nyelvet az oktatásban a

magyar nyelv váltotta fel. Ebbõl adódóan tehát meg kel-lett teremteni a technikai nyelvet és a mûszaki szakkife-jezéseket is. Cséti – Kerpely mellett – ebben a munká-ban is igen kiemelkedõ szerepet vállalt.

A bányamérés tudományát számos új mérõmûszermegalkotásával, új mérési módszer kifejlesztésével gaz-dagította, amelyeket külföldön is jól ismertek, és elis-mertek. Az általa tökéletesített mérõeszközök többségeaz akadémia mintamûhelyében készült.

E témára irányuló kitüntetett figyelmét Sobó Jenõ a[10] szakirodalomban így jellemzi: „Cséti az õ tanszékéta mérõmûszereknek és eszközöknek oly gazdag és érté-kes szertárával szerelte föl, amely párját ritkította.”

Néhányat közülük most fel is sorolok: a Cséti-félebányászati gyorsszintezõ, a Cséti-féle tükör, a teodolités a feszítõ állvány, a tahiméter és a mérõasztal. Egyesmûszerei ma a soproni Központi Bányászati Múzeum-ban és a Miskolci Egyetem Geodéziai és Bányamérésta-ni Tanszékének Mûszertermében találhatók meg. 1896-ban a budapesti millenáris kiállításon Cséti Ottót kiválószerkesztõi tevékenységéért és a mérõmûszerek tökéle-tesítéséért két éremmel is kitüntették. 1900-ban pedig apárizsi világkiállításon a selmecbányai királyi akadémiamérõkészülékeibõl és a segédeszközökbõl 14 szerkeze-tet állított ki [12], [14]. Ezek a következõk voltak: selme-ci állvány; selmeci bányászati feszítõgerenda; Cséti-féleközpontosító tányér; tahiméter hosszúságok és magas-ságok mérésére; függõ gyorsszintezõ mûszer; selmeciszintezõ szalag; selmeciszintezõ léc; vetítõké-szülék léptékkel; vetí-tõkészülék osztóhen-gerrel; logaritmikus vo-nalzó; hajlásmérõ; ma-gyar mérõasztal; ma-gyar erdészeti buszola; abányamérõ elektromoslámpája [14].

Az elõzõekben fel-soroltak közül néhányrövid bemutatására isvállalkozom. – Selmeci állvány (Csé-

ti-féle bányászati mû-szerállvány): Elõnyea stabilitás és a nagyfelületen végrehajt-ható központosítás.Használata népsze-rû volt mind a ma-gyar, mind a svédbányamérõk köré-ben. Cséti az akkoriismert rendszerekettanulmányozva fej-lesztette ki, és agyártását a bécsiRost cég végezte (4.ábra).


3. ábra: Cséti-félerendszálmérõ

(Forrás: KBM, Sopron

4. ábra: Cséti-féle bányászatimûszerállvány

5. ábra: Cséti-féle gyorsszintezõ


– Függõ gyorsszintezõ (Cséti-féle gyorsszintezõ): Az 5.ábra jobb oldalán látható. Lejtõs vágatokban a távcsõirányvonala a rúdon, mérhetõ módon eltolható, ígynagyobb szintkülönbség mérhetõ egy mûszerállásban.

– Cséti-féle központosító tányér (Cséti-féle lengésmeg-figyelõ készülék, selmeci függélyveszteglõ): Egyetlenálláspont (egy megfigyelõ mûszer szükséges), polárisdrótbefogás, a rögzítõ rúd nem volt kellõ stabilitású.A készüléket szívesen használták a magyar bányamé-rõk kapcsoló és tájékozó méréseknél (6. ábra).

– Hajlásmérõ(Cséti-félefokív): Való-színûleg azelsõ hajlás-mérõ készü-lék volt,amelyet alu-míniumbólkészítettek.Gyártója abécsi Rostcég volt (7. ábra).

– Selmeci szintezõ szalag: A szalaggal nagyobb pontos-ságot lehetett elérni, mint a mérõléccel. Felfüggesztvea függõleges tengely körül forgatható volt (8. ábra).Kutatói és szakírói tevékenysége szorosan kapcsoló-

dott pedagógiai munkájához. A [1] szakirodalom (nek-rológja) személyét így jellemzi: „Munkásságának orosz-lánrészét természetesen a bányászati és erdészeti fõis-

kolának és az ott tanuló ifjúság kiképzésének szentelte.Az Õ buzgalmának köszönhette az akadémia a mérõ-mûszereknek és -eszközöknek oly gazdag szertárát,aminõvel akkoriban kevés tanintézet rendelkezett. Tõleszármazik a mérõeszközön számos újítás és tökéletesí-tés, melynek nagy része az Õ közremûködésével és köz-vetlen felügyelete alatt az akadémia mûhelyében ké-szült el”.

Cséti Ottó tanár volt a szó igazi értelmében. Az [1] és[10] szakirodalom errõl így ír: „Tanítványai szerették éstisztelték, s megvolt benne az a jó tulajdonság, hogy ma-gasan szárnyaló tudománya mellett is le tudott eresz-kedni a tanítványok ismeretkörének nívójára, nemazért, hogy ezen megmaradjon, hanem hogy onnét ta-nítványait annál könnyebben és biztosan emelhesse ma-gával.” … „Az igazi tanárban az embernek, a szaktudós-nak és a tanítómesternek kell egybeolvadnia, egymástkiegészítenie. Csétiben, mint tanárban, ezek a tulajdon-ságok ritka harmóniában olvadtak össze s innen ered aza nagy siker is melyet tanításával elért. Sok nemzedékgazdagodott szellemének kincsein”... (Sobó Jenõ).

Az Erdészeti Lapok nekrológja [4] Cséti Ottóról, atanárról így emlékezik meg: „Számos tanítványa õszin-te hálával és szeretettel gondol rá, ki az ifjúságnak min-dig nemes és jóakaratú barátja is volt”.

A 9. ábrán Cséti (Chrismár) Ottó igazolása láthatóWeisz Gyula geodéziai vizsgájáról.

A 10. ábrán egy róla készült grafika és a MiskolciEgyetem Geodéziai és Bányaméréstani Tanszéken meg-található festmény látható.

9. ábra: Akadémiai geodézia vizsgaigazolványChrismár Ottó aláírásával

(Forrás: ifj. Szabó László)

7. ábra: Cséti-féle fokív

8. ábra: Selmeci szintezõ szalag (Forrás: Központi Bányászati Múzeum, Sopron)

6. ábra: Cséti-féle lengésmegfigyelõ készülék


Érdemeit több formában is elismerték. 1892-1894 kö-zött a Bányászati és Kohászati Lapok szerkesztõje volt, ésaz OMBKE szakmai szervezet megalakulása idején an-nak titkári feladatait is ellátta. Sokak által ismert az is,hogy selmeci munkássága befejezésekor Õ és törvényesutódai a verbói elõnévvel nemesi rangot kaptak [13].

Három évtizedes akadémiai oktatói munkáját 1902-ben fejezte be. Nyugállományba vonulása után vissza-költözött Budapestre, ahol folytatta a már addig is je-lentõs irodalmi tevékenységét. Egészsége azonbangyorsan romlott, amelynek visszanyerése a lucsivnaigyógyfürdõben kereste a megoldást, a felépülést. Sajnosebben már nem járt sikerrel, és 1906. augusztus 9-én aSzepes vármegyei fürdõben elhunyt.

Gyászjelentése [1]: Nagy csapás érte egyesületünketés az egész bányászatot: Verbói CSÉTI OTTÓ m. kir.fõbányatanácsos, a m. kir. bányászati és erdészeti fõis-kola tanára, egyesületünk volt titkára f. év augusztus hó9-én délután 12 órakor, szívszélhûdés következtében, 70éves korában jobblétre szenderült. A boldogult hûlt tete-mét f. hó 11-én Lucsivnán helyezték örök nyugalomra.

Cséti Ottó-emlék létesítésére már 1908-ban indultegy kezdeményezés. Errõl a [3] szakirodalom a követ-kezõképpen számol be: „Nagy tisztelõi vagyunk CsétiOttónak, nagy hálával emlékezünk alkotásaira, amelyeka magyar bányamérnöki tudománynak hírt és dicsõsé-get szereztek mindenütt az egész világon, s a magyareredetû mérnök-mûszerek egész sorozatával gazdagí-totta a föld- és bányamérõ segítõ eszközeit. CsodáljukCséti Ottó nagy tudását és példás vasszorgalmát, mely-lyel szegény bányászati irodalmunkat több, ma is közké-zen forgó, kitûnõ szakmunkával gyarapította, s készörömmel, szívesen vállalkozunk rá, hogy a Cséti Ottó-emlék ügyét napirenden tartsuk, s annak fázisairól, eset-rõl-esetre beszámoljunk.”

Az elõzõekben említett kezdeményezés eredménye-képpen egy szép ünnepség keretében 1910-ben a Bá-nyászati és Erdészeti Fõiskola és az OMBKE reprezen-táns tagjai az oktatási intézmény legújabb palotájánakdíszes elõcsarnokában felavatták Cséti Ottó mellszob-rát, amelynek költségeit az egyesületi tagok között vég-zett gyûjtés biztosította. Az emlékszobor Damkó Józsefbudapesti szobrász mûve volt, amely bronzból készült,és egy márvány piedesztálon lett elhelyezve. A felavatóbeszédet Sobó Jenõ fõbányatanácsos mondta el. Itt em-líthetõ meg az, hogy az akadémiai tanárok dicsõ sorá-

ban akkor Cséti volt azelsõ, akinek a mûködésihelyén szobrot állítot-tak. A képen láthatóCséti szobor (11. ábra),ma a Miskolci EgyetemKözponti Könyvtárá-nak földszintjén találha-tó meg.

Felesége Torma Ka-milla volt, akivel 1869-ben alapított családot,és akivel boldog házas-ságban élt. Fia, CsétiRóbert (1872-1933) vas-kohómérnök, aki aka-démiai tanársegéd isvolt Selmecbányán, ésgyakorlati munkásságá-val (acélipari és ásványolaj-szakmai) vált ismertté.

Születésének 150. évfordulóján 1986. december 19-én a miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetem SelmeciMûemlékkönyvtárának dísztermében az összegyûlt ok-tatók, hallgatók és vendégek körében dr. Kolozsvári Gá-bor méltatta Cséti professzor életmûvét, és emlékezettmeg az iskolát teremtõ tudósról. Az emlékülés résztve-või kezükbe vehették Cséti könyveit, külföldön megje-lent tanulmányait, törzskönyvi bejegyzéseit és hivatalosokmányait. Miskolcon nevét utca õrzi [15].

Összefoglalás

A tanulmányban arra törekedtem, hogy a szakiroda-lom alapos átnézésével valósághûen mutassam be a ke-rek évfordulók kapcsán Verbói Cséti Ottót, az akadémiaegykori bányaméréstan professzorát, Egyesületünk elsõtitkárát. Ahogy az anyagból is kiderül, Cséti a bányamé-réstan/geodézia szakterület korának egyik legnagyobbalakja volt, amelyet rendkívül széleskörû szakirodalmitevékenységével, számtalan új mûszerével, azok fejlesz-tésével, és tanári habitusával érdemelt ki. Munkásságátmind itthon, mind külföldön ismerték és elismerték. Azelõzõek nagyraértékelésével, mi utódok hálás szívvelemlékezünk az elsõ OMBKE vezetõ funkcionáriusára,az egykori tanszékalapító tanárra, a bányamérõ szakmakiemelkedõ egyéniségére.

Köszönetnyilvánítás

A tanulmány/kutatómunka a TÁMOP – 4.2.1.B -10/2/KONV – 2010 – 0001 jelû projekt részeként – az ÚjMagyarország Fejlesztési Terv keretében – az EurópaiUnió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfi-nanszírozásával valósul meg.

A szerzõ e helyrõl is köszönetét fejezi ki Szemán At-tilának (fõmuzeológus, Központi Bányászati Múzeum,Sopron) és Szendi Attilának (mb. fõigazgató, MEKönyvtár, Levéltár, Múzeum) a részére rendelkezésrebocsátott szakmai anyagokért.

10. ábra: Cséti Ottó grafika és olajfestmény

11. ábra: Cséti Ottómellszobra, a Selmeci Mûem-

lékkönyvtár bejáratánál

IRODALOM[1] Verbói Cséti Ottó, Bányászati és Kohászati Lapok, 1906,

22. sz.[2] Csáky Károly: Híres Selmecbányai tanárok (MEK – PDF)[3] Jó szerencsét, társadalmi, mûszaki, bányászati és kohászati

heti szaklap, I. évfolyam 34. szám, 1908. május 14.[4] Erdészeti Lapok, 1906. 45. évfolyam, 9. füzet.[5] Szabó Gyula:Cséti Ottó (Nyugat-magyarországi Egyetem – PDF)[6] Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Bp., 1958).[7] Bányaméréstan (Magyarország a XX. században – MEK)[8] Zsámboki László: SELMECRÕL indultunk, Miskolc, 1999.[9] Zsámboki László: Egyetemi bibliográfia I., A Selmeci Bá-

nyászati és Erdészeti Akadémia oktatóinak rövid élet-

rajza és szakirodalmi munkássága 1735-1918.; NMEMiskolc, 1983.

[10] Cséti Ottó emlékezete, Bányászati és Kohászati Lapok,1910, 12. szám.

[11] Cséti, Selmeci oktatók lexikona, 1735-1918.[12] Magyar mûszaki alkotók, mûszaki könyvek, Budapest,

1964.[13] Hivatalos rovat, Személyi hírek, BKL, 1903, 36/1[14] Bernáth Juraj: Cséti Ottó professzor a mérõmûszerek szer-

kesztõje és utóda Szentistvány Gyula professzor,Zbornik Slovenskáho, 3. kötet, Bányászati Múzeum,Bratislava, 1969, (Tatár Györgyné, 210/1977).

[15] Cséti Ottó emlékülés az egyetemen (Dr. Zsámboki Lász-ló), BKL, 1987/4 (280).


DR. HAVASI ISTVÁN okl. bányamérnök, PhD 1985-ben szerzett bányamérnöki oklevelet a miskolci Nehézipari Mûsza-ki Egyetemen. 1985-1986 között a Miskolci Közlekedésépítõ Vállalatnál munkahelyi mérnöki feladatokat látott el. 1986-tól különbözõ egyetemi munkakörökben a Miskolci Egyetem Geodéziai és Bányaméréstani Tanszékén dolgozik, mintegyetemi docens, 2000-tõl a tanszék vezetõje. Több külföldi és hazai szakmai szervezet munkájában vesz részt. Elsõsor-ban a mérnökgeodézia, a bányamérés és a mûholdas helymeghatározás területén folytat rendszeres publikációs tevé-kenységet magyar és angol nyelven.

Az 1956-os forradalom a magyar olajiparban

A gellénházi Papp Simon Általános Iskola felkéréséreTóth János, a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum igazgatójabeszélt az 1956-os forradalom olajos hõseirõl. 2016. május 12-én az Olajipari Mûvelõdési Házban az elõadó a zalai olajos te-lepülések forradalmi eseményeit – a megyei napilap, a mun-kástanácsi jegyzõkönyvek és levelek alapján – közlõ és a ZalaiGyûjtemény 40. köteteként megjelent „’56 ZALÁBAN. A for-radalom eseményeinek Zala megyei dokumentumai 1956-58”c. könyvbõl idézve mutatta be az október 25-ei nagykanizsai,az október 26-ai lovászi, az október 27-ei nagylengyeli, az ok-tóber 29-ei zalaegerszegi, az október 29-ei budafai és az októ-ber 26-ai siófoki történéseket.

A dunántúli és alföldi termelõ, illetve fúrási vállalatoknál1956 õszén megalakult munkástanácsokba beválasztott, ezért ké-sõbb letartóztatott és elítélt – elsõsorban vezetõ beosztású – szak-emberek egyéni sorsának alakulásáról a velük készített riportok-ban vallanak. A Horváth Róbert bányamérnök által készített ri-portok, beszélgetések a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum gon-dozásában várhatóan év végén megjelenõ „Az 1956-os forrada-lom a magyar olajiparban” c. könyvben lesznek olvashatók.

(Szerk.)

Tanévnyitók a Miskolci Egyetemen

2016. szeptember 2-án a Miskolci Egyetem díszaulájábantartotta a Miskolci Egyetem Ünnepi Nyilvános Egyetemi Sze-nátus Ülését.

Brahms Akadémiai Ünnepi Nyitányára vonultak be azászlóvivõk után az Egyetem rektora, a hét kar dékánjai és akínai zászló után Chen Dongsheng leendõ tiszteletbeli doktor.A Himnusz, majd prof. dr. Torma András rektor megnyitó sza-vai után az I. évesek fogadalomtétele hangzott el, ezt követõ-en dr. Csiszár Miklós, Miskolc Megyei Jogú Város jegyzõje aváros polgárainak fogadta az új egyetemi hallgatókat, és jelké-pesen átadta a város kulcsát két elsõ évfolyamos hallgatónak.Ezután dr. Dubéczi Zoltán, a Magyar Rektori Konferencia fõ-titkára és Kiss Máté, a Hallgatói Önkormányzat elnöke kö-szöntötte az elsõéves hallgatókat.

Prof. dr. Torma András ünnepi beszéde után dr. Lénárt Le-

vente intézeti igazgató tett elõterjesztést Chen Dongsheng pro-fesszor számára tiszteletbeli doktor cím adományozásra. Azegyetem rektorától átvett oklevél után a professzor meleg sza-vakkal köszönte meg a magas elismerést. Ezután Signum Aureum Universitas kitüntetést vehetett át:

Dr. Lénárt László címzetes egyetemi docens,Dr. Nagy Lajos címzetes egyetemi docens, az OMBKE elnöke.

Pro Universitate kitüntetést vehetett át:Dr. Bobok Elemér emeritus professzor,Dr. Szakály Dezsõ, a Szenátus titkára.

Miskolci Egyetem Érdemes Oktatója kitüntetést vehetett át:Dr. Ladányi Gábor egyetemi docens.

Miskolci Egyetem Kiválója Kutatója kitüntetést vehetett át:Dr. Less György egyetemi tanár.

Egyetemi magántanár oklevelet vehetett átDr. Szöllõsi-Nagy András.

Fentieken kívül számosan – más Karok elõterjesztése alapján– vehettek át egyetemi kitüntetéseket.Prof. dr. Torma András zárószavaival, a Szózat eléneklésévelért véget a szenátusülés.

Szintén 2016. szeptember 2-án került sor a Miskolci Egye-tem Mûszaki Földtudományi Kar Ünnepélyes Kari TanácsÜlésére, és azon az I. éves hallgatók fogadalomtételére.

A 2016/2017-es tanévben sikeres felvételi eljárás kereté-ben összesen 153 fõ nyert felvételt, 4 fõ Kari Tanácsi kitünte-tést, 2 fõ bányászati szolgálati oklevelet vehetett át. A Kari Ta-nács Ülésen bányásznapi megemlékezésre is sor került.

Dr. Horn János

Helyreigazítás

Elõzõ lapszámunkban a Bányászatiés Kohászati Lapok 2016/4. közös számá-nak 17. oldalán az OMBKE Emlékérem-mel kitüntetett dr. Varga László okl. ko-hómérnök fényképe helyett Varga Lászlóokl. bányamérnök képe jelent meg.

Hibánkért az érintettek és tisztelt ol-vasóink elnézését kérjük, dr. Varga Lász-ló fényképét itt közöljük.

Szerkesztõség


A századelõ szénipari vállalkozásának pénzügyiválságától az európai színvonalú nagyvállalattá

alakulásig

1901: Hazánkban és külföldön is pénzügyi válság jel-lemezte a gazdasági életet. A MÁK Rt. is csak igen sú-lyos feltételû kölcsönökkel tudta átmenetileg fedeznimûködését. A fennálló kölcsönök konvertálása, a nagy-szabású beruházási program megvalósítása céljából –Herz Zsigmond vezérigazgató és dr. Löw Tivadar igazga-tósági tag közremûködésével – sikerült svájci és franciatõkével kedvezõ kamatozású és jelentõs volumenû jel-zálogos kölcsönre szert tenni, amit 41 év alatt kellett tör-leszteni. A XX. század elsõ éveiben Európa-szerteélénk szénkereslet alakult ki. A MÁK Rt. elõnyös szén-szállítási szerzõdéseket kötött a Magyar Államvasutak-kal, Ausztria nagyobb városaival. Ezek a megrendelésekfokozott kitermelési, szállítási feladatokat igényeltek. Arohamosan fejlõdõ bányatelep „Alsógalla – Bányatelep”néven önálló vasúti megállóhelyet kapott, saját posta,távíró, jegyzõi és anyakönyvi hivatallal. (1. kép)

1902: A MÁK Rt. részvényei a konjunktúra hatásá-ra felértékelõdtek és az alapításkori értékének 250%-ára növekedtek. Az ekkorra már 10 ezer fõt számlálóbányatelep ebben az évben Tatabánya néven önálló köz-séggé alakult. A folyamatos bányászati beruházásokmellett új brikettgyár építése kezdõdött, melyben a ké-sõbbiekben tojás, tégla, és kocka alakú brikettek elõállí-tása folyt. A nagyarányú építkezések anyagszükségleté-nek biztosítására – a környék triász és eocén mészkövé-re alapozva – kõbányászat indult. Megkezdte mûködé-sét a téglagyár.

1903: A korábban alkalmazott igen élõmunka-igé-nyes kézi tömedékelés helyett az iszaptömedékelésesbányamûvelési technológia általános bevezetésére ke-rült sor az aknaüzemekben. Ez az akkor újszerû mûve-lési mód a késõbbiekben mintegy 70 évig végigkísérte atatabányai szénbányászatot. A bányatelepen bányalel-készség kezdte meg mûködését egy ideiglenes temp-lomban.

1904: Üzembe helyezték a Ranzinger Vince bánya-igazgatóról elnevezett VI-os számú, majd a VII-es szá-mú aknát. Ezekben az aknaüzemekben hosszú idõn ke-resztül az iszapolásos, szintes szeletosztású kamrafejté-sekkel folyt a bányamûvelés. A szénosztályozói kapaci-tások növelésére – a termelés súlypontjának keletre to-lódásával – bõvítések történtek, megépült a felsõgallaiszénosztályozó. Kísérletek kezdõdtek szénbõl világító-gáz gyártására. Mészüzem létesült.

1905: Újabb aknaüzemek megnyitásával az energia-igény növekedett, ezért sor került az erõmûi kapacitásbõvítésére. Önálló központi gépmûhely létesült az I-esszámú középállomás mellett. Központi légsûrítõ telepépült dugattyús gépekkel mûködtetve. A széntermelésmeghaladta az évi 1,1 millió tonnát. A szénszállításracionalizására a nyugati irányba tartó szerelvényeketBánhidáról, a keleti irányba tartó elszállítást a felsõgal-lai vasútállomásról indították. Az aknaüzemek környe-zetében megkezdõdött az ún. Újtelep, azaz a VI-os és aVII-es telepi bányászkolóniák építése. Az ótelepi tele-pülésrészen ebben az évben épült az elsõ községháza.

1906: Az újabb bányanyitások miatt szinte állandó-sult a munkaerõhiány. Ennek ellenére – Magyarorszá-gon elõször – a MÁK Rt. bányaüzemeiben 8 órás mû-szakok bevezetésére került sor. Az emberi munkaerõtgépekkel pótolták, sûrített levegõvel mûködtetett rése-lõgépeket üzemeltettek.

1907: Új igazgató került a tatabányai bányászat éléreJex Simon, több magyarországi és külföldi bányában ta-pasztalatot szerzett bányamérnök személyében. Az I/aakna megkezdte termelési tevékenységét. Központi fate-lep és fûrészüzem létesült. Az építkezések téglaszükség-letének kielégítésére mészhomok téglagyár épült.

1908: A bányabeli tömedékanyag biztosítására meg-kezdõdött az iszaphomok termelés vízsugaras jövesztésitechnológia alkalmazásával. Újabb 2 darab Parsons tí-pusú 2500 LE-s turbina beépítése történt az erõmûben.

A cikk szerzõje folytatja a Magyar Általános Kõszénbányák Részvénytársulat tatabányaitevékenységének – a BKL 2015/1. számában már elkezdett – bemutatását. Évenként vázla-tosan ismerteti a tatai medencében a szénbányászati tevékenység kiteljesedését, a kapcsolódóipari infrastruktúra bõvülését, kulturális, szociális létesítmények megépülését.

A Magyar Általános Kõszénbányák Részvénytársulat tevékenységeTatabányán 1901-1929

BALOGH CSABA kuratóriumi elnök, Szabadtéri Bányászati Múzeum Alapítvány

1. kép: Vasúti megállóhely

1909: A Szende Lajos bányaigazgatóról elnevezettVIII-as számú aknaüzem ebben az évben kezdte meg amûködését, majd elkezdõdött a IX-es számú, a késõb-biekben Löw Emánuelrõl elnevezett akna mélyítése. Tí-fuszjárvány tört ki a bányatelepeken (44 halálos áldo-zat), ezért ennek felszámolására járványkórház és egykorszerûbb vízakna építése kezdõdött a Nagy Keselõ-hegyen a kõbánya oldalában.

1910: Ebben az évben már nyolc aknaüzem korsze-rû gépi berendezésekkel termelt, üzemelt a brikettgyárés az új gõzüzemû téglagyár. Megalakult az altiszti ka-szinóban a Tatabányai Sport Club, melynek elsõ elnökeFrei Ferenc bányamérnök lett.

1911: Elkészült a bányamentõ- és tûzoltóállomásgyakorlótáróval, korszerû mûszerekkel felszerelve (2.kép). 200 állomásos telefonközpont építése kezdõdött.A MÁK Rt. kérelmezte a hatóságoktól a vasúti szénpil-lér lefejtésének engedélyezését.

1912: Beindult a portland cementgyártás napi 80 va-gonos termeléssel, forgókemencés üzemmóddal. Ez év-ben megépült a 129 ágyas korszerû bányakórház (3.kép), valamint sziléziai neogót stílusban a háromhajósóvárosi Szent István templom.

1913: A bányászati fejlesztéseknek, kapacitások nö-velésének köszönhetõen a tatabányai széntermelés mármeghaladta az évi 2 millió tonnát. Ez a mennyiség ak-kor az ország széntermelésének 30%-át jelentette. Ek-korra már Európa 50 legnagyobb vállalatai között jegy-zik a MÁK Rt.-t, részvényeit a bécsi, zürichi, londonitõzsdéken is forgalmazzák.

Az elsõ világháború kezdetétõl a nagy gazdaságivilágválság kirobbanásáig

1914: Az elsõ világháború kitörése, a bevonulásokmiatt a termelés csökkent. A föld alatti létszámhiánymiatt visszatértek a napi 12 órás munkarendre. A mun-kaerõhiányt, az ellátási gondokat a bányák fokozott gé-pesítésével is próbálták enyhíteni. Megkezdõdött a vas-úti szénpillér lefejtése a vasúti forgalom zavartalan mû-ködése mellett. Ez év tavaszától Vida Jenõ az új vezér-igazgatója a MÁK Rt.-nek.

1915: A Galla patak vize a külfejtésbe ömlött, onnanpedig egy odáig felnyúló siklón keresztül bezúdult a III-as számú, gr. Teleki Gézáról elnevezett akna bányatérsé-geibe, ahol a termelési tevékenység ezért hónapokig szü-netelt. Jex Simon bányaigazgató után Tiles János bánya-mérnök volt az új vezetõje a tatabányai bányászatnak.

1916: Újabb erõmûbõvítés volt, 10 ezer lóerõs tur-bógenerátorral. Új, az ún. 2 szárnyú iszaptömedékelé-ses fejtéstípus jelent meg, elõször a IX-es számú akná-ban. Ezzel a széntermelés fajlagos költségei csökken-tek. Kiépült a sûrített levegõt szállító csõvezetékrend-szer az aknaüzemekhez. Mészhidrátot gyártó berende-zést helyeztek üzembe a mészégetõben.

1917: Az év májusában ötnapos sztrájkot statáriumkövette, majd a korábban eltörölt 8 órás munkarendetismét visszaállították. A bányaigazgatóság szomszédsá-gában átadták – a mûvelõdést, szórakozást biztosító in-tézményt – az 1500 fõt befogadó Népházat (4. kép). Meg-kezdõdött a XI-es számú, Vida Jenõ akna mélyítése.

1918: Újabb sztrájkhullám volt a föld alatti és külszí-ni munkahelyeken. Megalakultak a helyi bányamunkásszakszervezeti csoportok. Sor került a központi gépjaví-tó mûhely bõvítésére, és egy öntöde kialakítására.

1919: A széntermelés mennyisége a mélypontra zu-hant. Kisebb építkezések azért történtek, pl. sûrített le-vegõs kompresszortelep építése a VIII-as számú aknaközelében. Szeptember 6-án a sokféle, bányászokat súj-tó intézkedések, büntetõeljárások hatására tiltakozásokvoltak a bányaigazgatóság elõtt, melyre a válasz acsendõrsortûz volt több halálos áldozattal. Erre emlé-kezünk szeptember elsõ hétvégéjén, a Bányásznapon.

1920: A háború elõtti 7500 munkavállaló helyettcsak mintegy 5000 dolgozó volt a tatabányai bányászat-ban. A háború elõtti termelés mennyisége felére csök-kent. Állandósultak a bányászati anyagellátási problé-


2. kép: Bányamentõ állomás

3. kép: Kórház

4. kép: Népház

mák, különösen a bányafa beszerzési lehetõségek be-szûkülése miatt. Liptó megyei szlovák munkások bete-lepítésére és alkalmazásukra került sor. Megkezdõdöttaz Újtelepi kertes ún. gangos lakások építése.

1921: Vízakna épült a felsõgallai vasútállomás köze-lében. Több létesítmény született: karbidgyár, ferroszi-lícium gyártás, acetilén gáz elõállítás. A kórház mögöt-ti erdõben 24 ágyas tüdõszanatórium létesült. Ebben azévben a bányalejáratok hossza 5,8 km, a föld alatti vá-gathossz 100 km, a külszíni függõsínpályáké 5,7 km,melyek szinte behálózták Tatabányát. A vasúti forgal-mat már három megállóhely szolgáltatta: Felsõgalla,Tatabánya és Bánhida.

1922: A bányászati ismeretek elsajátítására megnyílta szénipari iskola. A MÁK Rt. budapesti központjávalállandó telefonösszeköttetés létesült. A MÁK Rt. alap-tõkét emelt a beruházások tõkeszükségleteinek biztosí-tására. A VIII-as akna közelében újabb kompresszorte-lep épült önálló kazánteleppel és gázturbinákkal. Ak-kumulátoros lámpákat helyeztek a bányaüzemekbe.

1923: Átadták az új községházát az akkori Fõ utcá-ban és a hatóságok jóváhagyják Tatabánya nagyközségiközigazgatási besorolását. Az erõmûben 15 ezer lóerõsturbógenerátort helyeztek üzembe és bõvítették a tég-lagyárat.

1924: Megkezdõdött a Rehling Konrád bányaigazga-tóról elnevezett XII-es számú akna mélyítése és a hoz-zátartozó függõsínpálya kiépítése. Az erõmû bõvítéseután októberben egy új turbógenerátor mûködésévelnagy üzembiztonsággal szolgáltatták a bányák mellett akörnyék üzemeinek energiaellátását. Épült a szecesszi-ós stílusba visszanyúló, magyaros motívumokat megje-lenítõ új Bányatiszti Kaszinó (5. kép).

1925: Tíz hétig tartott az újabb bányászsztrájk amunkahelyi mûszakváltás kérdésében. Megnyílt a bá-nyatiszti, altiszti, és munkás tagozódású strandfürdõ,melyek vízszükségletét a bányákban fakadó és onnan afelszínre kitermelt vizek biztosították, majd felavattákaz Európában akkor egyedülálló 100 méteres uszodát.

1926: Az év második felét a fellendülés, elsõsorbana széntermelési mutatók gyors emelkedése jellemezte.Az októberi szénszállítás 190 000 tonnás havi teljesít-ménye a legnagyobb volt a társulat fennállása óta. Atársulat nagy mennyiségû cementet exportált kedvezõáron Németországba.

1927: A tatabányai bányászatban ez évben dolgozó5994 bányamunkásból 4006-an dolgoztak föld alattimunkahelyeken. Az éves termelés ekkor 1,534 millió ton-na volt, melyet összességében 7,3 km függõsín, illetvekötélpályán szállították a vasúti feladóhelyekre. A MÁKRt. megvásárolta a nagyegyházi terület szénkitermelésjogát. A folyamatos iszapolási tevékenység biztosításáraiszapvezeték hálózat létesült. Megkezdõdött Felsõgallána honosított, majd tatabányai szabadalomként ismert

bauxitcement-gyár építése.Az aknaüze-mek anyagellá-tásának kiszol-gálására kes-kenyvágányúvasúthálózatlétesült, aminhelyi gyártású

gõzmozdonnyal végezték a vontatást. Megnyitott a bá-nyakórházzal szembeni, vízgyógyászati szolgáltatásokatnyújtó gõzfürdõ (6. kép).

1928: A széntermelés már meghaladta a háborúelõtti mennyiség 85,9%-át. Megkezdõdtek a szénlepár-lási kísérleti üzem tervezési és szerelési munkái. A bri-kettgyár kapacitása elérte a napi 2200 tonnát. Három-nyílású aluljáróval újjáépítették a vasúti megállóhelyet.Emlékmûvet avattak az I. világháború 64 tatabányai bá-nyász áldozatának emlékére.

1929: Palatörõ, keverõ és mérlegelõ berendezéseklétesültek. A MÁK Rt. megszerezte a szénkitermelésijogokat a csordakúti területen. Megnyílt a bányamun-kásság szóra-kozási igényei-nek kielégíté-sére – a VI-osakna közelé-ben – a könyv-tárral, bálte-remmel ren-delkezõ Mun-kásotthon (7.kép). Felszen-telték a VII-es telepi Szent Család katolikus templo-mot. Évi 640 ezer köbméteres volt a bányászati vízkiter-melés.

A hirtelen Európa-szerte kirobbanó gazdasági válságszinte átmenet nélkül megtörte a MÁK Rt. gyorsan felfutótermelési, infrastrukturális fejlõdési vonalát.

IRODALOMTiles János: A MÁK Rt. fejlõdéstörténete. BKL 1935 2. számSzabó László: Nemcsak az ipar kenyere… (1994)MÁK Rt. 50 éve 1891-1941 a MK Rt. Igazgatóság különjelentéseTatabánya története I. kötet (1972)Rácz Tibor digitális fotóarchívumaTatabányai Múzeum fotó és dokumentumtáraA magyar bányászat évezredes története II. kötet Bp. (1996)


5. kép: Bányatiszti kaszinó

6. kép: Gõzfürdõ

7. kép: Munkásotthon


Az EUROGASCO (European Gas and ElectricCompany) társaságot 1931-ben angol és amerikai tõké-vel azért alapították, hogy Közép-Európa olajban sze-gény országaiban kõolaj és földgázkoncessziókat sze-rezzen. A bécsi székhelyû EUROGASCO már alapítá-sának évében érdeklõdött a magyarországi lehetõségekiránt. Az 1932-ben megkezdett tárgyalások után 1933.június 28-án egyezményt kötött a magyar állammal.

1933 júliusától – az 1932 õszén külföldrõl hazatért –dr. Papp Simon lett az EUROGASCO fõgeológusa, akisaját pesti lakásában intézte a vállalat ügyeit, azon belülfõképpen a geológiai és geofizikai kutatásokat, miveleleinte nem volt vállalati irodája. 1934. január 1-tõl1936 szeptemberéig az EUROGASCO hivatalos helyi-ségei a M. Kir. Földtani Intézet épületében voltak.

1935. február 10-én kezdõdött meg a kutatási tevé-kenység Mihályiban az M-1 jelû fúrási ponton. Az RM-1jelû rotari fúróberendezéssel végzett munka vezetésé-vel a vállalat dr. Gotthard Károly bányamérnököt bíztameg, aki az afrikai tevékenysége során szerzett rotarifúrási tapasztalatokat, nála voltak a fúrási tervek, a na-pi jelentések. Az üzemvezetõ dr. Papp Simon fõgeoló-gussal postai közcélú telefonhálózaton keresztül tartot-ta a kapcsolatot. A fúrómester Harald A. Green, míg afúrási geológus dr. Barnabás Kálmán volt, õ tárolta azátfúrt rétegek geológiai jelentéseit és a fúrási magokat.Az adminisztratív teendõket Laczó Vincze látta el. A fú-rómunkások között volt Gyulay Zoltán és Pulay Ferenc,a soproni egyetemen végzett bányamérnökök, mintmérnökgyakornokok. Telephelyük a fúrótelepi irodavolt. (Az M-1 fúrás 1935. július 25-én 1603,6 m mélység-gel fejezõdött be).

A Görgeteg-1 számú fúrás, az EUROGASCO máso-dik magyarországi fúrásának helye a Somogy megyeiGörgeteg vasútállomása mellett került kijelölésre.Üzemvezetõ Pulay Ferenc volt, a „személyzet” többitagja a Mihályiból átkerült Harald A. Green, dr. Barna-bás Kálmán, Laczó Vincze, valamint a soproni egyetem-rõl kikerült Remenyik Lajos és Abzinger Gyula mérnök-gyakornokok. Telephelyük a fúrótelepi iroda volt. (Az1935. október 14-én megkezdett és 1936. április 4-én2009 m mélységben befejezett fúrás technikatörténetijelentõsége, hogy itt alkalmazták elõször a Schlumber-ger-féle elektromos fúrólyuk-vizsgálati eljárást).

Az EUROGASCO harmadik fúrása, az Inke-1 sz. fú-rás Inke környékén, 1936. május 10-én kezdõdött. Az

üzemvezetõ Gyulay Zoltán volt, a „személyzet” többitagja Harald A. Green, dr. Barnabás Kálmán, LaczóVincze, a soproni egyetemrõl kikerült Abzinger Gyula,Dinda János, Benedek Ferenc, Majerszky Béla bányamér-nökök és Bõsze Kálmán erdõmérnök, valamint dr. Erdé-lyi Fazekas János fúrási geológus Budapestrõl. Telep-helyük a fúrótelepi iroda volt. (Az Inke-1 sz. fúrást1936. október 2-án fejezték be, mely a 2140,5 m-esmélységével az ország legmélyebb fúrása volt, itt is vé-geztek lyukgeofizikai méréseket is).

1936 szeptemberében az EUROGASCO – a nem-zetközi helyzet változása és a bizonytalanná vált osztrákbelpolitikai viszonyok miatt – áthelyezte székhelyét Bu-dapestre. A Ferenc József tér 5. sz. alatti Gresham pa-lota III. emeletén bérelt helyiségekbe dr. Papp Simon isátköltözött (1938-tól itt volt a MAORT székhelye is).

Az EUROGASCO Zala megyei tevékenysége: azeddigi sikertelen három fúrást követõen – a szisztema-tikus és átgondolt kutatómunka eredményeként – a Za-la megyei Lispe környékén indult meg a kutatás. A dr.Papp Simon által kijelölt Budafa-1, azaz a B-1 jelû fúrá-si ponton 1936. július 13-án megkezdett kutatófúrás ve-zetõje Pulay Ferenc, majd év õszétõl Dinda János lett.Dinda János üzemvezetõ irodája a Lispén bérelt lakásavolt, a „személyzet” többi tagja: Harald A. Green, dr.Barnabás Kálmán, Laczó Vincze a fúrótelepi irodábandolgoztak, Angyal Ferenc, Sopronban végzett bánya-mérnök fúrómunkásként ismerkedett a szakmával. (Az1936. július 13. és december 2. között lemélyített B-1. sz.fúrás a sorozatos rétegvizsgálatok után az 1059-1080 mközötti rétegekbõl 1937. február 9-tõl napi 418.000 m3

gázt – és kezdetben heti 2,5 vagon jó minõségû olajat –adott. Ez a nap lett a magyar szénhidrogénipar születés-napja.)

Márciusban azonban egy – a B-1 jelû kút olajánaktisztításra történõ helytelen használata miatt bekövet-kezett – robbanás miatt a fúrási iroda leégett, jelentõs –mintegy 30 000 pengõt meghaladó – kárt okozva. Azesetrõl a Zalai Közlöny 1937. március 4-ei száma (1.

1. kép: Zalai Közlöny 1937. március 4-ei számából

A szerzõ rövid áttekintést ad az EUROGASCO magyarországi tevékenységérõl, amunkákat irányító szakemberekrõl és az egyes telephelyekrõl a magyarországi kõolaj- ésföldgázkutatás és termelés kezdeteirõl.

A fúrótelepi irodáktól a Nagykanizsa, Vár u. 8. sz. alatti irodaházigCSATH BÉLA okl. bányamérnök (Budapest)


kép) tudósított. Aleégett fúrási irodahelyett a Dinda Já-nos üzemvezetõáltal a kerettyei fa-luban bérelt lakáslett az új iroda,melyet „mezei iro-da”-ként emleget-tek. (A templommögötti területenlévõ lakás a 20.század elejétõl ittgazdálkodó Hajós-testvérek egykorikastélya volt (2.kép). Kiválasztásá-

hoz hozzájárult a Csömödér-pákai erdei vasútvonal kö-zelsége is.)

A kialakított bázakerettyei üzemi központban mû-ködött a mûszaki részleg, az adminisztráció (Laczó Vin-ce, majd Salamon András vezetésével), a kémiai és ageológiai laboratórium, valamint ide tartozott egy „Ca-miati” rendszerû vasszerkezetes, vaslemezzel fedett –raktárhelyiséget, garázst és mûhelyt magába foglaló –épület és kiépült az információcserét szolgáló légveze-tékes hálózat is. Itt biztosított helyet Dinda János azInke-1 fúrásnál felszabadult „kulcsembereknek ” is.

Közben 1937. március 5-én dr. Papp Simon kijelölteBázakerettyén a B-2 számú fúrás helyét, ahol április 14-én megkezdõdött a fúrás. Ebben az idõben érkezettBázakerettyére a soproni egyetemen végzett Halász Bé-la bányamérnök, és dr. Kertai György geológus Budapest-rõl. (A B-2 sz. fúrás 1937. szeptember 29-én érte el az1803 m-es mélységet. Ebben a fúrásban is végeztekelektromos szelvényezést, valamint – október 25-énújabb fúrástechnikai bravúrként – béléscsõ lyukasztást,perforálást 1129- 1179 és 1204-1208 m között. Ezekbõla rétegekbõl a rétegvizsgálat alkalmával november 21-én kezdett termelni a budafai B-2 sz. fúrás, napi 62-65m3 benzines olajat és 10 300 m3 gázt. Dr. Papp Simon ígyírt errõl: „annyi olajat nyertünk a szintekbõl, hogy a ter-melést meg lehetett kezdeni”. Magyarországon ettõl azidõponttól számíthatjuk az ipari méretû olajtermeléskezdetét.

Megnövekedett Dinda János üzemvezetõ feladatkö-re is, a fúrás mellett jelentkezett az olajtermelési és -szál-lítási tevékenység is: 1937. december 16-án megindult arendszeres olajszállítás a B-2 sz. kút mellett kiépítetttankállomásról az Ortaházán kiépült ideiglenes töltõál-lomásra, majd onnan a budapesti finomítóhoz. A zala-egerszegi vasúti étteremben ünneplõ díszebéden dr.Tamássy István polgármester megemlítette, hogy a vá-ros szívesen látná egy helyi olajközpont telepítését.

A B-3 sz. fúrás befejezése után – a Mihályiból átte-lepített R-1 jelû fúróberendezéssel – megkezdett B-4 sz.fúrásnál Horthy Miklós kormányzó és kísérete látoga-tást tett 1938. június 15-én. Az R-2 jelû fúróberendezés-sel lemélyített B-5 sz. fúrással a termelésbe állított bu-

dafai olajmezõn kialakult az EUROGASCO elsõ olaj-termelõ üzeme Kerettye központtal.

A biztató eredmények, valamint az, hogy a kiterme-lésre, feldolgozásra, értékesítésre csak a Magyarorszá-gon bejegyzett cég jogosult, arra indították az EURO-GASCO vezetését, hogy éljen az Egyezmény 15. pontjaáltal biztosított jogával és részvénytársaságot alapítson.Az 1938. június 24-én aláírt pótszerzõdés értelmében1938. július 15-én megalakult és július 28-án a magyaror-szági társas cégek jegyzékébe Cg. 40315.28.312/1 számúvégzéssel bejegyeztetett az EUROGASCO új vállalata,a Magyar Olajipari Részvénytársaság (MAORT). AMAORT központi igazgatósága, a részvénytársaság köz-pontja Budapesten a Ferenc József tér 5. sz. alattiGresham palotában mûködött. A MAORT vezetõsége1938 nyarán Dinda Jánost egy éves tanulmányútra küld-te Amerikába. Ekkor kezdte meg tevékenységét azüzemben dr. Gráf László, Purmann Jenõ, Pokker Ernõ,Vincze József, Ruszinszky László és dr. Sükösd Béla. AMAORT elsõ üzemi központját Kerettyén alakítottákki az elõzõekben említett „mezei irodában”.

Mivel a bázakerettyei térségben a szénhidrogén bá-nyászati tevékenység egyre nõtt, indokolttá vált a buda-pesti központ és a kerettyei iroda közötti koordinációsfeladatokat ellátó mûszaki adminisztrációs kerületi iro-da, felügyelõség felállítása. A felügyelõség helyekéntZalaegerszeg és Hévíz neve merült fel. Egy anekdotaszerint „a kerettyei olajterületrõl egy küldöttség felke-reste Zalaegerszegen dr. Tamássy István polgármestert,hogy tárgyaljanak egy új olajközpont megalakításánakkérdésérõl. Amikor a titkárnõ bejelentette a bizottságérkezését, a polgármester arra a kérdésére, hogy a kül-döttség be volt-e jelentve, a titkárnõ nemleges választadott. Erre a polgármester közölte, hogy akkor nemtárgyal velük. A küldöttség vezetõje tudomásul vette apolgármester közlését és kérdezte, hogy hol van mégváros a megyében Zalaegerszegen kívül. Azt a választkapta, hogy Nagykanizsa és Hévíz még megyei váro-sok.” A reális választás a vasúti közlekedés, a folyama-tosan kiépülõ közutak és a kedvezõ lakáslehetõségekfolytán Nagykanizsára esett. A város vezetõsége, dr.Krátky István polgármesterrel az élen kedvezõ feltétele-

2. kép: A Hajós-kastélyban lévõ„mezei iroda” helye

3. kép: Nagykanizsa Vár u. 8. sz. alatti telek


ket teremtett a kõolajbányászat helyi központjának avárosba való telepítéséhez. Ezt tükrözte dr. Krátky Ist-ván polgármesternek a Zalai Közlöny 1937. február 14-ei számában megjelent kijelentése is: „Nagykanizsa vá-rosának minden olyan lehetõséget, mely gazdasági fel-lendülését elõmozdítja, ki kell használni. Lispének for-galmi szempontból olyan a fekvése, hogy számára a leg-olcsóbb központnak Nagykanizsa mutatkozik”.

A MAORT 1939. január végén megvásárolta a meg-szûnt Transdanubia Egyesült Gõzmalom – kiskanizsaivárosrészben lévõ – Vár utca 8. szám alatti telken (3.kép) álló kihasználatlan épületeit. Az épületben erede-tileg az 1893-ban üzembe helyezett Franz Lajos és FiaiGõzmalom (késõbb Transdanubia Egyesült Gõzmal-mok) mûködött. Ennek megszûnése után került aMAORT birtokába. (4. kép)

A MAORT Nagykanizsai Irodája (Division Office).Az épületet – a megfelelõ átalakítások elvégzése után –1939. május 8-án vették használatba. A földszinten mû-ködött a laboratórium, az elsõ emeleten voltak a RédliJózsef által vezetett adminisztráció irodái, a másodikemeleten székelt a mûszaki vezetõség. A kerületi irodafõfelügyelõje G. A. Bannantine, a fõfelügyelõség kör-letvezetõje pedig Angyal Ferenc bányamérnök lett. Aközvetlen mûszaki irányítás (kutatás, termelés) a nagy-kanizsai irodán folyt, ugyanakkor a mûszaki jelentések(napi és heti) révén állandó kapcsolatot tartottak a bu-dapesti központi igazgatósággal a már kiépített sajátolajipari hírközlõ hálózat révén. Ez a hálózat biztosítot-ta a közvetlen összeköttetést Budapestrõl Nagykani-zsán át valamennyi munkahellyel, fúrótoronnyal.

A Bázakerettyei üzem (Budafai Igazgatóság) veze-tõje H. A. Green volt, a mûszaki vezetõ Benedek Ferencfúrómérnökhöz tartoztak a fúró- és lyukbefejezõ beren-dezéseket irányító beosztott fúrómérnökök, valamint afõfúrómesterek, akik a berendezések folyamatos mûkö-désérõl gondoskodtak. 1939 augusztusában az amerikaitanulmányútjáról visszatért Dinda János lett Kerettyéna kerületi felügyelõ, felváltva az addig körletvezetõimunkakört betöltõ Benedek Ferencet. Noha a budapesti

központ 1939. május 1-i szervezeti felépítésérõl szólókimutatásban ez olvasható: „A késõbb megszervezettnagykanizsai felügyelõség vezetõje Dinda János bánya-mérnök”, erre késõbb került sor: az 1942. december 31-iszervezeti felépítés szerint „a Nagykanizsai IrodátDinda János igazgató vezette”, aki a teljes dunántúli te-vékenységet irányította.

Az 5. képen látható a Nagykanizsai Iroda mai képe –ahol 1950 augusztusában jelentkeztem olajipari szolgála-tom megkezdésére Majerszky Béla kerületi vezetõnél.

IRODALOMBarbanits Lajos: NagykanizsaBuday Rezsõ: Az országos olajipari hírközlõ rendszer az ipar-

ági technológiák szolgálatában (KF 10/110 évf. 8. sz. p.253-254. 1977. augusztus)

Csath Béla: Szelet az olajipar dunántúli történetébõl 1933. jú-nius 8-tól 1950. augusztus 17-ig. (Pályázat. MOIMAdt. 1462 - 2005)

Csath Béla: 70 évvel ezelõtt történt. (Pályázat. MOIM Adt.1626 – 2007.)

Csath Béla: Más megközelítéssel. (Pályázat. MOIM Adt.1683– 2009.)

Dobai Gábor: A magyar olaj és földgáz története. (Víz-gáz ésFûtéstechnika)

Kovács József: Olajbányászat. Ez is a dunántúli kõolaj és föld-gázbányászat története (Nagykanizsa, 1991.)

Papp Simon: Életem. 2. (Zalaegerszeg, 2000.)Papp Simon: A Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság

földiolaj és földigázkutatásai a Dunántúlon (BKL.XXII. évf. 9. sz. p. 200-241. (1939. május)

Srágli Lajos: MAORT (Változó Világ. 22. 1988.)Srágli Lajos: A politika csapdáin át. A MAORT története 1938

– 1949. (MOIM Közleményei 32.)Épületgépészeti Szaklap 2012-2014. évfolyamai.Panoráma Útikönyvek. Nagykanizsa. (Budapest, 1984.)

5. kép: Nagykanizsa Vár u. 8. sz. alatti épületnapjainkban (fotó: Göndicsné)

4. kép: Az egykori Transdanubia Egyesült Gõzmalomépülete

Csath Béla vasokleveles bányamérnök, az OMBKE tiszteleti tagja, számos egyesületi és szakmai témájú cikk és könyvszerzõje. 1975 és 2009 között 34 éven át volt a VIKUV, majd a MOIM Zsigmondy Gyûjteményének gondozója. AzOMBKE Történeti Bizottság tagja.

A villamos autózás a XIX. század utolsó évtizedé-ben kezdõdött, majd 1920 körül a villamos önindítómotor feltalálását követõen a robbanómotor vált ural-kodóvá. A fejlesztés – fõként autóelektronikai téren –közel 100 esztendõn keresztül folyt. Napjainkra minthaa biztonsági és a kényelmi berendezések mellett a haj-tást is visszavenné az elektromosság (1. és 2. ábra).

Elveiben az elekt-romos hajtáslánc mitsem változott. Fordu-latszám szabályozottkerékhajtás, akkumu-látoros energiatárolás.Ma is ez a tisztánelektromos autó re-ceptje (3. ábra). Termé-szetesen minden biz-tonsági és kényelmifunkciót megõrizve,melyek többsége mártegnap is villamosság-

gal mûködött. A kutatás iránya kettõs. Egyrészt a villa-mos energia megfelelõ energiasûrûségû tárolására,másrészt az utasbiztonság megtartása, illetve fokozásamellett a hasznos teher/önsúly arány drasztikus javításá-ra irányul. Érthetõ ez, hiszen mindkét probléma nemannyira a pénztárcánkat, mint inkább Földünk szûkösnyersanyagkészletét terheli. Minden új próbálkozás újkörnyezeti és társadalmi gondokat hoz a felszínre. Avégsõ megoldás – mint általában – meg sem születhet.Viszont gyakran változó kompromisszumok árán egyredrágábban ugyan, de talán fajlagosan egyre kevesebb

energiát használhatunk fel majd utunk során nagyváro-saink levegõminõségének megõrzése mellett.

A javulás ma még terv csupán. Megvalósulása érdeké-ben, ahogyan az lenni szokott, sokféle irányban dolgoznak.

A mindennapi élet, a háztartás és az ipar területén ahajtási feladatok döntõ hányadát ma villamos motoroshajtásokkal valósítják meg. Egyetlen olyan jelentõs al-kalmazási terület van, ahol a villamos hajtás még nemgyõzött. Ez a közúti gépjármûvek családja. Ezen a terü-leten nehéz az áttörés, noha a villamos hajtás a jármû-vekben is számos elõnnyel rendelkezhet. A nem kötöttpályán villamos energiával hajtott jármû közlekedésé-nek azonban vannak olyan feltételei és következményeiis, melyekrõl ma még keveset tudunk.

Elõbb lássuk az akuttá vált problémákat, melyek avillamos jármûvek elterjedésével sem oldódnak meg.Ilyen például a gumi kerékabroncsok és az útfelület ko-pása. Az ebbõl származó por komoly egészségügyi koc-kázat mind a közlekedésben résztvevõk, mind az utakmelletti lakosok számára. A villamos autókban számosinnováció eredményeként olyan szerkezeti anyagokvannak, melyek ekkora tömegben és koncentrációbanmég nem kerültek kapcsolatba az emberiséggel. Az eb-bõl származó problémák felismerése, majd kiküszöbö-lése csakúgy, mint a városi elektromágneses szmog kon-centrációjának jelentõs és folyamatos növekedése,spektrumának változása miatt a kialakuló helyzet sem-legesítése is a közeli jövõ feladata. Hosszabb tartózko-dás a volánnál a sofõr számára ma még ismeretlen kö-vetkezményekkel járhat. Igaz, a veszély jelenlétét érzék-szerveinkkel nem, csupán fizikumunkkal, idegrendsze-rünkkel és mûszereinkkel érzékeljük.


1. ábra: „Villanyautó tankolás” Budapesten 2010

2. ábra: Lohner-Porscheelektromobil 1898

Írásunkban az elektromos autók fejlesztésének és gyártásának mai helyzetét mutatjuk be,a teljesség igénye nélkül megemlítve a megoldandó egészségügyi, szociális, szervezési és ener-giahatékonysági kérdéseket is.

Életünk az energia – A villamos autózásrólLIVO László okl. bányamérnök, geotermikus szakmérnök, c. egyetemi docens, ügyvezetõ MARKETINFO Bt.

3. ábra: Villamos autó blokkvázlata és felépítése


A gépjármûvek „villamosítására” irányuló fejlesztésszinte minden gépjármû kategóriát illetõen folyik a mo-pedtõl, a személy- és tehergépkocsikon át, a városi au-tóbuszokig. A jelenlegi fejlesztési gyakorlatra az a célki-tûzés jellemzõ, hogy a villamos hajtásúvá alakított jármûa hagyományos, belsõégésû motoros gépjármûveknélmegszokott menettulajdonságokkal és komfortfokozat-tal rendelkezzen, vagy közelítse meg azt. A korábbi fej-lesztések ezzel szemben a könnyû, kisméretû és kis tel-jesítményû, szerény komfortfokozatú mini villamos au-tók (LEV, SULEV)1 építését tûzték ki célul, amelyeketrövidtávú városi közlekedésre, bevásárlásra, munkábajárásra szántak. Ma már külön kategóriát képeznek akörnyezetvédelmi okokból védett területeken, parkok-ban, valamint zárt térben is közlekedõ jármûvek, aholszennyezõanyag-kibocsátás csekély mértékben enged-hetõ meg, azaz érdemes tisztán villamos hajtású és villa-mos energiatárolású autót használni.

A villamos hajtások hajtási tulajdonságai csakúgy,ahogyan azt a robbanómotoroknál már megszoktuk,elektronikus eszközökkel szinte tetszõlegesen befolyá-solhatók. A felhasználói igényekhez minden tekintet-ben alkalmazkodóvá tehetõk. Ahhoz, hogy a kívánt von-tatási (közlekedési) jelleggörbe programozható legyen,kezdetben örökölhetjük jármûvünkben a programozó,jobb esetben egy tervezõ csoport vezetési stílusát. Ter-mészetesen késõbbi fejlesztések tartalmazhatnak majdöntanuló programot, sõt robotsofõrt is. Technikailagmár ma lehet mód arra, hogy eszközünk hosszabb idõalatt hozzánk idomuljon, mintegy elsajátítva vezetésiszokásainkat. Bár a fejlesztési verseny nem mindig hagyidõt még az átlagos felhasználó jogos igényeinek kielé-gítésére sem. A szabványosításra segítségként – csak-úgy, mint a mai közlekedési eszközök esetében már egyévszázada – rövid távon nem számíthatunk.

