A legjobb burokban született - mezogazdasagikonyvtar.hu€¦ · A legjobb burokban született......

A legjobb burokban született...

MERT:� széles a hatásspektruma

(Fusarium ellen is kiváló)� hosszú a hatástartama� egészséges a gabona� bõ a termés

Felhasználható:2,0 l/vetõmagtonna (0,2 l/100 kg mag) adagban

tavaszi és õszibúza, valamint árpa megcsávázására.

Forgalmazza:SUMMIT-AGRO HUNGARIA KFT.

1016 Budapest, Zsolt u. 4. I. em. Tel.: 214-6441 Fax: 202-1649www.summit-agro.hu

Bevált,széles hatásspektrumú környezetbarát

gombaölõ csávázószer

BIOSILD BD

�Tolle, lege et fac!� 32003. július

Tisztelt Olvasó!

Stude, ut non plus aliis scias,sed melius idem

Légy azon, hogy ne többet tudjmásoknál, csak ugyanazt jobban

(Seneca)

Az önismeret és körülményismeretminden javulás és javíthatás

legsarkalatosabb pontja.(Széchenyi)

Elõzõ lapszámunk megjelenése óta azutóbbi hónapok (június, július) gyor-san változó hazai és nemzetközi törté-nései ismeretében (KAP-reform) bizo-nyossá vált, hogy az EU agrárpolitiká-jában a mezõgazdasági termelõk, afenntartható fejlõdés és a vidékfej-lesztés támogatása kulcskérdéssé lé-pett elõ. Ebbõl eredõen a hazai vonat-kozásokat tekintve az utolsó, csatlako-zást megelõzõ évben eldõlt � függet-lenül, hogy a felálló, akkreditált ma-gyar intézményrendszer az egyszerû-sített kifizetõ rendszernek felel majdmeg � csak fegyelmezett, regisztrált,szigorú termelési fegyelmû, minõségitermelésre törekvõ magyar mezõgaz-daságnak -gazdálkodónak van/lehetesélye arra, hogy versenyképes legyenaz EU-s csatlakozást követõen.

Más kérdés, bár szorosan idetarto-zónak érzem, hogy az EU által támo-gatott magyar mezõgazdaság, a többiEU tagországokkal egyezõen tartós, ki-számítható támogatásra szorul, akár atermelõket, akár a vidékfejlesztésenkeresztül a falusi életvitelt, életminõsé-get támogató szabályozást vesszük ala-pul; Koppenhága és Luxemburg után.

Adott, bekövetkezett tény, hogy azidei gazdasági év rendkívüli idõjárásikörülmények között zajlik. Tény az is,hogy a fajtabemutatók iránti érdeklõdésaz aszályos idõjárás ellenére sem csök-kent; sok új, megszívlelendõ tanulság-gal szolgált, termelõnek, kutatónak, nö-vénynemesítõnek, talajmûvelõnek (gon-dolok itt a kímélõ talajmûvelés pers-pektíváira, módszereire) egyaránt.

Mindezekkel, fontosságuk, mezõ-gazdálkodásunkra gyakorolt hatásukokán a következõkben részletesen fog-lalkozunk. Vizsgáljuk még � folyama-tosan � az ökogazdálkodás, az alterna-tív megoldások lehetõségeit is. Szakla-punk tartalmát az élet adja; tudomásulvéve azt a kölcsönhatás rendszert,amely a magyar gazdasági-társadalmiátalakulást a magyar mezõgazdaságszerkezeti változásait kíséri. Mind-eközben nem feledkezhetünk el a kö-zelmúltunkról sem, a harminc évesfennállását idén ünneplõ bábolnai(IKR), és nádudvari (KITE) termelésirendszerekrõl; e rendszerek mezõgaz-daságunk fejlõdésében játszott szere-pérõl! Mert komoly szerepük volt ésvan, sõt lehet a továbbiakban is a kor-szerûbb magyar mezõgazdaság megte-remtésében...

Megtisztelõ és egyben fájdalmaskötelezettségünk mindenkor hírt adniveszteségeinkrõl. Ez év májusábanhunyt el gazdag, tartalmas, megpróbál-tatásoktól nem mentes életének 94.évében Lelley János búzanemesítõ.Nagyszerû ember, kitûnõ tudós volt. AMAG Aranytollat életének 90. évében

nyerte el. Járatta és becsülte lapunkat.Kiváló szerzõnk volt. Nagy tudása sze-rénységgel párosult. Jeles utóda, pálya-társa Kertész Zoltán avatott tollal írtmegemlékezését a következõ oldalonolvashatják. Lelley János emléke elõtttisztelegve szerkesztõségünknek írtegyik levelét adjuk most közre. LelleyJánostól Herodotosz szavaival búcsú-zunk: �Az élet véges, az emlékezetörök!� A Professzor Úr emlékét szí-vünkben õrizzük.

DR. OLÁH ISTVÁN

4 �Tolle, lege et fac!� 2003. július

Május 23-án kísértük utolsó útjára Dr. Lelley Já-nost, a magyar növénynemesítés kiemelkedõ kép-viselõjét, �korelnök búzanemesítõt�. 94 éves korá-ban, május 19-én hagyott itt bennünket, szûkebbcsaládját, tanítványait, tisztelõit és mindazokat,akik a neves nemesítõ szellemi örökségére támasz-kodva folytatják a mûvet, a mai kor eszköz- és fel-tételrendszereinek segítségével.

Harminc éve is van annak, hogy mint vezetõ ne-mesítõ, utoljára vette tenyerébe a piros, acélos bú-zaszemeket, szellemi alkotásának kézzel fogható,megvalósult mintáit. Ezekbõl az értékes szemekbõlszületett késõbb a sok fajta közül egy különleges, aGK Tiszatáj búzafajta, a ma is termesztésben lévõminõségi etalon, egyben Európa legjobb minõségûbúzafajtája. Ez volt életének talán legnagyobb ne-mesítõi teljesítménye.

Lelley János azonban nem egyszerû búzaneme-sítõ, hanem a maga idejében elméleti téren is a leg-felkészültebb, tudós nemesítõ volt. Magyar nyel-ven megjelent búzanemesítési kézikönyve hosszúideig a fiatalabb nemesítõ-generációk �bibliája�volt. Az 1996-ban megjelent Wheat Breeding, The-ory and Practice kézikönyve világszintû elismeréstkapott. Több egyetemen az öntermékenyülõ növé-nyek nemesítésének tankönyveként is szolgált.

A részletes életrajzból és gazdag munkásságábólcsupán egy-egy motívumot kiemelve tiszteletre mél-tó tény, hogy fiatal szakemberként, az általa vezetettbirtokon tökéletesen megvalósította a �fenntarthatómezõgazdaság� minden lényeges elemét. Kizárólagtermészetes anyagok és folyamatok alkalmazása ré-vén jutott bõ terméshez, vegyszermentes növényi ésállati produktumhoz, miközben a gazdaság élõvilágamegtartotta természetes egyensúlyát.

Már nemesítõ volt Kompolton és Kiszomboron,amikor az egész búzanemesítési folyamat gépesíté-

sét megoldotta saját fejlesztésû eszköz-, labor- ésgépkonstrukciók felhasználásával.

Alapvetõ kutatásokat végzett és új eljárásokatvezetett be a nemesítés módszertanának fejlesztéseterületén, fõleg a betegségekkel szembeni ellenál-lóság, szárazságtûrés és fagyállóság kritikus kérdé-seivel kapcsolatban. A búza télállóságának vizsgá-latára nemcsak az északi tájkörzetek szûrési lehetõ-ségeit használta fel, de jól mûködõ fagykísérleti ál-lomást szervezett a Mátra csúcsai közelében. Emódszertani fejlesztései révén nyerte el a tudomá-nyok doktora fokozatot. Sokrétû tudását 10 könyv-ben és nagyszámú publikációban adta közre.

Lelley János idõs korában sem pihent. Több ha-zai és nemzetközi szakfolyóiratban rendszeresenlektorált, cikkeket referált, jelentõs súlyú szak-könyveket fordított, és saját kutatásaira alapozotteredményeket is megjelentetett. Utolsó nagyobb lé-legzetû mûve, �Az Ember és Kenyere� a búza éskenyér minõsége témában egyedülálló, és a maikor számára is elõremutató, elsõsorban az egészsé-ges táplálkozás megvalósítása területén.

Szegedi sétái közben egyenes tartású, kiegyen-súlyozott, bölcsességet és valami belsõ erõt sugár-zó emberként láttuk újra és újra éveken át. A hosz-szú évek során mintha semmi sem változott volna.Csak felesége halála óta � aki szakmai munkájábanegész tevékenysége során jelentõs mértékben segí-tette � vettünk észre némi megtörtséget rajta. Pedigegész alkotó élete, megvalósult és meg nem való-sult karrierje komoly teherként nehezedett vállán.

Nem tudhatjuk most már, hogy milyen értékekethozott volna elõ még ez a belsõ erõ és feszültség,ha alkotó korszaka csúcsán több segítséget kap avilágtól.

Kedves János Bácsi! Nyugodj békében!KERTÉSZ ZOLTÁN

Elbúcsúztunk Lelley Jánostól

�Nézd a búzakalászt, büszkén emelõdik az égnek,Míg üres; és ha megért, földre konyítja fejét.Kérkedik éretlen kincsével az iskolagyermek,Míg a teljes eszû bölcs megalázza magát.�

(Verseghy Ferenc)


Az energiafû mint megújuló energiaforrás

Földünk fosszilis energiahordozó-készletei végesek, hoz-záférhetõségük, kitermelhetõségük idõvel egyre nehezebb,használatuk pedig drágább lesz.

A gazdasági szempontok mellett azonban más tekintet-ben is indokolt az energiagazdálkodás strukturális átalakítá-sa. A szénalapú energiahordozók használata, s ennek nyo-mán az üvegházhatást elõidézõ gázok egyre nagyobb mérvûkibocsátása eredményezte a légkör gázösszetételének meg-bomlott egyensúlyi állapotát. A klímaváltozás mérséklése,illetve megállítása az emberiség fenntartható fejlõdésénekaz alapja, így az ezzel kapcsolatosan született nemzetköziegyezményekben foglaltak nagy kihívást, de egyben elen-gedhetetlen lépéseket is jelentenek világviszonylatban.

A problémakör vizsgálata, az energiafelhasználás for-rásszerkezetének lehetséges irányváltása, a megvalósításraajánlható alternatív megoldások gyakorlati alkalmazásá-nak igénye intenzív kutatás-fejlesztési tevékenységet in-dukáltak hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt.Napjainkra már számos ígéretes eredmény mutatja a jövõlehetséges útjait.

Az egyik ilyen út a megújuló energiaforrások kiterjed-tebb használata lehet, mely kimeríthetetlen potenciált kí-nál az energiaellátásban. A megújuló energiahordozók �szemben a fosszilis energiahordozókkal � folyamatos ellá-tást biztosíthatnak a fenntarthatóság elvének szellemében,s környezeti terhelésük is elenyészõ.

Az Európai Unió célkitûzései szerint a megújuló ener-giaforrások arányát az összes energiafelhasználáson belüla jelenlegi 6%-ról 12%-ra, a villamos energia termelésenbelül 13,9%-ról 22,1%-ra kívánják emelni 2010-ig a tag-országok átlagában.

Ennek megvalósítása komoly feladatot jelent a kibõvü-lõ EU számára, hiszen energiafelhasználásunk tovább nõ,így a hosszabb távú elképzeléseket tekintve a megújulóforrásokra alapozott energia elõállítás jelentõs méreteketkell, hogy öltsön.

Magyarországon a megújuló energiák mai 3,6%-osrészarányát hasonló idõintervallumon belül 6%-ra kíván-ják emelni, míg a villamos energia termelésen belül 11,5%elérése a cél.

Ökológiai adottságaink ismeretében a megújuló ener-giaforrások közül egyértelmûen a biomassza energetikaihasznosítása kaphatja a legfontosabb szerepet, amely aközismert környezetvédelmi elõnyökön, ágazati és straté-giai megfontolásokon túl szorosan kapcsolódhat a terület,és különösen a vidékfejlesztés akut problémakörének ren-dezéséhez.

EU-csatlakozásunk szándéka, valamint az új rendezõel-vek mentén alakuló agrárstruktúra és közgazdasági kör-

nyezet indokolttá teszik a mezõgazdasági termelés, a föld-használat, az elmaradott térségek helyzetének és kezelésé-nek újragondolását.

A mezõgazdasági termelés szerkezetátalakításának, il-letve területi és ökológiai átrendezõdésének eredménye-ként várható, hogy: � a környezethez illeszkedõ, alkalmazkodó mezõgazda-

ságban a szántó-mûvelési ág továbbra is meghatározószerepet játszik, ami értékõrzõ, környezetbarát gazdál-kodás esetén a nagy agrárpotenciálú és a viszonylag kiskörnyezeti érzékenységû területekre kell, hogy kon-centrálódjon. Területe várhatóan jelentõs mértékbencsökken, leginkább az extenzív termelési zónákban.

� az extenzív földhasználati zónákban az erdõsítésre nemkerülõ, alacsony agrárpotenciálú és nagy környezeti ér-zékenységû szántóterületeken csak mérsékelten gazda-ságos, avagy gazdaságtalan növénytermelés folytatha-tó.Ezek azok a területek, amelyek az energetikai ültetvé-

nyek, mindenekelõtt az energiafüvek termesztésének lehe-tõségét, igényét teremtik meg.

�SZARVASI-1� ENERGIAFÛFelismerve a biomassza többirányú felhasználásának

fontosságát, a Szarvasi Mezõgazdasági Kutató-FejlesztõKht. Európában elsõk között kezdte meg az 1990-es évekelején az ipari hasznosításra (energetikai, ipari rostanyag,papíripari alapanyag) alkalmas fûfélék nemesítését.

A kutatómunka célkitûzése: nagy szárazanyag-tömegettermõ, energetikai, valamint papíripari és ipari rostanyagelõállítására alkalmas fûfajták nemesítése, melyek a talaj-hasznosítási, gazdaságossági, környezetvédelmi szem-pontok figyelembevételével új piaci távlatokat, foglalkoz-tatottsági lehetõséget kínálnak, biztosítanak a kedvezõtlenökológiai adottságú térségeknek.

A nemesítõmunka egyik perspektivikus eredményekéntlétrejött �Szarvasi-1� energiafû fontosabb agronómiai ésenergetikai jellemzõi a következõk:� Szárazság-, só- és fagytûrése kiváló, jól tolerálja a szél-

sõséges termõhelyi körülményeket:� az évi 200-2100 mm vízellátottságot,� az 5-19 C° évi átlaghõmérsékletet,� a homoktalajtól a szikes talajig valamennyi talajtí-

puson eredményesen termeszthetõ.� Hosszú élettartamú, egy helyben 10-15 évig is ter-

meszthetõ. A tavaszi telepítést követõ évtõl teljes ter-mést ad.

� A telepítés költsége mindössze 20-25%-a az energeti-kai faültetvénynek.

AKTUÁLIS


� Újrahasznosítása évenként történik, így:� rendszeres bevételt biztosít a termelõknek,� a feldolgozókapacitások kihasználása hatékonyabb.

� Termesztése és betakarítása nem igényel drága célgé-peket, az a gabonafélék, illetve a szálastakarmány nö-vények géprendszerével megoldható.

� Vetõmagtermesztése egyszerû és gazdaságos.� Szárazanyagtermése:

� 15-23 t/ha/év,� 10-15 t/ha/I. növedék.A szilárd tüzelõanyag fûtõértéke 14-17 MJ/kg száraz-anyag, ami eléri, illetve meghaladja a hazai barnasze-nek, az akác-, a nyár-, valamint a fûzfa hasonló érték-adatát.

� Zöldsarjú termése: 15-30 t/ha/II.-III. növedék, mely� legeltetésre,� szenázs, szilázs készítésére,� biogáz termelésére alkalmas.

� Növényi betegségekkel szemben ellenálló (barna ésvörös rozsda, lisztharmat stb.).

� Mindössze 68-85 kg/ha N-hatóanyag felhasználásamellett évenként már 10-15 tonna/ha szárazanyag ter-melésére is képes.

� Kiváló biomelioratív növény (biológiai talajvédelem,-javítás)� mélyre hatoló (2,5-3,5 m) gyökérzettel rendelkezik,� nagy mennyiségû szervesanyaggal (gyökérzet,

humusz) gazdagítja a talajt,� erózió, defláció elleni védelem,� szikes, szódás talajok rekul-

tiválására is ajánlható.� Termesztésével hazai elõállítású

energiaforráshoz jutunk, rövid, ol-csó szállítási utakkal.

� Számos felhasználási területen ké-pes helyettesíteni a fát, mint alap-anyagot, ezáltal nagykiterjedésûerdõk megmentésére adódik lehe-tõség.

� A gazdasági szempontok mellett fi-gyelembe kell venni azt is, hogy azönkormányzatok az energiafû ültet-vényeket a lokális energiaellátás-ban hasznosíthatják úgy, hogy ezzelegyben környezetvédelmi problé-mákat is megoldhatnak (meddõ-hányók, zagyterek stb. rekultivációjával, a szálló pormennyiségének csökkentésével).

� Az energiafû termesztésével tulajdonképpen egy új me-zõgazdasági fõtermék (energetikai, papíripari alap-anyag, illetve ipari rostanyag) jelenhet meg, új piacitávlatokat, biztos jövedelem-pozíciót és foglalkozta-

tottsági lehetõségeket adva a mezõgazdaságnak, a hát-rányos helyzetû térségeknek.

� Elõnyösen változhat a vidék kultúrértéke, a vadak szá-mára megfelelõ életteret biztosít.

FÛFÉLÉK ENERGETIKAI CÉLÚ HASZNOSÍTÁSA1. A �Szarvasi-1� energiafûmint szilárd tüzelõanyag

A lignocellulóz tüzelõanyagok (pl. energiafüvek) hõ- ésáramfejlesztésre való felhasználásának egyre nagyobb je-lentõsége lehet Európa- és világszerte.

A növényi eredetû energiahordozók termesztésének,hasznosításának gazdaságosságát, versenyképességét min-denekelõtt azok agroökológiai, illetve energetikai jellem-zõi, valamint produktivitásuk mértéke alapján határozhat-juk meg.

A szilárd energiahordozók termelési, szállítási költsége-it, tárolását, a tüzelés technológiáját és a hamu esetlegesfelhasználásának lehetõségeit fizikai és kémiai jellemzõikbefolyásolják.

A fizikai jellemzõk közül a víztartalom és az energiasû-rûség fontosságát hangsúlyoznánk. Kémiai szempontból aN, S, Cl, valamint az alkálifémek (K, Na) és a nehézfé-mek (Pb, Zn) átlagos koncentrációja, illetve a tüzelõanyagösszes hamutartalma a meghatározó, tekintettel arra, hogyezek a jellemzõk jelentõs mértékben befolyásolják a gáz-kibocsátást, és a tüzelõberendezés üzembiztonságát(Obernberger, 2000).

Az energiafû virágzás fenofázisában mért szárazanyag-hozama figyelemre méltó területegységenkénti produkti-vitást igazol a hagyományos fafajok és más olyan növényieredetû energiahordozókhoz viszonyítva, melyek modell-értékû energianövényként szerepelnek az adott régiókban(1. sz. táblázat).

1. táblázat

A �SZARVASI-1� ENERGIAFÛ ÉS NÉHÁNY NÖVÉNYI EREDETÛENERGIAHORDOZÓ SZÁRAZANYAGTERMÉSE

Megnevezés 1999 2000 2001 2002 Átlag

�Szarvasi-1� energiafû (t/ha/év) 21,90 21,28 22,93 22,40 22,12

�Szarvasi-1� energiafû (t/ha/I. növedék) 15,70 15,20 16,38 16,00 15,82

Hagyományos fafajok (t/ha/év) 12,00*

Vesszõs köles (t/ha/év)USA�Kanada 7,84

Miscanthus ssp. (t/ha/év)Európai Unió 11,65

(Mezõgazdasági Kutató-Fejlesztõ Kht., Szarvas* Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron vizsgálatai alapján)


A laboratóriumi vizsgálatok eredményei igazolják,hogy a �Szarvasi-1� energiafû energetikai szempontbólkedvezõ tulajdonságokkal rendelkezik, hiszen fûtõértékeközelíti, illetve meghaladja a hazai barnaszenek, valaminta fa fûtõértékét. A vizsgált energiahordozók közül az egy-ségnyi energia költsége (Ft/MJ) egyértelmûen az energia-fû esetében a legalacsonyabb (2. sz. táblázat).

Az energiafû anyagösszetétele alapján megállapítható,hogy kéntartalma csekély (0,12%), a szén kéntartalmánakmindössze 15-30-ad része, így eltüzelése esetén az SO2 ki-bocsátás mértéke minimális. A szén 12-15%-os hamutar-talmával szemben kis mennyiségû (4,20%) hamut tartal-

maz. A dán Technológiai Intézet vizs-gálatai szerint a hamu esetében 1000°C hõmérsékleten lágyulás nem volttapasztalható. Az energiafüvek szilárd tüzelõanyag-ként történõ hasznosítása megfelelõelõkezelési eljárások után pl.: bálázás,darabolás, aprítás, tömörítés (briket-tálás, pelletálás) történhet.Bálás tüzelésre elsõsorban a nagyobbhõhasznosítóknál: hõerõmûveknél, táv-fûtõmûveknél kerülhet sor, ahol a spe-ciálisan kifejlesztett tûztér, illetve be-tápláló rendszer lehetõvé teszi e költ-ségkímélõ eljárás alkalmazását.A biobrikett, illetve biopellet készíté-sét megelõzõen az alapanyagot apríta-ni kell, majd a tömörítéshez használtnagy nyomás során keletkezõ hõ ésvízgõz hatására a növényi részek kö-

tõanyag felhasználása nélkül összeállnak. E tömörítvé-nyek elõállításának a célja az, hogy olyan nagy energiasû-rûségû tüzelõanyagot hozzunk létre, melynek nagyobb tá-volságokra történõ szállítása gazdaságosan megoldható,alkalmas arra, hogy a nagyfogyasztók mellett a lakosságenergiaigényét is kielégítse, s mindemellett használata ké-nyelmes, automatizálható.

A fûbrikett elégetése a brikett méretétõl függõen kan-dallóban, illetve szilárd tüzelésû kályhákban lehetséges.

Az EU egyes tagállamaiban (Németország, Ausztria,Svédország, Dánia), valamint Észak-Amerikában a pellet-gyártás és kereskedelem külön iparággá fejlõdött és hasz-nálata is rendkívüli mértékben felfutott. A �Szarvasi-1�energiafûvel végzett pelletgyártási és tüzelési kísérletek jóeredményeket adtak. Olyan környezetkímélõ tüzelõanya-got állíthatunk így elõ az energiafûbõl, amely mind a la-kosság, mind a nagyobb hõhasznosítók tüzelõberendezé-seiben alkalmazható, de a külföldi piacokon is jól értéke-síthetõ.

2. Gáz elõállítása energiafûbõlA biomassza különbözõ megjelenési formáiból, így az

energiafûbõl is, gáz halmazállapotú energiahordozók állít-hatók elõ, melyek egyre növekvõ jelentõséggel bírnak.

A �Szarvasi-1� energiafû nagy szárazanyaghozama,kedvezõ anyagösszetétele, valamint termesztésének, beta-karításának mérsékelt agronómiai és technikai igényeokán a növényi eredetû gáz elõállításának egyik legol-csóbb alapanyaga lehet.

Az energiafû termikus bontása során (200-1000 °C kö-zött, 50 °C fokonkénti hõmérsékleti intervallumokban)termelõdött gáz mennyiségének és összetételének, vala-

2. táblázat

A �SZARVASI-1� ENERGIAFÛ ÉS NÉHÁNY ENERGIAHORDOZÓFÛTÕÉRTÉKE, ILLETVE AZ EGYSÉGNYI ENERGIA KÖLTSÉGE

Megnevezés Fûtõérték Sz.a. Egységnyi energia költsége(MJ/kg/sz.a.) önköltség (Ft/MJ)

(Ft/kg)Bála Pellet

�Szarvasi-1� energiafû 14,90�15,90 9,00 0,58 0,9710 t sz.a./ha (15,40)

�Szarvasi-1� energiafû 14,90�15,9015 t sz.a./ha (15,40) 6,00 0,38 0,78

Barnaszén 11,00�20,00 1,29

Tûzifa (akác) 16,80 0,92

Gázolaj 41,60 4,80

Földgáz 34,00 1,29

(Mezõgazdasági Kutató-Fejlesztõ Kht., Szarvas,Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Budapest,FVM Mûszaki Intézet, Gödöllõ vizsgálatai alapján)

3. táblázat

A �SZARVASI-1� ENERGIAFÛ, AZ AKÁCFA ÉSA KÍNAI NÁD ÁTLAGOS ANYAGÖSSZETÉTELE

M.e.: tömeg %

Az anyag- Az energiahordozó megnevezéseösszetevõk �Szarvasi-1�megnevezése energiafû Akácfa Kínai nád

Nedvességtartalom 14,90 10,00 13,80

Szén 40,73 44,02 39,09

Hidrogén 4,11 4,96 4,07

Kén 0,12 0,12 0,45

Nitrogén 1,09 1,37 2,00

Oxigén 34,85 38,07 35,09

Hamu 4,20 1,46 5,50

(KBFI Labor Kft. Vegyészeti laboratórium,Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Budapest vizsgálatai alapján)


mint a termelõdött gáz fûtõértékének megállapítására aDán Technológiai Intézet laboratóriumában végeztek vizs-gálatokat. A vizsgálatok eredményét röviden a követke-zõkben foglaljuk össze:

GáztermelésA �Szarvasi-1� energiafû legnagyobb gáztermelése 350

°C körül tapasztalható. 325 °C-nál egy exotermikus reak-ció figyelhetõ meg, intenzív gáztermeléssel (1. ábra).