A 3. ábrán egy villamos autó általános blokkvázlatátmutatjuk be. Fantáziánk azonban tág határok között mo-zoghat. Léteznek ugyanis egy-, kettõ-, négymotoros ésdifferenciálmû nélküli típusok. Egyen- és váltakozó ára-mú egy-, három- és ötfázisú villamos meghajtással is. Pél-daként említjük a rövidre zárt forgórészû aszinkron mo-tor, reluktancia motor, kommutátor nélküli állandó-mágneses- és négyszög-vezérlésû egyenáramú motor tí-pust. Érdekesség, hogy a nagy teljesítményigény miatt230 V feszültség táplálja a legtöbb változatot, hiszen a ká-belekben folyó áram így kis értéken maradhat. Elõnyeik,hátrányaik, mûszaki megoldásaik az interneten megtalál-hatók mind marketing, mind tudományos megalapozott-ságú közleményekben. A teljesen villamos autó vitatha-tatlan tulajdonságai közé tartozik mechanikai szerkezetiegyszerûsége ugyanúgy, mint villamos-, elektronikai- szá-mítástechnikai bonyolultsága. Magas árszínvonalát nem-csak újszerûsége, hanem a beépített alkatrészekben fel-halmozott, ma még igen drágán elõteremthetõ anyagok,fõként ritkaföldfémek és vegyületeik is indokolják.

Az elõnyök közül talán érdemes megemlíteni a haj-táslánc energetikai hatásfokának jelentõs javulásátamellett, hogy városi üzemben a fékezés alkalmávalmegvalósított energiatárolás mechanikai úton lendke-rékbe, villamosenergia-fejlesztés után szuperkonden-zátorba2, vagy az akkumulátor telepbe történõ vissza-táplálás, a mainál energiatakarékosabb üzemet ered-ményezhet a jól ismert légszennyezõ anyagok egy ré-szének a forgalomban történõ minimális kibocsátásamellett. Hogy milyen mértékben, azt a gyakorlat meg-mondja majd.

A villamos közlekedés eszközeiben egyelõre teháttechnológiai sokféleség és kiforratlanság uralkodik.Egyen- és váltóárammal hajtott motorokkal szerelt esz-közöket ugyanúgy találunk a kínálatban, mint úgyneve-zett hibrideket, illetve kísérleti tüzelõanyag cellás jár-mûveket. Abban egyeznek csak, hogy a vezérlést minde-nütt programozott mikroelektronika végzi. A progra-mok, illetve az alkalmazott érzékelõk, elektronikus,mechatronikus eszközök nemcsak autógyártónként, né-ha még egy típuson belül is gyakran változnak. A tisztánelektromos (villamos) autó fõ jellemzõje, hogy belsõ-égésû motorral nem rendelkezik, a jármû hajtása kizá-rólag villamos motoros. Ebben a konstrukcióban a haj-táslánc nagy hatásfoka miatt alig keletkezik hulladékhõ.A megszokott berendezések és a világítás, hangtechnikamellett az utastér hõkomfortjának biztosítása is az ak-kumulátorból veszi az energiát, tovább csökkentve a jár-mû hatótávolságát.

Mint a számítógépeknél általában, itt is fennáll a ve-szélye a váratlan programjavító frissítéseknek, illetve aszakszervizek különbözõ felkészültségének. A töltõ ál-lomások képe is átformálódik, hiszen a jóval hosszabbidejû „tankolás” a mainál nagyobb területigényt jelent.Viszont mindezért cserébe egy olyan eszközt kapha-tunk, amelyik akár mind a négy kerekében külön hajtómotorral rendelkezhet s csak néhány egyéb mechanikusalkatrészt tartalmaz, programja teszi alkalmassá a tere-pi vagy országúti, városi közlekedésre.

A villamos meghajtással is rendelkezõ gépjármûvekfajtáit az 1. táblázatban soroljuk fel.

A hibrid-villamos jármûvekben mindig van belsõ-égésû motor és egy vagy több meghajtó villamos motor.A jármû károsanyag kibocsátása a hibridizációval csakmérsékelhetõ, de meg nem szüntethetõ. A jármû kere-keinek hajtása vagy tisztán villamos motoros, vagy a bel-sõégésû motorral kombinált villamos motoros hajtású.A hibrid-villamos jármûveknél a villamos energia átme-neti tárolására a kis tárolási kapacitás igény miatt egy-szerû savas akkumulátort, vagy ultrakapacitást is hasz-nálhatnak, de az alapvetõ energiahordozó a hagyomá-nyos belsõégésû motoros autókhoz hasonlóan a tartály-ba betölthetõ üzemanyag. A PHEV jármûveknél azenergia utántöltést villamos hálózati töltési lehetõséggelis kiegészítik. A hibrid jármû tüzelõanyag fogyasztását

1 LEV: Könnyû Elektromos jármû, SULEV: Szuperkönnyû Elektromos jármû2 A szuperkondenzátor: ultrakapacitás, olyan akár több Farad villamos kapacitású energiatároló, mely a fékezés során visszanyert villamos ener-giát rövid ideig (a következõ gyorsításig) tárolja


(energia felhasználását) és környezetszennyezési muta-tóit a belsõégésû motor szabja meg. A hibrid autók fej-lesztésének fontos tervezési célkitûzése, hogy a villamosmotor szabályozásával a fogyasztási és a szennyezésimutatót javítani lehessen úgy, hogy a jármû menettulaj-donságai is javuljanak. Az energiamegtakarítás terén atechnikai fejlettség ma kb. 10% körüli maximális érté-ken tart. Persze a konkrét fogyasztás típuson belül isegyedenként változhat az autót vezetõ személy energia-takarékossági gyakorlatának megfelelõen.

A 4. és az 5. ábrán a hibrid autók két alaptípusánakfelépítését szemléltetjük. Az irodalom ugyan emlegeti asoros-párhuzamos elrendezést is, azonban ez csak any-nyiban különbözik a párhuzamostól, hogy a villamos- ésa robbanómotor egy idõben is hajthat. Például külön azelsõ- illetve a hátsó kerékpárt. Ez a lehetõség azonbana párhuzamos elrendezésnél is adott, csupán a sebes-ségváltó kialakításától és a hajtott kerekek számától

függ. A hibrid autó szerkezete a tisztán elektromos au-tóénál és a robbanómotorosénál is sokkal bonyolultabb.Hiszen tartalmazza mind az elektromos, mind a rob-banómotoros hajtásláncot. Ez a komplexitás talán nemtekinthetõ kifejezett elõnynek. Mint ahogyan az sem,hogy a szennyezõanyag-kibocsátást sem csökkenti je-lentõsen a hibrid technika. Az egy kilométerre vetítettenergiafogyasztás – már csak a fizikai törvények miattsem – csökkenhet jelentõsen, hiszen figyelembe illikvennünk a villanyszámlánkban jelentkezõ többletkölt-

séget is pl. a tölthetõ hibridnél.Ami egységnyi úthosszon azüzemanyag fogyasztást számotte-võen csökkentheti, az az a tény,hogy pl. soros hibridnél a robba-nómotor az akkumulátor töltéseidején – a legjobb hatásfokú – ál-landó fordulatszámon járhat.

A tüzelõanyag-cellával4 épí-tett jármûveknél a villamos ener-gia átmeneti tárolására villamosenergiatárolót, akkumulátort ishasználnak ugyan, de az energiautántöltése nem villamos, a szeny-

nyezõanyag kibocsátása nem zérus, a felhasznált tüzelõ-anyagtól (hidrogén, metanol) függõ összetételû égéster-mékek keletkeznek. A tüzelõanyag-cellák típustól, fel-építéstõl függetlenül nagy (80-1000 °C) üzemi hõmér-sékleten dolgoznak. A hidrogén alapú cellák üzemanya-gának fokozott robbanás veszélyessége, tárolása és biz-tonságos utántöltése (700 bar) külön kockázatot és mû-szaki problémát jelent az acélok és egyéb anyagok hid-

MeghajtásMicro-hybrid(Kis hibrid)Mild-hybrid(Közepes hibrid)

Full-hybrid(Teljes hibrid)

Plug-in hybrid (PHEV)(Villamos hálózatróltölthetõ hibrid)

Range-extender PHEV(Hatótáv növelt villamoshálózatról tölthetõ hibrid)Battery electric vehicle(BEV) (Akkumulátoroselektromos jármû)

Típusnévbelsõégésû motorosjármûbelsõégésû motorosjármû

belsõégésû motorosjármû



tisztán elektromosjármû

Jellemzõ leírásStart-Stop3 funkcióval és idõszakosan lekapcsolható segéd-berendezésekkel kiegészítve.Start-Stop funkcióval, idõszakosan lekapcsolható segédberen-dezésekkel, fékenergia-visszanyeréssel és gyorsításnál elektro-mos rásegítéssel kiegészítve.Start-Stop funkcióval, idõszakosan lekapcsolható segédberen-dezésekkel, fékenergia-visszanyeréssel és gyorsításnál elektro-mos rásegítéssel kiegészítve. Képes tisztán elektromos hajtás-sal közlekedni (rövidebb távokon).Start-Stop funkcióval, idõszakosan lekapcsolható segédberen-dezésekkel, fékenergia-visszanyeréssel, gyorsításnál elektro-mos rásegítéssel, hálózatról való töltési lehetõséggel kiegé-szítve. Képes tisztán elektromos hajtással közlekedni (rövi-debb távokon). Itt a belsõégésû motort már minimális teljesítményreméretezték, csak hatótáv-növelõként funkcionál.

akkumulátoros táplálással

1. táblázat: Villamos hajtással is rendelkezõ személygépjármûvek

3 Start-Stop funkció: kényszerû megálláskor a motor egy idõ után automatikusan leáll, majd a vezetõ tovább indulási szándékára önmagától új-ra indul

4 Tüzelõanyag cella: kémiai reakcióval villamos energiát elõállító eszköz.

4. ábra: Soros elrendezésû hibrid autó blokkvázlata


rogén betegségre való hajlamával együtt. Ilyen feltéte-lek mellett is csaknem 5-ször kisebb a komprimált hid-rogén energiatartalma, mint azonos tömegû benzi-né/gázolajé. A hidrogénnel hajtott autó tehát robbanó-motoros társánál jóval kisebb hatótávolságú, vagy na-gyobb tömegû. A legtöbb cellában segédközegként adiafragmában5 valamilyen maró hatású anyag (pl. káli-umhidroxid) van. A cella felépítése korántsem egyszerûés az útviszonyok, valamint a környezeti hõmérséklet-változás traumáitól óvni kell. Végül számos cella sorbakapcsolására van szükség a kis cellafeszültség (0,7 V)miatt. Mindezek okán napjainkban ilyen energiaforrás-sal csupán kísérleti jármûveket építenek. Annak ellené-re, hogy az 1800-as években feltalált technológiát az ûr-ipar a közúti közlekedésnél jóval stabilabb viszonyokközött sokkal kisebb teljesítményszinten már 1960-tólhasználja.

A kutatások mai állása szerint a folyékonyhidrogén üzemanyagú, polimer membrán elekt-rolitú PEMFC (Proton Exchange MembraneFuel-Cell) a legesélyesebb a kereskedelmi forga-lomra. Ez a cella 70-80 °C üzemi hõmérsékletenüzemel, és nem tartalmaz maró anyagot. Kis mé-retei és kis tömege támogatja az üzemi feszültségelõállításához szükséges több száz cella viszony-lag kis helyigényû konstrukcióját. Bonyolult ve-zérlése, mely a villamos terhelhetõség biztosításá-ra és az ugrásszerû teljesítmény változások elvise-lésére képessé teszi, egyelõre szûkíti alkalmazha-tóságát. A mai megoldásokban átmeneti villamosvagy gyors üzemû kémiai energiatárolókat építe-nek be a gyorsítások-lassítások energiaigényének,nagy terhelésének biztosítására, illetve befogadására. Acellák energetikai hatásfoka bizalomkeltõ, hiszen a ter-helés függvényében 50-70% között ingadozik.

A régi-új technológia az autózás fizikáját nem vál-toztatja. Haladásunk energiaigényét továbbra is a gyor-sítás-lassítás gyakorisága, valamint a lég- és a gördülésiellenállás határozza meg. Természetesen az üzemvitel

és annak gazdasági eredménye változóaszerint, hogy autónkkal a városi csúcsfor-galomban araszolunk, vagy a széles, nép-telen autópályán száguldunk. Ki gondol-ná, hogy átlagos méretekkel és tömeggelrendelkezõ személyautónk esetében 750m az a távolság, melyen belül fékezve a fé-kezés több energiát fogyaszt, mint a gör-dülési- és légellenállás együttesen? Város-ban vagy országúton energiatakarékosanakkor vezethetünk, ha figyelembe vesz-szük, hogy mindkét „energiafaló” (mind afékezés, mind a közegellenállás) értékesebességünk harmadik hatványával ará-nyos. Tehát ha takarékossági (vagy más)okból megfelezzük haladási sebességün-

ket, akkor bár utunk kétszer annyi ideig tart majd, be-fektetésünk megtérül, hiszen 1/8 teljesítménnyel csupán1/4 résznyi energiát használunk el.

A takarékosabb villamos autóknál a fékezési energia– elméletileg egészét, a gyakorlatban jelentõs részét, vil-lamos áram termeléssel mintegy 70, mechanikai ener-giatermeléssel 60%-át – visszanyerhetjük. Ami az összesvárosi energiafogyasztásunkban mintegy 4-5%-ot jelent.Megtakarításunk tehát városi forgalomban lehet jelen-tõsebb, növelve ezzel jármûvünk hatótávolságát. Ezutóbbi ugyanis talán a legfontosabb, de ma még szerényés egyáltalán nem meggyõzõ értékû jellemzõ, fõként avidéki ember számára. A villamos energia tárolásánakfejletlensége ma nemcsak jármûvünk önsúlyát növeli,menettulajdonságait és fajlagos energiafelhasználásátrontva, hanem az egy töltéssel megtehetõ úthosszt is rö-vidíti. A jellemzõ viszonyokat az 2. táblázatba foglaltuk.

A tisztán villamos autózás egyik vitathatatlan elõ-nye, hogy míg a robbanómotorok 65-75% hõt fejleszte-nek a nagy energiasûrûségû energiahordozóból, addig avillamos autó haladási helyén jóval kevesebb hõt ter-mel, ami a városlakók klíma kényelmére jótékony ha-tással van. Azonban gondoljuk csak meg, hogy az akku-mulátorba betöltött energiát valahol elõ kell állítani és

5. ábra: Párhuzamos elrendezésû hibrid autó blokkvázlata

5 Diafragma: protonokat átengedõ villamos szigetelõ a két villamos áramot adó elektróda közt6 robbanómotorral (nem véve figyelembe a nyersolajból való kihozatalt)7 Tüzelõanyag cellával (nem véve figyelembe a hidrogén elõállítás energetikai hatásfokát)8 Tisztán villamos autó

Fajlagos Energia Primer energiára

Energiaforrás energiatartalom felhasználási vonatkoztatotthatásfok hatásfok

MJ/kg kWh/kg % %Benzin6 47 13 25 25Gázolaj6 46 12,8 35 35CNG6 55,5 15,4 25 25LPG6 50,3 13,9 25 25Hidrogén7 143 39,7 51 51Ólom akku8 - 0,04 31 12Li-Ion akku8 - 0,16 31 27Li-Polimer akku8 - 0,2 31 27

2. táblázat: A személygépkocsi hajtások energetikája


a helyszínre kell szállítani. Manapság fosszilis erõmûbõlez a folyamat a kiinduló energiahordozó energiatartal-mának mindössze 31%-át engedi az akkumulátorba töl-teni. Ha hagyományos atomerõmûben állítjuk elõ a vil-lamos áramot, akkor ez a szám ennél sokkal rosszabb.Az autózás villamosítására fordított primer energiahor-dozó energiatartalmának nagyobb része tehát azonnalhõvé válik, csak máshol melegíti a környezetet, nem avárosban.

Látjuk a két jellemzõ különbséget, melyek közül azegyik a robbanómotorokat üzemeltetõ primer energia-hordozók nagy energiasûrûségébõl, a másik a villamos

áram szekunder ener-giahordozó jellegé-nek köszönhetõ sze-rény energiasûrûsé-gébõl fakad. Minden-nek oka ugyanaz,mint a 20. századhajnalán: a villamosenergia elõállításitechnológiánk kisenergetikai hatásfo-ka, amin szintén vál-toztatni lenne érde-mes. Az ún. megúju-lókat nem szerepel-tetjük a 2. táblázat-ban. Ugyanis a kismértékû vízi energiakincsünket kivéve avillamosenergia-elõ-állításuk összhatás-foka a fosszíliákénáláltalában jelentõsenalacsonyabb. A villa-mos autózás techni-kája ma ott tart,hogy míg egy benzi-nes hajtóanyagú jár-mû 60 literes tankja48 kg üzemanyagotrejt, ugyanaz azenergiamennyiség avillamos autó közel 1tonna (1000 kg) tö-megû akkumulátortelepében férhetneel.

A jelenleg elér-hetõ „villamos” au-tókat mutatja be a 3.táblázat. Ami elõszörfeltûnhet, hogy a

táblázat csupán mintegy 35%-ban tartalmaz valódielektromos autót. A piacot a kis elektromos hatótávol-ságú típusok uralják. Az árszínvonalban minden hagyo-mányos kategória megtalálható, a kényelem és a külsõmegjelenés is a megszokott. Van azonban köztük márma is egy-két figyelemre méltó hatótávolságú típus,mely a késõbbiekben reménykeltõ lehet a hétköznapiautós számára is. Már ha árszínvonala megfizethetõvéválik, illetve a hajtási energiát tartalmazó akkumuláto-rok biztonsága és várható élettartama a közlekedésbenmegszokott üzembiztonságot, kis karbantartási költsé-get garantálja.

3. táblázat: „Villamos” autók világpiaci kínálata (2016)

www.totalcar.hu után

Livo László 1977-ben szerzett oklevelet az NME Bányamérnöki karán. 2009 óta geotermikus szakmérnök. Tanszéki mér-nök, majd az MTA kutatómérnöke. A Nógrádi Szénbányák megszûnésekor annak technikai fõmérnöke. 1990 óta mér-nökirodát vezet. Egyik alapítója a Magyar Mérnöki Kamarának, a Bányagépészet a Mûszaki Fejlõdésért Alapítványnakés a MMK Geotermikus Szakosztályának. A Miskolci Egyetem meghívott elõadója.


Az OMBKE Választmány ülése

A Választmány a soron következõ ülését 2016. október 5-én tartotta Budapesten, az OMBKE Központ Mikoviny-tanácstermében. Dr. Nagy Lajos elnök megállapította a hatá-rozatképességet, a résztvevõk egyhangúlag elfogadták az írás-ban elõre megküldött napirendet.

Napirend elõtt megemlékeztek az elõzõ választmányi ülésóta elhunyt OMBKE vezetõkrõl: dr. Bakó Károly aranyokleve-les kohómérnök, címzetes egyetemi tanár, tiszteleti tag (1972-1981 Öntészeti Szo. titkára, 1981-1991 OMBKE ügyvezetõ fõ-titkár), Götz Tibor gyémántokleveles olajmérnök, tiszteleti tag(EB tag, EB elnök 2003-2010, fõtitkárhelyettes 1983-1985)Pivarcsi László okl. kohómérnök, (É-Dunántúli Helyi Szerve-zet elnök), Csicsay Albin gyémántokleveles bányamérnök(OMBKE fõtitkár 1981-1990).

A Választmány ugyancsak megemlékezett arról, hogy azÓbudai Egyetemen rektori kinevezésben részesült dr. RégerMihály okl. kohómérnök, a Vaskohászati Szakosztály Buda-pesti Szervezetének elnöke, a Magyar Bányászati és FöldtaniHivatal vezetésével bízták meg Zelei Gábor okl. olajmérnökOMBKE tagot, a Magyar Tudományos Akadémia levelezõtagnak választotta dr. Kaptay György okl. kohómérnököt, ill.hogy a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét kapta dr. CsõkeBarnabás professzor emeritus, a Magyar Ezüst Érdemkeresztpolgári tagozata kitüntetést kapta Cseh Zoltán, a COLASÉszakkõ Kft. ügyvezetõ igazgatója, és a Miskolci Egyetemen„Pro Universitas” kitüntetésében részesült dr. Nagy Lajos c.egyetemi docens, az OMBKE elnöke.

Az 1. napirendi pontban dr. Nagy Lajos elnök adott tájékoz-tatást az elõzõ idõszak eseményeirõl:– A Századvég ismertette egy közvélemény-kutatásának

eredményét, melyben a lakosság véleményét mérték fel abányászattal kapcsolatban. Érdekes megjegyezni, hogy akérdezettek több mint fele támogatná a bányászatot, de alegolcsóbb energiának a megújuló energiát nevezték meg.

– A V4 országok részére kiírt pályázat támogatásával 2016.április 21-22-én Selmecbányán a bányászati emlékhelyekrõltartott konferencián Dorog, Tatabánya, Oroszlány emlék-helyei kerültek bemutatásra.

– A 106. Küldöttgyûlés Budapesten 2016. május 27-én a ha-gyományoknak megfelelõen lezajlott.

– Kb. 120 fõvel részt vettünk a csehországi Pribramban 2016.június 10-12-én megrendezett Európai Knappentagon. Bu-dapestrõl, Tatabányáról és Miskolcról indult autóbusz.

– 2016. augusztus 5-7-én az idõközben elhunyt Pivarcsi Lász-ló szervezésében Dunakilitiben megrendezésre került aXXIII. Szigetközi Tudományos Szakmai Napok.

– 2016. augusztus 12-14-én Gölnicbányán tartották a SzlovákBányavárosok Találkozóját, melyen a mátrai és a tatabányaiszervezetek vettek részt.

– A bányásznapot több bányásztelepülésen megünnepelték. – Országos Bányásznapi Ünnepség Gyöngyösön 2016. szep-

tember 2-án volt.– Bauxitkutatás emlékkiállítás nyílt Balatonalmádiban (2016.

szeptember 3.).– Emlékülés Gánton a 90 éve kezdõdött a hazai bauxitbányá-

szatról (2016. szeptember 4.).– A Selmecbányán hagyományosan megrendezett Szalaman-

der ünnepséghez kapcsolódó eseményeken közel négyszá-zan vettünk részt 2016. szeptember 8-11-én. Ez évben nagy-mértékben kiemelte a magyar küldöttség megjelenését abányász fúvószenekar.

– Az együtténeklés megszervezése ilyen sok résztvevõ eseté-ben ismét nehéz volt. Érdemes lenne kipróbálni mobilhangszórók alkalmazását.

– 2016. szeptember 16-18-án Miskolcon került megrendezés-re a Fazola Fesztivál (tudományos konferencia, szakestély,ünnepség Ómassán).

– Szeptember 17-én a Miskolci Egyetem parkjában felavat-ták a „Lélekharangot”, melyet a diákok kezdeményezéséreaz OMBKE által állított emlékoszlop közelében állítottakfel. Ez a harang a jövõben méltó helye lesz az elhunyt tár-sainkra való megemlékezésnek.

A 2. napirendi pontban Kõrösi Tamás fõtitkár emlékezte-tett a 106. Küldöttgyûlés által kitûzött feladatokra, melyekrõla 107. Küldöttgyûlésen, illetve az azt megelõzõ választmányiülésen kell számot adni. Áttekintve a feladatokat, azok végre-hajtása folyamatban van. A közeljövõben célszerû egy megbe-szélést szervezni a diákság szervezeteivel.

A 3. napirendi pontban Kõrösi Tamás fõtitkár ismertette akövetkezõ idõszak kiemelt eseményeit. – Okóber 6-8-án Repiskán tartja a Szlovák Egyesület a ha-

gyományos bányászati konferenciáját, melyen az OMBKEvezetõsége is részt vesz.

– Október 14-én Székesfehérváron kerül megrendezésre azez évi Fémkohászati Napok.

– November 5-6-án az OMBKE is részt vesz a Földtudomá-nyi Forgatag rendezvényen a Természettudományi Múze-umban. Az OMBKE megjelenését Huszár László szervezi.

– November 24-25-én Egerszalókon rendezzük meg az Or-szágos Bányászati Konferenciát.

– December 4-én a Szent Gellért sziklakápolnában tartjuk ahagyományos istentiszteletet. Terveink szerint erre az idõreelkészül az OMBKE tagjainak adományából a Szent Bor-bála-szobor.

– A központi Borbála ünnepség december 2-án a MÁELGIdísztermében lesz.

– December 8-án tartja az Öntészeti Szakosztály az évzáróülését.

– A Vaskohászati Szakosztály december 13-án tartja a Luca-napot.

– 2017 március 30. és április 2. között tartjuk az EMT-vel kö-zösen a hagyományos Bányászati-Kohászati-Földtani Kon-ferenciát Kolozsváron és Kalotaszeg térségében.

– Április 5-én Várpalotán tarjuk a hagyományos „Jó szeren-csét!” ünnepséget.

– Május 26-án vagy 27-én tervezzük a 107. Küldöttgyûlést Ta-tabányán. Egyeztetni szükséges a Tatabányai helyi szerve-zettel, hogy hogyan lehet kapcsolódni a Tatabányán terve-zett Jó szerencsét! emlékév rendezvényeihez.

– Június 23-24-én ünnepeljük Selmecbányán az OMBKEmegalakulásának 125 éves évfordulóját.

– 2017 tavaszán a Fémkohászati Szakosztály Miskolcon tart-ja a Fémkohászati Napokat.

– A Vaskohászati Szakosztály jelezte, hogy vizsgálja egy Vas-kohászati Konferencia rendezését 2017-ben.

– Ugyanígy a Bányásztati és a Kõolaj Földgáz és Vízbányá-szati Szakosztályok egy országos munkavédelmi konferen-cia megtartását tervezik.

A 4. napirendi pontban dr. Gagyi Pálffy András ügyvezetõigazgató adott tájékoztatást az OMBKE 2016. I-III. negyedévipénzügyi helyzetérõl. (A választmányi tagok megkapták a vo-natkozó táblázatokat.)

Az OMBKE az éves tervében lévõ költségeket idõarányo-san teljesítette, de az árbevételeknél jelentõs lemaradás van.

Egyesületi ügyek


Az egyéni tagdíjaknál az éves tervhez képest 2,5 M Ft, a jogitagdíjak esetén 7,3 M Ft lemaradás van. Az I-III. negyedévmérlege így: -1,8 M Ft.

Október hónap folyamán az egyéni tagdíjat nem fizetõkrészére figyelemfelkeltõ levelet és csekket küldünk.

A pártoló jogi tagoknál a szakosztályvezetõk lobbitevé-kenységére van szükség. A megkeresendõ nagyobb támoga-tók: Baumit Kft., COLAS Északkõ Kft., KõKA Kft., LafargeKft., Mátrai Erõmû Zrt., Mecsekérc Zrt., Magyar Földgáztá-roló Zrt., ISD Dunaferr Zrt., ALCOA-Köfém Kft., INOTALZrt., TÉT-3 Gázkút Kft., MÖSZ.

Az 5. napirendi pontban dr. Gagyi Pálffy András ügyvezetõigazgató adott tájékoztatást arról, hogy a választmány határo-zatának megfelelõen árajánlatot kértünk más nyomdától és ajelenlegi nyomdától is a BKL Bányászat és a Kõolaj és Föld-gáz lapok munkáira. A megkapott ajánlat szerint egy új nyom-da választása esetén évente kb. 1 M Ft többletköltség kelet-kezne, míg a BKL-t eddig készítõ nyomda úgy nyilatkozott,hogy a korábbi árait még két évig tartja. Ezért nem látszik cél-szerûnek nyomdát változtatni. A választmány a tájékoztatásttudomásul vette.

6. napirendi pont: Javaslat Szent Borbála-kitüntetés ado-mányozására. Elõterjesztõ: Hevesi Imre fõtitkárhelyettes. AzOMBKE összesen 7 db Szent Borbála-éremre kapott elõter-jesztési lehetõséget, melybõl 3 bányász és 4 kohász. A szak-osztályok a javaslataikat leadták. Nincs vitatott kérdés. A ja-vasolt személyeket tartalmazó névsort a választmány megkap-ta és jóváhagyta.Az ülés emlékeztetõje alapján PT

A Bányászati Szakosztály vezetõségi ülése

A szakosztály-vezetõségi ülésre az elõre meghirdetett na-pirendi pontoknak megfelelõen, 19 fõ részvételével került sor2016. október 13-án Budapesten az OMBKE Központban.

Az ülést Huszár László elnök nyitotta meg, aki megemlé-kezett a közelmúltban elhunyt kiemelkedõ egyesületi tagjaink-ról: Csicsay Albin, dr. Bakó Károly, Götz Tibor, dr. Biró József.

Az elsõ napirendi pontként Bõhm Balázs titkár adott tájé-koztatást a legutóbbi szakosztály-vezetõségi ülés (2015. de-cember 9.) óta történt fontosabb eseményekrõl:– 2016. január 8-án dr. Csõke Barnabás köszöntése 70. szüle-

tésnapja alkalmából a Miskolci Egyetemen. Személyéheztartozik, hogy 2016. augusztus 20-a alkalmából a MagyarÉrdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült.

– 2016. február 3-án a Szlovák Parlament elnöke és helyettesePozsonyban a Parlament épületében fogadta a V4 országokbányász-kohász egyesületek vezetõit. Az OMBKE képvisele-tében részt vett dr. Nagy Lajos és dr. Gagyi Pálffy András.

– 2016. február 13-án hagyományos OMBKE bál Lillafüre-den (mintegy 200 fõ részvételével).

– 2016. április 7-10. EMT konferencia Brassóban (OMBKErészérõl 80 fõ részvételével).

– 2016. április 14-én „Jó szerencsét!” ünnepség Várpalotán. – 2016. április 18-án választmányi ülés. Fõ napirendi pontja a

küldöttgyûlés elõkészítése.– 2016. április 21-22. V4 Konferencia Selmecbányán. – 2016. május 27-én 106. Küldöttgyûlés Budapesten. A szak-

osztály tagjai közül kitüntetést vehetett át: Wahlner Aladáremlékérmet: Molnár János (Mecsek), Kovács István (Me-csek), Sóki Imre (Tatabánya), Mikoviny Sámuel-emlékérmet:Lovász András (Mátra), OMBKE Emlékérmet: SzilveszterTibor (Nógrád), Makrai László (Veszprém), Pados József(Dorog), Egyesületi Oklevelet: Varga Péter (Mecsek).

– 2016. június 10-12. Európai Knappentag, Prvibramban.

– 2016. augusztus 12-14. Szlovák Bányavárosok TalálkozójaGölnicbányán.

– 2016. augusztus 24-28. Bányászati- Földtani- GeofizikaiVándorgyûlés Sárospatakon.

– 2016. szeptember 2-án Országos Bányásznapi Ünnepség,Gyöngyös.

– 2016. szeptember 8-11. Szalamander Selmecbányán (mint-egy 400 magyar résztvevõvel).

– 2016. szeptember 17-én Lélekharang avatás a MiskolciEgyetemen.

– 2016. október 5-én Választmányi ülés.– 2016. október 6-7. Szlovák Bányászati Konferencia

Repiskán. Második napirendi pontként Cseh Zoltán, a Colas Északkõ

Kft. ügyvezetõje tartott egy szakmailag igen érdekes, témájáttekintve erõsen aktuális elõadást „Bányászat a Világ-örökség-ben” címmel. Elõadása során ismertette a „Tokaj-hegyaljaitörténelmi borvidék kultúrtáj” világörökségi terület bányásza-ti múltját, a területeken található ásványi nyersanyagok körétés ezek nemzetgazdasági fontosságát. Ezt követõen részlete-sen kitért a világörökségi területen folytatott bányászati tevé-kenység végzése során felmerülõ speciális konfliktusokra ésnehézségekre, valamint néhány pozitívként említhetõ nem-zetközi példa ismertetésére.

Harmadik napirendi pontként dr. Gagyi Pálffy András ügyve-zetõ igazgató rövid ismertetést tartott az OMBKE gazdaságihelyzetérõl. Az elsõ három negyedévben a tervezett költségekidõarányosan merültek föl, ugyanakkor a bevételekben –amint ez jellemzõen minden év azonos idõszakában tapasztal-ható – nagyon jelentõs az elmaradás (harmadik negyedév vé-gén 1,8 M Ft hiány). Az elmaradás két területen tapasztalha-tó: az egyéni tagdíjaknál (Bányászati Szakosztály kb. 600 000Ft elmaradás a tervezetthez képest), valamint ennél jelentõ-sebb mértékben a jogi tagdíjak és támogatások esetén. Valószí-nûleg mind a Bányászat, mind a Kohászat lapoknál az év vé-gén az ötös, hatos lapszámot összevontan kell megjelentetni.

Ehhez kapcsolódva Huszár László elmondta, hogy a Bá-nyászati Szakosztályt tekintve a tagok 14%-a még nem fizettebe a tagdíjat (helyi szervezetenként erõsen szór ez az érték),valamint átadta az egyes helyi szervezetek tagdíjfizetésévelkapcsolatos összefoglalókat a helyi szervezetek képviselõinek.

Negyedik napirendi pontként a helyi szervezetek képviselõiismertették tevékenységüket:

Törõ György, a Borsodi Helyi Szervezet elnöke tájékoztat-ta a vezetõségi ülés résztvevõit a Borsodi szervezet eseménye-irõl. Hasonlóan az elmúlt évekhez, több rendezvényen vettekrészt az év során (OMBKE Bál Lillafüreden, az EurópaiKnappentag, Szalamander Selmecbányán) és tervezik a Bor-bála-szakestélyt. Továbbá tájékoztatta a résztvevõket, hogy azegyesületi bál 2017. február 18-án kerül megrendezésre.

Podányi Tibor, a Tapolcai Helyi Szervezet elnöke, felelõsszerkesztõ reflektálva a lapok összevonására elmondta, ahhozképest, hogy tavaly december 15-én született meg a döntés azösszevonásról, már az ez évi elsõ szám is közösen jelent meg,ez szerencsés megoldásnak tekinthetõ. A két lap összevonása,valamint a közös lap szerkesztése során jó együttmûködésalakult ki a szerkesztõk között. A helyi szervezet munkájávalkapcsolatban kiemelte a bányásznapi rendezvényeiket: Tapol-cán felavatták Kanizsai Józsefnek, a Bakonyi Bauxitbánya Vál-lalat hajdani igazgatójának emléktábláját (a Tapolcai Város-szépítõ Egyesület kezdeményezésére). Gánton a helyi bá-nyásznap keretében – több szervezet összefogásával – emlék-táblát avattak a hazai bauxitbányászat megkezdésének 90. év-fordulójának tiszteletére.

Hollósi László, a Bányamérõ Szakcsoport titkára ismer-

tette a szakcsoport (több szakosztályból vannak tagjaik) mun-káját. Igen aktív szakmai munkát végeznek, hiszen minden év-ben háromnapos szakmai rendezvényt tartanak (idén Buda-pesten volt), megszervezik a Bányamérõk Fórumát (szakmaikonzultáció a hatósággal az MBFH épületében) és mindenévben szerveznek szakmai kirándulásokat is. Jövõ évben júni-us elsõ hetében tartják a háromnapos szakmai rendezvényü-ket Péren, melyre mindenkit szeretettel várnak.

Bársony László, a Tatabányai Helyi Szervezet elnöke is-mertette a helyi szervezet éves tevékenységét. Az éves munka-tervükben 44 esemény szerepel, melyek eddig idõarányosanteljesültek. A programok közül kiemelte a fiatalokkal (hallga-tókkal, diákokkal) közös rendezvényeiket, az idén harmadikalkalommal megtartott balekoktatási programot (négy elõ-adásból álló sorozat), valamint az egyetemi hallgatók meghí-vását, melynek keretében jövõ hét pénteken 50 hallgató érke-zik hozzájuk egész napos szakmai rendezvényre (bányajárás,városnézés, szakestély).

Jövõ héten vasárnap Tatabányára látogat Selmecbányapolgármestere annak érdekében, hogy elõkészítsék a két városközötti partnerségi szerzõdés aláírását.

A pályázatokkal kapcsolatban elmondta, hogy tavaly pá-lyáztak és nagy örömükre nyertek, viszont idén a fokozott erõ-feszítések ellenére sem sikerült eredményesen pályázni. A to-vábbiakban is próbálkozni fognak a pályázatokon.

A helyi szervezet tagságával kapcsolatban elmondta, hogynagy örömükre fokozott érdeklõdés tapasztalható nem bányá-szatban dolgozók részérõl is a belépés iránt (pl. pedagógusok).

A jövõre megrendezésre kerülõ „Jó szerencsét!” emlékév-vel kapcsolatban megjegyezte, hogy még sok a bizonytalanság,konkrétumok esetén tájékoztatni fogja az egyesület vezetõit.

Az idei programok közül még kiemelte a november 25-éntartandó „emlékévre hangoló” szakestélyüket.

A lapokkal kapcsolatban javasolta, meg lehetne fontolni alap online formában történõ terjesztését azon tagtársak szá-mára, akik ebben a formában kérik a lap „kézbesítését”.

Huszár László, a szakosztály elnöke reflektálva BársonyLászló tájékoztatására elmondta, hogy a Tatabányai HelyiSzervezet lett a legnagyobb helyi szervezet. Az új tagok felvé-telével kapcsolatban megjegyezte, hogy a tagfelvétel helyiszinten történik és ebben a kérdésben a helyi szervezet magadönthet. A lapok online megjelenése már több alkalommalfelvetõdött, de eddig mindig a nyomtatott forma mellett szü-letett döntés. Az ezzel elérhetõ megtakarítás alapvetõen attólfügg, hogy egy ilyen lehetõség esetén a tagság hány százalékaélne az online terjesztés lehetõségével.

Dr. Korompay Péter, a Dorogi Helyi Szervezet titkára né-hány szóban bemutatta a helyi szervezet fontosabb eseménye-it. Ennek során kiemelte az év során felavatott emléktáblákat,ill. az idei programok közül a november 11-én megrendezésrekerülõ „50 elõtt eggyel, Zsigmondy Vilmosra emlékezõ” szak-estélyt. A V4 pályázattal kapcsolatban tájékoztatást nyújtottaz elmúlt idõszakban végrehajtott feladatokról, valamint meg-említette a nemzetközi pályázatok kezelésével és lebonyolítá-sával kapcsolatos nehézségeket (bonyolult, jellemzõen idegennyelvû pályázati adminisztráció és elszámolások, nem találha-tó megfelelõ koordináló cég a lebonyolításra). Ezen túlmenõ-en tájékoztatást nyújtott a klaszter elnökök 3. találkozójáról ésaz ezzel kapcsolatos feladatokról.

Huszár László reagálva az elhangzottakra megjegyezte,hogy a hazai, jellemzõen civil szervezeteknek kiírt pályázatokadminisztrációja és elszámolása lényegesen egyszerûbb, ígyezekre mindenképpen célszerû pályázni.

Dr. Dovrtel Gusztáv, a Mátraaljai helyi szervezet titkára rö-viden ismertette a helyi szervezet eseményeit. Ezen belül ki-emelte a több mint 20 éves, nyugdíjas tagtársak által létreho-

zott Lignit Baráti Kör rendezvényeit. A kör különbözõ téma-területeket érintõen szervez elõadásokat (bányászat, megúju-ló energia, településfejlesztés). Említést tett arról, hogy nagyszámban érkeznek látogató csoportok a Mátrai Erõmûbe(erõmû, bánya), ezek a látogatások részben a helyi szervezetközremûködésével bonyolódnak. Számtalan megemlékezésenés ünnepségen vettek és vesznek részt a helyi szervezet tagjai,ezen belül kiemelte két helyi település, Rózsaszentmárton ésPetõfibánya elkötelezettségét a bányász hagyományok ápolá-sa mellett. Borbála-napi rendezvényeik szervezése folyamat-ban van (koszorúzás, mise, szakestély). A helyi szervezet általszervezett kirándulásokkal kapcsolatos érdeklõdést nagymér-tékben befolyásolja, hogy sikerül-e vállalati támogatást kapnia kirándulás lebonyolításához.

Utolsó napirendi pontként Huszár László szakosztályi elnökismertette a következõ idõszak eseményeit, valamint a Szá-zadvég által, a bányászat megítélésérõl készített tanulmány lé-nyegesebb megállapításait:– november 12-13. Földtudományos Forgatag a Természettu-

dományi Múzeumban,– november 24-25. országos bányászati konferencia Egersza-

lókon,– december 4-én Szent Borbála-ünnepség,– 2017. február 18-án OMBKE Bál Lillafüreden,– 2017. március 30. – április 2. erdélyi konferencia Kolozsváron,– 2017. április 5. „Jó szerencsét!” rendezvény Várpalotán,– 2017. május 27. OMBKE 107. Küldöttgyûlés Tatabányán,– 2017. június 23. 125 éves az egyesület ünnepség Selmecbányán.Az ülés emlékeztetõje alapján PT

Új tagjaink 2016-ban (november 1-éig)

Az OMBKE Bányászati Szakosztályába a következõk lép-tek be: Bányai László, Kis Gergõ, Tamás István (Borsodi Hsz.),Cseresznyés Erzsébet, Mocsnik Imre, Zicsi Gábor István (Doro-gi Hsz.), Altdorfer Sebestyén Nándor, Bányai Szilárd, BolyánSándor, Darmstädterné Marton Anita, Eisemann Ferenc,Frankné Farkas Gabriella, Gengeliczky László, Görög Zsolt,Harasta Jánosné, Hegedûs Miklós, Hegyháti Istvánné, LadányiAndrás, Mezõ Eszter, Puskás Alexa, Szapu György, Zsiros Krisz-tina (Tatabányai Hsz.).

A Kõolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztályába belé-pett: Dmour Hazim (Budapesti Hsz.).

A Fémkohászati Szakosztály Székesfehérvári Helyi Szer-vezet bányász csoportjába belépett: Pataki Róbert Ákos.

Az Egyetemi Osztály tagjai sorába a Mûszaki Földtudo-mányi Kar hallgatói közül beléptek: Galyas Márk, Horváth Ág-nes, Kurali Bálint, Lucz Zsolt, Molnár Dávid Gergely, Ódor-Szabó Bánk Soma, Pap Loránd János, Sereg Lóránd,Stumphauzer Laura, Szinai Adrienn, Váradi Renáta Rita.

Szeretettel köszöntjük új tagtársainkat!Szerkesztõség

Baráti Találkozó Tatabányán

Az OMBKE tatabányai és oroszlányi helyi szervezetei2016. május 28-án (szombaton) a Tatabányai Bányászati Múze-um és Ipari Skanzenben tartották meg az immár hagyomá-nyosnak nevezhetõ IV. Baráti Találkozójukat.

A baráti találkozón nem csak a két helyi szervezet tagjaivettek részt, hanem ott voltak az erdész, kohász kollégák is, sõta Miskolci Egyetem néhány diákja is eljött.

9 órakor már sürögtek-forogtak a rendezõk a múzeumépületében és udvarán. Hordták és terítették az asztalokat, sõtDörömbözy Béla vezetésével a „konyhai foglalkoztatottak” is



megkezdték a munkát: szeletelték a hagymát, vágták a Vérte-si Erdõ Zrt. által adományozott vaddisznóhúst. Mindez a fû-szerekkel együtt a kondérba került, igen jó illatokat terjesztve.

10 órakor Bársony László és Bariczáné Szabó Szilvia kö-szöntötték az egybegyûlteket, az OMBKE 106. Küldöttgyûlé-sén kitüntetetteket, a név- és születésnapot ünnepelteket. Avendégek és ünnepeltek köszöntését erõsítette meg id. ForisekIstván tiszteletbeli örökös Cantus Praeses a Vendégköszöntõcímû dal intonálásával.

Ez után következett a „Virtus” csapatépítõ játék bemuta-tása: a játékszabály ismertetése, a versenybírák és csapatkapi-tányok megválasztása. A csapatkapitányok: Bársony László,Stumphauzer Laura, Csaszlava Jenõ, Bariczáné Szabó Szilvia8-10 fõbõl álló csapatotokat jelöltek ki maguk mellé. A játék-mesterek felhívták a figyelmet, hogy az a csapatkapitány jár jól,aki fiatalabb és idõsebb korosztályból is választ csapattársakat,hiszen kell a fiatalos lendület és a megfontolt tapasztalat is.

A csapatépítõ játékot Pintér Marcsi vezette, igen érthetõen,hiba nélkül, sok humorral fûszerezve. Itt kell megemlíteni,hogy a játék feladatainak megszerkesztése, a kivetítõn történõmegjelenítése profi munka volt. Az összeállítás között voltakszellemi és ügyességi feladatok, amelyeket mindenki igyeke-zett a legjobb tudása szerint megoldani. Például voltak a bá-nyász hagyományokra, Selmecbányára utaló kérdések, hangef-fektusok, nóták felismerése, sörök alkoholtartalom szerintisorba állítása és még sok más feladat.

A vetélkedõ végül Bársony László és csapata gyõzelmévelzárult. Második lett a többségében miskolci egyetemistákbólálló Stumphauzer Laura által vezetett társaság. A harmadik ésnegyedik helyen holtverseny alakult ki, amelyet egy ráadás fel-adattal döntöttek el. Ez végül Csaszlava Jenõ csapatának ked-vezett, Bariczáné Szabó Szilvia az oroszlányi szervezet titkárá-nak csapatával szemben. A jutalom egy-egy torta volt, amelyettermészetesen nem csak a helyezettek ettek meg, hanem min-denki kapott belõle egy szeletet.

A vetélkedõ befejezõdése után a vaddisznópörkölt is elké-szült, Dörömbözy Béla jó nagy adagokat mért a tányérokba ésmég repetára is volt mód.

Miután mindenki jóllakott, következett az estig tartó nótá-zás, beszélgetés. Bátran írhatjuk, hogy a negyedik alkalommalmegrendezett baráti találkozó nagyon jól sikerült.

Sóki Imre

Táblakép avatás és megemlékezés Tatabányán

A Szabadtéri Bányászati Múzeum Alapítvány az OMBKEBányászati Szakosztály helyi szervezetének közremûködésévelnagyméretû táblaképet helyezett el és megemlékezést tartottTatabányán. 1896. augusztus 1-én kezdték el mélyíteni az elsõlejtõsaknát a tatai medencében, ennek 120 éves évfordulójáratisztelgett Tatabánya bányászhagyományait ápoló közössége.A rendezvényt jelentõs médiaérdeklõdés kísérte. Az esemé-nyen többek között jelen volt Tatabánya Megyei Jogú VárosÖnkormányzatának polgármestere, alpolgármestere, több vá-rosi kerületi képviselõ és más tisztségviselõ.

A megemlékezés a Rozmaringos Bányász Egylet elõadásá-ban a „Tisztelet a bányász szaknak…” eléneklésével kezdõ-dött. A jeles évfordulóra a Szabadtéri Bányászati MúzeumAlapítvány egy archív felvétel nagyított mását helyezte el azÓvárosban az egykori Bányamentõ Állomás gyakorlótárójá-nak falán. A nagyméretû táblaképen az I. sz. a késõbbiekbenGróf Esterházy Ferencrõl elnevezett lejtõsakna kapuzata elõttünneplõ bányásztársaink láthatók. Balogh Csaba, a megemlé-kezést szervezõ Szabadtéri Bányászati Múzeum Alapítványkuratóriumi elnöke rövid történeti áttekintést adott az elsõ bá-

nyanyitás elõzményeirõl. Beszédében kiemelte A Magyar Ál-talános Kõszénbányák Rt.-bõl a kutatásokra szervezõdött kon-zorcium sikeres mûködését, a fúrásokat kivitelezõ Zsigmondycég és Max Brodmann osztrák bányamérnök fúrásokat irányí-tó tevékenységét. Megemlékezett a Scheithauser Fülöp fõfelõr(fõaknász) irányítása alatti borsodi bányászokból verbuváló-dott elõvájó csapat teljesítményérõl, akik 126 méter 28 fokosdõlésû vágatszakasz kihajtása után 1896 karácsonya elõtt elér-ték az eocén széntelepet, melybõl a tatai medence bányamûve-lése során több mint 170 millió tonna kitermelésre került. Be-fejezésül a táblakép elõterében látható Tiles János egykori bá-nyaigazgató szakirodalmi feljegyzését idézte „1896. augusztuselsején két sebtében összerótt deszkabódé és egy lokomobil je-lentette a tatai medence szénbányászatának kezdetét…”

Ezután Schmidt Csaba, Tatabánya Megyei Jogú Város Ön-kormányzatának polgármestere beszédében többek közötthangsúlyozta – „a bányanyitás óta eltelt évek hatalmas léptékûfejlõdése volt jellemzõ a bánya és a település mûködésére és ezmindvégig jellemezte, – a bányászok munkája hozta létre váro-sunkat. A város képviselõ-testülete az elsõ tatabányai szén fel-hozatalának 120. évfordulója, valamint Tatabánya várossá nyil-vánításának 70. évfordulójára Jó szerencsét! Emlékévvé nyil-vánította a 2016. december 23-tól 2017. október 10-ig tartóidõszakot.”

A táblaképavató megemlékezés szakmai himnuszunk kö-zös éneklésével zárult.

Balogh Csaba

Összejöttünk az öreg juharfa alatt

Mint minden évben, Dorogon a Bányász Emlékháznál azöreg juharfa alatt most is összejöttek egyesületünk tagjai.Rendhagyó volt az idei találkozó, mert a meghívót közösen apolgármesteri hivatallal küldtük ki, s a hivatal meghívta a do-rogi civil szervezetek (35) vezetõit.

Glevitzky István elnökünk köszöntötte a jelenlévõket, tájékoz-tatást adva az évenkénti találkozók hagyományõrzõ szerepérõl.

Dr. Tittmann János polgármester úr tájékoztatást adott acivil szervezetek alkotó tevékenységének új lehetõségeirõl, azez irányban meghozott intézkedésekrõl. Megalakult a Dorogés Térsége Turizmus Egyesület, amely idén márciusban társtu-lajdonos lett a Duna-Gerecse Turisztikai Nonprofit Kft.-ben,azzal a céllal, hogy segíteni kívánják a térségi civil szervezetekaktív közremûködését a turisztikai desztináció kialakításában.Az egyesület csatlakozott a Duna-Gerecse Turisztikai Kártya-programhoz.

A polgármester úr részletesen szólt a dorogi tervekrõl. Ki-építésre kerül a város körül Fitnesz Kör, érintve a látnivalókat,

Balogh Csaba és Bársony László

különbözõ attrakciókkal. A korosztályok életminõségénekemelése érdekében a Széchenyi ligetben az idõseknek rekreá-ciós parkot (sakkasztallal) alakítanak ki a tervek szerint, a Pe-tõfi iskola mellett pedig tematikus játszóteret a gyerekeknek. Acivilek bevonásával különbözõ fejlesztõ programokkal segíte-nék a játékidõ hasznos eltöltését. A mûvelõdés házban többközösségi teret alakítanak ki, például görkorcsolyázásra alkal-mas burkolattal egy extrém pályát. A volt sörkert területén sza-badtéri koncerteket is tarthatnának. A volt mozi helyére aktívszabadidõs elfoglaltságokra alkalmas teret képzeltek el: teke-pályával stb. A Reimann-altárónál bányászati emlékeket fel-mutató miniversum épül. A tervek rendelkezésre állnak, márcsak a pályázati döntésre vár a városvezetés.

A civil szervezetek vezetõi örömmel fogadták a lehetõsé-geket és hozzászólásaikkal az együttmûködési készségüket fe-jezték ki. A helyi OMBKE tagság is hasonlóan gondolkodik.

Elkészült a bányászati emlékeket felfûzõ Dorogi Bányaút,és a dorogi bánya alagúthálózat öt külszíni végpontját összekö-tõ 23 km hosszú bányászati gyalogösvény térképe, melyet fel-ajánlottunk a desztinációs paletta bõvítésére.

Turisztikai célpont lehet a tervek szerint az idei bányászna-pon Miklósbereken (Csolnok) felállítandó emlékhely, emlé-keztetve a 222 éves térségi bányászkodás 1781. évi kezdetére.

Nagy örömünkre, a meghívásunkat elfogadva az összejöve-telen részt vettek a Kesztölci Pávakör tagjai. Hangulatos ének-lésükkel – közöttük bányászdalokat – magyarul, szlovákul éne-kelve teremtettek kiváló hangulatot.

Körvonalazódtak a turizmus és a bányász hagyományokközötti lehetõségek, mindnyájunk érdeke, hogy éljünk vele.

Korompay Péter

Egy balek élményei – beszámoló a prvibrami Knappentagróls csoportunk kirándulásáról (2016. június 9-13.)

Az év elején tette közzé helyi csoportunk vezetõsége(OMBKE tatabányai helyi szervezete), hogy lehetõség vancsatlakozni a prvibrami 16. Európai Bányász, Kohász találkozó-ra utazókhoz. Néhány átizzadt éjszaka (pénz, idõ stb.) utánúgy döntöttem, hogy mennem kell, hisz aligha adódik ilyen jólehetõség, hogy megismerkedjek más nemzetek egyenruhásai-val, hagyományaikkal.

Június 9-én izgatottan vártam buszunkat, ahol 35 társam-mal együtt megelégedéssel tapasztaltuk, hogy elnökünk és tit-kárunk gondoskodott a problémamentes hosszú útról. Autóbu-szunk minden jóval felszerelkezve (pogácsa, kolbász, víz, sör,bor, pálinka) indult a hosszú útnak. Útközben a cseh bányász-himnuszt tanulva tarokkozással és nótázással múlattuk az idõt.

Prágába érkezve azonnal elfoglaltuk szobáinkat a HotelAdebaban-ban, majd metróval megérkeztünk az U Pinkasuoba.A bõséges étkezés után megcsodáltuk éttermünk kerthelyisé-

gét is, amely egy építészeti csoda volt. Következõ állomásunk ahíres U Fleku sörözõ volt, ahol a barna söröket bányász-kohász-erdész nóták kísérték.

A szabad program elsõ fejezeteként rövid sétát tettünk Prá-ga belvárosában, egy-két fontosabb hely érintésével. Viszontag-ságos túránk végeként beléptünk a „Svejkbe”. A helyiség han-gulatán túl hatott ránk az ablak mellett meghúzódó lánycsoportis. Néhány perc után egy kicsit „felbátorodtunk” és rázendítet-tünk nótáinkra. Mint kiderült a „lányok” finn énektanárok vol-tak, s így hatalmas „nóta-párbaj” alakult ki. Késõbb egy magyarcsoport is betévedt, s a székely himnusz és egyéb magyar dalokközös produkciójával búcsúztunk a prágai Svejktõl.

Pénteken reggel gyors pakolás, majd busszal irány a vár, sszabad program. A csoport több részre szakadva, ki a Károlyhíd felé vette az irányt, ki a várral, ki a Szt. Vitus székesegyház-zal ismerkedett, majd a városi séta után elindultunk Prvibramfelé, a buszon inkább a pihenés volt a jellemzõ, talán már el-fogytak a nóták?

A kollégiumi szállás elfoglalása nem volt egyszerû történet,melyet én, mint balek tátott szemmel néztem/hallgattam. Úgytûnt Firmáim tényleg keveset aludhattak, mert mindenkinekbaja, véleménye, problémája volt, de az idõ múlásával szépensimultak a vonások, minden/mindenki a helyére került. Kollé-giumi szobáinkkal dicsekedni nem lehet, de a célnak (hogy né-hány órára vízszintesbe helyezzük fáradt testünket) teljesenmegfelelt és közel volt a város fõteréhez. Közösen elindultunkaz aznapi meleg étel elfogyasztására. Milyen a sors? Ismét egySvejk nevût sikerült találunk!

Frissítõ, gyors átöltözés és már egyenruhában vonultunk a Fõtérre, ahol a kulturális programok a nagyszínpadon elkezdõdtek.

19 órakor ünnepélyesen elkezdõdött a 16. Knappentag.Utána laza barátkozás, bányász dalok dúdolgatásával ütöttükel az idõt. 21 órakor indult a fáklyás felvonulás (bár fáklya nél-kül!) az Óvárosba. Az útvonal nem volt rövid, sötétedésre sike-rült elérnünk a város jó (!) távoli pontjára, ahol színpadok ésegyéb szabadidõ eltöltésre való helyeket találtunk. Mivel a cso-portot a hosszú út kifárasztotta, így visszafelé már a rendez-vénybuszokkal érkeztünk a fõtérre, ahol barátkozások után akollégium felé vettük az irányt. Majdnem sikerült aznap lefe-küdni, de ez megint másnapra csúszott!

Június 11-én a szûkített svédasztalos reggeli után egyenru-hában ki busszal, ki gyalog a Szent Hegy felé vettük utunkat. Ameredek emelkedõn folyamatosan csoportképek fotózásáraálltunk meg (vagy csak kipihentük magunkat!?!). Felérve pazarlátvány tárult elénk. A legismertebb, valamint neves, zarándok-helyek egyike Svetá Hora egy hatalmas barokk épületegyüttes.A tornyok sokasága, azok komoly külsõ megjelenése és a sarok-kápolnák, bástyák egy erõd benyomását keltik. Évente többezer zarándok érkezik Svetá Horára tisztelegni és köszönetetmondani Szûz Máriának.


1. kép: Svetá Hora bejáratánál Arno Jägerrel


Az istentisztelet kezdetéig volt idõnk fényképeket készíte-ni és sikerült elérni és felkérni Arno Jäger urat a VEBH (Euró-pai Bányász és Kohász Egyesületek Szövetsége) elnökét egyközös képre! (1. kép) Megkerestük indulópontunkat, aholhosszú várakozás után elindult a felvonuló menet a város köz-pontja felé. Utunkat a lakosság lelkes integetése kísérte. Él-mény volt, hogy elõttünk egy bányász zenekar, mögöttünk egybányamanókból álló csoport (2. kép) menetelt, így folyamato-san zeneszóval voltunk körülvéve.

A menet Prvibram több utcáján át kígyózott, így módunkbanállt más nemzetek egyenruhásait is megcsodálni. A Fõtérre ér-kezve felvonultak a zászlóvivõk a színpad elõtt, s jött a szokásoshosszú beszédek garmada. Nehezen érthetõ, miért jó az, hogyminden politikus, városvezetõ, funkcionárius közel 40 percet be-szél. Biztos ez botor balekságom miatt van, de tûzõ napon feke-te egyenruhában állni az ájulás határán s hallgatni az esemény-hez nem illõ beszédeket, hát nem nagy élmény. De azért ott islátszott, hogy ki a szakember, mert pld. Arno Jäger elnök úr há-rom mondat és egy Glück Auf után már lépett is hátra.

Fáradságos várakozás után végre felkerültek a zászlókra aszalagok (3. kép) és kezdõdhetett a szabadprogram. Ebéd utánmeglátogattuk a Bányászati Múzeumot. Voltak érdekes ré-szek, de a „bányajárás” programpont nem nyerte el tetszésün-ket. Egy körbebetonozott kis alagútban gyalogoltunk lámpákenyhe fényénél. Lehet, hogy ez a sima turistáknak élmény, dea mi tatabányai bányász csapatunknak, hát nem is mondom to-vább! Jöhetett a vacsora, majd busszal elmentünk az elõzõ es-ti helyszínre, ahol a színpadokon színvonalas zenekarok mutat-koztak be, s néhány társunk a nyelvi problémákra fittyet hány-va tánc közben építette a nemzetközi bányász-barátságot. Mi-vel az utolsó busz nem érkezett meg a helyszínre, így taxival ésgyalogosan indultunk haza. Arra vigyáztunk, hogy az éjfél neszállásunkon érje kis csapatunkat, a fõtéri templom órájánakkondulásával búcsúztattuk a szombatot.

Vasárnap reggeli után összeszedtük „vert” csapatainkat ésnéhány út menti pihenõ látogatása után megérkeztünk C

v

eskyKrumlovba, szállás elfoglalás és már indultunk is a Grafitbá-nyába. Na, ez már igazi volt! Itt már komolyan kellett venni abányajárás megnevezést. Megkaptuk a védõruhát, gumicsiz-mát, lámpást, kobakot, röpke oktatást, oszt' irány a bánya. Sze-mélyszállító kisvonattal utaztunk a mélybe, ahol egy régen mû-ködõ grafitbányát „fedezhettünk fel”. Eszközöktõl a robban-tástechnikáig, grafitfaltól a bánya kialakulásig mindent részle-tesen megismerhettünk (4. kép)

Leszerelés után az ajándékboltban a Koh-i-Noor ceruzák-nak volt a legnagyobb sikere, 16 óra órakor már a Vlataván 4tutaj fedélzetén csodálhattuk meg C

v

esky Krumlov hangulatosházait, a várat és egyéb épületeit. A két zúgón történõ lecsú-szás izgalomba hozta társainkat, de a szerencsés kikötés utánmár felszabadultan egyeztettük élményeinket. Szabadprogramalatt kisebb csoportokban ismerkedtünk a városkával, mely azthiszem mindenki szívébe belopta magát. A közös vacsora ezena napon sem maradt el. Desszertként bányászdalok éneklésé-vel múlattuk az idõt az U Bejkában, majd ismét szabadprog-ram keretében tekeregtünk a még ismeretlen helyeken.

Június 13-án reggeli után a budejovicei Sörgyárba látogat-tunk, ahol egy nagyon különleges kiállítást csodálhattunk mega sörgyári bejárás kezdetéig. A kiállítás magas színvonalú –nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek – interaktív, ötletgaz-dag. Megtudtuk, hogy a Budweiser sör mitõl is olyan finom!Hát a forrásvíztõl, így ezt a sört csak ott gyártják, nem is adjákát a licencet egyetlen országnak sem.

Hazafele úton ismét nótázással és tarokkozással próbáltukmagunkat ébren tartani, s megfáradtan, de törve nem értük elTatabányát, ahol Jó szerencsét! kívánva elváltunk egymástól.

Pintér Marcsi v. Kenus-csaj

Beszámoló a 9. Szlovákiai Bányavárosok Találkozójáról

Gölnicbánya szervezte a szlovákiai bányavárosok és tele-pülések kilencedik találkozóját 2016. augusztus 12-14-én, ami-re az OMBKE tatabányai helyi szervezete egy kisebb csoport-ja is kilátogatott. A látogatás elsõdleges célja a 2017-ben Tata-bányán megrendezésre kerülõ bányavárosok találkozójánakprogramjaira, kivitelezésére való felkészülés volt.

A szervezetbõl kilátogató 11 fõ Bársony László elnök ésIzing Ferenc titkár vezetésével péntek kora reggel indult el aháromnapos kirándulásra, mely érintette Rozsnyó mellettDobsinát is. Ondrej Rozlozvnik rozsnyói egyetemi tanár segítsé-gével Jex Simon és Mohi Rezsõ sírját is felkerestük, mielõtt adobsinai jégbarlangot tekintettük volna meg.

Mohi Rezsõ a felvidéken, Garamszentkereszten született1888. aug. 15-én. Szakmai pályafutásának javát, harminc esz-

2. kép: Bányamanók Prvibramban

3. kép: Magyar zászlók Prvibramban

4. kép: Grafitbányában csapatunk

tendõt Tatabánya szolgálatában töltötte, ahol üzemvezetõ,majd mûszaki igazgató, késõbb 1945. máj. 27. – 1948. ápr. 30.között, a szénbányászat államosítása után, a tatabányai kerületbányaigazgatója volt. Az Országos Magyar Bányászati és Ko-hászati Egyesületnek Mohi Rezsõ 1914-óta volt tagja és 1978-ban még átvehette a gyémánt oklevelet is. 1981-ben Budapes-ten megállt a szíve és szülõföldjén temették el. A kis csoport azemlékkoszorú elhelyezését és a megemlékezést követõen el-énekelte a Bányászhimnuszt.

A rozsnyói temetõlátogatást követõen rövid autóút követ-kezett Dobsinára, Jex Simon síremlékéhez. Jex Simon 1863-ban született Dobsinán. Munkásságának jelentõs részét a Ma-gyar Általános Kõszénbánya Részvénytársulatnál töltötte.1903. január 1-én került Tatabányára, ahol 1907. augusztus ha-váig központi fõmérnöke, s ezen idõtõl kezdve tatabányai bá-nyaüzemének igazgatója volt. 1915. november hó 4-én Tóvá-roson Vida Jenõ, a Magyar Általános Kõszénbánya Részvény-társulat vezérigazgatója mondott búcsúszót, majd novemberhó 6-án nagy részvét mellett szülõvárosában helyezték öröknyugalomra. Jex Simon sírjánál is megemlékeztünk volt igaz-gatónk pályafutásáról, majd megköszönve helyi idegenveze-tõnknek fáradozását, megtekintettük a közelben található jég-barlangot.

A dobsinai programokat követõen rövid autóút követke-zett, majd Gölnicbányán egy nyitott szakestélybe tekintettünkbe, ami a találkozó nyitórendezvénye volt. Kissé megfáradvafoglaltuk el szálásunkat a Hotel Gardenben, Kassabéla közelé-ben, ami egy kifejezetten hangulatos szálloda volt, Gölnicbá-nyától félórányi autóútra.

A szombati programok elõtt az érdeklõdõk a bányászati

múzeumot tekinthették meg és regisztrációra is volt lehetõsé-ge a helyi szervezetnek. A koszorúzást követõ felvonulásonMagyarországról nem csak Tatabánya képviseltette magát. Bu-dapesti, borsodi kollégák is csatlakoztak a tatabányaiakhoz,hogy együtt vonuljanak a több mint 46 csoporttal. Délután ket-tõkor indultak a felvonulók a bányászati múzeumtól, a fõtérenkeresztül, a sportpályáig, ahol a köszöntõk és a szalagtûzési ce-remónia vette kezdetét. A felszólalók között volt dr. Nagy La-jos elnök is, aki a nemzetközi szakmai összefogást emelte ki alegfontosabbnak beszédében. A köszöntõket követõen egyeshagyományõrzõ csoportok zenés elõadásait és nótáit hallgat-hatták meg, miközben a résztvevõk ebédjeiket fogyasztották,vagy éppen más csoport tagjaival ismerkedtek.

Összességében a találkozó szombati programjai kicsit aka-dozottan követték egymást. Sajnos többször is perceket kellettvárni, hogy történjen valami: a felvonulásra majdnem egy órá-val a kezdet elõtt kiküldték a felvonuló csoportokat, továbbá aszalagtûzésekre és a köszöntõk kezdetére is sokat kellett várniaa tömegnek. Mindezek ellenére jól éreztük magunkat és sok ér-tékes kapcsolatot teremtettünk, sok ismerõssel találkoztunk.

A vasárnapi visszaúton Kassa városába is ellátogattunk, éstöbbek közt a XV. európai Bányász-Kohász-Erdész találkozóegyes helyszíneit, Kassa fõterét is bejártuk az akkori részvevõkvezetésével.

A látogatás, úgy gondolom, elérte célját és sok értékes ta-pasztalatot gyûjtött a helyi szervezet vezetõsége a 2017-es talál-kozó gördülékeny megrendezéséhez.

Izing Marcell

Gyöngyös város polgármestere a Lignit Baráti Körben

Az OMBKE Mátraaljai Szervezet Lignit Barti Köre szer-vezésében 2016. szeptember 13-án Gyöngyösön a BányászSzakszervezet székházában Hiesz György polgármester „Gyön-gyös város önkormányzata a város fejlesztéséért” címmel tartottnagy érdeklõdést kiváltó elõadást.

Bevezetõjében elmondta, hogy 2014-ben a választásokatkövetõen a képviselõ-testületbe bekerült pártok egyikéneksem volt meg a többsége (6 fõ MSZP, 6 fõ JOBBIK, 3 fõ FI-DESZ), ezért félõ volt, hogy a város mûködõképtelen lesz,nem tudják elfogadni a költségvetést vagy feloszlik a testület.

Szerencsére 2015 elejére a józan ész diadalmaskodott, apártok békét kötöttek a város mûködõképességének érdeké-ben. Az MSZP-s polgármester mellé alpolgármestert adott aJOBBIK és a FIDESZ is. Azóta gyakorlatilag – a polgármes-ter jó diplomáciai érzékének köszönhetõen – szinte mindendöntést nagy többséggel hoznak meg, sõt az eddigi két költség-vetést egyhangúlag fogadta el a testület.

A polgármester a fejlesztéseknél két forrást jelölt meg: asaját erõbõl történõ fejlesztéseket és az európai uniós pályáza-ti lehetõségeket.


A zászlószalagok feltûzésére várva

Bársony László és Pacsai Imre dr. Mohi Rezsõ sírjánál Hiesz György elõad

A saját erõs fejlesztések terén, mivel a városnak jó az „adó-erõ” képessége, nagyon sok vállalkozó mûködik a településen,ezért viszonylag szabadabb a mozgástere. Ezekbõl a bevételek-bõl tudja mûködtetni a 30 000 fõt számláló várost, illetve min-den évben tud keretet biztosítani néhány száz milliós fejleszté-sekre. Az igazi nagy kitörési lehetõségeket az európai uniós pá-lyázatok jelenthetik egy-egy településnek, így Gyöngyösnek is,egy-egy uniós költségvetési ciklusban, amennyiben sikerrel pá-lyázik a város, több milliárd Ft fejlesztési forráshoz juthat. Saj-nos, a pályázatok elbírálása igen lassú.

Szólt arról, hogy az uniós pályázatok között szerepelnektöbbek között a következõk:

• A kékestetõi gyógyturizmus (700 millió Ft).• A képzési, egészségügyi program (178 millió Ft).• Mûszaki, egyéb fejlesztések (579 millió Ft).• A mûvelõdési ház energetikai fejlesztése (230 millió Ft).Részletesen beszélt a várost érintõ egyéb fejlesztésekrõl,

elképzelésekrõl. A polgármester kitért a nyugati elkerülõ úthelyzetére is. Tíz évvel ezelõtt kétharmad részben megépült azút, befejezése máig nem valósult meg. Nagy szükség lenne azelkerülõ út befejezésére, sajnos az önkormányzatnak saját erõ-bõl erre nincs esélye, a fejlesztést a központi költségvetésbõlkell biztosítani.

A sokrétû, mindenre kiterjedõ tájékoztatást a megjelenteknagy tapssal jutalmazták.

Az elõadáshoz hozzászóltak, illetve kérdéseket tettek fel akövetkezõk: Füleki Menyhért, Ludányi György, Pethõ Árpád,Morvai László, dr. Szabó Imre, Oláh Sándor, Sankovics László,Bolla Dezsõ, Pribula Nándor, dr. Goóts László, Hamza Jenõ,Tõsér Balázs.

Dr. Szabó Imre

LV. Jubileumi Bányamérõ Továbbképzõ ésTapasztalatcsere

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület(OMBKE) Bányamérõ Szakcsoportja és a Magyar Bányamé-rõ Alapítvány 2016. június 8-10. között Budapesten aHunguest Hotel Griff-ben tartotta meg az LV. Bányamérõ To-vábbképzõ és Tapasztalatcsere rendezvényt. A kiemelt szakmaiesemény kerettémája a következõ volt: „50 éves a BányamérõSzakcsoport és 25 éves a Magyar Bányamérõ Alapítvány”. A ren-dezvény fõ támogatója pedig a MOL Nyrt. volt.

Az elsõ nap (2016. június 8.) délutáni programja keretébenmegkoszorúztuk néhai elnökünk, dr. Barátosi Kálmán sírját,majd látogatást tettünk a gyönyörû Gellért téri sziklakápolná-ba. Az esti vacsorát megelõzõen dr. Gagyi-Pálffy András, azOMBKE igazgatója a jubileumi események kapcsán köszön-tötte a résztvevõket, ezután pedig dr. Füst Antal röviden ismer-tette az általa szerkesztett „Az OMBKE Bányamérõ Szakcso-portjának története” címû emlékkönyv tartalmát. A kulturális

program során a százhalombattai Forrás Néptáncegyüttesigen színvonalas néptáncbemutató mûsorát tekintették meg arésztvevõk.

A konferencia fõ napja (2016. június 9.) – a Bányászhim-nusz eléneklése után – dr. Havasi István, a Szakcsoport elnökeünnepi megnyitójával kezdõdött (1. kép). Ezt követõen HuszárLászló, az OMBKE Bányászati Szakosztályának elnöke; dr.Ádám József akadémikus, a Magyar Földmérési, Térképészetiés Távérzékelési Társaság (MFTTT) elnöke és dr. BusicsGyörgy intézetigazgató (Óbudai Egyetem) köszöntötték a jelesévfordulók kapcsán a szakmai rendezvényt, és beszéltek szer-vezetük, kollégáik és önmaguk Szakcsoporthoz fõzõdõ többévtizedes kapcsolatairól.

Az elõzõeket követõen, a nap folyamán az alábbi visszate-kintõ és szakmai elõadások hangzottak el:• Wéber József: A Bányamérõ Szakcsoport története• Dr. Havasi István, Orosz Anna: Az elsõ 25 bányamérõ to-

vábbképzõ és tapasztalatcsere jelentõsége az OrszágosMagyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) ju-biláló Bányamérõ Szakcsoportja életében

• Dr. Busics György: Hosszetalon ma és a múltban• Dr. Havasi István, Váradi Renáta Rita: Ismert magyar bá-

nyamérõk – Barátosi Kálmán (1943-2009)• Hardi Richárd, Dancs Tibor, dr. Takács Bence Géza: Diósdi

kõpince geodéziai felmérése• Dr. Havasi István, Schultz Vera Magdolna: Az OMBKE ju-

biláló Bányamérõ Szakcsoportjának nemzetközi tevékeny-sége a nemzetközi bányamérõ egyesület (ISM) kongresz-szusi anyagai és a BKL tükrében

• Ferenczi Andrea, dr. Égetõ Csaba: Alagútfúró pajzs irányítá-sának geodéziai tapasztalatai

• Tóth Lajos: A hazai geodéziai mûszergyártás kezdete, fény-kora, végzete – a MOM rövid története

• Mednyánszki Miklós: Néhány észrevétel az elkészített bá-nyatérképekrõlA délelõtti elõadásokat követõ plenáris ülés kiemelt ese-

ménye volt az, amikor dr. Ádám József, az MFTTT elnöke és dr.Havasi István, az OMBKE Bányamérõ Szakcsoport elnökeszándéknyilatkozatot írtak alá egy együttmûködési megállapo-dás megkötésére a két, bányamérõket és földmérõket tömörí-tõ társaság, a szakmák és egymás jobb megismerése és segíté-se érdekében (2. kép)

A konferencián mûszerkiállítás és poszter elõadások is vol-tak. Az utóbbiak: • Csábi Zoltán: Modern mozgásvizsgálati megoldások, 3D

pontfelhõ a bányászatban• Varga Zoltán: Javad GNSS és drón újdonságok• Érsek Ákos: NIKON, számíthat rá! SpectraPrecision, egysze-

rûen nagyszerûA színvonalas és érdekes elõadások után dr. Turza István le-

vezetésével bensõséges hangulatú gyász-szakestélyen emlékez-


1. kép: A rendezvény elnöksége a megnyitón 2. kép: Elnöki kézfogó a szándéknyilatkozat aláírása után

tünk meg az elmúlt négy évben elhunyt bányamérõ és földmé-rõ kollégáinkról. A szomorú programot követõ vacsora után,az évek során kialakult szokásnak megfelelõen, szakestet tar-tottunk. A vacsorát megelõzõen a Szakcsoport nevében mégtiszteletbeli hites bányamérõi címek adományozására és alegjobb elõadó díjazására került sor. Ebben az évben a tiszte-letbeli hites bányamérõ Csonka György és Jobb József lett. Akésõ esti szakestélyünket is dr. Turza István, alias Csökönyösdirigálta, és azon – az elvárt feladatokon túl – a résztvevõkmég további értékes komoly és vidám hozzászólásokat ismeghallgathattak.

Másnap (2016. június 10.) az autóbuszos utunk során fel-kerestük és megkoszorúztuk Klemencsics István alapító elnö-künk sírját az Óbudai temetõben, majd a szakmai program ke-retében meglátogattuk a dorogi Baumit Kft-t. A helyszínen avendégfogadást és az üzemhez kapcsolódó film megnézésétkövetõen, Mocsnik Imre üzemvezetõ irányítása mellett, bánya-járáson vettünk részt, ahol a házigazdáink nekünk még bánya-beli robbantással is kedveskedtek.

A következõ, LVI. Bányamérõ Továbbképzõ és Tapaszta-latcsere rendezvényt jövõre Bér községben (Nógrád megye dé-li része) tervezzük.

Dr. Havasi István

„Rétegserkentés – Fókuszban a hidraulikus repesztés” –konferencia

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati EgyesületKõolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztálya (OMBKEKFVSZ), a MOL Nyrt. (MOL) és a Society of PetroleumEngineers Magyarországi Tagozata (SPE HS) a legaktuálisabbszakmai kérdésekrõl immár hatodik alkalommal rendezettkétnapos konferenciát. Ebben az évben a „Rétegserkentés –Fókuszban a hidraulikus repesztés” volt a téma. A konferenciáraHerceghalomban, az Abacus Business & Wellnes Hotelbenkerült sor 2016. szeptember 20-21-én. A konferencia hivatalosnyelve angol volt.

Molnár Zsolt, az OMBKE KFVSZ és a konferencia elnö-kének megnyitója után a plenáris ülésen dr. Nyikos Attila, aMagyar Energia és Közmûszabályozási Hivatal alelnöke, ZeleiGábor, a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal elnökhe-lyettese és Takács Gábor, a MOL Magyarország Dél-magyar-országi Termelés vezetõje (Szakál Tamás ügyvezetõ igazgatóhelyett) tartott elõadást az aktuális energiai, bányászati és szén-hidrogén-termelési kérdésekrõl. Ezt követõen négy szekcióbanösszesen 15 elõadás hangzott el a meghirdetett témakörökben.A konferencián 36 társaság, intézet és egyetem képviseletében120 fõ vett részt, ebbõl 15 volt külföldi. A magyarokon kívül arésztvevõk a következõ országokból érkeztek: Anglia, Auszt-ria, Horvátország, Pakisztán, Románia, Szlovénia, Ukrajna ésUSA. Az elõadásokat olyan neves hazai és nemzetközi társasá-gok, intézetek és egyetemek képviselõi tartották, mint a MOLNyrt., Miskolci Egyetem, Szegedi Egyetem, Aurora EnergyKft., TDE Services, Geo-Log Kft., Schlumberger, Golder As-sociates, FracPT FZE – Huminex Ltd.), Weatherford és NOV.

A konferencia fõ támogatója a MOL, támogatói pedig azOIL&GAS Development és a Schlumberger volt. A konferen-cia szakmai szervezõje az OMBKE KFVSZ volt, a hibátlantechnikai szervezésért dicséret illeti a Montan-Press Rendez-vényszervezõ, Tanácsadó és Kiadó Kft.-t. Az elõadások hama-rosan megtalálhatók lesznek a konferencia honlapján:www.wellstimulationconf.montanpress.hu.

ÕÁ

A veszprémi OMBKE csoport kirándulása 2016

Az OMBKE veszprémi csoportjának és a Bányász Szak-szervezet helyi nyugdíjas alapszervezetének közös szervezésé-ben ez évben 36 fõ részvételével 2016. szeptember 14-én ke-rült sor az évenkénti hagyományos társas kirándulásunkra. Akirándulás keretében felkerestük az Írottkõ kilátót és megte-kintettük a történelmi Lékai Lovagvárat.

Az Irottkõ a Kõszegi-hegység és egyben a Dunántúl leg-magasabb pontja. Nyugdíjas korosztályunk igényeinek megfe-lelõ módon, azaz kényelmesen, csak Ausztria felõl közelíthet-tük meg, a Rohoncot és Lékát összekötõ 56. sz. fõút legmaga-sabb pontjáról az ún. „Passhöhe”-rõl indulva, ahova ugyan jólkiépített, de elég meredek szerpentin vezet fel. Az itthoni kap-csolataink révén korábban igénybevett autóbusz erre nem voltalkalmas, ezért a Szombathelyre, ill. vissza vonattal történõutazásról döntöttünk. A gyorsvonat a nyugdíjas kedvezmény-nyel igen kedvezõ áron volt igénybe vehetõ. A szombathelyiállomásról pedig helyben bérelt nagyon kényelmes 33+1+1fõs, a hegyi útra is alkalmas Setra típusú luxus autóbusz vitt to-vább, illetve hozott vissza délután ugyanide bennünket.

A résztvevõket elõzetesen arra kértük, hogy a „gyalogtúra”elnevezéstõl ne ijedjenek meg. A „Passhöhe” parkolóból indul-tunk, kényelmes 45 perces, testet és lelket javító, a Batthyányerdõgazdaság által gondozott gyönyörû erdõben megtett sétá-ról volt szó. Mindenki visszanyerte az önbizalmát, amikor azenyhén emelkedõ úton a szembe jövõ, idõnként velünk egyirányba haladó, néha járáshibásnak tûnõ vagy túlsúlyos oszt-rák „sógorok” hangos „Grüss Gott”-tal üdvözöltek bennünket.

Az út neve „Steinlehrpfad”, azaz „Kõzet tanösvény”. Az útmentén elhelyezett kisebb-nagyobb, néha óriás kõzetminták ésezek magyar-nyelvû (!) leírása a kirándulás szakmai tartalmá-nak kitöltése mellett alkalmat adott 1-1 perces pihenõre is.

Háromnegyed óra múlva ugyan többé, vagy kevésbé kiful-ladva, de teljes létszámban értük el a határra épült Írottkõ ki-látót. A kilátó legfelsõ szintjérõl a Keleti-Alpokig, a Fertõ-tó-ig, némi képzelõerõvel akár a Balatonig is elláthattunk. Ott-hon mindenki eldicsekedett, hogy „X+ néhány” éves korában


A Kõzet Tanösvényen

A kilátónál

megmászta a Dunántúl legmagasabb csúcsát, a 884 m magasÍrottkõt.

A gyalogtúránk kiinduló pontján található hangulatos„Ranch” elnevezésû osztrák vendéglõben elfogyasztott ebédután az autóbusszal tovább utaztunk Lockenhausra (Lékára).A falu templomában a Nádasdy-kripta komor látnivalói utánmegtekintettük a nagy múltú lékai lovagvárat, amely a Nádas-dyakon kívül a Kanizsaiaké, és az Esterházyaké is volt egyko-ron. Az egész várnak van egy különös hangulata, legendák vet-ték, veszik körül. Sokan úgy vélik, hogy eredetileg a templomoslovagoké volt a vár, manapság pedig titkos, szabadkõmûvesösszejövetelek színhelyeként hallani róla. Megállapítottuk,hogy osztrák szomszédaink példamutatóan tiszteletben tartjáka magyar történelmi emlékeket, magyar nyelvû prospektussalés magyarul beszélõ személyzettel, szükség esetén magyarnyelvû tárlatvezetéssel állnak a tõlünk érkezõ turisták rendel-kezésére.

A jó hangulatú és érdekes élményekkel teli kirándulásun-kat Kõszeg rövid autóbuszos városnézésével zártuk, majd azesti Szombathely-Veszprém-Várpalota gyorsvonattal utaztunkhaza.

-NGy-

„Fogadj örökbe egy bányagépet!”Örökbefogadási nap a Bányászati és Ipari Skanzenben

2016. augusztus 26-án harmadik alkalommal rendezte megaz OMBKE Tatabányai Helyi Szervezete és a Tatabányai Múzeuma Bányászati és Ipari Skanzenben az örökbefogadási napot.

A Tatabányai Múzeum 1971-tõl – megalakulása óta – gyûj-ti a helyi bányászat és munkáséletmód, az ipari tevékenység ésa bányászélet hétköznapi tárgyait. A 70-es évek végén, amikora legtöbb tatabányai bányaüzemben befejezõdött a termelés, amúzeum kezdeményezte a Tatabányai Szénbányák Vállalatnál,hogy a bezárásra szánt üzemek közül az egyik bemutatás céljá-ból kerüljön a múzeum tulajdonába. A kérés meghallgatásratalált és 1987-ben az „öreg XV-ös aknát” kiállítás céljára átad-ták a múzeumnak. A Tatabányai Múzeum Bányászati és IpariSkanzenje az átadást követõ évben, 1988-ban már meg is nyi-totta kapuit a látogatók elõtt. A skanzen megalapításának acélja azt volt, hogy megõrizze a tatabányai medence szénbá-nyászatának mûszaki-tárgyi emlékeit, és ennek érdekében foly-tatják munkájukat a múzeum dolgozói azóta is. A nyitáskormég csak az egykori irodaépületben kialakított kiállítások(mérnöki iroda, igazgatói iroda, ásványgyûjtemény, felolvasó),valamint a felszínen megtekinthetõ egykori üzemépületek fo-gadták az érdeklõdõket. A nyitást követõ két évtizedben a mú-zeum munkatársainak, a még mûködõ bányavállalatnak, és lel-kes önkéntesek munkájának köszönhetõen komoly fejlõdéstörtént a kiállítóhelyen. Az üzemudvaron kialakításra kerültegy szabadtéri géppark, amely a helyi bányászatban alkalma-zott mûszaki eszközöket mutatja be, elkészült egy föld alattibányatérség rekonstrukció, amely segít a látogatóknak elkép-zelni a felszínen látható gépeket munka közben. Az egykoriüzemépületek melletti telken felépült több régi kolóniaház re-konstrukciója, ahol bemutatásra kerültek a bányatelepen élõklakásviszonyai, a kereskedelem és oktatás létesítményei az1896 és 1945 közötti idõszakban. Jelenleg a Tatabányai Bányá-szati és Ipari Skanzen Magyarországon az egyetlen ipari skan-zen. Olyan egyedülálló muzeális bemutatóhely, ahol együtt lát-hatóak a bányászatban használt mûszaki eszközök, az egykorilakóhelyi, munkahelyi és munkakörülmények a munkások la-kásaival és lakóhely életmód.

A skanzen megnyitása óta a tatabányai iskolák tanulói ál-landó látogatói a kiállításoknak. A múzeum folyamatosan kap-ja a pozitív visszajelzéseket a kiállításról az ország más részeirõl

és külföldrõl idelátogatóktól is. A múzeumi szakma is elismeriaz itt folytatott õrzõ és bemutató tevékenységet. 2004-ben askanzenben folyó muzeológiai munka elismeréseként a MagyarMúzeumi Egyesület különdíját nyerte el a Tatabányai Múzeum.

Az üzemépületek és a nagyszámú technikai eszköz (136darab különféle gép) folyamatos karbantartást igényel, melybizony komoly feladat elé állítja a múzeum kis létszámú mun-katársi gárdáját. Segítséget jelent a munkában a Szabadtéri Bá-nyászati Múzeum Alapítvány, mely a skanzen támogatására ala-kult 1991-ben. Az értékek megõrzéshez azonban elkél a továb-bi segítség. Az OMBKE Tatabányai Helyi Szervezetével a mú-zeumnak a kezdetek óta jó szakmai kapcsolatai voltak, azOMBKE tagjai az alapítás óta segítették a skanzen fejlesztését.Ez a segítõ tevékenység öltött hivatalos formát 2014 tavaszán.Megállapodás született az egyesület és a múzeum között azipari géppark gépeinek rendszeres karbantartására egy örök-befogadási mozgalom elindításával. A megállapodás szerint azörökbefogadó vállalja egy kiválasztott gép mûszaki karbantar-tását a múzeum szakmai felügyelete mellett, az OMBKE pedigvállalta az örökbefogadás megszervezését és a karbantartáshozszükséges eszközök, anyagok beszerzését. Az elsõ évben mégcsak az OMBKE tagjai vállaltak védnökséget, fogadtak örökbegépeket. 2015-ben történt az akció kiterjesztése tatabányai la-kosok, intézmények, civil szervezetek és vállalkozások bevoná-sával. Az örökbefogadók képességeik szerint választanak ma-guknak eszközt. Jelenleg 49 gép talált támogatóra. Az örökbe-fogadottak között van kisméretõ szivattyú, láncos vonszoló ésegykor a külszínen közlekedõ mozdony is.

Az örökbefogadók egy évben egyszer, augusztus végén, bá-nyásznap elõtt Örökbefogadási Napot tartanak a skanzenben,ez egyben egyfajta toborzás is új támogatók bevonására. 2016.augusztus 26-án már harmadik alkalommal került megrende-zésre az Örökbefogadás Napja. Az idei nap hasonlóan az elõ-zõ kettõhöz jó hangulatban zajlott és eredményes volt; újabbgépek találtak örökbefogadóra a nap során. Délelõtt a régi ésúj örökbefogadók nagy igyekezettel gondozták gépeiket, a kar-bantartáshoz használt festéket és vegyszereket a TatabányaiBányász Hagyományokért Alapítvány biztosította, hasonlóan azelõzõ évi rendezvényhez. Kora délután a megfáradt munkáso-kat az OMBKE tagjai által fõzött lecsó és némi sörital várta. Anap beszélgetéssel és selmeci dalok éneklésével (az újabb ta-goknál tanulásával), Nótaesttel zárult.

Az OMBKE helyi szervezete által elindított akció több ol-dalról is hasznos kezdeményezés. A gépek állagmegóvásávalsegíti a múlt mûszaki emlékeinek a megmaradását, Tatabányaváros lakosainak, civil szervezeteinek bevonásával erõsíti a he-lyiek kötõdését lakóhelyük múltjához. Végezetül mindezzel atelepülés bányászhagyományainak megõrzését biztosítja, értel-met adva a „Jó szerencsét!” köszöntésnek azon generációk szá-mára is, akiknek a bányászat már csak emlék.

Kiss Vendel



Pázsit Csaba okl. bányamérnök április 29-én töltötte be 75-ik életévét.Molnár Imre okl. bányageológus mérnök szeptember 2-án töltötte be 75-ik életévét.Dr. Dolina Viktória szakközgazdász szeptember 5-én töltötte be 70-ik életévét.Kovács Béla István okl. bányamérnök szeptember 6-án töltötte be 70-ik életévét.Kárpáti Jenõ okl. bányamérnök szeptember 11-én töltötte be 85-ik életévét.Tatár Attila okl. olajmérnök szeptember 11-én töltötte be 75-ik életévét.Kósi Endre gépésztechnikus szeptember 12-én töltötte be 85-ik életévét.Rausch József gépésztechnikus szeptember 17-én töltötte be 75-ik életévét.Ónodi Tibor okl. olajmérnök szeptember 21-én töltötte be 75-ik életévét.Mester Györgyné gépipari technikus szeptember 23-án töltötte be 80-ik életévét.Pogány Alfréd okl. vegyészmérnök, környezetvédelmi szakmérnök szeptember 23-án töltötte be 85-ik életévét.Csermák Hugó bányagazdasági üzemmérnök szeptember 24-én töltötte be 85-ik életévét.Dr. Papp László okl. vegyészmérnök szeptember 27-én töltötte be 70-ik életévét.Munkácsi István okl. olajmérnök október 3-án töltötte be 75-ik életévét.Pálfy Attila okl. bányamérnök október 6-án töltötte be 85-ik életévét.Pethõ Ernõ okl. bányamérnök október 7-én töltötte be 85-ik életévét.Kovács Jánosné érettségizett október 7-én töltötte be 75-ik életévét.Dr. Horsa Ottó állatorvos október 10-én töltötte be 80-ik életévét.Pusztafalvi Gábor okl. bányamérnök, bányaipari gazdasági mérnök október 12-én töltötte be 80-ik életévét.Bíró Lajos okl. bányamérnök október 15-én töltötte be 75-ik életévét.Simon Kálmánné közgazdász október 16-án töltötte be 95-ik életévét.Stuhl József okl. gépészmérnök október 16-án töltötte be 80-ik életévét.Dörömbözy Árpád bányagépész, -villamos technikus október 16-án töltötte be 85-ik életévét.Gyenes István bányatechnikus október 22-én töltötte be 85-ik életévét.Vasas Mihály bányatechnikus október 25-én töltötte be 70-ik életévét.Obermayer László okl. földmérõ üzemmérnök, ipari geodéziai szakmérnök október 26-án töltötte be 70-ik életévét.Gyöngyösi Elek bányatechnikus október 27-én töltötte be 75-ik életévét.Demeter Ferenc okl. bányagépészmérnök november 1-én töltötte be 85-ik életévét.Szabados László bányatechnikus november 1-én töltötte be 75-ik életévét.Paczuk László okl. olajmérnök november 2-án töltötte be 70-ik életévét.Loysch Imre okl. bányamûvelõ mérnök november 3-án töltötte be 90-ik életévét.Csonka György út-, vasútépítõ mérnök, közgazdász november 5-én töltötte be 85-ik életévét.Kiss László okl. bányamérnök november 9-én töltötte be 75-ik életévét.Magyarfalvi Imre bányagépész, -villamos üzemmérnök november 11-én töltötte be 70-ik életévét.Barabás László okl. bányamérnök tiszteleti tag november 11-én töltötte be 90-ik életévét.Horányi István okl. bányamérnök november 15-én töltötte be 70-ik életévét.Konyha Béla építésztechnikus november 16-án töltötte be 75-ik életévét.Záhorszki László okl. bányamûvelõ mérnök, bányaipari gazdasági mérnök november 17-én töltötte be 85-ik életévét.Vojuczki Péter Dr. okl. bányamérnök november 18-án töltötte be 70-ik életévét.Kertai József okl. villamosmérnök november 24-én töltötte be 80-ik életévét.Takácsi-Nagy András okl. bányamérnök november 27-én töltötte be 75-ik életévét.Hajnal Lajos bányagépipari technikus november 27-én töltötte be 70-ik életévét.Farkas Miklós okl. bányagépészmérnök december 4-én töltötte be 75-ik életévét.Mayer Lajos közgazdász december 7-én tölti be 95-ik életévét.Simon Lajosné üzemmérnök december 10-én tölti be 70-ik életévét.Baumann György okl. bányamérnök december 10-én tölti be 70-ik életévét.Hamza Jenõ okl. bányamérnök, környezetvédelmi mérnök december 12-én tölti be 70-ik életévét.Solymár Judit okl. gépészmérnök december 24-én tölti be 85-ik életévét.Horváth Szilveszter bányatechnikus december 31-én tölti be 75-ik életévét.

Ezúton gratulálunk tisztelt Tagtársainknak, kívánunk még sok boldog születésnapot, jó egészséget és jó szerencsét!Szerkesztõség

Köszöntjük Tagtársainkat születésnapjukon!


Molnár Imre Dr. Dolina Viktória Kovács Béla István Kárpáti Jenõ Pázsit Csaba

Kósi Endre Rausch József Ónodi Tibor Mester Györgyné Tatár Attila

Dr. Horsa Ottó Pusztafalvi Gábor Bíró Lajos Simon Kálmánné Pethõ Ernõ

Csermák Hugó Dr. Papp László Munkácsi István Pálfy AttilaPogány Alfréd

Dörömbözy Árpád Gyenes István Vasas MihályStuhl József


Gyöngyösi Elek Demeter Ferenc Szabados László Paczuk LászlóObermayer László

Csonka György Kiss László Magyarfalvi Imre Barabás László Loysch Imre

Konyha Béla Záhorszki László Vojuczki Péter Dr. Horányi István

Takácsi-Nagy András Hajnal Lajos Farkas Miklós Mayer Lajos

Kertai József

Baumann György Hamza Jenõ Solymár Judit Horváth Szilveszter

Simon Lajosné


Vasoklevél(1951-ben szerezett oklevelet)Bakos Péter gyémántokl. bányamérnökBérces László gyémántokl. bányamérnökCsath Béla gyémántokl. bányamérnökMarkó Imre gyémántokl. bányamérnökSzabados György gyémántokl. bányamérnök

Gyémántoklevél(1956-ban szereztek oklevelet)Ádám Tibor aranyokl. geofizikusmérnökAleva János aranyokl. bányamûvelõmérnökBacsa Gyula aranyokl. bányamûvelõmérnökBende Imre aranyokl. bányamûvelõmérnökFellegi László aranyokl. olajmérnökGesztelyi Éva (Karabélyos Kálmánné) aranyokl. bányamûvelõ

mérnökHajcsi Oszkár (Oscar Hamilton) aranyokl. bányamûvelõmérnökHencz László aranyokl. olajmérnökJagodits Ferenc aranyokl. geofizikusmérnökJobb József aranyokl. földmérõmérnökKárpáti Jenõ aranyokl. bányamûvelõmérnökKiss Dezsõ aranyokl. bányamûvelõmérnökKovács József aranyokl. bányamûvelõmérnökKristóf László aranyokl. geofizikusmérnökLabudek Dénes aranyokl. bányamûvelõmérnökDr. Lik László aranyokl. bányamûvelõmérnökPodhorányi László aranyokl. bányamûvelõmérnökSalamon Alfréd aranyokl. geofizikusmérnökSallay Árpád aranyokl. bányamûvelõmérnökSimon Norbert aranyokl. olajmérnökSimon Sándor aranyokl. bányamûvelõmérnökSinyei István aranyokl. geológusmérnökSzepesi István aranyokl. bányamûvelõmérnökSzonntag József aranyokl. bányamûvelõmérnökSzûcs Imre aranyokl. bányamûvelõmérnökUlrich Elemér (Elmar Ulrich) aranyokl. bányamûvelõmérnök

Uram János aranyokl. bányamûvelõmérnökVados István aranyokl. geofizikusmérnökVerõ József aranyokl. geofizikusmérnökZáhorszky László aranyokl. bányamûvelõmérnök

Aranyoklevél(1966-ban szereztek oklevelet)Bakacs Péter okl. bányamûvelõmérnökBorissza József okl. olajmérnökBorsodi Károly okl. bányagépészmérnökBõr Ferenc okl. bányamûvelõmérnökCserháti József okl. bányamûvelõmérnökCsontos István okl. bányamûvelõmérnökDicsõ Csaba okl. bányagépészmérnökDrobnitsch Vilmos okl. bányamûvelõmérnökFarkas Kálmán okl. bányagépészmérnökFenyves László (Grohmann Klaus) okl. bányageológusmérnökDr. Fodor Béla okl. bányageológusmérnökDr. Gagyi Pálffy András okl. bányamûvelõmérnökJáger József okl. bányagépészmérnökKardics István okl. bányamûvelõmérnökKárpát Csaba okl. bányamûvelõmérnökKazár Attila okl. olajmérnökKrampé Pál okl. olajmérnökKricsfalussy János okl. bányagépészmérnökKristóf László okl. bányagépészmérnökKun Zoltán okl. bányamûvelõmérnökLovász András okl. bányamûvelõmérnökMakovi Gyula okl. bányamûvelõmérnökMartényi Árpád okl. bányamûvelõmérnökMolnár György Gusztáv okl. bányamûvelõmérnökÖrsi András okl. bányamûvelõmérnökPál István okl. bányageológusmérnökPapp Gyula okl. bányageológusmérnökDr. Schall István okl. olajmérnökSipos Gábor okl. bányagépészmérnökSolymosi Franciska okl. bányageológusmérnök

Köszöntjük a 2016-ban vas-, gyémánt- és aranyoklevéllelkitüntetett kollégáinkat1

Diplomaátadási ünnepség a Miskolci Egyetemen

2016. augusztus 26-án a Miskolci Egyetem Ünnepi Szenátusi Tanácsülésén került sor az 1951-ben, 1956-ban és 1966-ban abányamérnöki és a kohómérnöki karokon oklevelet szerzettek számára a jubileumi oklevelek (vas, gyémánt és arany) átadására.

Az ünnepség kezdetén az Egyetem és a hat Kar zászlaja után vonult be prof. dr. Kékesi Tamás, az Egyetem tudományos ésnemzetközi rektorhelyettese és a hat Kar dékánja. A Himnusz elhangzása után prof. dr. Kékesi Tamás rektorhelyettes köszöntötte amegjelenteket. Ezután prof. dr. Szûcs Péter, a Mûszaki Földtudományi Kar és prof. dr. Palotás Árpád, a Mûszaki AnyagtudományiKar dékánjai terjesztették elõ a jubileumi diplomára jogosultak névsorait. A Mûszaki Földtudományi Karon 5 fõ vas-, 30 fõgyémánt- és 42 fõ aranyoklevélre volt jogosult.

Prof. dr. Kékesi Tamástól és prof. dr. Szûcs Pétertõl 2 fõ vette át személyesen a vasoklevelet, 12 fõ a gyémántoklevelet és 38 fõ azaranyoklevelet.

Az Egyetem részérõl prof. dr. Palotás Árpád, a kitüntettek nevében Martényi Árpád mondott beszédet.Egy új hagyomány vette a kezdetét: mind a bányász, mind a kohász kitüntettek nevében az Egyetem zászlajára emlékszalag

felkötésére került sor, majd elhangzottak a szakmai himnuszok.Az ünnepség a Szózat hangjaival zárult, és az Egyetem vezetõsége az ünnepelteket ünnepi ebédre hívta meg. Minden kitüntetett megkapta a 2016. évben jubileumi diplomában részesültek szakmai életrajzait tartalmazó kiadványt. A

Mûszaki Földtudományi Karénak „Bevezetõjét” prof. dr. Szûcs Péter, „Köszöntõjét” dr. Bõhm József c. egyetemi tanár írta.Dr. Horn János

A Mûszaki Földtudományi Karon jubileumi oklevelet kaptak az alábbiak:

1Összeállításunk a Miskolci Egyetem Mûszaki Földtudományi Kar által kiadott „A 2016. évben jubileumi diplomában részesült bányamûvelõ-,bányagépész-, bányageológus-, geofizikus- és olajmérnökök rövid szakmai életrajza” c. kiadvány alapján készült. Engedélyüket és segítségüketezúton is köszönjük! – Szerkesztõség


Szabó Csaba okl. bányamûvelõmérnökSzabó Lenke (Szilványi Jenõné) okl. bányageológusmérnökSziklai Ede okl. bányamûvelõmérnökSzittár Antal okl. olajmérnökSzüts Huba Miklós okl. bányamûvelõmérnökTompos Csaba okl. bányagépészmérnök

Tornyi Lajos okl. olajmérnökTrömböczky Péter okl. olajmérnökVándor Mihály okl. bányagépészmérnökVanya Imre okl. bányagépészmérnökZemenszky Ferenc okl. bányagépészmérnökZsirai Tivadar (Theodore Zsirai) okl. bányagépészmérnök

E helyrõl is tisztelettel gratulálunk valamennyi kitüntetettnek! Közülük az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tagjainakrövid életútját a következõkben ismertetjük. – Szerkesztõség

Vasoklevél jubileumi diplomában részesült

Bakos Péter gyémántokleveles bányamérnök

1929. augusztus 21-én születettegy Zala megyei faluban, Dióskálon.Az elemi iskola négy osztályát a Nagy-kanizsához közeli Újudvar községben– ahol apja néptanító volt – végezte el.A középiskolai tanulmányokat anagykanizsai Piarista Gimnáziumbanfolytatta és 1947-ben érettségizett.Még ugyanebben az évben felvették

és beiratkozott az akkori József Nádor Mûszaki és Gazdaság-tudományi Egyetem Bányamérnöki Karára, ahol 1951-ben je-les eredménnyel szerzett bányamérnöki oklevelet.

Az akkori gyakorlatnak megfelelõen a központi „elosztás”alapján a Zagyvai Szénbányákhoz került (Nógrádi-medence).Szûk egy év elteltével már felelõs mûszaki vezetõi megbízástkapott, amelyet két üzemben töltött be 1956 végéig, amikor át-szervezésre hivatkozva elbocsátották. Az itteni munkája soránfelkutatta a medencében fellelhetõ, még a háború elõttrõl ma-radt, régi típusú acéltámokat (Schwarz gyártmány) és sikerrelkísérleteztek a frontfejtéseknél elsõsorban a „törõél” kialakítá-sával.

1957 februárjától a nemrégiben alakult Oroszlányi Szénbá-nyákhoz vették fel a XVIII. aknára üzemmérnöki, majd rövide-sen a felelõs mûszaki vezetõi beosztásba. 1959 augusztusábanaz ún. „feddhetetlenségi rendeletre” hivatkozva felmentettékés a XIX-es aknára helyezték, üzemmérnöki, majdfõmérnökhelyettesi munkakörbe. Az elõbbi aknánál a régeb-ben bevezetett – a munkahelyi koncentrációt növelõ – frontfej-tési technológia továbbfejlesztésével sikerült a teljesítményekjelentõs növekedését elérni. A XIX-es aknán az acéltámosfrontfejtés bevezetésében fejtett ki sikeres tevékenységet, majda gépi jövesztés kísérleteiben.

1963. július 1-tõl a Nógrádi Szénbányák kezdeményezésérea több aknaüzembõl és a kiszolgáló létesítményekbõl (közpon-ti mûhely, osztályozó stb.) szervezett Nagybátonyi Bányaüzem-ben fõmérnökhelyettesi beosztásba került. Itt elsõsorban mû-szaki fejlesztési munkákkal foglalkozott. Az acéltámos biztosí-tással sikeresen megoldották a „merev” fedõjû telepben afrontfejtések üzemeltetését. Ennek elsõsorban a halálos bal-esetek radikális csökkentésében volt jelentõsége, de a munka-helyi koncentrációval a teljesítmények is jelentõsen emelked-tek. A technológia bevezetése érdekében – átmenetileg – kétévre a ménkesi aknaüzemben felelõs mûszaki vezetõként dol-gozott. Az elért eredmények a továbbiakban lehetõvé tették agépi jövesztés alkalmazását.

A szénmedence visszafejlesztése, valamint személyi és csa-ládi okok miatt elfogadta az Országos Érc- és Ásványbányákmegkeresését. Így az egri székhelyû Kutató és Termelõ Mûvek-nél területi fõmérnökként a beruházási és kutatási munkákatirányította, illetve ellenõrizte 1970. július 1-tõl 1976. január 31-ig.

1976. február 1-tõl a Tatabányai Szénbányákhoz kérte áthe-

lyezését, ahol a nemrégen alakult távlati fejlesztési fõosztályonaz eocén- program elõkészítési és indítási munkáiban vett részta bányászati osztály vezetõjeként. 1977 végén megbízást kapotta tervezõiroda fõmérnöki (felelõs mûszaki vezetõi) munkakörbetöltésére. Az irodavezetõvel megosztott munkavégzés alap-ján elsõsorban a régi medence rekonstrukciós, illetve az új bá-nyák és létesítmények tervezési munkáinak irányítását végezte.Legnagyobb feladata a szénmosó terveinek elkészítése volt, me-lyet a kitûnõ gárdának köszönhetõen sikeresen megoldottak.

Az 1983-as átszervezések után, az 1988. február 1-jei nyug-díjba vonulásáig a beruházási osztály munkáját irányította, aholegyik kiemelkedõ feladata volt a „kis” mányi bánya kiviteli ter-veinek gyors és szakszerû elkészítése.

A vázolt szakmai életút során többször kapott miniszteri di-cséretet, kiváló dolgozói okleveleket. Megkapta a BányászatiSzolgálati Érdemérem valamennyi fokozatát.

Bérces László gyémántokleveles bányamérnök

1926-ban született Vasas bányate-lepen. A Pécsen végzett középiskolaután, 1947-ben Sopronban folytattatanulmányait a Bányamérnöki Ka-ron, ahol bányamérnökként végzett1951-ben.

Az egyetem befejezése után elsõmunkahelye Tokodaltárón volt, majdinnen a Dorogi Szénbányákhoz ke-

rült, ahol elsõ beosztása felelõs mûszaki vezetõ volt. Ezt követ-te területi fõmérnöki és trösztfõmérnöki beosztása 1967-ig. Ezidõ alatt egyéves idõtartamra igazgatói beosztást is kapott. Köz-ben a bányamentõ szolgálat vezetõje is volt. Itt kiemelkedõmunkája volt a karsztvízvédelem, melyrõl több tanulmánya ismegjelent. Számos, vízbetörés következtében elfulladt bánya-térség és akna újraindításának tervezése és kivitelezése is fel-adata volt. Több mûszaki újítást hajtott végre, illetve abbanrészt vett.

Tevékenysége során az összes bányászati érmet és a MunkaÉrdemrendet is megkapta. 1967-ben a Tatabányai Szénbányák-hoz került, ahol több felelõs mûszaki beosztást kapott.

Közben megszerezte a bányakárok elhárítására a szakmér-nöki végzettséget. Itt is több vállalati újításban vett részt. Nyug-díjba vonulása elõtti utolsó évben mûszaki tanácsadói munka-kört töltött be.

Az OMBKE-nek 1951-tõl tagja. 1987-tõl nyugdíjaskéntmûszaki tanácsadói tevékenységet folytat és tevékenyen résztvesz a Tatabányai Bányászati Múzeum kialakításában és fejlesz-tésében.

Csath Béla gyémántokleveles bányamérnök1927. március 3-án született Székesfehérváron. Az elemi

iskolát Zalaegerszegen végezte, majd ugyanitt érettségizett aMagyar Királyi Deák Ferenc Gimnáziumban 1946-ban, anyugati fogságból hazatérve, felvételt nyert az egyetemre Sop-ronba, ahol 1951-ben, a jogutód Nehézipari Mûszaki Egyete-


men szerzett bányamérnöki oklevelet.Szakmai munkásságát az olajipar-

ban kezdte a Dunántúlon. 1950 és1956 között a fúrási szakterületen dol-gozott Bázakerettyén, Obornakon,Nagylengyelben, Komlón beosztottmérnökként, majd üzemvezetõként.Ezt követõen a kõvágószõlõsi uránérc-kutatásokat irányította, majd a TokodiMélyfúró Vállalatnál volt üzemveze-tõ. 1958-tól részese volt a teljesen új

alapokra helyezendõ Vízkutató és Kútfúró Vállalat kialakításá-nak, ahol vízbányászattal, majd a nagymélységû hévízkutatásmegindításával foglalkozott. A szakmában eltöltött 41 év alattrészt vett közvetlen irányítóként a hároméves mongóliai vízku-tató expedíció munkájában mûszaki és expedíciós vezetõként,majd közvetve irányítóként a vállalat jugoszláviai és csehszlová-kiai hévízkutatási munkálataiban. Tevékenyen részt vett a válla-lat vízbányászati alap- és középfokú fúrómesteri, technikusi, va-lamint az iraki továbbképzõ oktatásban, jegyzetek és könyvekmegírásával.

Meghatározó szerepe volt, mint vezetõnek 1975 és 2009 kö-zött a „Zsigmondy Vilmos Gyûjtemény” továbbfejlesztésében,majd 1992-ben a Magyar Olajipari Múzeum részére történõ át-adásában. Nyugállományba való menetele után, 1993-tól aMOIM szaktanácsadójaként tevékenykedett 2009 nyaráig,mely ideig változatlanul a gyûjteményi munkát irányította.

Az OMBKE-nek 1955-tõl tagja, ahol a Kõolaj-, Földgáz- ésVízbányászati Szakosztály Vízfúrási Helyi Szervezetének 1972óta, 37 éven át titkára, majd elnöke volt, közben az OMBKEtörténeti bizottságának vezetõi teendõit látta el 1981 és 1996között. 1962 óta tagja még a Magyarhoni Hidrológiai Társaság-nak, valamint 1991-tõl a Magyarhoni Földtani Társulatnak,ahol a szakosztályi történeti bizottságokban tevékenykedett.

Az OMBKE-ben végzett munkájáért Szentkirályi Zsig-mond-, Zsigmondy Vilmos- és Sóltz Vilmos-emlékérmet kapott.1992-tõl az Egyesület tiszteleti tagja, tulajdonosa a Szent Bor-bála- és a Bogdánfy Ödön-emlékérmeknek, a Pro Aqua érem-nek, valamint az ezüst fokozatú Magyar Olajiparért kitüntetés-nek. Az OMBKE 40 éves egyesületi tagságáért 1995-ben, az50 éves egyesületi tagságáért 2005-ben Sóltz Vilmos-emlékér-met kapott.

Az OMBKE Kõolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztá-lya, a MOL Nyrt. és a Magyar Olajipari Múzeum Alapítvány ál-tal kétévenként meghirdetett pályázatán három alkalommalnyerte el a legmagasabb értékû „Papp Simon-emlékdíj”-at.

Szakirodalmi munkásságát (könyv, könyvrészlet, szakmaiés ipartörténeti tanulmányok, dolgozatok, szaklapokban meg-jelent cikkek stb.) 655 db jelzi, míg 357 alkalommal tartott elõ-adást, túlnyomórészt víz- és olajbányászati témákban.

Markó Imre gyémántokleveles bányamérnök

1924. augusztus 9-én született Új-udvaron. A reálgimnáziumi érettségiután 1942-ben iratkozott be a JózsefNádor Mûszaki és Gazdaságtudomá-nyi Egyetem Bányamérnöki Karára.A II. világháború és az azt követõ ese-mények 1944 és 1948 között a tanul-mányait megszakították. Bányamér-nöki oklevelét 1951. április 13-án sze-rezte meg.

A MSzHRT Pécsi Vállalatánál helyezkedett el. Egész szak-mai pályáját a Mecseki Szénbányászatnál töltötte.

1951 és 1952 között István-akna Keleti Bányamezõ vezetõ

mérnökeként részt vett a széles homlokú 60 fok és e fölötti dõ-lésû, 1,2 m dõlés menti széntelep lefejtésének ciklusos módszerszerinti kidolgozásában, lemûvelésének irányításában. Meg-szervezte az üzemi diszpécser szolgálatot.

1953-ban Béke-akna vezetõ mérnökeként megkezdte a tá-róbányászat koncentrációját.

1953 és 1961 között a Vasas bányaüzem fõmérnöke volt.Több évre kidolgozott mûszaki fejlesztési terv alapján a 10 nyi-tott bányaszint 3 darabra, a 17 darab üzemelõ fejtés 2 darabratörténõ csökkentését sikerrel oldották meg. Eredményesnekbizonyult a szintosztás mûvelése, a fejtési és vágathajtási tech-nológia, valamint a gázkitörés és por elleni védelem korszerûsí-tése. Részt vett a sújtólégbiztos dízel mozdonyok és a metán vé-delemmel ellátott folyamatos elektromos meghajtású szállítóberendezések teljes körû alkalmazásának kidolgozásában.Több éves munkával sikerült a Vasas bányaüzemet a liász viszo-nyok engedte korszerû bányaüzemmé alakítaniuk.

1961 és 1963 között Szabolcs bányaüzem fõmérnökekéntIstván II. akna beruházásának befejezését irányította. Ebbe tar-tozott az István-akna és Újhegy Szénelõkészítõ Üzem közöttikötélpálya üzembe helyezése, valamint az István-akna és Béke-akna közötti láncpálya üzem közbeni reverzálása.

1963 és 1974 között Vasas-Béta bányaüzemek területi fõ-mérnökeként sikeresen alkalmazták Vasas bányaüzemben aKB 125Z maróhengeres komplex gépesítésû fejtési technoló-giát.