A gáztermelési folyamatban a második csúcs az 500és a 700 °C pirolízis hõmérsékletnél volt megfigyelhe-tõ.

Egyéb hõmérsékleti tartományokban a gázképzõdés vi-szonylag egyenletesnek tekinthetõ. A pirolízis során ösz-szesen 197,5 Nl fûgáz keletkezett szárazanyag kilogram-monként (1. ábra).

FûtõértékA �Szarvasi-1� energiafûbõl termelõdött gáz fûtõértéke

a pirolízis hõmérsékletével változik (2. ábra). A pirolíziselején (250-400 °C) relatíve nagy a CO2 képzõdés mérté-ke, ami csökkenti a fûtõértéket.

A legmagasabb fûtõértéket a viszonylag alacsony 500°C fokos pirolízis hõmérsékletnél találták (32,8 MJ/Nm3),amely közelíti a földgáz fûtõértékét. Az összes termelõ-dött gázra vetítve a legmagasabb fûtõérték 15,1 MJ/Nm3, alegalacsonyabb pedig 13,7 MJ/Nm3 volt.

3. Biogáz energiafûbõlA biogáz a biomassza anaerob bomlása, azaz biológiai

folyamatok eredményeként keletkezik. Biogáz elõállításá-ra valamennyi szervesanyag (kivéve a szerves vegyipartermékei) alkalmas.

Hasznos alapanyagok lehetnek: � a mezõgazdasági eredetû szalmás és hígtrágyák, hulla-

dékok,

� a kommunális és élelmiszeripari eredetû híg és szilárdmelléktermékek, hulladékok, szennyvizek,

� növényi eredetû (kivéve fásszárú növények) energia-hordozók (pl.: energiafüvek).A keletkezõ biogáz megközelítõleg 60-70% metánt, 30-

40% CO2-ot tartalmaz. Fûtõértéke 22-23 MJ/Nm3.A biogáz elõállítására alkalmas nyersanyagok közül kü-

lönös figyelmet érdemel az energetikai hasznosításra java-solt �Szarvasi-1� energiafû (3. ábra).

A 3. ábra jól szemlélteti, hogy a vizsgált biomasszamegjelenési formák közül a �Szarvasi-1� energiafû erjedé-si ideje a legrövidebb, s ugyanakkor gáztermelése is kivá-ló. Hiszen a mindössze 15-20 napig tartó rothasztási idõalatt képzõdött gáz mennyisége meghaladta a 0,5 m3/kgszervesanyag nagyságrendet.

0

50

100

150

200

250

0 100 200 300 400 500 600 700 800 900 1000

1. ábraA �Szarvasi-1� energiafû pirolízises gáztermelése

0

5

10

15

20

25

30

35

0 100 200 300 400 500 600 700 800 900 1000

2. ábraA pirolízis útján termelt fûgáz fûtõértéke

0

100

200

300

400

500

600

700

0 5 10 15 20 25 30 40 50 60 90

Szennyvíziszap FuBendotartalom Sertés hígtrágyaRozsszalma Szarvasmarha-ürülékSzemét szervesanyag-frakció

3. ábra: A biogáz képzõdés mértékea biomassza néhány megjelenési formájánál

A pirolízis hõmérséklete (C fok)

Gáz

men

nyis

ég (N

l/kg)

Gáztermelõdés 50 Celsius fokonként

Összesen termelõdött gáz

Hõmérséklet (Celsius fok)

Fûtõ

érté

k (M

j/Nm

3 )

Fûtõérték felsõ határa

Fûtõérték alsó határa

Nap

Lite

r gá

z/kg

sze

rves

anya

g

SzennyvíziszapBendõtartalomRozsszalmaSzemét szervesanyag

FûSertés hígtrágyaSzarvasmarha-ürülék


A �SZARVASI-1� ENERGIAFÛFELHASZNÁLÁSÁNAK LEHETSÉGESTERÜLETEI

Az energiafû és származékai hagyományos tüzelõbe-rendezéseknél, hõhasznosítóknál, gáz- és villamosenergiafogyasztóknál jelenthetnek perspektívikus megújuló ener-giaforrást.

Hasznosításának várható területei:� lakások, középületek, mezõgazdasági épületek, építmé-

nyek (növényházak, üvegházak, fóliaházak, állattartótelepek stb.) fûtése,

� a mezõgazdaság területén hûtõberendezések, termény-szárítók üzemeltetése,

� fûgázból (pirolízisgáz, biogáz) villamosenergia terme-lése,

� az energetikai hasznosítás mellett az energiafû jó minõ-ségû papíripari és ipari rost alapanyag,

� takarmányozási célú hasznosítás,

� az elsõ kaszálás (virágzás fenofázisában) során ka-pott biomassza tömeg energetikai, ipari alapanyag.A második, harmadik növedék (vízellátottságtólfüggõen) zöldsarjú termése ugyanakkor legeltetés-re, széna-szenázs készítésére, valamint biogáz ter-melésére ajánlható.

� biológiai talajvédelem, rekultivációs feladatok teljesítése.

Összességében megállapítható, hogy a �Szarvasi-1� ener-giafû agronómiai, energetikai tulajdonságai az agroökoló-giai, környezetvédelmi, talajhasznosítási, energetikai ésgazdaságossági szempontok figyelembevételével rendkí-vül perspektívikusak, több vonatkozásban egyedülállóak atöbbi, erre a célra alkalmas növénykultúrákhoz viszonyít-va.

DR. JANOWSZKY JÁNOS

JANOWSZKY ZSOLT

MEZÕGAZDASÁGI KUTATÓ-FEJLESZTÕ KHT., SZARVAS

Közgyûlésa Magyar Növénynemesítõk

Egyesületében

A Magyar Növénynemesítõk Egyesülete 2003májusában is megtartotta évi rendes közgyûlését.A szokásos napirendi pontokon túlmenõen prof.Balla László a Magyar Növénynemesítõk Egyesü-letének elnöke nagy ívû elõadásában a fajtaolta-lom, a szabadalmi védettség kérdéseit feszegetteaz EU-s csatlakozással összefüggésben.

Fejtegetéseire több hozzászólásban reagáltak aközgyûlés résztvevõi, egymástól eltérõ nézeteketés véleményeket hangoztatva. A felszólalók közötta Magyar Szabadalmi Hivatal és az Országos Me-zõgazdasági Minõsítõ Intézet képviselõi is szere-peltek.

A kérdéskör fontossága most is, mint az el-múlt években annyiszor felveti egy olyan széles-körû, szakmai összefogás, nézetegyeztetés szük-ségességét, ahol is a magyar növénynemesítés, anövénynemesítõk eredményeinek, nemzeti érté-keink védelmére hathatós jogharmónizációs in-tézkedések kidolgozására és megtételére volnaszükség. Közös felelõsség alapján növényfajtá-ink és érdekeink EU-s körülmények közötti ol-talma és hatékony menedzselése érdekében.

(A Szerk.)

Növényvédelmi gyûjteményCsopakon

A Növényvédelmi és Talajvédelmi Szolgálat festõiszépségû csopaki állomását érdemes felkeresni. ABalatonra egyedülálló kilátást adó intézmény agrár-történetünk közelmúltja iránt, közelebbrõl a szerve-zett hazai növényvédelem elmúlt félévszázados tör-ténetének tárgyi emlékei iránt érdeklõdõnek nyújtmaradandó élményt.

Itt, a hazai agrárkemizálás modernizálódása a ki-állított, használt gépi eszközökön keresztül nyomonkövethetõ. A növényvédelmi szakma, a magyar nö-vényvédelem jelesei külön nagy gonddal összeállí-tott tablón szerepelnek. A növényvédelem korszerû-sítése ma is zajló folyamat, mégis meglepõ a gyor-suló fejlõdést tükrözõ, a kiállított növényvédelmiberendezések, permetezõ, csávázógépek látványa,amelyeken � nemrégiben még � termesztett növé-nyeink védelme alapult. Az ez év májusában ideláto-gató Növényvédelmi Klub tagjainak elismerését vál-totta ki az a gondos, szakma szeretettel és elhivatott-sággal végzett gyûjtõ, rendszerezõ és elrendezõmunka, ami a gyûjteményt megteremtõ, gondozótöbb évtizedes növényvédelmi szakmai múlttal ren-delkezõ szakember Szentgyörgyi László keze mun-kája. Csak ajánlani tudjuk a Balaton északi partjátfelkeresõ szakembereknek szakmai sétaként a nö-vényvédelmi gyûjtemény megtekintését. O.I.


A TRADICIONÁLIS GAZDÁLKODÁS ÉS ÁTMENETA KONVENCIONÁLIS GAZDÁLKODÁSBA

A magyar mezõgazdaság fejlõdése általában együtt jártaz európai mezõgazdaság fejlõdésével, bár kevés idõbelikésés mindig észlelhetõ volt. Élenjáró agrártudósainkrendszerint nyugati egyetemeken tanultak, vagy a gazda-ságban élenjáró nagygazdaságok tulajdonosai gondoskod-tak róla, hogy a gazdaságirányító gazdatisztek, jószág-igazgatók megismerjék a haladottabb német, angol vagyamerikai mezõgazdasági módszereket. Így elmondhatjuk,hogy a II. világháborúig � legalábbis az élenjáró gazdasá-gok nem sokban különböztek a nyugati gazdaságoktól.Vonatkozik ez mindenekelõtt az ország nyugati felében ta-lálható nagygazdaságokra, amelyek sokszor közvetlenkapcsolatban álltak a nyugati piacokkal is. Ennek ellenéreaz ország jelentõs részén a gazdálkodási mód területilegeltérõen megõrizte a magyar specialitásokat is, mint pl. azAlföld tradicionális pásztorkodása, a fokos halászat, a to-kaji aszúkészítés, kalocsai paprikatermesztés stb. A gaz-dálkodás módszereinek magyar specialitásai a birtokrend-szerrel függtek össze és a jól gazdálkodó nagybirtokosokgondoskodtak arról, hogy a technikai haladás, valamint abiológiai alapok kövessék a nyugati mezõgazdálkodás el-ért eredményeit; bár ahogy Heinrich Dietz mezõgazdaságitudós jelentette 1867-ben a bajor királyságnak: Magyaror-szág sokszor több és jobb adottsággal rendelkezett � fõlegaz Alföld bácska�bánáti, valamint a tiszántúli tájain �mint abból a maga korában ki tudott használni. Megjelöl-te, hogy Magyarország számára a termõföld a legfonto-sabb természeti adomány, és ha a nyugati termesztési eljá-rásokat nagyobb intenzitással átveszi, úgy hatékony ver-senytársa lehet a legmodernebbnek tartott nyugati gazda-ságoknak is. Erre azonban sokáig nem került sor, mert azI. és II. világháború között Magyarország a külterjes gaz-dálkodásra volt berendezkedve és elsõ sorban arra ügyelt,hogy a saját ellátását biztosítsa, s csak kevés exportfeles-leget állított elõ, aminek piacra jutását fõleg a szállítási út-vonalak kiépítetlensége nehezítette, valamint az, hogy atermelés növeléséhez szükséges gépeket (esetleg kemiká-liákat) zömmel külföldrõl kellett behozni.

Számottevõ változás a II. világháború után következettbe, amikor a termelést irányító és élen járó példáival meg-határozó nagybirtokrendszert és a faluközösségek gazdál-kodási rendszerét összezúzták és keleti (szovjet) típusú ál-

lami gazdaságokat, valamint kolhozokat (termelõszövet-kezeteket) hoztak létre. Úgy a nagybirtokokat, mint a kö-zép- és törpebirtokosokat megfosztották a termelõeszkö-zeiktõl, és egyaránt érdektelenné tették azokat a termelésésszerû növelésében. A nagyüzemek irányító gazdatisztjeitfélreállították, a gazdasági épületeket, gépeket nem, vagynem jól hasznosították, a kisüzemek állatállományát kol-hozokba terelték, nem csodálható hát, hogy az ötvenesévek közepétõl kezdve mintegy 10 éven át még az országsaját ellátásához szükséges legfontosabb élelmiszereketsem tudtuk megtermelni, emiatt állandó importra voltszükségünk.

Szerencsére az itthon maradt mezõgazdasági szakem-berek egy része, akik még ismerték a termelésirányítás ésszervezés mikéntjeit, meg tudták gyõzni a kormányt, hogyváltoztasson a gazdaságpolitikán és engedje érvényesülnia termelésfejlesztés más módjait is. Ekkorra ugyanis a vi-lágban számottevõ változások következtek be, amelynekhatásai � akarva-akaratlanul � a magyar valóságban is je-lentkeztek.

Mindenekelõtt felgyorsult a népességgyarapodás. 1900-hoz képest a világ lakossága 1,7 milliárdról 1950-ig mind-össze 0,8 milliárddal növekedett (1950 = 2,5 milliárd fõ),azaz 50 év alatt csak 50%-kal gyarapodott. 1950�1975-reviszont már elérte a 4 milliárdot (1950-es bázison 60%-kal módosult), azaz most már fele idõ alatt is 10%-kaltöbb volt a népességgyarapodás, mint az azt megelõzõ 50év alatt. A világ élelemmel való ellátása új mezõgazdálko-dási stratégia bevezetését és alkalmazását követelte meg.Ehhez a gazdálkodási stratégiához tulajdonképpen meg-voltak az eszközök, hiszen a második világháború megte-remtette azt a gazdasági hátteret, amely alkalmas volt arra,hogy a megmûvelhetõ földterületeken több élelmiszert le-hessen elõállítani. Tudott volt például, hogy a növényitápanyagok egy vagy nagy részét az ipar is képes elõállíta-ni, amihez a Liebig (J.v) által 1840�1855-ben kidolgozottmûtrágya-gyártás adott kémiai alátámasztást. Rohamosannõtt a mezõgazdaságban az alkalmazható gépek össz-mennyisége is. 1950-ben már 5,6 millió traktor volt a vi-lágban, ami 1986-ig 23 millióra nõtt. Tulajdonképpen1950-re tehetõ a rohamos mezõgazdaság-intenzifikálásifolyamat megindulása, amely még ma sem állt meg, bárma már nemcsak az eredményei, hanem a hátrányai isegyre világosabban kezdenek kirajzolódni. Egyelõre azon-

Az alternatívnövénytermesztési rendszerek helye és jellemzése

(I.)


ban maradjunk a kezdeteknél, annál is inkább, mivel csakebbõl kiindulva lehet bármiféle konzekvenciát levonni.

A washingtoni Worldwatch Intézet felmérése szerint1950-ben a világ mûtrágya felhasználása még csak 14millió tonna volt, aminek (részbeni) segítségével 624 mil-lió tonna gabonát állítottak elõ. 1986-ban a felhasználtmûtrágyamennyiség már 131 millió tonnára növekedett,amivel 1661 millió tonna gabonát sikerült produkálni (1.táblázat). Bár a jelentés nem vizsgálta még ekkor az oko-kat, annyit mindenesetre megfigyelt, hogy addig, amíg1950-ben minden felhasznált kilogramm mûtrágyára 46kg gabonatermés növekedés esett, ez az arány 1980-tólkezdve erõsen visszaesett és azóta tartósan 13 kg-os érté-ken látszik stabilizálódni (Brown et. al. 1987.)

Sok ország � ezen belül a fejlõdõ országok is � látva amûtrágyák erõteljes termésnövelõ hatását, az éhség elleniküzdelem leghatásosabb fegyverét látva azok alkalmazá-sában, egyre inkább szubvencionálták a mûtrágyavásár-lást, sok helyen 50�70%-ot átvállalva a trágyázás költsé-geibõl, sõt a nigériai kormány a mûtrágya beszerzési árá-ból 80%-ot, vagy még többet is fizetett a mûtrágyahaszná-lóknak.

A harmadik világ országai azért támogatják a mûtrá-gyázást, hogy megkönnyítsék a nyugati, iparilag fejlett or-szágokban kidolgozott új technológiák bevezethetõségét,azért, hogy javuljon az önellátás, az exportálható termé-kek mennyisége. Ezek a célok nyilvánvalóan elérhetõk, de

kezdetben elleplezték a mezõgazdasági erõforrásokkal va-ló rablógazdálkodás felismerését. Miközben ugyanis afenti három cél megvalósul, ez megnöveli a mezõgazdál-kodás energiaigényét, csökkenti a mezõgazdaság intenzí-ven mûvelhetõ területét, és a modern gépek alkalmazásarévén a munkaerõ igényét, s ami nem elhanyagolható ahazai szerves trágya csökkenõ felhasználását idézi elõ. Ezannál is inkább nagyobb gond, mivel a fentebb említetttraktorszám növelés fõleg a világ fejlettebb régióira jel-lemzõ, Afrikában és Ázsiában, a mezõgazdaságban mégsokhelyütt dolgoztak és dolgoznak igavonó állatokkal, dea világ kétharmadán lévõ földeket már gépekkel mûvelikmeg. Néhány nagyobb agrárterületen (USA, Kanada, eu-rópai országok, Ausztrália stb.) a traktorok száma már el-érte a telítettségi fokot (aminek káros hatására még vissza-térek). Nem meglepõ, hogy az iparilag fejlett területeken1979 óta a traktorok számában nincs érdemleges növeke-dés.

Az iparilag fejlett országokban azonban nem csak atraktorok száma növekszik (ami talán leginkább használtfokmérõje a fejlettségnek), hanem a traktoronkénti lóerõ-szám is. Így, míg az USA-ban a traktorok száma 1950-es3,4 millióról, 1985-re 4,7 millióra emelkedett (38%-os nö-vekedés), addig a lóerõszám 100 millióról 300 millióranõtt (300%-os növekedés). E mögött a nehéz traktorok fo-kozott talajtömörítõ és birtokkoncentrációt siettetõ hatásátkell felismerni.

Akár a növekvõ mûtrágya-felhasználást, akár a trakto-rok számának és teljesítményének növelését vesszük isszemügyre, egyértelmûen látnunk kell azt, hogy a mezõ-gazdasági kibocsátáshoz felhasznált energiamennyiség ro-hamosan növekedett. Ha a lakosság gyarapodásával azélelmiszerfogyasztás is nõ (márpedig nõ!), akkor legalább2% évi termékkibocsátás-bõvülést kell elérni. Ez 1986-hoz képest egyharmadnyi mennyiségû többlet élelmiszertigényelt, de ha azt akarták, hogy az alultápláltság meg-szûnjön, akkor évi 3%-kal kellett növelni a termésmennyi-séget, ami 1986-hoz képest 50%-kal több termék-elõállí-tást követelt meg. Végül ez az utóbbi valósult meg, amiegy sor problémát idézett elõ. Ezek a problémák:� A világ megnövelhetõ vetésterülete véges, tehát a nö-

vekvõ élelmiszerigényeket nem lehet, vagy csak igenkorlátozottan, új termõföldek termelésbe vonásával fe-dezni. 1900-ban az 1,7 milliárdos lakosság eltartásához1,1 milliárd hektár termõföld állt rendelkezésre (0,65ha/fõ). 1985-ben már 4,8 milliárd embert kellett eltarta-ni, amihez 1,48 milliárd hektár állt rendelkezésre (0,3ha/fõ). Miközben tehát a lakosság száma csaknem há-romszorosára nõtt, a megmûvelhetõ földterület csakegyötödnyivel lett több, az is úgy, hogy marginális, ke-vésbé termõképes területeket kellett mûvelésbe vonni,valamint erdõket kellett kiirtani, hogy azokon szántó-

1. táblázat

A VILÁG GABONATERMELÉSE ÉS MÛTRÁGYA-FELHASZNÁLÁSÁNAK ÖSSZEFÜGGÉSE (1950�1980)

Év Mûtrágya- Gabona- arány:felhasználás termelés gabona/millió tonna millió tonna mûtrágya

1950 14 624 46

1955 18 790 40

1960 27 812 30

1965 40 1002 25

1970 69 1197 19

1975 82 1354 16

1980 112 1504 13

1981 116 1505 13

1982 115 1551 14

1983 114 1474 13

1984 125 1628 13

1985 130 1674 13

1986 131 1661 13

Forrás: Brown et. al. 1987.


földi termelést lehessen megvalósítani. Ezek a kiirtotterdõk fokozták az üvegházhatás felerõsödését, mivelhiányzik a CO2 megkötõképesség.

� Hosszabb távú kitekintésben talán még rosszabb ahelyzet, mivel a világ felhasználható erõforrásai igengyorsan eltûnnek, például 1950-hez képest a világ fel-használható fakészleteibõl ötszörte többet használnakfel, a gabona-felhasználás megháromszorozódott, afosszilis tüzelõanyagok felhasználása pedig négysze-resre növekedett.

� Ahhoz, hogy a lakosság növekvõ élelmiszer-igényét kilehessen elégíteni, a területnövelés már nem elég, ha-nem a hektáronkénti termésátlagokat kell(ett) megnö-velni. Ez azonban egyre növekvõ energia-befektetéstigényel, amit jól szemléltet az alábbi 2. táblázat (V. SMIL, 1991). (Sajnos az adatok csak 1985-ig van-nak megadva, így a 2000. november 11-én meglévõ 6milliárd fõ eltartása még nincs számszerûsítve, de atendenciák bemutatására talán megfelelõ lesz.) A táblá-zatból kivehetõ, hogy miközben a világ lakossága1900-hoz képest 1,7-rõl 4,8 milliárdra nõtt (2,8-szorosnövekedés), eközben a hektáronkénti eltartandó popu-lációsûrûség 1,5-rõl 3,25-re nõtt (ami �csak� 2,2-szeresnövekedés). Eközben a technikai haladás és nagyobbenergiafelhasználás révén sikerült elérni, hogy a hektá-ronkénti megtermelt energia a népsûrûség növekedésé-nél nagyobb arányban 5,5-rõl 23,6 GJ-ra növekedjen.(S ez 4,3-szeres növekedésnek felelt meg.) Az ár azon-ban minden képzeletet felülmúlóan megsokszorozó-dott, hiszen a fosszilis vagy más energiaforrásokból aszántóterületek energiatámogatását 81-szeresre, s ha azezt támogató háttéripar(ok) energiaigényét is beszámít-juk, úgy 120-szoros energiamennyiségre volt szükség(2. táblázat).

Mindez csak fokozott ipari tevékenységgel érhetõ el,azaz az ipari termelés egyre nagyobb hányada arra hasz-nálódik el, hogy az emberiség élelmiszer-igényét maga-sabb fokon ki lehessen elégíteni. A fokozott ipari tevé-kenység, valamint a megújuló és meg nem újuló erõfor-rások rohamos felhasználása a természet-háztartásra ésaz ökológiára veszélyes következményekkel járnak, hi-szen a szomorú valóság az, hogy bár a gazdaság mégmindig tovább növekszik ugyan, de az ökoszisztéma,amelytõl mindez függ, már nem tud tovább növekedni.Eddig vadon élõ, természetes területek tûnnek el, amûvelés alatt álló (és nagyrészt öntözött) területek alatterõteljesen csökken az altalajvízszint, a talajok erodá-lódnak, a rétek, legelõk minõségileg romlanak, folyókszáradnak ki, a léghõmérséklet (klíma) melegedik, a ko-rallszirtek szenvednek, állat- és növényfajok százai tûn-nek el, sokszor úgy, hogy módunk sem volt azokat meg-ismerni.

Úgy, ahogy ma a világgazdaság mûködik, hosszabb tá-von nem tartható fenn, mert az az ökoszisztéma egyregyorsuló romlásához vezet, hiszen az egészséges öko-szisztémától függ a társadalom, benne minden ember életeés létfeltétele. A Földet, illetve a földi élet biodiverzitását� addig, amíg nem késõ � stabilizálni kell.

Mindez, amit fentebb leírtam, a tradicionálisból az ún.konvencionális, energiaintenzív gazdálkodásba való átme-net alakulásának története.

A KONVENCIONÁLIS (INTENZÍV) GAZDÁLKODÁS ÉS ESZKÖZTÁRA

Hogyan, milyen módszerekkel éri el a konvencionális,energiaintenzív termelés a szántóföldi termésátlag-növelõeredményeket?

Legfontosabb termésnövelõ beavatkozásai: � a trágyaszerek mennyiségének nö-

velése,� a megnövelt trágyamennyiséget

többletterméssel kielégíteni képesúj fajták kinemesítése és termelés-bevonása,

� kémiai növényvédelem,� a talajmûvelés és vetésforgó meg-

változtatása,� az eszközhatékonyság javítása a

táblaméretek megnövelése és atáblán belüli nem kultúrnövény ál-lományok eltüntetése révén,

� nagy táblák kialakítása a hatékony-ság fokozása miatt.