1974 és 1980 között Pécsbánya-Vasas-Szászvár bányaüze-mek kerületvezetõ fõmérnöke volt. Mivel 1974-ben a Mátraal-jai Szénbányák megszüntette tevékenységét a külfejtésben,1975. január 1-jével megalakult a külfejtési üzem a tevékenységteljes körû vitelére. Az elhasználódott géppark a termelési fel-adatok teljesítésére alkalmatlan volt. Beruházási programok ki-dolgozásával és teljesítésével a meddõ letakarítás, fúrás, rob-bantás, szállítás teljes gépparkját korszerûvé tették, a javító,karbantartó bázist kialakították. A Külfejtési Üzem a Mecsekterületén az egyetlen gazdaságos üzemmé vált.

1951 és 1972 között aktív bányamentõ volt. 1953-tól 1961-ig Vasas, 1961-tõl 1963-ig Szabolcs bányaüzem bányamentõcsapatának parancsnokaként is tevékenykedett.

1984-ben ment nyugdíjba. Az OMBKE-nek 1952 óta a tagja.

Szabados György gyémántokleveles bányamérnök

Pécsett, 1928. február 9-én szüle-tett. Az elemi iskola, majd a gimnázi-umi érettségi után Sopronban, a Bá-nyamérnöki Karon 1951-ben szereztemeg a bányamérnöki oklevelet.

1951 és 1953 között Sopronban,(akkori nevén) az Érc- és Szénelõké-szítéstani Tanszéken volt tanársegéd.Innen áthelyezéssel került a Pécsi (ké-

sõbb Mecseki) Szénbányákhoz, és itt töltötte le a teljes szolgá-lati idejét.

1954 és 1963 között a Szénelõkészítõ Üzem technológusavolt. Fõ feladata az 1914-ben épült üzem teljes rekonstrukció-jának – elõtervi szinten való – megtervezése, majd az átépítéssorán a folyamatos üzemvitel biztosítása volt.

A Dunai Vasmû létesítésekor a jól kokszolható mecsekiszénbõl az ottani kokszmû számára kokszszenet kellett elõállí-tani. Ehhez újabb technológiaváltásra volt szükség. Nehéz-szuszpenziós szénmosásra készített tervjavaslatot, majd ugyan-azon épületen belül kellett az építkezést a napi üzemvitellelösszehangolni.

1963 és 1974 között a vállalat igazgatóságára helyezték átterületi fõmérnöknek, majd osztályvezetõ helyettesnek. Itt a

pécsi és a komlói szénelõkészítõmû felügyeletét látta el. Erre azidõre esett a komlói elõkészítõmû korszerûsítésének technoló-giai tervezése: a légszéres üzem helyett nehézszuszpenziós mo-sásra tértek át a vele járó víz- és iszapkezelés problémájánakmegoldásával.

1974 és 1988 között visszakerült a Szénelõkészítõ Üzembefõmérnöki beosztásban. Akkor kezdõdött a „liász program” be-indítása, valamint a Dunai Vasmûben a III-IV. kokszolóblokktervezése. A Mecseki Szénbányák feladata volt az addigi 480kt/év kokszszén koncentrátumtermelést 920 kt/év, majd 1200kt/év-re megemelni. Javaslatukra ezt nem a nyersszén-termelésmegduplázásával, hanem a szénelõkészítés korszerûsítésével –korábbi 12-14%-os kokszszén kihozatal 25% körülire emelésé-vel – tudták elérni. A nehézszuszpenziós mosómûvet kiegészí-tették a 120 t/óra teljesítményû flotálómûvel. Ehhez meg kellettoldani az 500-700 m3/óra 120-150 g/liter zagysûrûségû, óriásiszaptömeg víztelenítését.

Nagyüzemi szinten az országban elsõnek valósították meg aszéniszap derítõszeres ülepítését, majd flokkulált iszap centrifu-gával való víztelenítését is õk vezették be elõször. Ezzel a mosó-víz fogyasztás az 1950-60-as évek 400 l/t-járól kb. 100 1/t-ra, aszilárdanyag tartalma az 50 g/l-rõl 1 g/l alá csökkent.

Az így kialakított üzemben automatikus szalagmérlegekkel,izotópos hamu-, zagysûrûség- és áramlásmérõkkel felszerelve,velük folyamatokat vezérelve a végtermékek minõségét nagyonpontosan lehetett tartani.

Az iszapok derítése és a mosóvíz tisztítása terén elért ered-ményeikrõl több konferencián tartott – írásban is megjelent –elõadást, hozzászólást. 36 éves szolgálati ideje alatt ötször „Ki-váló dolgozó”, kétszer „Kiváló munkáért”, a „Bányászat Kiválódolgozója”, és a „Bányász szolgálati érdemérem” fokozatait, a„Kiváló újító” és a „Honvédelmi érdemérem” arany fokozatátkapta meg.

1988-ban nyugdíjba ment, majd hamarosan a szénelõkészí-tés is, a bányászat is megszûnt a Mecsekben. A majdnem vado-natúj mosómûvet lerombolták, felrobbantották, a földdel tet-ték egyenlõvé. A háromszori teljes technológiaváltásnak, egy,az európai szintet is felülmúló üzemnek, vele együtt egész éle-te munkájának mára szinte az emlékezetekben sincs nyoma.

Gyémántoklevél jubileumi diplomában részesült

Aleva János aranyokleveles bányamûvelõmérnök

1931. 03. 24-én Szuhakállón szü-letett.

A bányamûvelõmémöki oklevél-nek megszerzése után a HejõcsabaiCementgyár Tapolcai mészkõbányá-jában kezdett el dolgozni.

1957. április 1-én áthelyezték aBorsodi Szénbányászat Tröszt (BSzT)Szuhavölgyi Bányaüzem külfejtésére,majd ezt követõen 1958. január 1-tõl

július 31-ig Sajószentpéter II. aknán a vékonytelepi jövesztés gé-pesítési kísérletében vett részt, amelyet Gornyák kombájnnalvégeztek. A kísérleti idõben három mûszakban dolgoztak.

1958. augusztus 1-én a Barcikai Bányaüzem Herbolyai kül-fejtésére nevezték ki fõmérnöknek, a feladat a külfejtés mûsza-ki-gazdasági irányítása volt.

1959. november 1-én a BSzT tervezési csoportjába helyez-ték, ahol bányaüzemi létesítmények tervezése volt a feladata(Rudolf-akna keleti fõvágat, Pereces új akna, Edelény IV. aknalégakna, robbantó raktárak, szállítógépházak tervezésében fej-tett ki tevékenységet).

1962. január 1-én a BSzT Ormosi Bányaüzem II. akna

munkájában havi jelentések, mûszaki üzemi tervek készítésevolt a feladata. Ekkor kezdett el foglalkozni az üzemi balesetekmegelõzésével, az emberi munka hatásaival.

1964. május 1-én az Edelényi Bányaüzem III. aknára he-lyezték aknavezetõ fõmérnöki beosztásba. Itt feladata volt azakna mûszaki, gazdasági irányítása, az aknán a II. vékonytele-pet mûvelték (1,2 méter) hagyományos kamrafejtésekkel. Elõ-készítési munkát végeztek a III. telepben: feltárás, fejtés, elõké-szítés és mezõben haladó frontfejtés kísérleti jelleggel. 1969-bena MÁFI megbízásából grafitkutató függõleges aknát mélyítet-tek a Bódva völgyében, ahol 25 méteres mélységben 1,8 méte-res grafitos réteget találtak. Az aknán a termelés tervezésérenagy gondot kellett fordítani, mert a széntelep egy része triász-kori mészkõre települt. A III-as és IV-es széntelep között 30méter vastag vízdús homokréteg volt. Ezen a vízdús homokré-tegen át egy ereszkét hajtottak a IV-es telepre, amely sok nehéz-séggel járt.

1977. szeptember 4. és 1978. augusztus között Csehszlová-kiában a BAV ottani üzemének vezetésével bízták meg. A Mag-nezit Mûvekben (Jolsva, Lubény, Kassa, Patakalja) fejtés-elõké-szítési munkákat végzett.

1978. augusztus 1-én helyezték át a Miskolci Kerületi Bá-nyamûszaki Felügyelõségre, ahol bányászati külfejtések, érc- ás-vány, kõbányászat, külfejtések általános kérdéseivel (porve-szély, robbantás) foglalkozott, kerületi bányamûszaki fõmérnö-ki beosztásban. 1982. áprilistól 1984. májusig Kubában dolgo-zott bányászati szakértõként.

Több tanulmányt készített az emberi tényezõk szerepérõl, abiztonságos munkavégzésrõl, a munkaszervezésrõl és létszám-gazdálkodásról.

Munkáját a következõ kitüntetésekkel ismerték el: KiválóIfjú Mérnök (arany, ezüst plakett), Kiváló Dolgozó jelvény, oklevél(1966, 1968, 1970, 1972, 1976), Kiváló Munkáért (1988), BányászSzolgálati Érdemérem (bronz, ezüst, arany, gyémánt), OMBKESóltz Vilmos-emlékérem (1988, 2008)

Bende Imre aranyokleveles bányamûvelõmérnök

1933. 03. 21-én született Balassa-gyarmaton.

Oklevelének megszerzése után aBányászati Kutató Intézetben helyez-kedett el, ahol 1972. január 1-ig tudo-mányos munkatársként, majd tudo-mányos fõmunkatársként dolgozott.Kutatási területe a bányaszellõztetésés bányaklíma volt. Az intézetben ez-

zel a témával õ kezdett foglalkozni, és megbízták e terület ku-tatásának irányításával. A munka során az ország mintegy 50bányájában végeztek vizsgálatokat, különbözõ méréseket.Munkájáról számos kutatási jelentésben, szakcikkben számoltbe. Cifka István társszerzõvel jelentette meg a „Bányaszellõz-tetés, mérési és ellenõrzési módszerek” címû könyvét 1974-bena Mûszaki Könyvkiadó gondozásában. 1976-ban a NIM Mû-szaki Dokumentációs és Fordító Iroda adta ki a KGST együtt-mûködés keretében írt „Nagymélységû bányák szellõztetése ésklimatizálása” címû könyvét magyar és orosz nyelven.

1974 júliusától a Magyar Szénbányászati Trösztnél, illetve1981. január 1-tõl annak jogutódjánál, a Szénbányászati Koor-dinációs Központban dolgozott, mûszaki-gazdasági tanácsadóbeosztásban. Tevékenységi köre a nemzetközi mûszaki-tudo-mányos együttmûködés volt. 1981 májusától 1993 októberéig,nyugdíjba vonulásáig a Központi Bányászati Fejlesztési Inté-zetben osztályvezetõként dolgozott a nemzetközi mûszaki-tu-dományos együttmûködés területén. Az intézet visszafejleszté-se során az általa vezetett osztály tevékenységi köre kibõvült az



iparjogvédelem, a mûszaki dokumentáció, valamint a humán-politika és végül az igazgatás területével is.

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület-nek 1956-tól tagja. 1970 és 1974 között, valamint 1981 és 1997között a Bányászati Szakosztály vezetõségi tagja volt. Az utób-bi idõszakban a Bányászati Szakosztály nemzetközi felelõse-ként tevékenykedett. Ennek keretében hasonló munkát folyta-tott az MSZT-ben és a KBFI-ben is. Egyesületi munkájáértkétszer, 1990-ben és 1996-ban kapott Sóltz Vilmos-emlékérmet.1990-ben a SITG-tõl, a lengyel társegyesülettõl kapott elismerõoklevelet.

Hencz László aranyokleveles olajmérnök

1932. 10. 09-én Gyõrben született. Szakmai munkája alapvetõen a

kõolaj és földgáz gyûjtésére, elõkészí-tésére és szállítására terjedt ki. Enneksorán, beosztásától függõen részesevolt ismert mezõk termelésirányításá-nak, új területek termelésbe kapcsolá-sának, valamint a föld alatti gáztáro-lás, és a másodlagos mûvelési prog-ram végrehajtásának.

Nagylengyeltõl Kiskunhalasig, Zsanától Õriszentpéterig,Tázlártól Pusztaedericsig kisebb és nagyobb szénhidrogén tele-pek adtak újabb és újabb munkát. Tevékenysége rövid megfo-galmazása mögött, kezdve a nagy viszkozitású és dermedõ kõ-olajok kitermelési, gyûjtési, kezelési és szállítási problémáitól amagas CO2 tartalmú földgázok másodlagos mûvelésben törté-nõ hasznosításáig számos mûszaki feladat összehangolt megol-dása húzódik.

Jobb Józsefaranyokleveles földmérõmérnök

1932. 08. 07-én Alsóságon született. Harmadéves korától 1956. április

27-ig demonstrátor volt dr. Tárczy-Hornoch Antal akadémikus profesz-szor Felsõgeodéziai és BányamérésiTanszékén. 1956 májusában a MÉV-hez (Mecseki Ércbányászati Vállalat)helyezték. A MÉV-nél dolgozott azEXPEDÍCIÓ geodéziai csoportjánál,a II. sz. bányaüzemben körletes bá-

nyamérõként, majd a bányamérési csoport vezetõjeként. 1961-ben elvégezte az optimális szintosztás számításait a

MÉV ércesedési viszonyaira. 1962-ben kinevezték a MÉV bá-nyamérési osztály vezetõjének. Ekkor indultak a MÉV nagybe-ruházásai. Fontosnak tartotta a hibás kivitelezések, szerelésekmegelõzését. Javaslatokat tett ennek érdekében, melyeket el-fogadtak. Az 1100 méteres mélységû aknák sikeres szerelésé-nek sok biztonsági és gazdasági haszna volt. Az új feladatokhozkorszerû eszközöket alkalmaztak: 1964-tõl MOM giro-teodolitokat (több mint 1000 mérés), fénytávmérõket, Érsek-Debreczeni féle aknavezeték-vizsgálót (több mint 500 ellenõr-zõ mérés), 1967-tõl MOM He-Ne gázlézereket irányok kitûzé-sére, 1976-tól HP-65 programozható számológépet, mozgás-méréseket végeztek légi fotogrammetria útján, IBM PCXT típu-sú számítógépet, digitalizáló táblát, sornyomtatót és rajzgépet.

A már mélyülõ aknáik fúrási és fakadó vizeinek elvezetésé-re, többször szükséges volt egy-egy közeli, 1500 méter mély fú-rólyuk adott térbeli helyére kis vízvágatot irányítani. A geodézi-ai induló koordináták, valamint az adott fúrólyukban 3 méte-renként mért dõlésszögek, azimut vagy girós iránymérések bir-tokában, a HP 65-re írt célirányos programmal, a bányamérési

osztály számolta ki a fúrólyuk X, Y, Z koordinátáit (1500 db; afúrólyukat kb. +/-1 méteres pontossággal megtalálták). A tér-beli koordináták ismerete más bányamûvelési, geológiai, geofi-zikai, kõzetmechanikai adatok pontosított helyére is használa-tos volt.

1976-ban 30 db programot írt (ebbõl 10 db volt geológiaikutatási).

Az országos érckutatások területeit bekapcsolták és tájoltákaz Egységes Országos Vetületi Rendszerbe (EOVR). Ezenmunkák a Gi-B1 és a HP-65-re írt geodéziai programok segítsé-gével, ott helyben – fák kivágása nélkül –, kb. 2 óra alatt voltakelvégezhetõek. Az 500 megfigyelési pontból álló mozgásmérésihálózatuk légi fotogrammetria alkalmazásával, a kõzetmecha-nikai ismeretek megszerzésén túl, a fakivágások minimalizálá-sát szintén szolgálta.

Munkáikról, tapasztalataikról hazai egyetemeink mérnöktovábbképzésein – Miskolc, BME, Pécsi Pollack – és nemzetkö-zi szakmai szervezetek konferenciáin – BKE Bányamérõi ta-pasztalatcseréi, Mûszerügyi Bizottság ülései, F.I.G. (Nemzetkö-zi Geodéziai Szövetség) 6E munkabizottság, Giró Tagozat,I.S.M. (Nemzetközi Bányamérési Szövetség) Mûszerügyi Bi-zottság tagjaként számolt be. Tanulmányokat írt az Erdészeti ésFaipari Egyetem Tudományos Közleményeibe és a F.I.G. 6E„Giróteodolitok és alkalmazásuk” c. füzetébe. (Aachen).

Munkája elismeréseként kapott erkölcsi-szakmai (MÉV, mi-niszteri, kormány) kitüntetéseket, összesen 16 db-ot. Örült ezek-nek. Külön örült annak, amit dr. Tárczy-Hornoch Antal akadé-mikus professzor írt számára: „Hálásan köszönöm, hogy 75. szü-letésnapom alkalmával kiadott igen szép emlékfüzetbe voltálolyan kedves egy tanulmányt írni. – Büszke vagyok arra, hogymunkatársam voltál.”

1992. augusztus 7-én vonult nyugállományba. Azóta többideje jutott az olvasásra, kedvenc sportjára, az asztalitenisz ûzé-sére 2004-ig, egészségi állapota további romlásáig.

Kárpáti Jenõ aranyokleveles bányamûvelõmérnök

1931. szeptember 11-én születettTarnaszentmárián. Elemi iskoláit ottvégezte. 1951-ben, Egerben érettségi-zett a Dobó István Gimnáziumban.

Az egyetem elvégzése után aKomlói Szénbányászati Tröszt III. Bá-nyaüzemében kezdett el dolgozni1956-ban. 1957 és 1967 között, mintszellõztetési vezetõ. A Komlói és aPécsi Szénbányászati Trösztök össze-

vonása után 1967-ben Zobák Bányaüzembe helyezték, aholmint szén- és gázkitörés elhárítási és szellõztetési vezetõkéntkezdett dolgozni.

Késõbb biztonsági mérnök, majd fõbányamester beosztás-ba került. 1986-ban aknavezetõ helyettes és felelõs mûszaki ve-zetõ helyettesként ment nyugdíjba.

Kiss Dezsõ aranyokleveles bányamûvelõmérnök

1932. december 22-én születettCsögle községben (Veszprém megye).

Elemi iskoláit szülõfalujában vé-gezte. Középiskolai tanulmányaitSopronban, majd Pápán a volt bencés,ma Türr István Gimnáziumban végez-te. 1951-ben érettségizett. Ugyanez évõszén kezdte meg egyetemi tanulmá-nyait Miskolcon, a Nehézipari Mûsza-

ki Egyetem Bányamérnöki Karán. A III-V. évfolyam akkor még

Sopronban volt, így a bányamérnöki oklevelét ott szerezte meg1956 áprilisában.

1956 júniusától lett elsõ és egyetlen munkahelyén, a Borso-di Szénbányászati Trösztnél munkavállaló. Kezdetben Kurityán,Baross-akna és Pereces Bányatelep volt a munkahelye.

1958 szeptemberében a diósgyõri Mártabánya fõmérnöké-vé nevezték ki. 1960 májusában a Borsodi SzénbányászatiTröszt bányamûvelési osztályán területi fõmérnök lett. Ebben abeosztásban – késõbb osztályvezetõ-helyettesként – 16 évig dol-gozott.

1976-ban vállalati üzemgazdasági fõmérnöknek neveztékki. 1982. január 1-jétõl lett általános igazgató, majd ugyanez évszeptemberétõl a tröszt vezérigazgatójává választották. Ebben abeosztásban dolgozott nyugdíjazásáig, 1990. december 31-ig.

Aktív tevékenysége során mindig olyan közegben dolgoz-hatott, ahol beosztottként, vezetõként a kollégáitól a szakmántúl emberséget is tanulhatott.

Éveken át volt elnöke az OMBKE borsodi csoportjának.1959 óta – jelenleg is – tagja az egyesületnek. Két éven át aSzénbánya Vállalatok igazgatósági tanácsának is elnöke volt.

Közéleti tevékenysége általában népképviseleti jellegû volt.Négy éven át tagja volt a Borsod Megyei Tanács Végrehajtó Bi-zottságának, ezt megelõzõen a Hazafias Népfront Országos Ta-nácsának lett a tagja. Ugyancsak négy éven keresztül országgyû-lési képviselõ volt. Éveken át a Budapest Bank Felügyelõ Bi-zottságának is a tagja volt.

Szakmai tevékenységét mind erkölcsileg, mind szakmailagelismerték. Többek között a Szolgálati Érdemérem mindhá-rom fokozatát, a Munkaérdemrend ezüst, arany fokozatát, aMiskolci Egyetem Signum Aurerum Universitas kitüntetését ismegkapta.

A Miskolci Egyetem Bányamûvelési Tanszékével, szeretettprofesszorával, dr. Zámbó Jánossal és utódjával, dr. Kovács Fe-renccel is jó kapcsolatot ápolt.

1957-ben házasodott meg, felesége mérlegképes könyvelõ-ként tanintézményekben könyvelõi állást töltött be. 1960-ban fiú-gyermekük született, gépészmérnök lett. Egy leányunokájuk van.

Kovács József aranyokleveles bányamûvelõmérnök1932. augusztus 4-én született Toko-don.

Az egyetem elvégzése után Kom-lóra került. 1956. május 1-tõl a Kom-lói 7. sz. Kõbánya Vállalatnál kezdettel dolgozni, mint beruházási ügyinté-zõ. A munkával, beosztással nem voltmegelégedve. Áthelyezését kérte aKomlói Szénbányászati Tröszthöz.

Áthelyezése után 1956. augusztus 16-tól Komló III-as Bánya-üzemben, az üzemek összevonása után 1964-tõl 1986. október10-ig, nyugdíjazásáig Komló Kossuth Bányaüzemben dolgo-zott. I. aknász, körletvezetõ, bányamester, fõmérnökhelyettes,nagyüzemi robbantásvezetõ beosztásokat töltött be.

Nyugdíjba vonulása után mérnöki munkát nem végzett.A társadalmi és gazdasági munkája elismeréséül több alka-

lommal oklevelet és kitüntetést kapott (Kiváló munkáért minisz-teri kitüntetés, Kiváló újító, Kiváló dolgozó, Bányászati Szolgálatiérdemérem bronz, ezüst, arany és gyémánt fokozatait).

Labudek Dénes aranyokleveles bányamûvelõmérnök

1932. 12. 19-én Pécsett született. Oklevelének megszerzése után 1956. május 2-tõl 1956. ok-

tóber 12-ig a BM Komárom megyei fõosztályán dolgozott, mintelõadó.

1956 októberében a TatabányaiSzénbányászati Tröszt XV/b aknájánüzemmérnökként helyezkedett el.

1958 szeptemberében az Oroszlá-nyi Szénbányák Vállalathoz került,ahol 1987. szeptember 30-i nyugdíja-zásáig különbözõ beosztásokban dol-gozott.

A XIX. aknán üzemmérnök,majd mérnökségvezetõ volt, a Fej-lesztési Bányaüzemben üzemmér-

nökként, a XX. Aknán üzemmérnökként tevékenykedett. AIII. aknán üzemmérnöki és szakvezetõ bányamesteri feladato-kat látott el. A XXIII. aknán üzemmérnöki és frontmesteri, aDéli Bányaüzemben robbantásvezetõi beosztásban végeztemunkáját.

Podhorányi Lászlóaranyokleveles bányamûvelõmérnök

1930. 04. 09-én Diósgyõrben szü-letett.

A középiskolát Miskolcon fejeztebe 1948-ban.

3 évi aknai munkaviszony (szénexpeditõr) után, a Borsod megyeiMárta-bánya vezetõségének javasla-tával az 1951/52-es tanévtõl felvettéka miskolci Nehézipari Mûszaki Egye-

tem Bányamérnöki Karára. Az 1953/54-es tanévtõl Sopronbanfolytatta bányamérnöki tanulmányait, így 1956-ban ott vehetteát diplomáját.

1956. május 1-tõl a Borsodi Szénbányák Ormosi Bányaüze-ménél 3 évig üzemmérnökként dolgozott.

1959-tõl a Vállalat Központi Bányamentõ Állomásának ve-zetésére, 420 fõs mentõcsapatának parancsnoki teendõinek el-látására kapott megbízást.

1971-tõl az Országos Érc- és Ásványbányák Hegyaljai Mû-vei és a Rudabányai Vasérc Mû illetékességi területére is kiter-jedt megbízatása. 1973-ban Országos Légzésvédõ Állomás hiá-nyában más vállalatok felmerülõ, légzésvédelmi-körû igényeit isel kellett látnia.

1974-tõl, az Ózdvidéki Szénbányákkal történt egyesülésidejétõl, munkaköri státusza a Borsodi Szénbányák Vállalat biz-tonságtechnikai osztályához került. 1981-tõl a Vállalat Ózdvi-déki bányaterületének másik, Farkaslyuki Központi Mentõállo-mása és a hozzátartozó 150 fõs mentõcsapat irányítása is a fel-adata lett.

Szakmai továbbképzését a SZOT Felsõfokú Munkavédel-mi Tanfolyama, 3 éves szakmérnöki tagozatának elvégzése je-lentette, 1964 és 1967 között.

1977-tõl a Vállalat Továbbképzõ Központjában tanfolyamielõadóként is közremûködött.

Az MTA Osztályközi Tudományos Albizottsági munkájá-ban tagként vett részt, 1989-ben történt nyugdíjazásáig.

Munkáját a következõ kitüntetésekkel ismerték el: Bányá-szat Kiváló Dolgozója (1964, 1965, 1975, 1976), Bányász Szol-gálati Érdemérem 3 fokozata (1966, 1981,1986), Polgár Véde-lem Parancsnokság Oklevél (1985), Minisztertanács által ki-adott Kiváló Bányász (1986), Bányamentõ Szolgálati Érdem-érem (1987, 1989). 1962 óta az OMBKE tagja, 40, ill. 50 évestagságáért Sóltz Vilmos-emlékéremmel tüntették ki (2002,2012), aranyoklevél (2006).



Sallay Árpád aranyokleveles bányamûvelõmérnök

1932. január 19-én született Pé-csett, ahol elemi és középiskoláit vé-gezte. 1956-ban bányamûvelõ diplo-mát szerzett Sopronban. Már azabszolvációt követõen az uránbányá-szatot jelölték ki munkahelyéül. 1956.május 2-án az I. számú bányaüzem-ben kezdte gyakorlati munkáját, aholegyedüli magyar bányamérnök volt,

így csak tudására és rátermettségére támaszkodhatott.1959-ben a vállalat központjába helyezték a termelési osz-

tályra. 1962-ben a II. számú bányaüzem fõmérnöke, majd a II.és III. számú összevont üzem üzemvezetõje lett. Õ alkalmazta akõzethorgonyzást elõször a vállalatnál. 1965-ben területi fõmér-nök, majd 1969-tõl 1990-ig, nyugdíjazásáig a beruházási és ter-vezési fõosztály vezetõje. 1981 és 1983 között a Nehézipari Mû-szaki Egyetemen a mérnöktovábbképzés egyik elõadója. 1985és 1988 között mûszaki ellenõrzést végzett a Mongóliában épü-lõ Wolframbánya és Dúsítómûnél. 1984-ben „Ipari öltözõbenépített öltözõszekrények” címû szabadalmi bejegyzést kapottZámbó Józseffel közösen.

Mint nyugdíjas 1991-tõl a MÉV mûszaki-gazdasági tanács-adója, majd 1993-tól ugyanezen megbízással dolgozott a felszá-molás alatt álló szénbányáknál. Még ugyanebben az évben meg-alakította Szirtes Béla kollégájával a Kútforrás Kft.-t, melynekegyik ügyvezetõje volt.

Az OMBKE Mecsekaljai csoportjának 1965 és 1985 közötttitkára volt. A 2001-ben létrehozott Pécsi Bányásztörténeti Ala-pítvány kurátora, majd 2010-tõl elnöke. Szakirodalmi tevékeny-ségét részben a Bányászati Lapokban, de fõként a Pécsi Szem-lében fejtette ki. Megjelent cikkeinek, tanulmányainak száma25, a Pécsi Lexikonban 30 szócikket írt.

Munkájáért 15 miniszteri kitüntetést kapott. METESZ díjas,OMBKE munkájáért háromszor kapott z. Zorkóczy Samu-em-lékérmet, 2009-ben Pécs Pro Communitate kitüntetést kapott,2010-ben Mikoviny Sámuel-emlékérmet vehetett át Selmecbá-nyán. 2012-tõl Tüke-díjas.

Simon Norbert aranyokleveles olajmérnök

1933. január 27-én született Mis-kolcon. 1951-ben a helyi Földes Fe-renc Gimnáziumban kiváló ered-ménnyel érettségizett, majd a miskol-ci Nehézipari Mûszaki Egyetem Bá-nyamérnöki Karára nyert felvételt.1956 áprilisában olajmérnöki okleve-let szerzett és 1956 májusától az Or-szágos Kõolaj- és Gázipari Tröszt Al-

földi Kõolajfúrási Üzeménél kezdett dolgozni.Elsõ éveiben fõképp a Dunától keletre fekvõ területeken

zajló, intenzív olaj- és földgázkutatásokban vett részt, melynekállomásai Tóalmás, Cinkota, Battonya és Orosháza volt. 1961-ben csatlakozott a Bányamûszaki Felügyelõség szolnoki egysé-géhez, egy évvel késõbb pedig már Budapesten végezte mun-káját, mint fõmérnök. 1970-ben áthelyezték az Országos Bá-nyamûszaki Fõfelügyelõséghez, majd 1977 szeptemberétõl ki-nevezték a Szolnoki Kerületi Bányamûszaki Felügyelõség ve-zetõjének.

Mint a felügyelõség elsõ embere felügyelte a kõolaj- és föld-gázbányászat kutatását és termelését, ellátta és irányította a bá-nyahatóság engedélyezési feladatait. Jelentõs szerepet vállalt a60-as, 70-es években bekövetkezett kõolaj- és földgázkitörések,üzemzavarok kivizsgálásban. Az irányítása alatt végzett vizsgá-

latok alapján számos megelõzõ jellegû intézkedést vezettek behasonló kitörések elkerülésére és a biztonságos, hatékony mun-kavégzés szavatolása érdekében. A nemzetközi kitörésvédelmikoordinációs centrum magyar delegáltjaként közel 20 évig tevé-kenykedett.

Már a 60-as évektõl, mint az Állami Vizsgabizottság elnökerészt vett a hazai szakmunkásképzésben, illetve idõszakosan amiskolci Nehézipari Mûszaki Egyetemen biztonságtechnikai éskitörésvédelmi kérdésekrõl tartott elõadást.

Számos állami- és kormánykitüntetés mellett nyugdíjazása-kor, életmûve elismeréseként megkapta a Magyar Olajiparért ki-tüntetés arany fokozatát az aranygyûrûvel, valamint a Köztársa-sági Érdemrend Tiszti Keresztjét.

Simon Sándoraranyokleveles bányamûvelõmérnök

1933. 03. 07-én Nagykátán született.Egyetemi tanulmányait 1951-ben

Miskolcon, a Bányamérnöki Karonkezdte, majd Sopronban fejezte be.

Elsõ munkahelye az ÓzdvidékiSzénbányászati Tröszt Egercsehi Bá-nyaüzeme volt beosztott mérnökként.A szarvaskõi bányánál 1958. decem-ber 1-tõl 1963. október 31-ig dolgo-

zott aknavezetõként. Munkáját vízbetörés, kõzetomlás és bá-nyatûz is nehezítette, emellett a kevés bányatapasztalatú dolgo-zók betanítását is nagy figyelemmel végezte.

1963. november 1-tõl a Tröszt igazgatóságán, Putnokon egyévig a munka- és bérügyi osztályvezetõt helyettesítette, majd azüzemgazdasági és üzemszervezési osztályt vezette. Szakmaiképzettségét növelte az ebben az idõben megszerzett bányaipa-ri gazdasági mérnöki oklevéllel.

1972. december 1-tõl 1977. október 14-ig Egercsehiben fõ-mérnökként irányította a kétaknás bányaüzemet. Fontos fel-adatot jelentett Egercsehiben a termelés koncentrációja, Bor-sodnádasdon pedig a bánya visszafejlesztése, majd bezárása.

Az Egercsehi Bányaüzem 1977-ben egyaknássá vált és aFarkaslyuki Bányaüzemhez csatolták. Munkaköre megszûnt, 21és fél év után hagyta el a szénbányászatot.

A Bányászati Aknamélyítõ Vállalat Recski Körzeténekvolt vezetõje 1977. október 15-tõl, és irányítója a recski mély-szinti ércbánya kivitelezési munkáinak. Halálos baleset nemtörtént három év alatt. Jelentõs esemény volt a tengerszint alat-ti 700 méteren lévõ gerincvágat és a II. függõleges akna össze-lyukasztása.

1980. október 1-tõl az Országos Érc- és Ásványbányák Ku-tató és Termelõ Mûvénél dolgozott Egerben. Területi fõmér-nökként a rudabányai és az úrkúti fúróüzemek munkáját irányí-totta. 1984. április 1-tõl Recsken a Rézérc Mû fõmérnökekénta gyöngyösoroszi bányabezárást kellett elõkészítenie. 1988-bandöntés született a recski mélyszinti bánya tartós szüneteltetésé-re vonatkozóan. A körülményekhez igazodva és betegsége mi-att került nyugdíjba 1988 végén.

Nyugdíjasként 1995 és 1999 között kavics- és homokbányafelelõs mûszaki vezetõjeként dolgozott. 2001 és 2003 között egykft. keretében „tájsebek” rekultivációjával foglalkozott.

Tagja volt a Miskolci Egyetem Bányamérnökképzésért Ala-pítvány kuratóriumának 17 évig. Alapító tagja volt a MagyarMérnöki Kamara Heves megyei Szervezetének.

Alapító tagja, szervezõje (2006), majd elnöke az EgercsehiBányász Baráti Kör Egyesületnek. Részese volt az egyetemi év-folyamuk története szerkesztésének és 2007. évi kiadásának.Lektora és felelõs kiadója az Egercsehi bányászkönyv c. kiad-ványnak (2012). Számos elismerést kapott aktív és nyugdíjasévei során is.

Szonntag József aranyokleveles bányamûvelõmérnök

1933-ban született többgeneráci-ós bányász családban Pécs-bányatele-pen. Õseit 1860 körül telepítették ide.Nagyapja a Pécs-bányatelepi Schrollaknán volt aknavájár. Apja kádármes-ter lett. Elemi és polgári iskoláit Pé-csett végezte.

1947-ben már apja mellett inasko-dott, 1948-tól a Bányászati Aknamé-

lyítõ Vállalatnál volt takarító, lóvezetõ, csillés, majd 1950-tõl if-júsági brigádvezetõ-csapatvezetõ vájár. Brigádjával elõször ér-tek el több mint 100 m/hó feletti vágathajtási teljesítményt.

1952-ben Esztergomban vállalati ösztöndíjjal végezte az ún.egyetemi elõkészítõt, majd még ez évben megkezdte egyetemitanulmányait a Bányamérnöki Karon. 1956-ban védte meg dip-lomáját „jó” eredménnyel.

1956-1961 A Komlói Bányászati Aknamélyítõ Vállalatnálüzemmérnök (1956), üzemrészleg-vezetõ (1957), fõmérnök(1958-1961) volt. 1959-ben Hazai Ipari Termelõi (HIT) árszak-értõi vizsgát tett, és részt vett a hazai bányászati árképzések ki-dolgozásában.

1961-1962 Pécs-bányaüzemben üzemmérnök, technológus.1962-1968 Mecseki Szénbányászati Tröszt beruházási osz-

tály (csoportvezetõ, általános osztályvezetõ-helyettes). Melletteaktív bányamentõ, rajparancsnok volt 1977-ig.

1968-1972 Vasas-bányaüzemben mûszaki csoportvezetõ,fõmérnök-helyettes volt.

1973-1981 A Mecseki Szénbányák igazgatóságán vállalatimûszaki fejlesztõ, kutatásfejlesztés (K+F) vezetõ volt.

1977-ben A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemenmérnök-közgazdász diplomáját „jó” eredménnyel védte meg.1977-1985 között munka mellett oktatott a Pécsi Politikai Fõis-kolán népgazdasági és vállalati tervezés tantárgyakat.

1982-1988 A Mecseki Szénbányák Igazgatóságán beruhá-zás-bányalétesítési osztályvezetõ volt. 1988. augusztus 1-én többmint 40 évi folyamatos munkaviszony után rokkantnyugdíjbakerült.

1990-ben nyugdíjasként a Dunavarsányi MGTSZ-ben agatterüzem vezetõje volt.

1994-ben a törökországi Yeni-Celtek bányaüzemben 3 hó-napot szakértõként dolgozott.

Sokrétû és szerteágazó munkásságáért a következõ kitün-tetéseket kapta: Élmunkás jelvény (1951), Kiváló dolgozó okle-vél (1959, 1967, 1972), Kiváló dolgozó jelvény (1968, 1972), Bá-nyász szolgálati érdemérem bronz, ezüst, arany és gyémánt foko-zata, Kiváló újító bronz, ezüst és arany fokozata, Kiváló munká-ért oklevél (1986), „Egy napot Pécsért” arany plakett (1970), Ki-váló oktatási munkáért miniszteri kitüntetés (1985).

Az OMBKE-nek 1952-tõl tagja, kitüntetései: Sóltz Vilmos-emlékérem 40 éves és 50 éves tagságért.

Szûcs Imre aranyokleveles bányamûvelõmérnök

1931. július 7-én született Tolcs-ván. Elemi iskoláit Tolcsván, a gimná-ziumot a Sátoraljaújhelyi PiaristaGimnáziumban végezte. Bányamér-nöki oklevelét 1956-ban a soproniEgyetemen szerezte.

Szakmai pályafutását Révfülöpöna Balatonvidéki Ásványbánya Válla-latnál kezdte. Elõször fõtechnológus

és biztonsági mérnök, majd 1961 és 1963 között a kisörsi bányaés elõkészítõüzem vezetõje volt.

Közgazdasági ismeretei bõvítése végett 1961 és 1963 közöttelvégezte az egyetem gazdasági mérnöki szakát, bányaipari gaz-dasági mérnöki képesítést szerzett.

Az Országos Érc- és Ásványbányászati Vállalat (OÉÁV)1964. évi megalakulásával annak budapesti központjába helyez-ték. A vállalat mûszaki és üzemszervezési osztályán mûszakiszervezési és fejlesztési feladatokkal foglalkozott. 1972-ben át-helyezték a termelési és értékesítési osztályra, ahol a Vasérc, aHegyaljai és a Mátrai Mûvek területi fõmérnöki feladataivalbízták meg. E feladatok mellett, mint a vállalat biztonsági fõ-mérnöke végezte annak biztonsági feladatait is. 1982-tõl a vál-lalat termelési és értékesítési osztályának vezetõje, majd 1988-tól nyugdíjazásáig termelési fõmérnöke volt.

Szakmai tevékenységét számos Kiváló Dolgozó, három alka-lommal miniszteri – a Bányászat Kiváló Dolgozója – kitüntetés-sel és a Munkaérdemrend bronz fokozatával ismerték el.

1953 óta tagja az OMBKE-nek, 1958-ban részt vett az ás-ványbányászat elsõ helyi csoportjának megszervezésében, és1958-tól 1964-ig a csoport titkára volt. 1981-tõl a BányászatiSzakosztály titkáraként, majd 1990-tõl 2000-ig a szakosztály al-elnökeként tevékenykedett. 1972 és 1976 között az OMBKENemzetközi Kapcsolatok Bizottságának vezetõjeként kiemel-kedõ érdemeket szerzett a lengyel, a csehszlovák, a bolgár, a né-met bányászati egyesületekkel történõ közvetlen kapcsolatokkialakításában. A lengyel bányászati egyesület (SITG) 1990-bentiszteleti tagsággal és Érdemes Bányász címmel tüntette ki.

Önzetlen szakmai, közéleti tevékenységét az OMBKEPéch Antal, Centenáriumi, Szent Borbála- és Sóltz Vilmos-emlék-érmekkel ismerte el. Az OMBKE közgyûlése 1997-ben az egye-sület tiszteleti tagjává választotta.

Záhorszky László aranyokleveles bányamûvelõmérnök

Borsod községben született 1931.november 17-én. Az elemi iskolákatEdelény községben végezte el.

Az edelényi bányánál volt villany-szerelõ tanuló, majd 1949-ben segéd-vizsgát szerzett. A bányaüzem vezetõijavaslatára Gyõrött szakérettségi tan-folyamon vett részt és 1951-ben sike-res vizsgát tett, majd ezen évben a

miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetemre vették fel. A MûszakiEgyetem Bányamérnöki Karán 1956-ban, mint bányamûvelõ-mérnök oklevelet szerzett. A bányaipari gazdasági mérnök ok-levelet 1965-ben sikerült megszereznie.

Édesapja bányánál dolgozott mint fizikai munkás, majdraktáros, és végül személyzeti vezetõ, 1954-ben halt meg. Édes-anyja több évig háztartásban, majd mint özvegy az edelényi tsz-ben dolgozott haláláig. Két testvére van, az öccse is bányánáldolgozott mint lakatos, majd mint nyugdíjas, 2008-ban elhunyt.A fia is a szénbányánál dolgozott mint bányatechnikus és beteg-sége miatt korán nyugdíjba ment. A „kislánya” földtudományimérnök oklevelet szerzett geográfus szakirányon, és az Aggtele-ki Nemzeti Park Jósvafõi részlegénél dolgozik.

Mint bányamérnök 1956-ban kezdte el a pályafutását.Egy év után aknavezetõ lett Kondón, a Sajószentpéteri III.aknán, és végül Berentén. Mint aknavezetõ 15 évet dolgo-zott. A vállalati szervezetnél – Borsodi Szénbányák – 12 évetdolgozott osztályvezetõ-helyettesi és osztályvezetõi beosztás-ban, majd az utolsó 6 évben mint bányaüzemi igazgató dol-gozott 1990-ig, azaz a nyugdíjig. A bányamérnöki munkájasorán sok kitüntetést kapott a felsõbb vezetõitõl. 10 esetbenKiváló dolgozó címet, a Szolgálati érdemérem mindhárom fo-kozatát, szakcikkekért pedig pénzjutalmat és külföldi juta-lomüdüléseket.



Aranyoklevél jubileumi diplomában részesült

Bakacs Péter okleveles bányamûvelõmérnök1943. 01. 25-én Budapesten szüle-

tett.A budapesti Petõfi Gimnázium-

ban 1961-ben tett érettségi után felvé-telt nyert a miskolci Nehézipari Mû-szaki Egyetem Bányamérnöki Kará-ra, ahol 1966-ban okleveles bányamû-velõmérnökként végzett. Tanulmá-nyai alatt aktívan részt vett az egyete-

mi diákéletben. Egyik alapítója volt a – késõbb Kiváló Együttescímet is elnyert – Egyetemi Silány Kínpadnak.

Szakmai tevékenységét a Tatabányai Szénbányák X-es bá-nyaüzemében kezdte gyakorló mérnökként, majd szellõztetésifelelõsként. 1967-ben átkerült a vállalat újonnan megalakultÁsványelõkészítési és Vízkezelési Fõvállalkozásához, ahol tech-nológusként ásványelõkészítési és szennyvízkezelési technológi-ák kidolgozásával foglalkozott. Az itt végzett szakmai tevékeny-ség elismeréseként 1968-ban „Kiváló Ifjú Mérnök” címmel tün-tették ki. 1970-tõl a vállalat kereskedelmi fõosztályán üzletkötõ-ként mûködött közre az említett technológiák belföldi és külföl-di értékesítésében. Az értékesítési munka mellett továbbra isrészt vett a szakmai és mûszaki fejlesztési feladatokban is. En-nek egyik eredménye elsõ különdíja volt 1972-ben a „Szakdol-gozatok Országos Pályázatán”.

1973-tól 1976-ig a víz- és szennyvízkezelési technológiákcsehszlovákiai értékesítése volt a feladata vállalati képviselõ-ként a pozsonyi fõkonzulátus kereskedelmi osztályán. 1977 és1978 között kereskedelmi osztályvezetõ volt a Vepex Rt.-nél,melyet a Szénbányák növényi fehérjekoncentrátum kivonásáraszolgáló szabadalmaztatott eljárás értékesítésére alapított.

1979-tõl kinevezték osztályvezetõnek a Szénbányák keres-kedelem-fejlesztési osztályára, ahol kezdetben a vállalat szénenkívüli tevékenységéhez tartozó technológiák fejlesztését és érté-kesítését koordinálta. 1981-tõl a németországi alagútépítési ésspeciális mélyépítési vállalkozások elõkészítését és lebonyolítá-sát fogta össze és irányította. Munkáját 1980-ban és 1985-ben„Kiváló Dolgozó” kitüntetéssel ismerték el. 1986-ban megkaptaa „Bányász Szolgálati Érdemérem” bronz fokozatát.

1986-ban kinevezték a Szénbányák akkor megalapított né-metországi leányvállalata, a Fels- und Tunnelbau Tata GmbHcégvezetõjének, ahol az általános cégvezetõi feladatok mellett avállalkozásokkal összefüggõ mûszaki elõkészítési, engedélyezé-si és gazdasági feladatok összefogása képezte fõbb feladatait. Aleányvállalaton keresztül a Szénbányák jelentõs németországialagútépítési projektek kivitelezésében vehetett részt. A leány-vállalat 1991-es privatizációja után a cégvezetõi tevékenység fel-ajánlott folytatása helyett több magyar kollégával megalapítot-ták a magyar tulajdonban lévõ, német bejegyzésû céget, a DH-Bau GmbH-t, melynek kezdettõl cégvezetõje volt. A cég fõ te-vékenységét a Németországban – elsõsorban az építõ- és szere-lõiparban – vállalkozó magyar cégek részére nyújtott tanács-adás és különféle szolgáltatások képezték. A szolgáltatások ésezzel az általa irányított és részben végzett tevékenységek ma-gukban foglalták – többek között – az üzleti kapcsolatok létre-hozását, a szükséges engedélyek beszerzését, valamint az adottcég németországi vállalkozásainak és telephelyének mûködte-téséhez szükséges valamennyi adminisztratív feladat elvégzését.A németországi 65 éves nyugdíjkorhatár elérésekor 2008-bannyugdíjba vonult, és ezzel egyidejûleg – 17 évi, alapvetõen ered-ményes mûködés után – a cég megszûnt.

Mivel a DH-Bau néhány üzletfele kifejezetten folytatnikívánta a korábbi szolgáltatások igénybevételét, ezért nyugdí-

jasként jelenleg is folytatja a korábban is végzett tanácsadási ésszolgáltatási tevékenységet a Németországban (és Ausztriában)vállalkozó cégek részére.

Borsodi Károly okleveles bányagépészmérnök1943. október 4-én született Mis-

kolcon, általános és középiskolai ta-nulmányait is itt végezte. 1961-benérettségizett a Bláthy Ottó Villamos-energia-ipari Technikumban. Még eb-ben az évben felvételt nyert a Nehéz-ipari Mûszaki Egyetem Bányamérnö-ki Karára, ahol 1966-ban bányagé-pészmérnöki oklevelet szerzett, majd

1977-ig az egyetem Elektrotechnikai Tanszékén óraadó volt.Ezt követõen a Borsodi Szénbányáknál kezdett dolgozni.

Kiemelkedõen érdekes feladata volt a vizes sóoldatok villa-mos vezetõképességének vizsgálata, a sókoncentráció-vezetõ-képesség összefüggés kísérleti meghatározása, mérõmûszer el-készítése, gyakorlati kipróbálása. 1968-ban ez volt a témája aNemzetközi Tudományos Diákkonferencián megtartott elõ-adásának.

Bükkaljai Bányaüzem, Berente aknán (1968-1971) mint fõ-mûvezetõ folytatta mérnöki tevékenységét.

Részt vett az FMKT (Fiatal Mûszakiak és KözgazdászokTanácsa) mozgalomban, irányításával és alkotó közremûködé-sével készült „A csillejavítás korszerûsítése” címû szakdolgozat,amely elnyerte a nehézipari miniszter különdíját.

A következõ munkahelye a Borsodi Szénbányák gépészetiosztályán (1971-1975) volt gépészeti elõadó, területi fõmérnökbeosztásban.

Feladata a vállalat függõleges-aknai szállítóberendezései-nek üzemviteli és a hatóság által elõírt biztonsági ellenõrzése,továbbá szakmai tanfolyamok tartása, valamint mûanyagok bá-nyászati elterjesztése, különös tekintettel a BONAMID márka-nevûre. Ennek a témának köszönhetõen került kapcsolatba azEgyetem Gépelemek Tanszékével, majd az 1975-ben rendezettGépipari Tudományos Konferencián tartott egy elõadást. To-vábbra is résztvevõje volt az FMKT mozgalomnak, két éven ke-resztül annak vállalati titkára volt.

Rövid idõre a Kerületi Bányamûszaki Felügyelõség (1975)bányamûszaki felügyelõje volt, ahonnan a Borsodi Szénbányákgépészeti osztályán (1976-1983) területi fõmérnök lett.

Kialakította a vállalat 13 függõleges aknai szállítóberende-zésének egységes ellenõrzési rendszerét, a kapcsolódó mûszakimegoldásokat és a dokumentálást. Kidolgozták a dobos szállí-tógépek dongái fáról BONAMID-ra való cserélésének techno-lógiáját. Ezzel kapcsolatban vizsgálatokat, méréseket végzett.Errõl a méréssorozatról és annak eredményérõl elõadást tartotta Magyar Tudományos Akadémia kötélszállítással foglalkozókonferenciáján.

1983-92 közt a Borsodi Szénbányák anyaggazdálkodási osz-tály osztályvezetõje lett.

Feladata a vállalat tevékenységéhez szükséges anyagok, fo-gyóeszközök biztosítása. Készletgazdálkodás, a raktárak szak-mai felügyelete.

A Borsodi Szénbányák felszámolása után egy kereskedelmikft.-nek volt ügyvezetõje, ahonnan 2004. március 31-én nyugdíj-ba ment. Nyugdíjasként nem dolgozik, elkészítette néhány, azAgricola könyvben szereplõ bányászati eszköz makettjét.

Továbbképzés: okleveles bányaipari gazdasági mérnök Mis-kolc, 1980.

Kitüntetések: „Kiváló Ifjú Mérnök” öt alkalommal, „KiválóDolgozó” négy alkalommal, Magyar Népköztársaság Ipari Mi-nisztere által adományozott „Kiváló Újító” bronz fokozata,

„Bányász Szolgálati Érdemérem” mindhárom fokozata,OMBKE egyesületi tagságért „Sóltz Vilmos-emlékérem”(2009).

Bõr Ferenc okleveles bányamûvelõmérnökJobbágyfalván született 1943. júli-

us 18-án. Kalandos gyerekkora volt,az általános iskolát Bükkszéken kezd-te és Komlón fejezte be, ahol a bányá-szattal való ismerkedése is elkezdõ-dött. Ezután útja a hódmezõvásárhe-lyi gimnáziumba vezetett, ott érettsé-gizett 1961-ben. 1966-ban a miskolciNehézipari Mûszaki Egyetem Bánya-

mérnöki Karán, bányamûvelési szakon szerzett diplomát. 1967-ben nõsült, két gyermeke született.

Üzemszervezési témájú diplomaterve anyaggyûjtésének ja-vát Kincsesbányán, a Fejér Megyei Bauxitbányák mûszaki osztá-lyán végezte, és ennek során megismerhette a vállalat mûködé-sét. Ez jól jött a munkába álláskor, mert a kezdõ mérnökök a fél-éves gyakorlóidõ egyik felét üzemnél, a másikat valamelyik mû-szaki osztályon töltötték, hogy megismerjék a legszükségesebbe-ket. 1967 januárjában az újonnan alakult mûszaki fejlesztési osz-tályon kapott beosztást, ahol diplomatervének vállalati konzu-lense lett a helyettes vezetõ. Kísérleteket végeztek különféle se-gédanyagok, biztosítószerkezetek és technológiák adaptálására.A legnagyobb energiát az 1969 elsõ hét hónapjában a WestfaliaLünen cég kezdeményezésére, és áldozatvállalásával, a MagyarAlumíniumipari Tröszt megbízása alapján az Iszka II. bánya-üzemben végzett, komplex gépesítésû frontfejtési kísérletemésztette fel, aminek célja fejtésbe vonni a tervezett RákhegyII. és Bitó II. bányamezõk legkedvezõbb fejtési technológiájánakmegtalálása volt, de sikere segíthette volna a Bakonyi Bauxitbá-nya Vállalat hasonló erõfeszítéseit is. A bauxit fizikai tulajdonsá-gai azonban kifogtak nem csak a vállalat szakemberein, de agyártó fõkonstruktõrén is, aki számos alkalommal a helyszínenigyekezett a legjobb megoldást elõvarázsolni. Számukra ígyegyetlen járható útként a már eddig is alkalmazott szintomlasz-tásos kamrafejtés technológiájának továbbfejlesztése maradt.

Mivel a termelésirányításban is szerette volna magát kipró-bálni, 1975-ben a Balinkai Szénbányák gazdaságilag sikeresezüst korában bányamester lett, egyben a fõmérnök termelésihelyettese is. A balinkai években változó beosztásokban dolgo-zott. Mûszaki csoportvezetõként a mérnökség, a bányaszellõz-tetés és a bányamentõ állomás tartozott az irányítása alá 1988-tól, ekkor a gázveszély miatt a bánya nyomó szellõztetését átál-lították a biztonságosabb szívó szellõztetésre. 1994-ben, aBalinkai Bányaüzem és a Bakonyi Erõmû integrációját követõ-en a bányamûvelési osztály vezetõjeként termeléssel és terve-zéssel kapcsolatos feladatokat látott el, aztán a fõmérnök he-lyettese lett. A korhatárt elérve ment nyugdíjba.

A munka mellett hagyományõrzéssel is foglalkozott, nem-zetközi kapcsolatokat építve és tanulmányutat szervezve. Arendszerváltozás idején az új szakszervezetek megalakítását se-gítette. A civil életben a természet közelségét kereste, elfoglalt-ságai is erre irányultak, és kutyaszeretete is ebbõl fakad. Egyidõben tenyésztette is õket.

Cserháti József okleveles bányamûvelõmérnök

1933. 07. 27-én Mizserfán született. Iskolái: 8 általános, Mizserfa, 2 év szakmunkásképzõ (gép-

lakatos) Salgótarján, 1 év gépipari technikum, Salgótarján, 4 évbányaipari technikum, Tatabánya, 8 év Nehézipari MûszakiEgyetem, Miskolc.

Munkahelyei: 1957-1969: Nógrá-di Szénbányászati Tröszt, Salgótarján, 1969-1971: Országos Érc-és Ásvány-bányák, Egri Kutató és Termelõ Mû-vek, 1971-1979: Mátravidéki KõbányaVállalat, Recsk, 1979-1991: KõbányaVállalatok Budapesti Képviselete.

Nyugdíjba vonulása után: 1991-2001: Zsámbéki Mezõgazdasági Szö-vetkezet, dolomit bányája, Zsámbék.

Mivel a bányászati iparágban sze-rezte az elméleti ismereteket és okleveleit, pályája a bányászatitevékenységet folytató vállalatokhoz kötõdött, végigjárva aszén-, érc- és kõbányászatot. Ezek fõbb vonalakban az alábbiakvoltak:

• Közvetlen termelésirányítás aknászként, fõaknászként,bányamesterként, üzemvezetõként és robbantásvezetõként,mely az ásványok feltárására, kitermelésére, bányai gépek tele-pítésére, létesítmények, berendezések építésére, az ezekhezkapcsolódó biztonságtechnikai követelmények megtartásáraterjedt ki.

• A vállalati irányításba bekapcsolódva volt beruházási ésmûszaki fejlesztési osztályvezetõ, mûszaki kutatás vezetõ: En-nek keretében Líbiában egy mészkõ építési adalékanyag elõál-lítására alkalmas külszíni bánya beruházási és engedélyezésitervének elkészítését irányította 1981-ben, mûszaki és gazdasá-gi irodavezetõ a Kõbánya Vállalatok budapesti képviseletén, anyugdíjazását megelõzõ 5 évben, 1991. július 27-ig.

• Nyugdíjasként 1991 és 2001 között felelõs mûszaki veze-tõ és robbantásvezetõként irányította a Zsámbéki Mezõgazda-sági Szövetkezet dolomit bányáját, 1995-ig munkaszerzõdéssel,ezt követõen pedig egyéni vállalkozóként 2001-ig megbízásiszerzõdéssel.

• A fentiek keretében az alábbi tevékenységeket végezte:Külfejtéses bányák tervezése, beruházása, telepítése, létesítmé-nyek tervezése, telepítése, bányászati célú gépi berendezésektelepítése, bányai kommunális épületek telepítése, bányatelkektervezése, engedélyeztetése, bányamûvelési mûszaki üzemi ter-vek /MÜT/ készítése és engedélyeztetése, robbantási tevékeny-ség végzéséhez szükséges engedélyezési eljárás bonyolítása, re-kultivációs tervek készítése és engedélyeztetése, a bányászatitájrendezés irányítása, bányászati biztonságtechnikai elõírásokmegtartásának ellenõrzése.

Az OMBKE-nak 1960 óta a tagja.Munkássága során számos szakmai kitüntetésben részesült.

Csontos István okleveles bányamûvelõmérnök1941. július 24-én Kiskõrösön szü-

letett. Általános iskoláit Kecelen, kö-zépiskolai tanulmányait a pécsi CsétiOttó Bányaipari Technikumban vé-gezte. 1961-ben felvételt nyert a mis-kolci Nehézipari Mûszaki Egyetem Bá-nyamérnöki Karára, ahol 1966-ban bá-nyamûvelõmérnök oklevelet kapott.

Végzése után 1977 augusztusáig aMecseki Ércbányászati Vállalat III. sz. bányaüzemében bánya-mérõ mérnökként, majd a Mecseki Szénbányák Komlói Zobákaknáján fõbányamérõi megbízatást látott el nyugdíjazásáig.