A konvencionális-(energia) intenzívgazdálkodás legfontosabb célja a ter-mésátlag-növelés, ehhez:

2. táblázat

A VILÁG LAKOSSÁGA, A BETAKARÍTOTT TERMÉK MENNYISÉGE ÉS A TÁMOGATÁS ENERGIAMENNYISÉGE (1900�1985)

1900 1925 1950 1975 1985 növek-mény

1900:1985

Népesség (109) milliárd fõ 1,70 2,00 2,50 4,00 4,80 2,80

Megmûvelt terület (109 ha) milliárd (betakarított terület) ha 1,10 1,20 1,25 1,46 1,48 1,30

Népsûrûség (fõ/ha) 1,50 1,70 2,00 2,75 3,25 2,20

Évi termés (energiában) EJ 6,00 9,00 12,00 25,00 35,00 5,80

Évi termés, energia/ha (GJ/ha) 5,50 7,50 9,60 17,60 23,60 4,30

Évi támogatás (energiában) EJ 0,10 0,50 1,50 8,00 12,00 120,00

1 ha-ra jutó támogatás (GJ/ha) 0,10 0,40 1,20 5,50 8,10 81,00

Forrás: Vaclav Smil (1990) General Energetics


� több mûtrágyát használ fel (ami fokozatosan kiszorítjaa szerves trágyaszereket, s így az csaknem uralkodótápanyag-visszapótlási eljárássá válik);

� a több mûtrágyát csak azon fajták képesek kihasználni,amelyeknél a gazdaságilag hasznos termés részarányátmegnövelik (pl. gabonaféléknél megnövelik a szemrészarányát a többi növényi rész rovására, azaz javítjáka harvest-index értékét);

� mivel a több hasznos termés elérésére csak kevés fajtaképes, ezért az alkalmazott, helyi tájhoz adaptált fajtákszámát csökkentik és csak a legtermõképesebb új fajtákmaradnak a termelésben. Ezáltal a helyi fajták � azökológiailag kialakult egyensúlyhoz alkalmazkodottak� eltûnnek a termelésbõl, s helyüket kevesebb, de ter-mõképesebb új fajta foglalja el, ezáltal viszont csökkena biológiai, genetikai sokszínûség, nõ a rokon vagyazonos fajták területaránya, ami végsõ fokon a geneti-kai sebezhetõség egyik forrása lehet.A hagyományos fajták (tájfajták, ökotípusok), kiszorul-

va a termelésbõl, ún. génbankokba kerülnek. Jelezve,hogy mekkora az a fajtaszám, ami a zöld forradalom né-ven ismert és az új, energiaintenzív termelésre alkalmasfajták elõállítása miatt eltûnt a termelésbõl, arra álljon ittaz alábbi összeállítás (3. táblázat).

Annak ellenére, hogy a helyi, hagyományos, a környe-zeti feltételekkel egyensúlyban lévõ fajták nagy részét ki-szorították a termelésbõl, például a ma meglévõ, létezõkukoricafajták (vagy hibridek) 90%-a génbankokban talál-ható, a még termelésben fellelhetõ 6000 fajta termõképes-ségét sem tudjuk megfelelõen kihasználni. Magyarorszá-

gon pl. ma (2001) több, mint 300 fajta forgalomba hozata-la engedélyezett, de ebbõl 30-40-nél nem több azon hibri-dek száma, amelyek a vetésterület 90-95%-át elfoglalják.

A többi fajta úgy tûnik el, hogy lehetõségünk sem volt,vagy lesz arra, hogy kipróbáljuk, hogy hol, milyen sikerrellehetett volna, vagy lehetne termeszteni. Ugyanúgy állunktulajdonképpen a hagyományosan termesztett, de sokszormunkaigényesebb, azonban a helyi viszonyokhoz jobbanillõ más növényfajok fajtái esetében is, amelyeket csakazért kellett a termesztésbõl kivonni, hogy helyüket a gé-pekkel könnyebben megmûvelhetõ, vagy valamely trágya-szer hatására jobban reagáló új fajták foglalják el. Dél-Ko-reában pl. a helyi rizsfajtákat katonasággal tépették ki,hogy helyükre a zöld forradalom által ajánlott fajtákat te-lepítsenek. Ezek a fajták azonban drágák és drágán mûvel-hetõk voltak, ami miatt a háztartások eladósodtak. Az el-adósodott háztartások aránya 1971-ben 76% volt, 1983-ban már 90% volt eladósodva, s 1985-ben 98%. Ennekeredménye az lett, hogy 1986-ban 34000, 1987-ben41000, 1988-ban 50000 család vándorolt városokba. Sokgazdálkodó, aki helyben maradt, feladta az új fajták ter-melését és visszatért a hagyományos fajtákhoz. (N.Hildyard, 1996)

Az intenzív fajták termesztése ugyanis feltételezi a na-gyobb trágyadózisokat, az állandó vegyszeres beavatko-zást, amihez rendszerint speciális gépek és más berende-zések is szükségesek, emiatt csak a tõkeigényesebb gaz-dák voltak képesek azokat termeszteni, akik az eladóso-dott kisgazdák földjeit felvásárolták. Így nõtt ugyan a ter-mésátlag, de csak annak az árán, hogy a szükségszerû bir-tokkoncentráció miatt parasztok tízezrei mentek tönkre éshagytak fel a már kialakult termesztési szokásokkal. El-vándorolva, mint városi munkanélküliek a társadalom pe-rifériájára kerültek, növelve ezzel a szociális gondokat(természetesen ez nemcsak Dél-Koreára és nem csak arizs esetére igaz!), de fokozottan megjelennek, mint mun-kát keresõ menekültek az iparilag fejlett országok terüle-tén is (erre utal, hogy ma minden fejlettebb ország mene-külttáborai zsúfolva vannak).

Mivel az intenzív, magas hozamra képes alkalmazottfajták természetes alkalmazkodóképességét a minél na-gyobb termés elérése végett akaratlanul csökkentik, ígyazt mesterségesen, kémiai szerekkel kell pótolni. Így akonvencionális-intenzív gazdálkodás egyre több kémiainövényvédõ szert használ fel. Sok cég már eleve úgy rek-lámozza a fajtáit, hogy megjelöli, hogy ahhoz milyen nö-vényvédõ szer �illik�. A különbözõ hatásspektrumú éserõsségû vegyszerek ma már természetes velejárói a gaz-dálkodásnak, sõt sok olyan fajtát kínál a világpiac, ame-lyet rezisztenssé tettek valamely gyomirtó szerrel szem-ben, s így természetesen csak a megadott, leírt gyomirtószerrel együtt termesztve lehet elérni vele a megfelelõ ter-

3. táblázat

A GÉNBANKOKBAN ELHELYEZETT FAJTÁKSZÁMA ÉS ARÁNYA A HAGYOMÁNYOSAN

TERMESZTETT FAJTÁK SZÁMÁHOZVISZONYÍTVA (A FONTOSABB NÖVÉNYEKNÉL)

Növény Fajták száma Génbankban lévõgénbankokban fajták aránya

(ezer) a termesztettfajtákhoz

viszonyítva (%)

Búza 125 95

Rizs 70 70

Kukorica 60 90

Árpa 50 40

Szemes cirok 20 80

Burgonya 30 95

Bab 12 75

Forrás: Worldwatch Institute 1987/88. 209. oldal. (Magyar fordítás)


mésmennyiséget. Nem csodálható, hogy több, eredetilegcsak vegyszergyártó kémiai üzem felvásárolt nemesítõ in-tézetet vagy intézeteket és együttmûködve � ilyen közöscélnak megfelelõ � az illetõ cég termékével szemben re-zisztens fajtát hoz forgalomba, mit sem törõdve azzal,hogy nemcsak a termesztett fajta, hanem a kiirtandógyomflóra is rezisztenssé válhat.

A termelésben alkalmazott inszekticidek, fungicidek ésherbicidek más, nem kívánatos, biodiverzitást csökkentõhatást is kiválthatnak.

Az inszekticidek például nemcsak a nem kívánatos kár-tevõket pusztítják el, hanem azok természetes ellenségeitis, a megcélzott kártevõknél pedig rezisztens biotípusokszelektálódnak ki. Így a termeléshez egyre több vagy ha-tóanyagában megváltoztatott szert kell bevezetni, ami nö-veli a termelés költségeit.

Sokak elõtt nem ismert például, hogy még a herbicidek,amelyek tulajdonképpen gyomirtó hatásukról ismertek,mellékhatásként inszekticidekként vagy más szervezeteketmérgezõ, sok esetben baktericid hatással is rendelkeznek,így mérgezik a növény felületén vagy a talajban élõ orga-nizmusokat is. A monokultúra talajéletet, ezen belül amikrobiális aktivitáscsökkentõ hatását Sárváry (1983,2001) is leírja. Így áttételesen egyre több vegyszer kellazonos terméktömeg elõállításához és egyre kevésbé va-gyunk képesek követni, hogy a kemizálás révén és annaksegítségével mi is történik körülöttünk. (A herbicidek bak-tericid hatásairól Manninger Ernõ közölt cikkeket, úgytudjuk, hogy kellõ figyelem nem követte ezeket a közle-ményeket.) Nyugati, fõleg nyugat-európai közleményekezeket már komolyabban kezelik és nagy jelentõséget tu-lajdonítnak nekik (Knauer, H, 1993).

Már céloztam arra, hogy az intenzív termesztés mint-egy kikényszeríti a nagy(obb) táblák létrejöttét, ahol ak-kor rentábilisabb a termesztés, ha ott több évig monokul-túrában tudják az illetõ nagy termésekre képes fajtákattermeszteni. Ilyenkor ugyanis javul az eszközhatékony-ság, hiszen gyarapszik a termesztési tapasztalat, jobbankihasználhatók a gépek, nem kell több növény igényeihezalkalmazkodni. Emellett, ha nem beépített rezisztenciávalrendelkezõ fajtákat termesztenek, hanem hagyományosgyomirtókat, akkor a fel nem használódott herbicidek azutónövényeknél nem okoznak fejlõdésvisszatartó vagynövénypusztító hatást. Ilyen herbicid lehet például azatrazin, amely csak meghatározott feltételek teljesüléseesetén fejti ki hatását és bomlik el a talajban vagy a növé-nyek által.

A monokultúrás növénytermesztés viszont azt eredmé-nyezi, hogy egyre több rezisztens gyom jelenik meg, meg-jelennek elõbb az illetõ herbiciddel szemben rezisztens,majd általában csaknem az összes, gyakran alkalmazottherbiciddel szemben ellenálló gyomfajok, vagy gyomfaj

biotípusok. Így a termelés szinten tartásához egyre inkábbnövelni kell a herbicidek dózisát vagy más (de rendszerintdrágább) herbicidet kell alkalmazni. Ezek együttesenmind több kiadást igényelnek, amik összegzõdve a maga-sabb önköltségben (vagy magasabb fajlagos költségben)jelennek meg.

1981-ben mi is vizsgáltuk, hogy a monokultúrában ter-mesztett kukoricában az egymást követõ váltásnélküliévek alatt hogyan változik a termésátlag (Lõrincz et. al.,1981).

Az 1981-es idõpontot azért (is) szükséges hangsúlyozni,mivel ekkor még nem volt �divat� és nem is volt tanácsosa monokultúrás kukoricatermesztést kritizálni, hiszen mi isátvettük és államilag preferált gazdaságpolitikává tettük azamerikai vagy nyugat-európai energiaintenzív termesztés-technika meghonosítását. Ez a munka tulajdonképpen mára 60-as évek közepén megindult, de a termesztési rendsze-rek szervezõ és irányító tevékenysége révén ekkor válturalkodóvá. A cél nagyon dicsérendõ volt, mivel az 50-esévek termésátlagait (kukorica, búza esetében) kívántákmegduplázni (hasonlóan más, már említett fejlõdõ or-szágok gazdaságirányító tevékenységéhez). Nos, a KSZE30 partnergazdaságának 559 táblájának helyszíni vizsgála-tával megállapítottuk, hogy a kukorica váltás nélküli évei-nek elõrehaladtával egyre csökken az elérhetõ termésátlag,vagy ami ezzel egyenértékû, a tonnánkénti termések fajla-gos mûtrágya-felhasználása egyre inkább nõtt. Legmaga-sabb termésátlagokat mindig a vetésváltást követõ 1-2 év-ben kaptunk, majd a 3. évtõl kezdve évente gyorsuló mér-tékben csökkent a monokultúrás kukoricatáblák termése. Acsökkenés a 3. évtõl évente 0,367 tonna/ha volt, miközbenaz 1 tonna termés elõállításához felhasznált mûtrágyaható-anyag-felhasználás a búza elõvetemény után alkalmazott57 kg/tonna mennyiségrõl az 5. monokultúrás évre elérte a70 kg/tonna értéket (Lõrincz J. et. al 1981.).

Vizsgáltuk azt is, hogy a váltás nélküli évek száma ho-gyan befolyásolja az összes gyomborítottságot, s itt is aztkellett tapasztani, hogy a szántás nélküli táblákon azonosvegyszerfajta és dózis mellett állandóan nõ a gyomborí-tottság, amit a gyomok életforma-összetételének a meg-változása váltott ki, s amelyek ellen egyre nehezebben ésegyre költségesebben lehetett védekezni. A vegyszer haté-konyságromlását jelezte, hogy addig, amíg búza elõvete-mény után 1,36 kg/tonna gyomirtószer-felhasználás elégvolt a küszöbérték gyomosodottság biztosításához, ez aváltás nélküli 5. év végére 2,36 kg/tonna mennyiségre nö-vekedett, ráadásul úgy, hogy a váltás nélküli 3. évtõl kezd-ve már az esetek 87%-ában vegyszerkombinációkat ésdrágább, más hatóanyagokat tartalmazó herbicideket is al-kalmazni kellett (Lõrincz J. et. al. 1982.).

Ezek arra hívták fel a figyelmet, hogy önmagában amonokultúrás termesztés nem oldja meg a problémákat és


a vetésváltás elõnyös, termésátlag-növelõ és rentabilitástjavító hatásairól nem szabad lemondani.

Mindezek 1981-ben még nem jelentkeztek olyan éle-sen, mint manapság, mivel az állami dotáció révén a mû-trágyák és kemikáliák árai nem értékükön, hanem az álla-mi dotációval csökkentett árakon kerültek a termesztõk-höz, amivel tényleg sikerült elérni, hogy a nagyüzemi ter-mesztésre átállt gazdaságok növelni tudják a megtermelttermékek mennyiségét, úgyannyira, hogy a kibocsátottterméstömeg kétszeresére, háromszorosára nõhetett.

A termésnövekedés alapvetõ okai � ugyanúgy mint afejlett nyugati gazdaságokban � azonosak voltak:� több mûtrágyát használtak fel;� új, termõképesebb, generatívabb fajtákat (hibrideket)

vezettek be a termelésbe;� nagyüzemi táblákat alakítottak ki (táblásítás, táblaösz-

szevonás);� táblákon belül megszüntették a gépek mozgását akadá-

lyozó kisebb természetes biotópokat;� több és hatékonyabb vegyszert használtak fel;� nagyobb teljesítményû erõ- és munkagépeket alkal-

maztak;� növelték a gépek kihasználtsági fo-

kát;� leszûkítették a vetésszerkezetet

úgy, hogy a gépek kihasználtságaoptimális legyen;

� a tápanyag-felhasználást csaknemteljes egészében a könnyebben ke-zelhetõ mûtrágyák alkalmazásáraszûkítették le (sok helyen áttérveaz almozás helyett a hígtrágyátprodukáló állattartásra);

� legeltetéses állattartás helyett zöm-mel istállózó állattartásra tértek át;

� a megtermelt késztermékek által azüzembõl kikerülõ tápanyag-meny-nyiség több, mint ami a növényirészek elbomlásából visszamarad,így mindenképpen pótlólagos táp-anyag-bevitellel kell számolni,amit fõleg kereskedelmi (mû) trá-gyákkal oldanak meg.Mindezek együtt � nem feledve a

termelésnövelés elõnyeit � azt ered-ményezték, hogy bár növekedett a ter-mékkibocsátás, ennek ára az volt,hogy 1960 és 1980 között a búza ter-mésátlagának megkétszerezéséhez afelhasznált mûtrágyadózisokat ötszö-rösre kellett növelni, ugyanakkor a ka-pott (búza) termés sikértartalma 2/3-ra

csökkent (Szabó M. 1990.). Kukoricánál csaknem a teljesmagyar fajtaszortimentet le kellett cserélni és új, intenzívfajtákat (hibrideket) kellett beszerezni vagy újonnan kine-mesíteni. Ezeknél a fajtáknál is rosszabb lett a beltartalmiérték, hiszen a régi tájfajtákra jellemzõ 10-11%-os fehérje-tartalom 7-8%-ra esett vissza. (Tekintve, hogy a kukoricamint energiahordozó komponens szerepelt az állati takar-mányozásban, ez nem okozott olyan problémát, mint a bú-za esetében, legfeljebb a fehérjekoncentrátumok mennyisé-gét kellett a keveréktakarmányokban megnövelni.)

A nyugaton egyre nagyobb nyugtalanságot kiváltó öko-lógiai változások Magyarországon idõben késõbb és né-mileg tompítottan jelentek meg.

Kezdetben még a monokultúra és a csaknem teljesenmûtrágyára alapozott tápanyag-visszapótlás talajéletet, ta-lajszerkezetet megváltoztató, erózió- és defláció-fokozóhatását, valamint az intenzív termesztés monotonitásnöve-lõ, és az egészséges táplálkozásra gyakorolt hatásait is ne-hezen fogadták el. Ennek okát abban látjuk, hogy nálunklassabban, késõbben tértek át a csaknem kizárólagosanmûtrágyákra alapozott növényi tápanyag-visszapótlásra (4. táblázat).

4. táblázat

MÛTRÁGYA ÉS ISTÁLLÓTRÁGYA FELHASZNÁLÁSMAGYARORSZÁGON 1960�1985 KÖZÖTT (1000 tonna)

Hatóanyag Évek1960 1970 1985

hatóanyag/ hatóanyag/ hatóanyag/termés termés termés

e. tonna % e. tonna % e. tonna %

N istállótrágyában 59,2 44,3 83,5 17,6 104,0 15,7

mûtrágyában 74,5 55,7 391,2 82,4 558,0 84,3

összes 133,7 100,0 474,7 100,0 662,0 100,0

P2O5 istállótrágyában 29,6 31,0 41,7 16,1 64,0 16,0

mûtrágyában 66,0 69,0 217,0 83,9 336,0 84,0

összes 95,6 100,0 258,7 100,0 400,0 100,0

K2O istállótrágyában 71,1 72,5 100,4 30,5 152,0 25,5

mûtrágyában 27,0 87,5 229,0 69,5 444,0 74,5

összes 98,1 100,0 329,4 100,0 596,0 100,0

NPK istállótrágyában 159,9 225,6 320,0 19,3

mûtrágyában 167,5 838,1 1338,0 80,7

összes 327,4 1063,7 1658,0 100,0

Felhasználás változás % istállótrágyában 48,8 21,2 18,0

mûtrágyában 51,2 78,8 82,0

összes, 1960-hoz képest 100,0 100,0 100,0 324,9 100,0 506,4

Forrás: Stefanovits P. 1988


Az adatokból látható, hogy a táblákra kijuttatott növé-nyi tápanyag-mennyiséget 1960-ban csaknem fele részben(48,8%-ban) még istállótrágya formájában juttattuk ki. Ez1970-re 21,2%-ra, majd 1985-re 18%-ra esett vissza, azaz1985-ben a tápanyag-visszapótlást 82%-ban már csupán amûtrágyázás jelentette. E mögött az állatállomány csökke-nését, a szilárd istállótrágya készítés és kijuttatás háttérbeszorítását, a takarmánytermõ (fõleg lucerna) területekcsökkenését, azaz a mezõgazdálkodás alapvetõ szerkezetieltolódását is fel kell fedezni.

Az istállótrágyázott területek csökkenése, együtt járva apillangós takarmánynövények termõterületének csökkené-sével, valamint a leszûkült vetésforgók alkalmazásávalMagyarországon is � szükségszerûen � ugyanazon kedve-zõtlen ökológiai és talajállapotot károsító hatások jelent-keztek, mint amelyet nyugati szakírók is felfedeztek. Azalapvetõ különbség, s így a káros hatások felismerése ta-lán abból adódott, hogy a magyar agrárterületek átlagoshumusztartalma magasabb volt, mint a nyugat-európai ag-rárterületeké, így a hatások nem voltak annyira �élesek�,mint náluk.

A nem kívánatos hatások fõleg két különállónak látszó,de egymással mégis összefüggõ hatásláncolatból vezethe-tõk le. Ezek:

1. tápanyagellátás,2. talajszerkezet-változás.Az energiaintenzív konvencionális termesztés egyik

legfontosabb feladata a területegységenként elérhetõlegmagasabb terménymennyiség elérése, e nélkülugyanis a központi szabályozást végzõ gazda tönkremegy, hiszen a befektetése csak a magasabb termésho-zamokkal térül meg. A termésnövelés (a vízen és a ki-választott fajtán kívül) döntõ eleme a termésképzéshezkellõ idõben és kellõ mennyiségben, felvehetõ állapot-ban rendelkezésre álló tápanyag biztosítása. A három fõtápelem (N, P, K) közül a káliumot és a foszfort a gazdarelatíve kiszámíthatóan és idõben ki tudja adagolni.Más azonban a helyzet a nitrogénnel, amelynek forrásalehet a talajban lévõ szerves anyag (humusz) állandó,lassú lebomlása, a talajban élõ mikrobák által megkö-tött légköri nitrogén, a növényekkel szimbiózisban élõmikrobák által megkötött, valamint a trágyaszerrel ki-juttatott nitrogén. Mivel a nagy terméseket mindenáronelérni kívánó gazda nem kockáztathatja meg, hogy a ki-választott, célnak megfelelõ fajta termõképessége vala-mely fázisában hiányt szenvedjen, ezért nitrogénbõl ál-landó túltrágyázást végeznek. Ráadásul a gazda nemtud azzal számolni, hogy a vegetáció alatt milyen nitro-gén-felszabadulást segítõ vagy gátló idõjárási hatásraszámíthat, így a talajban tárolt nitrogént csak közelítõbecsléssel veszik számításba, s inkább mesterséges ada-golással, mûtrágyával fedezik a szükségesnek vélt

mennyiséget, még akkor is, ha a gazda ezzel környeze-tet terhelõ mennyiségû többlet-nitrogént adagol ki. Anitrogénnek a tápanyagellátásban betöltött kiemelt fon-tossága, valamint a vegetáció alatti kiszámíthatatlan vi-selkedése az oka annak, hogy egyre több nitrogén ható-anyagot és egyre gyakrabban, azt is a növény ténylegesigényénél nagyobb mennyiségben adagolnak ki. AzUSA-ban pl. 1991 és 1995 között 56%-kal több N-trá-gyaszert juttattak ki, mint amit a nyert termés megkí-vánt volna. Kínában ugyanezen idõ alatt ez a túltrágyá-zási ráta még nagyobb, aminek nagy része a nyert ter-mésben nem térül meg; ehelyett az esõ vagy öntözõvíz-zel a talajból rövid idõ alatt elszállítódik, vagy a talajbabemosódva eljut az altalajvízbe, majd megjelenik az élõvízben, kutakban, ivóvízbázisokban és a folyók, tenge-rek vizében, így végeredményben erõsen szennyezi azökoszisztéma nem célzott részeit is. Ehhez hozzá kellvenni azt is, hogy a ma felhasznált fajták több tápanya-got igényelnek, mint a termesztésben elõforduló másfajták, vagy a korábban termesztésben lévõ fajták(Brown, L. R. 1998.).

A természetben a nitrogén körforgásában a nitrogénállandóan képzõdik, lekötõdik, majd felszabadulva is-mét a légkörbe jut. A természetes úton képzõdõ, lekötõ-dõ nitrogén mellett az emberi tevékenység is pótlólagosnitrogén felszaporodásához vezet, ami a Földön találha-tó növények termõképességét tetemesen megnöveli. Atermészetes nitrogénmennyiség mellett az emberi tevé-kenységbõl származó nitrogénnel együtt a talajban ren-delkezésre álló nitrogénmennyiség világszerte megdup-lázódott.

1950 elõtt az 1 ha-ra 1 év alatt a csapadékkal �le-esett� N mennyiségét 5-7 kg-ra becsülték. Ez a mennyi-ség az 1980-as években világátlagban már 10-30 kg/ha-ra nõtt (Knauer, H. 1993), ami természetesen az iparilagfejlettebb régiókban elérheti az 50 kg/ha értéket is(Dobris Assessment, 1991). Ennek hatása abban is je-lentkezett, hogy a konvencionális-intenzív gazdálkodás-nál olyan pótlólagos N-források is bekapcsolódnak atermésnövelésbe, amellyel a gazdák rendszerint nemszámolnak, de amelyek a megtermelt termények meny-nyiségét szándékuk ellenére vagy tudtuk nélkül is növe-lik.

Azaz: nem arról van szó, mint azt néhány szakembe-rünk hiszi, hogy a fajtáink tápanyagfeltáró képessége eny-nyivel javult (bár lehet, hogy ez is fennáll!), inkább arrólvan szó, hogy ezt a pótlólagos mennyiséget nem számítjukbe a N-mérlegbe. Természetesen ehhez azt is figyelembekell venni, hogy ha a talajok vízbefogadó képessége rossz,vagy az esõ intenzitása túl nagy, akkor az esõvel leesõ N-mennyiség igen gyorsan elfolyik, ezért tervezni is nehéz amennyiségét.


A különbözõ forrásokból származó N-mennyiség meg-oszlása a következõ: (1. ábra)

A mesterségesen elõállított, (gyártott) szintetikus trá-gyaszerek mennyisége 1950 és 1980 között megkilencsze-rezõdött. Természetesen a megnövelt tápanyagmennyiséga természeti sokszínûséget (biodiverzitást) is befolyásolja.A túlzott nitrogén- és foszfor-felhasználás az erózió és le-mosódás, bemosódás révén a folyókba, majd a tengerekbejut, ahol az algák túlzott felszaporodását idézheti elõ. Ki-mutatták pl. hogy a Mississippi, amely a Közép-Nyugatkukorica-övén folyik át, annyi tápanyagot szállít a Mexi-kói-öbölbe, hogy ott minden nyáron egy New-Yersey ál-lam nagyságú holt zónát idéz elõ, azáltal, hogy a felszapo-rodott algák elhalva felhasználják a vízben lévõ oxigént,így a halak és garnélarákok távolabbi tengerrészek felévándorolnak (J. Tolman, 1995).

Fontos megjegyezni, hogy a növekvõ N-mennyiség ha-tására nemkívánatos növényfajok telepedhetnek be, má-sok viszont elpusztulnak. A betelepült új fajok nitrogénkö-tõ-képessége viszont sokszor messze elmarad az õshonosfajok nitrogénkötõ képességétõl.