1996-ban a Magyar Bányászati Hivatal hites bányamérõnekfogadta el.

Szakmai elismerései: Bányász Szolgálati Érdemérem bronzfokozat (1976), Bányász Szolgálati Érdemérem ezüst fokozat(1987), Üzemvezetõi dicséret (1988), Bányaigazgatói dicséret(1994).



Dr. Fodor Bélaokleveles bányageológusmérnök

Nagykõrösön, 1943. július 16-ánszületett. Pécsi középiskolásként abarlangok érdekelték, ami a földtanfelé terelte, és Miskolcra, a Nehéz-ipari Mûszaki Egyetem Bányamér-nöki Karára irányította, ahol 1966-ban bányageológusmérnökként dip-lomázott.

A városnak köszönhette életepárját is, felesége, Juhász Éva, kohóipari technikus és külke-reskedõ, ma már nyugdíjas.

1963-ban, a másodév utáni nyári gyakorlatot a Fejér Me-gyei Bauxitbányáknál töltötte, saját kérésére földalatti fizi-kai munkán. Ennek köszönhetõ, hogy 1966-tól 1975-ig aFejér Megyei Bauxitbányáknál már a kezdetektõl is ottho-nosan érezhette magát. Itt végzett munkája eredményekénthívták a Magyar Alumíniumipari Tröszt, majd jogutódja, aHUNGALU Rt. központjába, ahol 1975 és 1992 októbereközött geológusi, iparági fõgeológusi beosztásokat látott el.Közben 1983-ban a Nehézipari Mûszaki Egyetemen meg-védte doktori disszertációját. Bányák tervezésében, üzletiértékének meghatározásában, rekultivációs és kutatási ter-vek, illetve kutatási zárójelentések készítésében is részt vett.1992-ben a Központi Földtani Hivatalnál fõtanácsos lett, aMagyar Geológiai Szolgálatnál annak 1993. évi megalakulá-sától a 2003. októberi nyugdíjba vonulásáig az ásványvagyonnyilvántartási osztály vezetõje volt. Ez idõ szerint több mint120 egyéni és társszerzõi publikációja jelent meg zömmelmagyar és angol nyelven és több, mint száz szakmai elõadásttartott.

1966-tól tagja az Országos Magyar Bányászati és Kohá-szati Egyesületnek, a Magyarhoni Földtani Társulatnak,1990-tõl 2016-ig pedig a Mérnöki Kamara Szilárdásvány-bá-nyászati Tagozatának. Földtani szakértõi jogosultsággal ma isrendelkezik.

1994 és 2002 között az USA Bányászati Hivatalával, majdGeológiai Szolgálatával közösen létrehozott négy projekt ku-tatásvezetõje volt Amerikában és Magyarországon. 1994-tõlaz ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága Fenntartható Ener-gia Komitéjának és Ásványi Nyersanyag Klasszifikációs Mun-kacsoportjának a tagja. 2004-tõl a Bátaapáti felszín alatti kis-és közepes aktivitású radioaktív hulladéktároló projekttelkapcsolatos több jelentést, illetve tervet bírált.

A szakmától a nyugdíjas években sem szakadt el, 2004-tõl egyéni vállalkozóként dolgozva több külfejtés felelõsmûszaki vezetõje, illetve vezetõhelyettese. 2005-tõl az Eöt-vös Loránd Tudományegyetem Alkalmazott és Környezet-földtani Tanszékén tanít, ásványvagyon-gazdálkodást és ér-tékelést, bányagazdaságtant, valamint bányajogot. 2014-ben kapta meg címzetes egyetemi docensi kinevezését.2008-tól 2015-ig a Pólus Kincs Nyrt., majd Hun MiningNyrt. földtani-bányászati szakértõje, majd az igazgatóta-nács tagja, illetve elnöke volt.

Magyarországon kívül Vietnamban vett részt bauxitku-tatásban. 2011-ben kollégáival együtt látogatást tett Kíná-ban, a Recsken és Rudabányán tervezett vegyesvállalatügyében.

Ma már az összegzésen is gondolkodik, kötelességénekérzi tudása és gyakorlati tapasztalatai átadását a jövõ nem-zedékének. Hazánk ásványkincsekben nem szegény ország,lehetõségeinek kihasználására szükség van, ennek leghaté-konyabb módját kell megtalálnunk mindnyájunk érdeké-ben. Ezen dolgozik.

Dr. Gagyi Pálffy András okleveles bányamûvelõmérnök1943. március 27-én Temesváron

született. 1961-ben a budapesti Szé-chenyi István Gimnáziumban kitünte-téssel érettségizett. 1960-ban a Nem-zetközi Matematikai Diákolimpiántagja volt a magyar csapatnak. 1965-ben az Országos Tudományos Diák-köri Konferencián matematikából I.díjat kapott. Bányamûvelõ-mérnöki

oklevelét 1966-ban szerezte a miskolci Nehézipari MûszakiEgyetem Bányamérnöki Karán. Egyetemi doktori disszertáció-ját 1969-ben védte meg a Nehézipari Mûszaki Egyetemen érc-elõkészítés témában.

1966 és 1969 között a Gyöngyösoroszi Ércbányáknál üzem-mérnök, üzemvezetõ-helyettes. 1969 és 1979 között az Orszá-gos Érc- és Ásványbányáknál, mint területi fõmérnök a recskiércelõfordulás kutatásával, a nagyberuházás tervezésével és elõ-készítésével foglalkozott.

1979-tõl 1986-ig a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet fej-lesztési és tervezési igazgatója, majd mûszaki vezérigazgató-he-lyettese. Fõ szakmai területe a hazai bányászat fejlesztési straté-giáinak kidolgozása, a nagyberuházások terveinek koordinálása.1986 és 1988 között a Nehézipari Minisztérium fõmunkatársa.

1988-tól 1990-ig a Recski Rézérc Mûvek fejlesztési igazga-tóhelyettese, 1990-tõl 1995-ig a recski ércbányászat vezérigazga-tója. 1991-tõl napjainkig az Aquadom Mûszaki Tanácsadó Kft.ügyvezetõ igazgatója.

1990-tõl 1995-ig több nagyvállalat (Oroszlányi SzénbányákVállalat, Pécsi Erõmû Rt., Földgép Rt., Rotech Kft., KBFI)igazgatósági, illetve felügyelõ bizottsági tagja. 1991 és 1995 kö-zött a Mérnök Fórum ügyvezetõje. 2011-ben a Nemzeti Fejlesz-tési Minisztérium bányászati szakértõje.

2006-tól 2012-ig a Mûszaki és Természettudományos Egye-sületek Szövetségének fõigazgatója. 2001-tõl napjainkig az Or-szágos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület ügyvezetõigazgatója.

Szakmai tevékenysége elsõsorban a bányagazdaságtan, bá-nyatelepítés és az ércbányászat területét öleli fel. Szakmai mun-káságának kezdetétõl a recski ércelõfordulás hasznosításánakkérdéskörével foglalkozik. Tagja az MTA Matematikai és Fizi-kai Osztály Operációkutatási Bizottságának (1980-1989) és aFöldtudományok Osztály Bányászati Tudományos Bizottságá-nak (1989-1998). A BTB Mélybányászati Albizottság (1975-1980) és a Nyersanyag-hasznosítási Albizottság titkára (1983-1985). Két ciklusban a Miskolci Akadémiai Bizottság Ásvány-elõkészítési Albizottságának társelnöke.

50 éve tagja az Országos Magyar Bányászati és KohászatiEgyesületnek, ahol több elnökségi bizottságot vezetett. Azegyesületben társelnöke volt a budapesti helyi szervezetnek(1980-1986), elnöke volt a mátrai helyi szervezetnek (1991-2004). Az OMBKE Ellenõrzõ Bizottság elnöke (1997-2001),2001-tõl ügyvezetõ igazgató. 1995-tõl a Bányászati és Kohásza-ti Lapok szerkesztõje.

Kitüntetései: Szent Borbála emlékérem (2001), Környezetvé-delem Kiváló Dolgozója (1984), Bányászati szolgálati érdeméremarany fokozat (1992), z. Zorkóczy Samu-emlékérem (2005),Sóltz Vilmos-emlékérem (2003, 2013), az OMBKE tiszteleti tag-ja (2007), Tiszteleti Hites Bányamérõ (2008), ÉpítéstudományiEgyesület: ÉTE-díj (2009), MTESZ emlékérem (2008), MMKCséti Ottó oklevél (2009), Szlovák Bányászati Egyesület emlék-érem (2012), Szlovák Gazdasági Miniszter: „Hagyományápolá-sért” emlékérem (2012), Magyar Bányászatért Emlékérem(2010), Miskolci Egyetem: Pro Facultate Rerum Metallicarum(2007), Magyar Arany Érdemkereszt (2014).

Jáger József okleveles bányagépészmérnök1943. május 19-én született Pé-

csett, ahol 1961-ben a ZipernovszkyKároly Gépipari Technikumban álta-lános gépipari technikusként végzett.Ezt követõen a Nehézipari MûszakiEgyetem Bányamérnöki Karának Bá-nyagépész Szakán 1966-ban bányagé-pészmérnöki oklevelet szerzett.

Oklevelének megszerzése után aMecseki Szénbányászati Tröszt igazgatóságán, az üzemgazdasá-gi osztályon kezdte munkáját. 1969-ben a tervezõ osztályra ke-rült. Gépész tervezõként különbözõ géptelepítések, gázlecsapo-ló állomások, aknarakodói gépi berendezések tervezését végez-te. 1972-tõl 1976-ig a tröszt vasasi bányaüzemében külszíni fõ-mûvezetõként a karbantartó mûhelyt irányította. Munkakörifeladata az aknaszállítás és külszíni szállítás, osztályozás üzem-vitelének biztosítása volt. 1976-tól 1993-ig a Mecseki Szénbá-nyák gépészeti osztályán dolgozott különbözõ beosztásban (gé-pészeti ügyintézõ, csoportvezetõ, szakági fõmérnök, osztályve-zetõ-helyettes).

Fõ munkaterülete az aknaszállítás volt. Közremûködötttöbbek között az 1981-ben üzembe helyezett Komló KossuthIV-es akna aknaszállító berendezésének, akna rakodóinak be-ruházási munkáiban és beüzemelésében, valamint az aknaszál-lító kötelek mûszeres vizsgálatának bevezetésében és az akna-szállító gépkezelõk tervezett szakmásításában (oktatási terv,Aknaszállítógép kezelõ és karbantartó szakmai ismeretek c.tankönyv írása).

1993-ban a bánya-erõmû integrációt követõen szakértõkéntátkerült a Pécsi Erõmû Rt. mûszaki igazgatóságának fejlesztésiszakági fõmérnökségére. Egyik fõ feladata volt a tervezett fluidtüzelésû erõmû szénbeszállítási és fogadási rendszerének vizs-gálata, valamint annak tervezésében való közremûködés. Aszéntüzelésû erõmû-fejlesztés elmaradása és a mélymûvelésûszéntermelés megszüntetése miatt a mûszaki igazgatóságról1999-ben a Kõszén Kft.-hez került mûszaki fejlesztõnek, ahon-nan 2004-ben nyugdíjba vonult.

Elismerések, kitüntetések: Bányászati Szolgálati Érdem-érem bronz (1981) és ezüst (1991) fokozatai, Bányász Szolgála-ti Oklevél (200l), Kiváló dolgozó (1984), Igazgatói dicséret(1995), Pécsi Erõmû Részvénytársaságért Emlékérem (200l),OMBKE tag, Sóltz Vilmos-emlékérem tulajdonosa.

Kardics Istvánokleveles bányamûvelõmérnök1941. 01. 09-én Szolnokon szüle-

tett. 1966-ban végzett a miskolci Ne-

hézipari Mûszaki Egyetem Bánya-mérnöki Karának bányamûvelési sza-kán. Végzés után az Észak-magyaror-szági Kõbánya Vállalatnál helyezke-dett el. A Tarcali Bányaüzemben,majd a vállalat tarcali központjában

dolgozott, ahol nagyon sok bányászattal kapcsolatos témávalfoglalkozott: geodéziai mérés, bányamûvelési térképek, mû-szaki üzemi tervek készítése, bányatelek fektetés, földtani ku-tatás, robbantástechnika, kisajátítás, telekmegosztás, bányakárügyek.

1970 félévétõl közel 3 évig dolgozott az Országos FöldtaniKutató Fúró Vállalat miskolci üzemegységénél. Ott térképezés-sel, felszíni geofizikával és geodéziával foglalkozott, majd 1973-ban ismét az Észak-magyarországi Kõbánya Vállalat alkalma-zásába került. A miskolci munkaviszonya idején az Új Tavasz

Mezõgazdasági Termelõszövetkezet Mályi kavicsbányájának fe-lelõs mûszaki vezetõje volt.

1976. április 1-tõl dolgozott az Oroszlányi Szénbányáknál,illetve jogtudójánál, a Vértesi Erõmû Rt.-nél. Kezdetben azigazgatóságon bányamûszaki ügyintézõ, 1977. március 1-tõl aXXIII. Bányaüzemben, 1980. november 16-tól a XX. Bánya-üzemben volt döntés-elõkészítõ csoportvezetõ. Munkája soránhozzá tartozott a mérnökség, a geológiai csoport, a tervstatisz-tika és a munkahelyi elszámolás.

1978-ban szerezte meg a bányaipari gazdasági mérnöki dip-lomát.

1984. április 1-én került a Márkushegyi Bányaüzembe ter-vezési és mûszaki fejlesztési fõmérnöki munkakörbe, ahol amérnökség és a geológiai csoport vezetõje lett. A mûszaki fej-lesztési tevékenységen belül fõleg a vágatok biztosításánakproblémáival foglalkozott: TH biztosítás, TH kötõszerek kérdé-sei, kõzetcsavaros vágatbiztosítás, hátûrkitöltés, kõzetragasztás,Bullflex módszer alkalmazása. A 90-es években az OroszlányiKülfejtésben robbantásvezetõi feladatot is ellátott.

2002. december 1-tõl nyugdíjas.A Magyar Mérnöki Kamara Szilárdásvány-bányászati Ta-

gozatának tagja és rendelkezik bányászati tervezõi és szakértõijogosítványokkal.

2005. február 22-én oklevelet szerzett a Budapesti Mûszakiés Gazdaságtudományi Egyetem gazdasági elemzõ szakán.

2005. április 1-tõl az „Iváncsa I.-kavics” védnevû bányatel-ken mûködõ kavicsbánya felelõs mûszaki vezetõje.

Mûszaki publikációi: több bányászati szakcikk szerzõje, ill.társszerzõje, és megjelent egy könyve az oroszlányi szénmeden-ce bányászatáról.

Kárpát Csabaokleveles bányamûvelõmérnök1942. április 3-án született Doro-

gon. Általános iskolába Csolnokonjárt, majd 1960-ban az esztergomi I.István Gimnáziumban érettségizett.Gimnáziumi érettségije után egy évetdolgozott a dorogi XVII-es aknán.1961-ben felvételt nyert a NehézipariMûszaki Egyetemre, ahol 1966-banbányamûvelõmérnöki diplomát szer-

zett. A diploma megszerzése után a Bányászati AknamélyítõVállalatnál kezdett dolgozni, mint beosztott mérnök, majdüzemvezetõ helyettes és üzemvezetõ beosztásokban. 1975-tõlaz Aknamélyítõ Dorogi Körzetének fõmérnöke, majd 1984-benkörzetvezetõje lett. Ezen beosztásokban irányítóként részt vetta dorogi bányafeltárásokban. A szénbányászat visszafejlesztésemiatt a körzet bekapcsolódott az országos pincerehabilitációsprogramba, fõként Szentendre és Budafok térségében. Az1970-es években speciális mélyépítéssel is foglalkozni kezdett ésa Magyarországra az NSZK-ból behozott úgynevezett feltárásnélküli technológiák egyik magyar meghonosítója volt. E terü-leten társaival több találmány kidolgozásával segítette az impor-tált technológia továbbfejlesztését. Munkájának színvonalát mi-nõsíti, hogy az akkori építésügyi és városfejlesztési miniszter Ki-váló Munkáért miniszteri kitüntetésben részesítette.

1988-ban kinevezték a Bányászati Aknamélyítõ Vállalatmûszaki vezérigazgató-helyettesének, de a szénbányászati szer-kezetátalakítás folytán a vállalatot felszámolták. 1992-ben mun-katársaival megalakították az AKNABAU Kft.-t, amely vezeté-sével a speciális mélyépítés területén tevékenykedett. E munká-ja során került kapcsolatba a SADE nevû francia világcéggel,amely akvizíció eredményeképpen irányítást szerzett azAKNABAU Kft.-ben. További lépésként az AKNABAU Kft. aSADE Magyarország Kft.-be olvadt. 2003-ban kilépett a francia



cégbõl, és megalapította a CONSOLVA Kft.-t, amely döntõena SADE Kft. és más építõipari cégek alvállalkozójaként, deönállóan is vállalkozva mûködik napjainkig.

Mûszaki tevékenysége mellett az OMBKE Dorogi szerve-zetében évekig vezetõségi tag, a Komárom Esztergom MegyeiMérnöki Kamarában elnökségi tag volt. Jelenleg is aktívan dol-gozik a Komárom Esztergom Megyei Kereskedelmi és Iparka-marában, mint általános alelnök.

Tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el. Több Ki-váló Dolgozó érme mellett megkapta az OMBKE EgyesületiMunkáért plakettjét, a Wahlner Aladár-emlékérmet, a Sóltz Vil-mos-emlékérmet, a Kiváló Bányász miniszteri kitüntetést, a Bá-nyász Szolgálati Érdemérem fokozatait. Kamarai munkáját Ka-marai Díj és Elnöki Aranyérem fémjelzi.

Kazár Attila okleveles olajmérnök

1943. augusztus 31-én születettVeszprémben. A középiskolát aveszprémi Lovassy László Gimnázi-umban végezte. A miskolci Nehézipa-ri Mûszaki Egyetem BányamérnökiKarán szerzett olajmérnöki oklevelet1966-ban.

A siófoki Kõolajvezeték-építõVállalatnál 1966. június 30-án kezdett

dolgozni a gáz- és olajszállítási osztályon. Területi referenskéntmûködött közre többek között a Hajdúszoboszló- Vecsés, aHajdúszoboszló-Miskolc-Salgótarján között földgázszállító ve-zetékek kivitelezésében, üzemeltetésében, illetve a Barátság II.kõolajvezeték építésének elõkészítésében.

1970 augusztusában Veszprémbe, a Kerületi BányamûszakiFelügyelõséghez került bányamûszaki felügyelõ munkakörben.A felügyelõség illetékességi területén (Fejér, Zala, Vas ésVeszprém megyékben) végzett engedélyezési, ellenõrzési fel-adatokat. 1973-ban a miskolci egyetemen gázipari szakmérnökioklevelet szerzett.

A felügyelõségen 1977-ben csoportvezetõ, 1986-ban osz-tályvezetõ, 1993-ban hivatalvezetõ-helyettes, majd 1993-ban(átszervezés miatt a felügyelõség területe kibõvült Komárom-Esztergom és Gyõr-Moson-Sopron megyékkel) helyettes bá-nyakapitány. 2003. január l-tõl bányakapitány, majd 2010 au-gusztusától fõtanácsadó. 2012. január 1-tõl nyugdíjas.

Kitüntetései: Nehézipar Kiváló dolgozója (1983), Veszprémmegyéért érdemérem arany fokozata (1984), Szent Borbála-érem (2005), Magyar Köztársaság Arany- Érdemkereszt (2006),Bányász Szolgálati érdemérem (bronz-, ezüst-, arany fokozat, il-letve 40 éves és 45 éves szolgálati oklevél), Magyar Bányásza-tért szakmai érdemérem (2011).

Az OMBKE Bakonyi csoportjának tagja és elnöke az Ener-giagazdálkodási Tudományos Egyesület veszprémi csoportjá-nak. Jelenleg családjával Veszprémben él.

Kricsfalussy Jánosokleveles bányagépészmérnök1943-ban született Ungváron. Ál-

talános iskoláit Ózdon végezte. 1961-ben érettségizett a kisvárdai BessenyeiGyörgy Gimnáziumban. Az évben fel-vételt nyert a miskolci NehézipariMûszaki Egyetem Bányamérnöki Karbányagépészeti szakára.

1962-ben „társadalmi tanulmányiösztöndíj” szerzõdést kötött az OKGT

Dunántúli Kõolajfúrási Üzemmel (DKÜ). 1966-ban a diploma-védés után elfoglalta a szerzõdés szerinti munkahelyét, Nagyka-

nizsán gyakornoki munkakörben. Egy évet töltött ebben a mun-kakörben, mely alatt dolgozott 3 mûszakos munkarendben fú-róberendezéseknél és az üzemegységek karbantartó mûhelyei-ben.

1967 nyarán kinevezték a nagykanizsai központi karbantar-tó mûhelybe mûvezetõnek.

1969-ben emelõgép-ügyintézõi kinevezést kapott az OKGTDKÜ gépészeti osztályára.

1971-ben a gépészeti osztályon TMK-vezetõi megbízást ka-pott.

l974-ben az OKGT átalakítással létrehozta a Dunántúli Ku-tató és Feltáró Üzemet (DKFÜ). Ebben a szervezetben a gépé-szeti osztály vezetésére kapott megbízást.

1978. január l-vel a Dunántúli Kõolaj és FöldgáztermelõVállalatot (DKFV) és a DKFÜ-t összevonta az OKGT és létre-hozta a Kõolaj és Földgázbányászati Vállalatot (KFV). Az újvállalatnál is a gépészeti osztály vezetésére nevezték ki.

1979. szeptember 1-tõl a KFV anyaggazdálkodási fõosztályvezetõje lett. Ez az idõszak a számítógépesítés idõszaka, többszámítógépes rendszer kialakításában, létrehozásában vettrészt.

1990-ben az OKGT újra átszervezte a dunántúli kõolaj- ésföldgázbányászatot. A termelési tevékenységet magába olvasz-totta, a kutatási feladatokra létrehozta a Rotary Fúrási Kft.-t. ARotary Kft.-nél az anyaggazdálkodási osztályt vezette. 1994-bena Kft. Zrt.-vé alakult, itt az anyaggazdálkodási irodát vezette2000-ig. 2000-ben nyugdíjba vonult.

Kitüntetései: Bányász Szolgálati Érdemérem bronz és ezüstfokozat, Bányászat Kiváló Dolgozója, Rotary Díj.

Kun Zoltán okleveles bányamûvelõmérnök1939. 06. 14-én Budapesten szüle-

tett. 1966-ban a Nehézipari Mûszaki

Egyetemen a bányamûvelõmérnökidiploma megszerzését követõen a Kö-zép-Dunántúli Szénbányászati TrösztPadragi Bányaüzemében helyezke-dett el. E vállalat ösztöndíjasa volt azegyetemi tanulmányai során. Üzem-

mérnöki beosztásban dolgozott 1970 júliusáig. Feladatkörébetartozott a bányabiztosítás, robbantás, mûszaki fejlesztés, tech-nológiai elõírások elõkészítése. Munkája során tesztelte és véle-ményezte az új hidraulikus támokat, gyakorlati próba alapján újtípusú TH kötõszerkezetre tett javaslatot. Kidolgozta a robban-tógépek alapmûszerekkel történõ új típusú ellenõrzési rendsze-rét. Ez alapján valósult meg Padragon a robbantógép javító ésellenõrzõ állomás.

1970 júliusától 1974 augusztusáig a Bauxitkutató Vállalat-nál dolgozott technológusként. Mûszaki tevékenysége a kutató-fúrásra és az aknafúrásra terjedt ki. Munkaköri feladata volt amûszaki fejlesztési tervek kidolgozása és ezek kivitelezésébenvaló közremûködés, a vállalati idõszakos és éves tervek mélyfú-rási fejezeteinek kidolgozása. Elkészítette a Nyirád térségébenfúrt víztelenítõ aknák kiviteli terveit.

1974 augusztusától 1986 áprilisáig a Veszprém Megyei Párt-bizottság gazdaságpolitikai osztályán dolgozott. Mûködési terü-letéhez tartoztak a Nehézipari Minisztérium irányítása alá tar-tozó vállalatok: a két szénbánya vállalat (veszprémi, várpalotai)a két erõmû, Bakonyi Bauxitbánya Vállalat, a két alumínium-kohó, és három vegyipari vállalat. Munkája során szoros kap-csolatot tartott a megye bányászatával. Bányamûvelõmérnökiképesítése és konkrét tapasztalata alapján korrekt véleményttudott adni a Nehézipari Minisztériumnak a szénbányászathelyzetérõl és fejlesztésérõl szóló jelentésérõl. Aktívan részt vett


a két szénbánya vállalat egyesítésével a Veszprémi SzénbányákVállalat létrehozásában. Az egyesített vállalat kimagasló ered-ményeket ért el a széntermelésben és a pajzsgyártásban, amelyaz intenzív fejlesztés eredményeképpen világhírnévre tett szert.Jelentõsen javultak a bányászok életkörülményei.

1986-ban a Veszprémi Szénbányák Vállalatnál folytattabányamérnöki tevékenységét, a szervezési és számítástechnikaifõosztályt vezette. Vezetésével elkészült a vállalat egységesszervezeti és mûködési leírása, kialakult a szervezés rendszere.Összegyûjtötték a vágathajtás és a frontfejtés munkaszervezésitapasztalatait, feladatait a bányaüzemeknél. Ebben az idõszak-ban valósult meg a számítógépes anyagnyilvántartás és abérszámfejtés.

A vállalati központ megszüntetése következtében 1993-tól1998 végéig, a nyugdíjazásáig az Ajkai Hõerõmûhöz csatoltAjkai Bányáknál dolgozott biztonságtechnikai csoportve-zetõként. Vezetése alá tartozott a bányamunka biztonságánakmegõrzése, ellenõrzése és a munkavédelem.

Lovász András okleveles bányamûvelõmérnök1942. november 14-én született

Gyöngyössolymoson. 1961-ben a VakBottyán Gimnáziumban, Gyöngyösönérettségizett. Még ebben az évben,mint a Mátrai Ásványbányák ösztön-díjasa felvételt nyert a Nehézipari Mû-szaki Egyetem Bányamérnöki Karára,ahol 1966-ban mint bányamûvelõ-mérnök vette át oklevelét.

Idõközi összevonások miatt, az Országos Érc- és Ásványbá-nyák istenmezejei bentonit bányájában kezdte mérnöki pálya-futását, üzemmérnöki beosztásban. Elsõ, embert próbáló fel-adatként az acéltámos frontfejtés bentonitban történõ beveze-tésében vett részt. 1967-ben a Gyöngyösoroszi Ércbányához he-lyezték át, ahol szinte a bányamérnöki beosztások minden terü-letén tevékenykedett. Volt termelésirányító mérnök, szellõzte-tési felelõs, körletvezetõ, robbantási munkálatok felelõs vezetõ-je. Komoly szerepet vállalt az új fejtésmódok kialakításában ésúj robbantási technológiák bevezetésében. Sikeresen oldottameg mérnök kollégáival az omlasztásos talppásztafejtésGyöngyösorosziban történõ bevezetését, a fél másodpercesgyutacsok /FMG/ ércbányászati alkalmazását. Irányította a fel-törés hajtó padozat alkalmazásának kísérleteit, majd véglegesbevezetését is.

1973-tól osztályvezetõként irányította a bányabiztonságiosztályt és a mérnökséget is.

1982. január 1-jével kinevezték a Gyöngyösoroszi Ércbányafelelõs mûszaki vezetõ fõmérnökének. Ezen beosztásában a bá-nya központilag elrendelt tartós szüneteltetéséig vezette a bá-nyaüzemet, miközben kinevezték az ércelõkészítõvel összevontkörzet üzemigazgatójának is. A bánya termelési leállítása utánmegromlott egészségi állapota miatt 1988 végén rokkantságinyugdíjba vonult.

Munkáját számos kitüntetéssel ismerték el. Többszörös ki-váló dolgozó, kiváló újító és társadalmi munkás. A BányászSzolgálati Érdemérem minden fokozatát megkapta. Egyesüle-tünkben is folyamatosan elismert jó munkát végzett, amit szin-tén több elismerés kísért.

1990-ben családi vállalkozás alapításával tovább tevékeny-kedett a bányászat területén. Heves megyében több kavics-, kõ-és homokbánya mûszaki tervezésével foglalkozott, amit a mainapig is folytat, tervezõ és felelõs mûszaki vezetõi feladatok el-látásával. Tervezett és épített, jó nevû borászoknak földalattipincéket is. A Heves Megyei Mérnöki Kamara tagja, több bá-nyászati területen tervezõi és szakértõi jogosultsággal.

Makovi Gyulaokleveles bányamûvelõmérnök1942. október 20-án született Bu-

dapesten. Iskoláit Budapesten, Siófo-kon és Pannonhalmán végezte, azegyetemet Miskolcon. A NehézipariMûszaki Egyetemen 1966-ban diplo-mázott, mint bányamûvelõmérnök ésmegházasodott. Felesége, Bak Évaközgazdász technikus, hû társa volt jó-ban-rosszban. Ezzel egyidejûleg mun-

kába lépett a Közép-dunántúli Szénbányák Ajkai Bányaüze-mében.

Öt évig volt „kiemelt” üzemmérnök. A kétaknás üzemben,Ármin-akna és Kossuth-akna közt pendlizett, mindig ott volt rászükség, ahol nem ment a termelés, vagy baj volt a biztonsággal.1971-ben körletvezetõ, 1973-ban aknavezetõ lett Kossuth-ak-nán. Maróhengeres frontfejtések jelentõs teljesítménynövelése„ciklusdiagram” irányítással, frontfejtések átszerelésének idõ-igény csökkentése hálódiagramok felhasználásával, preventívintézkedések az exogén bányatüzek csökkentésére, taktikai ésoperatív tervek kidolgozása és rendszeresítése.

1976-tól 1977-ig az Országos Vezetõképzõ Intézet (VUP-I)hallgatója volt. A hetvenes években kibontakozó „új gazdaságimechanizmus” jegyében beiskolázták, amelyet sikerrel elvégezett.

Elhelyezkedése 1978-ban nem volt zökkenõmentes. AzOroszlányi Szénbányák Vállalat önálló bér- és munkaerõgaz-dálkodási osztályának vezetõje lett. Az aknák sorozatos bezárá-sa mellett az eocén program keretein belül folyt a MárkushegyiBánya építése. Az osztály funkcionális feladatainak irányításaés ellenõrzése mellett elsõsorban a bérezés hatékonyságánaknövelése, ütõképes munkaerõ és a szükséges létszám biztosítá-sának vezetése volt a feladata. A gépesítés igen magas szintjemegkövetelte a komplex normák kialakítását, amelyhez a bá-nyákban addig nem alkalmazott „multimoment”munkanap fel-vételeket készítették. Új bérformát alakítottak ki az egyösszegûbérutalványozás széles skáláján. A termelés felfutóban volt azeocén program elsõ és legnagyobb szénbányájában, külsõ cége-ket fogadtak a létszám növelése céljából. A lengyelek számameghaladta a négyszázat. Precíz és korrekt munkakapcsolatokjellemezték együttmûködésüket, jó bányászok, kiváló szakem-berek voltak. A közös bányász lét mellett sokat segített a hagyo-mányos lengyel-magyar barátság.

Az eocén program az évtized végére kifulladt, a vállalatcsõd közelbe került. 1991-tõl 1994-ig az Oroszlányi SzénbányákKft., 1994-tõl 2001-es nyugdíjba vonulásáig a Vértesi ErõmûZrt. fõmunkatársa volt, papíron, a valóságban Márkushegyen ahumánpolitika vezetõje, az üzemek átszervezése után a bánya-igazgatóság humánpolitikusa. Szép emlékû professzoruk, dr.Zambó János egykori megjegyzését, amit 50 éve megmosolyog-tak, a sors kegyébõl szerencsésen sikerült megvalósítania: „egybányamérnök helye akkor biztos, ha íróasztala az akna 100 mé-teres körzetében van”.

Martényi Árpád okleveles bányamûvelõmérnök1943. május 15-én született Eper-

jesen polgári családban. 1947-ben a la-kosságcsere folytán kerültek Buda-pestre. Általános- és középiskoláit isitt végezte.

1957 és 1961 között öt nyáron,családi kapcsolatok révén, a KözpontiFöldtani Hivatal irányítása alatt mû-ködõ egységeknél, a Földtani Kutató-

fúró Vállalat várpalotai üzeménél és az Eötvös Lóránt Geofizi-


kai Intézet földmágneses csoportjánál dolgozott diákmunkás-ként.

1961-ben felvételt nyert a Nehézipari Mûszaki Egyetem(NME) Bányamérnöki Karára, ahol 1966-ban bányamûvelõ-mérnöki oklevelet szerzett. Az egyetemi évek alatt üzemi gya-korlatot a Borsodi Szénbányák Mákvölgyi Bányaüzemében(Rudolftelep), a Tatabányai Szénbányáknál (Síkvölgy és XII.akna) és az Oroszlányi Szénbányáknál (III-as üzem) töltött.

1966 és 1978 között a Dunai Cement- és Mészmûvek(DCM) bányaüzemében dolgozott, mint felelõs mûszaki veze-tõ, robbantásvezetõ és üzemvezetõ. Idõközben közgazdaságitanulmányokat is végzett és 1973-ban bányaipari gazdaságimérnöki oklevelet szerzett Miskolcon.

1978 és 1983 között az Országos Érc- és Ásványbányáknál(OÉÁ) dolgozott különbözõ beosztásokban: a Dunántúli Mû-veknél a mûszaki osztályon helyettes vezetõként, majd a keres-kedelmi részlegnél osztályvezetõként, a központban területi fõ-mérnökként (Hegyalja és Eger területeken).

1983 és 1991 között a Bányászati Aknamélyítõ Vállalatnál(BAV) dolgozott különbözõ területeken és beosztásokban: aközpontban területi fõmérnökként, a Dorogi Körzetnél üzem-vezetõként, majd fõmérnökként, majd 1990-ben a kuvaiti ve-gyesvállalat igazgatója lett.

1991 és 2007 között a Szénbányászati SzerkezetátalakításiKözpont (SZÉSZEK) vezetõ fõtanácsosa volt. Innen mentnyugdíjba.

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek1963 óta tagja, a budapesti szervezetnél különbözõ beosztások-ban végzett társadalmi munkát. A Mérnöki Kamara alapító tag-jai között van (1995), a Szilárdásvány-bányászati Tagozat Minõ-sítõ Bizottságában tevékenykedett évekig. Társadalmi munkái-ért Szent Borbála és Cséti Ottó kitüntetésekben részesült.

Sipos Gáborokleveles bányagépészmérnökUngváron született 1944-ben.

Szülei az egészségügyben dolgoztak.Általános iskolai tanulmányait Kár-pátalján, Mezõkaszonyban végezte.

1959-ben családjával Magyaror-szágra települtek át, Debrecenben aFazekas Mihály Gimnáziumban érett-ségizett 1961-ben, még ez évben amiskolci Nehézipari Mûszaki Egye-

tem Bányamérnöki Karának hallgatója lett, 1966-ban bánya-gépészmérnöki diplomát szerzett.

Szakmai pályafutását az OÉÁ Vasérc Mûveinél Rudabá-nyán kezdte, mint a röviddel azelõtt alakult Országos Érc- ésÁsványbányák ösztöndíjasa. Elsõ mûszaki feladatait az ottanidúsítómûben beosztott mérnökként, késõbb szakvezetõ mér-nökként látta el. Eközben a termelés bõvítésében szükséges ter-vezési munkákat és technológiai korszerûsítési kísérleteket vég-zett fõmérnöki irányítás mellett (baritdúsítási, porszeparálási,festékipari õrlési stb.). A technológiai berendezések dúsítóbankialakított karbantartási és nagyjavítási rendszerét a KGSTszakfórumán Krivoj Rogban a nemzetközi szakma elé tárta.

Vállalatvezetési kezdeményezésre 1969-ben Rudabányáróla magasabb szintre emelt recski mélyszinti ércesedéskutatásrecski csoportjához került. Az akkor megalakuló OÉÁ RézércMûvei üzemelõ kismélységi recski bánya- és ércelõkészítõ üzemgépészeti vezetõjének feladatkörét is ellátta.

Tevékenységének súlypontját a recski nagymélységû ércese-dés bányászati kutatásában mélyítésre kerülõ aknák gépészetiés villamos mûszaki ellenõri tevékenysége mellett a beruházáselõkészítésének folyamata képezte orosz és német nyelvtudásá-ra is támaszkodva.

1978-ban Budapestre az OÉÁ központjába helyezték, arecski beruházási osztályon területi fõmérnöki beosztásban to-vább dolgozott a recski nagyberuházás elõkészítésében.

A létesítendõ, hazánkban eddig nem ismert termelõkapaci-tású bányaüzem termelési-szállítási feladatainak ellátásáhozszükséges önjáró dízel technika és aknaszállítás tervezéséhezszakmai tanulmányutakon vett részt Krivoj Rog és a szovjet Kö-zép-Ázsia szkarnos színesfém bányáinál, a mongol Erdenetkombinát ércdúsító üzemében, majd a kaukázusi rézércdúsítók(Kafan és Kadzsaran), a bolgár MEDET kombinát bánya éselõkészítõ üzemeinél részben vállalati és KBFI, részben KGSTfémkohászati szakbizottsága szervezésében. A dúsítási techno-lógia kiválasztását célzó flotálási kísérleteket vezette az OÉÁkutató laboratóriumában, Egerben. Tagja volt a nagyberuházásmegvalósítási tanulmányát készítõ magyar-szovjet vegyes szak-csoportnak.

A recski fejlesztési munkák leállítása után a vállalat ásvány-bányászati profilján belül beruházási területi fõmérnökként fel-adata volt a vállalat egyes üzemei éves beruházási terveinek ösz-szefogása és azok elfogadás utáni kivitelezésének felügyelete.

Széles körû nyelvi és szakirodalmi ismereteit a Mûszaki Új-donságok Bányászat (MUB) kiadvány munkatársaként, majdaz átszervezések miatti megszûnéséig utolsó szerkesztõjeként iskamatoztatta. Ugyancsak jelentõs az importált bányászati be-rendezések dokumentációinak honosításában végzett fordítóimunkássága, ami mintegy 20 évet ölel át.

Idõközben felsõfokú külkereskedelmi végzettséget szerzett,így az újonnan létrehozott vállalati külkereskedelmi osztály,majd az ebbõl alakult Mineralholding Kft. tagja, 2002. évi nyug-díjba vonulásakor kereskedelmi igazgatója, két évig külsõ mun-katársa.

Pályájának jellemzõje az anyavállalathoz való hûség, a bá-nyászat, ezen belül az érc- és ásványbányászat iránti elkötele-zettség.

Szabó Csaba okleveles bányamûvelõmérnök1943. 01. 10-én született Komá-

romban.Bányamûvelõmérnöki diplomája

megszerzése után (1966) a TatabányaiSzénbányászati Tröszt XII. bánya-üzemében kezdte bányamérnöki pá-lyafutását, ahol a mérnöki munkáhozelengedhetetlen bányamunkát ismer-tették meg vele, beosztott mérnök-

ként, körletvezetõ fõaknászként foglalkoztatták. 1971-ben fele-lõs mûszaki vezetõnek nevezték ki a Somlyó II. bányaüzembe.Az üzem – termelési tevékenysége mellett – feladatul kapta azeocén program elsõ bányájának (Csordakút) feltárását, terme-lésének beindítását, az eocén program nagyobb bányáiba(Nagyegyháza, Mány) tervezett bányászati tevékenységet ki-szolgáló berendezések (pajzs, komplex gépesítésû vágathajtás,függõsínpályás anyagszállítás stb.) alkalmazásához szükségestechnológiák kidolgozását, azoknak gyakorlatban való alkalma-zását. A Csordakúti Bányaüzem termelésének beindításávalpárhuzamosan megkezdõdött a leendõ Nagyegyházi Bánya-üzem, majd a Mányi Bányaüzem feltárása, amely munkák el-végzésével a bányaüzemet bízták meg. A megnövekedett fel-adatok végrehajthatóságának érdekében megalakult a Bányá-szati Feltáró Üzem, melynek vezetésére – üzemvezetõ fõmér-nökként – nevezték ki. A Bányászati Feltáró Üzem végezte el akét nagy eocén bánya feltáró vágatrendszerének, vízmentesítõtelepeinek kihajtását. A Nagyegyházi Bányaüzem fejtési tevé-kenységének beindítása után a bányaüzem üzemvezetõ fõmér-nökévé nevezték ki. Üzemi tevékenységét a befejezésükhöz kö-


zeledõ tatabányai bányaüzemeket és a termelésbelépõ MányiBányaüzemet egy egységbe tömörítõ Tatabányai Bányaüzem-ben fejezte be, üzemvezetõ fõmérnökként. 1992-ben „munka-védelmi szakmérnök” oklevelet szerzett.

A késõbbiekben a vállalat biztonsági fõmérnöke, majd mû-szaki vezérigazgató-helyettese lett. Az erõmûvel történt integrá-ció után a Tatabányai Energetikai Kft. bányaigazgatója volt. Azönálló tatabányai bányászkodás megszûnése után 1999-bennyugdíjba vonult.

Az OMBKE-nek 1965 óta tagja, 1994 és 2007 között azegyesület tatabányai helyi szervezetének elnöke volt. Pályafutá-sa során több vállalati, egyesületi, miniszteri, állami kitüntetés-ben részesült.

Szabó Lenke (Szilványi Jenõné) okleveles bányageológusmérnök

1943. május 12-én Ároktõn szüle-tett. Általános iskoláit Hejõpapibanvégezte, majd 1961-ben Sárospata-kon, a Rákóczi Gimnáziumban érett-ségizett. Ebben az évben felvételtnyert a miskolci Nehézipari MûszakiEgyetem Bányamérnöki Karára, ahol1966-ban diplomázott. Még ebben azévben augusztus 1-én a Tatabányai

Szénbányászati Tröszt Minõségellenõrzõ Üzemében helyezke-dett el. Kezdetben a kõzetmechanikai csoport vezetésével bíz-ták meg. Mint az üzem beosztott mérnöke matematikai statisz-tikai vizsgálatokat végzett a szén mintavételezésére, valamint aszénminõség-jellemzõk laboratóriumi vizsgálatának meghatá-rozására.

1972-tõl 1982-ig az akna- és vonókötelek vizsgálóállomásátvezette.

1982-ben a széntelepek, illetve 1985-tõl 1990-ig a vállalat ál-tal termelt és értékesített bauxitok mintavételezését, minõségel-lenõrzését irányította.

A vállalat felszámolása után létrejött a bánya-erõmû integ-rációja, melynek során megalapították a Vértesi Erõmû Rt.-heztartozó Tatabányai Energetikai Kft.-t. Ebben a gazdasági egy-ségben nevezték ki MEÜ vezetõnek, mely munkakört 1999. au-gusztus 1-ig – nyugdíjazásáig – töltött be.

Több alkalommal volt Kiváló Dolgozó, a Bányász Szolgála-ti Érdemérem, a Szent Borbála-érem, a Sóltz Vilmos-emlékéremtulajdonosa.

Az OMBKE tagja 1969 óta, a helyi szervezetnek pár évigvezetõségi tagja volt.

A Tatabányai Bányász Hagyományokért Alapítványtólmegkapta a Ranzinger Vince Emlékérmet.

Sziklai Ede okleveles bányamûvelõmérnök1943. március 14-én született

Csolnokon. Általános iskolai tanul-mányait a szülõfalujában kezdte, majdEsztergom-Kertvárosban fejezte be.A középiskolát Esztergomban az I.István Gimnáziumban végezte. Ne-gyedik generációs bányász utódkéntjelentkezett a miskolci NehézipariMûszaki Egyetem Bányamérnöki Ka-

rára, ahol 1966-ban szerzett oklevelet. A Dorogi Szénbányáktársadalmi ösztöndíjasaként a Tokodi Bányaüzemben üzem-mérnöki beosztásban kezdte mérnöki tevékenységét. 1970-tõl1977-ig a Lencsehegy I. aknavezetõi, 1977-tõl 1988-ig a Lencse-hegy II. bánya létesítmény fõmérnöki, 1988-tól 1989-ig a Len-csehegy II. bányaüzem igazgatói, 1989-tõl 1995 novemberéig te-

rületi fõmérnök, illetve mûszaki osztályvezetõ beosztásokat töl-tött be.

Szakmai tevékenysége révén több éven keresztül irányítot-ta a lencsehegyi középsõ eocén széntelep feltárási és bányamû-velési munkáit. Részt vett a Lencsehegy II. bánya elõkészítési,tervezési, majd a beruházás irányítási munkáiban.

1992-tõl 2003-ig külön megbízás alapján dolgozott a Doro-gi Szénmedence bányászati tevékenységébõl származó bánya-bezárási, bányakár és tájrendezési munkák bonyolításában.

1996-tól 2014-ig a Magyar Mérnöki Kamara bejegyzett ter-vezõi, bányakár és tájrendezési szakértõ jogosítvánnyal rendel-kezett.

Az OMBKE-nek 1964 óta tagja, 1987-tõl 1997-ig a helyiszervezet titkára volt.

Kitüntetései: Kiváló Dolgozó (1968, 1969, 1984), Kiváló If-jú Mérnök (három alkalommal), Bányamentõ Szolgálati Ér-demérem (bronz fokozat: 1981, ezüst fokozat: 1991), KiválóBányász (1996), Kiváló Újító (arany fokozat: 1985), Munka Ér-demrend (bronz fokozat: 1985), Bányamentõ Szolgálati Oklevél(1992), OMBKE Emlékérem (1990), Debreczeni Márton Em-lékérem (1993), Sóltz Vilmos-emlékérem (2004, 2014).

Szittár Antal okleveles olajmérnök

1934. 09. 27-én Nagykanizsán szü-letett.

Munkahelyei az egyetem elvégzé-se után: 1966-tól az OKGT-OGIL-ban rétegfizikai osztályvezetõ-helyet-tes, kõzetfizikai laboratóriumvezetõ.1971-tõl: OKGT, DKFV mûvelésigázosztályvezetõje. 1973-tól OKGT-DKFV, majd KFV mûvelési fõosztály-

vezetõje. 1992-tõl MOL Rt. mûvelési osztályvezetõje. 1996-2010: Nyugdíjas egyéni vállalkozó

Szakmai gyakorlat során végzett munkái:• Üzemi termelési tevékenység, kútvizsgálatok végzése és

értékelése, kõzetfizikai vizsgálatok és azok fejlesztése, tároló ér-tékelés, többfázisú szûrõdés vizsgálata és elemzése.

• Földtani gáztárolás tervezésében közremûködés (Pusz-taederics, Zsana-É), a gáztárolók mûvelésének irányítása.

• Gáz- és kõolajtelepek próbatermelésének és mûvelésé-nek irányítása, termelési múlt elemzése.

• Barcs Ny-Stari Gradac magyar-horvát közös gázkonden-zátum mezõ mûvelésének magyar oldali irányítása, a mûvelésibizottság vezetése.

• Szén-dioxidos mûvelés fejlesztése és 20 éven keresztültörténõ alkalmazásának irányítása.

• A nagylengyeli repedezett-kavernás karbonátos kõzetûtárolókban a szén-dioxid-gázsapkás EOR mûvelési módszer ki-fejlesztése, tervezése és mûvelésének irányítása.

• Közremûködés és tervezés a Szank üzemben megvalósí-tott gázdúsításban, a soktelepes forrásoldal összehangolása.

• Egy-három kutas kis készletû gáztelepek mûvelésbe állí-tásának tervezése.

• Magyarországi kõolaj- és gáztelepek (Dél-Alföld, Dunán-túl) EOR, IGR, IOR mûvelési lehetõségeinek felmérése(2007), portfóliók tervezése.

Tudományos tevékenységei közé tartozik a szakközépisko-lai tankönyv írása (1970), a technikus-továbbképzés tankönyvírása és a szakközépiskolai oktatás (1966-1971), továbbá publi-kálás szaklapokban, konferenciákon (hazai és külföldi) számoselõadás tartása.

Munkásságáért kapta: „Magyar Olajiparért” kitüntetés ezüstfokozatát (1993), MOL Tudományos Díját (2005) és a Zala Me-gyei Tanács Alkotói Díját (1977. augusztus 20.).


Megvalósított feltalálói eljárások: Szén-dioxid-gázsapkásmûvelés a nagylengyeli mezõ karsztos tárolóterû kõolajtelepénés a telített sósvíz alkalmazásával a homokkõ tárolók (Dél-Za-la) szén-dioxidos mûvelés hatékonyságának növelése és az olaj-kutakban gázbetörések megszüntetése (Algyõ és ÁsotthalomÉ. Mezõk).

Szüts Huba Miklós okleveles bányamûvelõmérnök1943. június 8-án, Nagykanizsán

született. Veszprémben, a LovassyLászló Gimnáziumban érettségizett1961-ben. 1966-ban a miskolci Nehéz-ipai Mûszaki Egyetem BányamérnökiKarán bányamûvelõmérnöki okleve-let, majd 1975-ben a budapesti EötvösLoránd Tudományegyetem Termé-szettudományi Karán alkalmazott

matematikus oklevelet szerzett.1966-ban, mint társadalmi ösztöndíjast, a Várpalotai Szén-

bányák Ernõ-bányájára helyezték, ahol gyakornokként, majdüzemmérnökként és bányafelmérõként dolgozott.

1968-tól 1977-ig a vállalat üzemgazdasági osztályán külön-bözõ beosztásokban elsõsorban döntéselõkészítésekkel foglal-kozott. A döntési modellek közül kettõt a Bányászati KutatóIntézet 1971-ben a Bányászati Munka- és Üzemszervezési Ta-nulmányok 15. számában jelentetett meg, országos konferen-cia kiadványaként. 1973-tól a vállalat kezelésében lévõ szénva-gyon mûrevaló minõsítése mellett a hidraulikus páncélpajzsokstatikai modelljének leírása volt a feladata. 1975-tõl a szénbá-nyászat számítógépes információs modelljének megvalósítá-sára létrehozott bizottság tagjaként, annak kidolgozásábanvett részt.

1977-tõl az automatikatervezõ és számítástechnikai osztálytvezette, ahol elsõsorban a szénbányák részére terveztek diszpé-cser rendszereket. Az MTA Központi Fizikai Kutató Intézeté-nek szakmai támogatásával és készülékével 1979-ben megvaló-sították az országban elsõként a számítógépes üzemirányítást avárpalotai S. II. bányán. Önálló vagy társszerzõje volt azoknaka szakcikkeknek, hazai és külföldi konferencia kiadványoknak,amelyek összegezték a mélymûvelésû szénbányák számítógépesfolyamatirányítással szembeni elvárásait és az addigi hazai ta-pasztalatait.

1984-tõl a Várpalotai és a Közép-dunántúli Szénbányákösszevonásával létrejött Veszprémi Szénbányák veszprémi köz-pontjában, mint fõmunkatárs, a 11 országban szabadalmazta-tott fõteszénomlasztó pajzs külföldi alkalmazásának feltételeités lehetõségeit vizsgálta ajánlatok készítéséhez, és részt vettazok helyszíni ismertetésein.

1987-tõl tudományos kutatási fõosztályvezetõként elsõ-sorban a bányamûvelés rendszertani összefüggéseit tanulmá-nyozta. A fõbb megállapításokat 1988-ban az MTA-VEABmonográfiájában közreadta. A fõosztályon vezetése alatt in-dultak el a Veszprémi Vegyipari Egyetem bevonásával a szénextrahálására, ill. a MTA Talajtani Kutató Intézetének fel-ügyeletével a nagy huminsavtartalmú dudari szenekkel a ter-mõtalaj javítására irányuló kísérletek. 1990-tõl 1993-ig mû-szaki fejlesztési fõosztályvezetõként elsõsorban a vágatok aj-kai erõmûi pernyével történõ hátûrkitöltésének és mûgyantáskõzetszilárdításának Balinka, ill. Dudar bányai munkálataitfelügyelte.

1994-tõl az Észak-dunántúli Bányavagyon-hasznosító Rt.mûszaki igazgatóhelyetteseként dolgozott 2004-ig, a nyugdíjbavonulásáig. A tíz év alatt sikerült elvégezniük azokat a bányabe-zárási, tájrendezési és bányakár kötelezettségekkel járó felada-

tokat, amelyeket átvettek a felszámolás alá került veszprémi,oroszlányi, tatabányai és dorogi szénbányáktól.

A munkájáért számos elismerést, kitüntetést kapott. Résztvett különbözõ szakmai kiadványok szerkesztésében. 1988 és2004 között tagja volt a Bányászati Lapok szerkesztõ bizottsá-gának.

Tompos Csaba okleveles bányagépészmérnök1943. május 1-én született Bánhi-

dán (ami jelenleg Tatabánya egyik ke-rülete). Az általános és középiskolátTatabányán végezte, 1961-ben érettsé-gizett az Árpád Gimnáziumban. Min-den Tatabányához kötötte, így kézen-fekvõ volt, hogy bányászattal kapcso-latos szakmát válasszon. A vállalatösztöndíjasaként 1966-ban a miskolci

Nehézipari Mûszaki Egyetemen bányagépeszmérnöki okleve-let szerzett.

Az egyetem elvégzése után Tatabányán a XV/a aknaüzem-ben kezdte meg munkás éveit. Az üzemvitellel kapcsolatosegyedi tervezési és kivitelezésirányítási feladatokat kapott,egyébként a „figyelj és tanulj” státuszt töltötte be.

Közben Gál István vezérigazgató elképzelése alapján 1967-ben megalakult, környezetvédelmi tevékenységi céllal, a Víz-tisztító és Dúsító berendezések Gyára, ismertebb nevénVIDUS. Az volt az elképzelés, hogy a fejlesztendõ társüzemek-kel (tervezés, gyártás) karöltve – a széntermelés megszûnéseután –, ez a hármas egység fog a városban élõknek munkahelyetbiztosítani. A koncepcióval egyetértve, 1968 januárjában áthe-lyezéssel a VIDUS dúsítástechnológiai osztályára került, mû-szaki fejlesztési csoportvezetõi beosztásba. Irányította a TA tí-pusú flotáló cellák, és az 1-12 m2 szûrõfelületû tárcsás vákuum-szûrõk prototípusainak tervezését. Részt vett a részleg profiljá-ba tartozó létesítmények ajánlatainak elkészítésében, és azokmegvalósításában, melynek során, Magyarországon kívül szá-mos külföldi országban megfordult.

A VIDUS-nál 1977-ben végrehajtott ésszerû átszervezéstkövetõen, ásványelõkészítési és egyedi létesítményi részlegenlétesítményfelelõs csoportvezetõ kinevezést kapott. A csoporttagjainak egy-egy létesítmény fõvállalkozásban történõ me-nedzselése volt a feladata (tisztítási technológia kidolgoztatá-sa, ajánlatkészítés, terveztetés, gyártatás, helyszín kivitelezésellenõrzése, próbaüzem lefolytatása). Említésre méltó a hazaiés külföldi szénmosók létesítése, vágóhídi szennyvízkezelésekmegvalósítása, aluhidrát szûréshez tárcsás vákuumszûrõkszállítása.

A rendszerváltást követõen az addig prosperáló üzem többokból leszálló ágba került, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogynem tud talpon maradni.

Lépni kellett, így 1995 márciusában felvételt nyert a Tata-bányai Energetikai Kft. Mányi Bányaüzemébe, mint villamosés gépész beruházási csoportvezetõ. Többek között sikeresenirányította a 8 m3/p mennyiségû tiszta karsztvíz 2 darab kül-színi fúrólyukon történõ visszatáplálását a karsztrendszerbe.Az üzem beruházási és felújítási tevékenységének beszûkülé-se után biztonsági részlegvezetõ-helyettesi megbízást kapott.Ezt követõen helyettesi minõségben részt vett az utolsó tata-bányai bánya bezárási és rehabilitációs munkáiban, a 2004áprilisában történõ nyugdíjba vonulásáig.

Az OMBKE-nek a bányászathoz történt visszatéréseóta tagja. Az unatkozom szót nem ismeri, nyugdíjas évei –Isten kegyelmébõl és saját akaratából – a mai napig aktívantelnek.

Sopronban átadott jubileumi oklevelek

A Nyugat-magyarországi Egyetem Erdõmérnöki Kara 2016.szeptember 13-án tartotta nyilvános tanévnyitó tanácsülését,ami egyben az Egyetem központi tanévnyitó ünnepsége is volt.A tanévnyitó ünnepségek hagyományos eseménye a tisztelet-diplomák átadása. A Kar történtében idén elõször gránit-diplomát is átadtak a 75 éve végzett Kostein Ferencerdõmérnöknek. Ugyancsak itt adták át a gyémántoklevelet ötfõ bányamérnöknek és tizenkét fõ földmérõ mérnöknek, akikazt kérték, hogy végzésük helyén vehessék át azokat.Gratulálunk valamennyi kitüntetettnek, közülük az OMBKEtagjainak rövid életútját ismertetjük.

Gyémántoklevelet kapott

Németh József aranyokleveles földmérõmérnök

1932-ben Pecölön született. ASzombathelyen végzett középiskolaitanulmányai után felvételt nyert Sop-ronban a Földmérõmérnöki Karra,ahol 1956-ban oklevelet szerzett.