A termesztett, nagy termõképességû növényfajok és anövekvõ mûtrágyaadagok hatása abban is kifejezõdik,hogy az intenzíven trágyázott talajok N-visszatartó képes-sége erõsen megváltozik, fõleg akkor, ha szintetikus trá-gyaszereket használunk fel. A Rodale Intézetben 15 éveskísérletben megállapították, hogy a konvencionális (mû-trágya visszapótláson alapuló) területek minden hektárjaévenként 270 kg nitrogént ad le. Azokon a földeken, ame-lyeket istállótrágyával trágyáztak, a leadott N mennyisége180 kg volt. Ahol hüvelyeseket is termesztettek, ott a

veszteség viszont csak 110 kg N volt. Még fontosabbazonban, hogy a 15 év folyamán a konvencionálisan trá-gyázott (mûtrágyázott!) területeken a talajok N tartalma11%-kal csökkent, ahol hüvelyeseket termesztettek, ott aN-tartalom nem változott, míg az istállótrágyázott talajo-kon növekedett a N-tartalom, amit a jövõben termeszten-dõ növények használhatnak fel (Rodale Institut Center,1997).

A Worldwatch Institute jelentései 10 évvel ezelõtti ri-portjai általában messzemenõ együttérzéssel és támo-gatólag nyilatkoztak a növekvõ nitrogén felhasználásról,mint olyan termésnövelõ eszközökrõl, amely segít megol-dani az emberiség élelmezési gondjait. Az 1998-as kiadásviszont már arról is említést tesz, hogy az ivóvizek el-szennyezõdése szinte minden olyan területen, ahol inten-zív konvencionális termesztés folyik, magasabb a megen-gedhetõ szintnél és feltûnõen kiemeli, hogy a magasabbnitrát-szint az embereknél rákképzõdéshez, gyermekeknélpedig az oxigénszállítás gátlása révén agykárosodáshoz,esetleg halálhoz vezethet (UNSD-OECD 1997.)

Az intenzív konvencionális gazdálkodás hatása abbanis jelentkezik, hogy a talajlakó organizmusok nitrogénkötõképessége lassul, emiatt az ilyen talajok tulajdonképpenkevesebb humuszt képeznek, mint ami felhasználódik atermesztés folyamán, így közvetve nõ a talajok tömörö-désre való hajlama, amit a termelésben használt nehezebberõ- és munkagépek tovább súlyosbítanak.

1. A konvencionális-intenzív gazdálkodás ismérvei, problémái:Legfõbb jellegzetességei pár mondatban összefoglalhatók:� a konvencionális-intenzív gazdálkodás olyan nyílt for-

mája a gazdálkodásnak, amely egyértelmûen a minélnagyobb árukibocsátás érdekében jött létre;

� az árutermelés input energiaigénye igen magas, amit agazda csak állami szubvencionálással tud megvalósíta-ni, ezért feltételezi az állandó állami szubvencionálást;

� a gazda csak a termelés magas szinten való fenntartásá-ban érdekelt, ezért környezeti, ökológiai szempontokatnem, vagy ritkán mérlegel, s ha azt teszi, akkor ebbenkülön állami dotációt kíván;

� a gazdálkodási mód nyitottsága abban (is) megnyilvá-nul, hogy a kibocsátott termékfelesleget nem a sajátgazdaságban használják fel, hanem azt más gazdaság-ban, vagy más országba adják el. Így a termelés magasszinten való tartása megköveteli a termékfelesleg biz-tos értékesíthetõségét, állami garanciát annak átvéte-lében és értékesítésében. (Az állam mint pufferkapa-citás lép be.)

� mivel a gazdálkodás energiaigénye nagy, ezért csak atermékfeleslegek harmadik ország piacain való értéke-

1. ábraNitrogénképzõdés évente, millió tonnában.

Természetes és emberi beavatkozás révén képzõdõ N-mennyiség(Vitousek et. al. 1997.)

300

Nitr

ogén

lekö

tés

éven

te (m

illió

tonn

a)

Em

beri

bea

vatk

ozás

álta

lle

kötö

ttT

erm

észe

tes

ered

etû

lekö

tõdé

s

Fosszilis energiaforrások elégetésébõl

Hüvelyes és pillangós növények általmegkötött N

Mûtrágyagyártás

Villámlások és mikrobiális tevékenység által megkötött N mennyiség

250

200

150

100

50

0


sítés révén beszerzett olcsó energiahordozók vagynyersanyagok vételével, majd újbóli befektetésévelmûködhet, ezért nagy mértékben függ az állandóanmeglévõ és fizetõképes világkereskedelem felvevõpia-cától. (Gyakorlatilag a fejlõdõ országok növekvõ ki-zsákmányolására épül!)

� az állami szubvencionálás fõ célja az, hogy a vidéki la-kosság ne vándoroljon a városokba, hanem találjonelég munkát vidéken; cserébe az állam garantálja a vá-rosi lakossággal azonos bevételi források meglétét;szükségszerûen tehát ott mûködõképes, ahol az államelégséges szubvenciós kerettel rendelkezik ahhoz,hogy ezt az energia- és költségigényes termesztési mó-dot fenntartsa és támogassa, azaz elegendõ termelésicélú szubvenciót tudjon gépek, kemikáliák és termék-dotációk formájában átengedni;

� az utóbbi idõben egyre inkább látszanak ezen gazdál-kodási mód negatívumai is, amelyek mindenekelõtt azeladhatatlan árufeleslegekben, a talajok degradálódá-sában, a környezeti problémák felerõsödésében, s azilyen agrárterületek egyre költségesebb fenntarthatósá-gában jelentkeznek.

2. Talajmûvelési, talajszerkezeti változások az energiaintenzív konvencionális gazdálkodásbanTovábbi problémák:

Mivel a konvencionális gazdálkodás abban érdekelt,hogy minden lehetséges eszközzel növelje a termelést,ezért az istállótrágyázásról áttért a könnyen mobilizálhatómûtrágyák használatára. Birtokkoncentrációt végrehajtvanövelte a birtokméretet (erre egyébként a szubvenció mel-lett az egyre dráguló kémiai szerek és gépek beszerzésiárai is kényszerítik a gazdákat), ami miatt a birtokok általelõállított termékek önköltségei emelkednek. A növekvõtermékkibocsátás mellett is egyre csökken a hektáronkéntitiszta nyereség, ami miatt szükségszerûen növelni kell abirtokméreteket.

A növekvõ mûtrágya-, talajfertõtlenítõ szer-, inszekti-cid-, herbicid-, fungicid-felhasználás, majd a megnöveltbirtokméretek miatt egyre nõ a nagy teljesítményû és ez-zel együtt nagyobb gépek talajt tömörítõ hatása, amely atalajok szerves tápanyag tõke megcsappanása révén egyrekompaktabbakká válnak. Emiatt a leesett csapadék nehe-zebben, lassabban szivárog be a talajba, megnövekszik atalajfelszínrõl elfolyó víz mennyisége. Ugyanakkor a be-szivárgott vízben oldott növényi tápanyagok, fõleg a na-gyon mobilis N tápelemek (NO3) hamar lemosódnak,vagy ha a talaj vízzel telítõdik, akkor növekszik a denitri-fikáció, ezért minden eddiginél erõsebb a tápelemek el-vándorlása vagy nem kielégítõ hasznosulása emellett nõaz alkalmazott gépek (erõ- és munkagépek) vonóerõ-igé-nye.

A legnagyobb problémát mégis az okozza, hogy a na-gyobb, tagolatlanabb és a lehetõségekhez képest minél ke-vesebb (esetleg kevésbé veszélyes) gyomnövényt tartalma-zó tábláknál hamar felgyorsul az erózió és a defláció általmegmozgatott talajrészek elszállítódása. A világ legintenzí-vebben mûvelt területeirõl így egyre több talaj tûnik el.

Hildeyard, N (1996) szerint: �A mûtrágyák és vegysze-rek katasztrofálisan aláássák a talajok termõképességét. Agazdálkodók felhagytak az istállótrágya és más szervesanyagok alkalmazásával, aminek az eredménye a talaj-struktúra leromlása lett, aminek így sokkal nagyobb azeróziónak való kitettsége. A világ mezõgazdasági területé-rõl évente becslések szerint 24 milliárd tonna talaj vész elaz erózió révén, s ez olyan óriási talajmennyiség, amelytehervagonokba töltve ötszöröse lenne a Föld-Hold távol-ságnak.� Kerényi A. (1998) ennél is nagyobbra, mintegy75 milliárd tonnányira becsüli az erózió által évente elhor-dott talajmennyiséget.

(E TANULMÁNY AZ OTKA024078 TÁMOGATÁSÁVAL

KÉSZÜLT.)(Folytatjuk!)

DR. MENYHÉRT ZOLTÁN, CSÚRNÉ DR. VARGA ADRIENNE

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF

SZENT ISTVÁN EGYETEM KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI INTÉZET,GÖDÖLLÕ

KÖZLEMÉNY

A VETMA KHT. 2002. DECEMBER 31-I

KÖNYVVIZSGÁLÓ ÁLTAL AUDITÁLT,2003. MÁJUS 30-I TAGGYÛLÉSÉN ELFOGADOTT

EGYSZERÛSÍTETT ÉVES BESZÁMOLÓJÁNAK

JELLEMZÕ ADATAI:

KÖZHASZNÚ BEVÉTEL: 7,523 E FT

KÖZHASZNÚ KÖLTSÉGEK: 7,872 E FT

TÁRGYÉVI EREDMÉNY: -0,349 E FT

EGYÉB ADATOK

ELÕZETES EGYEZTETÉS ALAPJÁN MEGTEKINTHETÕK

A KHT. SZÉKHELYÉN:1077 BUDAPEST, ROTTENBILLER U. 33.

®


ELNEVEZÉSE, EMLÍTÉSE A RÉGMÚLT IDÕKBENA csicseriborsót De Candole szerint a régi görögök már

Homérosz idejében ismerték, kriosznak nevezték (magja kos-fejre hasonlít). A latinoktól ered a cicer név. Magyarhoni emlí-tése a XV. század elejére datálható. Sshlagl (1400�1410) cicer-písum-chicher borsó, Murmelius (1553) cicer cicer borsó,Calepinus (1585) latin�magyar szótára bagoly borsó, cziczerborsó elnevezésekrõl tudatja az érdeklõdõ olvasót. Újabbkoritérségi, tájnyelvi szóhasználat szerint: Õrségben �csicser�, szé-kelyeknél �csücsör� vagy csucsor-borsó, Tolnában �csicsendli-bab vagy csicserli-bab�; lényeges a mag hegyes formáját, pro-filját kifejezõ csucsor-csücsör alakpár. (Elnézést kell kérnem anagyszerû nyelvésztõl, de fénymásolatom borítója elveszett ésmár azt sem tudtam mikor, melyik lapból másoltam, így nevét,a pontos forrást nem említem.)

Igen érdekesek a faj származását, eredetét � szerintem �megerõsítõ, Dernschwan János (1553�1555) konstantinápolyiutazása során leírtak; �nincs borsó náluk, mint odahaza, he-lyette kis fehér babból csorbát fõznek, prliczének (babgulyás)nevezik�. (Nem valószínû, hogy az indián babról tenne emlí-tést a jószemû látogató.)

ELTERJEDTSÉGE, GAZDASÁGI JELENTÕSÉGESzármazási helye nagy valószínûséggel a Közel-Kelet,

vagy a mediterrán régió, Irán, Törökország. Nem sikerült iga-zolni azt, hogy India lenne a faj másodlagos géncentruma.

Termõterülete 10 millió hektár, hozama igen szerény, 780kg/hektár. A legmostohább, arid viszonyok között ennyire ké-pes. Potenciálisan aratható lenne 5 tonna is, de ilyen viszo-nyok között kukoricát, szójababot és egyéb piacos növényt ter-mesztenek. Ázsia részesedése 91%, Indiáé 75%. Két típusa is-mert, kabuli és desi. Az elõbbi nagymagú, igényesebb, a medi-terrán országokban, Közel-Keleten, Mexikóban kedvelt, ter-mesztése kockázatosabb, mint az aprómagvú, döntõen Indiá-ban termõ másik típusé. A két változat aránya 10�90. Európá-ban a törökök, spanyolok, franciák, portugálok, olaszok ter-mesztik említésre méltó mennyiségben étkezési célra a kabu-lit. Intenzív viszonyok közötti termesztésére jó példa Jordánia,ahol is a hozam megközelíti a 2 tonnát, az öntözést is �elbírja,sõt hozammal meg is hálálja� a növény. Kezdetleges agrikul-túrával jellemezhetõ vidékeken, ahol kézimunkaerõre alapo-zott a termesztés, ott a kisgazdaságok élelem- és piacos növé-nye, igen szeszélyes hozam- és jövedelemviszonyok mellett.

RÖVID BOTANIKAI LEÍRÁSElágazó szárú, bokros, 20-100 cm magas, mirigyszõrökkel

sûrûn fedett, páratlanul szárnyalt levélzetû, mélyen gyökerezõ,a felfújt, dudaszerû hüvelyben 1-2 magvat nevelõ, tetszetõspillangós növény. Egyéb hüvelyessel össze nem téveszthetõ.

Virágai magánosak, fehérek, kékes-lilásak (kabuli-desi). Foly-tonos növekedésû, így egyenetlenül érõ, zsizsik által nem há-borgatott, színe bézstõl koromfeketéig változik. Viszonyainkközött elõnyösebb a determinált növekedésû, beérve gömböly-ded alakú, világos színû fajta, változat. A PAX kompolti ésDónia keszthelyi fajták a növekedési típus kivételével ilyenek.

KÉMIAI ÖSSZETÉTELE38-59% szénhidrát, 20% fehérje (8-29,6% ICRISAT gyûj-

temény), 5% olaj, 3% hamu, 0,2% Ca, 0,3% P. Emészthetõsé-ge jó, 76-78%-os. Gyógyászati szempontból is érdekes nö-vény; diabétikus hatású, emésztési zavarok megszüntetésében,hurut kezelésére, kígyómarás kezelésére, s a koleszterin szintszabályozására is alkalmazzák (érdekes hatása még, hogy anemi vágyat fokozza).

NEMESÍTÉSEEgyéves, öntermékenyülõ növény. Idegenbeporzás extrém

hõmérsékleti viszonyok között elõfordulhat. A felnyíló, ígynyitva virágzó egyed erre a jellegre nézve homozigóta,recesszív. A virágzásidõt E1, E2 gének szabályozzák; a mind-kettõre homozigóta recesszívek a legkorábbiak. A tenyészidõtág határok között alakul, 84-169 nap. Elhúzódó, hosszantartóa virágzása, 31-107 nap.

A Cicer-nemzetségbe egyéves és évelõ fajok tartoznak, arokonfajok jelentõsége az ellenállóképeség fokozásában jelen-tõs. Legközelebbi rokona a Cicer reticulatum. Igen formagaz-dag a Cicer pinnatifudum, C. judicum.

A termõképességet az összes biomassza, a növénymagas-ság, az internódium hossza, az elágazásszám, a hüvely- ésmagszám, a magtömeg határozza meg. Kapcsolatuk a termõ-képességgel determinisztikus, így a szelekciós munkábaneredményes javulást tudunk elérni. Az összes biológiai termésés maghozam korrelációja r=+0,658, közepes erõsségû adetemináció. Az egyes terméselemek értékei igen tág határokközött változnak a genetikai, környezeti, kórtani viszonyokkölcsönhatása eredményeként. Például a magtömeg lehet 3,8mg és 65,4 is. Az ilyen nagymagvú típusokkal a jól gépesítettamerikai farmgazdaság sem tud megbirkózni; veszteség- és sé-rülésmentes gépi aratásra a gabonakombájn alkalmatlan, Indi-ában pedig inkább aprómagvú fajtákat termesztenek.

Nemesítési módszerek: pedigré szelekció, tenyésztés keve-rékekben, egymag-módszer, mutációk indukálása, speciálismódszerek. Molekuláris módszereket fejlettebb kutatóhelyek,országok kiterjedten alkalmaznak, ha az adott célkitûzés ígyrövidebb idõ alatt, a nagyobb szelekció-elõrehaladás reményé-ben megoldható. Igen fontos a gombabetegségek (Fusariumsp., Ascochyta rabiei, Botrytis sp., Alternaria sp.) leküzdésérea rezisztenciaforrások, gének felkutatása, azonosítása, kedvezõ

A csicseriborsóról...AKTUÁLIS


esetben izolálása, beültetése a helyi, jó alkalmazkodóképes-ségû, kiváló minõségû fajtákba. Igen változatos a csicseribor-sóval komolyabban foglalkozó országok stratégiája, taktikája ahonosítástól a legmodernebb nemesítési, biotechnikai eljárá-sok alkalmazásáig. Szeretnék kiragadni két példát, az indiait ésa hozzánk közelebbi portugált.

Az ICRISAT (International Crops Research Institute for theSemi-Arid Tropics, Hyderabrea, India) célkitûzései � genetikai alap gazdagítása,� rezisztencia fokozása,� újabb és újabb területek bekapcsolása a termesztésbe,� termesztési rendszerek kidolgozása, fejlesztése,� ismeretek szerzése, bõvítése, átadása,� a modern tudományos eredmények gyakorlati alkalmazása,

hogy a célkitûzések megvalósuljanak.A munka 1974-ben kezdõdött, mégpedig a nehézségek � a

produktivitást gátló tényezõk számbavételével. (Abiotikus té-nyezõk: szárazság, hõség, hideg, savanyodás. Biotikus nehéz-ségek: fuzáriumos hervadás, ascochytás levélragya, rizok-tóniás gyökérkorhadás, botrytises szürke penész, satnyulás,törpülés, Helicoverpa okozta magkártétel.)

Évente 4 nemzedéket nevelnek fel, a gyûjtemény 17 ezres.Keresztezéseket készítenek SC, TC, DC, multi-cross mód-szerrel. Vándoroltatják a keverékben tenyésztett, hasadó szár-mazékokat, törzseket és az egész glóbuszt behálózó nemzetkö-zi kapcsolatrendszer, tesztelési módszer segítségével. A fusari-um rezisztenciát sikerült fokozniuk: a h1, h2 és h3 nagy hatásúrezisztencia géneket azonosítottak, építettek be fogékony faj-tákba és molekuláris módszerekkel igyekeznek a 2-3-asrasszal szemben ellenálló genotípusokat létrehozni. A koraisá-got � F 1 gén � sikerült összekapcsolni a fusarium ellenálló-sággal. Ez a kabuli típus termesztésének egyik legnehezebbenmegoldható problémája.

Portugália akut növényi fehérjehiány problémával küzd. Acsicseriborsó termesztése a 60-as évek óta drasztikusan csök-kent, 57 ezer hektárról 20 ezerre, míg a hozam ugyanolyanalacsony maradt, 500 kg/ha. A vidéki lakosságot érinti legérzé-kenyebben ez a változás, ugyanis a napi fogyasztás nagyság-renddel csökkent (a városi népesség fogyasztása némileg nõtt).

PROBLÉMÁK� régi fajták nem alkalmasak a gépi betakarításra, nem ren-

delkeznek ellenállósággal, keveset teremnek,� magasak a mûvelési költségek, nagy a kézi munkaerõigény,

bizonytalan a jövedelmezõség,� a marketingtevékenység szervezetlen (nincs garantált ár).Megoldás:� nemzetközi együttmûködés, új anyagok cseréje, tesztelése,

alkalmazkodóképesség javítása,� szisztematikus munka a rezisztencia fokozására. A farme-

rek földjeirõl fertõzött növényeket gyûjtenek, mesterségesfertõzéssel vizsgálják a kül- és belhoni anyagokat.

� szoros együttmûködés az ICARDA-val, mert a kabuli faj-ták iránt van érdeklõdés. Ezen anyagok között találtakmegfelelõ rezisztenciával rendelkezõket.

� a helyi, kiváló minõségû fajtáikat igyekeznek javítani.Érdekességként megjegyzem, hogy Kanada igen látványos

elõrehaladást tud felmutatni a csicseriborsó fontosságát, jelen-tõségét illetõen. 1995-ben 3300, 2001-ben 65000 acre voltnáluk a vetésterület. Megcélozzák az 1 millió hektárt. Az ok:nem hisznek a gabona és olajos növény árak hosszú távú, jö-vedelmet eredményezõ alakulásában.

India nem csak a legnagyobb termelõ, de a legnagyobb im-portõr is (gyengélkedhet a rúpia, õk biztos felvevõi a felesleg-nek). Ausztrália sem véletlenül növelte 350 ezer hektárra ve-tésterületét.

A fejlett nemesítési kultúrával bíró országok rájöttek arra,hogy piaci sikereik akkor növelhetõk, ha más vidékre, áruikfelvevõ piacára alkalmas tulajdonságokkal rendelkezõ fajtákatnemesítenek. A szakértelem, a pénz, a technika, a mesterségesfelnevelési, tesztelési lehetõségek adottak; a piac, a jövedelemmindennél fontosabb.

LEHETÕSÉGEK, NEHÉZSÉGEK...A vidéki lakosság körében el kellene kezdeni a faj megis-

mertetését, megkedveltetését. A kiskertek pH viszonyai talánkedvezõbbek, könnyebben javíthatóak, mint az elsavanyo-dott �nagyüzemi� táblák. Könnyû, mésszel jól ellátott lúgostalajok kedvezõek a termesztésére. Bevezetését, �kóstolását�a legegyszerûbb étellel, a borsólevessel kell kezdeni. Kóstol-tam és nem cseréltem volna el egy zöldborsó levessel. Acsicseriborsó indeterminált lévén többször szedhetõ. Az idéna virágzás után 20 nappal �zöldérettek� voltak az elsõ hüve-lyek, miközben még javában virágzott a kompolti Pax nevûfajta. (Kompolton a kerti borsó két éve nem nagyon igyek-szik hüvelyesedni.)

Ügyesebb háziasszonyok a csicseriborsó lisztjét is hasz-nosítják adalékként, helyettesítõként. A péksüteményekben isfelhasználható lenne, sõt így a kenyér is ízletesebb, továbbeltartható. Diabetikus és gyógyászati hatása is figyelmet ér-demel. Nagyon fontos lehet, hogy mennyire sikerül megked-veltetni, megismertetni ezt a török rokonainknál igen nagybecsben tartott, értékes, szárazságot jól tûrõ, sõt bizonyos tí-pusok csak ilyen viszonyokat elviselõ fajtáit. Mivel lehetnekezdeni a nagyobb mértékû nemesítési munkát? Az OECDlistán 18 marokkói, 8 ausztrál fajta szerepel és 17 európai,ebbõl kettõ kompolti. Elsõ lépés lehet a honosítás, második akomoly növénykórtani vizsgálatok elvégzése, harmadik a vi-szonyainkat legjobban megközelítõ adottságokkal rendelke-zõ országokkal való szorosabb együttmûködés (Románia,Törökország, Portugália bizonyos helyei, Franciaország).

GECZKI ISTVÁN

MEZÕGAZDÁSZ

SZIE GMFK FRKI

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseknaponta foglalkoztatják a hazaiagrárgazdaságok vezetõit. A me-zõgazdaság jövedelemteremtõképességének csökkenése és apiacok átrendezõdése az euró-pai és a hazai tendenciák alap-ján egyértelmûen a változásszükségességét igazolják.

A gazdálkodói társadalomból ki-emelkedõ, korszerû termeléstmegcélzó üzemek alapvetõ fel-adatuknak tartják a termelés jö-vedelmezõségének stabilizálását,majd a profit növelését. A racio-nálisan növelhetõ bevételek kö-vetkezményeként elérhetõ többlet-jövedelem-termelés csak egy ré-sze a folyamatnak. A következõlépés a termelés kockázatának ésaz adott költségek csökkentéseoly módon, hogy mind a terme-lés, mind pedig a termés minõsé-ge javuljon. E feladatot a terme-lésirányítás vezénylete alatt atechnológia fokozatos változásá-val lehet megoldani. Ez a válto-zás Európában elsõként a Brit Ki-rályság területén volt érzékelhetõ,ahol a birtok- és a tõkekoncent-

rációval párhuzamosan rohamo-san megnõtt a csökkentett mûve-letekhez alkalmazható gépieszközök eladása. Néhány évvelkésõbb ugyanez a probléma je-lentkezett a francia, manapságpedig a német agráriumban. Ha-zánkban a váltás igénye elsõsor-ban a legmagasabb fokon gaz-dálkodó, igazán profitorientáltcégeknél jelentkezik. A rövid te-nyészidõ, az utóbbi évekre jellem-zõ szélsõséges idõjárási viszo-nyok, valamint a költségtakaré-kosságra való erõteljes törekvésújabb technológiák és gépek al-kalmazását követeli meg agazdálkodótól.

A kihívásokra eredményesen tu-dott reagálni az angliai SIMBAInternational, amely immár har-madik éve Magyarországon is je-len van. Alapvetõ feladatuknaktekintik, hogy gépeiket a felhasz-nálókkal közösen, az általukmegfogalmazott igények alapjánfejlesszék úgy, hogy azok nagyszázaléka alkalmas legyen a ha-gyományos mûvelésben történõalkalmazásra is. Tapasztalataink

szerint a csökkentett mûvelésszámalkalmazása, fokozatosan átvetttechnológiaként alternatív lehetõ-séget ad a termelõnek ahhoz,hogy adott körülmények között azeddigi gyakorlattól eltérõen keve-sebb költséggel ugyanakkora, sõtnagyobb hozamot érhessen elmagasabb fokú, minõségigazdálkodás keretei között.

Az átállás nagy odafigyelést, ko-moly szakmai felkészültséget ésrugalmasságot igényel. A részle-tek alapos ismerete, a rendszer fi-nom-hangolása növeli a sikeresélyét.

A SIMBA által kínált gépek közöttfontos feladat hárul a lazítókra. AFLATLINER egyenes késes, szár-nyas lazító nemcsak a tömörödé-sek megszüntetésére és mélyítõmûvelésre alkalmas, de a kisebbmenetszámú rendszerben a talajkondicionálását is maradéktalanulellátja. Késkialakítása és lezáróhengere a talajszelvény teljes átre-pesztését eredményezi úgy, hogy agép után a talajfelszín egyenlete-sen lezárt, barázdamentes.

A rendszer egyik alapeleme amegfelelõ súlyú nehéztárcsa. ASIMBA 12C, 23C, LEXECON tár-csák levélosztásukkal, különbözõlevélátmérõjükkel, könnyû beállít-hatóságukkal és hosszú élettarta-mukkal lehetõséget adnak az ag-

Hogyan csökkentsük költségeinket?Mit változtassunk és hogyan?Csökkentett menetszám a talajelõkészítésben?

ronómiának, hogy mindig azadott körülményhez igazodva alehetõ legjobb munkát végezhes-sük el. Csökkenti a porosodás ésa tárcsatalp kialakulását, vala-mint az erózió megjelenését. Amasszív felépítés, az alkalmazottanyagok kiváló minõsége, acsapágyakra adott garanciacsökkenti az állásidõt, a javításiköltséget.

Bármely tárcsa esetében javasol-juk a SIMBA UNIPRESS mélynyo-mó henger használatát, melynekalkalmazásával nemcsak a ned-vességet õrizzük meg, de megfe-lelõ feltételeket teremtünk aszervesanyagok gyors lebomlá-sához, félkész magágyat biztosí-tunk a hatásos gyomprovokáció-hoz, valamint egységesen tömö-rített talajt a következõ mûvelethatékonyságának növeléséhez.

Az említett gépek kombinációi aMONO, SOLO lazítós-nyomó-hengeres tárcsák, amelyek kis ta-posási kárral, több rétegben, egymenetben tudnak idõjárásállómagágyat készíteni. Alkalmazá-

sukkal nemcsak a ráfordítási költ-ségek csökkenthetõk, de a mûve-letre szánt idõablak is kisebb, sezáltal jobban illeszthetõ az idõ-járás következtében befolyásoltoptimális idõhöz.

Az ECO-tillage költségtakarékosés talajkímélõ mûvelési rendszer,amelyet a MONSANTO és aSIMBA cégek közösen több, minttíz év alatt fejlesztettek ki. Jellemzõi: az optimális kelés, akisebb vetõmagszükséglet, a ma-gasabb terméshozam.A csökkentett mûvelés rugalmasalkalmazása a következõket ered-

ményezi: optimális idõben történõmunkavégzést, egyenletes kelést,alacsonyabb költségeket, a talaj-állapot javítását a kisebb taposásikár és a kisebb nedvességvesztésáltal. Hatékony gyomkontrollt.

Az Axiál Kft. a SIMBA termékekteljes palettájával és a cég sok-éves tapasztalatainak hazai is-mertetésével segít a gazdálko-dóknak vállalkozásuk stabilitásá-nak megõrzésében és eredmé-nyességük növelésében.Szántóföldi bemutatóinkra fogad-ja el meghívásunkat.Cseréljünk tapasztalatot!

FFoorrggaallmmaazzóó:: AAXXIIÁÁLL KKfftt.. BBaajjaaBerta János termékmenedzser

30/9981-671


A fehérpenészes vagy szklerotíniás rothadás a növény-termesztés egyik legveszedelmesebb betegsége. Jár-vány, esetén 25-30%-os terméskiesést is okozhat. A ki-váltó kórokozó a Sclerotinia sclerotium és a Sclerotiniaminor, ami megtámadja az uborkát, salátát, paprikát,petúniát, gerberát, napraforgót, repcét, szóját, mustártés még sok más kétszikû növényt.

A fertõzési forrás a talaj, ahol a kórokozó szklero-ciumai hosszú ideig életképesek. Ezeket a kõkemény,kitartó képleteket semmivel sem tudjuk elpusztítani.A szklerociumok vagy gombafonalat fejlesztenek, ame-lyek a gyökérnyaki részt fertõzik, vagy parányi ter-mõtesteket hoznak, amik spórákkal fertõzhetik a nö-vényt és a termést. Ez a fertõzési forma váltja ki a nap-raforgónál az ismert tányérrothadást. A fertõzés helyéna növényen világosbarna vagy drapp színû, vizenyõs,rothadó folt keletkezik, amelyen nedves körülményekközött pókháló vagy vattaszerû, hófehér penészgyepalakul ki. A tövek sárgulnak, fonnyadnak, a beteg ré-szek feletti szárrész lankad, hervad, végül elszárad. Afehér penészbevonatban néhány milliméteres vagy akárcentiméteres méretet elérõ bab alakú, fekete szkleróci-umok alakulnak ki. A fertõzött növényi maradványok-kal a szkleróciumok megsokszorozódva kerülnek visszaa talajba, így évrõl-évre növekszik a talaj fertõzöttsége.

CONIOTHYRIUM MINITANS: A HIPERPARAZITA

Fertõzött talajokon a kórokozó szkleróciumának bioló-giai lebontását döntõ mértékben a talajlakó hiperparazitagombák végzik. A KONI WG készítmény ezek közül alegaktívabb fajt, a Coniothyrium minitans-t tartalmazza.A KONI WG készítménnyel a természetben is jelenlévõhiperparazita gomba csíraszámát nagyságrendekkel ismegnövelhetjük, ami a kezelt területen lévõ szkleróci-umok pusztulását idézi elõ. Így a természetben hosszúévek alatt lezajló folyamatot néhány hétre rövidíthet-jük le és tesszük az ember számára hasznosíthatóvá.A KONI WG megsemmisíti a fertõzés kizárólagos for-rásaként szolgáló, a talajban öt-nyolc évig is elfekvõszkleróciumokat. Optimális környezeti feltételek közötta szkleróciumok pusztulási aránya akár 98% is lehet. Akészítmény hatására a fehérpenészes (szklerotíniás) rot-hadás kártétele láthatóan és gazdasági eredményben mér-hetõen csökken. Néhány kezelés után a betegség gyakor-latilag megszûnhet. A készítménynek � biológiai jellegé-

bõl adódóan � hatása kifejtéséhez néhány hétre van szük-sége. Érdemes ezért a kezelést az ültetés vagy vetés elõttmielõbb elvégezni.

KONI WG: A BIOLÓGIAI NÖVÉNYVÉDÕ SZERFelhasználható 5-8 kg/ha dózisban, 200-1200 l/ha

vízzel kijuttatva uborka, saláta, paprika petúnia, gerberakultúrákban, és 2 kg/ha dózisban 200 l/ha vízzel napra-forgó, repce, szója stb. esetében a Sclerotinia fajok általokozott szklerotíniás rothadás ellen. A készítmény köz-területen is használható. Az ültetés, illetve vetés elõttkell a talaj felszínére permetezni, majd 4-16 cm mélyena talajba dolgozni. A KONI WG optimálisan 12-22 OCtalajhõmérséklet és 60-70% víztelítettség mellett fejti kihatását. A biopreparátum gombákra is ható talajfertõt-lenítõ szerekkel együttesen nem alkalmazható. Mûtrá-gyával, talajjavító anyaggal együttesen történõ kijutta-tása nem javasolt.

A forgalomba hozatali és felhasználási engedélyekszáma: 48439/2000, 15122/2003.

Eltarthatóság: eredeti, zárt csomagolásban 1 évForgalmazási kategória: III. Gyártó és engedéyes:

Biovéd Bt. Forgalmazó: MAG--RO INVEST Kft.A KONI WG az emberre és a környezetre ártal-

matlan biológiai készítmény. Felhasználása csökken-ti a mezõgazdasági termelés kémiai növényvédõszer-terhelését, beilleszthetõ az integrált növényvédelmitechnológiákba (IPM), sõt a biotermesztésbe is. AKONI WG megfelel a legszigorúbb majdani EU-elõírásoknak is.

MIÉRT ÚJDONSÁG A KONI WG?A világon egyelõre csak Magyarországon és Németor-

szágban tudják nagyobb mennyiségben elõállítani aKONI WG-t. Magyarországon a KONI WG az elsõ ha-tékony és engedélyezett gombaölõ szer a fehérpenészesszár- és tányérrothadás és a szklerotíniás tõpusztulás el-len. A szklerotíniás megbetegedés elleni küzdelembencsak nagyon drága, környezetvédelmi szempontból erõ-sen kifogásolható kémiai lehetõségek vannak a fertõzötttalajok szkleróciumoktól való mentesítésére. A növényállomány permetezéses védelme csak részleges tüneti ke-zelést eredményez. A KONI WG különleges értékét azadja, hogy a leghatékonyabb szklerócium-pusztítóanyag, biológiai jellegû és környezetbarát.

Ilyen még nem volt!

Hatékony, környezetbarát biológiai védekezés a szklerotíniás rothadás ellen

Ilyen még nem volt!


MIÉRT KÜLÖNLEGES ÉS EGYEDI A KONI WG?A talajkezelés eredményeként a KONI WG ható-

anyaga megtámadja és elpusztítja a szklerotínia fa-jok talajban lévõ, kitartó képleteit, a szkleróci-umokat. Ezzel megszünteti a szklerotíniás-fehér-penészes rothadás elsõdleges fertõzési forrását. Így je-lentõsen mérsékli vagy megakadályozza a szklerotíniásbetegség fellépését a védelemben részesített területentermesztett érzékeny növénykultúrákban.

A 2002-ben üzemi védekezések során KONI WG-vel kezelt területeken 2-13% között volt a fertõzöttnövények száma. Az ismert növényvédõszerekkel kü-lön-külön végzett, illetve együttes védekezés eredmé-nyeként 14-38%-os fertõzöttségi arány alakult ki. A

KONI WG-vel kezelt területeken a hozam hektáron-ként 3,2 mázsával volt magasabb az ismert kémiaivédekezõ szerekkel kezelt területek átlagánál. AKONI WG hektáronkénti költsége 2002. évi áron120-130 kg napraforgó árával volt fedezhetõ. Az ár2003-ban sem változik, így egy hektár permetezésé-nek költsége 8.000,- Ft + áfa, ami a javasolt 2 kg/haKONI WG-felhasználás költsége.

Az egészséges élet csak egészséges élelmiszer-gabo-na, zöldség, gyümölcs stb. fogyasztásával érhetõ el. Eb-ben a rendszerben �alapkészítmények� a biológiai, anem rákkeltõ anyagok, így a KONI WG is. A biológiaijellegû termelésben az egészséges és kockázat nélkülfogyasztható végtermékbõl általában kevesebbet tudunkelõállítani az intenzív, magas kemikália-használattalfenntartott rendszerekhez képest. A KONI WG alkal-mazásával nemcsak a minõségi feltételeket teljesítjük,hanem a magas biológiai értékû végtermék mennyiségétis növelhetjük.

Ezért mondjuk azt: ilyen még nem volt!A KONI WG kezelést a kifagyott vagy kiszántott

repce a háromévenként visszatérõ napraforgó és a kétnapraforgó-termesztés közé iktatott repce, mustár ésolajretek termesztés különösen indokolttá teszi. Gon-doljuk végig, szabad-e ekkora kockázatott vállalni biz-tonságos, hatékony szklerócium-pusztító hatóanyag al-kalmazása nélkül?

DR. BOHÁR GYULA

BIOVÉD BT. (+36) 20 951-8151DR. RÓZSÁS ATTILA

MAG-RO INVEST KFT.(+36) 30 350-1952, (+36) 88/483-645

DR. KERTÉSZ ZOLTÁN:Elbúcsúztunk Lelley Jánostól . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4

DR. JANOWSZKY JÁNOS, JANOWSZKY ZSOLT:Az energiafû mint megújúló energiaforrás . . . . . . . . . . . .5

DR. OLÁH ISTVÁN:Növényvédelmi gyûjtemény Csopakon . . . . . . . . . . . . . .9

DR. MENYHÉRT ZOLTÁN, CSÚRNÉ DR. VARGA ADRIENNE, DR. ÁNGYÁN JÓZSEF:

Az alternatív növénytermesztési rendszerek helye ésjellemzése (I.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .10

GECZKI ISTVÁN:A csicseriborsóról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .19

DR. BOHÁR GYULA, DR. RÓZSÁS ATTILA:Ilyen még nem volt! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .25

DR. BALLA LÁSZLÓ:A pálya emlékezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .27

125 éves a magyar vetõmagvizsgálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .31

DR. KOVÁCS GÁBOR:Kovács Gábor szakmai életútja . . . . . . . . . . . . . . . . . . .32

DR. LAJKÓ LÁSZLÓ:A vetõmag-elõállításban végzett kézimunka szerepe a hibridek fajtaértékének megõrzésében . . . . . . . . . . . . .34

DR. KAJDI FERENC:Pollhamer Ernõné az MTA doktora . . . . . . . . . . . . . . . .37

DR. EÕRI TERÉZ:Repcetermesztésünk és az EU-csatlakozás . . . . . . . . . . .38

LANTOS PÉTER:A Cseber Kht. megalakulása és mûködése . . . . . . . . . . .41

AT

AR

TA

LO

MB

ÓL

...

1. ábraA KONI WG és az üzemi vegyszeres kezelések összehasonlítása

táblafelezéses kísérletekkel 2002-ben

bete

g nö

vény

%

Gyõr�Nagybács Bonyhádvarasd Nagycenk

KO

NI

WG

(+3,2 q/ha terméstöbblet a KONI WGkezelés hatására.Értéke: 3,2 x 6500,- Ft, azaz 20800,- Ft2002-ben)

40

35

30

25

20

15

10

5

0

flusi

lazo

l + k

arbe

ndaz

im

flusi

lazo

l + k

arbe

ndaz

im

flusi

lazo

l + k

arbe

ndaz

imvi

nklo

zolin

+ k

arbe

ndaz

im

KO

NI

WG

KO

NI

WG


�A búzanemesítés Martonvásáron az intézet megalakulásakorazonnal megkezdõdött. Az elsõ búzakísérleteket 1949 õszénvetette Friedrich Béla és Pollhamer Ernõ a Diószegrõl hozottanyaggal. Ez a csoport 1960-ban befejezte tevékenységét,számottevõ eredmény nélkül. Az elõállított törzseket vizsgál-ták ugyan az állami fajtakísérletekben, de sem a száruk, sema termõképességük nem bizonyult elég jónak, ezért nem iskerültek minõsítésre.

Az új, intenzív búzanemesítési programot Rajki Sándorkezdte 1958 õszén. Az elsõ intenzív típusú keresztezéseket,számszerûen hármat, 1959-ben végezték olasz és magyar faj-tákkal. A következõ években a keresztezési partnerek nagyrésze olasz, francia, szovjet és kínai fajta volt. Jóllehet vi-szonylag sok kombináció született, új fajták, vagy fajtajelöl-tek azonban nem. Jómagam 1961-ben kerültem Rajki Sándorcsoportjába, ahol a keresztezéses nemesítés volt a feladatom.Az elsõ olyan kombinációkat, amelyekbõl fajta lett, 1962-ben és 1963-ban állítottuk elõ, amikor a Bezosztaja 1-et ke-reszteztük a Fertõdi 293-mal és visszakereszteztük a Be-zosztaja 1-el. Ebbõl a populációból szelektáltuk a Marton-vásári 2-t és a Martonvásári 3-t.

Ugyancsak 1963-ban kereszteztük a Bezosztaja 1-et egyMironovkából származó törzzsel (Mv 65-07) s abból szüle-tett a Martonvásári 1. A kiválogatott és megvizsgált törzseket1969-ben bejelentettük az állami fajtakísérletekbe, 1971-benminõsítést kapott a Martonvásári 1. 1972-ben a Martonvásári2., 1973-ban a Martonvásári 3.

A következõ sikeres bejelentés 1972-ben történt az 1965és 1966-ban létrehozott kombinációkból. Az 1962-ben és1963-ban bekövetkezett szigorú télen az olasz és francia faj-ták, valamint azok hibridjei kifagytak, ezért több gondot for-dítottunk a télálló fajták keresztezésére. Így került sor aMironovszkaja 808 és a Bezosztaja 1 keresztezésére, ame-lyet F2 generációban 1965-ben visszakereszteztünk aBezosztaja 1-el. Ebbõl a populációból 1972-ben bejelentet-

tünk egy törzset és abból született 1974-ben a híresMartonvásári 4.

Másik sikeres kombinációnak bizonyult két hibrid keresz-tezése. Az anyai szülõ volt a (Mironovszkaja 808 x Be-zosztaja 1 F1) Bezosztaja 1, az apai szülõ pedig a (Bezosz-taja 1 x Produttore F3 ) Bezosztaja 1.

Ez utóbbi hibriddel a megdõlés-ellenállóság javítása mi-att kereszteztünk, miután az olasz Produttorétól jó száratörökölt. Ebbõl a kombinációból szelektáltuk a Martonvásári5-öst, amely 1976-ban részesült állami minõsítésben. Ez afajta akkor 95-100 cm magas volt és a nagyüzemi táblákonmegdõlt. A megdõlést még elõ is segítette az 1977. és 1978.évi esõs nyár, ezért nem vált közkedveltté.

A fajtafenntartás során felfigyeltünk arra, hogy az eredetipopulációban féltörpék, 65-70 cm magas, erõs szárú genotí-pusok vannak. Külön programot kezdtünk azok szelektálásá-ra és tesztelésére. Sikerült elõállítani a féltörpe Martonvásári5-öt, majd megszülettek az újabb fajták, amelyek kétségkívüljobbak voltak.

A martonvásári búzafajtáknak eddig négy generációjáthoztuk létre.

Búzafajtáink közül azokat soroljuk az elsõ generációba,amelyek nemesítésének kezdete az 1960-1965 évekre nyúlikvissza és 1971 és 1975 között részesültek állami minõsítés-ben. Ezek az Mv 1, Mv 2, Mv 3, Mv 4, Mv 5 és 1975. Neme-sítõik Balla László, Rajki Sándor, Manninger Istvánné ésPollhamer Ernõné voltak.

E fajtákra jellemzõ a jó vagy kiváló termõképesség, akiváló minõség és a fagyállóság, a gyenge, maximum köze-pes szár- levélrozsda- és lisztharmat-ellenállóság. Egyiksem hordoz magában effektív rezisztencia géneket. E faj-tákkal akkor felzárkóztunk a kor színvonalára, amelyet ab-ban az idõben a Bezosztaja 1 képviselt. Késõbb bebizonyo-sodott, hogy a Martonvásári 4-el felül is múltuk azt. E fajtavolt a második világháborút követõ korszak elsõ nagy sike-rû fajtája � az elsõ sikeres magyar intenzív fajta, amelyet16 évig termesztettek. Ez hosszú ideig volt a korai éréscso-port standardja. Túlélte valamennyi konkurensét. Népsze-rûségét jó alkalmazkodóképességének, minõségének és tél-állóságának tulajdonítjuk. A termelési rendszerek által in-tegrált területeken vetett búza 17,3%-át tette ki 1981-ben.A termesztésben eltöltött ideje alatt 1.397.000 hektárt fog-lalt el. Genetikai értékét igazolja, hogy számos hazai éskülföldi keresztezési programban használták fel szülõpart-nerként.

Annak ellenére, hogy az elsõ generációs fajtáinkat vi-szonylag rövid, átlagosan 11,2 év alatt elõállítottuk, talán ezvolt a legnehezebb periódus. Felszerelésünk alig volt ésolyan tulajdonságokat akartunk kifejleszteni, amelyekhez a

A pálya emlékezete

Elõzõ számunkban Balla László búzanemesítõt, aMagyar Növénynemesítõk Egyesületének elnökétköszöntöttük 70. születésnapja alkalmából. Akkor életpályájáról vallott, ezúttal nemesítõimunkásságát ismertetjük a jubiláns megfogalma-zásában, s szemszögébõl. Úgy gondoljuk, a magyar búza és nemesítésemindig fontos kérdés; volt és lesz is. Aktualitásá-hoz nem férhet kétség, ezért a következõkben isnapirenden tartjuk.

(A Szerk.)


források nem álltak rendelkezésre. Több esetben a transz-gressziós hasadás segített.

Elsõgenerációs fajtáink elõállításához 420 kombinációthoztunk létre. Azokból több százezer genotípust válogattunkki és vizsgáltunk meg. Csak a nálunk termeszthetõ fajtákhibridjeibõl tudtunk új fajtákat elõállítani. Kedvezõen hatotta Produttore rövid és erõs szára, amelyet a késõbbi mun-kánkban is jól hasznosítottunk. A többi olasz fajta kereszte-zése hiábavalónak bizonyult. Ezért ezeket fokozatosan selej-teztük és új kiindulási anyaggal újrakezdtük a munkát.

Az 1960-as években még kevés nemesítési anyaggal dol-goztunk. A rendelkezésre álló technika, ami egy vetõdeszkát,egy fogatos vetõgépet és egy parcellacséplõt jelentett, nemtette lehetõvé nagyobb tenyészkert vetését. A 60-as évtizedvégén jelentek meg az elsõ speciális kísérleti gépek, ame-lyekre alapozva növelhettük a nemesítési anyag mennyisé-gét. Igazán jó feltételeket a búzanemesítés számára azonbancsak a következõ évtizedben, az 1970-es évek elején tudtunkteremteni.

Az elsõgenerációs búzafajtáink elõállítása ma már törté-nelem. Nehéz és kedvezõtlen feltételek mellett, megfelelõforrások nélkül kellett a külföldi fajtáknál jobb hazai fajtákatelõállítani. Ezt azonban csak a késõbbi generációkban sike-rült igazán megvalósítani.

Miután Rajki Sándornak nem sikerült az olasz búzákatõsziesíteni és meghonosítani, amit az 1962-es és 1963-as télikipusztulás országszerte bizonyított, be kellett látni, hogy az-zal a módszerrel nemesíteni nem lehet. Ezt Rajki be is láttaés munkáját a továbbiakban az õsziesítés genetikájára korlá-tozta és rám bízta a búzanemesítést. Így 1964-tõl magam csi-náltam a keresztezési programot, egyedül végeztem a szelek-ciót és a törzsek tesztelését.

Az elsõgenerációs fajták nemesítését követte a másodikgeneráció elõállítása. Búzafajtáink közül azokat soroljuk amásodik generációba, amelyek nemesítését alapvetõen 1966és 1970 között kezdtük, 1974-tõl 1978-ig jelentettük be azállami fajtakísérletekbe és 1976, valamint 1983 között része-sültek állami minõsítésben. Ezek a következõk: Mv 6, Mv 7,Mv 8, Mv 9, Mv 10, Mv 11, Mv 12 és az Mv 13. Ezek közülaz Mv 6-ost Balla László, Rajki Sándor, Manninger Istvánné,Pollhamer Ernõné, az Mv 7-est, az Mv 9-est, az Mv 10-est,az Mv 11-est, az Mv 12-est és az MV13-ast az elõbb említettnemesítõk és Szunics László, valamint Szunics Lászlóné, azMv 8-ast pedig Szilágyi Gyula és Szalay Dezsõ nemesítette.

Ebben az idõben, mivel megfelelõ üvegház nem állt ren-delkezésünkre, keresztezéseket csak szántóföldön végeztünk.A második generációs fajtáink elõállításához 442 kombináci-ót hoztunk létre. Ezek közül 41-et 1966-ban, amelyekbõl egyfajta, a Martonvásári 6-os született. Eredményesebb volt az1970. évi 128 keresztezési kombináció, mert azokból háromfajtát szelektáltunk, az Mv 10-est, az Mv 11-est és az Mv 13-ast.

Az Mv 9 és Mv 12 pedigréje megegyezik az elsõ generá-ciós Mv 5-ösével, azaz (Mir. 808 x Bez. 1 F1) x Bez. 1. F1 x(Bez. 1 X Produttore F3 ) x Bez. 1. F1). Amikor a fajtafenn-tartó nemesítés során �felfedeztük� a populáció hasadását,több szelekciós programot kezdtünk és az egyikbõl megszü-letett az Mv 9, a másikból pedig az Mv 12 új búzafajta.

Az Mv 9 fajta 22 évi munka eredménye és 1987-ben a ve-tésterület 9,7%-át foglalta el. Az Mv 9 minõsítést kapott ésköztermesztésbe került Törökországban, Jugoszláviában ésUkrajnában. Hasonló volt az Mv 12 is. Ez a két fajta 12 évigvolt köztermesztésben Magyarországon.

A második generációs fajtáink több tulajdonsága egészenkiváló volt. Nem sikerült azonban az összes értékes agronó-miai jelleget egy fajtában egyesíteni. Amelyik télálló és jóminõségû, az nem szár- és levélrozsda ellenálló, amelyik re-zisztens, az vagy gyengén fagyálló, vagy közepes minõségû.A minõsítésük idején (1976�1983) azonban ezek képviseltékaz élvonalat. Többet közülük (Mv 8, Mv 9, Mv 10, Mv 12)nagy területen vetettek hosszú idõn keresztül. Nem tudott el-terjedni az Mv 6 és az Mv 7, mert jött az Mv 8 és az Mv 9,amelybõl több volt a vetõmag és mire azokat felszaporítottukvolna, már �nem volt hely� számukra.

A második generációs fajtáink jelentõs szerepet játszottakbúzatermesztésünk fejlesztésében. Vetésterületük országosviszonylatban elõször érte el a 49%-ot. Miután azonban jöt-tek az újabb fajták, a harmadik generációsak, fokozatosanvisszaszorultak és átadták helyüket azoknak.