Az oklevél megszerzése utánSopronban tanársegéd volt az egye-tem Geodéziai és Bányamérési Tan-székén és a tanszék Miskolcra költö-

zése után is. 1960-ban az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt putnoki

részlegénél fõelõadó lett, majd 1962-ben a Komlói Szénbá-nyászati Tröszt Zobák üzemében mérnökségvezetõ. 1978-bana Mecseki Szénbányák Vállalat bányamérési osztályának he-lyettes vezetõje lett és 1986-tól nyugdíjazásáig (1992-ig) osz-tályvezetõ.

Szakmai munkásságát két folyóiratcikkben is ismerteti. Szakmai tevékenységének elismerését kitüntetések jelzik:

a Bányászat Kiváló Dolgozója, a Kiváló Munkáért kitüntetés ésa Bányász Szolgálati Érdemérem bronz, ezüst és arany fokoza-tainak tulajdonosa.

Széles Lajosné sz. Horváth Gyöngyi aranyokleveles földmérõmérnök

1933-ban Csornán született. Kö-zépiskolai tanulmányait Csornán,Sopronban és Gyõrben végezte.1951-ben felvételt nyert Sopronban aBME Földmérõmérnöki Karára,ahol 1956-ban diplomát kapott.

Az Úrkúti Mangánércbányánálmint felmérõ dolgozott rövid ideig,majd 1956 nyarán a Dunántúli Ás-

ványbánya székesfehérvári központjában körzeti felmérõ be-osztásban helyezkedett el.

1957. augusztustól az Oroszlányi Szénbányák Vállalat bá-nyamérési osztályán fõelõadóként dolgozott. A kutatás, öt újbányaüzem létesítése a geodézia és bányamérés legváltozato-sabb feladatait tette számára lehetõvé, így pl. IV. rendû há-romszögháló létesítése, fúrások kitûzése, bemérése, aknakitû-zés, aknatorony-beállítás, aknafüggélyezés, mélységmérés,épületek kitûzése, függõleges aknák vezérlécvizsgálatai, talaj-süllyedés-vizsgálat, ingatlanügyek.

1962-ben a XXI-es aknamérnökség vezetõje lett, majdmásodik gyermekének megszületése után ismét a központibányamérésen mint ingatlanügyi csoportvezetõ dolgozik.

1968-tól a Bányamérési Szolgálatnál rendszeresített ván-

dortérképeken ellenõrizte a vágathajtás és frontfejtés elõre-haladását, adataikat összesítette.

1980-ban áthelyezését kérte a vállalat bányagazdasági osz-tályára. Mint mûszaki gazdasági tanácsadó 1988. május 26-ánvonult nyugdíjba.

Munkája során megkapta a Bányász Szolgálati Érdem-érem bronz, ezüst, arany fokozatát, többször kapott KiválóDolgozó kitüntetést.

A Vöröskereszt Vállalati Szervezetének gazdasági vezetõ-je volt. Rendezvények szervezõje: Bányamérõ Továbbképzõés Tapasztalatcsere (Oroszlány, Siófok), BányagazdaságiKonferencia (Oroszlány). Az OMBKE Oroszlányi Csoportjá-nak 1968 óta tagja.

Zachár Gyula aranyokleveles földmérõmérnök

1933-ban Sopronban született.Középiskoláját is itt végezte, majdbeiratkozott a soproni Földmérõ-mérnöki Karra és 1956-ban mérnökioklevelet kapott.

Az oklevél megszerzése után aMátrai Ásványbánya Vállalat gyön-gyösi részlegénél fõbányamérõ be-osztást kapott, de 1958-ban visszatért

Sopronba és tanársegéd lett, Miskolcon még egy évet töltött atanszéken. 1960-tól nyugdíjazásáig Pécsett a Mecseki Szénbá-nyáknál fõbányamérõ, majd osztályvezetõ helyettes.

Nyugdíjazása után különféle homokbányák (Bonyhád,Csurgó, Nagyatád stb.) felelõs mûszaki vezetõje lett.

Szakmai tevékenységéért Kiváló Dolgozó okleveleket(kétszer), Bányász Szolgálati Érdemérem bronz és ezüst foko-zatait, a 40 és 50 éves OMBKE tagságáért pedig Sóltz Vilmos-emlékérmet kapott.

A Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és InformatikaiKarán átadott gyémántoklevelek

A Miskolci Egyetem ünnepi Egyetemi Szenátusi ülésén 2016.június 25-én adták át az 1956-ban még a Gépészmérnöki Karonvégzett bányagépész mérnökök részére a gyémántokleveleket.Közülük az OMBKE tagok rövid szakmai életútját az alábbiak-ban ismertetjük a Kar kiadványa alapján.

Bogdán Kálmán aranyokleveles bányagépészmérnök

1933-ban Kenderesen született.Az Egerben végzett középiskolájaután 1951-ben felvételt nyert a NMEgépészmérnöki Karára, ahol 1956májusában szerzett bányagépészmér-nöki diplomát.

Az elsõ munkahelye a Közép-Dunántúli Szénbányászati Trösztpusztavámi bányaüzeme volt, ahol

1962-ig mint az üzem gépészeti vezetõje dolgozott. Ebben azidõszakban (1956-1960) indult be a szénbányászat gépesítése,hogy a vágathajtásoknál, a rakodásnál, a szállításnál, a fejtésekbiztosításánál az emberi erõt ki lehessen váltani bányagépek-kel. Meg kellett szervezni a szakembergárda oktatását, hogy azúj bányagépeket kezelni, üzemeltetni és javítani tudják.

1962-ben a KDT veszprémi központjába helyezték és ott,mint a vállalat gépészeti vezetõje 1974-ig dolgozott. Ez idõ-szakban volt a szénbányászat legnagyobb fellendülése. Ezzelegyütt jártak a nagy fejlesztések és beruházások számos terve-



zési, kivitelezési és üzemeltetési feladattal. A termelési igények(tonna) növekedése magával hozta az új bányagépek, a szén-gyaluk, maróhengerek, páncélkaparók, gépesített fejtésbiztosí-tások beszerzését és azok termelésbe állítását.

A Magyar Szénbányászati Tröszt megalakulásával Tatabá-nyára került és ott a MSZT gépészeti vezetõjeként 1981-ig dol-gozott, azaz a tröszt megszûnéséig. Sok munkát jelentett, hogyaz angol minta alapján beindítsák a bányagépek tipizálását,egységesítését. Nagy volt a nemzetközi kapcsolatok kiépítettrendszere is. Vezetõ szerepet vállaltak a KGST Szénbányásza-ti Szabványosítási Bizottságában is, 1975-1985 között a szabvá-nyosítási munkacsoport vezetõje volt.

1981-ben visszakerült Veszprémbe, az újonnan alakultVeszprémi Szénbányák gépészeti, majd a fejlesztési fõosztályvezetõjeként dolgozott 1990-ben történt nyugdíjba menetelé-ig. A nyugdíjazása után mint üzemvezetõ dolgozott a Scharf-Hungária Kft.-nél, majd a Veszprém Megyei Bíróságon mintigazságügyi szakértõ és az ORFK Csopaki Rendõr Szakiskolá-jában mint német-angol nyelvtanár.

Az OMBKE Bányászati Szakosztályán belül 1976-tól1986-ig a Bányagépész Szakcsoportot irányította.

Kitüntetései: Kiváló Dolgozó (1959, 1966, 1969, 1975, 1981,1984), miniszteri kitüntetést 1987-ben, Munka Érdemrendbronz fokozatot 1976-ban kapott.

Irodalmi tevékenysége: elõadásokat tartott országos kon-ferenciákon, szimpóziumokon és a Miskolci Nehézipari Mû-szaki Egyetemen, összesen 21 alkalommal. A Bányászati ésKohászati Lapokban 7 szakcikke jelent meg és a lap számárafolyamatosan küld német-angol rövid szakmai híranyag fordí-tásokat.

Demeter Ferencaranyokleveles bányagépészmérnök

Egyéni boldogulása, folyamatosszakmai fejlõdése szorosan kapcsoló-dik az oroszlányi Szénbányák Vállalatkiteljesedésével, ahol megkezdte aszakmai munkáját és dolgozott 1956-1989 között.

Elsõ munkahelye az oroszlányiXIX-es bányaüzem volt, ahol gépé-szeti vezetõként dolgozott. 1957. ja-

nuárban áthelyezték a központi mûhelybe üzemmérnöknek.Ebben az idõben létesítésük sorrendjében a XVIII-as, XVI-os,XVII-es és XIX-es bányaüzemek tartoztak vállalatukhoz. Ja-vaslatára a függõleges aknaszállító berendezések üzemelteté-sét mûszakilag és személyileg kivették a bányaüzemek kezébõlés vezetése alatt a központi mûhely irányítása alá helyezték.Módszerük bevált, s a bányahatóság az ország más szénbányá-inak is elõírta alkalmazását.

1958-ban áthelyezték a vállalat beruházási osztályának gé-pészeti csoportjába, ahol két évig dolgozott az akkor egyik leg-ismertebb bányagépész Szilárd József mellett. 1960-ban meg-bízták a gépészeti csoport vezetésével, ami egybeesett a válla-lat nagyarányú fejlõdésének kezdetével. Az új bányaüzemeklétesítése során szorosan együttmûködött vállalatuk illetékesosztályaival, tervezõ és kutató intézetekkel, hatóságokkal és ki-vitelezõkkel. Egymás után helyezték üzembe az állami nagybe-ruházásból létesült üzemeket: XXI., XXII. Bányaüzemeket, aMárkushegyi Bányaüzemet. A vállalat szállítási rendszerénekrekonstrukciója, a szénelõkészítés korszerûsítése stb. is elkez-dõdött.

A gépészeti csoportban, addig is fennálló kötelezettségeimellett, 1984-ben megbízták a bányaépítési osztály osztályve-zetõ helyettesi munka végzésével. A nagy kiterjedésû vállalat

területén található valamennyi gépészeti és villamos létesít-mény csoportjuk és az õ közremûködésével létesült.

A vállalat megalakulása után megkezdte mûködését azOrszágos Bányászati és Kohászati Egyesület helyi csoportja,melynek alapító vezetõségi tagja volt.

Társadalmi munkát a bányász szakszervezetben is végzett.A Bányaipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetõségé-nek tagja volt három választási cikluson keresztül.

Hisztay Kálmán aranyokleveles bányagépészmérnök

1930-ban Vissen született. Kö-zépiskoláit Kõszegen és Sopronbanvégezte. 1951-ben felvették Miskolc-ra a NME Gépészmérnöki Karára.

Végzése után a Borsodi Szénbá-nyák kurityáni bányaüzemébe he-lyezték gyakornoknak, ahol rövid idõután átvette a lejtõsakna és külfejtésgépészeti vezetését. 1958-tól a beren-

tei bányaüzem gépészeti vezetõi munkakörét töltötte be, aholrészt vett az altáró szállításának modernizálásában, dízelmoz-donyos szállítás bevezetésében.

1961-ben a Várpalotai Szénbányák gépészeti osztályárakerült, ahol gépészeti tervezési munkákat végzett. Itt kapcso-lódott be a Petõfi Bányáról hozott „Pajzs biztosítás” várpalotaiviszonyokhoz alkalmazható átalakítás tervezésébe. A további-akban a mûszaki fejlesztési, majd a pajzstervezési osztályonfolytatta a hidraulikus önjáró biztosítóberendezések fejleszté-sét, mely vállalati szabadalom is lett.

1981-ben a Veszprémi Szénbányák állományában továbbfolytatta a VHP pajzsok fejlesztését, majd mûszaki tanácsadóbeosztásban dolgozott 1990. évi nyugállományba vonulásáig.

Eredményes munkáját a Munka Érdemrend bronz ésezüst fokozatával, a Bányászati Szolgálati Érdemérem bronz,ezüst és arany fokozatával és Kiváló Dolgozó kitüntetéssel ju-talmazták.

Az OMBKE-nek 1958 óta tagja, és a Sóltz Vilmos-emlék-érem tulajdonosa.

Dr. Schultz György aranyokleveles bányagépészmérnök

1931-ben Sátoraljaújhelyen szü-letett, középiskoláját is itt végezte.1951-ben felvételt nyert a NME Gé-pészmérnöki Karára.

Bányagépész szakos gépészmér-nöki diplomájának megszerzése(1956) óta egyetemi oktató, s nyugdí-jasként (1996-tól) még ma is itt ok-tat. Elõbb az egyetem Sopronban

mûködõ Bányamérnöki Karának Érc- és Szénelõkészítési Tan-székén, 1959 õszétõl kezdõdõen pedig Miskolcon, az Ásvány-elõkészítéstani, késõbb Eljárástechnikai Tanszékén, ami azelõzõek jogutódja.

1962-ig tanársegéd, 1962-1976 között adjunktus, majdegyetemi docens. Kezdetben a tanszéki gépmûhely és labora-tórium vezetõje, ahol gyakorlatokat is vezet. Késõbb elõadáso-kat tart az ásványelõkészítés, ásványelõkészítési gépek, aprítókés osztályozók c. tantárgyakból a Gépészmérnöki Kar hallga-tói számára. Nyugállományba vonulása után két új tantárgyatis oktat: mechanikai eljárástechnika, valamint mintavételezés.

Mûszaki doktori oklevelét 1967-ben, a mûszaki tudománykandidátusa címet 1975-ben szerzi meg, a PhD oklevelet pedig1997-ben. Tudományos munkásságából megemlíthetõ a gépi


szitálás mechanikájának pontosítása, a finomszemcsés halma-zok méreteloszlása meghatározásának módszere, amely mindgravitációs, mind centrifugális erõtérben alkalmazható, több-komponensû keverékekre is. E témakörben külföldön is többelõadást tart.

Jegyzeteket társszerzõkkel együtt ír, több cikke jelenikmeg német, néhány pedig orosz, illetve francia nyelven.

A Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Bizottsága

Bányászati Szakbizottságának 14 éven át titkára. Társadalmimunkát még a szakszervezet keretében végez kari titkárként,egyetemi vezetõségi tagként, majd kifizetõhely-ellenõrként.

Fõbb kitüntetései: Bányászati Szolgálati Érdeméremezüst, arany, illetve gyémánt fokozata, Kiváló Munkáért, aMagyar Felsõoktatásért elismerõ oklevelek, MAB elismerõ ok-levél, Pro Facultate Rerum Metallicarum, a Gépészmérnöki Karemlékérme, SZOT „Elismerõ és köszönõ oklevél”.

Emlékezés Buda Ernõ gyémántokleveles bányamérnökre

95 évvel ezelõtt született és többmint 10 éve nincs közöttünk szak-mánk jeles mûvelõje, Buda Ernõ bá-nyamérnök, alias Bocs, sokunk Öcsibácsija. Ebbõl az alkalomból idéztékfel alakját a Budapesti Olajos Hagyo-mányápolók Köre (BOK) ez évi elsõféléves záró rendezvényén, Budapes-ten 2016. május 26-án. A BOK meg-hívásának eleget téve megtisztelte azelõadást Ernõ bácsi fia, Buda Attila is.

Dr. Szabó György, a BOK elnöké-nek bevezetõje után a 2005-ben el-

hunyt Buda Ernõre, akinek életérõl és szakmai tevékenységé-rõl számos kiadvány jelent meg, tisztelõje, egykori munkatár-sa, Udvardi Géza emlékezett. Buda Ernõ (eredeti nevén BreuerErnõ) családjában öt generáción keresztül mindig voltak bá-nyászok. A vetített képekkel gazdagon illusztrált elõadás soránaz egyetemi tanulmányainak befejezését követõ évekrõl, aMAORT-os szakmakezdésrõl, majd a háborús helyzet nehézkörülményei, az 50-es években bekövetkezett megpróbáltatásaialatt tanúsított helytállásáról, elvei és (igaztalanul koncepciósperbe fogott) társai melletti kiállásáról (õ maga is koncepcióseljárás áldozata volt, de nem rehabilitálták, csak „egyéni kegye-lemmel” szabadult 1964-ben) kaphattak képet a hallgatók.

Kiemelkedõ szakmai sikereinek felsorolása mellett meg-említendõ, hogy szakértelmét számos kõolajtermelõ ország-ban is igénybe vették. Cserkészként bejárta Európát, szakmaioktatói, hagyományápolási munkája miatt számos elismerésövezte (Nagykanizsa Város díszpolgára, a Magyar OlajipariMúzeum megalapításának egyik kezdeményezõje, a Nagyka-nizsai Olajos Hagyományápoló Kör egyik alapítója stb.). Él-ményeit széles körben osztotta meg, akár szakmai plénumról,munkatársakról vagy ifjú hallgatókról lett légyen szó. A fiata-lok iránti szeretetének elismeréseként Lovásziban róla nevez-ték el az általános iskolát, és avatták fel mellszobrát 2009-ben.

Általunk is csodált emberi tulajdonságát, szakértelmét jel-lemzi „ars poeticája”: • Szeressétek a szakmát, tiszteljétek munkásaitokat, fõnökei-

teket, legyetek mindig szerények, soha ne legyetek gõgösek.Ne feledjétek, hogy amíg hatalmon vagytok, van sok baráto-tok, de rossz sorsotokban egyedül maradtok.

• Tanuljatok és tanítsatok. Tanuljatok azoktól, akiket tanítot-tatok. A tudást nem lehet ajándékba kapni.

• Ne feledjétek: a problémák maguktól nem oldódnak meg.Bármit tesztek, okosan tegyétek, és ügyeljetek a végcélra.De ügyeljetek arra is, hogy a „kék-hegyeket” soha nem le-het elérni. Mindig lesznek kudarcaitok, de nem az a megha-tározó, hányszor esünk el a célhoz vezetõ úton, hanem az,hogy milyen gyakran állunk fel.

• Ápoljátok, õrizzétek meg a hagyományokat, legyetek min-dig büszkék arra, hogy egy közösséghez tartoztok, ahol alap-elv, hogy mindenki egyért, egy mindenkiért él és dolgozik.

• Szeressétek és tiszteljétek társaitokat, mert csak így várhatóel társadtól, hogy õ is tiszteljen téged. Ne feledjétek: a „má-sik ember” szemében te vagy a „másik ember”.

• Fogjatok össze, együtt vagytok erõsek és legyõzhetetlenek,mert egy kötélpászma kézzel is elszakítható, de ha sokatösszesodornak belõle, egy szekér is elhúzható vele.

• Minden a csapatmunkán múlik, együtt minden könnyebb,külön minden nehéz.

• Ne csak bízzatok a jövõben, hanem tegyetek is érte, hogyminden jobb legyen.

• Legyetek büszkék arra, hogy magyarok vagytok, mert ha ke-vesen is vagyunk, de összefogunk, a jövõnk fényes lesz.

Buda Ernõ emlékét számos helyen megörökítették a hálásutódok:

2006-ban: MOGIM olajipari szoborpark (Zalaegerszeg),emlékszoba (Bázakerettye), emlékpark (Pusztaederics), em-léktábla (ROTARY Rt. központi irodaépületén, Nagykanizsa).

2007-2008-ban: Buda Ernõ utca (Nagykanizsa), Emlékfaés emléktábla az egykori lakóházánál (Nagykanizsa).

2009-2010: Buda Ernõ Körzeti Általános Iskola emlékszo-ba és szobor (Lovászi).

Dr. Prof. Makovitzky József akadémikus, a Breuer családtörténetének ismerõje, Buda Ernõ Ausztriában élõ testvéré-nek, Buda Györgynek a barátja „Ernõ Buda – ein Leben fürdie Ölindustrie aber auch für die Lehre (1921-2005)” c. elõ-adásában kiemelten beszélt Buda Ernõ Brennbergbányán el-töltött éveirõl, a családhoz és az ott élõkhöz való kötõdésérõl,a közös élményekrõl. A brennbergbányaiak emlékezetébenmég ma is él Buda Ernõ emléke, ennek példája a tiszteletére abányásztemplom elõtt elhelyezett emléktábla.

Csath Béla a nagylengyeli mezõ feltárásának 1952-54 kö-zötti idõszakában együtt végzett munkáról, annak Buda Ernõszemélyére, munkamódszerére jellemzõ mozzanatát elevení-tetet fel. Az elmondottakból is kiviláglott a lehetetlent nem is-merõ, kreatív, pontos, lelkiismeretes lénye.

Kudela József Buda Ernõ nyelvtudásának megnyilvánulá-sait (szakfordító, tolmács, delegáció-kísérõ) méltatta.

Tóth János, a MOGIM igazgatója: Buda Ernõ tekintélyesnagyságú szakmai és személyes hagyatéka a MOGIM tárházátgazdagítja. Ezért ismételten mondott köszönetet a családotképviselõ fiának, Buda Attilának.

Vén István feltaláló, aki 1957-ben fogolytársa volt, a nehézévekben is szilárdan kitartó, magát és cellatársait állandóanmûvelõ, emberséges emberrõl számolt be.

(dé)

Zachemski Ferenc köszöntése

98. születésnapján otthonában köszöntötte Zachemski Fe-renc rubindiplomás gépészmérnököt, a földgázszállítási szak-ma mindnyájunk által tisztelt doyenjét október 4-én a Föld-gázszállító Zrt. szóvivõje, Lakatos Edina és egykori vezetõi,Tarsoly Gyula és Meggyes Gábor.

dé

Buda Ernõ


Országos központi ünnepség Gyöngyösön

A 2016. évi Bányásznap országos központi ünnepségeszeptember 1-én Gyöngyösön került megrendezésre a Nemze-ti Fejlesztési Minisztérium (NFM), a Magyar Bányászati Szö-vetség (MBSZ), a Bánya, Energia és Ipari Dolgozók Szakszer-vezete (BDSZ), az Országos Magyar Bányászati és KohászatiEgyesület (OMBKE), valamint a Mátrai Erõmû Zrt. (MEZrt.) szervezésében, a Mátra Mûvelõdési Központban.

Az elnökségi asztalnál dr. Aradszki András, az NFM állam-titkára, dr. Fónagy János, az NFM államtitkára, a Magyar Ener-getikai és Közmû-szabályozási Hivatal elnöke, dr. Valaska Jó-zsef, a ME ZRt. Igazgatóságának elnöke, Zelei Gábor, a MagyarBányászati és Földtani Hivatal elnökhelyettese, Szakál Tamás,az MBSZ elnöke, Rabi Ferenc, a BDSZ elnöke, dr. Nagy Lajos,az OMBKE elnöke, dr. Szûcs Péter, a Miskolci Egyetem Mûsza-ki Földtudományi Kar dékánja, valamint dr. Zoltay Ákos, azMBSZ fõtitkára, az ünnepség levezetõje foglalt helyet.

Ladányi András „Szénmezõkrõl álmodom” címû versétPifkó Tamás szavalta el.

Az ünnepséget Rabi Ferenc nyitotta meg, majd dr. AradszkiAndrás ünnepi beszéde hangzott el.

Az energiabiztonság nemcsak gazdasági, hanem egyre in-kább geopolitikai stratégiai kérdés is, ezért a hazai energiapoli-tikában egyre nagyobb hangsúlyt kap az állami szerepvállalás –mondta az államtitkár. Az állami kézbe vett földgáztárolóknemcsak az ország ellátásbiztonságát erõsítik, hanem kereske-delmi és politikai célokat is szolgálnak a megfelelõ hálózati inf-rastruktúra kiépülésével. Emellett sikeresnek ítélte a fejlesztésitárca által megjelentetett szénhidrogén és geotermikus bányá-szati koncessziós pályázatokat. A hazai ásványkincsvagyonegyéb elemeire is kitérve felidézte, hogy a fejlesztési tárca aFöldmûvelésügyi Minisztériummal közösen szorgalmazza amagyarországi talaj termõképességének megõrzését, ennek ér-dekében a hazai nem-fémes ásványi nyersanyagok fokozottabbfelhasználását. Az államtitkár végezetül a bányászati és azerõmûvi szektorra nehezedõ változékony piaci kihívásokról be-szélt, amelyre álláspontja szerint az eredményes üzemeltetés-sel, a kitermelésben rejlõ speciális adottságok és szinergiák mi-nél nagyobb arányú kihasználásával adható megfelelõ válasz.Magyarország nem mondhat le a fosszilis energiahordozókról.

Az ünnepség házigazdájaként dr. Valaska József, a bánya-vállalkozásokat tömörítõ munkaadói, szakmai szervezet részé-rõl Szakál Tamás, valamint dr. Nagy Lajos mondott üdvözlõ be-szédet.

A köszöntések után kitüntetések átadására került sor. Anemzeti fejlesztési miniszter kiváló szakmai munkájuk elisme-réseként 29 fõ részére „Kiváló Bányász”, 15 fõ részére „Mi-niszteri Elismerõ Oklevél” kitüntetést adományozott.

Az ünnepség házigazdája, a Mátrai Erõmû Zrt. nevében –a szakmaiságot elismerõ és méltató – „Heller László-díjat”adott át dr. Aradszki András államtitkárnak dr. Valaska József.

Ezután „Bányászati ágazati párbeszéd fejlesztéséért”, va-lamint „Bányász Szolgálati Oklevelek” és BDSZ kitüntetésekkerültek átadásra.

Az ünnepség a Bányászhimnusz közös eléneklésével zárult. Az állófogadáson dr. Derekas Barnabás, az MBSZ alelnö-

ke, a ME Zrt. bányászati stratégiai igazgatója mondott pohár-köszöntõt.mabsz.hu, kormany.hu/nemzeti-fejlesztesi-miniszterium/energia-ugyert-felelos-allamtitkarsag PT

A 2016. évi Bányásznap alkalmából adományozottkitüntetések

Kiváló Bányász kitüntetésben részesült 29 fõ, közülük azOMBKE tagja:Mizsák Sándor, a Perlit-92 Kft. mûszaki vezetõje,Mocsnik Imre, a BAUMIT Kft. kõbánya-üzemvezetõje,Orovecz László, az O&G Development Kft. operations mana-

gere,Szebényi Géza, a MECSEKÉRC Zrt. vezetõ értelmezõ geoló-

gusa.Miniszteri Elismerõ Oklevél kitüntetésben részesült 15 fõ,

közülük az OMBKE tagja:Bõhm Balázs, a COLAS Északkõ Kft. mûszaki igazgatója,Gross Tamás, a Baranya Megyei Kormányhivatal bányafelü-

gyeleti fõmunkatársa,Kõrösi Tamás, a Magyar Energetikai és Közmû Hivatal nem-

zetközi gázipari szakértõje,Varga József, a Mátrai Erõmû Zrt. osztályvezetõje,Zsadányi Éva, a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal geofi-

zikai adattári szakreferense.A Bányaipari Ágazati Párbeszéd Fejlesztéséért Emlék-

érem kitüntetésben részesült: Illés Róbert, a Vértesi Erõmû Zrt. Márkushegyi Bányaüzem

Szakszervezeti Bizottság titkára.Bányász Szolgálati Oklevél kitüntetésben részesült 13 fõ.

A Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete Elnök-sége a településen élõ aktív és nyugdíjas bányászközösségek tá-mogatásáért, a bányász emlékek és hagyományok ápolásáért ahelyi szervezetek javaslatára emléklapot és ezüst bányászgyû-rût adományozott az alábbiaknak:Juhászné Barkóczy Éva, Petõfibánya község polgármestere,Lazók Zoltán, Oroszlány város polgármestere,Sulyok Oszkár Jánosné, Karancsalja község polgármestere.

A Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete El-nöksége a bányász kulturális örökség és hagyományõrzés terénvégzett kiemelkedõ munkásságának elismeréseként Mûvésze-ti Nívódíjat adományozott az alábbiaknak:Bányász-Kohász Dalkör (Salgótarján) és a kórus vezetõje:

Diósi János,Bakonycsernyei Bányász Asszonykórus és a kórus vezetõje:

Boros Miklósné,Sárisápi Szlovák Pávakör és a népdalkör vezetõje: Baumstark

Istvánné,Tibolddaróci Népdalkör és a kör vezetõje: Homonyik B.

Istvánné,K. Kovács József fafaragó.Valamennyi kitüntetettnek ezúton is gratulálunk!

Szerkesztõség

66. Bányásznap (2016)

Dr. Valaska József és dr. Aradszki András az elnökségben

Bányásznap a Mátrai Erõmû Zrt.-nél

A Mátrai Erõmû Zrt. 2016. szeptember 2-án, pénteken tar-totta meg a bányásznapi ünnepségét Bükkábrányban. A meg-jelent vendégeket a bükkábrányi bánya vezetõsége fogadta,majd az ünnepség kezdetét vette a Himnusz meghallgatásával.

Mata Tibor, bükkábrányi bányaigazgató köszöntötte a meg-jelent vendégeket, majd ünnepi beszédében elmondta, hogy aBányásznap a bányászok ünneplésérõl szól, munkájuk erkölcsiés anyagi elismerését jelentette a múltban és a jelenben is. Abányászok száma folyamatosan csökken hazánkban, az aktívbányászok ünneplésére és köszöntésére egyre kevesebb helyennyílik alkalom. Elmondása szerint kiváltságosak vagyunk a ma-gyar bányászatban, mert mi, a Mátra és a Bükk lábánál dolgo-zó bányászok üzemeltetjük Magyarország két legnagyobb bá-nyáját, melyben maximális kapacitással termelünk.

Kiemelte, hogy a felmerült mûszaki problémák, üzemza-varok dacára Bükkábrány és Visonta Bánya együttesen 9 mil-lió tonna lignitet fog termelni ebben az évben is. A két bányá-ban a fedõkõzet letakarítása meg fogja haladni a 70 millió m3 -t.Ezek a termelési eredmények kizárólag a visontai erõmû kapa-citásának maximális kihasználásával érhetõek el. Munkahelye-inket a jövõben is csak egy jól mûködõ egységes társasági tevé-kenység õrizheti meg. Mivel a világ folyamatosan változik kö-rülöttünk, ezek a változások a villamosenergia-ipart sem hagy-ják érintetlenül. A villamosenergia-piacon az árak az elmúltévekben 25-30%-ot estek, az import villany elárasztja az orszá-got. Mûködésünk során folyamatosan alkalmazkodnunk kell avalós piaci viszonyokhoz, a jelenlegi idõszakban egyre nehe-zebb eredményesnek maradni.

Elmondta, hogy az elmúlt 12 hónapban a két bánya életé-ben jelentõs technológiai változások következtek be. Tavalyszeptemberben Visontán a K-i III. bányában megindult a fedõ-kõzet-letakarítás, mely a Déli bányából a termelõgépek folya-matos áttelepítését jelenti. E változás miatt a széntermelés na-gyobbik része Bükkábrányban kell hogy megvalósuljon. Ennekhatására ma már Bükkábrány Bánya adja a teljes széntermeléstöbb mint 50%-át. Tavaly szeptember óta 4,7 millió tonna sze-net termeltek ki Bükkábrányban, ami 20-25%-os termelésnö-vekedést jelentett. Mint mondta, ez a termelési szint vár rájuka következõ 3-4 évben is, illetve a két bánya egymásrautaltságais minden eddiginél szorosabbá vált.

Ezt követõen köszönetet mondott minden dolgozónakezért a kimagasló munkáért, mellyel sikerült ezt a termelésieredményt elérni.

Az ünnepi beszéd után a Mátrai Erõmû Részvénytársaságigazgatósága, bányászati igazgatók, a Bányaipari DolgozókSzakszervezete, a Villamosipari Dolgozók Szakszervezete és aMátrai Erõmû Részvénytársaság leányvállalatai, a környezõtelepülések polgármesterei koszorúkat helyeztek el a bányász

hõsök emléktáblájánál, tisztelegve azon bányász kollégák em-léke elõtt, akik munkavégzés közben vesztették életüket. Amegemlékezést a bányászzenekar elõadásában a Bányászhim-nusz zárta.

Másnap, szombaton a 66. Bányásznap alkalmából a Bánya-ipari Dolgozók Szakszervezete színes kulturális mûsort szerve-zett Gyöngyösön és Bükkábrányban is. A kilátogatóknak aprogramok kellemes kikapcsolódást és jó szórakozást hoztak.

Papp Tímea

Bányásznap PadragkútonKözös ünneplés az Aknamélyítõ Vállalat volt dolgozóival

A település õrzi bányász múltját, a mai napig életben tart-ják a bányász hagyományõrzõ körök, a Bányász KulturálisEgyesület. Évente a legjelentõsebb hagyományos ünnepség aszeptemberi bányásznap, amikor emlékeznek a bányászatra ésaz áldozatokra.

Idén Padragkúton a bányaüzem volt bejáratánál 2006-banfelállított emlékmû megkoszorúzásával kezdõdött városunk-ban a rendezvénysorozat szeptember 2-án. Blaskó Sándor, aPadragi Bányász Hagyományõrzõ Kör elnöke „Jó szerencsét”köszönéssel kezdte megemlékezését. – Olyan alkalom ez, ami-kor emlékezünk egy õsi szakma képviselõire, amelyben jelenvan az elõdök tisztelete, fõhajtás mindazon társaink elõtt, akikembert próbáló, a napi veszélyekkel szembenézõ küzdelmeiksorán életüket áldozták azért, hogy jobb, szebb, emberibb le-gyen világunk – emlékezett a nyugdíjas bányász.

A koszorúzást követõen a Padragkúti Kultúrházban foly-tatódott az ünnepség. A Kör elnökének köszöntõje után TóthÁrpád nyugalmazott vezérigazgató adott áttekintést a Bányá-szati Aknamélyítõ Vállalat (BAV) 110 éves tevékenységérõl.Tóth Árpád munkássága és életútja személyesen is kapcsoló-dik az Ajkai szénmedencéhez, ugyanis 1954-ben került a BAV-hoz, a padragi Hunyadi-akna mélyítésénél.

A BAV jogelõdje 1907 óta állt a magyar bányaépítés szol-gálatában. Az elsõ idõszakban német aknamélyítõ szakcég irá-nyításával tevékenykedett, 1937-tõl pedig mint a német cégdöntõen magyar érdekeltségû leányvállalata, a „Henrich,Fröhlich és Klüpfel Aknamélyítõ és Bányászati MélyépítõVállalat” név alatt. 1948-tól mint önálló állami vállalat külön-bözõ szervezeti összetételben végezte bányaépítési munkála-tait az ország egész területén. A Borsodi, Recski, Dorogi, Ta-tabányai, Mecseki és Bakonyi Körzetek munkáját budapestiközpontból irányították, de külföldi speciális munkákat is el-vállaltak, pl. Indiában, Kuvaitban. A cég fontosabb tevékeny-ségei az aknamélyítésen, vágathajtáson kívül a közmûépítés,alagutak, föld alatti tárolók, szennyvízátemelõ telepek(MOBA aknák) és különleges építési módszerek, speciálismunkák (munkaruhák, ejtõernyõ-készítés, hõlégballon, kõzet-szilárdítás, injektálás, fagyasztás, vízkizárás stb.).


Mata Tibor, bükkábrányi bányaigazgató ünnepi beszéde

Tóth Árpád elõadása


A Tóth Árpád által ismertetett sokrétû munkának tanúbi-zonyságai voltak a kiállításra került fotók, több mint száz tár-gyi emlék, bányászkorsók, emlékplakettek és a felsorakozta-tott írásos emlékek, a munkavégzés során használt eszközök.

A nagy érdeklõdéssel kísért elõadást követõen Kerekes Árpád,a Padragi Bánya nyugalmazott igazgatója idézte fel emlékeit.

A rendezvényt megtisztelték az aknamélyítõ volt dolgo-zói, akik Budapestrõl, Veszprémbõl, Dorogról és Tatabányá-ról jöttek el a bányásznapi megemlékezésre, és a bauxitbányá-szat képviselõi Tapolcáról.

Baráti beszélgetésekkel, visszaemlékezésekkel ezen a dél-utánon ismét felelevenítették az ajkai medencében egykoronvolt bányászatot, a bányásznapok hangulatát. Tisztelegtek anagy megbecsülésnek örvendett szakma elõtt. Az ünnepség fé-nyét emelte az Ajka-Padragkút Táncegyesület kulturális mûso-ra. A rendezvény a Padragi Bányász Hagyományõrzõ Kör és aBányász Kulturális Egyesület szervezõ munkája által jött létre.

B.S. – P.J.

Tartalmas bányásznapi program színesítette a TapolcaiSzervezet életét

Szeptember 3-án a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat egykoriirodaháza elõtt elhelyezett emléktáblánál tartottak megemlé-kezést, ahol Podányi Tibor, a helyi szervezet elnöke vázoltagondolatait a hazai bányászat helyzetérõl.

Ezt követõen került felavatásra a Tapolcai Malomtó part-ján az az emléktábla, mely mostantól fogva a vállalat ÁllamiDíjas volt igazgatójára, Kanizsai Józsefre, a város díszpolgáráraemlékezteti az arra járókat. Kanizsai József tevékenysége az1960-70-es években meghatározó volt Tapolca várossá fejlõ-désében, de nagyszerû vezetõi tulajdonságai, karizmatikusszemélyisége mély nyomot hagyott az egykori dolgozók emlé-kezetében is. Az avatáson beszédet mondott Benács Lajos, aVárosszépítõ Egyesület elnöke, Kanizsai József tevékenységétpedig Orbán Tibor volt fõmérnök méltatta. A tábla leleplezé-se után koszorút helyezett el a család, Dobó Zoltán polgár-mester és Rig Lajos országgyûlési képviselõ, valamint Tapolcaváros több civil szervezete, köztük az OMBKE és a BDSZ he-lyi szervezetei is.

A résztvevõk ezután a több éves bányásznapi hagyományszerint a közeli fogadóban baráti beszélgetésen felidézték amúltat, a vidám vagy éppen szomorú eseményeket.

Másnap kora reggel az OMBKE tapolcai szervezet tagjaiGántra utaztak a hazai bauxitbányászat 90. évfordulójánakmegünneplésére.

A Trianon utáni Magyarországon a bauxittermelés 90 esz-tendõvel ezelõtt Gánton indult meg. A bauxit felfedezõjeBalás Jenõ volt, aki Gyergyóban, Csutakfalván született és a Sel-

mecbányai Bányászati Akadémián végzett. Az 1930-as évek má-sodik felében a gánti volt a világ második legnagyobb bauxitbá-nyája. 1987-ben a kitermelés Gánt térségében befejezõdött, áma falu vezetõi a bányász hagyományokat tovább éltetik.

Az ünnepségsorozat a Gánti Bauxitbányászati Múzeum-nál és Bauxitföldtani Parknál kezdõdött, ahol az alumínium-ipar korábbi vezetõi és dolgozói a múzeum bejáratánál em-léktáblát avattak. A táblát állították: Országos Magyar Bányá-szati és Kohászati Egyesület, Gánt község Önkormányzata,Hungalu-bányamérnöki Alapítvány, Tapolca és Környéke Bá-nyászati Hagyományápoló Egyesület.

Az ünneplõk ezután a falu gyönyörûen újjávarázsolt kul-túrházába vonultak, ahol emlékülés keretében idézték fel a 90esztendõ fõbb és érdekes mozzanatait. Az ülés levezetõ elnö-ke dr. Varga József volt. Prof. dr. Mindszenty Andrea a hazai ba-uxitkutatás történetérõl és fejlõdésérõl, Kreischer Károly okl.bányamérnök, ny. üzemvezetõ Gánt térségének bauxitbányá-szatáról, Orbán Tibor okl. bányamérnök, ny. mûszaki igazgató-helyettes a magyarországi bauxitbányászatról, Huszár Lászlóokl. bányamérnök, a KÖKA Kft. ny. ügyvezetõ igazgatója (ko-rábban a MAT területi fõmérnöke) a bauxitbányászat gazdasá-gi és társadalmi hatásairól, Kovácsics Árpád okl. bányamérnök(korábban a MAL vezérigazgató-helyettese) a bauxitbányá-szatnak a privatizáció (1996) utáni fõbb jellemzõirõl, végül Fe-kete István okl. bányamérnök a hazai bauxitbányászat jelenlegiállapotáról tartott nagy érdeklõdéssel kísért elõadást.

Kellemes közös ebéd után sokan részt vettek azon a sétán,ami a falu felett emelt kõkereszthez vezetett. Itt Baross Botondokl. kohómérnök idézte fel, hogy a keresztet az 1946-ban kite-lepített svábok emlékére emelték, de itt emlékeznek a falu fej-lõdésében óriási szerepet játszott bauxitbányászatra is.

Délután 4 órakor kezdõdött a falu bányásznapi ünnepsége.A Polgármesteri Hivatal udvara megtelt érdeklõdõkkel. A falulakóin kívül ott voltak a Tapolcáról és Kincsesbányáról érkezettbauxitbányászok, az OMBKE Fémkohászati Szakosztályánakszámos tagja, Székesfehérvárról, Budapestrõl az egykori MATdolgozók, valamint a Székesfehérvári Geoinformatikai Karhallgatói és tanárai is. Az ünnepi beszédet Tessely Zoltán, Gántés térségének országgyûlési képviselõje mondta. Király Valériaés Kokas László, a Fõvárosi Operettszínház mûvészei színvona-las mûsorral kedveskedtek a hálás hallgatóságnak.

A hivatal udvarában álló, tavaly felavatott bányász szobormegkoszorúzása után az ünneplõk átvonultak a közeli park-ba, ahol dr. Komlóssy György okl. geológus szívszorító méltatá-sa után leleplezték Balás Jenõ szobrát.

Kanizsai József-emléktábla Tapolcán Dr. Varga József a 90 éves a bauxitbányászat emléktáblánál


Innen fúvószenekari felvezetéssel a templom mellett állóSzent Borbála-szoborhoz mentünk, ahol dr. Tolnay Lajos, azOMBKE tiszteleti elnöke szónoklatában a 90 évvel ezelõttibányászatban foglalkoztatottak életkörülményeirõl, az akkorifizetések értékérõl szólt, és arról, hogy mennyire szerencsésentalálkozott Gánton a svábokra jellemzõ szorgalom és pontos-ság a bányászat technikai-mûszaki fejlesztéseinek mûködteté-sével, amibõl késõbb egy világraszóló sikertörténet kerekedettki, a magyar bauxitbányászat – timföldipar – késztermék-gyár-tás vertikuma.

A konyhájáról és vendégszeretetérõl messze földön híresgánti Vértes vendéglõ falán elhelyezett Balás Jenõ-emléktáb-lánál még elhangzott a Székely Himnusz, majd a fárasztó napközös vacsorával zárult. A vendéglõ tulajdonosa, Zimmer-mann Sebestyénné – kinek nagymamája Balás Jenõ szállásadó-ja volt, édesanyja pedig a bánya kezdeti irodáinak adott helyet– (és akit a bauxitbányász és geológus társadalom csak csupánszeretetbõl hív Piroska néninek, hiszen életkora és különösenfürgesége egyáltalán nem „nénis”), tehát õ és családja ismétkitett magáért!

Vacsora közben kimentünk meghallgatni a 7 órai harang-szót, s az igazi meglepetés ezután jött: a harangszó után atemplomtoronyból tisztán hallhatóan felhangzott felvételrõl aBányászhimnusz éneke zenekísérettel. Gánton ezután min-den déli és esti harangszó után himnuszunk emlékeztet a di-csõ múltra.

Hálás köszönet illeti a Gánti Önkormányzatot, a falu kö-zösségét, és személy szerint Spergelné Rádl Ibolya polgármes-ter asszonyt, kik évek óta fáradoznak azon, hogy a bányász-szellemiség tovább éljen a falu közösségében. Ez a 66. Bá-nyásznap a régi, két évtizeddel ezelõtti bányásznapokra emlé-keztette a résztvevõket. Szép volt!

Szívbõl kívánjuk a gántiaknak, hogy ugyanazzal a múltbé-li erõs hittel, ugyanazzal a tenni akarással és bizodalommal te-kinthessenek a jövõbe, mint amivel apáik és dédapáik tekin-tettek, kívánjuk, hogy ez a gyönyörû település tovább gazda-godjék, kívánjuk, hogy a múlt emlékeit gazdagítsa a jövõ sike-re! Jó szerencsét!

Dr. Pataki Attila

Bányásznapi koszorúzások az Alföldön

Megemlékezés Szolnokon

Az OMBKE Kõolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosz-tály Alföldi Helyi Szervezet (KFVSZ AHSZ) kezdeményezé-sére és szervezésében a 66. Bányásznap tiszteletére és sajátmaguk megbecsülésére a Szolnokon lévõ kõolaj- és földgáz-bányászathoz kapcsolódó szervezetek 2016. szeptember 5-én

megemlékezést és koszorúzást tartottak az „Olajbányászok”szobornál. Az eseményen résztvettek: KFVSZ AHSZ; Ma-gyarhoni Földtani Társulat; Magyar Geofizikusok Egyesüle-te; SPE Magyarországi Tagozata; MOL Magyarország; MOLKutatás; Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Mû-szaki Engedélyezési és Fogyasztóvédelmi Fõosztály Bányásza-ti Osztály; Geoinform Kft.; MB 2001 Kft.; MOL BányászSzakszervezet; MOL Olajág Szakszervezet.

Megemlékezés Pusztaföldváron és Battonyán

A MOL Magyarország Kelet-magyarországi TermelésOrosházához tartozó területén lévõ emlékhelyeken(Pusztaföldvár-1. és Battonya-37.) a 66. Bányásznap tisztele-

tére koszorúzást tartottak. A mûszakban dolgozó szakembereka Bányászhimnusz elénekelése után helyezték el a koszorúkat.

(id. Õsz Árpád)

Bányásznap Rózsaszentmártonban

2016. augusztus 31-én tartották Rózsaszentmártonban, a„lignitbányászat bölcsõjében” a 66. bányásznapot.

Koszorúzás a Pf-1 kútnál

A Gánti Német Hagyományõrzõ Énekkar mûsora aSzent Borbála-szobornál

Olajbányász szobor Szolnok


A lignitbányászati emlékházban gyülekeztek a meghívot-tak, köztük: dr. Morvai Tibor c. egyetemi docens, dr. Izsó Istvánvolt bányakapitány és Kolláth Zoltán, a Nógrádi Szénbányákvolt fõmérnöke. Sipos Jánosné polgármester és Koczka István,a Nyugdíjas Bányász Szakszervezet titkára köszöntötte a meg-jelenteket.

A lignitbányászati emlékház udvarán volt az ünnepélyesmegemlékezés, ahol Hegyi Istvánné szavalata hangzott el,majd Bóna Róbert, a Mátrai Erõmû Zrt. visontai bányaigazga-tója mondott ünnepi beszédet. Visszaemlékezett arra, hogy azeurópai szénbányászatot Angliában kezdték el a 13. század-ban. Magyarország a 9-18. század között Európa, s egyben avilág egyik legfejlettebb bányász nagyhatalmának számított.1753-ban a Sopronhoz tartozó Brennbergbányán kezdték megaz országban a szénbányászatot. Rózsaszentmártonban a 19.század végétõl folyamatosan mûködött a lignitbányászat.

Beszédében részletesen kitért a mátra-, bükkaljai lignitbá-nyászat fejlõdésére, szólt a korszerû visontai és bükkábrányikülfejtésrõl.

Elmondta, hogy Magyarország energiapolitikája hárompillérre épül: atom, szén és megújuló energiákra. a MátraiErõmû Zrt., mint az ország megmaradt szenes erõmûve arratörekszik, hogy a fejlesztések révén a szénbõl termelt villamosenergia hosszú távú fennmaradása a térségben tudja biztosíta-ni a több mint 3000 család biztonságos megélhetését.

Az ünnepi köszöntõ után a „lejtõs akna” alatt lévõ em-lékszobornál koszorút helyeztek el a Bánya-, Energia és Ipa-ri Dolgozók szakszervezetének nevében: Pápis László alel-nök, Varga István titkár, a Mátrai Erõmû Zrt. nevében: BónaRóbert igazgató és Halmai György fõosztályvezetõ, arózsaszentmártoni önkormányzat nevében: Sipos Jánosnépolgármester és Csoma Istvánné alpolgármester, a NyugdíjasBányász Szakszervezet nevében: Turán András elnök ésKoczka István titkár. Az ünnepség a Bányászhimnusz elének-lésével zárult.

Ezt követõen Sipos Jánosné polgármester a meghívottakrészére az Õszirózsás Gondozói Központban fogadást adott.Itt Halmai György, a bükkábrányi bánya fõosztályvezetõjemondott nagyon hangulatos, barátságos pohárköszöntõt.

A finom ebéd, a vele járó „hagyományos” rózsai rétes, a fi-nom fehér- és vörösbor mindenkinek nagyon ízlett, és azt kí-vánták egymásnak a jelenlévõk, hogy a jövõ évben is hasonló-an köszönthessük majd a 67. magyar bányásznapot.

A szûkebb körû meghívottaknak Sipos Jánosné bemutattaa „saját erõbõl” felújítás alatt álló mûvelõdési házat és az ön-kormányzat szép épületét, ahol gratuláltunk a polgármesterasszonynak több éves eredményes munkájához, megköszönvea szíves vendéglátást.

Dr. Szabó Imre

Felavatták a Pécs környéki szén- és uránbányászataknáinak emlékmûvét

Pécs Város Napján, 2016. szeptember 1-én, a Szén- ésUránbányászati Emlékmû hagyományos koszorúzási és a bá-nyásznapi ünnepség keretében az Ágoston téren az emlékmûközvetlen szomszédságában fényes külsõségek között, nagy-számú érdeklõdõ jelenlétében avatták föl a Pécsi Bányásztör-téneti Alapítvány által készíttetett táblacsoportot, a Pécs kör-nyéki szén- és uránbányászat aknáinak emlékmûvét.

Az öt nagy és két kis csiszolt gránittáblán a valaha volt ösz-szes Pécs-környéki, külszínre nyíló függõleges-akna (40 szén és13 urán) képe, helye és fontosabb adatai szerepelnek minden-ki számára könnyen áttekinthetõ és értelmezhetõ, látványosmódon.

Az emlékmûvet dr. Hoppál Péter államtitkár, dr. Páva Zsolt,Pécs polgármestere és Pálfy Attila gyémántokleveles bánya-mérnök, az Alapítvány kurátora ékes szavak kíséretében adtaát a város polgárainak, az utókornak és a városba látogatók-nak, hogy szemléltesse és õrizze a hajdan volt nagy jelentõségûtermelési kultúrák emlékét.

Páva Zsolt elmondta, különleges öröm, hogy a Város nap-ja idén egybeesik a Bányásznappal, hiszen így Pécs két fõ ha-gyományát, az oktatást és a bányászatot is együtt ünnepelhet-jük. A bányászat a közös múltunk, az örökségünk – fogalma-zott a polgármester –, és ha esetleg évek múlva felvetõdne azurán- és szénbányák újranyitásának lehetõsége és kérdése,nem szabad azonnal elzárkózni, ki kell próbálni. Pécs mindigkészen fog állni az újrakezdésre.

Az új emlékmû létesítésével az Alapítvány 15 éves mûkö-désére, ezen belül a Szén- és Uránbányászati Emlékmû 10 évetörtént felállítására is emlékezik. Az ünnepség résztvevõi em-lékül kapták „A tizenöt éves Pécsi Bányásztörténeti Alapítványrövid története” címû színvonalas kiállítású és tartalmú kiad-ványt.

Szirtes Béla

Emlékhely avatása Komlón Jex Simon tiszteletére

A komlói bányásztársadalom régi adósságát törlesztve2016. szeptember 3-án emléktáblát avatott a Komlói Bánya-mû elsõ fõmérnöke, a bányaépítés elindítója, Jex Simon tiszte-letére.

A Dobsinán született, akkor 30 éves Jex Simont 1893-banhívta Komlóra a „Jánosi Engel Adolf és fiai” cég a feketekõ-szén-bányászat mûszaki feltételeinek megteremtésére és a bá-nyászat megindítására. Miután az általa gyûjtetett kõszénmin-ták vizsgálata kitûnõ minõséget mutatott, megindította avölgytalpi Adolf-táró, majd a domboldali Glanzer- és Szeren-cse-tárók építését. E két tárót csillepályával összekötve sikló

Az ünnepség elnöksége

Pécs aknatábla 1.

szállította le a szenet azAdolf-táróhoz és az ottmûködõ kézi szénosztályo-zóhoz, ahonnan lóvontatá-sú csilléken jutott el a széna komlói vasútállomásra.

A táróbányászat ta-pasztalatai alapján 1898-ban Jex Simon tervei sze-rint az Adolf-táró bejáratá-nak szomszédságában – el-indult az elsõ komlói füg-gõleges akna, az Anna-ak-na építése és termelésbeállítása. A vékony és mere-dek fedõtelepek mûvelésesok nehézséggel járt, és atermelés volumene is sze-rény volt.

Jex Simon ezért 1902 végén – a Komlói Bányamû 10 évesszolgálata után – úgy határozott, hogy a MÁK (Magyar Álta-lános Kõszénbánya Rt.) szolgálatába áll. A sors fintora, hogyeltávozása után néhány évvel kutatófúrások, majd vágatok isfeltárták a komlói bányászat legértékesebb, legvastagabb fõtelepeit.

Az emléktábláért köszönet illeti a Tisztelet KomlónakEgyesületet. Jex Simon lakó- és irodaháza, melynek falára azemléktábla került, ma is jó állapotban van. A komlói bányász-társadalom bízik benne, hogy ebben a házban – közösségi éshivatali összefogással – hamarosan emlékház és bányászklubmûködhet.

Soós Józsefné

Bányásznap Görbehalmon

Szeptember elsõ vasárnapját nevezik bányásznapnak, ha-gyományosan a bányászok nehéz és küzdelmes munkájánakmegbecsülésére rendezték ezeket az ünnepségeket. Brenn-bergbányán több mint kétszáz éven keresztül termelték ki aminõségi szenet, vitathatatlanul meghatározó tényezõje voltGörbehalom és Brennbergbánya térségének a bányászat.

A Görbehalmi Bányászati Hagyományápoló Egyesület2016. szeptember 3-án tartott rendezvényén beszédet mon-dott Táp Lászlóné, Brennbergbánya, Ó-Hermes, Új-Hermes,Görbehalom részönkormányzat elnöke, Szemán Attila fõmu-zeológus, Ormos Balázs erdõmérnök és Szigethy Sándor, a gör-behalmi bányamúzeum tulajdonosa. Ezt követõen a felszóla-lók közösen megkoszorúzták a múzeum területén találhatóSzent Borbála-szobrot. A görbehalmi bányászati gyûjtemény ezévi újdonsága a harangjáték, amely a Bányászhimnuszt játssza.

A Görbehalmi Bányászmúzeumban megrendezett ünnep-ség célja az õsökhöz méltó hagyományõrzés, tisztelet kifejezé-se bátor tettükért és a fiatalabb generáció számára az érték-rend tiszteletteljes megélése, fogalmazott a Nyugat-magyaror-szági Egyetem Erdõmérnöki Kar hallgatóinak képviselõje. Azesemény fõvédnöke dr. Fodor Tamás, Sopron polgármesterevolt, aki Mágel Ágost képviselõtársával együtt képviselte a vá-rost. Az ünnepség a Bányászhimnusz éneklésével zárult.

A beköszönõ õsz ellenére ragyogó napsütésben telt az ün-nepség, így a nagy számban megjelent résztvevõk kellemeskörnyezetben beszélgethettek, eleveníthettek fel emlékeket afelszolgált fogások között. Az ünnepi mûsort megelõzõen éskövetõen a Hegykõi Tûzoltózenekar mûsorát élvezhették azegybegyûltek.cyberpress.hu PT


Jex Simon-emléktábla Komló

Azok a fránya ékezetek

A Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat – Kõolaj ésFöldgáz címû szaklapokat mindig színessé tette, ha oldalainbel- és külföldi rendezvényekrõl, kirándulásokról tudósított.Így volt most is, amikor a 2016/4. számában „KonferenciaBrassóban”, valamint az „Európai Knappentag 2016” címmelkaptunk tájékoztatást az eseményekrõl.

Sajnos a szerzõ a nevek írásával hadilábon állt, mert mind-két cikkben ezek írásánál hibát követett el, elhagyta az ékeze-teket, nem nézett utána a nevek pontos írásának.

Így pl. az elsõben a román királyok által épített kastély ne-ve nem „Peles”, hanem „Peles,?”.

A második cikk értékét pláne rontja a nevek hibás közlése,mely kezdõdött a kilencszer rosszul leírt névvel, mely nem„Pribram”, hanem „Prvibram” (kiejtve Psribram). A Knappen-tag nyitóünnepsége nem „Masarik”, hanam „Masaryk” térenvolt. A kanyargó Moldva folyó mellett nem a kétszer rosszul le-írt „Cesky Krumlov” nevû helység található, mert annak helyesneve „C

v

esky Krumlov”. Helytelenül íródott kétszer is a „KutnaHora” városnév, melynek pontos névleírása „Kutná Hora”.

„Azok a fránya ékezetek!”Ha már az érdeklõdést felkeltõ cikkekben lévõ helységne-

vek pontos leírására a szerzõ nem figyelt, hol van a „Bányász”rész szerkesztõbizottságából a lektorálást végzõ tag, az olvasó-szerkesztõ? Szomorú, hogy nem tûntek fel ezek a helytelenülleírt nevek.

A sorokat okulás és a lapban való leközlés céljából jegyez-te le Csath Béla

A felelõs szerkesztõ válaszaMagam és szerkesztõtársaim nevében köszönöm az észre-

vételeket. Valóban nagyobb figyelmet kellett volna szentel-nünk az említett helységnevek pontos írásának.

Különösen, hogy két esetben (Masaryk tér és Kutná Ho-ra) egyszerûen megoldható lett volna az adott ország helyes-írásának követése, itt ugyanis a magyarban is elõforduló betû-ket kellett volna csak alkalmazni.

A magyarban nem használatos „mellékjeles” betûknélazonban a helyzet egy kissé nehezebb, ugyanis a mai számító-gépes szerkesztés, nyomdai elõkészítés és nyomtatás során aszöveg több transzformáción megy keresztül.

A Word-ben megszerkesztett kéziratokat a nyomdai elõké-szítés során speciális programmal (Quark) szerkesztik a kívántmegjelenési formátumra, majd ezt Adobe Acrobat (pdf) for-mátumban tudjuk korrektúrázni, ami után a javítások visszave-zetésre kerülnek a Quark-ba, viszont a nyomtatás ismét egyspeciális minõségû pdf-bõl történik. A Word-ben megoldhatóugyan, hogy a „szimbólum” karakterkészletbõl a kívánt speciá-lis mellékjeles betût szúrjuk be a sima magyar (latin) betû he-lyett, de ez a programok közti mindegyik transzformáció soránmegváltozik, így pl. ?, ™, vagy más jelek kerülnek a szövegbe.

Az akadémiai Helyesírási Szabályzat 214. pontja megen-gedi a következõt: „Nyomtatásban, ha nincs megfelelõ betû,és ha a nyomtatási eljárás a mellékjel pótlását nem teszi lehe-tõvé, a mellékjelet elhagyjuk, az alapbetût megtartjuk.”

Biztonsági (és kényelmi) okok miatt ezt az eljárást szok-tuk alkalmazni. Személynevek esetében azonban – ha lehet –vesszõk, mini „v” betûk stb. „odavarázsolásával” megpróbál-juk az eredeti írásmódot utánozni.

Ismételten köszönjük tisztelt Tagtársunk észrevételeit – ésvárunk minden további jobbító javaslatot –, a következõkbenigyekezni fogunk gondosabban eljárni.

Podányi Tibor


2016. június 3-án Veszprémben eltemettük Makrai László okl. bányamérnök, bányageológus kollegánkat, az egy-kori Veszprémi Szénbányák fõosztályvezetõjét, fõgeológusát, a BDSZ országos tanácsának és nyugdíjas választmá-

nyának tagját, a veszprémi bányász nyugdíjas szervezet megbecsült vezetõ tisztségviselõ-jét, a városi nyugdíjas közösségi élet fáradhatatlan és meghatározó, központi alakját.

A friss, zuhogó nyári esõben családja, nagyszámú egykori kollegája, tisztelõi és is-merõsei nagy részvét mellett rótták le tiszteletüket a ravatalnál. Váltott díszõrséget aravatalnál a veszprémieken kívül az Ajkáról, Zirc-Dudarról, Balinka-Mórról, Várpalo-táról és az ország más bányavidékeirõl érkezett nagyszámú egyenruhás kollegáink lát-ták el. A szertartás alatt az özvegy kívánságának megfelelõen a hangszóróból az ismertbányász dallamok szóltak. A gazdag selmeci dalkincsünkbõl Pölzmann István és KissTamás kollegáink fáradságos és hozzáértõ munkája révén sikerült az alkalomhoz illõ, amegemlékezés és a búcsú hangulatát híven megteremtõ hanganyagot összeállítani. Kö-szönet érte!

A hivatásos búcsúztatót követõen dr. Buzási István bányamérnök a szakma nevébenköszönt el az elhunyt kollégánktól, részletesen felsorolva szakmai érdemeit és munkás-ságának jelentõsebb részleteit. Záró gondolatként kiemelte, hogy Makrai László aktív

évei utolsó szakaszának nagy sikere volt a Gyepükaján térségében lemélyített szénkutató fúrások eredményessége,a mintegy 100 Mt mennyiségû Ajka II. szénvagyon megtalálása. Más kérdés, hogy napjaink szigorú gazdasági tör-vényszerûségei ennek a hasznosítását már nem tették lehetõvé. Mi bányászok azonban úgy sejtjük, hogy ha elõbbnem is, de talán ükunokáink egyszer mégis e bányakincs felhasználására kényszerülnek. Ennek során Makrai Lász-ló nevével találkozni fognak. Ennél szebb és tartósabb emléktáblát a sorstól talán nem is lehet kívánni. „Ezzel mon-dunk utolsó Jó szerencsét!” – fejezte be megemlékezését dr. Buzási István.

A sírnál a hamvak földbe helyezésével egyidõben a harangjáték után a nem szûnõ esõben az OMBKE tiszteletitagja, dr. Pataki Attila kollégánk érces hangjának vezetésével az esernyõk alól gyönyörûen szólt a teljes gyászoló gyü-lekezet alkalmi kórusa által elénekelt Bányászhimnusz, amelyet nagyra becsült kollegánk még egy szépen zengõ szó-lóval egészített ki.

Köszönetet mondunk a gyászszertartás minden résztvevõjének és mindazoknak, akik közremûködésükkel elõse-gítették, hogy szeretett kollégánktól, Makrai Lászlótól méltón módon vehettünk búcsút. Nyugodjék békében!

Utolsó Jó szerencsét! Németh György

Ottó Péter okl. bányamûvelõ mérnök 2016. június 23-án, életének 75. évében Zircen elhunyt.Kuhn Tibor okl. olajmérnök 71 éves korában Budapesten elhunyt.Jászberényi Zsombor okl. olajmérnök, okl. bányaipari gazdasági mérnök, okl. mérnöktanár 89 éves korában elhunyt.Dr. Kristóf Miklós okl. olajmérnök, a rezervoár szakterület ismert mûvelõje 2016. július 18-án, életének 78. évében

Szolnokon elhunyt.Hontvári János szerkezetgépész-technikus 2016. július 23-án, életének 78. évében Tatabányán elhunyt.Bimbó Mihály okl. bányageológus mérnök 2016. július 27-én, Pécsett elhunyt.Vizy Béla geológus 2016. augusztus 1-én, életének 85. évében Budapesten elhunyt.Csicsay Albin okl. bányamérnök 2016. augusztus 8-án, életének 85. évében Budapesten elhunyt.Krauter György technikus 2016. augusztus 12-én, életének 80. évében Pécsett elhunyt.Balázs László okl. bányamérnök, okl. építõipari gépészmérnök 2016. augusztusban, 62 éves korában Pécsett elhunyt.Horváth István okl. olajmérnök 2016. szeptember 1-én, életének 73. évében Csongrádon elhunyt.Dr. Biró József okl. bányamérnök 2016. szeptember 20-án, életének 73. évében Pécsett elhunyt.Kiss Károly okl. geofizikusmérnök 2016. szeptember 27-én, 85 éves korában Veszprémben elhunyt.Dr. Bakó Károly okl. kohómérnök, egyetemi magántanár, az OMBKE tiszteleti tagja 2016. október 2-án, életének

75. évében Budapesten elhunyt.Szabó József okl. bányamérnök 2016. november 3-án, 80 éves korában Mádon elhunyt.Dr. Németh Jenõ tanár 2016. november 6-án, életének 85. évében Zalaegerszegen elhunyt.Dr. Kránicz Zoltán okl. bányamérnök 2016. november 11-én, életének 83. évében Tapolcán elhunyt.

(Tagtársaink életútjáról késõbbi lapszámunkban fogunk megemlékezni.)

Gyászjelentés

Makrai László1935–2016

Makrai László


Tóth Attila1935–2016

Karcagon született 1935. szeptember 18-án. Szülei pedagógusok voltak, de a családi hagyományt négy lánytest-vére vitte tovább. Édesapja kívánságára õ mérnök lett.

Az általános iskolai és gimnáziumi éveit Karcagon töltötte, majd 1954 szeptembe-rétõl a Soproni Mûszaki Egyetem földmérõ mérnöki szakán folytatta tanulmányait.1959 májusában megkapta földmérõ mérnöki oklevelét.

A gyakorló mérnöki tevékenységét 1959 májusától a Borsodi Szénbányák Igazgató-ságán, a bányamérési osztályon kezdte. 1960-tól üzemi mérnökségvezetõként elõször aBükkaljai Bányaüzemnél, majd az 1990. évi nyugdíjazásáig a Mákvölgyi Bányaüzemnéllátta el feladatait.

Mindvégig tagja volt a BDSZ-nek.A jó munkája alapján többszörös kiváló dolgozó, a Bányász Szolgálati Érdemérem

bronz, ezüst és arany fokozatát is magkapta.Az OMBKE 40 és 50 éves tagságért 2006-ban és 2016-ban SóltzVilmos-emlékér-

met kapott.Munkája és családja mellett mindvégig ápolta kapcsolatát gimnáziumi és egyetemi

évfolyamtársaival, akikkel együtt 2009-ben Sopronban átvette aranydiplomáját.2016. június 5-én, rövid betegség után érte a halál.Temetése 2016. június 11-én – szûk családi körben – akaratának megfelelõen történt.Nyugodjon békében, emlékét megõrizzük!

Tóth Attiláné

1936. 09. 17-én született a Fejér megyei Csabdi községben. 1939-tõl tatabányai lakos lett, ahol alap- és középisko-láit végezte. A Miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetem hallgatójaként okleveles bányamérnök diplomát szerzett, köz-

ben Sopronban is vértezõdött a bányász szakma tantárgyaiból.Középiskolai idõszakában a Tatabányai Szénbányászati Tröszt bányaüzemeiben, az

egyetemi tanulmányi idõ alatt a Sajókazai Bányában – a tanítási szünetekben – fizikaimunkásként dolgozott, különbözõ beosztásokban.

1960-tól a Tatabányai Szénbányászati Tröszt XIV-es Bányaüzemében beosztott mér-nök, mérnökségvezetõ, 1966-1976 között felelõs mûszaki vezetõ, emellett föld alatti rob-bantásvezetõ. A bányamentõ szolgálat tagja 1962-1977 között, 9 évig üzemi bányamen-tõ parancsnok.

1976-1992 között, nyugdíjazásáig a Tatabányai Szénbányák (majd Bányák) Vállalatközponti beruházási szervezetében bányászati csoportvezetõ, létesítményi fõmérnök.

Az õ nevéhez is köthetõk az alábbi fontos létesítmények megvalósításához szükségestervezések, kivitelezések:

• a Keleti Bányaüzemek föld alatti összevonása, rekonstrukció keretében,• Nagyegyházi Bányaüzem építése,

• a Mányi Bányaüzem bezárásánál nagy vízhozamú (40 m3/perc felett) bányatérségekben nagynyomású (26 bar)vízelzáró gátak építése, sikeres vízelzárás,

• Az eddigi utolsó tatabányai szénbánya, a Mány I/a Bányaüzem beruházásának elõkészítése, fõfeltáró bányatér-ségek tervezése, építésének irányítása.

Nyugdíjasként 1993-1994-ben részt vett a Tatabányai Bányák Vállalat fa. privatizációját elõkészítõ vagyonértéke-lõ munkacsoport tevékenységében. 1994-1998 között bányafelhagyási kötelezettségek felmérésével, a végrehajtás elõ-készítésével és mûszaki ellenõrzésével bízta meg a Tatabányai Bányák fa., majd az Észak-Dunántúli BányavagyonHasznosító (ÉDBVH) Rt. 1998 után a SZÉSZEK egyedi megbízásaival más BVH Rt.-k kötelezettségeinek teljesíté-sét ellenõrizte.

Az életére jellemzõ nagy aktivitást más területeken vállalt feladatok teljesítésénél is mindig tapasztalhattuk: 1998-2006 között Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzat közbeszerzési bizottságának külsõ tagja, 2006-tól KEM bé-kéltetõ testületi tag.

Tóth Attila

Benyõcs Ferenc

Benyõcs Ferenc1936–2016


Milyen kollégát veszítettünk el? Aki életmûvével bizonyította értékeit. Szakmailag képzett – folyamatosan igényel-te a fejlõdést, bújta a szakirodalmat –, nagy tudású és õszintén elkötelezett a bányászat iránt.

Fiatalon nagy tragédiákat élt meg a családban. Egyik nõvérét 9 éves korában, a másikat 11 évesen és édesapját –aki bányász balesetet szenvedett – 17. életévében veszítette el. Õ asztmájával gyógyszeres kezelés alatt állt. Egészsé-gének tovább romlásakor sem panaszkodott, mint mindenben, ebben is fegyelmezett volt.

Másik jellemzõ tulajdonsága a hûség volt. Hûség a szakmához, hûség a családhoz, hûség a természethez és hûségaz általa szabadon választott kedvtelésekhez. Kibontva ezt a „Légy hû önmagadhoz” magas rangú emberi kvalitást:mélyen tisztelt bányász édesapját követte diák éveiben fizikai munkásként. Diplomás mérnökként a szakma ranglét-ráját egyetlen szeretett bányaüzemében járta, vállalatát életében becsülte és el nem hagyta (ez ma már nem minden-hol érdem).

Boldog családi életet élt. 1960-ban – diplomája megszerzése után – kötött házassága után szakmai tanácsokkal se-gítette a bányamûvelés terén is dolgozó felesége tanulmányait, robbantástechnikai karrierépítését. Büszke volt lánya-ira: a kohó- és hegesztõ szakmérnökre és a pedagógusra. Sok örömöt szerzett neki három unokája.

Szerette a természetet. Feleségével teljesítette az országos kéktúrát. Megkapta a „Zempléni várak”, valamint a„Mecsek turistája” kitüntetéseket. Az OMBKE tatabányai helyi szervezete is kamatoztatta szenvedélyét: több, élmé-nyekben gazdag programot szervezett az általa jól ismert gyönyörû magyar tájakra. A versenybridzs elkötelezett játé-kosa volt. A bányászat által létrejött, majd a szakma fellegvárává vált városban a bányász dinasztia értékes tagjakéntmind a város sokrétû életében, mind a folyamatosan fejlõdõ bányászatban letette pozitív névjegyét, örökül hagyvaránk személyiségét.

Szeretett feleségének hirtelen halála után már nem tudott örülni az életnek, június 5-én hajnalban, álmában értea halál. Benyõcs Ferenc okleveles bányamérnök, utolsó Jó szerencsét!

Szikrai Miklós

Ismét búcsúznunk kellett egy kollégától, jó baráttól. Noha tudtunk néhány régebbi betegségérõl és arról, hogy azutóbbi idõben sokat szenvedett, mégis váratlan volt a hír, hogy életének 83. évében eltávozott közülünk Placskó Jó-

zsef gázmérnök.Placskó József Martonvásáron született 1934. február 22-én. Elemi iskoláit szülõhe-

lyén, polgári iskoláit Dunaföldváron végezte, majd a székesfehérvári József Attila Gim-náziumba járt. Onnan delegálták 1952-ben Budapestre az Oleg Kosevoj Szovjetösztön-díjas Iskolába. Ott érettségizett 1953-ban. 1953-1958 között a Gubkinról elnevezettmoszkvai Olajipari Mûszaki Egyetemen a szénhidrogén-bányászati szakon tanult ésszerzett gázmérnöki diplomát, meg számos barátot bolgár, cseh, német, orosz szlovák,tatár és ukrán évfolyamtársai közül.

Olajipari pályafutását a Dunántúlon kezdte: 1958-1962 között a Lovászi Kõolajipa-ri Vállalatnál elõbb termelési mérnök, majd üzemegység vezetõ, 1962-1964 között aDunántúli Kõolajtermelõ Vállalatnál gázellátási osztályvezetõ Bázakerettyén, majd1964-1966 között távvezetéki üzemvezetõ Nagylengyelben. 1966-ban áthelyezték Buda-pestre az Országos Kõolaj- és Gázipari Trösztbe, ahol a kõolaj- és földgáztermelési fõ-osztályon osztály-, majd fõosztályvezetõként dolgozott 1974-ig, az orenburgi gázveze-

téképítési munkák elõkészítésének megkezdéséig. Gyakorlati munkájában jelentõs szerepe volt a szakmain kívülempatikus képességének is. Amikor a fõvállalkozással megbízott OKGT feladatát az e célra megalakított Petrolké-miai Beruházási Vállalat (Petrolber) vette át, Placskó József ennek a vállalatnak az állományában tevékenykedetttovább itthon a Petrolber Orenburg Létesítményi Iroda vezetõjeként, a Szovjetunióban az Ivano FrankovszkOrenburgi Létesítményi Fõigazgatóság vezetõjeként 1979-ig. Hat év után került vissza az OKGT kötelékébe, ahol akereskedelmi igazgatóság vezetõje lett.

1987-ben a Flow Automation Houston amerikai cégnél vállalt munkát. Az Európai és a Közép-Ázsiai Képvise-let vezetõjeként jól tudta kamatoztatni hazai és szovjetunióbeli tapasztalatait, kapcsolatait. Megbízatásának 16 évealatt több nagy értékû szerzõdés létrejöttében volt kiemelkedõ szerepe.

Nyugdíjba vonulása – 2002 – után is igen aktív életet élt. Kedvenc sportágát, a motorozást nagy energiával ûzte.Szakmai tapasztalatait, élményeit írásban (a 2005-ben megjelent Volt egyszer egy Orenburg – Egy gázvezeték építé-sének eddig ismeretlen körülményei c. könyvében), illetve a 2010 novemberében Budapesten bemutatott Az Óriás– Magyarok az orenburgi gáztávvezeték építésén c. dokumentumfilmben örökítette meg. A filmnek nemcsak tanács-adója, de szereplõje, a nagy érdeklõdéssel kísért bemutatónak pedig aktív közremûködõje is volt.

2013-ig – betegségének súlyosbodásáig – lelkesen vett részt társadalmi, szakmai szervezetek életében: tagja volt

Placskó József1934–2016

Placskó József

a Magyar-Orosz Mûvelõdési és Baráti Társaság Elnökségének, vezetõségi tagja volt a Budapesti Olajosok Hagyo-mányápoló Körének (BOK). Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek (OMBKE) már a pályájakezdetén, Lovásziban tagja lett. 1972-1975 között a Kõolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztály megválasztott el-nökeként segítette az egyesület munkáját.

Kiterjedt baráti társasága kedvelte közvetlensége, segítõkészsége és humora miatt is. Felesége, leánya és unokái, rokonai, barátai, volt munkatársai és ismerõsei szeptember 2-án Martonvásáron vet-

tek Tõle végsõ búcsút és mondtak Neki utolsó Jó szerencsét!Dé

„Akkor élsz, ha másokért élsz.” (gróf Széchenyi István)A bányász szakma elkötelezett, elismert és tisztelt képviselõje, 1930-ban született Miskolc mellett, Pereces-bá-

nyatelepen. Édesanyja családja ezt megelõzõen Selmecbányáról települt ide. Nagyapjabányaiparit végzett, a Miskolci Bányaüzem nyugdíjasa volt. Így a bányászkörnyezet szá-mára természetes, annak hagyományai, szokásai élete részei voltak.

Az elemi iskolát Pereces-bányatelepen, a középiskolát Miskolcon, a Királyi Katoli-kus Fráter György Gimnáziumban végezte, ahol 1948-ban érettségizett. Ezt követõena Miskolci Bányaüzemnél, Baross aknán csillésként fizikai munkát végzett, majd Diós-gyõr-Mártabányán aknaírnok, késõbb szénexpeditõr lett.

Hároméves munkaviszony után Mártabánya vezetõségének javaslatára az 1951/52-es évtõl felvették a Miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetem Bányamérnöki Karára. Azakkori szervezeti rend szerint az 1953/54-es tanévtõl (harmadévtõl) Sopronban folytat-ta a tanulmányait, így 1956-ban ott vehette át diplomáját.

Ezt követõen a Borsodi Szénbányák Ormosi Bányaüzeménél beosztott mérnöki,majd az Üzemvezetõségen üzemmérnöki beosztásban dolgozott három évet.

1959-tõl a Vállalat Központi Bányamentõ Állomásának vezetésére, a 420 fõs men-tõcsapat parancsnoki teendõinek ellátására kapott megbízást. 1971-tõl feladata az Országos Érc- és ÁsványbányákHegyaljai Mûve és a Rudabányai Vasérc Mûve illetékességi területére, valamint az Országos Bányászati Fõfelügye-lõség által elrendelt ún. bányászati meteorológiai és külszíni vízrendszeri hálózat ellenõrzésére, irányítására is kiter-jedt. 1973-tól – országos légzésvédõ állomás hiányában – , a vállalattal szerzõdést kötõ külsõ vállalatok légzésvédel-mi feladatait is ellátta.

1974-tõl, az Ózdvidéki Szénbányákkal történt egyesülés idejétõl, munkaköre a Borsodi Szénbányák Vállalat Biz-tonságtechnikai Osztályához került. 1981-tõl a Vállalat Ózdvidéki Bányaterületének másik, Farkaslyuki KözpontiMentõállomása és a hozzá tartozó 150 fõs mentõcsapat irányítása is a feladata lett.

Szakmai továbbképzését a SZOT Felsõfokú Munkavédelmi Tanfolyama 3 éves szakmérnöki tagozatának elvég-zése jelentette 1964-67 között.

1977-tõl a Vállalat Továbbképzõ Központjában tanfolyami elõadóként is közremûködött. Az MTA OsztályköziTudományos Albizottság munkájába is bekapcsolódott tagként.

Nyugdíjazására 1989-ben, 41 és fél éves szolgálati idõ teljesítése után került sor.A szeretett családfõ 1959-ben kötött házasságot Sztehlo Dórával. Elsõ gyermekük, László 1965-ben, második

gyermekük, Dóra 1972-ben született, akik ma négy unokáját nevelik.Bár egészségi állapota az utóbbi években folyamatosan gyengült, családja szeretõ gondoskodása segítette õt ab-

ban, hogy jókedvét és páratlan humorát az utolsó pillanatig megõrizze. Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy megkímél-te õt a kínzó fájdalmaktól, és 2016. július 15-én este, csendben távozott tõlünk. Utolsó útjára, bányász hagyományokszerint, július 26-án kísértük Miskolcon családja, kollégái és barátai körében.

Emlékezetünkben egy nagyon szerethetõ, igaz ember marad õ örökre, aki az életét másokért élve mutatott pél-dát valamennyiünk számára.

Munkájának elismerései: Bányászat Kiváló Dolgozója (1964, 1965, 1975, 1976), Bányász Szolgálati Érdemérem3 fokozat (1966, 1981, 1986), Polgár Védelem Parancsnokság Oklevél (1985), Minisztertanács által kiadott KiválóBányász (1986), Bányamentõ Szolgálati Érdemérem (1987, 1989).

40 és 50 éves OMBKE tagságért Sóltz Vilmos-emlékérem (2002, 2012), aranyoklevél (2006), posztumusz gyé-mántoklevél (2016).

Drága édesapám, nyugodj békében! Mindannyian kívánunk Neked utolsó Jó szerencsét!fia, Podhorányi László okl. bányamérnök


Podhorányi László(1930–2016)

Podhorányi László


Váratlanul ért bennünket a hír az általunk szeretett és tisztelt Götz Tibor gyémántokleveles olajmérnök, azOMBKE tiszteleti tagja szeptember 10-én bekövetkezett haláláról.

Götz Tibor 1931. április 5-én született Budapesten. Elemi és középiskoláit részbenBudapesten, részben Balassagyarmaton végezte. Az egyetemi tanulmányait Miskolcon,majd Sopronban végezte a bányamérnöki kar olajmérnöki szakán 1954. december 17-én kitüntetéses oklevéllel. Jubileumi gyémánt oklevelét 2014-ben kapta kézhez a Mis-kolci Egyetemen.

Friss diplomásként az alföldi szénhidrogén-kutatási területen kezdett dolgozni.1954-1961 között a MASZOLAJ Alföldi Fúrási Üzemében Szolnok, Nádudvar, Kar-cag, Biharnagybajom, Tótkomlós, Battonya, Üllés, Kiskunság területein mélyített fúrá-soknál tevékenykedett különbözõ beosztásokban (fúrómérnök, csoport-, majd üzem-és kirendeltség-vezetõ, mélyfúrási osztályvezetõ). 1961-ben az Országos Kõolaj- ésGázipari Tröszt (OKGT) központba került, ahol a Fúrási Fõosztályon beosztott mér-nökként különbözõ területek felelõse volt, de legfõbb feladata a kitörések megelõzése,illetve elhárítása volt. 1969-ben kinevezték az OKGT Biztonságtechnikai és Tûz- ésMunkavédelmi Fõosztály vezetõjének. A KGST kitörés-megelõzõ, -elhárító nemzetkö-

zi egyezmény magyar meghatalmazottja volt. Az általa vezetett részleg hozzájárult a magyar kitörésvédelem és -elhárítás nemzetközi elismeréséhez. Ebben a munkában nyugdíjba vonulása után is részt vett.

Nyugdíjasként aktívan tevékenykedett a szakmai-társadalmi szervezetek munkájában, szakmai hagyományainkápolásában. A MOL Bányász Szakszervezet delegálta a MOL Gondoskodás Alapítvány Kuratóriumába, melynektagjaként nagy odaadással törõdött a nyugdíjasok sorsával, támogatásával.

1954 óta volt aktív tagja az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek. 1955-1961 között az Alföl-di Csoport szervezõtitkára, 1965-1968 között az Alföldi Fúrási Csoport titkára, 1978-1981 között az Egyesület fõtit-kárhelyettese, több cikluson át dolgozott az Ellenõrzõ Bizottságban (1999-2003 között, majd 2010-tõl tagként, 2004-tõl 2010-ig elnökként). 2006-ban az Egyesület tiszteleti tagjainak sorába választotta, 60 éves egyesületi tagságáért éshûségéért 2014-ben Sóltz Vilmos-emlékérmet kapott.

A 2006 óta mûködõ Budapesti Olajos Hagyományápoló Kör (BOK) egyik alapítója, lelkes vezetõségi tagja volt.Segítséget nyújtott más hasonló szervezet (egri és a hajdúszoboszlói hagyományápoló körök) megalakulásában.

Az Orosháza térség olajiparának kialakításáért a város Orosházáért kitüntetõ oklevélben részesítette 2013-ban.Fia, Zoltán jelenlétében tisztelegtek személye elõtt egykori munkatársai, barátai, tisztelõi, az OMBKE vezetõi

és számos BOK-tag a budapesti Fekete Arany klubban október 13-án rendezett emlékülésen. Ott mondtunk Nekiutolsó Jó szerencsét!

Dallos Ferencné

Götz Tibor1931–2016

Götz Tibor

Dr. Dobos Irma köszöntése

Egyesületünk és a Kõolaj-, Földgáz- és VízbányászatiSzakosztály vezetõi: dr. Gagyi Pálffy András ügyvezetõ igazga-tó, Kõrösi Tamás fõtitkár, Molnár Csaba, a KFVSz elnöke ésHorányi István, a KFVSz VHSz elnöke a Magyarhoni Föld-tani Társulat központjában köszöntötték 90. születésnapjaalkalmából tagtársunkat, dr. Dobos Irma eurogeológust.

A házigazda szerepét betöltõ dr. Baksa Csaba MFT-elnök üdvözlõ szavait követõen Kõrösi Tamás, majd MolnárZsolt köszöntötte az ünnepeltet, s adta át a példátlanul gaz-dag életút elismeréseként a Péch Antal-emlékéremet, amitDobos Irma nem tudott átvenni a küldöttgyûlésen. Az ünne-pelt életútja rövid áttekintésével mondott köszönetet az el-ismerésért.

dé

Augusztus 20-a alkalmából kitüntetett tagtársaink

Elõzõ számunkban már megírtuk, hogy az augusztus 20-ai nemzeti ünnepünk alkalmából magas állami kitüntetés-

ben részesültek az alábbi tagtársaink. Most tudjuk leközölnia kitüntetettek Magyar Közlönyben megjelent méltatását.

Dr. Csõke Barnabás, a Miskolci Egyetem Mûszaki Föld-tudományi Kara Nyersanyag-elõkészítési és Környezeti Eljá-rás-technikai Intézetének emeritus professzora nemzetköziés hazai szinten is jelentõs oktatási, kutatási és tananyagfej-lesztési tevékenysége, továbbá az elméleti és kísérleti kutatá-sok, illetve a gyakorlati fejlesztés során elért eredményei el-ismeréseként a MAGYAR ÉRDEMREND Lovagkeresztjepolgári tagozata kitüntetést kapta.

Cseh Zoltán, a tarcali Colas Északkõ Bányászati Kft. ügy-vezetõje, a Magyar Bányászati Szövetség alelnöke, az Építõ-és Adalékanyagbányászati (kõ, kavics, homok és agyag) Ta-gozat elnöke a hazai út- és autópálya-építési, illetve vasútipá-lya-korszerûsítési programok megvalósulását környezetkí-mélõ bányászati technológiákkal elõállított, minõségi alap-anyagok biztosításával segítõ munkája elismeréseként aMAGYAR EZÜST ÉRDEMKERESZT polgári tagozatakitüntetést kapta.

Ezúton is gratulálunk, további sikereket, jó egészségetkívánunk!

Szerkesztõség


A Perlit-92 Kft. eseményei

A Magyarhoni Földtani Társulat 2016-ban a pálházi perli-tet az év nyersanyagának választotta. Ez számunkra nagy meg-tiszteltetés.

A Perlit-92 Kft. az elmúlt egy évben tovább növelte nem-zetközi hírét. A cég termelését 97%-ban exportálja, ami tizen-hat országra terjed ki. Lengyelországban az Atlas céggel egyzöldmezõs beruházás keretében létrehoztunk egy perlitfeldol-gozó üzemet. Az elmúlt egy évben a 110 ezer m3-t meghaladtaa pálházi perlit õrleményekbõl elõállított duzzasztott perlitmennyisége. Az itt értékesített perlit 35%-a az új bányánkbólszármazik. Ezen új bányára megkaptuk a környezetvédelmiengedélyt, mely 2026-ig érvényes.

2016. augusztus 24-27. között a Magyarhoni Földtani Tár-sulat Sárospatakon tartotta vándorgyûlését, melyen a Perlit-92Kft., mint kiállító és szervezõbizottsági tag vett részt. A cég el-sõszámú vezetõje, dr. Farkas Géza ügyvezetõ igazgató elõadásttartott, melynek címe a „Perlit a 2016. év nyersanyaga”.

A vándorgyûlés tiszteletére a Perlit-92 Kft. bányaterületénelkészítettünk egy emléktárót Benke István tervei alapján, melya Liffa Aurél Emléktáró nevet kapta.

Liffa Aurél 1950-ben Pálháza térségében elõször írta le aperlitkibúvást. Az 1923-1940 közötti idõszakban a Ma-gyarhoni Földtani Társulat másodelnöke volt. Hatvan évvelezelõtt halt meg. Az emléktáró kialakítása megegyezik az Er-délyi Szent Kereszt Aranybánya táró egy az egyben való má-solatával. A táró bejáratánál került elhelyezésre a híres ma-gyar csille, mely fából készült és a középkortól 1930-ig haszná-latban volt. Elõnye a nagy teherhordó kereke a csille közepénés a billenthetõség. A magyar csille leirata megtalálhatóGeorgius Agricola, a neves humanista polihisztor a „De re metal-lica…” címû mûvében (1556).

Az emléktáró elõtt lévõ épületben a Perlit-92 Kft. ásvány-kiállítást hozott létre, melyben Európa közel 1200 ásványamegtalálható, továbbá itt látható a híres Nápolyi szekrény Sel-mecbányáról, valamint három darab türelemüveg. Ezen kiállí-tás bármely bányász számára megtekinthetõ elõzetes egyezte-tés után.

2016. szeptember 3-án a Perlit-92 Kft. dolgozói bányászna-pon vettek részt a sátoraljaújhelyi Hotel Hunorban. A vendé-gekkel együtt mintegy százötven fõ vett részt a rendezvényen,a teljesség igénye nélkül szeretnénk kiemelni a Perlit AF len-gyel-magyar közös vállalatunk igazgatóját és kereskedelmiigazgatóját, valamint a legnagyobb lengyel vevõnk a PerlipolBelchatow két tulajdonosát, akik megtiszteltek bennünket je-lenlétükkel. A jó hangulatú rendezvényen St. Martin tartottnagysikerû zenés mûsort.

Dr. Farkas Géza – Mizsák Sándor

Segítettek a bányamanók!Bányászati vetélkedõ Bátonyterenyén

A Bátonyterenyei Lokálpatrióták Társasága (BLT) évzárótalálkozóján Kecskés Ferenc tagtársunk felvetette egy, a helyibányászat emlékét õrzõ általános iskolai vetélkedõ ötletét.

A terv megvalósítására munkabizottság alakult, és lám2016. június 3-án az ötlet testet öltött. A II. János Pál Pápa Ka-tolikus Óvoda és Általános Iskola tornatermében 4 csapat,mind 7-8. osztályosok összemérték az elmúlt hónapok soránszerzett felkészültségüket. A cél: hogy a bányabezárások ótafelnõtt nemzedék is tisztában legyen a bányászat közösségte-remtõ, városokat építõ erejével.

A felkészítésben részt vevõ helyi szervezetek (BLT, Bá-nyász Hagyományõrzõ Egyesület Kisterenye, BDSZ Kiste-renyei Alapszervezete, Fekete Gyémánt Egyesület Nagy-bátony) mindent megtettek annak érdekében, hogy a verseny-zõk a múlt történéseit megismerhessék.

A felkészüléshez lehetõséget adott a BLT által üzemelte-tett Bányászati Emlékszoba, ahol a kiállított anyagok, kisgé-pek, tablók ismertetését Kecskés Ferenc tagtársunk és RavaszKálmán nyugdíjas vájárunk végezte. A Salgótarjáni Föld Alat-ti Bányamúzeum meglátogatása is maradandó élmény volt,melyhez az alpolgármester úr adta az önkormányzat mikrobu-szát. A BLT tiszteleti tagja, dr. Szomszéd András helytörténészrendelkezésre bocsátotta készülõ mûvének kivonatát, „Tényekés élményképek” címmel.

A jövendõ versenyzõ csapatok tablót készítettek a város, is-kolájuk és a bányászat kapcsolatáról. Felkutattak családjuk-ban, szomszédjukban élõ volt bányamunkásokat, akikkel inter-jút készítettek.

A verseny napján mindez a zsûri elé került, amely JózsaSándor bányamérnök vezetésével elismerõen nyilatkozott acsapatok munkájáról. A megelõzõ feladatok bemutatása utánzáporoztak a kérdések és a helyes válaszok. A kiválasztott bá-nyaszerszámok ismertetése, majd a 11+1 kérdéses TOTO ér-tékelése is növelte az amúgy igen szoros küzdelem izgalmát.

A zsûri a rövid szünetben is dolgozott, amíg mi versenyzõkés nézõk üdítõt, kávét és szendvicseket fogyasztottunk a II. Já-nos Pál Pápa Katolikus Óvoda és Általános Iskola vezetésénekjóvoltából.

A második részben még egy, a bányamanók által feltettutolsó kérdéssor, és máris kialakult a végsõ sorrend. Elsõ helye-zést a Kossuth Lajos Térségi Általános Iskola és Alapfokú Mû-vészeti Iskola 8. osztályos tanulóiból álló csapata érte el. Máso-dik helyezett lett: II. János Pál Pápa Katolikus Óvoda és Álta-lános Iskola 8. osztályos tanulóinak csapata. Harmadik helye-zést ért el: II. János Pál Pápa Katolikus Óvoda és Általános Is-kola 7. osztályos tanulóinak csapata. Negyedik helyen a Mátra-mindszenti Tagintézmény felsõ tagozatos diákjai végeztek.

Hazai hírek


A gyõztesek jutalmának átvétele is hosszú ideig tartott.Nemcsak a csapattagok, hanem a felkészítõ tanárok és a lebo-nyolításban résztvevõk is tárgyi elismerést kaptak. Könyvek a25 esztendõs városról, Bátonyterenyérõl, a nógrádi bányászat-ról, szén díszcsomagolásban, édességek, a környék természetiszépségeit ismertetõ leírások, bányász korsók találtak gazdára.

A résztvevõk néhány hasznos ismerettel kitöltött kellemesórát tölthettek el egymással, tanítványaikkal, gyermekeikkel.Miközben megelevenedett Bátonyterenye közösséget formáló,várost teremtõ bányászata, az a rég- és közelmúlt, mely meg-alapozta létét itt a Mátra nyugati lábainál.

A program végeztével Jó szerencsét! köszöntéssel búcsúz-tunk egymástól.

Livo László

„Mindnyájan jártunk egyszer...”Kuratóriumi ülés Selmecen

A Bányagépészet a Mûszaki Fejlõdésért Alapítvány tanul-mányutat szervezett Selmecre. A kirándulás a kuratóriumi-, azalapító tagok és az érdeklõdõk számára családos részvételt ön-költségi áron biztosított. A honlapunkon is meghirdetett há-romnapos túrának végül 24-en vágtunk neki.

Július 08-án reggel indultunk az alapítvány székhelyérõlkülönbusszal, majd gyönyörködve az úti táj szépségében félkettõre Selmecen voltunk. Itt a városközpontban a „HotelGrand Matej”-ben kaptunk szállást.

Elhelyezkedés után megérkezett idegenvezetõnk, ÉbertAndrás kohómérnök kolléga személyében. Mint késõbb kide-rült, nála avatottabb, felkészültebb vezetõt nehezen találhat-tunk volna. Utunk során hatalmas ismeretanyagba avatott ben-nünket, szinte minden kiállítási tárgyról, szoborról, épületrõlérdekfeszítõ részleteket mondva.

Még aznap délután megtekintettük a Kamaraházat, majd aSzlovák Bányászati Múzeumban töltöttünk hosszú idõt. Meg-szemléltük az eddig talán csak fényképrõl ismert bányász erek-lyéket. Beavatást nyertünk a Felvidék nemes- és színesfémbá-nyászatába szintúgy, mint a bányász hagyományok születésébe.

Végül még vacsora elõtt megjártuk a Kálváriát, megtekint-ve a szlovák, a magyar és a német templomot is. Gyönyörköd-tünk a jó idõben kitárulkozó szép hegyi tájban.

Vacsora után a kuratórium ülésezett. A 9 fõs testületbõl 7-enjelen voltunk, a határozatképesség biztosított volt. A téma ket-tõs. Egyrészt a szeptemberi 49. konferencia, valamint a közelgõ50. jubileumi rendezvény 2017-ben. Eszmét cseréltünk, majdmegállapítottuk: az idei konferenciára a felkészülés jól halad, aszokásos rendezési feladatokat osztottuk meg egymás közt.

Másnap – szombaton – is élményekkel teli program követ-kezett. Folytattuk a városnézést Selmecen, majd tisztelegtünkelõdeink sírja elõtt. Megnéztük az Óvárat, majd az Újvárat is.

Hosszabb idõt töltöttünk az Akadémián, a kémia elõadó-ban hallgatván vezetõnktõl az Akadémia és híres professzoraitörténetét.

Nagyon kellemes élményt okozott az, hogy az Akadémiaépületegyüttese építése óta, így ma is az oktatást, a tudás gya-rapítását szolgálja. Gyönyörû, megóvott állapotban. Parkja,mint valaha botanikus kertként, méltó kerete a tudás átadás efellegvárának. Megcsodáltuk a többségében ma is mûködõ ko-rabeli maketteket, oktatási eszközöket, melyek 3 dimenzióbanmutatják be a bányászati, ásványelõkészítési és kohászati szak-ma technológiáját és berendezéseit.

Látogatást, bányajárást tettünk külszíni és a föld alatti bá-nyamúzeumban (Bányászati Múzeum).

Végül vacsorázni indultunk Bacsófalvára a megmaradtegyik legnagyobb bányászati víztározó mellé. Mire a gyönyörû-

en tálalt ropogósra sült malackának vége lett, mi is belefárad-tunk élményeink megvitatásába, elbeszélésébe.

Július 10-én vasárnap folytattuk utunkat Besztercebányá-ra. Elõbb azonban Szentantalon megállva megtekintettük acsodaszép állapotban, korhû berendezésekkel megõrzöttKoháry-kastélyt, ami nem csak turista-látványosság. Politiku-sok, államfõk gyakran találkoznak itt fontos dolgaik, országaikegyüttmûködése tárgyában.

Besztercén megtekintettük a Mátyás-házat, majd ebédután rövid városnézés következett hazaindulás elõtt. Az élmé-nyekkel teli út az esti órákban Törökbálinton ért véget, aholmegköszöntük Horváth Károly kollégánknak a briliáns, mindenrészletre kiterjedõ figyelmes szervezést, majd búcsúzóul Jó sze-rencsét mondtunk egymásnak.

Livo László

Szent Borbála-szobor avatása a Magyar Olaj- és GázipariMúzeumban

A 2016. június 21-ei ünnepi eseményre meghívott vendége-ket a MOGIM Szoborparkjában Szakál Tamás, a MOL Ma-gyarország Kutatás-Termelés vezetõje, a Magyar BányászatiSzövetség elnöke, a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum Alapít-vány kuratóriumi tagja köszöntötte. Vas Erna zenetanárnõ fu-volajátékának meghallgatása után Tóth János, a Magyar Olaj-és Gázipari Múzeum igazgatója szoboravató beszédében fel-elevenítette Szent Borbála legendáját. Elmondta, hogy Borbá-la tiszteletét az olajbányászok is átvették. Az OMBKE évek ótaa Sziklatemplomban tartja a december eleji Szent Borbála-mi-sét. Három év óta a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum is tartSzent Borbála-misét Zalaegerszegen, a Kertvárosi katolikus

templomban. Bemutatta aszobor alkotóját, Gáspár Gézaszobrászmûvészt. Az erdélyiszármazású alkotó Borbálátegy mészkõtömb elõtt ülve áb-rázolja, amelyen látható há-rom ablakmélyedés a Szent-háromságra utal. A bronzszo-bor mögött magasodó szikla-tömb a bányászok munkájá-nak, életének az átlagosnálnagyobb nehézségét, a földalatti körülmények kiszámít-hatatlanságát, az ülõ alak mel-letti könyv a Bibliát, a bá-nyászlámpa a bányászathozkötõdést jelzi. Végül köszöne-tet mondott a szobor készíté-sét támogató szervezeteknekés magánszemélyeknek.Szent Borbála-szobor


Az életnagyságú, egész alakos bronzszobor leleplezését,avatását követõen dr. Veres András kinevezett gyõri megyéspüs-pök, a szombathelyi egyházmegye kormányzója, a Magyar Ka-tolikus Püspöki Konferencia elnöke felszentelte a szobrot.

A szobor elkészítésének gondolatát felvetõ és végig támo-gató Jesch Aladár, a VABEKO Kft. mûszaki vezetõje, a Szobor-állító Bizottság vezetõje ismertette a Szent Borbála-szobormegvalósulásáig vezetõ utat.

A MOGIM képzõmûvészeti gyûjteményében sok SzentBorbála témájú képzõmûvészeti alkotás található. E gyûjteménynéhány reprezentatív darabját mutatta be a Szent Borbála, a bá-nyászok védõszentje címû kamarakiállítás, melyet Fehér János,az FGSZ Földgázszállító Zrt. vezérigazgatója nyitott meg.

Ez alkalomból történt meg a felújított szökõkút ünnepé-lyes üzembe állítása és átadása. A szökõkutat Pácsonyi Imre, aZala Megyei Közgyûlés alelnöke adta át.

Az ünnepség fogadással zárult, ahol Volter György, a MOLMagyarország Kutatás-Termelés Üzleti Támogatás vezetõje, aMOGIM Alapítvány elnöke mondott pohárköszöntõt.

(dé)

Új koncessziós kiírások

Tíz területre jelentek meg új, nyilvános bányászati koncesz-sziós pályázati felhívások – közölte a Nemzeti Fejlesztési Mi-nisztérium (NFM) pénteken az MTI-vel.

A közlemény szerint szénhidrogén kutatása, feltárása és ki-termelése céljából Bázakerettye, Bucsa, Heves, Jászárokszál-lás, Körösladány, Mezõtúr, Okány-Nyugat, Zala-Kelet és Zala-Nyugat területére, geotermikus energia kutatására, kinyerésé-re és hasznosítására pedig Gyõr területére nyújthatnak be pá-lyázatot a befektetõk.

Az eljárásban részt vehet bármely belföldi vagy külfölditermészetes személy, valamint a nemzeti vagyonról szóló tör-vény által meghatározott szervezet, akár közös ajánlattétel ke-retében is. A pályázati kiírások területenként nettó százezer fo-rintos vételáron vásárolhatók meg.

A geotermikus koncesszió a szerzõdés hatályba lépésétõlszámított 35 évig, a szénhidrogén-kutatási területeknél 20 évigtart. A koncesszió egy alkalommal, pályázat kiírása nélkül, akoncesszió eredeti idõtartamának legfeljebb a felével meg-hosszabbítható – áll az NFM tájékoztatásában.Figyelõ Online 2016. 06. 17. Dr. Horn János

Kincsesbánya postabélyegen

Tóth Bence József, nyugdíjas bányász-bányamentõ (Kin-csesbánya), bélyeggyûjtõ hosszú ideje próbál bányászattal, ko-hászattal kapcsolatos bélyeg megjelentetésben eredményt elér-ni. Ehhez több helyrõl kért, és részben kapott is már segítséget.Alapvetõen tudjuk, hogy szakmáinkat reprezentáló bélyegki-adás csak jubileumi eseményhez köthetõ.

Így próbálja a jövõ évben Tatabányán megrendezendõ ese-mények és évforduló kapcsán egy bélyeg kiadását elõmozdíta-ni. Ehhez rendelkezik egy ismert bélyegtervezõ munkájánakfelhasználási jogával is.

A napokban részeredményt ért el a mellékelt bélyeg meg-jelentetésével, me-lyek Kincsesbánya50 éves jubileumá-val kapcsolatosankerültek kiadásra.

SzombatfalvyRudolf

Bányászat? Köszönöm, igen…

Sszakmai körökben már szétküldték, de nem hozták mégnyilvánosságra a kormányközeli Századvég közvélemény-kuta-tási jelentését a bányászatról. Eredményét az MBFH szakem-berei által ismertetett összefoglalóból ismerhettük meg.

A nagyon meglepõ eredmény az, hogy a közvélemény dön-tõ része nem méregzöld, a számok szerint a bányászatot az or-szágban általános elfogadottság és lakossági támogatás jellem-zi. A megkérdezettek 73,6%-a például támogatná a szénbányá-szat újraindítását. Ez az ország átlagát tekintve is erõsen pozi-tív válasz, a két külön értékelt, bányászattal, illetve ilyen múlt-tal is rendelkezõ régióban (Veszprém, Borsod) pedig döntõenpozitív mind a szénbányászat, mind a palagáztermelés eseté-ben (a kérdések csak erre a két nyersanyagra vonatkoztak).

A legjobban sokkoló számok szerint a nõk körében na-gyobb a bányászat támogatottsága, mint a férfiak között. Talánõk érzik a legjobban az áldásos hosszú távú hatását annak, hamûködnek a termelõhelyeink. A jelentés nyilvánosságra hoza-talát már kértük az illetékesektõl, s ha engedélyezik, innen isletölthetõ lesz.Forrás: MBFH-MFGI 2016/3. hírlevél Háder Gáborasvanykincs.hu

Uránérc-kutatás a Mecsekben

A munkákat megrendelõ cég Pécs közelében két helyszí-nen, három kutatófúrás mélyítését kezdte el. Becslések szerinta föld alatt több mint 20 millió tonna uránérc van, különbözõmélységekben. Az alapanyagnak tekinthetõ fémurán keresettcikk a világpiacon.

Szakemberek szerint a mecseki uránbánya esetleges újra-indításával a hazai energiafüggõség is csökkenthetõ lenne.hirtv.hu KaG, 2016. július 24.

Zsigmondy-emlékezés Dorogon

Május 20-án a Zsigmondy Vilmos Gimnázium, Informati-kai és Egészségügyi Szakközépiskola színvonalas Zsigmondy-emlékmûsort tartott a Dorogi József Attila Mûvelõdési Ház-ban. Apropó a névadó születésének 195. évfordulója volt.

Lenyûgözõ volt az ünneplõbe öltözött fiatalokkal teli szín-házterem. A köszöntõ után dr. Korompay Péter üdvözölte a fia-talokat, elismerõ szavakat mondva a nagyszerû kezdeménye-zésnek, majd felolvasta Csath Béla vasokleveles bányamérnökemlékezését. Solymár Judit megszervezte Béla bátyánk eljöve-telét Dorogra, de 89 éves korban ez már nem olyan egyszerûfeladat. Csath Béla emlékezése Zsigmondy életének elsõsor-ban emberi oldalát mutatta be. Szeretett bányamérnök voltAnnavölgyön, majd nagy tekintélyû, világhírû vízkutató lett.


A fiatalok a mûsor keretében bemutatták Zsigmondy Vil-mos életét és munkásságát. Érdekes volt a névfelvétel körül-ményeinek felelevenítése. Az iskola a halála után 115 évvel,2003-ban vette fel a Zsigmondy Vilmos nevet. Az emlékek fel-idézésébe bekapcsolódott az akkori igazgató, Belecz László.

Bemutatásra kerültek a hagyományápolás formái az isko-lában. Megtekintettük a kivetítõn az emléknap alkalmából ki-írt rajzpályázatra beérkezett pályamûveket.

Az iskolában Zsigmondy Vilmos-pihenõhely kialakításavan folyamatban, melyet Zsigmondy falfestménye fog díszíte-ni, melyen a bányamérnök életútját mutatják be.

Dr. Korompay Péter

TEA elõadás a geotermikus energiáról

Szeptember 27-én délután került megrendezésre a Miskol-ci Egyetemen a harmadik elõadás a Mûszaki FöldtudományiKar Természeti Erõforrások Akadémiája (TEA) keretében.Az elõadó dr. Rybach László, a zürich-i egyetem magyar szár-mazású professzora, a geotermia területének elismert szakem-bere volt.

Az elõadásából megtudhattuk, hogy a világ geotermikuskészletbázisa igen jelentõs, és tulajdonképpen mindenütt jelenvan, csak nem azonos mértékben hasznosítható. A hagyomá-nyos hidrotermális geotermikus rendszerek mellett a jövõ lehe-tõségeit a petrotermális készlettípusok jelenthetik. A kettõ kö-zötti különbség, hogy az elsõnél a kõzetrepedések révén egytermészetes föld alatti cirkuláció alakulhat ki, míg a másodikesetben ezt a cirkulációt nekünk kell megtervezni és mestersé-gesen létrehozni (EGS rendszerek). A hidrotermális rendsze-rek csak meghatározott földtani képzõdményekben érhetõk el,míg petrotermálist sokkal több helyszínen lehet létesíteni. Vi-lágszerte 82 országban mûködnek geotermikus erõmûvek, me-lyek beépített villamos teljesítménye 13,3 GW. Ezek közülmindegyik hidrotermális.

Az elõadásból megtudhattuk, hogy míg a geotermikus erõ-mûvek beépített kapacitása évente 4-5%-kal bõvül, addig anapelemeké 35%-kal, pedig az éves rendelkezésre állásuk nemezt indokolná. A geotermikus erõmûvek világszinten 65%, anapelemek csak 14%, a vízerõmûvek 42%, a biomassza erõ-mûvek 50%, a szélerõmûvek 21% éves rendelkezésre állást(hatásfokot) képesek biztosítani. Azaz – idézve az elõadót –„gázt kell adni a geotermiának, különben nagyon lemarad.”

A geotermiában a földhõszivattyúk területén jelentõs nö-vekedés volt tapasztalható, az elmúlt idõszakban évi kb. 20%volt ez az ütem. Az elõadás egyik jelentõs megállapítása (ami ahazai és nemzetközi szakemberek elõtt is már régen ismert),hogy Magyarország kiemelt helyzetben van a geotermikusenergia hasznosíthatóságát illetõen, mivel a termálkutaink fe-lületi sûrûsége már most is egyedülálló, minden 100 km2-re jutlegalább egy kút. „A magyar földtani adottságok majdhogy-nem elkötelezõen kedvezõek a geotermia hazai továbbfejlesz-tésére.” – fogalmazta meg Rybach professzor záró szavaiban.www.mfk.uni-miskolc.hu Dr. Szunyogh István

INTRAW konzorciummal obszervatóriumot építünk

Az INTRAW (International Raw Materials Observatory= Nemzetközi Nyersanyag Figyelõ) nemzetközi projekt Nem-zetközi Nyersanyag Obszervatórium létrehozását tervezi.

A projekt második mûhelykonferenciájára 2016. október5-7. között, a délnyugat-angliai Cornwallban került sor. Az Eu-rópai Bizottság Horizont 2020 Kutatási és Innovációs Prog-ramja keretében 2015-ben indult projekt öt fejlett ásványi

nyersanyag-gazdálkodással rendelkezõ tengerentúli ország,Ausztrália, USA, Dél-Afrikai Köztársaság, Kanada, Japán ta-pasztalatait, legjobb gyakorlatát összegzi és dolgozza fel az Eu-rópai Unió vállalatai, polgárai számára. A Miskolci EgyetemMûszaki Földtudományi Kara a konzorcium egyik résztvevõpartnere.

Az obszervatórium ebben az esetben nem égitestekre irá-nyított távcsövekbõl, hanem adatbázisokból épül. Ezek terve-zett felépítésérõl tanácskoztak a konzorciumi tagok és a refe-rencia országokból meghívott szakértõk. A létrehozandó Ob-szervatórium deklarált célja, hogy a projekt lezárulása utánmûködõ nemzetközi szervezetként kulcsszerepet játszó tanács-adó szerepet töltsön be az EU országok számára a fõ nyers-anyagcsoportok kutatása, innovációja területén. Az innováció-ra, oktatásra, ipari kapcsolatokra, szociális elfogadottságra vo-natkozó adatokat és információkat a következõ hónapokbanjelentésekben dolgozzák fel, amelyek végül a tervezési alapotjelentik majd az Obszervatórium létrehozásánál.mfk.uni-miskolc.hu 2016. október 17. Dr. Földessy János

Nagyléptékû fejlesztések a Mátrai Erõmûnél

Egy új, 500 megawatt teljesítményû erõmûvi egység tele-pítésével, a megújuló energia termelési kapacitás bõvítésévelés az energiatárolási piacra lépéssel készül a következõ évtize-dekre az éves magyar villamosenergia-felhasználás 15%-átbiztosító Mátrai Erõmû Zrt.

Dr. Valaska József, a társaság igazgatóságának elnöke azMTI-nek elmondta: a fejlesztéseket egyebek mellett a jelenle-gi olcsó és piactorzító, ám sokáig fenn nem tartható áramárakis indokolják. A 74 százalékban a német RWE Power AG., il-letve az EnBW csoport tulajdonában, valamint 26 százalékbana Magyar Villamos Mûvek Zrt. birtokában lévõ cég vezetõjeközölte: a németországi szubvencionált megújuló villamos-energia-termelés érezhetõen torzítja a közép-európai árakat.Az Északi-tenger partvidékén mûködõ német szélerõmû-par-kok által termelt energiát csak a lengyel hálózaton keresztüllehet elszállítani, ami zavarokat okoz az ottani rendszerben, ezpedig az európai tõzsdéken árcsökkenéshez vezet. A torzuláspedig az egész közép-európai térségre kihat – jegyezte meg.

Bár ez az állapot nem tartós, de hozzájárul a hagyományostermelés visszaszorulásához, és amikor a jelenlegi állapotmegszûnik, nem áll rendelkezésre majd az áramellátáshozszükséges kellõ kapacitás Közép-Európában. Márpedig meg-szûnik, mert a német kormány felismerte, hogy milyen zavaro-kat okoz a szubvencionált megújuló villamosenergia-termelés,ezért leépíti a támogatásokat – fejtette ki. A német gazdaságikormányzat emellett egy, a megújuló energia szállítási nehéz-ségeit megoldó észak-dél irányú, Németországon belüli nagy-feszültségû hálózat kiépítésérõl is döntött. Ez várhatóan 2020-ra el is készül – tette hozzá.

Azt is számításba kell venni, hogy a fukusimai katasztrófaután Németország az atomenergia-termelés 2022-ig történõleállításáról döntött, ezzel pedig megszûnnek a német ener-giarendszerben keletkezõ többletek. Az alacsony áramárateredményezõ jelenlegi többletkapacitások így az évtized végé-re megszûnnek – figyelmeztetett. Dr. Valaska József ezért he-lyesnek tartotta a magyar kormányzat új termelõkapacitásoklétesítését kezdeményezõ döntését, a paksi atomerõmû és aMátrai Erõmû várt fejlesztését is. „Azokban az országokban,ahol nem tudják megvédeni a villamosenergia-termelõiket,ott a kapacitások leépülnek, az évtized végére pedig kapacitás-hiány alakul ki” – mondta.

Közölte azt is: a Mátrai Erõmû stratégiája teljes egészé-ben a magyar országgyûlés által elfogadott energiapolitikára


épül, három alappillére van, amelyek közül a legfontosabb aszénalapú villamosenergia-termelés hosszú távú fenntartása.Ezt a Magyarország egyetlen hosszú távon rendelkezésre állóenergetikai nyersanyagára, a Visonta-Bükkábrány-Füzesabonytérségében fellehetõ kétmilliárd tonnányi lignitvagyonra ala-pozzák. Ebbõl a jelenlegi technikai eszközökkel egymilliárdtonnát lehet gazdaságosan kitermelni, amely – a mostani szén-felhasználást tekintve – 120 évre elegendõ. A másik alappillérta megújuló energiatermelés bõvítése, a harmadikat az ener-giatárolási piacra történõ belépésük jelenti.

A Mátrai Erõmû jelenlegi, 884 megawattos szénalapúenergia termelõegységeit a 2020-as évek közepére leállítják,ezért egy új, várhatóan 500 megawatt teljesítményû erõmûviegység telepítésének elõkészítésén dolgozik a cég. Az új blokkmár szén-dioxid-leválasztó berendezéssel fog rendelkezni,amely az EU klímapolitikája mellett is lehetõvé teszi a hosszútávú, akár a 2050-es évekig való mûködést. A szén-dioxid-sze-gény technológia alkalmazásával metánná alakítják át a szén-dioxidot, amelyet betáplálnak a földgázrendszerbe.