E fajták elõállítása arra az idõszakra esik, amikor intenzívterméskomponens analízist végeztünk, s annak figyelembe-vételével állítottuk össze a keresztezési programokat és vé-geztük a szelekciót. Ebben az idõben terebélyesedtek ki nem-zetközi kapcsolataink, amelyek nemesítési alapanyag-cseréteredményeztek. Új értékes forrásokat szereztünk, s így egyretöbb külföldi fajta keresztezésére nyílott lehetõségünk. A má-sik jellegzetessége a kornak, hogy a keresztezéskor az egyikpartner mindig a Bezosztaja 1 volt, vagy legalábbis szerepelta pedigrében (kivétel az Mv 10). Ennek viszont az a magya-rázata, hogy nem volt a Bezosztaja 1-esnél bõvebben termõés az intenzív termesztési igényeket kielégítõ fajta. A neme-sítési munka színvonala azonban állandóan fejlõdött. Ezzelés a genetikai bázis bõvülésével megalapoztuk a következõkorszak nemesítését, ami minõségileg különbözik az 1960-asévekétõl, mivel már mûködésbe lépett a fitotron (1972), kor-szerûsítettük az üvegházat (1982), ami lehetõséget adott arra,hogy évente több keresztezési programot is indítsunk. Így ro-hamosan megnõtt az elõállított hibrid-kombinációk, ezen be-lül a bonyolult hibridek száma. Folytattuk az új szelekciósmódszerek és tesztelési eljárások kidolgozását, amit részbenmegkövetelt, részben pedig lehetõvé tett a kísérleti technika;a modern szántóföldi kísérletezéshez alkalmas kisgépekmegjelenése (sor- és parcella vetõgép, növényvédõ berende-zések, cséplõgép, parcellacséplõ, kombájn).


A harmadik generációba azokat a búzafajtáinkat soroljuk,amelyek nemesítését jórészt 1970 és 1990 között kezdtük el,1983-tól 2000-ig jelentettünk be az állami fajtakísérletekbe, s1985-tõl egészen napjainkig részesültek állami minõsítésben.Több fajtánk nemesítésének a kezdete azonban visszanyúlik1968�1969-re, amikor elkezdtük a saját források elõállítását,melyek felhasználásával születtek a késõbbi fajták. A harma-dik generációba sorolt fajták száma 36 (eddig). Ezeket 1993-ig még sorszámmal láttuk el (14-tõl 25-ig), majd az Mv már-kanév mellé nevet tettünk. Ezek nemesítõi: Balla László,Szunics László, Szunics Ludmilla, 1982-tõl Bedõ Zoltán,1983-tól Láng László. Az Mv 14 és az Mv 15 elõállításábanközremûködött még Polhamer Ernõné is.

Számos vizsgálat eredményeképpen erre az idõre bebizo-nyosodott, hogy a régi módszerek ismételgetésével legfel-jebb a régiekhez hasonló fajtákat tudunk elõállítani. A nem-zetközi konkurencia azonban fokozódott. Ezért folytattuk anemesítési módszerünk fejlesztését. Ennek egyik eredményea fitotroni (üvegházi), laboratóriumi és szántóföldi (beleértvea provokációs tenyészkerteket is) lehetõségeket egyesítõ bú-zanemesítési stratégia kidolgozása, amelyhez számos mód-szertani kísérletet végeztünk. A másik pedig a nemzetközilegis egyre jobban fejlõdõ, a sokszoros keresztezésekre alapo-zott szelekció. Ez a mi értelmezésünkben azt jelenti, hogy amegfelelõ genetikai variabilitást tudatosan kell létrehozni, ahibridpopulációba be kell vinni valamennyi kívánatos agro-nómiai tulajdonság génjeit, lehetõvé tenni azok kombináló-dását, hogy rekombináció eredményeképpen új genotípusokjöjjenek létre. Több esetben segített a transzgressziós hasadásis. Ez az új koncepció megtermékenyítette a nemesítõ tevé-kenységünket és elõállítottuk azokat a fajtákat, amelyekremár régóta vágytunk. Ezzel a martonvásári búzanemesítéstelméletileg és módszertanilag új alapokra helyeztük.

A harmadik generációs fajtáink elõállításához több ezerkombinációt állítottunk elõ. Az elsõ három évben 1971-tõl1973-ig még csak a szántóföldön kereszteztünk és 100-120kombinációt hoztunk létre évente. 1974-tõl nyílott lehetõsé-günk a fitotron kamrák és az üvegház igénybevételére, és et-tõl kezdve mintegy hatszor annyi kombinációt állítottunk elõévi négy generáció felnevelésével. (Három üvegházi és egyszántóföldi.) Így vállalkozhattunk bonyolult, szántóföldöncsak hat év alatt létrehozható kombinációk elõállítására is.

Ebben az idõszakban eredményesnek bizonyult az 1974-ben létrehozott (Kavhaz x Mironovszkaja 808 F4) x (Kavkazx Zlatna Dolina F4) kombináció, melybõl egyik legjobb faj-tánkat, a Martonvásári 15-öst szelektáltuk. A szelekció és azutódvizsgálat 1976-tól 1983-ig tartott és két évi állami fajta-vizsgálat után részesült állami minõsítésben 1985-ben.

Az Mv 15-öt követte 1987-ben az Mv 16, 1990-ben azMv 19 és Mv 21, majd 1991-ben az Mv 23 és 1992-ben a Fa-tima 2 állami minõsítése. Ezek a fajták kielégítették a terme-lés követelményeit és az 1990-es évek elsõ felében elfoglal-

ták a búza vetésterület mintegy 60%-át. A korai csoportbanaz Mv 19, a középkoraiban az Mv 16, a középkésõiben azMv 15 volt vezetõ búzafajta, úgy az állami fajtakísérletek-ben, mint a köztermesztésben. Számos gazdaságban ezekbõla fajtákból 8-9 tonnát takarítottak be és az országos átlagter-més ötször múlta felül az 5 tonnát.

A Fatima 2 és az Mv 23 termesztése nagy területen folytmég az 1990-es évek második felében is. A többiek helyét azújabbak, az 1993-ban minõsített Mv Optima, az Mv Pálma,és az 1994-ben minõsített Mv Magdolna foglalta el.

Törést okozott az Mv búzák karrierjében az a tény, hogy1996. évi nyugdíjazásommal egyidejûleg megszüntették hatbúzafajta szaporítását, közöttük a vezetõ fajtákét (Mv 15, Mv16, Mv 19) és két év múlva az Mv 23-at is. Ennek következ-tében az Mv-búzák részaránya a szaporításban és a közter-mesztésben visszaesett.

A harmadik generációs fajtáinkra jellemzõ a nagy termõ-képesség. Kiváló a megdõlés-ellenállóságuk, a szár- és levél-rozsda-rezisztenciájuk, nagyon jó a télállóképességük és aszárazságtûrésük. Abban különböznek a második generációsfajtáinktól, hogy most már a jelzett agronómiai tulajdonságo-kat sikerült egy fajtában egyesíteni, tehát kiváló a termésbiz-tonságuk is. Nem véletlen, hogy egyre több országban ter-mesztésbe vonják azokat. Az 1990-es évek közepén nagyobbterületen vetettek már martonvásári búzát külföldön, mint itt-hon. (Törökország, Irán, Ukrajna stb.) Ez a folyamat � azóta� megtorpant.

A fajták minõsége, illetve felhasználásuk különbözõ célú.Alapelvünk az volt, hogy minden körülmények között ésminden célra a legjobb minõségû búzát kell vetni. Ennek ér-dekében állítottuk elõ, szabadalmaztattuk már 1983-ban azelsõ magyar multilineális fajtát, az Mv M-et, aminek különtörténete van.

Martonvásáron mindig törekedtünk a kiváló malom- éssütõipari minõségû fajták elõállítására. Etalonnak a Bánkuti1201-est és/vagy a Fertõdi 203-as tekintettük. Több kereszte-zési programot indítottunk ezek és más, elsõsorban kiválóminõségû amerikai fajták felhasználásával. Ezek a próbálko-zások azonban nem jártak eredménnyel a magas, gyengeszár, kicsi termõképesség és a betegségfogékonyság miatt. Apiac sem ismerte el a jó minõséget, ezért alakult ki úgy az ál-lami fajtaminõsítésben, mint a nagyüzemi termelésben egyterméscentrikus szemlélet. Mi azonban bíztunk abban, hogyelõbb vagy utóbb eljön a minõség ideje.

Az 1980-as évek elején összegyûjtöttük valamennyi addigelõállított, kiváló minõségû törzsünket, azokat újra megvizs-gáltuk és másokkal is megvizsgáltattuk, majd kijelöltük azt alegjobb hármat, amely agronómiailag is jónak bizonyult.Ezekre alapozva kidolgoztunk egy olyan technológiai eljá-rást, amellyel a legeredményesebben realizálható a keverékoptimálisan összeállított minõsége. Kidolgoztuk ennek avetõmagtermelési technológiáját is, s szabadalmaztattuk; a


megyei Gabonaforgalmi Vállalatokkal pedig megkezdtük an-nak hasznosítását. Az 1980-as évek végén és az 1990-es évekelsõ felében nagy területen termeltek Mv M búzát vitálisglutin és McDonald�s zsemle elõállítására, valamint másgyengébb minõségû fajták lisztjének a javítására. Nyilvánva-ló volt, hogy a jövõben a világpiacon is elsõsorban a kiválóminõségû búzát lehet eladni. Jóllehet az intézet legnagyobbbevételi forrása az Mv M volt, a szabadalmat 1998-ban nemhosszabbították meg.

Magyarország történelme során sokszor volt búza túlter-melés. Ezt mindig a minõség javításával, illetve kiváló minõ-ségû búza piacravitelével vezették le. Meggyõzõdésünk,hogy most is ez lesz a megoldás.

Meg kell még emlékezni az Mv 14-85-rõl, amely kiválóanalkalmas kekszgyártásra. Ez a fajta 1985-ben kapta meg azengedélyt a szaporításra. A kekszipar ezt felfedezte és szer-zõdésesen termeltette. Addig a legrosszabb minõségû takar-mánybúzából készítették a kekszet. Az Mv 14-85 termelésé-vel a legjobb alapanyagot kapta a kekszipar.

A negyedik generációs Mv búzák köztermesztésbe vonásaaz Mv Emma, az Mv Magdaléna, az Mv Csárdás és az MvPalotás állami minõsítésével kezdõdött meg. A negyedik ge-nerációba tartoznak azok a búzafajták, amelyekben sikerültegyesíteni a kedvezõ agronómiai tulajdonságokat a jó minõ-séggel. Amint már említettem, erre több próbálkozást tettünk.Végül 12 éves szelekciós munkával sikerült létrehozni egy1972. évi keresztezésbõl az Mv Ma nevû törzset, amellyel1984-tõl számos keresztezést végeztünk és 2003-ig hat új faj-tát állítottunk elõ. Ezek a mai vezetõ búzafajták, úgy mint azMv Magdaléna, az Mv Csárdás és a Magvas, valamint anövekvõ Mv Palotás és Mv Emese. Ezek nemesítése 1993 és1998 között fejezõdött be és akkor kerültek az állami fajtakí-sérletekbe, majd 1996 és 2000 között állami minõsítésre.Ezeknek a fajtáknak az átlagos nemesítési ideje 25,3 év.

Ezeket 1998-ban és 2000-ben bejelentett újabb hét fajtakövette (Mv Vekni, Mv Verbunkos, Mv Amanda, Mv Panna,valamint az Mv Suba, Mv Ködmön és az Mv Süveges). Ezutóbbiak nemesítését 1984 és 1991 között kezdtük meg amartonvásári búzanemesítési stratégiának megfelelõen, ke-resztezve és továbbfejlesztve a korábban létrehozott saját tör-zseket (Mv C-7-17, Mv C-4-10-90, Mv 19-91 stb.).

Pályafutásom elején kialakítottam magamnak egy rövid-,közép- és hosszútávú, életfogytig tartó programot. A rövidtá-vú programból születtek az elsõ-, a középtávúból a másodikés hosszútávú programból a harmadik és negyedik generációsfajták. Az ötödik lehetett volna a biotechnológiai módszerekalkalmazásával elõállított, még tökéletesebb fajták elõállítása.

Ezt az 1980-as évek közepén egy új munkatárs felvételé-vel el is kezdtük, de az eredmény még várat magára.

Az alkotó munkám sikeréhez alkotó módon hozzájárul-takmunkatársaim, akik közül mindenekelõtt azt kell említe-nem, aki kiválasztott engem búzanemesítõnek, befogadott a

csoportjába, majd rám bízta a martonvásári búzanemesítésiprogramot. Ez az ember Rajki Sándor volt, az intézet igazga-tója (1955�1980). Annak ellenére, hogy micsurini elveketvallott, az én klasszikus genetikára épített koncepciómat,stratégiámat támogatta húsz éven keresztül. Mint igazgatóhozzásegített a búzanemesítési tevékenységem technikai fej-lesztéséhez és a fitotron felépítése után (1972) még kapaci-tást is biztosított a fagykísérletek végzésére és más módszer-tani feladatok megoldására.

A búzanemesítési csoport önállósítása után 1968-tól dr.Manninger Istvánné és dr. Pollhamer Ernõné voltak a mun-katársaim 1982. és 1986. évi nyugállományba vonulásukig.Szunics Ludmilla és dr. Szunics László 1970-ben csatlakoz-tak hozzánk. Szunics László volt az elsõ, a szántóföldi tevé-kenységben közremûködõ munkatársam 14 éven keresztül.Majd amikor az intézet vezetése úgy látta, hogy a búzaneme-sítés �termõre fordult� és közeledett az elsõ két munkatársamnyugállományba vonulása, lehetõséget adott újabb fiatalmunkatársak felvételére. Én 1977-ben Bedõ Zoltánt válasz-tottam, Láng Lászlót 1978-ban, Karsai Ildikót 1986-ban ésVida Gyulát 1989-ben. Õk 17, illetve 18 évig dolgoztak ve-lem a búzanemesítésben, Karsai pedig 9 évig a biotechnoló-gia alkalmazásában.

A martonvásári búzanemesítési stratégia kialakításábannem volt munkatársam. A keresztezési programot három év-tizeden keresztül én csináltam. A munkatársaim a szelekcióstevékenységben közremûködtek, amikor már betanítottamõket, de a továbbvitelrõl, bejelentésrõl a döntést jórészt énvállaltam magamra, minthogy nálam gyûltek össze az ada-tok. Sokat köszönhetek a csoportomban dolgozó fizikai dol-gozóknak és technikusoknak is.

A kutatási lehetõségeimet és a kutatási eredményeimetmegosztottam a munkatársaimmal. Az újonnan belépõketnégy év után már feltüntettem nemesítõ társaimnak, jóllehetmég a tanuló éveiket töltötték. Rajkival is osztoztam a szer-zõségen a nemesítõ tevékenységének befejezése után még 16évig. Õ nagy reményeket fûzött a hibrid búza nemesítéséhez,és az õsziesítés mellett ennek szentelte idejét.

Örömmel tölt el, hogy végülis nekem sikerült a semmibõlstartolt martonvásári intenzív búzanemesítést kifejleszteni,termõre fordítani, a fajtákat elszaporítani, s elterjeszteni a ha-táron belül és azon túl is. A vezetésemmel mûködõ marton-vásári búzanemesítési programból 2003-ig 55 új, intenzívbúzafajta született. Azonban a hátrahagyott nemesítésianyagból még 15�20 évig várható új, kiváló minõségû fajtaminõsítése. Miután fiatalon, 28 évesen kezdtem és 62 éveskoromban hagytam abba, egyedül vagyok, aki ezt végigcsi-nálta. Mindig keményen dolgoztam és az eredmény nem ismaradt el.

Magyarországon most már negyedszázada, hogy a vetés-terület nagyobb felén Mv búzát vetnek.�

BALLA LÁSZLÓ BÚZANEMESÍTÕ

Az ember rendszerint akkor tekint visszamúltjára, amikor a jelen állapotokkal szemben a ré-

gi idõkbõl szeretne valamilyen erõre támaszkodni. Amikorbíztatást remél elõdeitõl. Esetünkben a 85 éve elhunytDeininger Imre tevékenységére emlékezhetünk, aki felismertvalamit, majd az 1878-ban Magyaróvárott létrehozott elsõ ha-zai Vetõmagvizsgáló Állomás alapító igazgatójaként új irány-ba terelte az országot.

Fiatal tanárként (Debrecenben, a Felsõbb Gazdasági Tan-intézetben) és egyben a tangazdaság intézõjeként, s késõbbóvári katedráján is, észlelte a vetõmagvak körüli rendezetlenhazai állapotokat. Ebben németországi tanulmányútjának ta-pasztalatai is megerõsítették. Még csak 34 éves, amikorrészletesen kidolgozza a magvizsgálat szempontjait, ezekettananyagába gyakorlatok révén beépíti, továbbá összeállítjaegy létesítendõ állami szakintézmény alapszabály-tervezetétis.

Az akkori Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi mi-nisztérium javaslatát elfogadja, az Óvári Állomást megalapít-ja és Deininger Imrét annak elsõ igazgatójává nevezik ki. AzÁllomás elsõrendû feladata a vetõmagvak szakszerû, pártat-lan vizsgálata és ezek eredményeként a vetõmag-kereskede-lem minõségi biztonsági hátterének hatósági megteremtése.

Az állami vetõmagvizsgálat, -minõsítés az elmúlt ötne-gyed évszázad alatt a változó kor növekvõ igényeinek megfe-lelõen fejlõdött. Biológiai�technikai módszerei bõvültek,nemzetközi kapcsolatai erõsödtek és bebizonyosodott az eb-béli munka nélkülözhetetlensége. Deininger elõrelátó tevé-kenységével tulajdonképpen elfogadtatja, hogy a növényter-mesztés eredményessége, és ezen belül a biztonságos takar-mánytermesztés, elsõsorban a megfelelõ vetõmag kiválasztá-

sától és helyes alkalmazásától függ. Ezt elõsegítendõ, közvet-len kapcsolat teremtõdik a �tudomány és a gyakorlat� között,amennyiben a Deiningernél négy évvel fiatalabb � szintén azÓvári Akadémián tanult, egyre sikeresebb �Mauthner Ödönmár nemcsak magvak eladásában lesz érdekelt, hanem az ál-tala �szigorúan megkövetelt kiváló minõségû vetõmagvak�biztosítása érdekében szerzõdéses magtermesztéseket szer-vez. Sõt, a késõbbiekben (Iregszemcsén, Derekegyházán) ne-mesítõ üzemeket is létesít. A gazdasági növényeken kívül rö-vid idõn belül megteremtik a konyhakerti, valamint a virág-magvak hazai vetõmagkínálatát is, mely hamarosan verseny-képes, sõt jobb lett �a megszokott külföldihez� képest.

Ez irányú szívós és következetes munkával �a jobb hoza-mokat ígérõ fajták magvainak beszerzésével Mauthner foko-zatosan elérte, hogy az Osztrák-Magyar monarchia legtekin-télyesebb magkereskedõje lett�. Hazánk pedig gyors ütembena nemzetközi vetõmagkereskedelem egyre jelentõsebb sze-replõjévé vált. A hazai növénynemesítés ezáltal lendülethez,biztonságos gazdasági háttérhez jutott a fajták értékesítése ér-dekében. Deininger Imre 1911-ben, évtizedes tapasztalataialapján gondolatait nem restellte írásba foglalni. Megjelentet-te 43 oldal terjedelemben �A magyar mezõgazdaság bajai ésjavaslatok ezeknek orvoslására� címû munkáját, mely ma istanulságos olvasmány. S ha e jubileumi megemlékezés alibi-jeként méltán emeltük ki az intézményesített vetõmagvizsgá-lat kigondolóját és megteremtõjét, Deininger Imrét, akkor2002-ben sem mellõzhetõ néhány, ma is idõszerû megállapí-tására hivatkozni, így például arra, hogy �szakítsunk az egy-oldalú gabonatermeléssel, tegyük belterjesebbé mezõgazda-ságunkat, teremtsünk mezõgazdasági ipart, foglalkoztassunktöbb munkást és adjunk nekik keresetet egész éven át.�


EZ ÉV HARMADIK NEGYEDÉVÉBEN, A VETMA KHT. ÉS

A MAG KUTATÁS, FEJLESZTÉS ÉS KÖRNYEZET C. SZAKLAP SZERKESZTÕSÉGE KÖZÖS GONDOZÁSÁBAN,AZ FVM AMC KHT. TÁMOGATÁSÁVAL MEGJELENIK

A MAG ÉVKÖNYV 2003. CÍMÛ KIADVÁNY.AZ ÉVKÖNYVBEN A MAG C. FOLYÓIRATBAN MEGJELENT, A SZAKMAI KÖZÉRDEKLÕDÉSRE LEGINKÁBB SZÁMOT TARTÓ

SZAKCIKKEK VÁLOGATOTT GYÛJTEMÉNYÉT ADJUK KÖZRE.A VÁLOGATÁS AZ EU-CSATLAKOZÁS TÉMAKÖRÉBEN SZÜLETETT ÍRÁSOKAT ÉS AZ EU ÁLTAL IS KIEMELTEN TÁMOGATOTT

KÖRNYEZETTUDATOS TERMELÉSI MÓDSZEREKET, EZEK ESZKÖZEIT, HATÁSAIT BEMUTATÓ CIKKEKET TARTALMAZ.

A KIADVÁNY A VETMA KHT. CÍMÉN (1077 BUDAPEST, ROTTENBILLER U. 33.) MÁR MOST MEGRENDELHETÕ!ELÕZETES MEGRENDELÉS ESETÉN AZ ÉVKÖNYV ÁRA 2688 FT + POSTAKÖLTSÉG.

10 VAGY TÖBB PÉLDÁNY MEGRENDELÉSEKOR TOVÁBBI KEDVEZMÉNYT ADUNK! SZÁMLASZÁMUNK: 56100055-16100192. A KÖZLEMÉNY ROVATBAN A MAG ÉVKÖNYV JELZÉST ÉS A KÍVÁNT PÉLDÁNYSZÁMOT KÉRJÜK FELTÜNTETNI.ME

GJE

LE

NIK

!

ME

GJE

LE

NIK

!

Örökségünk 125 éves a magyar vetõmagvizsgálat

�Tolle, lege et fac!!!�

Vedd, olvasd és cselekedd!!!


A Magyar Tudományos Akadémián az év eleji Növény-nemesítési Napokon Kovács Gábor a 2002. évi Fleisch-mann-díj elnyerése alkalmából tett visszaemlékezésében,melyet betegsége miatt fia olvasott fel, elsõként a Ma-gyar Növénynemesítõk Egyesületének, a Magyar Tudo-mányos Akadémia Növénynemesítõ Bizottságának, és aFöldmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnakmondott köszönetet a kitüntetésért.Nemesítõi pályájának részletes ismer-tetése elõtt megemlékezett azokról akiváló professzorokról, akik pályájánsegítették, így id. Manninger GusztávAdolfról, akivel két és fél évig méggyakornokként dolgozhatott együttDebrecen-Pallagpusztán, és KolbayKárolyról, akivel szintén közösenmunkálkodott annak tanszékén, denem feledkezett meg Tessedik Sámuel-rõl sem, akinek lucerna-honosító és -fejlesztõ tevékenységével Szarvasonismerkedett meg közelebbrõl, s akinekmunkássága nyomán a XVIII�XIX.század fordulóján világhódító útjára indult a nemesítettmagyar lucerna.

A szervezett szarvasi lucerna-nemesítés kezdete egy-beesett Kovács Gábor megjelenésével a kutatóintézet-ben. Elsõ lépésként, még 1956-ban, õ és munkatársai tá-jékozódtak a környék lucerna-termesztésérõl, s begyûj-tötték a különbözõ termesztési körzetek lucerna-magjait.A nemesítés alapjai ezek a Tessedik óta honos, természe-tes módon szelektálódott anyagok voltak, s igen nagy fi-gyelmet fordítottak a komplex szántóföldi rezisztenciára.

Az elsõ fajta az 1970-ben államilag is minõsített, mais standard fajta, a Szarvasi-1-es volt, ezt követték az ön-tözést megháláló Szarvasi-2-es, a gyors fejlõdésû Szar-vasi-4-es és a kékvirágú, nagy termõképességû Alfaseedfajták. Napjainkban ezek genetikai öröksége az AS-1,AS-3, AS-5, AS-6 Agroselect tulajdonú fajtákban él éshasznosul tovább.

Külön kitért a legelõ típusú lucernára, amelyre Ameri-kában figyelt föl: ott ugyanis a húsmarha-legelõkön nemsok-komponensû fûkeveréket alkalmaztak, hanem a ta-rackos lucerna és a magyar rozsnok keverékét.

Jó nemesítõ-szemmel járva a határt, Öcsöd közelébentalált kutatásai szempontjából igen érdekes növényeket,melyek különlegessége az volt, hogy föld alatti tarackjai-

ból újabb és újabb növények eredtek. E növény volt azõse a késõbbi Szentesi Róna fajtának. Legelõ-kísérleteisorán több pillangóssal és fûfajjal végzett társítási kísér-letekben ez a fajta és a magyar rozsnok adták a legjobberedményt. A beltartalmi vizsgálatok eredményei is aztmutatták, hogy az említett keverékben a magyar rozsnokfehérjetartalma jelentõsen magasabb, mint tiszta telepí-

tésben, s a kísérleti és nagyüzemi ered-mények azt is jelezték, hogy e társítás-nak köszönhetõen a szárazanyag-ter-més is nõtt.A Fleischmann-díjas Kovács Gábormásik kiemelt kutatási területe a héj-nélküli olajtök, amely fontos gyógy-szer-alapanyag. Már a harmincas évek-ben foglalkoztak Magyarországonolajtök termesztéssel; ennek célja elsõ-sorban olajnyerés volt, s ez a II. világ-háború alatti években alapvetõ olaj-(zsiradék) forrást jelentett. Az 1945�48 közötti években a Debre-ceni Agrártudományi Egyetemen Pe-

nyigei Dénes és Manninger G. Adolf professzorok fog-lalkoztak az olajtök nemesítésével, és termesztésével.1974-ben Németh József és Nikolits Béla, az ÁGKERmunkatársai is közremûködtek a termelés megszervezé-sében. Hermann Decarm, a FINK (NSZK) cég akkoritulajdonosa még Szarvason kereste meg Kovács Gá-bort, mert tudomást szerzett róla, hogy a fent nevezettprofesszorok mellett dolgozott, s ismeri az olajtök-ter-mesztés mikéntjét, sõt, a nemesítés lehetõségeit is. Ek-kor született egy olyan megállapodás, amelyben a Szar-vasi Öntözési Kutató Intézet vállalja olyan olajtökfajtaelõállítását, amely a magyar éghajlati körülményekközt biztonságos termést ad, H. Decarm pedig egyolyan gép szerkesztésében való közremûködést ajánlott,amely megoldja a gyors gépi betakarítást. A cél az volt,hogy gyógyszergyártás céljaira megfelelõ mennyiségûés minõségû olajtökmagot termeljenek Magyarorszá-gon. Már 1978-ban készen álltak a KÁKAI-35-ös fajtabejelentésével. Kovács Gábor azonban ekkor már nemdolgozott az ÖKI-ben, így nem is szerepel a fajta re-gisztrált nemesítõi között. Azonban ennek a munkánaka kapcsán ismerkedett meg Dr. Martin Schock-kal, aki-vel annak haláláig tartó, szoros baráti kapcsolata ala-kult ki.

Fleischmann-díjasok

Kovács Gábor szakmai életútja


Munkáját a Vetõmag Vállalatnál folytat-va elõször a Szentesi Futó kapott államiminõsítést 1986-ban, majd két évre rá aSzentesi Olíva fajta. A kezdeti néhányszáz hektárról mára meghaladja a15.000 ha-t az olajtök vetésterülete.

E fajták megbízhatósága mellettdöntõ lépés volt a nagyüzemi termelésfelé, hogy megoldották a betakarítás gé-pesítését, a magok mosását, szárítását is.Ma már igen fontos exportcikk a növénymagja, s nem csupán Németországba, hanemHollandiába, Franciaországba, Nagy-Britanniába és szá-mos más országba is exportálunk belõle.

A szója-nemesítésbe 1984-ben, egy amerikai együtt-mûködés keretében fogott bele, elõször amerikai fajtákattesztelve, honosítva, s késõbb a Kurnik Ernõ akadémi-kussal közösen nemesített saját fajták közül a Kurca, aRéka, az Ámor és a Karola kaptak állami minõsítést.

Kovács Gábor e ponton emelte ki, hogy a Hungaro-Gigant fehérhere-fajta fenntartójaként kedves barátja, Dr. Nagy Zoltán rét-legelõgazdálkodási szakember emlé-két is õrzi, s hogy társnemesítõje a legendás Szc-40 siló-ciroknak, amelyet feleségével, Dr. Kovács Gábornévalnemesített, s az több mint 20 évig standard fajta volt.

A kitûnõ szakember összességében 9 lucer-na-fajta, 2 héjnélküli olajtök, 9 szója és 1

silócirok nemesítõjeként és négy másnövény nemesítésében való részvét-eléért nyerte el a magyar növényne-mesítés legrangosabb kitüntetését, aFleischmann Rudolf-díjat. A Vetõmag

Vállalattól 1994-ben elválva alakítottameg az elsõ magyar nemesítési kft.-t,

melyet ma fia irányít, s õ egészségi álla-potától függõen továbbra is részt vesz az

Agroselect Kft. munkájában, mint tudományostanácsadó.

A tiszteletre méltó pályaívû nemesítõ mesterein kívülköszönetet mondott dr. Szatmári Máriának, aki tudomá-nyos munkatársként segítette, a lucerna-nemesítésébenaktívan részt vevõ Dr. Tóth Sándornénak és Dr. IzsákiZoltánnénak, s fiának, aki nemcsak a lucerna-nemesítés-bõl vette ki a részét, de a tök-nemesítést is folytatja, semlítette még elsõéves egyetemista unokáját is, aki márszintén bekapcsolódott a kísérleti fejlesztõmunkába. Vé-gezetül a kitüntetett feleségének, Dr. Kovács Gáborné-nak mondott köszönetet, az életben és munkájában nyúj-tott fáradhatatlan, önzetlen segítségéért.

IFJ. KOVÁCS GÁBOR SZÍVESSÉGÉBÕL

Ha rendszeresen hirdet szaklapunkban, nemcsakcégét, termékeit reklámozza,ismertségét növeli, hanem hozzájárul a gazdasági kommunikáció; a szakmai tájékoztatás, tájékozódás, információ-áramoltatás színvonalának kívánt és szükséges emeléséhez, és szaklapunkat is támogatja.

A VETMA Kht. ésa MAG Kutatás�Fejlesztés

és Környezet Szerkesztõsége

®

HIRDETÉS IGÉNYLÕ LAP

A MAG Kutatás, Fejlesztés és Környezet c. szaklap 2003. évi számaibanhirdetni kívánunk:Név: ...................................................................................................................Cím: ...................................................................................................................

q fekete-fehér 1/1 160 e Ft + ÁFAq színes 1/1 250�350 e Ft + ÁFAq fekete-fehér 1/2 100 e Ft + ÁFAq színes 1/2 160�200 e Ft + ÁFA

................................cégszerû aláírás

Nyomdakész hirdetési anyag (film), színre bontott képanyag esetén technikaiköltséget nem számítunk fel. Kapott képanyag és szöveg megküldésekor �igény szerint � a hirdetés lay out-ját is megtervezzük, s kivitelezzük. Egyedikívánságokat � megrendelés esetén � tetszés szerinti kivitelben, s példány-számban teljesítünk.

A hirdetésre szánt szakanyag leadása minden hónap elsõ hetében.VETMA Marketingkommunikációs Kht.

1077 Budapest, Rottenbiller u. 33.Telefon: 06-(1) 462-5088, Telefax: 06-(1) 462-5080, Mobil: 06 30 221-7990

#


A vetõmagtermesztés során az egyik legfontosabb teendõa fajtaérték megõrzése, a fajta eredeti géngyakoriságánakmegtartása a termésmennyiség és a minõségi tulajdonsá-gok figyelembevételével. A fajta genetikai összetételénekmegõrzése ugyanis elõfeltétele a fajtában meglévõ geneti-kai potenciál realizálásának.

Különösen fontos feladat a hibridpopulációk fajtaérté-kének megõrzése a vetõmagelõállítás folyamán, minthogya hibridek populációgenetikai szempontból � eltérõen aszabad elvirágzású fajtáktól � nem egyensúlyi populációk.

A hibridek elõállításakor megtervezik a két szülõpopu-láció géngyakoriságát és párosításuk módszerét, hogy akívánt nem-egyensúlyi genotípus-gyakoriságot elérjék.

GÉN- ÉS GENOTÍPUS-GYAKORISÁG A populáció genetikai szerkezetének elemzésekor a kü-

lönbözõ géneket az abc más-más nagybetûjével jelölik.Ugyanannak a génnek több változata, allélja lehet. Ezeketa gén betûjelének szám-indexezésével jelölik; A1, A2, A3�, általánosan Ai-vel. Az allélok gyakoriságát úgy fejezikki, hogy az összes allél gyakoriságát 1-nek (100%-nak) te-kintik, és az egyes allélok gyakorisága relatív gyakoriság.

Az allélok relatív gyakoriságát a populációban p1, p2,p3 � pi jelöli és ezek összege S pi = 1, ahol az index azallél általános jele.

A diploid egyedben ugyanannak a génnek csak kétallélja lehetséges. Ezt a két allélt együtt tekintik az egygénre redukált modellben az egyed genotípusának, melyeta két allél jelölésével fejeznek ki, általánosságban AiAj,ahol i és j a két allélt jelöli. Ha i = j, akkor a genotípus ho-mozigóta, ha i nem egyenlõ j, akkor heterozigóta. Ha 1-nek tekintik a populációt alkotó összes diploid egyed gya-koriságát, akkor a genotípusok megoszlását relatív gyako-riságuk fejezi ki. A homozigóta genotípus gyakoriságánaka jele Pii, a heterozigóta genotípus gyakoriságának a jeleHij. A genotípusok gyakoriságának összege mindig 1, az-az S Pii + S Hij = 1.

Az utódgeneráció genotípus-összetételének kiszámítá-sához a gaméták szorzási szabályát alkalmazzák. A szor-zási szabály általánosságban: (pfA1, + gfA2) anya x(pmA1, + gmA2) hím (apa). Az algebrai szorzás elvégzé-se megadja az utódgeneráció genotípus-megoszlását úgy,hogy a gyakorisági szorzatok a genotípusok relatív gyako-riságát fejezik ki, és összegük 1 (100 %). A gamétapopulá-ció géngyakoriságával, így a szülõi genotípus-gyakoriság-ból számítható ki.

A gamétapopuláció géngyakorisága � bizonyos kivéte-lektõl eltekintve � azonos a diploid populáció géngyakori-ságával, így a szülõi genotípus-gyakoriságból számíthatóki.

A GÉNGYAKORISÁG VÁLTOZÁSAA hibridvetõmag-elõállítás során a fajtaérték megóvását

populációgenetikai szempontból a kívánt nem-egyensúlyigenotípus-gyakoriság elérése (biztosítása) jelenti.

A populáció adott genotípus-gyakoriságának megválto-zása tehát a fajtaérték változását vonja maga után. A geno-típus-gyakoriság megváltozásának oka a géngyakoriságmegváltozása. A géngyakoriság megváltozásának négyoka lehet, melyek a következõk: migráció, szelekció, mu-táció, drift. E dolgozatban csak a migráció egyik válfajá-val, az immigrációval kívánok foglalkozni, ezen belül is aszántóföldön végzett kézi munka szerepét szeretném ki-emelni a hibridvetõmag-elõállítás genetikai tisztaságának,s ezáltal a hibrid fajtaértékének megõrzésében, néhány el-méleti vonatkozású, de gyakorlati jelentõségû példán ke-resztül. Immigráció esetén a populációhoz idegen, másgénösszetételû, mindkét ivarú egyedekkel rendelkezõ po-puláció, többnyire ennek vagy csak hím egyedei, vagyhím ivarsejtjei keverednek. Vagyis az immigráció � a me-chanikai keveredésen túlmenõen � populációk közötti ke-resztezés és populáción belüli párosodás vegyes elõfordu-lása, határesetekben csak keresztezés. Az immigráción be-lül három lehetõséget kell megkülönböztetni:� mindkét ivar keveredik,� csak az egyik ivar keveredik, többnyire a hímivar,� keresztezés.

GYAKORLATI VONATKOZÁSOKA hibridvetõmag-elõállítás elvileg nagyon egyszerû, lé-

nyegében egy irányított tömegkeresztezés, melynek sorána szülõi populációk keresztezésével mesterségesen idézikelõ a heterózist, az F1 hibridpopulációban. Az elõállítotthibrideknek a mendeli uniformitás alapján elméletileg ho-mogén heterozigótáknak (egyöntetûeknek) kell lenniük, agyakorlatban azonban ennek teljesülése körül problémákmerülnek fel. Az F1 hibrid valóban uniformis � a gyakor-latban is � ha a szülõvonalak homozigóták (homogének).Ha viszont a szülõvonalak nem homozigóták (heterogé-nek), akkor nem várható uniformis F1 sem.

A hibridvetõmag-elõállítójánál ugyanis olyan, a vonal-fenntartás és -szaporítás alatt létrejött genetikai változások

A vetõmag-elõállításban végzett kézi munka szerepea hibridek fajtaértékének megõrzésében


manifesztálódhatnak, melyek megváltoztathatják a szülõ-vonalak homogenitását. Ha ezeket a változásokat képvise-lõ egyedeket nem távolítják el kézi munkával a populáció-ból, a szántóföldi szelekció során, esetleg a hibát még pl.egy rossz címerezéssel, izolációval is tetézik, akkor a gya-korlatban nem várható uniformis F1, azaz az árutermesz-tõhöz már nem az a hibridpopuláció jut el vetõmag gya-nánt, amelyet � teljesítményének ismeretében � megren-delt. A szülõi vonalak géngyakoriságának változásávalmegváltozik az F1 populáció genotípus-gyakorisága, ésegyben a hibrid fajtaértéke is.

A hibridvetõmag-elõállítás folyamán ezért különösgondot kell fordítani a keresztezendõ szülõi vonalak tisz-taságának biztosítására. Nem lesz uniformis az F1 homo-zigóta vonalak keresztezése esetén sem, ha pl. helytelenülhajtják végre az anyavonal címerezését, vagy esetleg faty-tyalását. Hogy milyen fontos szerepe van az uniformis F1elõállításában a megfelelõ precizitással végzett kézi mun-kának, illetve a hanyagság milyen változásokat okozhat,az alábbi példákon szeretném bemutatni:

Vegyük elõször az ideális esetet!1.) Kétvonalas (SC) kukoricahibridet szeretnénk elõál-

lítani:X à a hibrid anyai vonalaZ à a hibrid apai vonala.Tiszta homozigóta vonalak és 100 százalékban lecíme-

rezett X anyai vonal esetén az X populáció csak a nõivarú,a Z populáció pedig csak a hímivarú gamétákat adja. Ek-kor:

X populáció génösszetétele: (p1 + p2) = (1 + 0) anyaZ populáció génösszetétele: (p1 + p2) = (0 + 1) hím

(apa)Pánmiktikus párosodás esetén az F1 hibridgeneráció

genotípus összetétele:A1 A2 A1 A2(p1 + p2) anya X (p�1 + p�2) hím(1 + 0) anya X (0 + 1) hímGenotípus GyakoriságA1A1 0A1A2 1 (100%)A2A2 0

1 (100%)

Mint látható, homozigóta vonalak keresztezése esetén azF1 hibridnemzedék uniformis, a populációt teljes egészé-ben (100%-ban) A1A2 genotípusú egyedek alkotják.

2.) Ha az elõbbi példában szereplõ hibridet 10 százalékoscímerezési hibával állítják elõ (szemben a szabvány általmaximálisan engedélyezett 1,5 százalékos címerezésihibával) akkor az F1 összetétele a következõképpen ala-kul:

Az immigrációs ráta (m) ekkor szemben az elõzõvelnem 1, hanem m = 0,9.

X populáció génösszetétele: (p1+p2) = (1 + 0) anyaaz apai populáció (pollenkeverék) génösszetételep�1* + p�2* = (0,1 + 0,9) hím (apa)Pánmiktikus párosodás esetén az F1 hibridgeneráció

genotípus összetétele:(p1 + p2) anya X (p�1* + p�2*) hím(1 + 0) anya X (0,1 + 0,9) hímGenotípus GyakoriságA1A1 0,1 (10%)A1A2 0,9 (90%)A2A2 0

1 (100%)

A valóságban az anyai populációból származó pollen 10százalékos arányánál nagyobb számban vesz részt a ter-mékenyítésben, mivel a kukorica esetében Jones, Phalerés Johnson kísérletei is bizonyítják, hogy a vonalak a sajátpollent elõnyben részesítik az idegennel szemben. Külö-nösen problémát jelent ez abban az esetben, ha az apavo-nal valamiért nem termel elegendõ mennyiségû virágport,vagy ha pollenmortalanítás lép fel. Jó példa erre a 2002-esév. E tény magyarázata az, hogy a vonalelõállítás során afolyamatos önmegtermékenyítés azon genotípusoknakkedvez, amelyek pollenje a legnagyobb gyorsasággal ha-tol be a bibe szöveteibe (in Bálint 1980). Az eredménybõllátható, hogy a címerezési hiba elkövetésével 100 száza-lék helyett csak 90 százalékban állítottuk elõ a het-erózishatást eredményezõ A1A2 hibridet és 10 százalék-ban az A1A1 anyavonalat is megkaptuk (visszakaptuk),melynek elõállítása jelen esetben nem volt célunk (fela-datunk). Ebbõl következõen a hibrid (F1) nem lesz unifor-mis és a genotípus-gyakoriság (összetétel) változása miattfajtaértéke is megváltozott. Ugyanilyen hiba lép fel fattya-sodási hajlamú anyavonalnál pontos címerezés, de gondat-lan fattyalás, vagy mindkét hiányosság együttes elköveté-se esetén is.

3.) Elõállítandó kétvonalas kukorica hibridünk anyai vo-nalának szaporítását (az elõzõ évben) izolációs hiba miattegy A1A3 áruhibrid (melynek anyavonala szintén a mipélda hibridünk anyai vonala) virágpora �szennyezte� 4százalékban. Ha idén az anyavonal növényei közül nemtávolítják el az F1 elõállítás szelekciós (idegenelési) mun-kái során az említett hiba miatt létrejött vonalidegen növé-nyeket, de pontos címerezést végeznek, az F1 utógenerá-ció genetikai szerkezete pánmiktikus párosodás esetén akövetkezõ lesz: az anyai (kevert) populáció génösszetéte-le:

(p:1 + p:2) = (0,99 + 0,01) anyaZ populáció összetétele:


(p�1 + p�2) = (0 + 1) (hím)A1 A3 A1 A2anya (p:1 + p:2) X hím (p�1 + p�2)anya (0,99 + 0,01) X hím (0 +1)Genotípus GyakoriságA1A1 0A1A3 0A1A2 0,99 (99 %)A2A3 0,01 (1%)

1 (100 %)

Az F1 utódpopuláció 99%-ban egyöntetû és az elõállíta-ni kívánt A1A2 genotípust tartalmazza, 1 százalékbanviszont � az anyavonal inhomogenitása miatt � megjele-nik egy új A2A3 genotípus is. Nyilvánvaló, hogy minélnagyobb az anyai vonal inhomogenitása, annál nagyobbmértékben jelenik meg az F1-ben az A2A3 genotípus,mely kiegyenlítetlenséget és fajtaérték-változást okoz. Afajtaérték változása nem minden esetben negatív irányú,ennek ellenére azonban a vetõmagelõállítónak biztosíta-ni kell mindenkor az adott (elõírt) biológiai fajtatiszta-ságot.

4.) Amennyiben elõállítandó hibridünk anyai vonala mel-lett apai vonala is inhomogénné válik, pl. egy A4A4homozigóa vonallal történt 6 százalékos mechanikai keve-redés következtében (pl. kombájnban, magtárban), pán-miktikus párosodást feltételezve az F1 nemzedék geneti-kai összetétele az alábbiak szerint alakul, ha a hibridvetõ-mag-elõállító nem idegenel megfelelõen, de pontosan cí-merez az anyavonalban, az anyai (kevert) populáció gén-összetétele:

(p1: + p2:) = (0,99 + 0,01) anyaaz apai (kevert) populáció génösszetétele:(p*1 + p*2) = (0,06 + 0,94) hím (apa)A2 A3 A4 A2(p1* + p2*) anya X (p1* + p2*) hím(0,99 + 0,01) anya X (0,06 + 0,94) hím Genotípus GyakoriságA1A4 0,0594 (5,94%)A1A2 0,9306 (93,06%)A3A4 0,0006 (0,06%)A3A2 0,0094 (0,94%)

1 (100%)

Az eredménybõl látható, hogy a legheterogénebb F1mindkét vonal inhomogenitása esetén jön létre. Az elõzõpéldákban vázolt hibák évrõl-évre a gyakorlatban is elõ-fordulhatnak, s a jelentõs mennyiségû elõállításból követ-kezõen � az ellenõrzések ellenére � a nagy számok törvé-nye szerint egy-egy ilyen hibás tétel is betakarításra kerül-het és eljuthat a vetõmagüzembe.

Hogy az ilyen hibás vetõmagtétel ne kerülhessen ki azárutermesztõhöz, az illetékes hatóság (OMMI) és a ter-meltetõk (fajtatulajdonosok) az egyes vetõmagtételek faj-taazonosságát kitermesztéssel ellenõrzik. A hagyományosés idõigényes kitermesztés mellett ma már hazánkban isáltalánosan alkalmazott gyakorlat a gyors és pontos fajta-azonosítást lehetõvé tevõ elektroforézis módszere.

E módszerrel a vetõmag elõállítás folyamán elkövetettlegkisebb hibák is kiszûrhetõk, s ezáltal elérhetõ, hogycsak az igazán fajtatiszta vetõmagtételek kerüljenek ki azárutermesztõkhöz.

A fajtában meglévõ genetikai potenciál realizálásánakugyanis elõfeltétele a fajta eredeti genetikai összetételének(fajtaértékének) megõrzése.

A jó vetõmag elõnyei ugyanakkor csak abban az eset-ben érvényesülnek, ha a technológia többi eleme nincs mi-nimumban, ami hatékonyságát csökkentené. A fentiekalapján érthetõ tehát, hogy a világ minden fejlett mezõ-gazdasággal rendelkezõ országában, a jó vetõmag geneti-kai tisztaságával kapcsolatos paramétereket szabványbanrögzítették. A paraméterek egy részének biztosításában pe-dig igen fontos szerepe van a kézi munkának a vetõmag-elõállítás során, mely munkák éppen napjainkban válnakidõszerûvé a tenyészidõ folyamán.

DR. LAJKÓ LÁSZLÓ

PHYTOPATENT KFT.

Következõ számunktartalmából

A MAG KUTATÁS, FEJLESZTÉS ÉS KÖRNYE-ZET c. szaklapunk különösen az idei év tanulságaialapján, szakmai körökben általános érdeklõdésrevélhetõen igényt tartó tematikus szám megjelente-tését tervezi.A búza jelene és jövõje címmel Mezõhegyesenmegtartott tanácskozás tényanyagát kibõvítve, kü-lönös tekintettel az EU-csatlakozásra a magyargabonaágazat helyzetét és lehetõségeit vizsgáljuka kutató-fejlesztõ, termesztõ, nemesítõ, irányítás-ban, kereskedelemben dolgozó, munkálkodószakemberek szemszögébõl. A kiadvány célja amagyar búzatermesztés közeljövõjének reálismegítélése, különös tekintettel az EU szabályozásadta támogatási szempontokra. A kiadvány ki-emelt példányszámban készül, és szerkesztõsé-günk címén megrendelhetõ (1077 Budapest,Rottenbiller u. 33.).


Pollhamer Ernõné az MTA doktora

Dr. Pollhamer Ernõné már 1999-ben elkészítette téziseit�Az egészséges táplálkozás elõsegítése, fajtától a készter-mékig� címmel, melyet az MTA Doktori Tanácsa nyilvá-nos vitára bocsátott. E tézisekbõl azonnal kitûnik, hogyPollhamerné praktikus gondolkodású, széles látókörû, agyakorlati megvalósításra törekvõ kutató. Ezt az állítástcsak alátámasztják a 80-as években Székesfehérváronvégzett termékfejlesztései, valamint azok a ma is folya-matban lévõ kutatási programok, amelyek a �Nagy ásvá-nyi anyag tartalmú élelmiszeripari alapanyagok felkutatá-sa õszi- és tavaszi búza nemesítési alapanyagokban�, vala-mint �A hasznosítási cél által meghatározott, az egészsé-ges táplálkozást szolgáló biológiailag teljesebb értékû bú-za fajták elõállítása, forgalmazása� és az �Újabb termékekaz egészséges táplálkozásért� címet viselik.

A jelölt széleskörû feladatmegoldó készségét jól bizo-nyítja, hogy saját nemesítõi tenyészkertet tart fenn, ahol atenyészanyag kiválasztásától kezdõdõen annak nagyonrészletes minõségi paraméterek szerinti vizsgálatával,majd szelekciójával foglalkozik. Alapvetõek azok a közle-ményei is, melyek a hasznosítási cél által orientált ter-mesztést sugallják, meghatározva azokat a fajtától elvár-ható tulajdonságokat, melyekre a felhasználás során szük-ség van. Ugyancsak példamutatónak tekinthetõk a minõ-ség komplex értékelésével összefüggõ kutatási eredmé-nyei, melyek vizuálisan jól szemléltethetõk és amennyi-ben a gyors analízisek kimunkálása is megtörténik, digita-lizált eredményhalmaz kialakítását teszik lehetõvé, bizto-

sítva ezáltal a szelekciók és nemesítés eredményesebbmegvalósítását.

A tézisek benyújtását követõen több új fajtajelölt beje-lentésére került sor az Országos Mezõgazdasági MinõsítõIntézetnél. Jelenleg öt fajtajelölt állami elismerésre történõvizsgálata folyik, de az elmúlt másfél évtizedben 14 fajta-jelölt bejelentését közösen végeztük el, melyek közül aCastrum 1 tavaszi búzafajta állami elismerést kapott. Afajtajelöltek között fehér szemszínû anyagok is szerepel-nek, melyek reményeink szerint lehetõvé teszik a peris-permben felhalmozódó, élettanilag fontos ásványi anya-gok természetes forrásból történõ biztosítását. Nagyonfontosnak ítélhetõ meg a szelén-tartalom biológiailag kö-tött, természetes forrásból való biztosítási lehetõségeivelösszefüggõ kutatások eddigi eredményei. A jelölt e térenvégzett kísérletes munkája alapozta meg a gyakorlat általkövetett permetezési idõpontok meghatározását. Ugyan-csak ezek a vizsgálatok mutattak rá arra is, hogy a szelénnövényi részekben és összetevõkben való megjelenésesem kiegyenlített, s éppen a fehér szemszínû fajták elterje-dése tenné lehetõvé azt, hogy az azzal kezelt növényállo-mányokból az egészségmegõrzést és betegségmegelõzéstszolgáló, biológiailag értékesebb emberi táplálékot és álla-ti takarmányt lehessen elõállítani.

DR. KAJDI FERENC PHD.EGYETEMI DOCENS, NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM

MEZÕGAZDASÁG- ÉS ÉLELMISZERTUDOMÁNYI KAR

MOSONMAGYARÓVÁR

A közelmúltban védte meg Akadémiai Doktori Értekezését Pollhamer Ernõné. A kiváló akarati tulajdonságok-kal rendelkezõ kutató-nemesítõ, intranzigens módon, több mint három évtizeden át folytatott � nyugodtan éstúlzás nélkül állíthatjuk újdonságértékû, iskolateremtõ � kísérleti munkával alapozta meg tudományos munká-jának téziseit. Az életmû elbírálása az opponenseket alapos bírálatra sarkallta, amely színvonalas vitát eredmé-nyezett. A felszólalók között volt a kutatótárs Dr. Kajdi Ferenc is, akinek hozzászólását Pollhamer Ernõné tisz-teletére közöljük, s egyúttal gratulálunk az MTA doktori cím megérdemelt elnyeréséhez.