Az elnök ismertette, a megújuló energiatermelésben kétterületen van jelen az erõmû. A kelet-magyarországi mezõ-gazdaság melléktermékeként jelentkezõ, évi 500 millió kilo-wattóra elektromos áramot termelõ biomasszák hasznosításá-ban, illetve a jelenleg egy 16 megawattos egységgel rendelke-zõ napenergia-termelésben. Az erõmû mindkét területen nö-vekedést tervez: az elõbbit – részben a megszûnt biomassza-erõmûvek miatt kiesõ termelés pótlására – jövõ évtõl 750 mil-lió kilowattórára növelik. A napenergia-hasznosítás területénpedig Visontán és Bükkábrányban építendõ naperõmû par-kokkal 60 megawattra bõvítik a kapacitást 2017-18 során.

A harmadik pillért a Mátrai Erõmûnek az energiatárolásipiacra való belépése jelenti, amit az erõmûvi és a lakosságimegújuló energiatermelés, fõleg a napelemek elterjedésébõlfakadó igény indokol. Valaska József kifejtette: amíg a megúju-ló energiamennyiség nem volt jelentõs, a hagyományos erõ-mûvek szabályozásával ki lehetett küszöbölni az energiacsú-csokat és -völgyeket. Mostanra azonban Magyarországon isszükségessé vált az energiatároló-kapacitások kiépítése. Ezmegoldható a környezetbe illesztett „vizes” – egy magasabb ésegy alacsonyabb területen lévõ tározóban lévõ víz kinetikusenergiáját kihasználó – rendszer kiépítésével, vagy nagytelje-sítményû szilárd akkumulátorok alkalmazásával. Mivel azon-ban Magyarországon minden 300 méternél magasabb hegy aNatura 2000-es környezetvédelmi szabályozás hatálya alá esik,a kormányzat általában idegenkedik a „vizes” megoldástól.Pedig – húzta alá – ma már ezeket a rendszereket a föld alattis ki lehet építeni, így csak a gazdag növény- és állatvilágnak isotthont adó tavak láthatók a felszínen. Ilyen tározók találha-tók például Ausztriában, Németországban és Franciaország-ban is. Hozzátette: a „vizes” tározóval akár több napig is tárol-ható a villamos energia, a szilárd alapú, akkumulátoros tároló6-8 órára képes ezt megoldani.Magyar Idõk 2016. október 7. PT

66. Bányásznap Tatabányán

Tatabányán 2016-ban a 66. Bányásznapot az utóbbi évek-hez hasonlóan igen gazdag program keretében ünnepeltük. Ta-tabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata az ünnepi prog-ramot a hagyományok messzemenõ figyelembevételével, de aváltozó világ, korunk követelményeinek megfelelve szervezte.A szervezésben igen hatásosan közremûködött a BDSZ Tata-bányai Szövetsége és a Tatabányai Múzeum. A szervezésbenrészt vett az OMBKE tatabányai szervezete, a programokbanpedig a bányász hagyományõrzõ egyesületek, így a Rozmarin-

gos Bányász Egylet, a Bányász Fúvószenekar, a BányászMazsorettek és még több más civil szervezet és a bányász ha-gyományokat magának is valló vállalkozás, intézmény. Rendkí-vül örvendetes a város tanulóifjúságának egyre aktívabb és na-gyobb létszámú részvétele az ünnepségeken, köszönet a taná-roknak, tanítóknak!

Szeptember 1-én a Bányásznapi megemlékezések elõesté-jén nyílt meg Fehér János mányi bányász, fotós „Visszaemléke-zések” címû fotókiállítása a Kertvárosi Bányász MûvelõdésiHázban. Schmidt Csaba polgármester méltatásában azt emel-te ki, hogy Fehér János elsõsorban az embert, a bányász embertábrázolta. Munkásságával hozzájárult a város bányász identitá-sának erõsödéséhez. A kiállítás megnyitóján részt vett Rabi Fe-renc, a BDSZ elnöke, aki kiemelte, hogy a fotós 30 év keménybányamunka mellett ábrázolta hitelesen szakmáját és annakszépségeit, és a vele együtt dolgozó bányászokat. A nagyszámúérdeklõdõ emelkedett hangulatban járta végig a képsort, sokanismert embereket, bányabeli eseményeket is felfedeztek.

Szeptember 2-án 12 órakor az Erõmû-lakótelepi Verebély-szobornál a megye és a város, valamint az villamos- és bánya-vállalkozások vezetõi koszorúztak. Innen indult a hagyomá-nyos bányászkegyeleti járat, mintegy ötven bányász járta körbea város bányász emlékhelyeit. Elsõként Gál István Vértanúkterén álló szobrán helyeztük el a hálás emlékezet koszorúját (1.kép). Ezt követõen a Sárberki lakótelepre indult a csapat, aholcsatlakoztak az ott már gyülekezõ lakótelepiekhez. SchmidtCsaba polgármester beszédében a Jó Szerencsét Emlékév elõ-készületeit ismertette. Az emlékévet a város megalakulásának60. és a tatabányai szénbányászat kezdetének 120. évfordulójatiszteletére a város önkormányzata széleskörû társadalmi ösz-szefogással rendezi 2016-2017-ben. Felhívást tett közzé, hogy aváros vállalkozásai, intézményei, civil szervezetei is csatlakoz-zanak az ünnepi évhez a maguk sajátosságainak megfelelõen.Ezt a város pályázat kiírásával ösztönzi, segíti. Bencsik Jánosországgyûlési képviselõ arról beszélt, hogy a bányász munkájá-val családja megélhetését, felemelkedését szolgálta, de ez amunkája egyben a város létrejöttét és fejlõdését is szolgálta, éskülönösen a kritikus helyzetekben a hazát is. Példás a bányászszolidaritás a bányában együtt dolgozó társak között, de a bá-nyászok szolidaritást vállaltak a kényszerbõl itt dolgozó politi-kai elítéltekkel is, és napjainkban is segítenek, ha mással nem,egy szelet kenyérrel a kiszolgáltatottaknak. A lakótelepiek ésaz ünnepségen megjelentek megkoszorúzták a Szent Borbála-szobrot, majd a helyi iskolások kórusához csatlakozva a részt-vevõk elénekelték a Bányászhimnuszt.

Az Újtelepi és az Újbánhidai temetõben a tömegszeren-csétlenségek áldozatainak sírjainál koszorúztunk. Megálltunka tatabányai bányászatban legtöbb – 81 – áldozatot követelõbányaszerencsétlenség áldozatainak sírkertjénél. A háborúután az ország igényelte a szenet, mint a hazánkban legna-

Gál István szobránál


gyobb mértékben rendelkezésünkre álló primer energiahordo-zót. A szénbányászatban azonban áldatlan állapotok voltak,nem voltak meg a termeléshez szükséges eszközök, kritikusakvoltak a bányászok munka- és életkörülményei. Ezért a bányá-szok között egyre növekedett az elégedetlenség, amit fokoztaka bányaszerencsétlenségek, így a tatabányai XII-es aknán be-következett katasztrófa is. A hatalom hathatós intézkedésekrekényszerült a bányászat helyzetének javítására. Ezek egyikevolt a Bányásznap törvénybe iktatása 1951-ben és a hozzá kap-csolódó számos pozitív intézkedés. Az akkori eseményekrevisszaemlékezve elõdeinknek adóztunk bányászdalunk elének-lésével. Hagyományosan az utolsó, 1978. február 16-i nagy bal-eset 26 áldozatának sírkertjénél a Bányászhimnusz eléneklésé-vel emlékeztünk. A Szabadtéri Bányászati Múzeumban lévõemlékhelyeken a hatalmi önkény mártírjai elõtt tisztelegtünk.

Az utóbbi években az eredeti építészeti stílusban felújítottBányamentõ Állomáson – ahol most egy autósiskola mûködik– ünnepelnek a bányamentõk, akik a kegyelet virágait az épü-letben lévõ, a mentések során életüket vesztõ társaik emléktáb-lájánál helyezték el (2. kép).

A városi központi koszorúzásra 16 órakor a Vértanúk te-rén került sor, ahol több százan gyûltek össze. A Himnusz kö-zös eléneklése után indult meg a koszorúzók sora, az ország-gyûlési képviselõk, a város és megye vezetõi, a bányász múltatvállaló és ápoló vállalkozások és intézmények, civil szerveze-tek, egyesületünk és alapítványunk vezetõi helyezték el a meg-emlékezés koszorúit a mártírok emlékmûvén. Az idei Bányász-nap örvendetes eseménye, hogy egyre több diák kapcsolódik azünnepléshez, nem csak résztvevõként, hanem aktív közremû-ködõként. A koszorúzókat felvezetõk között ott voltak a diá-kok is, a Szent Borbála Kórháznál is. Ezután idõs bányászok ésfiatalok csoportjai egy-egy szál virágot helyeztek el a Bányász-emlékmû talapzatára (3. kép). A koszorúzási ünnepség a Bá-nyászhimnusz közös eléneklésével zárult.

A koszorúzás után fogadás volt a Tröszti Klubban, a névemlékeztet arra, hogy korábban a Tatabányai SzénbányákKlubja volt. Schmidt Csaba, a város polgármestere mondottpohárköszöntõt, hitet tett a város elkötelezettségére a bányászhagyományok ápolásában, megõrzésében, és beszélt az eztkonkretizáló Jó Szerencsét Emlékév elõkészületeirõl.

Bányásznapi ünnepség volt az Észak-dunántúli Zrt. Vízter-melõ Bányaüzemében és villamos napi megemlékezés a Tata-bányai Erõmûben is.

17 órakor a Május 1. parkban megkezdõdtek a kulturálisszórakoztató programok. Este TNT koncert volt. A Jászai Ma-ri Színház, Népházban már hagyományosan a Madách Színházelõadását láthatták az érdeklõdõk.

Szeptember 3-án a Május 1. parkban a Nagyszínpadon 10órakor a Tatabányai Bányász Fúvószenekar mûsorával kezdõd-tek a kulturális, szórakoztató programok, melyek megszakítá-sokkal az esti órákig tartottak.

A bányászok és a város polgárai, köztük igen sok fiatal 15órakor a Bányász Kegyeleti Emlékmûnél gyülekeztek és elhe-lyezték az emlékezés virágait (4. kép), majd rendezett sorokbana magyar, a városi és bányász zászlókat vivõ zászlóvivõk után atöbb száz fõbõl álló menet vonult a Szabadtéri Bányászati Mú-zeumba. A tempót a kísérõ fúvószenekarok diktálták és a me-netet a mazsorettek vezették. A város lakossága is megmozdult,a járdákon sokan kísérték figyelemmel a menetet.

A Szabadtéri Bányászati Múzeumban a faléz elõtt tartottmegemlékezés keretében került átadásra az egyik legrango-sabb városi kitüntetés, a Solymos Mihály-díj, melyet SchmidtCsaba polgármester adott át Szabó Csabának (5. kép). A díja-zott bejárta a bányamérnök szokásos beosztásait, mígnem avállalat biztonsági fõmérnöke, majd mûszaki vezérigazgatójalett. A bánya-erõmû integrációban a Tatabányai EnergetikaiKft. bányaigazgatói tisztét töltötte be. Egyesületünk helyi szer-vezetének több mint tíz évig volt az elnöke. Alapítója a Tatabá-nyai Bányász Hagyományokért Alapítványnak. Részese szintevalamennyi teljesítménynek, amit a tatabányai bányász hagyo-mányõrzés megszervezésével és mûködtetésével a tatabányaibányászat az utóbbi 25 évben nyújtott. Különösen nagy érde-mei vannak a Bányász Kegyeleti Emlékmû, az Elsõ Csille Szénemléktábla és a Szent Borbála-szobor létrehozásában.

A városi kitüntetés után az OMBKE helyi szervezete jutal-mazta meg a város iskoláit és tanulóit a bányász hagyományõr-zõ rendezvények látogatásáért, azokon való aktív részvételért.A Bányász Vándorlámpás Versenyben a Dózsakerti Váci Mi-hály Általános Iskola, illetve a létszámarányos versenyben aMóra Ferenc Általános Iskola végzett az elsõ helyen. 2016-ban725 tanuló látogatója volt a különbözõ rendezvényeknek. Alegaktívabbak bronz és ezüst bányászlámpás kitûzõt kaptak. Askanzeni ünnepi megemlékezésen részt vettek a testvérvárosok

Bányamentõk koszorúznak

Egy szál virág a bányászmúlt emlékére

A Kegyeleti Emlékmûnél

képviselõi, polgármesterek, alpolgármesterek. Õk is csatlakoz-tak a bányász kötõdésû civil szervezetek zászlóinak hagyo-mánnyá vált szalaggal való díszítéséhez.

Szeptember 4-én, vasárnap az idõjárás is kedvezett a ren-dezvényeknek. Felhõtlen ég, meleg napos idõ köszöntött azünneplõkre. A Május 1. parkban 10 órakor az árusok már me-legítették az ételeket, sütötték a kolbászokat, és lassan a parkis megtelt közönséggel. Nagyon jó volt látni, hogy a vásárba be-költözött a XXI. század modernsége, technikája. Az árusokszép faházakban és mobil kocsikban árulták portékáikat. A fel-állított nagy és kis színpad is a legmodernebb fény- és hang-technikával volt felszerelve.

A Népház felõli bejáratnál a OMBKE Tatabányai HelyiSzervezete is megnyitotta a „Kerty-party”-t. A kijelölt területre5 méter hosszúságú ácsolaton keresztül lehetett bejutni, ahol arendezõk bemutatták a bányamunka és a bányász hagyomá-nyok jellegzetes tárgyi emlékeit. A területen belül asztalok, pa-dok, sörsátor fogadta a vendégeket. Dörömbözy Béla is feltettea tûzre a nagy bográcsot, benne a paprikással. Azután egyretöbben foglaltak helyet az asztaloknál, egyre többen álltak sor-ba a csapolt sörért, egyre intenzívebb lett a beszélgetés. Miután13 órára az étel is elkészült az éhséget is lehetett csillapítani.

14 órakor a Május 1. park szomszédságában, a Molnár ut-cában megkezdõdött a 14. Csilletoló Verseny. Örvendetes mó-don 10 ötfõs csapat (felnõtt férfiak, fiúk, lányok, asszonyok ésgyerekek) neveztek be. Voltak olyan gyerekek is, akik nem vol-tak magasabbak a csillénél, de azért lelkesen tolták, ugyan sok-szor szülõi segédlettel. A papírforma bejött, a tûzoltók lettek azelsõk, a katasztrófavédõk a második helyezést vitték el. A to-vábbi csapatoknál nagy volt a küzdelem és az õket támogatóbiztatás, végül az OMBKE Tatabányai Helyi Szervezeténekegyüttese lett a harmadik. De nem csak az elsõ három helye-zett kapott elismerést, hanem minden versenyzõ, hiszen a rész-vétel volt a fontos.

A Május 1. parkban több ezer ember élvezte a vásár forga-tagát, nézte a nagy és kis színpadon zajló mûsorokat. Ezek azesemények igen gazdagok voltak, hiszen az elõzõ estéken fellé-pett a TNT, a Neoton Família és vasárnap este Mága Zoltán észenekara. De a nagyokon kívül megmutatták magukat a helyitáncegyüttesek és énekkarok is.

Vasárnap este 20 órakor – új útvonalon: a régi községháza(posta) épületétõl, a tûzoltóság elõtt elhaladva, a Bányász Ke-gyeleti Emlékmûig – elindult a szalamanderes felvonulás. Abányász egyenruhába öltözötteken kívül meglepõen sok volt adiák, akik kis lámpásaikkal két sorban haladtak a szalamande-rezõk mellett. A járdán sétáló közönség is tetemes tömegetképviselt. A felvonulók elõször a Sportpálya elõtt álltak meg,ahol a Rozmaringos Bányász Egylet intonálásával bányász nó-tákat énekeltek. A második megálló a tûzoltóság épülete elõtt

volt, ahol a résztvevõk a harangjáték dallamait hallgatták meg.Azután a Bányász Kegyeleti Emlékmûnél a Bányászhimnuszeléneklésére került sor, és nyomban utána 20 perces kápráza-tos tûzijáték szórakoztatta a tömeget.

Visszatekintve a 66. Bányásznap tatabányai eseményeireelmondhatjuk, hogy a ragyogó nyári melegben tartalmas prog-ramokban részesült Tatabánya lakossága, köszönhetõen a szer-vezõknek.

Dr. Csiszár István – Sóki Imre

Balkáni gázfolyosó épül

Szeptember elején 179 millió eurós támogatási szerzõdéstírtak alá Budapesten egy bolgár-román-magyar-osztrák gázfo-lyosó kiépítésére az új európai földgáz összeköttetések megte-remtésével és az energiabiztonság megerõsítésével foglalkozóuniós munkacsoport miniszteri ülésén. A vezetékrendszer épí-tése nem nulláról kezdõdik, a Románia és Bulgária közöttiösszekötést például a következõ hetekben adják át.

A gigantikus beruházás célja az orosz gáztól való függetle-nedés, a délkeleti régió energiabiztonságának növelése. Elõre-jelzések szerint 2020-ban, a romániai szakaszok befejezéseután már a Fekete-tengeri lelõhelyekrõl és Azerbajdzsánból isérkezhet gáz hazánkba. Ugyanakkor újabb lehetõségeket nyitmeg a cseppfolyósgáz-terminálok szaporodása, ill. egyes helye-ken a kompresszornyomás növelése is.Energia Trend Magazin Dr. Horn János

Oroszország üzembe helyezte a legmodernebb atomerõmûvét

A Rosenergoatom vezérigazgatója tájékoztatást adott ar-ról, hogy a legújabb és legmodernebb technológiával épültorosz atomerõmûvet Novovoronezben sikeresen üzembe he-lyezték, és már rádolgozik az országos átviteli hálózatra.

Ez az elsõ olyan reaktortípus, amely már a fukusimai ka-tasztrófát követõ megszigorított biztonsági követelményeket iskielégíti.RT News 2016. augusztus 5. Dr. Horn János

Lengyelországban 10 éven belül atomerõmû lesz

Az ország energiaügyi minisztere bejelentette, hogy Len-gyelországban 10 éven belül üzembe helyezik a kb. 1 GW ka-pacitású atomerõmûvet. A tervezet 2009-ben indult, azonbanszámos ok miatt késleltetve lett (alacsony energiaár, fukusimaibaleset stb.). Ma már megváltozott a kormány álláspontja, és„gõzerõvel” újraindítják a projektet.Reuters 2016. augusztus 2. Dr. Horn János

XVIII. Nemzetközi Szénelõkészítési Kongresszus

2016. június 28. és július 1. között került megrendezésre aXVIII. Nemzetközi Szénelõkészítési Kongresszus Szentpéter-váron (Oroszország). A Miskolci Egyetemet dr. BokányiLjudmilla intézeti tanszékvezetõ egyetemi docens, a Kong-resszus Nemzetközi Bizottságának magyar képviselõje és dr.Gombkötõ Imre intézetigazgató egyetemi docens képviselte.

A kongresszuson két magyar elõadás hangzott el. Dr. Bo-kányi Ljudmilla: Háromparaméteres szénflotálási fenomeno-lógiai modell és dr. Gombkötõ Imre – dr. Madrász Tamás – prof.dr. Szûcs Péter – dr. Lakatos János – Székely István: A lignit újkörnyezetgazdálkodási alkalmazása.

Dr. Bokányi Ljudmilla


Szabó Csaba a Solymos Mihály-díj kitüntetettje


BKL Bányászat - Kõolaj és Földgáz 149. évfolyam (2016) tartalomjegyzékeA Bányászat 148. évfolyam (2015) tartalomjegyzéke . . .1/54A Kõolaj és Földgáz 2015. évi (148. évf.)tartalommutatója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/58A Bányászat – Kõolaj és Földgáz 149. évfolyam (2016) tartalomjegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/73

BORBÁLA-NAPI MEGEMLÉKEZÉSEK 2016Központi ünnepség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/22A Sziklatemplomban emlékeztek a budapestiek . . . . . .1/24Szt. Borbála-napi ünnepségek Pécsen . . . . . . . . . . . . . . .1/24Szt. Borbála-hét Komlón . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/24Mecseki Borbála-napi szakestély . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/25Szt. Borbála-nap a Mátrai Erõmû Zrt.-nél . . . . . . . . . . .1/25Szt. Borbála-napok Dorog térségében . . . . . . . . . . . . . . .1/26Borbála szakestély Borsodban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/26Szt. Borbála-napi megemlékezések Tatabányán . . . . . . .1/27Hagyományõrzõ együttmûködés . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/28Kiállítás Szent Borbáláról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/28Borbála-nap Tapolcán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/28Szent Borbála-napi megemlékezés a MárkushegyiBányaüzemben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/31

BÁNYÁSZNAPI MEGEMLÉKEZÉSEK 2016Országos központi ünnepség Gyöngyösön . . . . . . . . . .5-6/55Bányásznap a Mátrai Erõmû Zrt.-nél . . . . . . . . . . . . . .5-6/56Bányásznap Padragkúton . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/56Tartalmas bányásznapi program színesítette a

Tapolcai Szervezet életét . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/57Bányásznapi koszorúzások az Alföldön . . . . . . . . . . . .5-6/58Bányásznap Rózsaszentmártonban . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/58Felavatták a Pécs környéki szén- és uránbányászat

aknáinak emlékmûvét . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/59Emlékhely avatása Komlón Jex Simon tiszteletére . . .5-6/59Bányásznap Görbehalmon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/6066. Bányásznap Tatabányán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/70

CIKKEK CÍM SZERINT50 éves a hazai távvezetékes kõolajtermék szállítás

(Kõrösi Zoltán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/6120 éve kezdõdött a szénbányász-felügyelet képzése

Pécsett (Dr. Krisztián Béla) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3/24A földgáz a világpiacon (Szilágyi Zsombor) . . . . . . . . . . .1/3A fúrótelepi irodáktól a Nagykanizsa Vár u. 8. sz.

alatti irodaházig (Csath Béla) . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/14A két Bányatan (Csath Béla) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/20A Magyar Általános Kõszénbányák Részvénytársulat

tevékenysége Tatabányán 1901-1929 (Balogh Csaba) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/11

A nagylengyeli nehézolaj triász eredetének bizonyítékai(Dr. Koncz István) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/2

A Szemlõ-hegyi barlang feltárása (Tóth Árpád) . . . . . . .2/21A Tatabányai Múzeum bányatérképei és mûszaki

rajzai (Vörös Béla) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/14Az olajpiac kilátásai (Szilágyi Zsombor) . . . . . . . . . . . . .4/26Cséti Ottó, a magyar bányamérés ismert

professzora (Dr. Havasi István) . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/6Ecséd, hazánk elsõ korszerû szénkülfejtése (Beke Imre) 2/12Egy feledésbe merült 1848-49-es bányakerületi

igazgató (Réthy Károly) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4/31Életünk az energia – A villamos autózásról

(Livo László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/17Emlékezés Zsigmondy Bélára halálának 100.

évfordulója alkalmából (Csath Béla) . . . . . . . . . . . .4/30Esettanulmányok kréta, eocén és miocén korú hazai barna .

kõszenek hasznosítási lehetõségére, mint fosszilis tüzelõ-anyag és nyomelemforrás(Horváth Réka, Hámorné dr. Vidó Mária) . . . . . . . . . .1/9

Georgius Agricola 1494-1555 (Dr. Krisztián Béla) . . . . .4/28Kõolaj-víz emulziók reológiai vizsgálata Brookfield

típusú viszkoziméterrel (Elekes Andrea, dr. Nagy Roland, dr. Bartha László, Vágó Árpád) . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/2

Különleges fúrási, kútkiképzési, kútjavítási technológiák,anyagok és eszközök 6. – Alumínium fúrócsövek(id. Õsz Árpád) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/26

Oroszlány, a több mint 60 éves bányaváros és a szénbányászat (Kardics István) . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/2

Rövid életû szaklapjaink: „A bánya” és a „Jó szerencsét!” (Csath Béla) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4/32

Rugalmassági paraméterek nyomásfüggésének vizsgálatakõszénmintákon (Kiss Anett, Somogyiné dr. Molnár Judit) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/16

Üvegházhatású gázok /ÜHG/ és az energiatermelés kapcsolata (dr. Kamarás Béla) . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/11

Zsigmondy Vilmos Bányatan c. könyvérõl (Csath Béla) 2/39

CIKKEK SZERZÕK SZERINTBalogh Csaba: A Magyar Általános Kõszénbányák

Részvénytársulat tevékenysége Tatabányán1901-1929 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/11

Dr. Bartha László, Vágó Árpád, Elekes Andrea, dr. Nagy Roland: Kõolaj-víz emulziók reológiai vizsgálata Brookfield típusú viszkoziméterrel . . . . . .3/2

Beke Imre: Ecséd, hazánk elsõ korszerû szénkülfejtése .2/12Csath Béla: Zsigmondy Vilmos Bányatan c. könyvérõl .2/39Csath Béla: A két Bányatan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/20Csath Béla: Emlékezés Zsigmondy Bélára halálának

100. évfordulója alkalmából . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4/30Csath Béla: Rövid életõ szaklapjaink: „A bánya” és a

„Jó szerencsét!” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4/32Csath Béla: A fúrótelepi irodáktól a Nagykanizsa Vár u.

8. sz. alatti irodaházig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/14Elekes Andrea, dr. Nagy Roland, dr. Bartha László,

Vágó Árpád: Kõolaj-víz emulziók reológiai vizsgálata Brookfield típusú viszkoziméterrel . . . . . .3/2

Hámorné dr. Vidó Mária, Horváth Réka: Esettanulmányok .kréta, eocén és miocén korú hazai barnakõszenek hasznosítási lehetõségére, mint fosszilis tüzelõanyag és nyomelemforrás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/9

Dr. Havasi István: Cséti Ottó, a magyar bányamérés ismert professzora . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/6

Horváth Réka, Hámorné dr. Vidó Mária: Esettanulmányokkréta, eocén és miocén korú hazai barnakõszenek hasznosítási lehetõségére, mint fosszilis tüzelõanyag és nyomelem forrás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/9

Dr. Kamarás Béla: Üvegházhatású gázok (ÜHG) és azenergiatermelés kapcsolata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/11

Kardics István: Oroszlány, a több mint 60 évesbányaváros és a szénbányászat . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/2

Kiss Anett, Somogyiné dr. Molnár Judit: Rugalmasságiparaméterek nyomásfüggésének vizsgálata kõszén mintákon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/16

Dr. Koncz István: A nagylengyeli nehézolaj triász eredetének bizonyítékai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/2

Kõrösi Zoltán: 50 éves a hazai távvezetékes kõolajtermék-szállítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/6

Dr. Krisztián Béla: 120 éve kezdõdött a szénbányász-felügyelet képzése Pécsett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/24

Dr. Krisztián Béla: Georgius Agricola 1494-1555 . . . . . .4/28


Livo László: Életünk az energia – A villamos autózásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/17

Dr. Nagy Roland, dr. Bartha László, Vágó Árpád, Elekes Andrea: Kõolaj-víz emulziók reológiai vizsgálata Brookfield típusú viszkoziméterrel . . . . . .3/2

id. Õsz Árpád: Különleges fúrási, kútkiképzési, kútjavításitechnológiák, anyagok és eszközök 6. – Alumínium fúrócsövek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/26

Réthy Károly: Egy feledésbe merült 1848-49-es bányakerületi igazgató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4/31

Somogyiné dr. Molnár Judit, Kiss Anett: Rugalmassági paraméterek nyomásfüggésének vizsgálata kõszén mintákon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/16

Szilágyi Zsombor: A földgáz a világpiacon . . . . . . . . . . . .1/3Szilágyi Zsombor: Az olajpiac kilátásai . . . . . . . . . . . . . .4/26Tóth Árpád: A Szemlõ-hegyi barlang feltárása . . . . . . . .2/21Vágó Árpád, Elekes Andrea, dr. Nagy Roland, dr. Bartha

László: Kõolaj-víz emulziók reológiai Brookfield típusú viszkoziméterrel . . . . . . . . . . . . . . .3/2

Vörös Béla: A Tatabányai Múzeum bányatérképei és mûszaki rajzai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/14

EGYESÜLETI ÜGYEK122 éves a Jó szerencsét! köszöntés . . . . . . . . . . . . . . . . .4/36A 2015. évrõl és a jövõ terveirõl szóló beszámoló

taggyûlés Tatabányán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/45A Bányászati Szakosztály vezetõségi ülései . . . . .1/29, 5-6/23A budapesti hagyományõrzõ olajosok évzárója . . . . . . .1/38A hulladékgazdálkodás bányászati vonatkozásai . . . . . .3/32A Kõolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztály 2015.

évi tevékenysége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/37A Kõolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztály

vezetõségének évértékelõ ülése . . . . . . . . . . . . . . . . .1/30A lignit erõmõ és a CO2 kibocsátás . . . . . . . . . . . . . . . . .2/20A Nagykanizsai Olajos Szeniorok Hagyományápoló

Körének évzárója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/38A nemzeti hõszivattyúipar megteremtése a jövõ egyik

lehetõsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/43A Tapolcai Helyi Szervezet 2015. évi tevékenysége . . . .1/37A veszprémi OMBKE csoport kirándulása 2016 . . . . .5-6/30A Vízfúrási Helyi Szervezet elõadói ülése . . . . . . . . . . . .4/37Ami a klímaelméletekbõl mûszaki fejjel érthetõ . . . . . . .2/43Az OMBKE 106. Küldöttgyûlése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4/2Az OMBKE 2015. évi beszámolója és közhasznúsági

jelentése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4/8Az OMBKE Ellenõrzõ Bizottságának jelentése . . . . . . .4/12Az OMBKE pártoló jogi tagjai (Köszönetnyilvánítás) .4/B2Az OMBKE Tatabányai Helyi Szervezetének hagyomány-

õrzõ rendezvényei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/50Az OMBKE Választmány ülései . . . . . . . . .1/31, 3/30, 5-6/22Az OMBKE veszprémi szervezetének 2015. évi

tevékenysége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/36Az ûridõjárásról a klubban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/34Bányabiztonságiak találkozója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/31Baráti Találkozó Tatabányán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/24Bemutatkozott a Szent Borbála Akadémiai Kör . . . . . .3/32Beszámoló a 9. Szlovákiai Bányavárosok Találkozójáról 5-6/27Ecsédrõl a budapesti csoportnál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/44Egy balek élményei – beszámoló a prvibrami

Knappentagról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/26Egyesületi élet Salgótarjánban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/46Elõadás Gyöngyösön . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/44Elõadások a 8. Salgótarjáni Ipartörténeti Napon . . . . . .1/33Elõadások Tapolcán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/36Elõadó ülés a KFVSZ vízfúrási helyi szervezeténél . . . .2/44Emlékezés és szakmai elõadás Tatabányán . . . . . . . . . . .1/32

Erdészeti tanösvényen a Vértesben . . . . . . . . . . . . . . . . .2/46Évadzáró ülés a Lignit Baráti Körben . . . . . . . . . . . . . . .1/36Fogadj örökbe egy bányagépet . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/31Földgáztárolás Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/46Gyöngyös város polgármestere a Lignit Baráti Körben 5-6/28Két rendkívüli szakestély Dorogon . . . . . . . . . . . . . . . . .1/33Kohászok és bányászok szakmai összejövetele

Budapesten . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4/38Komlói bányászok látogatása Salgótarjánban, Dobsinán

és Selmecbányán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/36Konferencia Brassóban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4/35Lupenyben jártunk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/32LV. Jubileumi Bányamérõ Továbbképzõ és

Tapasztalatcsere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/29Nyugdíjas találkozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/31Óévbúcsúztató Gyöngyössolymoson . . . . . . . . . . . . . . . .1/37Összejöttünk az öreg juharfa alatt . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/25Pályaelhagyókról a budapesti szervezetnél . . . . . . . . . . .2/45Pósa Zoltán elõadása Gyöngyösön . . . . . . . . . . . . . . . . .3/33„Rétegserkentés – Fókuszban a hidraulikus repesztés”

– konferencia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/30Sóltz Vilmos sírjának megkoszorúzása . . . . . . . . . . . . . . .4/12Szakestély Tatabányán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/34Szakmai elõadás Tatabányán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/47Szakmai elõadások Tatabányán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/33Szepesi professzor elõadása Gyöngyösön . . . . . . . . . . . .3/34Születésnapi parti Gyöngyösön . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/49Táblakép avatás és megemlékezés Tatabányán . . . . . .5-6/25Tatabányaiak kirándulása Budapestre . . . . . . . . . . . . . . .3/35V4 Small Grants Project Konferencia . . . . . . . . . . . . . . .3/34Vasi, vendvidéki és göcseji emléktúra . . . . . . . . . . . . . . . .4/39

FELHÍVÁSOK, KÖZLEMÉNYEKA jubileumi oklevelesek köszöntésérõl . . . . . . .1/B2, 5-6/B2OMBKE felhívás a SZJA 1%-ának felajánlására . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/B2, 2/20, 5-6/B2Történeti pályázat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/41

GYÁSZJELENTÉSEK – NEKROLÓGOKDr. Bakó Károly . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/61Balázs László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/61Balogh Antal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/47Bencze Imre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/47Benyõcs Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/47, 5-6/62Bimbó Mihály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/61Dr. Biró József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/61Csicsay Albin . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/61Dubóczky Gábor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/47Erdélyi István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/51Feke Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/53Gesztesi Gyula . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/51Götz Tibor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/65Hontvári János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/61Horváth István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/61Jászberényi Zsombor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/61Dr. Kárpát József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/54Kiss Barna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/47Kiss Károly . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/61Klinger János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/53, 3/49Kocsis István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/47 2/54Krauter György . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/53Dr. Kránicz Zoltán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/61Dr. Kristóf Miklós . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/61Kuhn Tibor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/61Kulp Holló István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/53, 3/48László Béla . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/53


Makrai László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/47, 5-6/61Mátrai Árpád . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/47Mátsay László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/49Mihalovics András . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/53Moravitz Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/48Nagy József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/47Dr. Németh Jenõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/61Ottó Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/61Paulik Dezsõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/47Placskó József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/63Podhorányi László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/64Szabó József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/61Szakál Antal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/53, 3/48Székely József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/47Szurmai Tibor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/53, 3/47Tóth Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/62Vétek Vendel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/47Visnyovszki László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/47, 2/53Vizy Béla . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/61Wallandt Róbert . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/50

HAZAI HÍREK10 éves a Hoerbiger Service Hungaria Kft. . . . . . . . . . . .2/5010-14 éves diákkutatók dolgozatai a dorogi

bányászattörténet fehér foltjairól . . . . . . . . . . . . . . . .4/4015 éves a Mosonmagyaróvár Kompresszorállomás . . . . .1/590. születésnap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/46A legnagyobb kínai olajmezõ magyar felfedezõi . . . . . . .3/42A Magyar Bányászati Szövetség közgyûlése a Miskolci

Egyetemen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/40A Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum Alapítvány

Kuratóriuma tiszteletbeli elnökének köszöntése . . .2/38A magyar szénhidrogénipar 2015. évi jubileumai . . . . . . .1/5A Miskolci Egyetem csapatai meghódították a MOL-t .1/15A Perlit-92 Kft. eseményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/66A VIII. komlói hagyományápoló találkozó . . . . . . . . . . .3/42Adatok a hazai szénbányászat közelmúltjából . . . . . . . .2/52Ásványvagyon Fórum Miskolcon . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/41Az 1956-os forradalom a magyar olajiparban . . . . . . . 5-6/10Az INTRAW konzorciummal obszervatóriumot építünk 5-6/69Bányász Hõsök Napja Tatabányán . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/45Bányászat? Köszönöm, igen… . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/68Bányászati gyûjtemény Komlón . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/5Bányászati vetélkedõ Bátonyterenyén . . . . . . . . . . . . .5-6/66Befejezõdött a mangánércbányászat . . . . . . . . . . . . . . . .3/46Bontott beton újrahasznosítás a MOL-nál . . . . . . . . . . .2/53Diplomaátadó ünnepi szenátusi ülés a Miskolci

Egyetemen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/51Diplomaátadó ünnepség a Miskolci Egyetemen . . . . . . .4/40Dr. Dobos Irma eurogeológus 90. születésnapi

köszöntése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/43Duális képzés a Mûszaki Földtudományi Karon . . . . .5-6/76Emlékév a 150 éve indult ajkai szénbányászat és az

50 éves Bányászati Múzeum tiszteletére . . . . . . . . . .1/43Emlékezés Buda Ernõ gyémántokleveles

bányamérnökre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/54Eredményes miskolci hallgatók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/55Felavatták a Lélekharangot a Miskolci Egyetemen . .5-6/B3Föld alatti gravitációs és szeizmológiai laboratórium

kezdte meg mûködését a Mátrában . . . . . . . . . . . . . .3/41Földhõ kutatás Jászberényben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/53Gyûrûavató Nagykanizsán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4/27Hatályon kívül helyezte a bíróság a MAL-ra kiszabott

zöldhatósági határozatokat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/46Jó hírek jöttek a MOL olajmezõirõl . . . . . . . . . . . . . . . .3/23Két sikeres szénhidrogénfúrás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/23

Két területen kezdõdik kutatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/53Kimagasló eredményt ért el az MVM Csoport . . . . . . . .4/29Kincsesbánya postabélyegen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/68Kiugróan sikeres évet zárt a Paksi Atomerõmû . . . . . . .2/53Közösségi felsõoktatási központok a Miskolci Egyetem

égisze alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4/41Kuratóriumi ülés Selmecen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/67Lányok Napja a Földtudományi Karon . . . . . . . . . . . . . .3/19Lélekharang alapkõletétel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4/12Magyarország legnagyobb naperõmûve a Mátrában . . .1/38Mazalán Pál születésének 125. évfordulójára emlékezve 3/41Méltó környezetet kapott a komlói Szerencse-táró . .5-6/B3Miskolci siker a diákkonferencián . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/55Nagyléptékû fejlesztések a Mátrai Erõmûnél . . . . . . .5-6/69Szakmai emléknap a mecseki uránércbányászat hatvan

éves évfordulóján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/45Szénhidrogén-bányászati évfordulók 2016-ban . . . . . . . .2/51Szent Borbála szobor avatása a Magyar Olaj- és

Gázipari Múzeumban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/67Születésnapi parti Gyöngyösön . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/50Talajjavító ásványi nyersanyagok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/23Tanévnyitók a Miskolci Egyetemen . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/10Tanulmányút Pakson . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/40TEA elõadás a földgázellátás aktuális kérdéseirõl . . . . .3/19TEA elõadás a geotermikus energiáról . . . . . . . . . . . .5-6/69Termelési rekord Bükkábrányban . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/46Tiszteleti konferencia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/46Új európai kutatási téma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4/40Új koncessziós kiírások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/68Uránérckutatás a Mecsekben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/68Vezetõségválasztás a Szilárdásvány Bányászati

Tagozatban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/15Visszaemlékezés Jex Simon (1863-1915) bányamérnökre 1/44XX. Bányászati Szakigazgatási Konferencia

Zalakaroson . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/44Zrínyis Diáknapok Dorogon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/50Zsigmondy emlékezés Dorogon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .?

HELYREIGAZÍTÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/10

HIRDETÉSEK3B Hungária . . . . . . . . . . . . . .1/B2, 2/B3, 3/B3, 4/B3, 5-6/B2Gépsystem-Sandvik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/B2, 3/B2Weir Minerals . . . . . . . . . . . . .1/B4, 2/B4, 3/B4, 4/B4, 5-6/B4

KÖNYV- és FOLYÓIRATSZEMLEÁsványkincs.HU . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/42Inászó, az elfeledett város . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/21Könyvbemutató és kiállítás (Pilisi szénbányászat) . . . . .1/54

KÜLFÖLDI HÍREK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/8, 1/46, 1/52, 2/55, 3/13, 3/B3, . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4/25, 4/39, 4/42, 4/B3 5-6/72

MEGHÍVÓK16. Európai Knappen- und Hüttentag . . . . . . . . . . . . . .1/B3Az OMBKE 106. Küldöttgyûlése . . . . . . . . . . . . . . .1/1, 2/B3„Jószerencsét” köszöntés 122. évfordulója . . . . . . . . . . .1/B3LV. Bányamérõ Továbbképzõ és Tapasztalatcsere . . . . . .1/42Pályázat MOL Tudományos Díjra . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/52Szlovákiai Bányavárosok Találkozója . . . . . . . . . . . . . . .1/B3

NYELVMÛVELÉSAzok a fránya ékezetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/60

OLVASÓINKHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/1


SZEMÉLYI HÍREKA 2015. évi Borbála-napon kitüntetettek . . . . . . . . . . . . .1/23A 2016. évi Bányásznapon átadott kitüntetések . . . . .5-6/55A BKL Bányászat 2015. évi nívódíja . . . . . . . . . . . . . . .5-6/76Az OMBKE 106. Küldöttgyûlés kitüntetettjei . . . . . . . .4/13Bõhm József Geofil-díjas . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/10Dr. Dobos Irma köszöntése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/65Dr. Réger Mihály rektori kinevezése . . . . . . . . . . . . . . . .4/44Életmûdíjat kapott prof. dr. Besenyei Lajos . . . . . . . . . .4/44Kitüntetések augusztus 20. alkalmából . . . . . . . .4/44, 5-6/65Köszöntjük tagtársainkat születésnapjukon

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/39, 2/48, 3/37, 5-6/32MOL Életpálya-díjak átadása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4/44Tóth János állami kitüntetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2/55Tóth János kitüntetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/42Új tagjaink . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/30, 5-6/24Új vezetõ az MBFH élén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4/44Újonnan választott akadémikusok a Miskolci

Egyetemen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3/29Wanek Ferenc tiszteleti tagunk kitüntetése . . . . . . . . . . .4/44Zachemski Ferenc köszöntése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/54

Jubileumi diplomával kitüntetettek 2015 . . . . . . . . . . . .1/40Vasoklevéllel kitüntetett 2015 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/40

Barabás LászlóAranyoklevéllel kitüntetettek 2015 . . . . . . . . . . . . . . . . . .1/41

Bokor Judit, Kiss László, Munkácsi István, Ónodi TiborGyémántoklevéllel kitüntetett 2015 . . . . . . . . . . . . . . . . .1/42

Gordos Mátyás

Jubileumi diplomával kitüntetettek 2016 . . . . . . . . . . .5-6/35Vasoklevéllel kitüntetett 2016 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/35

Bakos Péter, Bérces László, Csath Béla, Markó Imre,Szabados György

Gyémántoklevéllel kitüntetett 2016 . . . . . . . . .5-6/38, 5-6/52Aleva János, Bende Imre, Hencz László, Jobb József, KárpátiJenõ, Kiss Dezsõ, Kovács József, Labudek Dénes, Podho-rányi László, Sallay Árpád, Simon Norbert, Simon Sándor,Szonntag József, Szûcs Imre, Záhorszky László, NémethJózsef, Széles Lajosné (Horváth Gyöngyi), Zachár Gyula,Bogdán Kálmán, Demeter Ferenc, Hisztay Kálmán, Dr.Schultz György

Aranyoklevéllel kitüntetettek 2016 . . . . . . . . . . . . . . . .5-6/43Bakacs Péter, Borsodi Károly, Bõr Ferenc, Cserháti József,Csontos István, dr. Fodor Béla, dr. Gagyi Pálffy András, JágerJózsef, Kardics István, Kárpát Csaba, Kazár Attila,Kricsfalussy János, Kun Zoltán, Lovász András, MakoviGyula, Martényi Árpád, Sipos Gábor, Szabó Csaba, SzabóLenke (Szilványi Jenõné), Sziklai Ede, Szittár Antal, SzütsHuba Miklós, Tompos Csaba

A BKL Bányászat 2015. évi nívódíja

A BKL Bányászat Szerkesztõbizottsága évenként hagyományosan nívódíjat ítél oda a legjobbnak tartott cikk-nek. A Bizottság tagjainak szavazatai alapján a 2015-ben megjelent cikkek közül Nívódíjat nyert:

Prof. Dr. Csõke Barnabás:Hazai feladatok az elõkészítéstechnika tudomány- és szakterületen(Megjelent a 2015/6. számban.)

A díj átadására a 2016. november 15-ei szerkesztõbizottsági ülésen Huszár László, a Bá-nyászati Szakosztály elnöke közremûködésével került sor.

A Szerkesztõbizottság elismerõ oklevéllel jutalmazta a 2015. évi 5. lapszám szerzõit, akika Márkushegyi Bányaüzemnek állítottak emléket: Németh Ferenc, Gyõrfi Géza, KardicsIstván, Széles Lajos, Öveges István, dr. Katics Ferenc, Vicsai János, dr. Havelda Tamás, Né-meth László, Csermák Hugó, Matolcsi Géza, Tóth Zsolt. Podányi Tibor felelõs szerkesztõaz oklevelek átadása során köszönetét és elismerését fejezte ki Bariczáné Szabó Szilviá-nak a lapszám összeállításában kifejtett munkájáért.

Nívódíjas és oklevéllel kitüntetett cikkírónknak – és rajtuk keresztül valamennyi cikkírónknak, tudósítónknak– ezúton is gratulálunk, köszönjük értékes és nélkülözhetetlen munkájukat!

BKL Bányászat Szerkesztõbizottság

Dr. Csõke Barnabás

Duális képzés a Mûszaki Földtudományi Karon

Duális képzési találkozót tartott szeptember 30-án Karunk, ahol a duális képzésben résztvevõ hallgatók ünnepé-lyes keretek között vehették át a cégektõl a hallgatói szerzõdésüket.

A Mûszaki Földtudományi Karon duális képzésben nyolc hallgató kezdi meg a képzését összesen három szakon– mûszaki földtudományi alapszak (BSc), környezetmérnök alapszak (BSc), valamint olaj és gázmérnök mesterszak(MSc). A hallgatók hat különbözõ cégnél fogják végezni párhuzamosan a tanulmányaikat, ezek a MOL NyRt.,TAKATA Safety Systems Hungary Kft., Chinoin Zrt., KÕKA Kõ- és Kavicsbányászati Kft., Basalt-Középkõ KõbányákKft., Colas Északkõ Bányászati Kft.

A találkozó a díszes Sopron-teremben zajlott, ahol elõször prof. dr. Szûcs Péter dékán köszöntötte a résztvevõket.Ezt követõen a cégek képviselõi átadták a hallgatói szerzõdést a felvett hallgatóik részére.

A hallgatóknak ezúton is kívánunk sok sikert az új képzési formában való tanulmányaikhoz!Dr. Rácz Ádám

��

�� !"!#$%&' (" �%�$"$)� (��* + ,$��"�!)!�-

�!)!�-�(./! &' ��"$'�0� 1 *-� '��2 �%.�) 345$� ! "+%2�� %6

7��!8! (')! "�)0� 9 �� %�$"%6 !� �-�� % 2!)"/(.!� "!2+

�� % %�''�� !� :�� ;()'!&�" :%�$"+'��+2( <�9

=�-(�%+#<& !� �%�$"%68� !� >��%! =! �)? 8!�!%��&

"!)(� !��< %!& $' �-�"+)& #&("'(- �%�$"��$��" '�(� ("9

>:-�1 !� �-$'� �-�� %0�"�@� $' �' 8$)&� $�%$��&�"��

�-�!)(� '�<�< �%�$"%6��"1 ,$��"�!)!�-�!"1 !%�� -�'��)5

)� '�<� A��%�B$) 1 A+2)+�$) 1 =&'"+�B$) 1 C��!D/8()+'$) 1

A�$"�'7��$)8()$) 1 .(��('�$) 1 "+�('�$) 1 �)#$'�$) 1 -$2$'�$) 1

/+-('�$) 1 -!�#('�$) 1 .@�B'$'�$) 1 �-$'�'$-0-�&'$) $' %&�#��

%(' �' 8$)'�!" �!��-! </($) 1 �%�$"�� 8� ��)!-!#+ .!)( !5

&�")!9 :-� /��"$2��"1 %��" 7��(��* ('! B'!"&' !�()!&�"1

/��-& $' �-�"+)& #&("'(-��" �-�0 �' %��"(/(8!� 8(��! +

�� '$-�''$9 EF�%$��&�" '��)&� ! ,$��"�!)!�- +��!� /��5

"$22$ 8(�&"1 !%�� %&�# !�()!&�"1 %&�# 2�#&- �-�� %0�"

%!& $' �-�"+)& #&("'(-! ! %!-($�!" $)�� %!/#1 $' !%��

%&�#��(/��".!� �� ()'!&�" �%�$"$ 7+-/! 7��&#$��&1 �&)5

#� 8� "@�@''$-0�" �)�/$ $' 2()/( )& "* < @''�� !) ('( 1 $' ��(�5

!� 8(�8! !��( ! '�&%.<��%%(1 !%&8$ B'!"��% "$ $88��

��G "@�@'�� %�-(�%+# �"9?

�� !8! < B�)�%<�&( HIJKILMINO HQNOIR !9 F!�1 -$2$'�5

%$)�@" S�C �!��-! < ��& + ! %�-9 T�'�$#$.�� "0�@� %�-"@5

'�@� � %&�#!�+" '�-* '$-$ 1 !"&" ! "$ $8�' %��"!7+��!%!

'+)(� (%+-! (" ! "��#�%$��$' 9 =&� %+�# !U VWXYZ[[

\]RX]M^_[[_` IXYI[I`ZNb d_R_ÌNNYO b_KQN [_NgRh [QKj_O`k

`_Rl jMno R_jj_N ÎRYKI[ndI \OQbndIO` g[]Rjh \_K_JbQO[u WM

oI\OX ÒN\INNnR \KQXQJJ bONLj IXY OX_M \OQbN_bu ~_KQ[]bK_

RIR[I` ][[ Ojl _^]R _NN_b O\I�nN j]jI` KI`nR[I` d]RN_u

~_KQ[]bK_l _bObI[ _ b�M�j LnR]b nj RQ[Qj`h\ b�[ �jjMIl ÒN\IN

`Qj[hR �ZXXI[RINZRu �IX[_RQR[_` _M IXYjnXI[l ÌX[_RQR[_` _M

OX_MO jIRÌLO jMIRRIÌ[u ��jM�N�` NIb[Ib J_KQ[_O` IM[ _ [IRk

�IjjnXI[ nj ÌXNYgXdQj[¥ § ©M I`Rnb`«d�N _ b�dI[bIM® �IROK_[

QRR° ²© O dORQX[]b RIjM _ �O dORQXgNb¥² »«IN [ZbK�MOl ^]XY IXYk

jMIK �IRI[[ZNb Oj IR�QK `_�\ _M O\®u ÆN dOjM]N[ ÉXY nKMI`l IMIN

_M I`Rnb`«dZNb�N IM _ `]N\_[ É� nK[IRÌ[ NYIK[u �_XQJ_N

^]K\]MM_ IR®\IONbl [QKj_ONbl J_KQ[_ONb nj jMIKI[[IONb ^_NX�Q[u

W`RnbIM[I[dI ÒNbI[l ^]XY NI` Lj_b _ j_�Q[ nRI[ZNbI[ nj b�M�jk

jnXZNbI[ �]K`QR�gbl ^_NI` ÒN\_M]b_[ _M nK[nbIbI[ Ojl _ÒbI[

®b ^_XY[_b KQNbu �ídQN]`l ^]XY I`RnbIM[IjjIN IM _ ^_K_NX

ÒN\NYQ�gNb_[ IR^gNY[ [QKj_ONbK_l I`RnbIM[IjjIN IXYjnXZNb nj

nK[nbIONb �]N[]jjQXQK_l ÌK[ _ Ò dORQXgNb OXINOj _M �dnb Oj¥�:� "@8� G�� 7��"$) � #)9�!-� ,!/+' 1 !��=T�: ��@"$ 1

�+-� !) '! %�- .�'�$#$ 9

HKu _XY �_�]j ��'G'+).!� !))! 8&�(-* + )(1 �+-� ! %��5

"(�! +".! !� �-�� % %&�#�� "!)()<� $)"�� !��-! <& '�-* 5

'$-1 &�� 8� !� &' "&�%�� 1 �+-� !� �"!#$%&! @) $�� $.��

�!��-! <& "��#�%$��$''�� %$- '+'�% �$ �'0� �$��"�!)!�-9

VWM _ NIÌj �jjMI�]XQj bOdQRh _R_o][ jM]RXQR[_[ _KK_l ^]XY _

^_RRX_[hb `nX ONbQJJ `_XgbnN_b nKIMMnb [�K[nNIRÒ ^_XY]k

`QNY_ONb_[l nj jMnRIjI\�IN _ (IRÌLO �K�bjnX� ) � � �+��(9

+$��%$�� '��)&� !�+2/!7! $' ! ,$��"�!)!�- "@��'$-� )��#5

"*80� %�-�& $ 7+-/! ��& ! %�-�%�$"��$'�&�"� 9 ,+��( � �1

�+-� �� ! �!)!�- !� &' �&)#� &1 �+-� �!.() '�!"%(&" �&�B'��"

"@��6 �� .��1 ! .(��('�5"+�('� ()'!#!�+% '�&�()# $'

+8(..)! &' !�+� #+�-+�&"1 �+-� !� �%.�)�" /<�$ $ .&� +'* '!9

+$-�� 0� !))! %� ! + )(1 �+-� ! ,$��"�!)!�- !""+) 7+-/!

��)�& &-!�& $) ��%$ 1 �! )��#'��)�'�� 7��"�)�''0"1 $' 8!�!5

%&�� 7+)%(.!� %�-�%�$"��0�" �� ()'!&�")<�9

T�'�$#$ "@8� G�� ! @) $��%& �-��(�!" ��"&2('� +)!&

%�-(�#+ (" !� !�"+ (' 9 � �!)!�- "+�#��('! ��G ! #&("'(-1

"0�@� �))� !� !�"!�+%)! *) �< ( !#+ ��G9 �� !8! (' �()('!"$�

! %!-�!)1 ! .(��('�1 &�� 8� ! "+�('� �&%��''�!� �%�$"�� "

%�- ! /��$8G" !� �� (8+�+ !")<�9

� �!)!�-�(. �O[-ON .hMjI� &2!)%68$'� !�"+ ('!1 ! �!)!�-

/+%.+' =&"�<' �!)!�-@� G %�' �) %��"(/!9

ÒN_ou^gl ÌX_MONugNOkÒjb]RLu^g

��0 �1� ��2�� 3�� 0� 42�� 5��0

67389 '��2 �%.�) 335$� 7��D/* + .(��('�5�%�$"�� !#5

!" ( �+%�<�9 � "+%�<& A��)��B'�5 ()< .�/()! ! "0�@��-�' .(5

��('�5�%�$"��1 �&'�� !� ��'9 B'&�� "+%�<& 7�"� �"9'�$� !

3:9 '�(�!# 8$-$�1 "@�� 367 $88�� 9 �� ! ()<� -@)#0�

"& ! "0�'�*�)�9

� A��)��B'�5 ()< .�/()! ( �+%�< +()+' ;�"+)%(��! !

D/* + ! 7��9 � ��'�*�� ) ! A�� T+).(�! .(��('� �('��<�"

%�� ) "@�� 87 791 "@� 0" @.. @)�-�#9 .(��('�B'!�(#1

.(��('�+" $' '�&%2! &�(�'+"1 !� !)!��+' "+%�<& .(��!%!�<"

)$'�8$ ��$8�� %�- !) + ( !#< 0��2'$-��<]ROLj .hMjI� 2+�-()5

%�' �) 0��2& .�'�$#$.�� &'%�)9�� %$� ! 8! %+�# !U V=QK]k

jgNb_[ _ jMnN nj _ JINNI nR> JQNYQjM]b [I[[nb N_XXYQu WMnK[ �]Nk

[]jl ^]XY hd�gbl dOXYQMMgb _ KIN\I[ IMIN _ [IKZRI[INl ^]XY _ (MIk

KINLjIk[QKh j]bQOX ÔK\IjjI `ÉR[gNb IXY \_K_J�Q[�9

�� 0��2'$-�� .?XIK �QjMRh +"�9 .(��!%$)�@" ! "+%�<&

.(��('� ()'!#!�+% ��8$.�� %�-"@'�@� � ! .(��('�5�%�$"��

'�!"'��)@1 %$� < 7��D/* ('( 1 %!/# %$� ! ! .IA (O`]N .(��!5

%$)�@" (�#('+' �8$"��'$-$ 9 B�C A&%+� !� 3D:E53:76 "@�@ 5

& 37 $8�' &#9'�!" ��'9 0��%8�� 9579%$)�@"�1 ! "+%�<& 7�"�5

�"9'�$� 7�� ()</!1 ! "+%�<& ()<'�&� & $' %$��'�&� & '�$�.(��(5

'�! ��&�#* </! 8+� 1 !"& ! A��)��B'�5 ()< &' �)8�� 9

� .(��('�5�%�$"�� Q[YQj F`KI 2�$.(�+' $' �]RNQK

F`KI ��"$'� (�#+ ! %�-9

F�%$�/0"1 �+-� ! "+%�<& .(��('� ()'!#!�+% ) ! 7&! !�'(-+

&' .�8+�8! ) ! /@89.�� &' %$� < .(��('�! & �%�$"��" �5

"&� 8� ) 8&-�(�8! %�-<8/! $' 7�� !) /! ! 7��D/* + A��)��B'�5

()< .�/()! (�!" "@�8� �� "@)�� $ 9

.?XIK �QjMRh

sheet _2 CyanMa

�� !�$��')!*! !- /0 �5')!*! !- /0-�6'��7�89��:��;<:

�999�9��:��;<:

sheet _3 CyanMa

sheet 1 CyanMa - ombkenet.hu

Documents

Transcript of sheet 1 CyanMa - ombkenet.hu