(A Szerk.)

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

E SZÁMUNK ANYAGI TÁMOGATÁSÁÉRT KÖSZÖNETÜNKET FEJEZZÜK KI PARTNEREINKNEK,A SZAKHIRDETÉSEKET KÖZZÉTEVÕ CÉGEKNEK,

SZAKCIKKEINK SZERZÕINEK, ELÕFIZETÕINKNEK, OLVASÓTÁBORUNKNAK!

A VETMA KHT. ÉS

A MAG KUTATÁS, FEJLESZTÉS ÉS KÖRNYEZET SZERKESZTÕSÉGE


Repcetermesztésünkés az EU-csatlakozás

Alig takarítottuk be a gyenge 2003. évi repcetermésein-ket, máris itt van a következõ év termesztésének gondja.Az elmúlt gazdasági év, a mostoha tél és a rendkívüliszáraz tavasz, a 60-65%-os kiszántási arány nagyon soktermelõnek repcetermesztési kedvét szegte. Az országostermések is igen gyenge termésátlagot tükröznek (1,2-1,4 t/ha). Ilyen gyenge repcetermés az utóbbi 20 évbennem fordult elõ. Vas, Zala megye termésátlagai jobbakugyan, mert ott a tavasz (április, május) csapadékosabbvolt, de az ország északkeleti és alföldi megyéiben aköltségeket sem fedezte az árbevétel, annak ellenére,hogy itt vannak a nemzetközileg legjobb hibridek és faj-ták is.

Az Európai Unió támogatja a repcetermesztést. Az-zal, hogy a repcét is besorolta a GOF növények közé,megváltozott a repce pozíciója. Hazánkban mindkétolajos növény (repce, napraforgó) egyaránt termeszthe-tõ de az elõzõ idõszakban mindig a napraforgó pozíció-ját erõsítette az olajipar. A repce felvásárlási ára a nap-raforgó függvénye volt, és ez a repce ágazat sorsát iseldöntötte.

Ez a különbözõ stresszhatásokban bõvelkedõ esztendõélesen rámutat a technológiai hiányosságainkra is. A jobbáttelelést és termést az igazán jó agrotechnikát alkalmazógazdaságok érték el. Az igaz ugyan, hogy az intenzív ter-mesztést igénylõ hibridek sem érik el a francia és németátlagokat, mert ott óceáni klíma van, ahol április, májushónapban, amikor éppen a repce nagy növekedési perió-dusa van, az óceáni klíma alatt minden nap esik az esõ.Nálunk ez soha nem fordul elõ, példa erre a 2003. év tava-szi szárazsága. Ebben rejlik a két termõhely közötti lénye-ges különbség. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt,hogy nálunk nem termeszthetõ jól a repce. Igenis ter-meszthetõ! Csak sokkal pontosabb agrotechnikával és szi-gorúbb költségmegtakarítással. Sõt, jelenlegi istállótrá-gya-szegény világunkban a repce az egyetlen olcsó talajja-vító növényünk nagy területre.

Egész Európa repcemagot keres és vásárol. Mindenmennyiséget el lehetne adni, de most nincs. Minden rosszhatás ellenére több repcét kellene vetnünk, mert az egészmezõgazdaságunk számára jelentõsek az elõnyei:� Kiváló õszi búza elõvetemény (az angol szakirodalom

szerint a búza termésbõl 8-10 q/ha a repce javára íran-dó),

� A környezetbarát módon termesztett repce hozzájárultalajaink javításához, ami számunkra nagyon lényeges.

Jelenleg talajaink állapota az esetek többségébenrossz: tömõdött, levegõtlen, tápanyaghiányos, különö-sen a mikroelemeket illetõen,

� Mivel talajaink szervesanyag-hiányban is szenvednek(istállótrágya-hiány, az állattenyésztés csökkenése), arepcénél visszamaradó gyökér és szármaradványok ezta hiányt pótolják,

� A talajt gyommentesen hagyja vissza,� Nagy mennyiségû olcsó zöldtrágyát ad, � Korán lekerülõ árú növény, keresett cikk,� Olaja biodízelként hasznosítható,� A levegõ oxigénegyensúlyának fenntartója, � Sok vidéki család megélhetéséhez járul hozzá.

A felsorolt szempontok elsõsorban a mezõgazdaságszámára fontosak, de emellett az ország többi lakosára ishat (jobb levegõ, dízelolaj stb.). Különös fontosságú méga környezetkímélõ hatása, amely az EU-szabályok fényé-ben különösen elõnyös. A repce jelenlegi önköltsége, azárakat figyelembe véve ca. 2,5 t/ha termés ára körül van.Sikeres termesztésrõl csak e fölött beszélhetünk, ezért kellnagyon alaposan a termesztést elõkészíteni.

A repce termesztésénél legalább 5 alapvetõ feladatotpontosan, idõben és jól kell megoldani ahhoz, hogy a ter-méseink tartósan 2,5 t/ha felett legyenek. 1. A hosszabb távú tervezés (piackutatás, agrár-környe-

zetvédelmi program),2. Idõben, jól elõkészített talajon, csávázott vetõmaggal

történõ vetés,3. Különösen tavasszal jól táplált növényállomány,4. Tavasszal idejében megvédett növények,5. Veszteségmentes betakarítás.

Környezetünk javításához vissza kell térnünk a normá-lis vetésforgó-szerkezet kialakításához. Ezt szorgalmazzákaz EU agrár-környezetvédelmi támogatásai is. Ehhezazonban hosszabb idõszakban kell gondolkodni, és másnövényeket is be kell venni a programba, amelyeknek apiaci elhelyezésérõl is gondoskodni kell.

Jó kelés csak akkor várható, ha az elõvetemény betaka-rításától kezdve gondosan készítjük elõ az aprómorzsásnyirkos talajt a vetésre.

Galajjal fertõzött táblán ne kísérletezzünk repce-ter-mesztéssel � azt elõbb 4 éven át galaj-mentesítsük! Ezt amegfigyelést az elõvetemény aratása elõtt kell megtenni.Segít, ha a gazda jól ismeri területeit.

A következõ évi repcetáblába lehetõleg korai búzát ves-sünk (hosszú távú tervezés), mert az korán lekerül. A még

AKTUÁLIS


álló búzából vegyük meg a talajmintát. Ez azért nagyonfontos, hogy � tudjuk, mi a legnagyobb hiány a táblán, mert mindig a

minimumban lévõ tápanyag határozza meg a növeke-dést és a fejlõdést!

� költségtakarékosan gazdálkodjunk (egy fillérrel semtöbbet, mint ami szükséges) és miért ne használnánk kia szaktanácsadás elõnyeit!

� idejében, olcsón szerezzük be a szükséges mûtrágyafé-leségeket! Régen természetes volt, hogy a learatott gabonát �azon-

nal� követte a tarlóhántás és a henger, amely a nyári talaj-mûvelési eszközeink között a legfontosabb. Itt, ezen a szá-razságra hajló klímánkon ugyanis 1 nap elegendõ, hogy azelõzõ évi kapillárisokon az egyébként is kevés víz elillan-jon, és eltûnjön a szervesanyag a talajban. Ezek után csakakkor nyúljunk a talajhoz � 8-10 naponként �, ha közbenmegázott és kizöldült a felszín. Az esetleges mûveletetmindig kövesse valamilyen henger.

A várható vetés elõtt 4-5 héttel mélymûvelést kell vé-gezni a kijelölt táblán. Ekkor kell kiszórni a talajvizsgála-tok alkalmával adott, szaktanács alapján a javasolt alaptrá-gyák, azaz a foszfor egész mennyiségét, valamint a meg-adott kálium 40%-át, mert az �eltûnõ� kálium oldódik éslefolyik a gyökérzóna területérõl.

A mélymûvelés eszköze vitatott a nyugati óceáni és amérsékeltövi klímából eredõ különbség miatt. Az óceániklímájú területen a rendszeres mélymûvelés következté-ben (altalajlazításban) a viszonylag gyommentes területekkönnyen elõkészíthetõk egy sima mélylazító tárcsával.Nálunk viszont a szervesanyag-hiányt mutató talajainkonfeltétlenül szükség van az altalaj és a feltalaj keverésére,azaz a szántásra, hogy a 2 cm mélyen fekvõ repce-�ma-gocska� találjon valami (szerves) táplálékot a lomblevelekkifejlesztéséhez. Igaz, hogy a szántás szárít, de csak ak-kor, ha nem követi �azonnal� a henger, ami lezárja a felta-lajt, és akkor éjszakánként alulról felfelé indul a nedvese-dés és szervesanyag-képzõdés (Manninger). A legfonto-sabb az egyenletes kelés biztosítása. A talaj kizöldülésekorcsak a felületi munkákat végezzük el a nem eleget hangsú-lyozott zárással együtt!

Közvetlenül a vetés elõtt (nem 3-4 nappal elõbb) ké-szítsük elõ a talajt könnyû kombinátorral és hengerrel, deelõtte végezzük el a gyomirtó permetezést, valamint adjukki a javasolt nitrogén-trágya 10%-át is, mert a többi részea tél folyamán elvész. Az utolsó vetés-elõkészítõ mûvelet-tel adjuk ki az istállótrágya-helyettesítõ Mikrovitál,KONI WG, valamint a Pro-Natura � magyar kezek köz-remûködésével kifejlesztett � készítményeink valamelyik-ét, kinek-kinek szakmai meggyõzõdése, -kapcsolata,pénztárcája szerint. Egy a lényeg: adjunk, mert szerves-anyagokat és gombaölõket viszünk a talajba mindegyik

készítménnyel, azaz környezetet javítunk, kímélünk! Eze-ket egyébként a szaktanácsadási ajánlóban még nem talál-juk meg, pedig ez a jövõ.

A vetés idõpontja a hosszú szárazság miatt általában vi-tatott. Továbbra is érvényes az ország különbözõ területe-in az augusztus 20-tól szeptember 15-ig történõ vetés, azészaki felén korábban, a déli részeken kicsit késõbben.Igaz, hogy évek óta nagy a szárazság ebben az idõszak-ban, ennek ellenére elõ kell a talajt készíteni és �porba�vetni, mert ha megvárjuk a megkésett esõt, igencsak kito-lódik a vetésidõ s a korán beálló hideg nem biztosítja a le-velenként szükséges 90 OC hõösszeget. Ha mégis hosszú,meleg õsz következne, akkor pedig rendelkezésre állnak agyökérfejlesztõ szerek (Atonik, Caramba, Folicur, Stabi-lán), amelyeket az esetleges védekezõszerekkel együtt ki-juttathatunk (ezek némelyike betegségmegelõzõ is egy-ben). Legjobb, ha Kisasszonykor (szeptember 8.) már ki-kelt repcénk van.

Vetés: a legfontosabb, hogy jól csírázó és csávázott ve-tõmagot vessünk. Sajnos a jelenlegi csávázószerek egyön-tetûen drágák, nélkülük azonban nem szabad repcét vetni.Figyeljünk, hogy 2,5-3 kg/ha-ral vessünk, lehetõleg sze-menkénti vetõgéppel (jók a volt cukorrépa vetõgépek), ígyegyenletesebb növényszámot kapunk. Egyáltalán nemigaz a repce gyomelnyomó hatása keléskor, tehát minden-képpen gyomírtani kell! A vetést természetesen a helyiadottságoknak megfelelõ sima vagy gyûrûs henger követi.

A fajták között ma nincsen olyan nagy különbség, hi-szen a hazánkban szereplõ, mintegy 50 fajta a nemzetközikísérletekben is szerepel. A nemzetközi szakirodalom sze-rint a hibridek kevesebb olajat tartalmaznak, nagyobb ter-metûek és intenzívebb termesztést igényelnek. Az idei évbebizonyította, hogy a hazai fajták jobban bírják a szélsõ-séges telet, mint a hibridek vagy külföldi fajták. Mindenkiannak a cégnek a fajtáját vesse, ahol a kapcsolatai legjob-bak, és ahol a legnagyobb kedvezményt tudja elérni, de nefelejtsék a 2002/2003. évi telet sem, ami miatt az OMMInem ad ki hivatalos fajtaértékelést az idén.

A jó repcetermés alapja a gyors, egyenletes kelés,amelynek következtében ténykedésünk az egész vegetáci-óban egyszerûbb lesz, mert közel együtt virágzik, ésegyütt érik be az állomány.

A hosszú, meleg õszön számítani kell a repcedarázs ál-hernyójának megjelenésére. Azonnal védekeznünk kell acsávázás ellenére is, mert ekkorra elmúlik a csávázószerhatása. Az álhernyó pedig nagyon falánk, és 1-2 nap alatt�tarrágást� végez, amennyiben nem figyelünk. A nyugatigazdáknak erre az idõre már raktárában van a �méreg� ésa kártevõ megjelenése után azonnal védekeznek. A �sze-gény� (forrásnélküli) magyar vállalkozó csak akkor indulel vásárolni, amikor néhány nap múlva már ez a permete-zés is felesleges lesz. (Ez az egyik különbség a nyugati és

M E G R E N D E L Õ L A P

MEGRENDELJÜK ÖNÖKNÉL 2003. ÉVRE A MAG C. SZAKLAPOT. ELÕFIZETÉSI DÍJ: 2688 FT/ÉV (+ POSTAKÖLTSÉG)

NÉV: .................................................................. CÍM: ......................................................................

PÉLDÁNYSZÁM: .................................................. DÁTUM: ....................................................................

.....................................................CÉGSZERÛ ALÁÍRÁS

VETMA MARKETINGKOMMUNIKÁCIÓS KHT.1077 BUDAPEST, ROTTENBILLER U. 33. MOBIL: 06 30 221-7990


a közép-európai gazdálkodók között, aminek elsõsorban apénzhiány az oka).

Október második felében alkalmazzuk a már említettszárrövidítõ szereket, hogy a gyökérfejlõdést elõsegítsük,valamint a szklerotíniát és más gombás betegségeket meg-elõzzük.

Ha ezeket a technológiai ajánlásokat figyelembe vesz-szük, egészen biztosan áttelelnek repcetábláink, és az Eu-rópai Uniós elvárásoknak is eleget teszünk.

A tél végén gyorsan adjuk oda a szaktanácsadással java-solt N mûtrágya 2/3-át, esetleg a káliumot és a magnézium-szulfátot is, szilárd formában. Az idõzítés azért fontos, merta levegõ meleg, a repce lélegzik, de a talaj ilyenkor még hi-deg és nincs tápanyag-szolgáltató készsége. A �kopasz� nö-vények segítségünkre várnak a mielõbbi regenerálódásérdekében. A következõ adag mûtrágyát és bórt (ami na-gyon fontos) zöldbimbós állapotban adjuk, lehetõleg folyé-kony formában, növényvédõszerekkel együtt, mert így ol-csóbb, a felszívódás is jobb a leveleken keresztül.

A tavaszi idõjárástól függõen 2-3 növényvédõ permete-zésre számítani kell, illetve a védekezõ anyagot idõben bekell szerezni, hogy a veszélyességi küszöbérték elérésekorazonnal védekezni lehessen.

Lehetõleg zöldbimbós állapotban védekezzünk környe-zetkímélõ szerekkel, földi géppel, s a virágba fertõzõ ro-varok (becõ ormányos és becõ szúnyog) ellen is, mert ígyaz olcsóbb.

Ha minden tanácsot megfogadtunk, nincs más hátra,mint a jó termést betakarítani veszteségmentesen, külön-ben a megtermett magot kint hagyjuk a földön.

Vessünk minél több repcét a már leírt elõnyök miatt, ésazért is, hogy korán bevételhez jussunk, amit újra forgat-

hatunk. Ennél is fontosabb azonban, hogy talajainkat ja-vítsuk és a körülöttünk lévõ levegõt és vizet se szennyez-zük. A biodízel-programmal pedig enyhülnek bizonyosnemzetközi függéseink, és egyúttal sok magyar vidékicsaládnak megfelelõ bevételt biztosítunk. Az EU ezt enge-délyezi, sõt támogatja. Tõlünk függ azonban, hogy való-jában kihasználjuk-e a lehetõségeinket. Ez az ország me-dence jellegébõl adódóan továbbra is mezõgazdasági or-szág lesz, ezért fontos, hogy rajta okosan gazdálkodjunk.

Az idei, 2003-as betakarítás volt az utolsó önálló ma-gyar aratás, mert a következõ évi vetéseket már az Euró-pai Uniós elvárásoknak megfelelõen kell, hogy végezzük.Nemcsak szántóföldi növényeink igényeit, hanem az EUelõírásait is teljesítenünk kell ahhoz, hogy jól szerepeljena magyar gazdaság, benne a repce ágazat is, illetve az ola-jos növények.

Azzal, hogy az EU megnyitotta számunkra a belépéslehetõségét, a 3,49 millió ha bázis területbõl továbbra is 1millió hektár körüli õszi búza vetésterület marad, amely-nek nagy területet elfoglaló elõveteménye a repce. A tá-mogatott szántóföldi növények között jelenleg a repce po-zíciója a legjobb.

Amennyiben a dízel-program is beindul, akkor még to-vábbi repce területnövekedés várható. Az elõírások szerint2010-ig az összenergiának 15, 2050-ig pedig 60%-át kellmegújuló energiával kell fedezni, ahhoz, hogy regenerá-lódjék a természet és az öreg FÖLD; újra boldogabb le-gyen a rajta élõ ember!

DR. EÕRI TERÉZ

A MEZÕGAZDASÁG TUDOMÁNY KANDIDÁTUSA, FÕSZAKTANÁCSADÓ

NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM, SOPRON

�Tolle, lege et fac!!!�

Vedd, olvasd és cselekedd!!!


A Cseber Kht. megalakulása és mûködése

ELÕZMÉNYEKA 94/2002 (V.5.) Kormányrendelet 2002. év májusá-

ban jelent meg, melynek fõbb pontjai a következõk:1.1. A csomagolási hulladék visszagyûjtésének, újra-

hasznosításának, ártalmatlanításának kötelezettje agyártó, import esetén a termék elsõ forgalomba ho-zója.

1.2. A növényvédõszerrel szennyezett csomagolóanya-gok összetételére, valamint újrafelhasználható, újra-hasznosítható (ideértve az anyagában történõ hasz-nosítást is) jellegére, az ártalmatlanítás módjaira vo-natkozó részletes követelményeket az FVM-KöM2003. évi rendelete fogja meghatározni.

1.3. A gyártó a csomagolás anyagára, hulladékára, illet-ve a csomagolási hulladék kezelési módjára utalóazonosítási jelölést alkalmazhat, melyet a jövõben acímkén fel kell tüntetni.

1.4. A gyártó e visszavételi és hasznosítási kötelezettsé-gét vagy maga, vagy más gyártókkal együtt, egyhasznosítást koordináló szervezet (továbbiakban ko-ordináló szervezet) útján teljesítheti.

1.5. Ha maga akarja teljesíteni, bejelentkezik a Környe-zetvédelmi és Természetvédelmi Fõfelügyelõségen,ahol nyilvántartásba veszik (lásd. 8. § (1) és (2) be-kezdések).

1.6. Ha egy koordináló szervezet útján teljesít, azaz csat-lakozik egy koordináló szervezethez, és hasznosításidíjat fizet, a kötelezettségét teljesítette.

1.7. A koordináló szervezet alakításának feltételeit e tör-vény részletesen szabályozza.

A 94/2002 (V.5.) Kormányrendeletbõl következik,hogy a gyártó tehát vagy maga eszközli visszagyûjtésikötelezettségét, vállalva az ezzel járó összes munkát ésfelelõsséget, vagy hasznosítási díj fizetésének fejében át-adja a feladatot egy koordináló szervezetnek. Ez esetbena koordináló szervezet átvállalja tõle a termékdíj fizeté-sét.

Ha a gyártó ezt elmulasztja, környezetvédelmi bírság-gal sújtják (amely sokszorosa a hasznosítási díjnak) és ahatóság bevonhatja a mûködési engedélyét.� A 20 magyarországi engedélyes gyártó ez év február-

jában � a törvényben leírt feltételekkel � megalapítot-ta a CSEBER Kht.-t (Csomagolóeszköz BegyûjtésiRendszer Kht.), mely, mint koordináló szervezet e fel-adatokat helyettük elvégzi.

� A Cseber Kht. alapító tulajdonosai az alábbi vállala-tok: Syngenta, BASF, Bayer, Monsanto, Agro-Che-mie, Magyar Kwizda, DuPont, Arysta-Agro, Chemi-nova, Biomark, Summit-Agro, Cromton Europe (volt

Uniroyal), BVM, Agrokémia Sellye, Chemark, Car-del, Arvesta, ÉMV, Florin, VG Agro.

� A Cseber Kht. non-profit, nyitott közhasznú társaság,azaz szolgáltatásait bárki igénybe veheti.

� A Nitrokémia 2000, a Cherole, az Agroterm, a Dow, aRogátor már jelezte, hogy csatlakozni kíván a CseberKht. koordináló szervezethez, azaz szolgáltatásaitigénybe kívánják venni.

� A Cseber Kht. a bejegyzési és engedélyezési procedú-rák után hasznosítási és átvállalási szerzõdést köt agyártókkal, valamint azokkal a forgalmazókkal, ahola gyûjtõhelyei lesznek.

A 2003. ÉVRE TERVEZETTHASZNOSÍTÁSI DÍJAK:Mûanyag és fém kannák, hordók, konténerek21�25 liter térfogatú csomagolóeszköz 40,- Ft/l26�60 liter térfogatú csomagolóeszközre 1500,- Ft/kanna61�250 liter nagyobb térfogatú csomagolóeszközre 3000,- Ft/hordó250 liter térfogatúnál nagyobb kiszerelés esetén 5000,- Ft/tartály

Mûanyag zsákok, mûanyaggal bélelt papír zsákok1,5 kg�500 kg térfogatú csomagoló eszköz 5,- Ft/kg

Az 1 liter vagy 1 kg térfogatú, illetve ettõl kisebb kisze-relések csomagolóeszközei, valamint a papír, karton hul-ladékok kommunális hulladékként kezelendõk, azokkalnem foglalkozik a Kht.

A 2003-as induló év feladata az elmúlt évek növény-védõ szerrel szennyezett hulladékának visszagyûjtése,azaz az ország �kitakarítása�. A kormányrendelet csak a2003-ban kiszállított hulladékok visszagyûjtését írja elõ,de a gyûjtési folyamatban a régi és új csomagolási hulla-dék nem választható szét.

A régi hulladék visszagyûjtése állami feladat, a Cse-ber Kht. pályázni fog � remélhetõleg sikerrel � ennek fi-nanszírozására.

A rendszer mûködésének sikere, a kormányrendelet-ben elõírt kötelezettségek betartása azon múlik sikerül-eegyszeri akcióval �kitakarítani� az országot. A hasznosí-tási díj a régi, növényvédõszerrel szennyezett hulladékokegy részének, visszagyûjtésének és ártalmatlanításánakköltségeire nyújt fedezetet. LANTOS PÉTER

ÜGYVEZETÕ IGAZGATÓ

TEL.: 340-4888, MOBIL: 30/950-7637, [email protected]

AKTUÁLIS


PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

TISZTELT PÁLYÁZÓ!

A VETMA Marketingkommunikációs Kht. és a MAG c. mezõgazdasági és környezetgazdálkodá-

si szaklap Szerkesztõsége a 2003. évben pályázati felhívást tesz közzé olyan szakcikk(ek) meg-

írására, amely a magyar agrárgazdaság (növénynemesítés, növénytermesztés, környezetgazdál-

kodás) és a közgazdasági környezet kapcsolatát � bármely nézõpontból � a kutatás, fejlesztés,

termelés, kereskedelem és környezet stb. oldaláról vizsgálja és széleskörû szakmai érdeklõdést,

visszhangot vált ki.

A cikk nyelvezete szakmailag kifogástalan, szabatos, világos és magyaros legyen.

A pályázat nyilvános. Részt vehet benne bárki, bármilyen szakterületet mûvelõ szakember.

A pályázat kritériuma, hogy az 2003-ban a MAG c. szaklap valamelyik számában jelenjen meg.

A terjedelem nem korlátozott.

A legjobb szakcikk(ek) szerzõjének neves szakemberekbõl, szakértõkbõl álló, felkért zsûri ítéli

oda a MAG ARANYTOLL-at.

A pályázat többcélú: egyrészt hagyományápolás, másrészt a magyar gazdasági kommunikáció,

szakmai és publikációs tevékenység hitelének, erkölcsi megbecsülésének további erõsítése.

A pályázati céllal írt szakcikk(ek) leadásának véghatárideje: 2003. november 30.

2003. július hó

Tisztelettel:

a VETMA Marketingkommunikációs Kht. és a MAG Szerkesztõsége

®

Szerkeszti a Szerkesztõbizottság. Megjelenik évente hat alkalommal.Felelõs kiadó: a VETMA Közösségi Marketingkommunikációs Közhasznú Társaság ügyvezetõje

1077 Bp., Rottenbiller u. 33. Telefon: 462-5088 Telefax: 462-5080 Fõszerkesztõ: Dr. Oláh István

Grafika: BP DESIGN, Hirdetésszervezés: KONTIKÁR BT. HU ISSN 1588-4864Elõfizethetõ a VETMA Kht. címén. Elõfizetési díj egy évre 2688 Ft/év

Bankszámlaszám: 56100055-16100192Nyomtatás: Bétaprint Nyomda Felelõs vezetõ: Szabadi Andrásné

06/30/221-79-90

Közhasznúsági szerzõdésbenZsámbék Nagyközség Önkormányzatával

A legjobb burokban született - mezogazdasagikonyvtar.hu€¦ · A legjobb burokban született......

Documents

Transcript of A legjobb burokban született - mezogazdasagikonyvtar.hu€¦ · A legjobb burokban született......